Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-19 / 300. szám

Vasárnap, 1954. december 19. SOMOGYI NÉPLAP 5 ÉLETET MENTŐ V E R Nemrégiben, alig egy esztendővel ezelőtt 'ki­sebb méretű építkezés indult meg a kaposvári kórház területén, a Be­loiannisz utcai részen, Az arra jár ók 'kíváncsian . kérdezgették az építő­ket, mi készüli itt? S ahogy a választ meg­hallották, hegy Megyei Véradó Állomás, a leg­több ember közömbösen elfordult s csak igen ke­vesen akadtak olyanok, akik már ekkor is ér­deklődtek volna: mit jelent az, hegy véradó­állomás. Pedig de sokan élnek Kaposvárott is olyanok, : akiknek életét »idegen« vér mentette meg, s ha a kórház nem rendelke- :zett volna többliíer ■vérrel, menthetetlenül elpusztultak volna. Más­fél évvel ezelőtt az egyik kaposvári rendőr- zenész feleségét súlyos betegen, méhenkívüli terhességgel vitték be a szülészetre. Azonnali műtétre volt szükség és sok-sok vérre. A vér­csoport megállapítása pillanatokat vett igény­be. s máris karjára csa­toltál-; a vérpalackot. Csak később. napok múlva érdeklődött az erősödő fiatalasszony, kinek köszönheti életét, s akkor derült ki, hogy férje mentette meg, aki­vel egyező a vércsoport­ja, s aki már hosszabb idő óta önkéntes vér­adó. S ma áll az épület és napról napra több élet megmentésében segít! Kik a véradók és hogyan történik a véradás? — kérdezhetik sokan, azok a dolgozók, akik átérzik, mit jelent életet menteni, mit jelent egy apát, anyát visz- szaadr: i gyermekeinek, visszaadni az életnek, a társa­dalomnak. Véradó lehet minden 18 éven felüli, telje­sen egészséges ember, akit az orvosi vizsgálat »vér­adásra alkalmas«-nak talál. Ezt egy igen alapos vizs­gálattal! állapítják meg a szakorvosok. Elsősorban tü­zetes belgyógyászati vizsgálatnak vetik alá a véradás­ra jelentkezőt. Ebbe -tartozik a szív- és a röntgenvizs­gálat is, amely a legelrejtettebb bajokat is kimutatja. S ha a vizsgálat bármiféle, jelentéktelen bajt mutat is, a szakorvos tanácsára kezelésben részesül a jelentkező. Ezzel egy későbbi, esetleges súlyos betegséget előzhet meg. Amennyiben a »véradásra alkalmas« vizsgálat során megállapítják, hogy -teljesen egészséges, átmegy a jelentkező a Véradó Állomásra, ahol a -további vizs­gálatokat végzik. S ha eddig a különböző vizsgálatok során meg­különböztetett -tisztelettel vették körül a jelentkezőt, ez még tovább fokozódott, ahogy a tisztaságtól ragyogó Véradó Állomás küszöbét átlépte. Halkszavú orvosok, mindenre kiterjedő figyelmű ápolónők fogadják. Pár percnyi csak az együttlétük, s mégis úgy távozik in­nét, hogy -legközelebb már haza, vagy legalább is sze­mélyes jóismerősökhöz jön -a véradó. Itt a vizsgálat mindössze annyiból áll, hogy ellenőrzik az eddig ki­állított adatokat, aztán egy tűszúrás az egész, s máris átesett a véradás előtti kötelező vérvizsgálaton. A la­boratóriumban megállapították a vércsoportot s azt is, hogy vére egészséges. Megállapodás szerint, akár mindjárt eleget tehet annak, amiért, jelentkezett, ad­hat vért. Ez azonban már bonyolultabb művelet. Az első az, hogy egy csésze teát elfogyaszt, mintha csak ven­dégségben lenne... Aztán bekísérik egy kicsiny he­lyiségbe, ahol a véradót -lefektetik és magára hagyják. Ablak választja el a szomszéd szobától, -melynek füg­gönye egy steril kendő. A véradó ezen az ablakon nyújtja be -karját, melyen a szokásos, csak még alapo­sabb fertőtlenítést elvégzi a tetőtől-talpig steril ruhába öltözött egészségügyi dolgozó. A véradó nem érez sem­mit, nem is látja, odabent mi történik. Mindössze egy szúnyogcsípésnyi szúrást érez, a helyi érzéstelenítő in­jekciós tűjének beszúrását. Gyorsan hat az érzéstele­nítő, s azt már egyáltalán nem érzi, amikor a vasta­gabb, vérvevő tűt vénájába szúrják. S megindul az életet mentő vér csörgedezése a kis üvegbe. Egy-egy alkalommal — ami két -hónapnál rövidebb idő alatt nem ismétlődhet — 2,5—3 deciliter vért vesznek le a testsúly, a testnagyság és a vénsejtek állapotától füg­gően. A véradó a vérvétel után még 10 percig fekve marad, utána egy barátságos, társalgónak is -beillő he­lyiségbe vezetik, ahol bőséges uzsonnát és egy üveg sört tesznek elébe, s azt az utolsó morzsáig, illetve cseppig el kell fogyasztania. Mert ezek a jóságos or­vosok szigorúak is -tudnak ám lenni! Az uzsonnáztatás persze nem azért történik, mert erre a véradónak annyira szüksége van, hanem mert úgy tartja a ma­gyar ember: jólvégzett munka u-tán jól esik a pihenés, egy kis beszélgetés, s ha éppen enni- meg innivaló is van mellé, még jobban. Itt aztán átveszik az állam által deciliterenként adott 25 forintot is. Ez persze nem fizetés, hiszen az embervér