Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-23 / 303. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A pártélet hírei Szép és megbecsülést érdemlő az erdei, munka Miért nincs mezőgazdasági szaküzlet Kaposvárott? A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOSVSOGYMEGYEi BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 303. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1954. december 23. Törvény az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi jelentőségének megörökítéséről Tíz évvel ezelőtt ,1 Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsé­gének a fasizmus erői felett aratott világtörténelmi jelentőségű győ­zelme és népünk legjobbjainak a Magyar Kommunista Párt vezeté­sével folytatott szabadságküzdelme lehetővé tette, hogy Magyaror­szág visszanyerje szabadságát, állami függetlenségét. A magyar népnek a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült képviselői Debrecenben, a dicsőséges 1848—49-es forradalom és szabadságharc országgyűlésének színhelyén, 1944. december 21-én megalakították az államhatalom legfőbb szervét, az Ideiglenes Nemzetgyűlést és létrehozták az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Ezzel népünk annyi hősi küzdelem után, valóra váltva sok év­század szabadságharcainak célkitűzéseit, nemzetünk legjobbjainak törekvéseit, kezébe vette sorsának irányítását, az ország ügyeinek intézését és megvetette a független, demokratikus magyar állam alapját. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés azzal, hogy hadat üzent a fasiszta Németországnak, csatlakozott a Szovjetunió felszabadító harcához, meghirdette a küzdelmet a fasiszta elnyomók és a velük együttmű­ködő hazaáruló, reakciós erők ellen hazánk területének teljes fel­szabadításáért. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés meghirdette a hazafias erők leg­szélesebb összefogását és ezzel megkezdte a magyar nép egységének összekovácsolását. Dolgozó népünk ezt az egységet a munkásosztály vezetése alatt egyre jobban megszilárdítja és a Hazafias Népfront­ban tömörülve tovább erősíti. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés széleskörű szabadságjogokat biz­tosított a magyar munkásosztálynak, az egész dolgozó népnek. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés kormánya földhöz juttatta a földművesné­pet és megkezdte rombadöntött országunk újjáépítését. Népi demokratikus államunk alkotmányunkban biztosította az állampolgári jogok teljességét és megvalósította azt az elvet, hogy minden hatalom a dolgozó népé. Népünk az elmúlt tíz év alatt a háború romjait eltüntette és ma már a Szovjetunió állandó, test­véri támogatása és a népi demokratikus országokkal való baráti együttműködés mellett, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a szocializmust építi. Az országgyűlés az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából a következő törvényt alkotja: Az országgyűlés átérezve annak a történelmi fordulatnak fon­tosságát, amelyet sok évszázados rabság után a független, demok­ratikus magyar állam megalkotásában az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása jelentett; megemlékezve arról az eredményes munká­ról, amellyel az Ideiglenes Nemzetgyűlés a magyar nép szabad fejlődésének alapjait lerakta; az Ideiglenes Nemzetgyűlés történel­mi jelentőségét törvénybe iktatja. Debrecen, 1954. évi december hó 21-én. Nagy Imre s. k. a Minisztertanács elnöke. A Rákosi Mátyás Művek felszabadulási