Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-04 / 2. szám
Redd, 1935. január 4. SOMOGYI NÉPLAJ* 3 LÁTOGATÓBAN ANDROKiTY BÁCSINÁL Esteledik. A Somogy geszti Uj Barázda tsz tagjai befejezték napi munkájukat. Még nem mennek haza, jól érzik magukat a gazdaságban. Kisebb csoportokba verődve beszélgetnek, pipáznak és valameny- nyien a holnapi napra gondolnak, az elvégzendő munkára, legfontosabb feladataikra. A fiatalok szeretnek szórakozni ilyenkor. Felmennek az irodába, ahol a hatalmas rádió mellett vidám beszélgetés folyik. Előkerül a sakktábla is, az idősebbek körülállják az asztalt, érdeklődve figyelik a fiatalok játékát. A sertésfiaztató hatalmas épülete felől favágás zaja üti meg fülünket. Androkity János bácsi, a szövetkezet 60 év körüli sertésgondozója tüzelőt készít az éjszakára. A kandinak nevezett kis szobában már ropog a tűz és kellemes meleggel tölti meg a tiszta, gondozott lakhelyet. János bácsi a jó gazda szeretetével, közvetlenségével' fogad bennünket. Bekapcsolja az ágy felett elhelyezett néprádiót, s a vidám zene hangjai még barátságosabbá teszik a kis szobát. Leülünk a kályha melletti padra. János bácsi még rátesz néhány hasábot a tűzre, aztán felegyenesedik és hirtelen megszólal: — Először nézzük meg a kocákat, aztán ráérünk szórakozni — és fürge léptekkel megindul a fiaztató felé. Az ajtóban megáll, megpödri vöröses-barna bajuszát, s örömmel mutatja meg szeretett birodalmát. Az épület mennyezetén viUanyégők világítanak, s fényükkel elárasztják az egész helyiséget. A .fiaztató ragyog a tisztaságtól. A kutricák fehérre megszelt deszkafalai mögött, a friss szalmán elnyújtózva pihennek a . szövetkezet anyakocái. A járatban fiatal, tarka malacok szaladgálnak. — Ezek most tanulnak ■enni — mondja büszkén János bácsi. Végighaladunk a kutricák mellett. Öröm nézni ezeket a gondozott, jóltáplált állatokat. Harminc fiatal és nyolc öregebb, törzskönyvezett koca gondozását bízták János bácsira, akinek szakértelme és hatalmas eredményei országos hirűek. Jogos büszkeséggel, szeretettel beszél állatállományáról. Mindegyik kutrica előtt megáll, s egy-egy rövid történetet elmond a bentlévő állat életéről. Úgy ismeri őket, mint a saját tenyerét. — Ennek a kocának 10 malaca lett, de nagyon fiatal még ahhoz, hogy ennyit rendesen felneveljen, hát áttettem kettőt a másikhoz, amelyik csak hatot ellett. — Továbbme- _gyünk, s egy hatalmas, ötéves állatnál állunk meg. Oly nagy, hogy így szoptatás közben elnyújtózva végi géri az egész kutricát. János bácsi gondterhelt arccal számolgatja az élénken mozgó, alig 6 napos malacokat Tizet számolt össze, s amikor meggyőződött arról, hogy mind meguan, megnyugodott. Látszott rajta, hogy érdekes történetre emlékezik: — Tudja, ez a büdös koca nem vigyáz a malacaira. A múltkor éjfél körül bejövök, számolom a malacokat, hát eggyel kevesebb van. No, mondom, itt megint baj lesz. Gyorsan felpiszkálom a kocát, hát nem rajta feküdt az egyik kis malacon? Mindjárt kivettem alóla, de már alig volt benne élet. Mondok, itt valamit csinálni kell, nem hagyhatom, hogy a kis állat elpusztuljon. Bevittem a melegre, egy kicsit megrázogattam, megnyomkodtam, aztán kinyitottam a száját és beleleheltem a torkába. Mindjárt életre kelt. Félóra múlva már ott szaladgált a többi között, semmi baja sem volt. Lassan végére érünk a szemlélődésnek. János bácsi az ajtóban visszafordul, mégegyszer meggyőződik arról, hogy rendben van-e minden, aztán boldog mosollyal mondja: — Ez ám a vagyon elvtárs, csak gondozni kell őket, akkor van jövedelem. — Megfordul, gondosan bezárja az ajtót. — Na, most aztán gyújtsunk rá, majd odabenn a melegen beszélgetünk. János bácsi megtörni a pipáját, rágyújt, aztán hosszan, szemléli a bodrozó füstkarikákat, elrévedezik. Gondolatai messze, régmúlt időre vezetik vissza. Mát 8 éves koréban juhász volt. Azóta mindig különböző állatok nevelésével, gondozásával foglalkozott és olyan nagy tapasztalatra, szakértelemre tett szert, mellyel kevesen dicsekedhetnek A háború után jött Gesztibe, ahol a bíró megfogadta községi gulyásnak. Később átkerült a Serneválhoz. — Hatan voltunk 150 disznó mellett — mondja visszaemlékezve —, de nem szerettem ott lenni. A többiek mindig ütötték, verték az állatokat, s ez sehogy sem tetszett nekem. Egyszer aztán mondják ám, hogy »■János bátyám, jöjjön a termelőszövetkezetbe«: Mondok: minek mennék én oda, hiszen nincs is disznójuk. »De csak jöjjön — erősí tgették —, majd lesz«. Hát én hittem nekik, odamentem, 1950 novemberében aztán csakugyan hoztak 20 süldő kocát. Ezzel indítottuk meg a tenyésztést. Januárban, amikorra mázsásak lettek, már meg is kezdtem a bugatást. — János bácsi az első alkalommal 155 malacot választott le, s amikor 6 hetesek lettek, már újra bugatta a kocákat. Az állatállomány egyre szaporodott. Két év alatt ötször malacoztak a kocák, s a harmadik alkalommal 20 fiatal anyánakvalót választottak 'ki. — Bizony, sok dolog van velük, ha az ember azt akarja, hogy rendesen szaporodjanak —• mondja János bácsi és a sertéstenyésztésiben szerzett tapasztalatairól 'beszél. — Mindennél fontosabb, hogy tiszták legyenek a fiaztatók. Havonta legalább egyszer ki szoktam meszelni azokat. Aztán figyelem a kocákat. Ha látom, hogy elleni akar — mert ezt észre lehet venni a forgolódásáról — abban az estében nem etetem meg. Ilyenkor aztán szemmel tartom, ott maradok mellette, míg .meg nem ellik. ‘ Sok jó tapasztalatot mord el János bácsi, amiből tanulni lehet. 8 napos korában enni tanítja a kis malacokat, ilyenkor egy-két napig pirított árpát és faszenet ad nekik, sőt még tégladarabokat is rak eléjük. A kocák abrakját is nagy gonddal készíti elő, etetés előtt legalább 3 órával elkészíti a keveréket, hogy jól összeázzon, összeérjen. Ha valaki csak egy órát tölt a fi altatóban, meggyőződhet Androkity elvtárs lelkiismeretességéről, szíwel-Jélékkel végzett, becsületes munkájáról. Beszélgetés közben legalább ötször felállt: — Mindjárt jövök, csak megnézem a malacaimat — mondta és mindig mosolygó arccal tért vissza. Fiaztatás idején 3—4 hónapig nem is megy haza a családjához, a felesége hozza el az ebédet, meg a tiszta ruhát. Ennek a becsületes, önfeláldozó munkának minden évben megérik a gyümölcse. János bácsinak a múlt évben 834 munkaegysége volt és közel 22 ezer forintot keresett. Prémiumként minden évben 4—5 malacot kap a termelőszövetkezettől. Megelégedett, •boldog ember, aki ■kimondhatatlanul szereti munkáját és ezért megbecsült dolgozója szövetkezetének. Az 53-as évben 14 napig üdült Hajdúszoboszlón. — Söhse gondoltam volna, hogy én eljuthatok valamikor ilyen helyre — mondja örömmel. — Most 60 éves koromban ezt is megértem. Csuda jól kipihentem magam, na meg sokat fürödtem. — Es még hozzáteszi: — Jó dolog ez a tsz, csak az panaszkodhat, aki nem szeret dolgoz- m. — János bácsi őszintén elpanaszolja legfájóbb sérelmét is: — Tudja, bosszantott engem, hogy megígérték: az egyik legszebb kocámat felviszik a mezőgazdasági kiállításra, de ez csak ígéret maradt. Az állami gazdaságból kettőt is felvittek, a kettő együttvéve nem volt olyan, mint az enyém, mégis elsők lettek. Jó lenne tudni, hogy hová sorolták volna az én kocámat — mondja, s büszkén megpödri lelógó bajuszát. Androkity elvtórs a munkaérdemrend bronz fokozatának tulajdonosa. Megérdemelte ezt a kitüntetést és azóta még nagyobb szeretettel, még odaadóbb gonddal kezeli a rábízott kocákat. Mielőtt elbúcsúznánk, újra bemegy a fiaztatóba, betereli a kis malacokat anyjukhoz, s dolga végeztével, nyugodt lelkiismerettel kísér ki bennünket a sötét éjszakába. J. B. Kifizették Győrött nyeremény Rövid időn belül háromszor fordult a szerencse kereke úgy, hogy az Országos Takarékpénztár győri fiókjában fizették ki a aaázezer forintos főnyereményt. A harmadik békekölcsön harmadik sorsolásán Jakatics Béla, a győri vízügyi igazgatóság segédmunkása volt a szerencsés nyerő, aki kötvényével a százezer forint a százezer forintos egyik felét J felét nyerte. Hétfőn délelőtt jelent meg a feleségével az Országos Takarékpénztár győri fiókjánál, hogy átvegye a nyereményt. A másik szerencsés nyerő, aki minden valószínűség szerint a Wilhelm Pieck gyár dolgozója, még nem jelentkezett, de a gyár hangos bemondóján , állandóan keresik. — MEG JUTAT MÁZTÁK és kitüntették a ^geltetési bizottságok elnökeit és pásztorait. A megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága azokat a legeltetési bizottsági elnököket és pásztorokat, akik az 1954. évben a legelőkarbantartás során kiváló munkát végeztek, december 31-én kitüntetésben részesítette. A megyében 26 tehénpásztor összesen 9000 forint pénzjutalomban részesült. Erdőgazdaságok is patronálják a termelőszövetkezeteket megyénkben A kaposvári erdőgazdaság dolgozói elhatározták, hogy az ipari üzemekhez hasonlóan ők is vállalják egy-egy termelőszövetkezet patronálását, hogy a tsz-ek minél előbb megerősödjenek. Az elhatározást nyomban tett is követte, s a napokban a nagyberki erdészet felkereste a mos- dósi Alkotmány termelőszövetkezetet, s közösen megtárgyalták a segítség lehetőségeit. A nagyberki erdészet a téli fakitermelés során a leszállításra kerülő faanyagok közelítésére kértek fogatsegítséget, s ennek ellenében ellátják a szövetkezetét tüzelőanyaggal és építkezéshez szükséges faanyaggal is. A mosdósiak nagyon örültek ennek a baráti segítségnyújtásnak és fogataik a tűzifa és szerfa leszállítását máris megkezdték á vágásterületekről. A kaposvári erdészet a kapós- füredi December 21 tsz-t patronálja. A tsz fogataival segíti az erdészetet a kitermelt faanyag gyors leszállításában, s ők nemcsak tűzifával látják el a tsz tagjait, hanem ezenkívül az erdészet könyvelői felajánlották, hogy a tsz könyvelésében is segítséget ] nyújtanak, hogy naprakész állapotban legyen. A szent balázsi erdészet a helyi tsz. a Zöldmező patronálását vállalta és így megyénkben már nemcsak az ipari üzemek, hanem az erdőgazdaságok is kiveszik részüket a tsz-ek megerősítéséből. December 30-án egy újabb patronáló jelentkezett a hetesi tsz-nél. Az alsóbogáti állami gazdaság csombárdi üzemegysége kereste fel a szövetkezetét, hogy a baromfiállományuk feljavításában nyújtsanak segítséget. A csom- bárdiak igen szép baromfifarmmal rendelkeznek és Hegedűs József farmvezető vállalta, hogy szakmai tanácsokkal és tapasztalatcsere rendezésével segíti a hetesieket. Sőt abban is igyekeznek eljárni, hogy fajtiszta tojásokhoz is hozzájussanak, s így. megteremtsék az alapját a kiváló, faj tiszta baromfi- állomány megteremtéséhez. A hetesi tsz tagjai igen nagy örömmel fogadták ezt az újabb segítséget és elhatározták, hogy jövőre min- ta-baromfiíarmot létesítenek, hogy még jövedelmezőbbé tegyék I gazdaságukat. M min! 140 százalékra ieliesíffi m tervéi az ErffléiÉ kaposvári iizeiralősége A kaposvári erdőkémia kaposvári üzemvezetőségének dolgozói is derekas munkát. végeztek az éves tervük teljesítésében. Minden dicséretet megérdemel az a 200 főnyi dolgozó, akik a fenyvesek rengetegeiben gyűjtik a gyantát és a fenyőtűt, az ipar számára nélkülözhetetlen anyagokat. December 30-án délig az előirányzott 2040 mázsa gyantatervüket több mint 300 mázsával túlteljesítették. A gyantát a szappangyártásnál, papírgyártásnál, festékek előállításánál és a sörszurok- gyártásnál használják fel, összesen 41 féle vegyicikk nélkülözhetetlen anyaga. A fenyőtű-kivonat illóolajok előállításához szükséges. Fenyőtűből csaknem 2000 mázsával gyűjtöttek be többet az előirányzottnál. Ezzel nagymértékben elősegítettek e fontos exportcikk-terv maradéktalan teljesítését. Az üzem központjában Kaposvárott az erdőgazdaságok részére nőségű erdei fajelző krétát gyártottak három hónap alatt. A gyanta- és fenyőgyűjtésben kiváló eredményt ért el Tá- los Mihály újvárfalvai lakos, aki gyantagyűjtési tervét 203 százalékra teljesítette: 154 mázsa gyantát adott egyedül a népgazdaság számára. Keresete átlagosan 2500 forint, havonta. Igen szép eredményt ért el a fenyőtűgyűjtésben Vurovecz István berzencei lakos, aki a környéki fenyőerdőkben egymaga 20 vagon fenyőtűt gyűjtött össze és decemberben például 300 mázsát. Meg is kapja érte méltó jutalmát, mert eddigi havi átlagos keresete 3200 forint körül mozog. Az erdőkémia kaposvári üzemvezetőségének dolgozói az 1954. évet sikerrel zárták. Nagy tervekkel indulnak az új esztendőbe is. Az illóolajok előállításánál nélkülözhetetlen fenyőtűből 60 százalékkal gyűjtenek be többet, mint az elmúlt évben. Ugyanakkor a fenyőgyanta-tervüket is jóval túlszárnyalják majd. Építőipari-tanuló felvétel A Munkaerőtartaléicok Hivatala építőipari tanulóintézeteiben 1955. március elején egy- és kétéves tanulóképzés indul. A tetőfedő, épületburkoló ég műköves szakmában a képzési idő egy év, a kőműves, ács és festő-mázoló szakmában két év. A kétéves szakmákra 15—16, az egyéves szakmákra 16—18 éves fiatalok jelentkezhetnek. A tanulók felvétele előzetes jelentkezés alapján történik. Jelentkezni az alant felsorolt építőipari intézeteknél személyesen, postai úton is beszerezhető jelentkezési lappal lehet. Vidéken: 102. számú Ózd. 109. számú Debrecen, Burgundia utca 1., 112. számú Kazincbarcika. 314. számú Miskolc, Andor utca, 207. számú Szi- getszentmiklós, 314. számú Tatabánya, 323. számú Székesfehérvár, 401. számú Győr, 506. számú Pécs, 507. számú Komló. A jelentkezési laphoz csatolni kell még: 1. a születési anyakönyvi kivonatot, 2. a legmagasabb iskolai bizonyítvány másolatát, 3. a kérelmező egészségi állapotát tanúsító orvosi bizonyítványt. Fennállásának 5. évfordulójának megünneplésére készül a Somogymegyei Népi Együttes A Somogymegyei Népi Együttes február 5-én tartja megalakulásának 5. évfordulóját. A fél évtized során az együttes országos hírnévre tett szert, Budapesten, a magyar tenger mentén és négy megyében mutatta be Somogy megye kultúrkincseit. Az együttes új, egész estét betöltő műsorral készül az évfordulóra. Az est legjelentősebb műsorszámának ígérkezik Bárdos Lajos Somogyi kalászok c. népdalszvitje, melyet a zeneszerző az együttes felkérésére írt az együttesnek. Ekkor kerül bemutatásra Kanyar József, az együttes művészeti vezetőjének és Együd Árpádnak, a tánccsoport vezetőjének közös szerzeménye, a „Somogyi rapszódia*’, melyet saját gyűjtésű és feldolgozású somogyi népdalokból és táncokból állítottak össze. Az évforduló megünneplésére értékes támogatást nyújtanak mind a tanácsszervek, mind a pártszervek. A népművelési osztály buzsáki motívumokkal díszített népviselettel és a színpompás ká- rádi népviselettel ajándékozta meg az együttest, a Megyei Párt- bizottság pedig állandó próbahelyiséget biztosított számukra, ahol lelkes készülődés folyik az ötéves évforduló megünneplésére.
