Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-12 / 294. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954. december 18. A járási népfrontbizottságok munkájáról r Alig egy-két hónapja, hogy megyénk dolgozói lelkes gyűléseken megválasztották a helyi népfrontbizottságokat, a járási népfrontbizottságok és a Megyei Népfrontbizottság tagjait, majd rövidesen megalakultak a járási népfrontbizottságok is. Munkájuk során szép eredményeket értek el, így a tanácsválasztások előkészítése, lebonyolítása idején. Igen jelentős! eredmény az is, hogy a népfrontbizottságok létrejöttük és eddigi munkájuk során nagymértékben fokozták a dolgozók aktivitását, fokozták a bizalmat pártunk politikája, kormányunk programja iránt — s ez elsősorban falvaink- ban mutatkozik meg. Eredményeket értek el az életünk legkülönbözőbb területein megnyilvánuló kezdeményezések felszínrehozásával, azok elterjesztésében. Pl. a fonyódi járásban eddig 3 községben — Lengyeltótiban, Balatonszentgyörgyön és Ba- latonúj lakon létesítettek gazdakört. A fonyódi járás népfront-bizottságai — más szervezetekkel karöltve — nagy munkát végeznek a felszabadulási ünnepségek megrendezésében is. Igen jól sikerült pl. a Lengyeltótiban megrendezett ünnepség, amelyen részt vettek a szomszédos községek küldöttségei is, akik koszorút helyeztek el a szovjet hősök emlékművénél. Az eredmények elérésében természetesen nagy szerepe van a fonyódi járási népfrontbizottságnak, illetve a népfrontbizottság elnökének is. Hasonló jó kezdeményezéseket tapasztalhatunk más járásokban is. A járási népfrontbizottságok nagyrésze foglalkozik a gazdakörök, olvasókörök létrehozásával, segíti azok működését. A csurgói járási népfrontbizottság több jó kezdeményezés között elindította a »szép porta« mozgalmat, s ezzel azt kívánja elérni, hogy a járás községei csino- sabbak legyenek. A mezőgazdaság fejlesztését a járási népfront-bizottság igyekszik elősegíteni úgy is, hogy kiállítást rendeztek, illetve ilyenek rendezését tervezik. Szép példáját láthatjuk a társadalmi erők mozgósításának a barcsi járás Rinyaújnép községében, ahol a községi népfrontbizottság a járási népfrontbizottság segítségével társadalmi munkát szervezett az útjavításhoz szükséges kavicsszéthordásra. Tehát — mint e néhány példa is mutatja — a járási népfront-bizottságok eddigi munkájában vannak eredmények, de őszintén meg kell mondanunk, hogy még jócskán vannak hibák is. Az egyik hiba, hogy a járási népfront-bizottságok sok esetben a járási székhely községi népfront-bizottságának munkáját veszik át, átnyúlva azok feje felett, igyekeznek helyettük a munkát elvégezni. A Hazafias Népfront működési szabályzatának 22. pontja kimondja: „A Hazafias Népfront területi szervei támogatják a helyi népfront-bizottságok tevékenységét és elősegítik a népfront-mozgalom helyi kibontakozását.“ Tehát e téren a feladat az, hogy a járási népfront-bizottságok a működési szabályzat szellemében dolgozva irányítsák, segítsék járásuk ösz- szes népfront-bizottságait. Ha a népfront-bizottságok létrehozását, a Hazafias Népfront szervezeti felépítését nézzük, a legszélesebb demokratizmus érvényesülését láthatjuk. Ezt mutatja az is, hogy a helyi népfront-bizottságo- gokat a dolgozók széles tömegei részvételével megtartott gyűléseken, a járási és felsőbb népfrontszervek tagjait is ugyanúgy a legszélesebb demokratizmus alapján választották meg. Az szükséges, ■hogy a népfront-bizottságok működésében is ugyanaz a demokratizmus érvényesüljön. A másik hiba, hogy járási népfront-bizottságaink erejüket és tevékenységüket csaknem kizárólag ! a gazdasági ügyekkel való foglalkozásra fordítják. Természetesen a népfront-bizottságoknak, így a járási népfront-bizottságoknak fog- lalkozniok kell gazdasági ügyekkel is, azonban azt a jelenséget, hogy munkájuk csak ebben, vagy csaknem ebben merül ki, nem tarthatjuk