Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-16 / 297. szám

Csütörtök, 1954. december 16. SOMOGYI NÉPLAP 3 A TÉLI GÉPJAVÍTÁS SIKERÉÉRT Másfél hónapja, hogy megkez­dődött gépállomásainkon a téli gépjavítás. A legtöbb traktoros, aki már végzett a mélyszántással, búcsút vett a határtól, hogy míg pihen az erdő, mező, addig ők szorgalmas munkával kijavítsák a gépeket, hogy tavasszal újult erő­vel, jó géppel láthassanak ismét munkához. Megkérdeztük négy gépállomás egy-egy vezetőjét, hogyan megy náluk a gépjavítás? Az alábbiak­ban közöljük válaszaikat. NAGYBAJOM Bakó Ferenc, a nagybajomi gép­állomás üzemgazdásza elmondta, hogy teljesítették novemberi gép­javítási tervüket. Kijavítottak 2 erőgépet, 13 cséplőgépet, 2 ekét, 8 tárcsát, 4 vetőgépet, 3 kultivá- tort, 1 aratógépet, 1 kombájnt és 5 kazalozót. December 10-e óta decemberi tervükön dolgoznak, így három erőgép javítását kezd­ték meg. A beütemezett 4 cséplő­gép közül egyet kijavítottak, 4 eke, 3 tárcsa és 14 darab borona vár kijavításra még ebben a de­kádban. A gépállomás dolgozói a segesdi gépállomással vannak versenyben és ugyancsak igyekezniük kell, ha a versenyből győztesként akarnak kikerülni. FONÓ Nagy Árpád elvtársat, a Gépállo­mások Megyei Igazgatósága veze­tőjét, van-e arra utasítás, hogy a gépállomások telefonon adatokat nem szolgáltathatnak ki? Nagy j tárcsából 6, vetőgépből 4 elvtárs szerint ilyen rendelkezés nincs. Igaz, hogy a statisztikai hi' tették, sőt a decemberi terv nagy­részével is már készen vannak. 4 erőgépből 3-at kijavítottak, 3 cséplőgépből 2,7, traktorekéből 4, várja kijavítva a kitavaszodást. Tehát ezek az adatok is mutatják, hogy vatal utasította a gépállomásokat: jól dolgoztak a mernyei gépállo- statisztikai adatokat' nem adhat- ] más dolgozói. A túlzott óvatossá- nak ki, de olyan rendelkezés nincs' gával Kiss elvtárs meg akarta ‘ akadályozni, hogy megyénk vala­mennyi gépállomási dolgozója megtudja, hogy a mernyeiek be­csülettel helytállnak a gépjavítási tervtelj esítésben. és nem is lehet, hogy pl. a gép­javításról nem szabad a párt lap­ját telefonon informálni. Az a vé­leményünk, hogy a mernyei gép­állomás üzemgazdásza rosszul ér­telmezi az éberséget, s az éberség leple alatt igyekszik gépállomásuk eredményeit „véka alá rejteni“, vagy esetleges fogyatékosságait takargatni. Reméljük, a jövőben hasonló eset sem Kiss Károly üzemgazdásszal, sem mással nem fordul elő. * * * KAPOSVÁR A délután folyamán szerkesztőségünket Ferenci A kaposvári gépállomás gépja- vítási munkájáról büszkén számol be Wittmann József elvtárs, a gépállomás igazgatója. A decem­ber 10-ig előirányzott gép javítási tervüket határidőre teljesítették, így 1 traktor generáljavítását és felhívta 2 folyó javítást végeztek el. Ezen­kívül 16 tárcsa, 5 kultivátor, 3 elv­társ, a mernyei gépállomás fogé- kévekötő aratóJép és 10 darab , a telefonon a dél- cs£pi5gép kijavítva, munkára k.é- előtt folyamán kert adatokat. Az szen -q — Hogy a gépjavítási történt ugyanis, ^ hogy közben munkánál a gépállomás melyik Nagy Árpád elvtars felhívta okét brigádja végzett jobb munkát, telefonon es megmondta Kiss elv- azt nehéz eldönteni — mondja társnak a gépállomás üzemgazda-. wittmann elvtárs. - Jól dolgozott szanak, hogy a Megyei Partbizott- j vinszki János brigádja) de ugyan­is lapjanak kiszolgáltathatnak ^ 0jyan jd eredményt mutatott Friss ilyen adatokat. l János brigádja is. Tehát mindkét A gépállomás dolgozói jó mun- j brigád tagjai becsületes, dicséret­kát végeztek eddig a gépjavítás-1 reméltó jó munkát végeztek, s ban: novemberi tervüket teljesí-’ elismerés és dicséret illeti őket. Gyümölcsöző barátság a nógocsi Petőfi tsz tagjai és a Cukorgyár dolgozói között 'fogy évvel ezelőtt kezdődött a Kaposvári Cukorgyár és a nágocsi Petőfi tsz szoros baráti kapcsolata. Akkor vállal­ták a cykorgyári dolgozók, hogy patronálják a tsz-t. Egy év alatt már sok bizonyítékát adták az üzemi munkások ígéretüknek. A nyáron például gépek javításában, gazdasági eszközök beszerzésé­ben, s az aratásban segítették a tsz-t. Kulturális segítséget is ad­tak. Á cukorgyári kultúrcsoport többször ellátogatott a tsz-be, ahol egyfelvonásos színdarabokkal, népi táncokkal és az énekkar énekszámokkal szórakoztatta a tagokat. Mind a gazdasági, mind a kulturális vonalon nyújtott segítség sokat jelentett a Petőfi tsz- nek. Gazdaságilag erősödtünk, kulturális téren pedig a cukorgyári példa indított bennünket arra, hogy színjátszó csoportot szervez­zünk. A közvetlen segítségen kívül baráti kapcsolatot létesítettünk egymással. Egy alkalommal például meghívtuk tsz-ünkbe az üzem dolgozóit és kultúr munkásait. Ekkor mintegy nyolcvan személyt láttunk vendégül. A cukorgyár viszonozta a mi meghívásunkat, s legutóbb két autóbuszt küldött értünk, hogy ezúttal mi látogassuk meg üzemüket, ismerjük meg a cukor előállítását. A Petőfi tagjai közül 75 fő és a már jól működő színjátszócsoport indult Kapos­várra. Az üzemben a répa mosásától kezdve a cukor csomagolá­sáig mindent alaposan megnéztünk, s annyit mondhatunk, élmény volt számunkra ez a látogatás. Finom ebéddel is megvendégeltek bennünket, s utána a kul- túrotthonban a tsz színjátszócsoportja bemutatta az üzem dolgozói­nak a Pacsirtaszó című háromfelvonásos színművet. De az üzemi kultúr munkás ok is felkészültek fogadásunkra, s viszonzásul egyfel­vonásos színművekkel szórakoztattak bennünket. S mi teheti fel u koronát egy ilyen nagyszerű élményre? Az esti tánc, meg a jóféle vörös bor. Bizony éjfél körül szálltunk be ismét autóbuszunkba és igen virágos jókedvvel vettünk búcsút Kaposvártól, a kedves ka­posvári elvtársaktól. Magunkkal vittünk egy ígéretet is: az üzem vezetői megígérték, hogy szilveszterkor eljönnek hozzánk s együtt búcsúzunk az ó esztendőtől, együtt köszöntjük az újat. GATNER FERENC tsz-elnök, HORTOBÁGYI FERENC tsz­könyvelő.- - & ' ----------4SI 'I -------- {: t Du ics János, a fonói gépállomás igazgatójának az Volt a vélemé­nye, hogy az ő gépállomásukon „lassan ballag'* a gépjavítás. En­nek okát abban látja, hogy nehéz­ségekbe ütközött az egyes alkatré­szek beszerzése. Előirányzott ter­vüket teljesítették. Ezen úgy igye­keztek segíteni, hogy 5000 forint értékű egyszerű alkatrészt házilag készítettek el, s így a nehézségek ellenére is határidőre teljesítették esedékes gépjavítási tervüket. A gépállomás mindegyik bri­gádja a múlt hónapban teljesítet­te tervét. Jó munkájukért megér­demlik, hogy prémiumban része­süljenek. Reméljük, hogy tovább­ra is ilyen jól dolgoznak. MERNYE A mernyei gépállomás üzem­gazdászától, Kiss Károly elvtárstól is érdeklődtünk telefonon a gép­javítás iránt. Kiss elvtárs kérdé­sünkre csak annyit válaszolt, hogy a gépjavítást az eddigi be- ütemezés szerint végezték, bővebb