munka­versenyre hívta az ország dolgozóit Az RM Művek felhívással for­dult az ország dolgozóihoz, hogy nemzeti ünnepünk 10. évforduló­jának méltó megünneplésére indít­sanak felszabadulási munkaver­senyt. A felhívás megemlékezik a felszabadulás utáni helyzetről, amikor a csepeli gyár nagy része romokban hevert és nehéz, áldo­zatos munkát kellett végezni, hogy a romok alól kiásott gépek­kel a megrongált épületekben, ha nélkülözve is, de megkezdhessék a termelőmunkát. Ma a tíz év előtti romok helyén a gyár teljesen újjáépítve, korszerű üzemekkel bővülve járul hozzá népgazdasá­gunk erősítéséhez. Azóta megváltozott, javult a munká­sok élete is, új lakások, böl­csődék, napközi otthonok, ebédlők és munkásszállások épültek. „MI, Vörös Csepel dolgozói — mondja ezután a felhívás — első­nek kezdeményeztük hazánkban, hogy 1945-ben, az első szabad má­jus 1-re indítsunk országos mun­kaversenyt. Akkor felhívásunkhoz nagy lelkesedéssel csatlakoztak az üzemek, bányák és falvak dolgo­zói. Ma arról számolhatunk be, hogy első termelési ötéves tervün­ket 420 millió forinttal túlteljesí­tettük.“ Kiemeli a felhívás, hogy az RM Művek munkájának egyes te­rületein az utóbbi években hiá­nyosságok vannak. A párt III. kongresszusára indított szocialista versenymozgalomban nem tudtak az élenjáró gyárak közé felzárkóz­ni. „Az elmúlt napokban a német militarizmus feltámasztása el­len tiltakozva, kinyilvánítot­tuk megingathatatlan béke­akaratunkat — folytatta a felhívás. — S mert mi. csepeliek, továbbra is békében kívánjuk épiteni az országot, tud­juk, hogy a béke megvédéséhez elsősorban a termelésben tettekre van szükség.“ Az RM Művek dolgozói az Ide­iglenes Nemzetgyűlés megalakulá­sának 10. évfordulóján tett felhí­vásukban felszabadulásunk méltó megünneplésére vállalásokat “et­tek a termelés terén, az önköltség csökkentése érdekében, a gyárt­mányok fejlesztése és minőség- javítása, az energiafelhasználás és a dolgozókról való gondoskodás érdekében. Továbbfejleszt'k a gép­állomások és termelőszövetkezetek patronálását és biztosítják, hogy a téli gép­javítások minden általuk pat­ronált gépállomáson határ­időre, kiváló minőségben el­készüljenek. Felajánlásaikat az üzemek, műhe­lyek és egyének párosversenyei vei, a munkaidő jobb kihasználásával, a műszaki és gazdasági vezetők tekintélyének növelésével, a mun­ka jobb megszervezésével, a párt és a társadalmi szerves magasabb színvonalú munkájával akarják megvalósítani. Ünnepi ülést tartott a Városi Tanács A Kaposvári Városi Tanács az Ideiglenes Nemzetgyűlés meg­alakulása 10. évfordulójának megünneplése alkalmával e hó 2l-én, kedden ünnepi tanácsülést tartott, melyen Mikecz János elvtárs, a Városi Tanács végrehajtóbizottságának elnöke mondott beszédet. Mikecz elvtárs beszédében méltatta az 1944. december 21-én Debre­cenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés, az Ideiglenes Kor­mány megalakulásának történelmi jelentőségét. Beszéde befejező részében Mikecz elvtárs felhívta a tanács dol­gozóinak figyelmét arra, hogy az alig egy hónapja megválasztott új tanácsoknak a Hazafias Népfrontban tömörült dolgozók tömegei­re támaszkodva kell végezniük munkájukat, hogy megoldhassák azokat a feladatokat, amelyek dolgozó népünk jólétének, gazdasági megerősödésének, s nem utolsó sorban a béke megőrzésének alap­vető feltételei. Mikecz elvtárs beszédét lelkes tapssal fogadták az ünnepi gyűlés részvevői, majd táviratban küldték el tiltakozásukat az Országos Béketanácshoz: „Nemcsak elítéljük — írják táviratukban —, hanem tiltakozunk is az imperialisták háborús politikája ellen és követel­jük, hogy békés úton, tárgyalásokkal tisztázzák a vitás kérdéseket. Mi ígérjük, hogy városunkban következetesen harcolunk a béké­ért és ebben a harcban számíthatnak ránk a világ békeszerető milliói.