Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954. december 4. Az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó értekezlet deklarációja (Folytatás az 1. oldalról.) fegyverzése csak a nagy nyugat- németországi monopóliumokat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol és francia monopóliumokat kecsegteti elő­nyökkel. Ezek a monopóliumok máris csettintgetik a nyelvüket, ha arra gondolnak, milyen hatal­mas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatné­met hadseregnek szóló fegyver­szállítmányok. Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a há­borúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott. Most megismétlik azt, ami már előfordult a második világháború előtt, amikor a német konszernek a külföldi, különösen az amerikai monopóliumok támogatásával és közvetlen részvételével kovácsol­ták a fegyvert a hitleri agresszió­hoz. Ma az Egyesült Államok államhatalmi szerveiben mindin­kább megnyilvánul azoknak a kapitalista monopóliumoknak a befolyása, amelyek annakidején elősegítették a második világhá­ború előkészítését és kirobbantá­sát. A párizsi egyezmények azt bizo­nyítják, hogy egyes hatalmak, és mindenekelőtt az Amerikai Egye­sült Államok vezetőkörei, most is a német militarizmus feltámasz­tására törekszenek és imperialista terveik valóraváltásában megpró­bálnak Nyugat-Németország fel­fegyverzésére támaszkodni. Ezek az egyezmények megteremtik az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország agresszív köreinek a német militarizmussal alkotott katonai tömbjét. Ezek az egyez­mények olyan alkut jelentenek, amelyet a német nép háta mögött, továbbá a többi európai állam né­peinek háta mögött kötnek; e né­peket ugyanis — mint ismeretes — ez egyezmények előkészítésé­nél senki sem kérdezte meg. Egy ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európai béke és biztonság érdekeit. Ennek az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az európai helyzetet, je­lentős mértékben fokozza egy új háború veszélyét. Ennek az új katonai tömbnek létrehozása ellentétben áll az 1944. évi francia-szovjet szövetsé­gi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel és az 1942. évi angol­szovjet háború utáni együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, amelyek , előírják, hogy Franciaország, Anglia és a Szovjetunió együttes intézkedése­ket tesz annak érdekében, hogy a német militarizmus részéről lehe­tetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellenkezik mind a jelen értekezleten részve­vő államok, mind más államok nemzetközi egyezményeivel, ame­lyeknek célja a béke és bizton­ság biztosítása minden európai ál­lam részére. Nyugat-Németország felfegyverzése és katonai csopor­tosulásokba való bevonása össze­egyeztethetetlen azokkal a német militarizmus újjáéledésének meg­akadályozására vonatkozó nem­zetközi kötelezettségekkel is, ame­lyeket az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Anglia, majd pedig Fran­ciaország is vállalt a potsdami egyezmény alapján. Azoknak a kötelezettségeknek a megszegése, amelyeket az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia az emlí­tett szerződésekben és egyezmé­nyekben vállalt, aláássa a bizal­mat az államok kölcsönös viszo­nyában és engesztelhetetlen ellen­tétben áll az európai népek biz­tonságának érdekeivel. Ennek az új katonai csoporto­sulásnak a megalakítását azzal indokolják, hogy erre az említett tömbben részvevő államok bizton­sága érdekében van szükség, jól­lehet valójában senki sem fenye­geti ezeket az államokat. Nyugat- Németország felfegyverzését és egyes nyugati országok katonai csoportosulásaiba való bevonását azzal próbálják indokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokra­tikus országokkal való viszonyt az „erő helyzetéből1* kiindulva kell kialakítani, ügy állítják be a dol­got, mintha ez a politika kedve­zőbb feltételeket teremtene a tár­gyalásokhoz és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésé­hez. E politika máris eléggé le­járatta magát, de hívei nem tit­kolják, hogy olyan határozatokat szeretnének