felvilágosítást nem adhat, mert ők telefonon nem közölhetnek adato­kat senkivel. Ezután megkérdeztük Megyénk e négy gépállomásán tehát nincs lemaradás a gépja­vításban. Voltak ugyan nehézségeik, de ezeket sikerült leküzde­niük. Azt várjuk gépállomási dolgozóinktól, hogy amilyen lelkese­déssel hozzáfogtak a gépek javításához, ugyanúgy dolgozzanak a következő két hónapban is. A gépjavítás lelkiismeretes elvégzésé­nek elsősorban ők látják hasznát a jövő évben a szántóföldeken és a gábonaasztagok mellett. A jól kijavított erő- és munkagépeik­kel eredményesebben tudnak dolgozni a párt és kormány mező- gazdasági határozata megvalósításán. NYITOTT SZEMMEL A napokban - a decemberi hideg széltől összehúzódva men­tem az utcán. A Kossuth téren elhelyezett „Békeharc hírei*' tábla azonban megállásra kényszerített. „Óvjuk csecsemőinket a nyár forró melegétől“ — hirdette nagy betűkkel egy, a faliújságra függesztett röplap. Akaratlanul is nevetni kezdtem. Talán valaki a néha kibukkanó csalóka napfényt a forró nyár visszatérésének tekinti? Alig hiszem. Inkább úgy gondolom, hogy a „Békeharc hírei‘‘-tábla pártfogói téli álmot alszanak, vagy lusták szegelni, hogy vál­tozatossá, időszerűvé tegyék a faliújságot. Éppen napjainkban elég sok esemény van, amiről jó lenne tudósítani a járókelő­ket, vagy megmagyarázni nekik egyes kérdéseket. Az ilyen brosúralaptól a tél is megijed és nem mer bekö­szöntem hozzánk. Pedig sok fiatal és sok sportoló várja már a fehér hótakarót! Huszics Vendel Több támogatási- a Somogy megyei (rák Csoportjának! A SOMOGYI NÉPLAP hasábjain, de máshol is gyakran esik szó ti so­mogyi írókról, irodalomról, megje­lent könyvekről, készülő művekről, versről stb. Mindez arról tanúsko­dik, hogy van nálunk bizonyos iro­dalmi élet. Az igazság az, hogy van is, meg nincs is. Némi baj van je­lenleg ezen a kultúrterületen. Alábbi cikkemmel tiszta vizet aka­rok önteni a pohárba, tisztázni sze­retném ezt a kérdést, hadd lássák dolgozóink, mi a helyzet ezen a téren. 1946 nyarán, amikor az emigráció­ból Kaposvárra érkeztem, mint olyan, aki aktív irodalmi tevékeny­séget folytatott külföldön, érdeklőd­ni kezdtem, vájjon van-e Kaposvá­rott és általában Somogy megyében irodalmi élet. Volt. A Berzsenyi Iro­dalmi és Művészeti Társaság fejtett ki annak idején irodalmi tevékeny­séget. A Társaság rendes szervezeti életet élt. összefogta Somogy megye minden valamirevaló tollforgatóiát, 'havonta tartott értekezletet, minden két-három hónapban felolvasásokat rendezett a városháza vagy a megye­háza nagytermében. Felolvasták a helyi írók legújabb műveit, de gyak­ran neves budapestiek: Illyés Gyula, Déry Tibor és mások is olvastak fel. Tudomásom szerint a Berzsenyi Társaság a várostól és az illetékes minisztériumtól kapott anyagi támo­gatásból tartotta fenn magát. Az írá­sok főként a helyi lapokban, de bu­dapesti lapban és folyóiratokban is jelentek meg. Ez a Társaság, amely túlnyomó- részt polgári egyénekből tevődött össze s a polgári igényeket és ideoló­giát szolgálta, 1948—49-ben meg­szűnt. A következő évben a megyei nép­művelési osztály támogatásával Iro­dalmi Munkaközösség alakult az ak­kor létező szakérettségis kollégium­ban. Ez a mai idők szellemét tük­röző munkaközösség egész sor érté­kes előadást rendezett, részben he­lyi. de főként országos hírű fővárosi írók és tudósok részvételével, pályá­zatot írt ki kis regényre, novellára és versre. A pályázaton vagy negy­venen vettek részt s többen díjakat nyertek. Az előadásokat 400—500 fő­nyi közönség hallgatta .végig, főként szakérettségin tanuló munkások és parasztok s más kaposváriak. Két évi működés után ez az Iro­dalmi Munkaközösség is megszűnt... TAVALY decemberben, érezve hiányát és szükségességét az ilyen­fajta kultúrmozgalomnak, megala­kult a Somogymegyei írók Csoport­ja. Ennek a munkaközösségnek 20— 25 tagja van. Hasonlóan az előbbi­hez, szocialista szellemű tervet dol­gozott ki, szép célokat tűzött maga elé, de a tervek nagyrészben papíron maradtak. Tartott, ugyan a vezető­ség néhány megbeszélést, vitát, iro­dalmi estet is rendezett, de azóta csak alig-alig létezik. Meg kell mondani, hogy az írók sem követnek el mindent, amit egy ilyen új mozgalom életképességéért elkövetni kell. Szív, ügyszeretet, erős nekigyürkőzés a nehézségek leküz­désére, mindez nagyrészben hiányzik a mi íróinkból. De a fő ok mégis a kellő támogatás hiánya, mert tá­mogatás nélkül az ilyen mozgalmak elsorvadnak. Márpedig meg kell mondani őszintén, hogy sem a me­gyei tanács népművelési osztályá­nak, sem a városi tanácsnak nem édes gyermekei a helyi írók és a me­gyei irodalmi mozgalom. Jó példa erre a kaposvári felszabadulási ün­nepi hét keretében tartott értelmi­ségi találkozó alkalmából rendezett irodalmi est, melyről éppen a Ka­posvárott élő írók szorultak ki. (Ér­dekes megjegyezni, hogy ezen az es­ten — kivéve Jobbágy Károly ver­sét — egyetlen mű nem szólt sem a felszabadulásról, sem a felszaba­dítókról.) Az utóbbi időben komolyabb lé­pés volt a Somogy megyei írók buz­dítására, az itteni irodalmi élet fel­lendítésére a Somogyi Néplap iro­dalmi pályázata, melyet a felsza­badulás 10. évfordulójára írt ki s amely hozott is eredményt. Sokat lehetne erről a problémáról beszélni, de helyszűke miatt rövid­re fogom mondanivalómat. Ne hagyjuk elsenyvedni megyénk, városunk irodalmi mozgalmát Ha­ladó irodalmi hagyományaink: Zrí­nyi, Csokonai, Berzsenyi is kötelez­nek erre. JAVASLATTAL fordulok az új városi tanácshoz, segítse talpraállíta­ni az irodalmi kul túrmunkát. Adják meg a létezéshez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. Nincs az or­szágnak egyetlen olyan megyei szék­helye, ahol irodalmi csoport ne mű­ködne. Sztálin elvtárs az írót az emberi lélek mérnökének nevezte. Jól ismerjük az irodalomnak, a mű­vészeti alkotásoknak embert formáló erejét.. Mi nemcsak hidakat, utakat, házakat akarunk újjáépíteni, de az emberi lelkeket is. Több támogatást kérünk! Somogyi Pál. Jól bevált a sztahanov komplex terv alkalmazása a Textilművekben A Kaposvári Textilművek mű­szaki dolgozói hétfőn délelőtt mű­szaki konferenciára jöttek ősszé, s megbeszélték, hogy az üzemnek az „élüzem*’-cím elnyerése érde­kében milyen műszaki feladatokat kell megoldania. A megbeszélésnek két napirendi pontja volt. Az első a , sztahanov komplex terv üzemi értékelése —< s az ezzel kapcsolatos további fel­adatok — a másik az üzemi újítá­sok értékelése. Az első napirendi pont beszá­molóját az üzem Kossuth-díjas fő­mérnöke, Csepreghy Győző tartot­ta. Elmondta, hogy a Szovjetunió­ban jól bevált, az ivanovói textil­városból elindult sztahanov komplex tervnek köszönhető, hogy az özemben megjavult a kollektív szellem, a termelés emelkedik, jó a minőség. A sztahanov komplex