“4 A háromfai állami gazdaság kispusztai üzemegységében jó munkát végez a DISZ-szervezet „MegrécSjük sa békét!66 Kedden este ünnepélyes tanácsülésre jöttek össze Somogyacsa tanácstagjai az Ideiglenes Nemzetgyűlési megialakulásának Í0. évfor­dulója tiszteletére. Ebben az ünnepi pillanatban sem feledkeztek meg a veszélyről, amely békés jövőnket fenyegeti. A jelenlévők egyhangúlag javasolták, hogy küldjenek táviratot az Országos Béke­tanácshoz, melyben tiltakoznak a német újrafeifegyverzés ellen. Ezt írták a táviratban: „Mi, somogyacsai dolgozók, munkánkkal és szavunkkal tiltako­zunk a német újrafeifegyverzés ellen. Községünk dolgozói egy em­berként állnak a moszkvai deklaráció mellett, azokkal a népekkel együtt, melyek a kollektív biztonságot és a békés jövőt akarják. Mi békét kívánunk, s azt ha kell, bátor helytállásunkkal meg is védjük. “ í S Kaposvári Gazdasági Vasutak izeiiiisigsi darein véltél li részüket az őszi szálisi fcrgaWól Az egyes üzemek közül kitűnt a balatonfenyvesi üzemfőnökség, melynek dolgozói december 3-án befejezték negyedik negyedévi tervüket. Évi tervük teljesítésével ugyanezen a napon már 151 szá­zaléknál tartottak. Az üzem 13 dol­gozója közül —* hathavi sztaha­novista szintén végzett jó mun­kájukért — 8-an részesültek a „Kiváló dolgozó“ jelvényes kitün­tetésben. A .kaposvári üzemíőnökség dol­gozóinak munkájuk során igen sok akadállyal kellett megbirkóz­niuk, ennek ellenére negyedik ne­gyedévi tervüket már december 12-én teljesítették és a Kaposvári Cukorgyár teljes megelégedésével bonyolították le a cukorrépaszállí­tást. Bár a mohácsi, nagykónyi és dombóvári üzemegységek — me­lyek közül az utóbbi már 17-ér. teljesítette évi tervét — nem tar­toznak megyénkhez, mégis érde­mes megemlíteni őket kiemelkedő eredményeikért, tekintve, hogy szintén a Kaposvári Cazdasági Vasutak irányítása alá tartoznak. Az ipari szállítást végző üzemegy­ségek közül a hirdi üzemfőnökség dolgozóit illeti dicséret, akik a komlói bánya részére végeztek homokszállítást. Kívánjuk, hogy a Kaposvári Gazdasági Vasutak üzemfőnöksé­gei az 1955. év folyamán újabb szép munkasikereket érjenek el. A DISZ-szervezet sokáig csak papíron létezett az üzemegység­ben, csak néha-néha tartottak egy-egy DlSZ-gyűlést, de a fia­talok nem sok kedvvel vettek részt a szervezet munkájában, hi­szen támogatást senkitől sem kap­tak. Mióta új üzemegységvezető jött Kispusztára; a fiatalok lelke­sebben dolgoznak, s megélénkült a DISZ-élet is. Szép helyiséget kapott a DISZ-szervezet, amely azóta már a fiatalok második ott­honává vált. A helyiségben rádió szól, teljesült régi vágya a fiata­loknak. S azóta más életet élnek az üzemegység DISZ-tagjai. Há- romfelvonásos színdarabot, táncot tanultak a község felszabadulásá­nak 10. évfordulójára. Szívesebben vállalnak reszt a munkából is a fiatalok. A leg­utóbbi DISZ-gyűlésen 2000 facse­mete elültetését, a legelők és ré­tek tisztítását vállalták. A DISZ- vezetőség is többet törődik a fia­talokkal, s így napról napra élén- kebb, jobb a kispusztai üzemegy­ség DISZ-szervezetének élete. Horváth Gyula, Nagyatád. Naqyarónyú fejlesztés eiőtt a fe!<e*ebézsenyi tőzeg'elep A feketebézsenyi tőzegtelep gazdag tőzegrétegeket tartalmaz. Jövőre 200 holdról 400-ra növelik a bányatelep területét. Három­millió forintos beruházással az or­dacsehi teleprészlegre 6 km hosszú iparvágányt vezetnek, továbbá 3 km hosszú mellékvágányt, mely a termő területet köti össze a köz­ponti vágánnyal. 140 új csille is segíti majd a gyors szállítást. A telep fejlesztése következtében megnövekedik a munkáslétszám. Ezért két 50 személyes munkás- szállás építésére, három kétszobás munkáslakás megépítésére is sor kerül. A jövő évben 3000 vagon lápi mész termelését is tervbevet­ték, amely 7—8000 kát. hold laza, savanyú talaj megjavítására lesz elegendő. — AZ 1955. ÉVI MŰTRÁ­GYA, növényvédőszer és takar­mányvetőmag jóval a mezőgaz­dasági munkák megkezdése előtt rendelkezésre állnak a dol­gozó parasztoknak a földműves­szövetkezetek falusi boltjaiban. Ebben a kézfogásban töretlen hit és erő van . . . A most megjavított or­szágúton simán gördül gépkocsink. Az egymás mellett ülő tiszt elvtár­sak csendesen beszélget­nek a nap eseményeiről. Mellettem egy elsőosz­tályú repülőgépvezető ül. Nem tudnám pontosan megmondani, miivel kez­dődött társalgásunk. Alig haladtunk pár percig, máris a párizsi szerződésre terelődött a szó. Cigarettára gyújtot­tunk. A gyufa fellobba- nó lángja megvilágítot­ta szomszédom szinte gyermekesnek tűnő ar­cát. A gyufa fényénél láttam, hogy balkezének két ujja csonka. Észre­vette, hogy tekintetem a kezére tapad. — A kiképzés alkal­mával történt valami baleset? — kérdeztem bátortalanul, hogy ta­pintatlanságommal szer­zett enyhe zavarom le- küzdjem. Mosolyogva oszlatta el tévedésem, s utána tompa keserűség­gel csúszott iká száján a szó: — A németek miatt. — De hiszen ön még olyan fiatal, hogyan ke­rülhetett össze a néme­tekkel? — kérdeztem. Pár pillanatig gon­dolkozott. Bizonyára gondolatait rendezte, az­tán mesélni kezdett... — Ezelőtt 10 eszten­dővel, így karácsony kö­rül, nyugati határmenti városunkat nagyereiű légitámadás érte. A vá­rosban német csapatok garázdálkodtak, ame­lyek egyre hátráltak a diadalmasan előrenyo­muló szovjet harcosok elől. Amikor a légitá­madás megkezdődött, felugróitok gépkocsi­jaikra, hogy a bomba­támadás elől elmenekül­jenek. Éppen az utcán voltam én is. A bambák süvítése rémülettel töl­tött el. Hiszen még 14 éves sem voltam akkor. Egy gondolat markolt belém: menekülni, me­nekülni! Hirtelen elha­tározással felkapaszkod­tam gépkocsijukra, s te­nyeremmel görcsösen markoltam a hátsó desz­kát, hogy így távolabb kerüljek a halált oszto­gató, németeknek s£ánt bombáktól. Aztán már csak azt láttam, amint egy német katona felém vicsorít és felemeli pus­káját. Irtózatos fájdal­mat éreztem, a szágul­dó gépkocsiról lezuhan­tam és eszméletemet vesztettem. A szürke egyenruhás fenevad pus- ka tussal szétroncsolta ujjaimat... Rágyújtottunk. Nem mentem a kezére nézni, hiszen úgyis felkavar­tam benne egy fájó em­léket. Ismét mosolygott. — Tudja, elvtárs, idő-1 vei minden seb begyó­gyul. Valahogy így vol­tam vele... De most, amikor arról van szó, hogy a régi és új halál- gyárosok ismét életre- keltik a náci fenevada­kat, gyakran eszembe jut az akkori idők bor­zalma. Csonka ujjam nem gátol abban, hogy szorosra markoljam a fegyvert a feltámasztott gyilkosok megfékezésé­re. Célunkhoz értünk. Amikor a búcsúzásnál kezetráztunk, éreztem, hogy ebben a kézfogás­ban töretlen hit és erő van. Horváth László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom