Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

3 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955. január 27. 0. V. Szkobelcin akadémikus válaszai Starobeen amerikai újságíró kérdéseire New York (TASZSZ). Starobeen amerikai újságíró az atomerö fel- használásának problémájával kapcsolatban több kérdést tett fel D. V. Szkobelcin akadémikusnak, az atomerő békés felhasználásával foglalko­zó nemzetközi konferencia előkészítésére alakult ENSZ-bizottság szov­jet képviselőjének. Az alábbiakban közöljük az amerikai újságíró kérdéseit és D. V. Szkobelcin akadémikus válaszainak 1. kérdés: Miben áll az atomerő kérdésében összeülő nemzetközi konferencia jelentősége? VÁLASZ: Az atomerő békés fel- használásának kérdésével foglalkozó konferencia összehívása — a kon­ferencia munkájának helyes iránya esetén — lehetővé teszi a tudósok erőfeszítéseinek összpontosítását olyan utak felkutatására, amelyeken az atomerőt nagy arányokban lehet az emberiség jólétének emelésére, nem pedig emberek elpusztítására felhasználni. 2. kérdés: Mi a kapcsolat egyrészt az atomerő békés felhasználását célzó nemzetközi előkészítésnek, másrészt az atomfegyver eltiltásá­nak szükségessége között? VÁLASZ: Az atomerő békés fel- használására irányuló nemzetközi erőfeszítések csakis abban az eset­ben lehetnek teljesértékűek, ha megtiltják az atom- és hidrogén­fegyver alkalmazását. Az atomerő békés célokra való felhasználását szolgáló munka egyik legfontosabb iránya villamosenergia előállítása az atomreaktorokban, magreakciók révén létrejövő atom­energiából. Az atomreaktorok azonban más célra is szolgálnak — plutónium — 239-es urán — 233 elnevezésű veszé­lyes hasadóanyagok előállítására, amelyeket az atomfegyverhez hasz­nálnak. Mind a villamosenergia elő­állítására, mind pedig a veszélyes hasadóanyagok nyerésére szolgáló atomreaktorok felépítésénél ugyan­azokból az általános tudományos és műszaki adottságokból kell kiindul­ni. Ezért világos, hogy az atomerő bé­kés felhasználása terén teljesértékű munkára és az idevonatkozó adatok teljes felfedésére csakis azután ke­rülhet sor, ha megtiltják az atom­fegyver alkalmazását és szigorú nemzetközi ellenőrzést létesítenek e tilalom betartása fölött. 3. kérdés: Egyes amerikai lapok továbbra is azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió ellenzi az olyan meg­állapodást, amelynek értelmében megfelelő nemzetközi ügynökség gyakorolna ellenőrzést az atom ter­melés fölött. Mi az ön erre vonatko­zó véleménye? VÁLASZ: Ilyenféle kijelentések minden alapot nélkülöznek. A Szov­jetunió az atomkérdés ENSZ-vitájá- nak első napjaitól kezdve javasolta az atomfegyver eltiltását és szigorú nemzetközi ellenőrzés létrehozását e tilalom betartása fölött. 4. kérdés: Vázolhatná-e általános vonásokban a Szovjetunió eredmé­nyeit az atomerő békés felhasználá­sa területén? VÁLASZ: A Szovjetunióban nagy­arányú munka folyik az atomerő békés felhasználása terén. Mint közölték, 1954 nyara óta mű­ködik az ötezer kw hasznos teljesítő- képességű, ipari áramot adó kísér­leti atom-villanytelep. Munkálatok folynak mintegy százezer kw hasz­nos teljesítőképességű atom-villany­telep megépítésével kapcsolatban. A Szovjetunióban sikerrel alkal­mazzák a rádióaktív izotópokat, egyebek között az rádióaktív kobal­tot, jódot, foszfort és nátriumot diagnosztikai és kezelési célokra. Angioma és más bőrbetegségek gyó­gyítására rádióaktív foszfort, pajzs­mirigy megbetegedések gyógyítására pedig rádióaktív jódot használnak. kivonatát. Többszáz kórházban és klinikán használják a rosszindulatú dagana­tok kezelésére a rádióaktív kobaltot. A rádióaktív kobalttal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Szovjet­unióban igen széles körben alkal­mazzák gépipari, hajóipari, kohá­szati, építőipari és egyéb anyagvizs­gálati módszereknél. A rádióaktív kobalt alkalmazása a drága rádium és a nagy helyet elfoglaló röntgen- készülék helyett lehetővé tette első­rendű minőségű ellenőrzési módszer meghonosítását az iparban. A rádióaktív izotópok