rákényszeríteni más államokra, amelyek egyes nyugati hatalmak imperialista körei szá­mára előnyösek. Valójában ebben kifejezésre jutnak az említett körök világuralmi törekvései. Nem szabad azonban megfeled­kezni arról, mivel végződtek a vi­láguralomra törők efféle kísérletei, j Ismeretes, hogy egyes európai ál­lamok katonai csoportosulásai, ame­lyek Európa más államai ellen irá­nyultak, a múltban is létrejöttek. A második világháború előtt a hitleri Németország és a fasiszta Olaszor­szág agresszív katonai csoportot lé­tesített, amelyhez a militarista Japán is csatlakozott. Az «-Antikomintem Egyezmény« néven ismert csoportosulást szerve­ző »ideológiai« motívumokkal pró­bálták igazolni. Ez azonban lényegé­ben olyan lepelnek bizonyult, amely- 'yel e katonai tömb igazi agresszív lellegét próbálták titkolni, amely tömb a világuralom kivívását tűzte réljáu'. Ismeretes, hogy e katonai csoportosulás szervezői viselik a fő felelősséget a második világháború kirobbantásáért. Valami hasonló ismétlődik meg most, amikor az újabb katonai cso­portosulások alakulását e csoporto­sulások szervezői az államok társa­dalmi rendszerében mutatkozó kü- ’önbségekre való hivatkozással pró­bálják igazolni. Nyilatkozataikban azonban annyi az igazság, amennyi az »Antikomintern Egyezmény« szer­vezőinek nyilatkozataiban volt, akik ezt az egyezményt a legutóbbi vi­lágháború előkészítésére és kirob­bantására használták fel. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyes nyugati hatalmak katonai cso­portosulásai a remilitarizáit Nyugat- Németország részvételével — bármi- 'yen indokokkal is próbálják igazolni létrehozásukat — nemcsak hogy nem szolgálhatják az európai béke és biz­tonság ügyét, hanem ellenkezőleg, ko- |tnoly mértékben bonyolít ják az euró­pai helyzetet és elkerülhetetlenül előidézik a fegyverkezési verseny fo­kozását annak az összes európai és nemcsak az európai államok szem­pontjából veszélyes következményei­vel. Ha az említett európai katonai I csoportosulások hadserege, légiére je és más fegyveres eszközei növekedni fognak és odáig megy a dolog, hogy j helyreállítják az agresszív német mi- ‘litarizmust, akkor a többi európai állam elkerülhetetlenül kénytelen lesz hatásos eszközökhöz folyamod­ni önvédelme, a támadás elhárítása érdekében. Ebből következik, hogy az európai béke és biztonság szavatolásában ér­dekelt összes államoknak arra kell törekedniük, hogy ne engedjék meg a német militarizmus talpraállítását, hogy megakadályozzák a fegyverke­zési verseny fokozásának lehetőségét és előmozdítsák az összes európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai biztonság szavatolása ér­dekében. * A Szovjetunió, a Lengyel Népköz- társaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztár­saság és az Albán Népköztársaság kormánya fő feladatának hyilvánít- va a német kérdés rendezését, az európai béke megszilárdítása érdeké­ben úgy véli, hogy a német kérdés megoldása szempontjából mindenek­előtt elengedhetetlen: azoknak a ter­veknek elutasítása, amelyeket Nyu­gat-Németország remilitarizálására és katonai csoportosulásokba való be­vonására szőttek, ami fő akadálya Németország békeszerető és demo­kratikus alapokon való újraegyesíté­sének; megállapodás létrehozása az 1955- ben megtartandó össznémet szabad választásokra vonatkozóan és e vá­lasztások alapján az egységes, de­mokratikus, békeszerető Németor­szág össznémet kormányának meg­alakítása. Ekkor végre lehetővé válik a né­met békeszerződés megkötése, ami az európai béke megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen. El kell ismerni, hogy a megszálló csapatok kivonása Kelet- és Nyugat- Németország területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, nagy mérték­ben előmozdítaná Németország két részének egymáshoz való közeledé­sét és a Németország egységének helyreállításával kapcsolatos felada­tok megoldását. Az európai biztonság szavatolása megköveteli, hogy az érdekelt ha­talmak között jöjjön létre megálla­• podás Németország egyesítésének kérdésében, mert ez az összes euró­pai békeszerető népek és a német