egészségesnek. ,,A Hazafias Népfront helyi szervei a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet minden területén sokoldalú tevékenységet fejtenek ki a lakosság legszélesebb tömegeinek tevékeny közreműkö- désével1' — olvashatjuk a Hazafias Népfront Működési Szabályzatában. Mint a Működési Szabályzatból is kitűnik, a népfront-bizottságoknak nemcsak a gazdasági ügyekkel kell foglalkozniuk, hanem foglalkozniuk kell a politikai és társadalmi kérdésekkel is. Sőt a gazdasági munka csak kiegészítője lehet a politikai és társadalmi munkának. Népfront-bizottságaink legfontosabb feladata a politikai forma megteremtése. Találkozhatunk olyan jelenségekkel is, hogy a népfront-bizottság a pártszervezet fölé igyekszik magát helyezni, amint ez Visz és Hács községekben, de esetenként másutt is tapasztalható. Miért adódnak ilyen jelenségek? Azért, mert a népfront-bizottságok, maguk a járási népfrontbizottságok és azok elnökei sem igen tanulmányozzák a Hazafias Népfront I. országos kongresszusának anyagát és működési szabályzatát, amelyben többek közt azt olvashatjuk, hogy a „Hazafias ’Népfront népi demokratikus állami és társadalmi rendünk legszélesebb társadalompolitikai mozgalma a Magyar Dolgozók Pártja irányításával és a pártonkívüli dolgozók legszélesebb tömegeinek részvételével.“ Ugyanakkor a kongresszus ! anyagából és a Működési Szabályzatból világosan megtudhatjuk, melyek azok a feladatok, amelyek a járási népfront-bizottságok •— de az egész népfront-mozgalom előtt állnak. S hogy e feladatokat jól megoldják, s jó munkamódszereket tudjanak kialakítani, az szükséges, hogy tanulmányozzák át a Hazafias Népfront I. országos kongresszusának anyagát és hassanak oda, hogy azt jól megismerjék a helyi népfront-bizottságok is. Virányi István, Megyei Népfront-iroda. A szülő, a társadalom, a DISZ egyaránt felelős az ifjúság neveléséért Helyes kezdeményezések történtek 'Kaposvárott az ifjúság nevelésével kapcsolatban. A pártbizottságon tartott értekezlet, a középiskolás diákankét és a lapunk hasábjain sorozatosan megjelenő vitacikkek arról tanúskodnak, hogy helyes úton haladunk. Hogy továbbra is ezen az úton járjunk, meg kell ismerkednünk néhány kirívó példával, azzal, hogy milyen bűnöket — bár a fiatalokkal kapcsolatosan nem beszélhetünk szigorúan bűnökről, inkább hibákról — követett el néhány fiatal saját magával, a társadalommal szemben. Kevesen tudnak arról, hogy a bíróság Somogy megyében havonta átlag 25 fiatalkorú bűnügyét tárgyalja. Kirívóbb eset ritkán fordul elő, de ez a számadat mégis azt bizonyítja, hogy az ifjúsággal való foglalkozás terén még nagy mulasztások vannak. A fiatalkorúak bírósága nemrég tárgyalta egy 16 éves lány közokirathamisítási ügyét. A vádlott szülei különváltan élnek, s a családi élet megbomlása, a szülői felügyelet, irányítás és ellenőrzés hiánya rossz útra vezette a fiatal lányt. Saját maga akarta irányítani életét, felnőttnek érezte magát, s apja beleegyezése nélkül távozott a szülői házból. Egy ideig a kaposvári állami gazdaságban dolgozott, aztán barátnői rábeszélésére önkényesen elhagyta munkahelyét. A Textilművekhez akart menni, de mivel ott csak 16 éven felülieket vesznek fel, hamis bejegyzést eszközölt munkakönyvében. Az »önkényesen kilépett« bejegyzést »hozzájárulással kilépettére változtatta, ezenkívül életkorát is átírta, hogy biztosítsa felvételét. íme, egy példája annak, hogy hova vezet a családi élet romlása. A fiatal, fejlődő lány magáramaradt, nem volt senki, akitől függött volna, aki irányította volna életét, s munkahelyét állandóan változtatva, nem találta meg helyét a társadalomban. Maga az a törekvés, hogy dolgozni akart, helyes és dicsérendő, de terveinek végrehajtását a kellő irányítás hiánya befolyásolta. És ha még hozzátesszük, hogy ismerősének, egy háromgyerekes anyának javaslatára és segítségével hajtotta végre az okirathamisítást, felvetődik a kérdés: vájjon ki a felelős e gyermek bűnéért? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szülők, akik nem törődtek gyermekük nevelésével, és nem kevésbé az az asszony, aki ahelyett, hogy helyes útra térítette volna, még elősegítette a hamisítás végrehajtását. Vagy gondoljunk arra a 14 éves fiúra, aki hosszú ideig az utcán csavargóit, s hogy vágyait kielégíthesse, betörést követett el az egyik italboltban. Ezután vidékre utazott és sorozatos betöréseket követett el Dombóvárott, Komlón és Pécsett. 14 éves gyerek, akivel nem törődik senki, aki meggondolatlan gyerekésszel rohamosan halad a lejtőn! Vájjon nem felelős ezért a bűncselekményért a szülőkön kívül az a járókelő, aki nem veszi figyelembe, hogy egy 14 éves gyerek céltalanul csavarog az utcán, hogy napokon keresztül hirdetőoszlop a lakhelye? Nem felelős az egész város lakossága, a társadalom azért, hogy nemtörődömségével, gondatlanságával fiatal bűnözőt nevel? Somogyszobon két fiatal traktorosfiú az éjszakai műszak leteltével hazafelé halad, s útközben egy szántó parasztember kocsiján hagyott ruhájából ellop 675 forintot. Az egyik már büntetett előéletű, akit ugyancsak lopásért állítottak bíróság elé. Az ilyen esetek gondolkodóba ejtik az embert, s talán jogosan kérdezzük: vájjon hogyan áll Somogyszobon az ifjúság nevelésének kérdése, hogyan neveli a DISZ-szervezet a fiatalságot? Foglalkoztatja-e a szervezet fiataljait, s gondoskodik-e arról, hogy helyes irányba terelje érdeklődésüket? Három fiatal gyerek elhibázott lépését mutattuk be, de ezekből is levonhatjuk a következtetést. Óvjuk gyermekeinket a tétlenségtől, csavargástól és rossz társaságtól, melyek könnyen rossz útra vezethetik őket, Törődjünk velük, ellenőrizzük iskolai és otthoni munkájukat és figyeljünk fel azokra, akik hajlamosak kisebb hibák elkövetésére, s ha szüleik keveset törődnek nevelésükkel, nyújtsunk mi segítséget nekik. Rajtunk, felnőtteken, szülőkön és nevelőkön, a DlSZ-szervezeteken áll, hogy életerős és becsületes, a személyi és köztulajdont tisztelő ifjúságot neveljünk fel. Szocializmust építő hazánkban gyermekeink életét, szebb jövőjét készítjük elő. Nem lehet közömbös számunkra, a társadalom számára, hogy milyen lesz az az ifjúság, amely hazánk boldog jövőjének várományosa. (Vasárnapi levél Százak otthona A fonodái leányok kézzel rajzolt, elegáns meghívóval tiszteltek meg a múlt héten. Műsor... zene ... tánc ... vacsora ... hívogattak kedvesen. Mai vasárnapi levelemben megosztom múlt vasárnapi élményemet kedves olvasóinkkal. Tarka selyemruhás lányok pörögnek a parkettás színpadon. A harmonika elnyújtott végakkordjára kisuhannak, a plüssfüggöny nehézkesen összezárul. Egy párosjelenet következik, címe: »A cseléd bosszúja«. Buta kis történet egy nagyságos asszonyról, meg egy cselédlányról. A nagyságos asszony hisztériásán parancsolgat és a buta vagy ravasz (ez nem derül ki a darabból) kiscseléd minden parancsot rosszul hajt végre. Akik ezeket a szerepeket alakították, mint vak a színeket, még elképzelni sem tudták, milyen is lehetett valójában egy hisztériásán parancsolgató nagyságos asszony, vagy milyen szörnyűségesen nyomorúságos volt a kiszolgáltatott cseléd élete. Akik ezt a darabot játszották, még hírből sem ismerik — szerencsére — a »cupringer«, a cselédhelyszerző megalázó intézményét, ahol több-kevesebb közvetítési díj ellenében árulták a kiszolgáltatott szegény lányok erejét. A tömött nézőtér kacag a suta szereplőkön, a furcsa, számukra ismeretlen, idegen világon. Egy fejkendős néni szeme sarkába azonban könnyek lopakodnak, ő emlékezik. A tömött padsorokban csupa fiatal lány mosolygós arca fénylik. Itt-oít egy-egy fejkendős néni, egy-két falusi bácsi, egy bányászfiatal, a városi pártbizottság titkára, néhány meghívott a városból. Együtt ünnepelnek a »kintiek« a fonodái lányokkal, akiknek háromszáz férőhelyes