felhasználá­sa módot adott olyan biológiád, ve­gyi, agrotecnikai és egyéb jedensé-: gek tanulmányozásárai, amelyeket más módszereikkel nem vizsgálhat­tak. E munkák nélhámy eredményét ismertetni fogják a szovjet tudósók az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos kérdések megcáirgyala- sára az ENSZ által összehívandó nemzetközi konferencián, 5. kérdés: Mi a küszöbönálló kon­ferencia jelentősége a gazdaságilag elmaradott országok szempontja- i ból? VÁLASZ: Az atomerö békés fel- használásának kérdésében összeülő nemzetközi konferencia fontossága a gazdaságilag . elmaradott országok szempontjából mindenekelőtt abban rejlik, hogy e konferencia kellő megszervezése esetén a gazdaságilag elmaradott országok hozzájuthatná­nak az atemenő békés felhasználásá­val (kapcsolatos igen sek, őket érdek­lő információhoz. Tájékoztatást kap­hatnának arra vonatkozólag, milyen mértékben és milyen feltételek kö­zött nyújthatnának nekik tudomá­nyos és technikai segítséget az atom­erő békés felhasználása terén azoic a hatalmak, amelyek az atomerő előállításában gazdag tapasztalatok­kal rendelkeznek. 6. kérdés: Mi a szovjet kormány 1 álláspontja az atomerőre vonatkozó tudományos anyagok nemzetközi cseréjének lehetőségét illetően? VÁLASZ: A szovjet Kormány ál­landóan az államok közötti átfogó kölcsönös tudományos tájékoztatás mellett foglalt állást — nagy jelen­tőséget tulajdonítva az atomer'« bé­kés felhasználásának — éppen a na­pokban. úgy határozott, hogy tudo­mányos és műszaki segítséget nyújt több országnak a magfizikai ku­tatások fejlesztését és az atomerö békés felhasználását szolgáló tudo­mányos és kísérleti intézmények lét­rehozásában. Az említett tudományos és kísérle­ti intézmények létrehozása ezeknek az országoknak lehetővé teszi, hogy nagyarányú magfizikai tudományos kutatómunkát folytassanak es a kí­sérleti atommáglyákban elegendő mennyiségű rádióaktív izotópot állít­sanak elő orvostudományi, biológiai, valamint egyéb tudományos és mű­száki célokra, továbbá tudományos kádereket és mérnököket képezhes­senek ki az atomerő békés felhasz­nálására irányuló munkák tovább­fejlesztésére. Az atomerő békés fel- használása terén munkálatokat indí­tó más államok megfelelő szakem­bereinek kiképzésében is segítséget nyújthat a Szovjetunió. Tanulmányozzák azon országok körének kibővítését, amelyeknek a Szovjetunió szántén nyújthat támo­gatást és segítséget az atomerő bé­kés felhasználására szolgáló tudo­mányos és kísérleti munkák fejlesz­tésében. Miért- nem akarnak az amerikaiak atomviiianyteíepet létesíteni? Megyénk népe tiltakozik Nyugat-Németország felfegyverzése és az atomháború ellen Azt akarjuk, hogy dolgozóink békében éljenek alkotmányos jogaikkal — Néhány hónap múlva ünnepeljük hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját... — kezd­ete meg beszédét kedden este a Kaposvári Járás- bíróság békegyűlésén Ignácz elvtárs, a járásbíró­ság vezetője. — ... Erre az ünnepre készül nap­jainkban dolgozó népünk és soha nem tapasztalt lendületes munkával tesz bizonyságot arról, hogy az elmúlt tíz esztendő eredményeit tovább fokozza, hogy békés építőmunkáját biztosítsa ... A továbbiakban a Béke-Világtanács felhívá­sát ismertette Ignácz elvtárs, majd ezekkel a sza­vakkal fejezte be előadását: — Mi, a bíróságok, ügyészségek dolgozói, a kaposvári ügyvédek csat­lakozunk a Béke-Világtanács felhívásához. Sokat szenvedtünk az elmúlt két háború alatt, tudjuk, mit jelent a háború, hogy milyen pusztítást, mi­lyen nélkülözést, nyomort zúdíthat ránk a fasiz­mus réme, az újjászülető nyugatnémet Wehrmacht. Azt akarjuk, s azért harcolunk, hogy a dolgozók I békében éljenek alkotmányban biztosított jogaik­kal... A beszámolót számos hozzászólás követte, me­lyek mind a háború rémét, a háború borzalmait idézték. Hajdú Olga elvtársnő Budapest ostromá­ról, a felrobbantott hidakról, a mérhetetlen szen­vedésről és nyomorról beszélt. — Szörnyű kép volt — mondja — mérhetet­len szomorúság tölt el, amikor a bombák gyermek­áldozataira, felrobbantott