a legdrágább, azt megfizetni nem lehet, csupán annyit jelent, hogy az állam a dolgozók egészsége, élete védelmében nem kí­vánja ingyen ezt a segítséget. Arról írtunk az előbb, hogy kis palackokban gyűj­tik össze a vért. Tudjuk azt, hogy a vér pillanatokon belül megalvad. Mi történik itt a vérrel? Hála a fej­lett orvostudománynak, -van irá lehetőség, hogy stabi- lizátorral, alvadás-t gátló anyag összekeverésével a vér -teljesen friss, folyékony marad. A frissen levett vér a laboratóriumba kerül, ahol a szokásos vizsgálattal újból megállapítják a vércsoportot, majd lezárják a palackot, ellátják felirattal, amelyen a véradó neve és a vércsoport; száma is szerepel. Innét a hűtőszekré­nyekbe kerül, ahol 2—4 Celsius fokon tárolják. A vér rendkívül érzékeny, ezért naponta többször is ellen­őrzik állapotát. Ilyen gondos ellenőrzés mellett is je­lenleg még a vér tárolási ideje úgyszólván csak na­pokban számolható. Büszkén beszélünk.) büszkén írunk váro­sunk, megyénk fiatal intézményéről, a Megyei Véradó Állomásról. A kórház területén, a Be­loiannisz utcában járó emberek figyelmét le­het, hogy elkerülte az épület, de bizonyára ke­vés, s napról napra ke­vesebb olyan ember van, aki munkájáról, vagy általánosságban a vérátömlesztésről ne hallott volna. Megyénk­ben, főleg Kaposvárott őrnek a munkának e kis intézmény a mozga­tója, részben szervezője. Dolgozói, orvosai, ápoló­női, az élen dr. Tarján László főorvossal, fá­radságot nem ismerve végzik munkájukat a műtőben, ügyelnek a hűtőszekrényben lévő palackos vérre, adják ki a kis ablakon a segít­séget, a vért kérő áno- lóknak az éiet-halál közt lebegő betegek gyógyu­lását jelentő palackokat. S amikor egy volt be­teg, akit az orvosi tu­domány és dolgozótár­sai segítsége: anyák, apák, fiatal lányok, fiúk vére adott' vissza az életnek, egészségesen tá­vozik a kórházból, kö­szönő szava dr. Tarián László és munkatársai felé is száll. A sebé­szet. szülészet orvosai mellett rájuk is gondol­nak, s megköszönik a nagyszerű szervezőmun­kát a Véradó Állomás dolgozóinak is, akik napjainkban már ko­moly életmentők. De I száll köszönetiik azok- j hoz a derék véradókhoz is. akiknek vére az ő I életüket adta vissza. Nincs olyan falu me­gyénkben, amelyben ne emlékeznének a múlt­ra. Sokszor felsikoltott a cséplőgép etetője, hogy összeroncsolta karját a dob. És mi lett legtöbb­jük sorsa? Nem egy el­vérzett a műtőasztalon, nem volt vér, ami pó­tolja a veszteséget. ... Autó fékje csiko­rog, de már késő. Egy vigyázatlan járókelő a kerekek alá került. Or­vos, mentő, műtőasztal. És egy óra múlva tehe­tetlenül tárja szét kar­ját a műtőből kitámoly- gó orvos: nem volt se­gítség ... elvérzett. így volt ez a legutóbbi idő­kig. Napjainkban, ha va­lakit súlyos sérülés ér és az elvérzés veszélye fe­nyeget, az orvos kiadja az utasítást: vért ké­rek ... egy litert, más­felet, amennyire szükség van! És ezek a nagysze­rű dolgozók, akik állan­dóan harcban állnak a sötét halállal, futva ro­hannak és hozzák az életet mentő vért. így ölt testet a Véradó Ál­lomás jelentősége, dol­gozóinak munkája. És mégis, a dolgozók egyrésze még mindig közömbösen szemléli ezt az idegtépő harcot. Saj­nos, előfordul még, hogy az orvos hiába ad uta­sítást: vért kérek. Elő­fordul, hogy éppen ab­ból a vércsoportból nincs elegendő. Egészséges, életerős emberek! Elv társak! Gondoljunk arra, hogy bennünket is érhet bal­eset, súlyos betegség, s életünk megtartására egy liter vérre lenne szükség. Gondoljunk ar­ra a rendőrzenészre, aki tudta nélkül felesége életét megmentette! Ad­junk életmentő vért ba­rátainknak, elvtársaink­nak, népünknek, önma­gunknak! A Véradó Állomáson állandó, éjjel-nappali ügyelet van, hogy percnyi késedelem nélkül adhasson vért, -ha a gyógyító vagy műtéti osztályok bármelyikén erre szükség van. Petardi Jáncsné döbröközi lakost szülés után, rend­kívül súlyos állapotban hozta a mentő a szülészeti osz­tályra. Azonnali vérátömlesztésre volt szükség. Pü-la- natekon -belüli -karjára csatolták az életet mentő vér­palackot ... . .. S néhány nap múlva a megállni készülő szív új életre kelve, diadalmasan dobogott. Boldogan ölelte magához kisbabáját, megmentette számára az orvosi tudomány, s egy ember vére. Gelencsér József csombárdi dolgozó paraszt súlyos gyomorfekéllyé! került a sebészetre. Gyomorcsankolás- ra volt szükség. A .nagy műtéthez vér, sok vér kellett. Ha nincs segítség, elvérzik a műtőasztalon... A segítség vérpalackok képében megérkezett ■ és egy hét sem telt bele, felesége kíséretében, gyó­gyultan hagyta el a kórházat. Is­mét egy életet megmentett a vér... Pócza Jánosáé

Next

/
Oldalképek
Tartalom