otthonát avatják felszabadulásunk tizedik évfordulójának ünnepi hetében. A fényesen kivilágított hallban piros asztalok körül csevegnek a lányok. Kis csoportok, kedves kollektívák körös-körül. Egy-egy szoba 3—4 fiatalja napok alatt meghitt családdá kovácsolódik. Fábos Mária mellett egy törődött asszony ül. Hány éves? — ki tudja? Lehet ötven is, meg akár hatvan is. A szegény ember korát nemcsak az évek szabják meg. Keze ölébe süllyedt. Inas, munkától ráncos keze elbújt fekete szoknyája redői közé. Szeme héját a könnyek árja mosta pirosra. Az urát, Fábos Mártont, egykori tapsonyi kepés aratót az első háború rokkant ronccsá rontotta. Rég nem tud már dolgozni. Volt két erőskezű fia is, öregségének reménysége. Az egyiket elragadta a második háború fergetege, a másik erdőírtás közben aknára lépett, munkaképtelenné nyomorodott. Kérdezzék csak meg azok a bizonyos urak — akik Nyugat- Németországban új háborúk fészkét telepítik — Fábos Mártonnét Nagyszakácsiban, hogy mi a véleménye a háborúról. Válaszát, tudom, hogy nem teszik a kirakatba, nem használhatják vezércikknek. Fábos néni végigjárja a csillogó épületet. Gyönyörködik a tágas, szép folyosókban. A tiszta fehérterítős, virágos ebédlőasztalokat meg-megsimogatja. Megcsodálja az írószobát, végigfut szeme a könyvtárszekrény tarka könyvsorain. Akinek varrnivalója van, itt nem kell kézzel böködnie, mint neki. A varrószobában nagyszerű speciálgépek állnak a lányok rendelkezésére. Akadnak — a hírek szerint — akik már a »stafirun- got« varrogatják. Mosóhelyiség, zárható ételtároló szekrények, csillogó orvosi rendelő, mind-mind a lányok jólétét szolgálja. Fábos néni egy pillanatra behunyja szemét. Eszébe jut egy fürge, virgonc lány, Szabó Teréz, aki ott lent Zalában élt Ormánypusztán. Még földesura kastélya sem volt olyan fényes, mint itt az ő lányának villany- fényes palotája. Lassan ballag az emeletre. Bélekarol Máriába. Mellette fel-le suhannak az ünnepség lázában sürgölődő, kipirult arcú süldő lányok. Nehezére esik a lépcső. Öt hold földdel kell esztendők óta egyedül bajlódnia. De elkelne a férfikéz! Az az átkozott háború! Második emelet 14. Négy tiszta ágy, hófehér ágyneművel. Négyes szekrény, minden személynek külön zárható résszel. Fábos néni Mária ágya szélére ül. Az ágy mellett alacsony asztalka, fehér kézimunka terítővei, rajta három fénykép. Az egyiken Fábos Mária mosolyog békekölcsönjegyzés közben. Ezt a képet az újság is közölte. A fénykép mögött arckrémes doboz. A ragyogó tisztaság, csinosság, az otthonos milieu, lányosán kedves. A radiátor önti a kellemes meleget. A' kultúrteremből tánczene kanyarog fel a lépcsőn. Fábos néni megrántja kabátom szélét. »Ott a feje fölött a levél«. Most látom először mosolyogni, amint az ágy fölötti »levélre« mutat. Olvasom: Fábos Mária gyűrűsfonó sztahanovista oklevele. Fábos Mária a fonoda úttörőmunkásai közül való. 1952-ben még térdig gyúrta a sarat, ahol ma parkon munkálkodnak. A mai bálteremben bokáig vízben dolgozott, mert akkor még csak híre járt a légnedvesítők- nek. Mégis kedves neki az az idő is. Érzi, része van annak a kétmillió forintnak megteremtésében, melyből 300 lány ragyogó otthonát elővarázsolták. »Nehogy rosszat írjon rólunk!« — kérlel. Ki tudna rosszat írni erről a meghitt otthonról és róla, a helytálló, becsületes munkáslányról? A ház előtt a kerítésen kívül egy szakaszra való katona, néhány jólfésült legény sétál fel s alá. Fülük nyeli a kiszivárgó muzsikát, szemük irigykedve tekinget a kultúrterem ablakának függönyein táncoló árnyakra. Arcukról árad a kívánság: »De jó lenne bemenni/« De idegeneknek tilos a bemenet! Egy szemfüles, jóképű tizedes lép elém az ajtónál. »Elvtárs, adja át nekem a meghívóját, szeretném megnézni a húgomat«. Nem adtam oda a meghívót. En is voltam fiatal és nekem is volt néhány »húgom«. Igaz, hogy nem laktak ilyen fényes otthonban. KELLNER BÉLA.