hídjainkra, s a háború pusztítására gondolok... Nem!... Nem akarunk többé háborút! Védjük meg gyermekeinket! Véd­jük meg életünket, a békét!... Hajdú elvtársnő után a Kaposvári Járásbíró­ság dolgozói: Sándorfi Ferencné, Kardos Vera, Mozsgai László, Cziráki Ferenc és a békegyűlés minden résztvevője tiltakozott a háború ellen. — Nem engedjük, hogy szinte pillanatok alatt szétrombolják, azt, amit békés alkotó munkával tíz év alatt építettünk... Érezzük még a háború dühödt szelét, mely orkánként pusztítva vonult vé­gig országunkon, amely most újra nyugat felől fe­nyeget bennünket. Tiltakozásunkkal álljunk csata­sorba, s kiáltsunk álljt a háborús gyújtogatóknak... Nem engedjük, hogy újra pusztítson a Wehrmacht, hogy újra nácicsizmák tapossák országútjainkat... — mondták a hozzászólók. A békegyűlés résztvevői mindnyájan aláírták a békeívet és táviratban is tiltakoztak a háború kirobbantása ellen. BÉKEÍVEK ALÁÍRÁSÁVAL IS MEGERŐSÍTIK BÉKEAKARATUKAT A MEGYEI TANÁCS DOLGOZÓI A Megyei Tanács dolgozói, szin­te kivétel nélkül, mindnyájan megjelentek a napokban tartott békeröpgyűlésen. A gyűlést Rónai elvtárs nyitot­ta meg, s röviden ismertette a gyűlés célját, majd átadta a szót Tihanyi Ferenc elvtársnak, a me­gyei oktatási osztály dolgozójá­nak. Tihanyi elvtársi keresetlen, de szívhez szóló szavakkal ismer­tette az elmúlt világháború borzal­mait, melyet a német fasizmus ho­zott hazánkra. — Nem feledtük jmég el a német miliíarizmus ször­nyűségeit — mondta. — Emléke­zünk még a feldúlt családi ottho­nokra, az apátián, anyátlan árvák zokogásaira. Ne engedjük, hogy a háborús uszítok és azok bérencei újra sárba tapossák kivívott joga­inkat, nem engedjük, hogy újra 1 feldúlják békés családi otthonain­kat. A továbbiakban a Béke-Világ­tanács Irodájának felhívását is­mertette az előadó, majd beszélt az atomenergia békés felhasználá­sának lehetőségeiről, s a Szovjet­uniónak ezzel kapcsolatos javasla­táról. Tihanyi elvtárs beszámolója után a hozzászólók egyhangúan ! fejezték ki a háború elleni tilta- j hozásukat, tántoríthatatlan béke- I vágyukat. Tiltakoztak a Megyei Tanács dolgozói, majd elhatározták, hogy mindnyájan aláírják a békeíve­ket, hogy névaláírásaikkal is meg­bélyegezzék a háborúra spekuláló­kat, hogy ezzel is követeljék az atomfegyver eltiltását, a béke megvédését. Iskolai emun kálik ban harcolunk a békéért Az elmúlt napokban ankétra jöttek össze a város pedagógusai a Szabadság parki iskolában. Az ankéton Nagy Mihály elvtárs, kollégiumi igazgató tartott előadást »Értelem a vádlottak padján« cím­mel. Beszélt a nyugati értelmiség jelenlegi helyze­téről, elnyomottságáról, kiszolgáltatottságáról, a diplomás koldusokról, akik állás nélkül tengetik életüket. Összehasonlítást tett a magyar értelmiség és a nyugati értelmiség élete között. Az előadás után felszólalt Szabó Gyuláné. El­mondta, hogy az első világháborúban apját veszí­tette el, árván kellett nevelkednie. A második vi­lágháborúban a férjét hurcolták el és állandóan attól rettegett, hegy nem tér vissza többé a csa­ládba, ahol gyermekei várják. Most két nagy fia van, akiket a háború elragadna tőle. Fél a háború­tól, de ugyanakkor ökölbe szorul a keze és bátran hallatja szavát a béke megvédése érdekében. Czanyó Sándorné azt mondta, hogy néha már úgy érezte: sokat beszélünk a háborúról. Most rá­jött, hogy még többet kell róla beszélni. Kell, hogy minden embert foglalkoztasson a háború és béke gondolata, mert csak úgy tud igazán harcolni a háborús uszítok eilen, a béke megvédéséért. Muzslai Ernőné arról beszélt: meg kell győzni Békeműszak tartását vállallak A Marcali Gépállomás kommunistái az elmúlt napokban taggyűlésen tárgyalták a téli gépjavítás helyzetét. Elhatározták, hogy a kommunisták ve­zetésével széleskörű mozgalmat indítanak a DISZ- és a szakszervezet bevonásával, a pártonkívüli dol­gozókat is maguk mellé állítva, békeműszakot szerveznek. A békeműszak alatt egy G—35-ös trak­tor karbantartását és 2 szántótraktor javítását be­fejezik. A munkagépjavító brigád 1 darab