terv meg­valósításának érdekében végzett jó munkájáért külön megdicsérte Csepreghy elvtárs Molnár Gyulát, a gyűrűsfonó főművezetőjét, Bar- tus Gyula lánccsévélő teremmes­tert és Somoskövi István, TMK- vezetőt. Az eredményeken kívül hibák is vannak és ezek felszámolása a műszakiak feladata — mondta Csepreghy elvtárs. — Az egyes üzemrészek sztahanov komplex tervét jobban kell ismertetni a fi­zikai dolgozókkal, kérni kell véle­ményüket, tanácsukat. A második napirendi pont be­számolóját Hopp György fő- technológus elvtárs ismertette. El­mondta, hogy az 1955. évi felada­tok sikeres megvalósításához ok­vetlenül szükséges, hogy az üze­mi újító-gárda továbbra is aktí­van dolgozzék. Ezen a téren eddig is szép eredmények születtek. Az üzem fennállása óta 1006 újítást nyújtottak be a dolgo­zók, ebben az évben pedig az előkalkuláció szerint 570.000 forint megtakarítást jelente­nek népgazdaságunknak az újítások. i Megemlítette az újítások közül Fenekes Jánosét, mely az előkal­kuláció szerint 62.974 forint meg­takarítást eredményez. Ennek a mozgalomnak az a hi­bája, hogy kevés fizikai dolgozó kapcsolódik bele, továbbá, hogy so­kan nem veszik figyelembe az újí­tás legelemibb követelményét: azt, hogy minél gazdaságosabb le­gyen. A két napirendi ponthoz több műszaki dolgozó szólt hozá. • Befejezésül Róna Imre igazgató két műszaki dolgozónak „kiváló műszaki“-jelvényt, 6 műszaki dol­gozónak pedig sztahanovista okle­velet adott át és ismertette, hogy a hónap folyamán 36 műszaki dolgozó érte el a sztahanovista szintet. Inke Sándor GOOGG0GGOQGOGOGGOQOOOQGQOGOOOOOGQOGOGOOOGO0GOGOG0 AKIKTŐL TANULHATNAK A BÉKE SZÁLLÓ PINCÉREI Nem szórakozóhelyi­ség az Utasellátó Vál­lalat 120-as számú ven­déglátó üzeme, mégis sok ember fordul meg itt naponta. A kapos­vári vasútállomás res­tijéről van szó, amely a nap bármely szaká­ban meleg étellel, jó italokkal, forró teával, feketével várja az uta­zókat. S hogy jól várja, er­ről tanúskodik az étte­rem ablakait borító hó­fehér függönyök tiszta­sága, a tiszta padló, a négyszemélyes asztalo- kpn lévő fehér abrosz. Ilyen környezetben szí­vesen elüldögél a vo­natindulásra várakozó utas, szívesen fogyaszt egy pogácsát, s iszik egy pohár bort. Lehőcz Károly, az étterem ve­zetője, Németh Kálmán (a népszerű »Kati bá­csi«) helyettes vezető arról- beszél, hogy az ő feladatuk az utazás fáradalmainak meg­könnyítése és az utasok étellel, itallal való el­látása. Ezért létesítet­ték a Széchenyi téri autóbusz megállónál és a vasúti várócsarnok­ban lévő büfét is, mely utóbbit diákok, piacra járó asszonyok is ked­velnek. Különösen nagy keletje van itt a pogá­csának, a kaposi linzer­nek és a sült keszeg­nek. Az eladó sokszor alig győzi a munkát, s mint mondja: »Ha négy kezem volna, az sem unatkozna. Akkor is lenne munkája bő­ven«. Az ■ étteremben is ilyen készséget tapasz­tal az utas. Itt meg- ■ ebédelni félóra sem szükséges, vagy egy po­hár bort inni öt perc is elegendő. A pincérek udvariasak, gyorsak. Úgy szolgálják ki a vendéget, mintha min­denkinek perceken be­lül indulna a vor*atja. Dicséretet érdemelnek e lelkes dolgozók, akik nemcsak szavakban vallják a dolgozók igé­nyeinek maximális ki­elégítését, hanem mun-i kájukkal be is bizo­nyítják. Tanulhatnának tőlük a Béke-szálló pincérei. Köszöntjük a Vállalat dolgozóit működésük negyedik évfordulóján!

Next

/
Oldalképek
Tartalom