nép érdekeinek egyaránt megfelel. Az a tény, hogy az Amerikai Egye­sült Államok, Franciaország és Ang­lia irányt vett Nyugat-Németország remilitarizálására és katonai csopor­tosulásokba való bevonására, kizárja az ilyen megegyezés lehetőségét. Ez nemcsak hogy nem mozdítja elő az európai biztonság szavatolását, ha­jnem az összes békeszerető népek • szemében olyan politika megnyilvá­nulását jelenti, amely veszélyezteti az európai béke fenntartását. Az igazi európai biztonság csak abban az esetben szavatolható, ha egyes európai államoknak más euró­pai államok ellen irányuló zárt ka­tonai csoportosulásai helyett létrejön az európai kollektív biztonsági rend­szer. Ez a biztonsági rendszer, amely — társadalmi és állami rendszerre való tekintet nélkül — valamennyi európai állam részvételén alapszik, lehetővé tenné az európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az euró­pai béke szavatolása érdekében. Ter­mészetesen emellett biztosítani kell a német nép egyenjogú részvételét ennek az összeurópai feladatnak a megoldásában. Ebben a kollektív biz­tonsági rendszerben résztvehetne az Amerikai Egyesült Államok is olyan j más államokkal együtt, amelyek fe­lelősséget viselnek az európai béke szempontjából döntő jelentőségű né­met kérdés rendezéséért. Az összeurópai kollektív biztonsági rendszernek elő kell írnia a részvevő államok kötelezettségvállalását min­den köztük felmerülhető viszálynak az ENSZ-alapokmány követelményei értelmében olymódon való megoldá­sára, hogy ne veszélyeztessék az európai békét és biztonságot. E rend­szernek elő kell írnia a konzultációt minden olyan alkalomra, valahány­szor a rendszerben részvevő államok bármelyikének véleménye szerint fegyveres támadás veszélye merül fel Európában, hogy meghozzák az ilyen veszély kiküszöbölésére irá­nyuló hatásos intézkedéseket. E rendszernek, hogy hatásos le­gyen, elő kell írnia azt. hogy az egy vagy több európai állam ellen irá­nyuló támadást a megfelelő össz­európai szerződés valamennyi rész­vevője ellen irányuló támadásnak te­kintik és a szerződés minden rész­vevője az európai béke és biztonság helyreállítása és fenntartása cél iá­ból támogatást fog nyú jtani a megtá­madott államnak minden rendelke­zésére álló eszközzel, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is. Ilyen összeurópai kollektív bizton­sági rendszer megteremtése tökélete­sen megfelelne a nemzetközi együtt­működés megszilárdítása követelmé­nyeinek a nagy és kis államok füg­getlensége és szuverenitása tisztelet- bentartásával kapcsolatos elvek, va­lamint a belső ügyeikbe való be- nemavatkozással kapcsolatos elvek értelmében. Ilyen kollektív bizton­sági rendszer megteremtése nagy­mértékben megkönnyítené a német probléma megoldásának lehetőségét, minthogy ez lehetetlenné teszi Nyu­gat-Németország átalakítását mili­tarista állammá és megteremti a kedvező feltéte'eket Németország egysége helyreállításához. Az európai kollektív biztonsági rendszer és Németországnak békés és demokratikus alapokon történő egyesítése az az út, amely biztosítja Németországnak mint a nagyhatal­mak egyikének fejlődését. Eltérően a militarista úttól, amelyen Németor­szág fejlődése a múltban haladt, és amely szakadatlanul a legsúlyosabb következményekkel járt a német nemzetre nézve, Németországnak az európai kollektív biztonság megte­remtésének feltételei mellett való egyesítése széleskörű lehetőségeket tár fel a német békés gazdaságnak, iparának és mezőgazdaságának fejlő­dése előtt, Németországnak más or­szágokkal, különösen a hatalmas la­kossági! és kimeríthetetlen tartalékú kelet-európai és ázsiai országokkal való széleskörű gazdasági kapcsola­tainak fejlődése előtt. Németország fejlődése békés viszonyok ésmásál- ’amokkal való fejlett gazdasági kap­csolatok mellett széles piacokat te­remtene ipara számára, biztosítaná lakosságának foglalkoztatottságát, előmozdítaná a lakosság életszínvo­nalának emelését. Németországnak, mint nagyha­talomnak a sorsa ilymótjon szorosan Összefügg? azzal, hogy a békés fejlő­dés és a minden európai állammal való együttműködés, vagy az új há­ború