vetőgé­pet és 1 darab gyűrűshenger kijavítását vállalta. A A MARCALI JÁRÁS ASSZONYAI IS az embereket, hogy a világbéke híveinek együttes ereje le tudja fogni a kardcsörtető háborús uszítok kezét és meg tudja akadályozni a háború kirob­bantását. Magyari András a gyermekek helyes nevelésé­ről szólt. A gyermekekbe bele kell nevelni a haza és a béke szeretetét. Kell a szülőkkel foglalkozni. Beszélgetni kell velük a békéről, gyermekük bol­dogságáról. Kricsfalusi Sándorné még jobb munkára buz­dította a megjelenteket. — Érezzék a nyugati or­szágokban az anyák és feleségek, hogy mellettük vagyunk és velük .együtt harcolunk a háború ki­robbantása ellen — mondta. Aztán táviratot küldtek az Országos Béketa­nácshoz, melyben tiltakozásukat fejezik ki a né­met új raf elf egy vérzés és az atombomba használata ellen. A táviratban többek között ez áll: »Mi, Ka­posvár város pedagógusai a Béke-Világtanács fel­hívását magunkévá téve egységesen tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Követel­jük az atom- és hidrogénfegyver betiltását, a nagy­hatalmak közötti békeegyezmény megkötését, az általános leszerelést. . . Iskolai munkánkban harco­lunk a béke ügyéért«. i Marcali Gépállomás dolgozói cséplőgépjavító brigád 1 cséplőgépet javít ki. A bé­keműszak alatt 4 javítóbrigád — beleértve a pusz­takovácsi brigádot is — a gépjavítás idejét 400 munkaórával rövidíti meg. A marcaliak ezt a fogadalmat a Béke-Világ­tanács felhívására tették és ezzel tiltakozásukat fe­jezik ki a német militarizmus feltámasztása ellen. A gépállomás dolgozói békealáírásukkal is hitet tettek a béke ügye mellett. TILTAKOZNAK A HÁBORÚ ELLEN »Mi, a Kéthely—Sári-pusztai asszonyok az or­szág asszonyaival egybeforrva tiltakozunk Nyugat- Németország újrafelfegyvérzésé ellen. Nem akar­juk, hogy hazánk újra háborús hadszíntér legyen és nem akarjuk, hogy gyermekeink, férjeink újra a háború áldozataivá váljanak ... Követeljük a tartós békét«. Hetvennégy Sári-pusztai asszony aláírása van ez alatt a pár sor alatt, akik békét akarnak, békés, meleg családi otthonban akarnak élni és békében akarják gyermekeiket felnevelni. A marcali asszonyok is tiltakoznak az új há­borús készülődés ellen. Szabó Istvánná Marcaliból azt írja: »En, mint ötgyermekes anya tiltakozom az ellen, hogy a német fasiszták kezébe újra fegy­vert adjanak«. Kovács Jánosné így ír: »Nem engedem, hogy a kis unokám életét tönkretegye a háború. Meg­ígérem, hogy földemen még eredményesebben dol­gozom és ezzel erősítem hazámat«. New York (TASZSZ). Drex Pear­son, az amerikai Daily (Mirror szemleírója cikkében a következők­ről számol be: »Főként a nagy részvénytársasá­gok akadályozzák, hogy az atom­energia területén nagyarányú fejlő­dést érjünik el. Ezek a részvénytár­saságok nagy befolyással bírnak az atomerőnbizottságra. Addig, amíg a hagyományos üzemanyaggal működő elavult villanytelepeket teljesen ki nem használják, a társaságok meg­akadályozzák az atom-villany tele­pek építését.« Pearson rámutat, hogy a nagy részvénytársaságok ellenőrzésük alá akarják helyezni az atomenergiát és most »eltitkolják, hogy az atom- villanyteLepek kifizetőtobek«. Széni Iájukat az osztopániak Osztcpán községben szintén jól dolgozik a népfront-bizottság. Már­ton Imréné, a bizottság elnöke, lel­kes és eredményes munkát végez a községben. A program egyik jelentős pontját már végre is hajtották. A gyűlésen feladatként tűzték ki ma­guk elé a falu utcáinak rendbehozá­sát. Eddig az utcák elhanyagoltak, üresek voltak, fát csak itt-ott lehe­tett látni. Nyáridőben az égető nap heve szívta a földet és a rekkent me­legben nem volt kedve senkinek sem végigsétálni az utcán. A Hazafias Népfront tagjai megbeszélték először egymás között, aztán a falu dolgozó parasztjaival a falu fásításának ter­vét. Csakhamar munkához is láttak és a tervet valóra váltották. Decem­ber hónapban 1400 darab fát ültettek el a község utcáin. A facsemetéket a marcali erdőgazdaságtól kapták el­lenszolgáltatás nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom