Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-11 / 293. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! Somogyi Néplap A pártélet hírei Együtt a Hazafias Népfronttal Pálfi gazda nem csalódik a földben Mégegyszer a Kinizsi NB II-be jutásárólIMHHMIHi A MAGYAR DOLGOZÓK FÁRTJA SOMOGYMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 293. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1954. december 11. Cf ellihuís a magyar néphez! Új összeesküvést szőnek a háború erői Európa és a világ békéje ellen. Az »-európai védelmi közösség-« tervének kudarca után Londonban, majd Párizsban kilenc nyugati hatalom, kilenc külügyminiszter háborús szerződést kötött. Európa régi veszélyét, népünk ősi ellenségét, a német militarizmust akarják most újra feltámasztani, amely negyedszázad alatt két világháborút idézett fel és amelyre alig tíz éve csúfos vereséget mért a népek egyesült ereje. A Wehrmachtot, e kegyetlen, gyilkos hordát, az európai népek, az európai kultúra pusztítóját újra talpra akarják állítani. Félmillió nyugatnémet férfit újra katonaruhába akarnak bújtatni. Az imperialista vezetők eltökélték, hogy mind a kilenc ország parlamentjében jóváhagyatják, törvényerőre emeltetik a párizsi háborús szerződést. Hogy ezt minél könnyebben elérjék, szeretnének hályogot borítani a népek szemére azzal a közösen hangoztatott jelszóval: előbb ratifikálni, azután tárgyalni. A háborús szerződés jóváhagyása megnehezíti a tárgyalásokat, akadályozza a megegyezést, útját állja a nemzetközi feszültség enyhítésének és a háború közvetlen veszélyét idézi fel. A népek lelkiismerete ezért — Európában és szerte a világon — nemet mond erre a gyilkos tervre. A népek tárgyalást akarnak, közös tárgyalást a szerződés jóváhagyása előtt! Meg kell akadályozni a háborús szerződés jóváhagyását! Meg keli akadályozni Nyugat-Németország felfegyverzését! Meg kell akadályozni az új világháború előkészítését! tJgy kell harcolni az új háború növekvő veszélye ellen, hogy lássuk a béke megőrzésének útját és lehetőségét. Ezt az utat megmutatta a Szovjetunió, amikor ez év februárjában javaslatot tett valamennyi európai ország közös biztonsági szerződésének megkötésére. Ennek az útnak a helyességét erősítette meg az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet, amikor bejelentette, hogy a béke erői közös, szilárd frontba tömörülnek fenyegetett biztonságuk védelmében. A békés megoldás útja előtt álló akadályok elhárításáért szólította harcba a népeket a Béke-Világtanács stockholmi ülésének felhívása. Es a népek harcba indulnak! Meg akarják és meg fogják akadályozni a Jóvátehetetlent. Hatalmas közös akció bontakozik ki egész Európában, az egész világon. A népek egyesítik erejüket, hogy meghiúsítsák a párizsi szerződés jóváhagyását, Nyugat-Németország újrafelfegyverzését. Követelik a négy hatalom haladéktalan tárgyalását Németország békés úton történő egyesítésére. A koreai és az indokínai háború megszüntetése, az »európai védelmi közösség-« elvetése azt bizonyítja, hogy a 900 milliós béketábornak, a tőkés országok békét akaró százmillióinak, a békeszerető emberek összesített erejének módja van a legnehezebb, legveszélyesebb kérdések békés megoldására is. A háborús kormányok terveit a népek meghiúsíthatják. Meghiúsíthatják mindenekelőtt azzal, ha az erő politikájával a népek elszánt békeakaratát, a béketábor országainak növekvő gazdasági és honvédelmi erejét szegezik szembe. Ezért tekintenek a hazájukat és a békét szerető emberek a moszkvai nyilatkozatra úgy, mint a béke és biztonság megvédésének biztosítékára. Induljon harcba a mi népünk iá a hazánkat közvetlenül fenyegető, új nagy veszedelem elhárítására. Erősítse harcunkat népünk legjobbjainak hősi helytállása, amellyel évszázadokon át szembeszálltak a függetlenségünk, szabadságunk, nemzeti kultúránk megsemmisítésére törő német hódítókkal. Ki tudná elfeledni azt a tengernyi kínt és szenvedést, amelyet a német hódítók évszázadokon át népünknek okoztak? Nincs olyan magyar, akitől a német militarizmus az elmúlt két világháborúban ne ragadta volna el apját, vagy testvérét, férjét, fiát, vagy közeli rokonát! Ki ne gyűlölné annyi balsorsunk és annyi szenvedésünk okozóját, a német militarizmust? Népünk és hazánk ma erősebb és egységesebb, mint bármikor. Erőnk és egységünk tudatában, rendíthetetlen elszántsággal szálljunk szembe a háborús gyújtogatókkal s ugyanakkor teljes odaadással gyarapítsuk tovább hazánk erejét, szilárdítsuk meg jobban nemzetünk egységét, támogassuk kormányunkat népünk szabad, békés, virágzó életének biztosításában! Magyar hazafiak, magyar békeharcosok! A Hazafias Népfrontba tömörült milliók! Mindenki, akinek szent ügye hazánk békéje, szabadsága, függetlensége, felvirágzása! Még szorosabbra zárkózva mutassuk meg az egész világnak, hogy egyek vagyunk nagy, közös ügyünk, a népek biztonságának és békéjének védelmében. A Hazafias Népfronthoz csatlakozott tömegszervezetek, egyesületek! Népfront-bizottságok, békebizottságok! Beszélgetéseken, kisgyűléseken, beszámolókon, előadásokon mutassatok rá a német újrafelfegyverzéssel járó, hazánkat fenyegető háborús veszélyre. Idézzétek fel a német hódító törekvések elleni történelmi harcaink ragyogó emlékeit és helyi hagyományait. Mutassatok rá a béketábor növekvő erejére is és értessétek meg, hogy a nemzetközi békemozgalom eddigi nagy győzelmei nyomán s a hatalmas Szovjetunió vezette békeszerető népek összefogásával felvehetjük a harcot az új veszély ellen is. Jussatok el minden magyar családhoz, minden otthonba. Szervezzetek tiltakozásokat, hallassátok határainkon túl is zengő szóval: nem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásába! Értessük meg mindenkivel, hogy a felemelkedés útján csak úgy mehetünk előre, ha megfeszítjük erőnket a béke védelmében is. Le a német militarizmussal! Előre hazánkért, otthonainkért, szebb jövőnkért! A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANACSA, ORSZÁGOS BÉKETANACS. _________________________________ __________________________J L E A NEMET MILITARIZMUSSAL! Somogymegyei Allatforgalmi Vállalat: „Nem akarunk többé füstölgő romokat“ Mi, a Somogymegyei Allatforgalmi Vállalat dolgozói egyhangúlag a legerélyesebben tiltakozunk a nyugatnémet nácihadsereg feltámasztása ellen. Mindnyájunk emlékezetében élénken él még az az embertelen pusztítás és gyilkolás, amely anyákat, öregeket és gyermekeket sem kímélt. Nem akarunk mégegyszer füstölgő romokat, kifosztott otthonokat, barbár módon szétrombolt országot és felrobbantott hidakat látni. Nem akarjuk és nem is fogjuk többé a német iga és megaláztatás gyötrelmeit eltűrni. Ezért egységesen követeljük, ne engedjék, hogy a német fegyver- gyárosok újra üzembehelyzzék „halálgyáraikat“, ne adják mégegyszer a gyászos emlékű Wehrmacht tábornokainak, katonáinak kezébe azt a fegyvert, amelynek pusztítása nyomán elnyomatás, rabszolgaság, könny és vér fakad. Ugyanakkor őszinte örömmel csatlakozunk a moszkvai értekezlet határozataihoz. Együttérzésünket és lelkesedésünket azzal juttatjuk kifejezésre, hogy ezután még jobban dolgozunk, hogy ezzel is tevékeny részeseivé váljunk a béke megszilárdításának. Kaposvári Szíjgyártó KTSZ: A Szíjgyártó KTSZ dolgozói röp- gyűlésen beszélték meg a moszkvai értekezlet határozatait, s röpgyűlésen tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Németh József szíjgyártó azt mondotta: ■— Végigéltem mind a két világháborút, meg- | ismertem jól a háború borzalmait. Ezért minden erőmmel a háború ellen harcolok. Nem vagyok fiatal, teljesítményemet fokozni nem tudom, de arra ígéretet teszek, hogy 100 százalékban minőségi munkát végzek. Ágoston Lajos 8 holdas öreglaki dolgozó paraszt: „Nem akarom többé vissza a múltat, nem akarom a háború borzalmait46 Tiltakozom Nyugatí-Németor- szág felfegyverzése ellen, mert szeretem a békét, szeretem a békés munkát. Szegény földmunkásként kezdtem az életet, s amikor az első világháború kitört, katonának vittek. Háromszor sebesültem meg s a végén hadifog- ságba kerültem. Amikor végre hazajöttem, szereztem egy kevéske földet, a föld kevés volt, a gyerek annál több. öt gyermekem volt s ezekből kettő a második világháborúban is részt vett. Az t A Barcsi Fűrészüzem dolgozói: egyik mindörökre a fronton maradt, míg a másik fiam nyomorékul jött haza. Én is, családom is megismertük a háború borzalmait, s most, amikor Nyugat-Németország felfegyverzéséről beszélnek, ismét háborút forralnak. Tiltakozom ez ellen, nem akarom többé vissza a múltat, nem akarom a háború borzalmait, hiszen a német mili- íarizmus miatt már két világégést vészeltem át. . Alkotó munkánkkal erősítjük szabad hazánkat, a béke országát Mi, a Barcsi Fűrészüzem dolgozói röpgyűlésen és termelési értekezleten tárgyaltuk meg a moszkvai értekezlet deklarációját, és a legerélyesebben tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése és a német militarizmus feltámasztása ellen. Tiltakozásunk kifejezéseképpen mindent elkövetünk üzemi tervünk teljesítése és túlteljesítése érdekében. Alkotómunkánkkal erősíteni kívánjuk szabad hazánkat, a béke országát, hogy minél szilárdabb bástya lehessen a béke frontján. Le kell fognunk a háború gyújtogatóinak ke lé Megdöbbenéssel értesültünk a nyugati hatalmak legújabb háborús akciójáról: Nyugat-Németország felfegyverzéséről. Vájjon 10 esztendő olyan nagy idő, hogy azt a mérhetetlen pusztulást, nyomorúságot, szenvedést már elfelejtették volna azok, akik a rémeket újra felidézni akarják? Nem, nem hiszem, hogy erről lenne szó. Az egyszerű dolgozók most sem akarnak háborút sehol a világon. A dolgozók tudják, hogy megint csak ők adóznának halállal, rokkantsággal, tömegnyomorral. Az imperialista eszelősök, a nagytőke irgalmatlan urai készülődnek most is abban a reményben, hogy megint aranyra válthatják be az anyák könnyeit.- Mi, orvosok tudjuk, hogy a modern háború nemcsak tömeges halált, rokkantságot és anyagi veszteséget jelentene, hanem kiszámíthatatlan biológiai károsodás fenyegetné az egész élő világot. Le kell tehát fognunk a háborús gyújtogatok kezét! Magam és orvostársaim nevében tiltakozom a háborús agresszió és ezen belül a nyugatnémetek felfegyverzése ellen! Dr. Tarján László, a Vérádó Állomás főorvosa. Ml ÉLNI AKARUNK...! Világszerte százezrek nyúlnak toll és papiros után, hogy leírják: tiltakozunk! Anyák, akik könnyel, fájdalommal, mindennapos reszketés- sel nevelték fiaikat, lányaikat; özvegyek, akik elvesztették férjüket, s most egyetlen gyermekük élete, sorsa felett őrködnek; szerelmesek, akik arcukon érzik a szerelmes kéz simogatá- sát, lángoló betűkkel írják a papírra: tiltakozunk! Kicsi gyermekek, akik most tanulják a betűvetést; nagyobbak, akik a kémiával, irodalommal ismerkednek; a jövő mezőgazdászai, tudósai, akiknek az élet ezernyi örömet kínál — tiltakoznak. Soha ennyi úiságol- vasó, rádióhallgató, soha ennyi külpolitikát figyelő ember nem volt még, mint napjainkban, amikor a háború, a fasizmus réme ismét felemelni igyekszik vértől, bűztől, gáztól mocskos fejét. S a béke ellenségei istápolóul szegődtek e szörnyű kísérlethez, keblükön melengetik a fasiszta fenevadat azzal a céllal, hogy ismét a világra zúdítsák a minden idők legnagyobb megpróbáltatását jelentő háborút. Az ezrek és milliók tiltakozó táborába én is odaállok. Harci riadót fújok: emberek, ne engedjétek, ne engedjük! Tapossuk el a fenevadat! S most, amikor leírom, hogy tíz körmömmel is védem a békét, egy történet tolakszik fel gondolatomban, amelynek elindítója 1944. március 19. volt... Budapesten, egy Erzsébet körúti cselédszobában laktam. A hétköznapi hajszás napok, a közelgő front okozta izgalmak után jóleső érzés volt ezen a koratavaszi vasárnapon kire- keszteni a zajt, bajt, gondot és megpróbálni nyugalmas életet élni. Házigazdám, Ábel bácsi családja, kislánya, Zsuzsi délelőtti sétára készültek. Idilli volt a hangulat. Egy sötét kéz, amely nem nézhette a mi nyugalmunkat, felhőt vont egünkre, vészes, halált- hozó felhőket. Német bombázók félelmetes teste takarta el napunkat, s mintha a fö’d darabokra akarna széthullani, süketítő dübörgés reszkettette meg a levegőt. Német páncélosok vonultak a körúton. Száz volt-e vagy ezer? Ki tudta volna megszámolni? Nyomukban vé- geláthatatlanul szürke egyenruha, dübörgő nácicsizma menetelt majdnem egész nap a pesti utcákon. A magyar látszatfüggetlenség is lezárult ezzel a nappal. Es ettől kezdve, volt az bár hétköznap, ünnepnap, egy .percre sem volt biztonságban az életünk. Mégsem hittük volna, hogy a mi kis Zsuzsikánk, az egész iház kedvence már nem sokáig lesz közöttünk. 1944. október 15. Délben, a rádióban felolvasták Horthy kapitulációját. Azt az örömet leírni nem lehet. Emberek, akik soha nem látták egymást, összecsókol óztak a pesti utcákon. Zsuzsika, a négyéves csöppség apró ujjaival szaggatta, tépte ruháiáról a sárga csillagot. Könny, kacagás egybefolyt aznap a mi lakásunkban. A kislány nem bírt örömével, látni akarta, mi történik az utcán, s egy óvatlan pillanatban felkapta kabátkáját, usgyi, ki a körútra. Akkor láttam utoljára élve. A szemtanúk szerint az utcán kószáló náci járőr elé állt és hetyke kis hangocskáján ma« gyarázni kezdte, hogy vége a háborúnak és a bácsi menjen haza. Jóllehet, a katona egy szót sem értett belőle, de elég volt a kabáton virító sárga csillag, hogy hanyag mozdulattal meghúzza a vállán fi« tyegő puska ravaszát és egyetlen szempillantás alatt kioltsa a kis életet. Rád emlékezem. Ábel Zsuzsika, rátok, magyar fiúk és lányok, rátok, férjek és apák, reád, kedves, őszhajú édesanyám, aki két világhá« ború borzalmait átélted, amikor ide írom: nem engedem, nem engedjük, hogy életünk árán föm- jék tovább mértéktelen pénzeszsákjukat ott, nyugaton! Tiltakozunk a nyugatnémet nácizmus felélesztése ellen! Mi élni akarunk, holnap szebben, mint ma, s két év múlva szebben, mint jövőre! S ehhez béke kell, béke az egész vilá« gon. Pócza Jánosné.