előkészítésének útjára lép-e. A békés fejlődés és a nemzetközi együttműködés útja, amelyen a Né­met Demokratikus Köztársaság ha­lad, Németország feltámadásához és felvirágzásához vezet. A másik út, amelyre a német militaristák Nyu- gat-Németországot igyekeznek terel­ni, új háborúhoz és esetleg Német­országnak a tűz és pusztulás földjé­vé változtatásához vezet. Mindez azt bizonyítja, hogy a né­met nép igazi nemzeti érdekei elvá­laszthatatlanok a béke és a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének érdekeitől. A jelenlegi értekezleten részvevő országok teljes egészükben csatlakoz­nak azokhoz az elvekhez, amelyek a szovjet kormány által előterjesztett összeurópai kollektív biztonsági szer­ződésben vannak lefektetve, és fel­hívnak minden európai államot, együttesen vizsgálják meg az emlí­tett javaslatokat, amelyek megfelel­nek a tartós európai béke biztosítá­sa követelményeinek. A jelenlegi ér­tekezleten részvevő országok kije­lentik, hogy készek megvizsgálni bármilyen más, e kérdéssel kapcso­latos javaslatot annak érdekében, hogy az európai kollektív biztonság­ról olyan szerződéstervezetet dolgoz­zanak ki, amely minden érdekelt ál­lam számára elfogadható lenne. A jelenlegi értekezleten részvevő államok mélységesen meg vannak j győződve arról, hegy a fentemlített I elveken alapuló és az európai álla­mok közötti baráti viszonyok által megerősített biztonság lehetővé ten­né annak a helyzetnek a felszámolá­sát, amelyben Európa, időszakonként az európai népektől számtalan áldo­zatot követelő pusztító háborúkat kénytelen elszenvedni. Néhány nyugati állam parlament­jében a legközelebbi jövőben a pá­rizsi egyezmények ratifikálása kér­désének megvizsgálása várható. Né­hány állam hivatalos körei részéről egyre fokozódik a parlamentekre és a társadalmi körökre gyakorolt nyo­más, ezen egyezmények ratifikálásá­nak kierőszakolása érdekében. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Német Demo­kratikus Köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Román Népköztársa­ság, a Bolgár Népköztársaság és az A'bán Népköztársaság kormánya kö­telességének tartja, hogy felhívja az európai államok, különösképpen pe­dig a párizsi egyezményben részvevő á'iamok figyelmét, hogy ezen egyez­mények ratifikálása olyan aktus lesz, amely a béke megőrzése ellen és az új európai háború előkészítésére irá­nyul. Az ilyen ratifikáció nagymér­tékben súlyosbítja az egész európai helyzetet és aláássa a meg nem oldott európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehetősé­gét. Ezeknek az egyezményeknek a ra­tifikálása és végrehajtása fokozza a háború veszélyét és ezzel fenyegeti a békcszerető európai államoknak és különösen a Németországgal szom­szédos államoknak nemzetbiztonsá­gát. Ez a veszély annak következtében keletkezik, hogy a párizsi egyez­ményben részvevő államok egyre na­gyobb mértékben alkalmaznak kato­nai és gazdasági intézkedéseket a bé­keszerető európai államok ellen. Ma már odáig mentek, hogy katonai szö­vetségre léptek a német militariz­mussal, hozzákezdenek Nyugat-Né­metország felfegyverzéséhez, fenye­getik a katonai csoportosulásokban részt nem vevő államok további bé­kés életét. A párizsi egyezmények­ben részvevő államok fegyveres erői magukban foglalnák a hitlerista tá­bornokok vezetése alatt álló nyugat­német hadsereget is. Ilyen körülmények között az »erő polit'Icájának« folytatása közvetlenül a feltámadó német militarizmusra támaszkodna, ami sokban közelebb hozná egy új európai háború veszé­lyét. A kialakult helyzet időszerűvé te­szi azt a feladatot, hogy a jelen érte­kezleten részvevő államoknak egye­síteniük kell erőfeszítéseiket bizton­ságuk biztosítása céljából. A béke- szerető államok kénytelenek hala­déktalan intézkedéseket tenni, hogy a nyugati hatalmak említett katonai tömbjének agresszív erőivel a béke­szerető államok együttes erejét ál­lítsák szembe saját biztonságuk biz­tosítása érdekében. A jelenlegi értekezleten részvevő államok bejelentik azt az elhatáro­zásukat, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes intézke­déseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszer­vezése terén, továbbá más olyan in­tézkedéseket is tesznek, amelyek sa­ját védelmi képességük fokozásához szükségesek annak érdekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszióval szemben. Mindezek az intézkedések össz­hangban állnak az államok elidege­níthetetlen önvédelmi jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, a régebben megkö­tött szerződésekkel és egyezmények­kel, amelyek a német militarizmus feltámadása ellen és újabb európai agresszió megakadályozására irá­nyulnak. A jelen értekezleten részvevő áh lamok megegyeztek abban, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása ese­tén újból megvizsgálják a helyzetet, hogy megfelelő intézkedéseket te­gyenek saját biztonságuk biztosítása és az európai béke fenntartása ér­dekében. A jelen értekezleten részvevő álla­mokat az az elhatározás tölti el, hogy továbbra is kitartanak egy európai kollektív biztonsági rendszer megte­remtése mellett, mert az a meggyő­ződésük, hogy csak az európai álla­mok együttes erőfeszítései teremthe­tik meg az alapot Európa tartós és szilárd békéjéhez. Ennek érdekében továbbra is készek együttműködni más európai államokkal, amelyek azt az óhajukat nyilvánítják, hogy ezen az úton kívánnak járni. Az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításával fog­lalkozó moszkvai értekezletén rész­vevő államok kormányai meggyőződ­tek arról, hogy a béke és az általá­nos biztonság megszilárdítására irá­nyuló politikájuk, valamint a jelen értekezlet által megjelölt intézkedé­sek megfelelnek népeink érdekeinek épp úgy, mint az összes többi béke­szerető nép érdekeinek. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Romá­nia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népei bé­kés alkotómunkát fejtenek ki. Erő­feszítéseik a további gazdasági és kulturális fellendülésre, a dolgozók életszínvonalának állandó "emelésére és ezzel nagy szocialista vívmányaik szilárd védelmének biztosítására irá­nyulnak. Nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializmus építését országainkban. Államaink népei tudják, hogy a párizsi egyezmények lényegesen fo­kozták az új háború veszélyét, ök azonban nem engedik meg, hogy az események kialakulása váratlanul érje őket. Népeink biztosak erejükben, bizto­sak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és népi voltak oly szilárdak, mint ma. Minden támadásra, háború kirob­bantására és népeink békés élté­nek megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra talál­na. Népeink más népek rokomszenvére és támogatására támaszkodva min­dent elkövetnek maid annak érdeké­ben. hogy szétzúzzák az agresszió erőit, hogy diadalmaskodjék igaz, igazságos ügyünk. Népeink békében akarnak élni és baráti kapcsolatokat akarnak min­den más néppel. Éppen ezért min­den lehető módon továbbra is síkra- szállva a béke és az általános biz­tonság érdekei meüett. mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák fejlődésük további békés útját és államuk kellő biztonságát. A KAPOSVÁRI ÜNNEPI HÉT MAI PROGRAMME Délután 6 órai kezdettel a Városa Színházban a Társadalom- és i 'Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a’ Csillag irodalmi é ....... ’ ................................ ------ -1; ) f olyóirat rendezésében irodalmi ''-t lesz. Műveikből olvasnak fel: Bernáth Aurél Kossut-h-díias festőművész, író, Fodor András költő, Jobbágy Károly költő, Rádiós József író, Rideg Sándor Kossuth-dí- jas író, Sipos Gyula József Atttila-díjas költő, Szász Imre József At- tila-díjas író, Tamási Áron Kossuth-díjas író. Közreműködik: Palotai Erzsi előadóművésznő, O. Paulovbs Erzsébet zongoraművésznő, Hor­váth Ferenc, a Madách Színház tagja és a Somogymegyed Népi Együttes Kanyar József vezetésével. Este 9 órakor a Megyei Pártbizottság klubjában az MDP Megyei Bizottsága és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesz­tő Társulat megyei szervezete értelmiségi ismerkedő-estet rendez, melyen a színházban közreműködő írók és művészek is résztvesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom