Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-08 / 290. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1954, december 8. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja üdvözli a moszkvai nyilatkozatot Pártsserveseteink feladatai a választási győzelem után Berlin (MTI). A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának elnöksége hétfőn kibővített rend­kívüli ülést tartott Berlinben. Az ülésen, amelyen Nyugat-Németor- szág és Nyugat-Berlin lakosságá­nak képviselői is megjelentek, a Német Demokratikus Köztársaság Moszkvából visszatért küldöttsége beszámolt az európai béke és biz­tonság megszilárdításával foglal­kozó értekezlet munkájáról. A moszkvai értekezlet jelentő­ségét Grotewohl miniszterelnök és Bolz miniszt)enelnfckhelyettes és külügyminiszter méltatta. Az elmúlt évek bonyodalmai után nem könnyű kiharcolni egy­séges, demokratikus és békeszere­tő Németország, létrejöttét. Mi azonban kiharcoljuk, mert meg­' egyeztünk egymással — mondot­ta Grotewohl miniszterelnök. A nemzeti front elnöksége szá­mos felszólalás után elfogadott nyilatkozatban üdvözölte a mosz­kvai értekezlet deklarációját. A nyilatkozat megállapítja, hogy a i moszkvai deklaráció teljesen össz­hangban van a német nép érde­keivel. A német nép — emeli ki a nyi­latkozatban a nemzeti front el­nöksége — nem akarja, hogy Nyugat-Németország a párizsi szerződések ratifikálásával új há­ború tűzfészkévé váljék. A német nép azt kívánja, hogy hazája a kollektív biztonságra támaszkodó Európában a béke és jólét nagy- j hatalmává fejlődjék. Ha Nyugat- ' Németország és Nyugat-Európa uralkodó körei figyelmen kívül hagyják a néptömegek követelé­seit, akkor a Német Demokra­tikus Köztársaság lakossága bi­zonyságot tesz majd hazafias vé­delmi készségéről. Most az egész német népnek az a legfőbb feladata, hogy meg­akadályozza a párizsi agresszív szerződések ratifikálását és ezzel együtt Nyugat-Németország újra- felfegyverzését, s kikényszerítse szabad össznémet választások vég­rehajtását 1955-ben. Népünk első­számú nemzeti követelése tovább­ra is ez marad: németek, üljetek le tárgyalni egymással! — fejező­dik be a nemzeti front elnökségé­nek nyilatkozata. Pártszervezeteink az elmúlt hó­napokban a tanácsválasztás sikere érdekében nagy és eredményes mun­kát végeztek. A jelölőgyűlések Idején, majd a választás előtti napokban a pártszer­vezetek tagjai s a népnevelők ezrei fáradhatatlanul jártak családtól csa­ládig, magyarázták a párt és a kor­mány politikáját, A választási mun­kákban sckszáz olyan dolgozó is résztvett, aki ezideig még nem vég­zett népnevelőmunkát. El kell is­merni, hogy a választási győzelemben nagy­része van a népnevelők lelkes, odaadó munkájának. Pártbizottságainknak és pártszerve­zeteinknek most az lesz a feladatuk, hogy ezt a lelkes riépnevelőgárdat továbbra is foglalkoztassák, ne en­gedjék. szétesni. Az eddigi tapaszta­latok ugyanis azt mutatták, hogy egy-egy nagyobb kampányfeladat megvalósítása után megálltunk. £ nem végeztünk politikai felvilágo­sító munkát. „A francia-szovjet szerződés biztosít bennünket minden német veszéllyel szemben44 Párizs (TASZSZ). A 1‘Humanité közölte Jacques Duclosnak. a Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottság titkárának cik­két a Nyugat-Németország fel­fegyverzése elleni harcról. Duclos élesen elítéli Mendes- Francenak a német kérdésben folytatott politikáját és kimutat­ja, hogy a francia kormányfő a nemzetgyűlés képviselőit igyek­szik rábírni a párizsi egyezmény mielőbbi ratifikálására, mivel vi­lágosan látja, hogy az idő ugyan­úgy ezek ellen az egyezmények ellen dolgozik, ahogy korábban az európai védelmi közösségről szóló szerződés ellen dolgozott. Amint közeledik a párizsi egyezmények ratifikálási vitájá­nak időpontja >— írja Jacques Duclos — a hivatalos körök mind nagyobb erővel igyekszenek félre­vezetni a közvéleményt a ,,tár­gyalásokról'1 hangoztatott szóla­mokkal, azt bizonygatva, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása nem jelentené ezeknek az egyez­ményeknek megvalósítását is. Másfelől a hivatalos propagan­da azt hangoztatja, hogy Kelettel csakis az erősebb fél helyzetéből lehet tárgyalni, ami teljes nyilvá­nossággal előfeltételezi a párizsi egyezményeknek nemcsak a rati­fikálását, hanem a hatálybelépését is. . . Duclos a továbbiakban emlékez­tet a moszkvai értekezlet deklará­ciójára, amely hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezmények ratifikálá­sa kiélezné az európai helyzet fe­szültségét, aláaknázná a megol­datlan európai problémák, első­sorban a német probléma rende­zésének lehetőségét. Mindebből következik — irja Duclos —, hogy st párizsi egyez­mények ratifikálása és az ered­ményesen folytatható tárgyalások lehetősége között félreismerhetet­len ellentmondás van. Mindent meg kell tenni, hogy kialakítsuk a hazafiak összefogá­sát a párizsi egyezmények ratifi­kálása elleni harcban. A hazafiak nem hagyják magukat félrevezet­tetni attól a hazugságtól, hogy Nyugat-Németország felfegyver­zése elkerülhetetlen. Tudják, hogy ha Franciaország akarja, kö­vetelheti a nemzetközi szerződé­sek tiszteletben tartását, megaka­dályozhatja Nyugat-Németország militarizálását. Azt is tudják, hogy Franciaország támaszkodhat az 1944. december 10-i francia­szovjet szövetségi és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződésre, amely­nek tízéves évfordulójáról rövide­sen megemlékezünk. Ez a szerző­dés, amelyet kormányunk a pári­zsi egyezmények aláírásával tu­datosan megszegett, biztosít ben­nünket minden, Németország fe­lől fenyegető újabb veszéllyel szemben. — A MAGYAR RÁDIÓ decem­ber 8-án, szerdán délután a Pető­fi adón 15 órától helyszíni köz­vetítésben számol be Glasgowból • a Skócia.—Magyarország nemze­tek közötti válogatott labdarúgó­mérkőzés mindkét félidejéről. Be­szél: Szepesi György. Az adást a Kossuth adón — hanigjképekben \- 19 órától megismétlik. PETRU GROZA 70 ÉVES Bukarest (Agerpres). A Román Népköztársaság nagy nemzetgyű­lésének elnöksége december 6-án ünnepélyes keretek között a Ro­mán Népköztársaság csillagrend­jének első fokozatával tüntette ki dr. Petru Grozát 70. születésnapja alkalmából. Most a választási győzelem után pártszervezeteink, népneve’öink előtt újabb nagy feladatok állnak. A nép­neve1 őknek felvilágosító szóval és példamutatással kell segíteniük, hegy az üzemek sikeresen teljesít­sék az évi tervet, falun pedig a dol­gozó parasztok között végzett nép- nevelőmunkával mozgósítani kell a beadási kötelezettség teljesítésére, hogy a következő esztendőbe adós­ságmentesen menjünk át. De bőven van mondanivaló a nem­zetközi helyzet alakulásáról, a moszkvai értekezletről, s a napi életben előforduló apróbb dolgokról is. Ha a népnevelőmunkát továbbra is fenntartjuk, elkerülhet­jük azt a jogos szemrehányást, hogy a párt népnevelői csak akkor men­nek a dolgozókhoz, ha valamire szükség van. De fontos a népneve- I«munka fenntartása azért is, hogy a pártszervezetek tovább erősítsék a dolgozó tömegekkel azt a szoros kap­csolatot. melyet a választások során kiépítettek. A pártszervezetek vezetőinek most a választások során kitűnt nép­nevelőgárdából kell a pártszer­vezetet megerősíteniük. A választási munka ismét bebizo­nyította sok pártszervezet vezetőjé­nek azt a helytelen felfogását, hogy nincs megfelelő ember, akit felve­hetnének a pártba. Bebizonyosodott ismét, ha jobban bízunk az embe­rekben, ha több önálló feladattal bízzuk meg őket, szívesen végeznek pártmunkát. Az elkövetkező időben azokkal a dolgozókkal, akiket fel akarnak ven­ni a ’pártba, többet kell foglalkozni. Valamelyik vezetőségi tag vegye maga mellé, s nevelje, tanítsa őket. Nagyon fontos, hogy falusi párt- szervezeteink a választási munkában kitűnt és a Hazafias Népfrontban jó munkát végző dolgozó parasztok­kal erősítsék pártszervezeteiket. Hassanak oda, hogy egyetlen falusi pártszervezet se legyen, amelynek nincs dolgozó paraszt tagja. A választási munka bebizonyí­totta azt is, ha többet foglalko­zunk és törődünk a tömegszerve­zetekkel, megfelelő segítséget nyújtanak a mi munkánkhoz. Pártvezetőségeink ezentúl is rend­szeresen vegyenek részt megbeszé­léseiken, üléseiken, segítsék és szá­moltassák be őket a végzett mun­káról. Az elkövetkező időben pártszer­vezeteinknek nagyobb gondot kell fordítaniuk az oktatási munka megjavításá­ra. # Ehhez biztosítsák a megfelelő elő­feltételeket is, a rendes, fűtött he­lyiséget, jó előadókat. Beszélgesse­nek a párttagokkal, magyarázzák meg nekik a tanulás fontosságát s azt, hogy szervezeti szabályzatunk kötelezővé teszi, valamennyi párttag számára, hogy állandóan és rendsze­resen fejlessze politikai tudását. A tanulásban járjanak elöl jó példá­val, s ne legyen egyetlen vezetőségi tag se, aki ne venne részt valamely oktatási formában. Ezenkívül rend­szeresen ellenőrizzék, segítsék fel­készülésükben az elvtársakat. Az elkövetkező időben pártszervezeteinknek több gon­dot kell fordítaniuk az újonnan megalakult tanácsokra, segíteni kell őket munkájuk elvégzésé­ben. összefoglalva: Pártszervezeteink­nek egy pillanatra sem szabad le­mondaniuk a népnevelők további foglalkoztatásáról, a dolgozó töme­gek politikai neveléséről. A válasz­tásban kitűnt pártonkívüli népneve­lőkkel erősítsék a pártszervezetet, biztosítsák, hogy minden falusi párt­szervezetben megfelelő számban Igr gyene.k képviselve a dolgozó parasz­tok. Nagyobb gondot fordítsanak a politikai oktatásra, hogy párttag­jaink megfelelően képezzék magu­kat. Repüljetek mindenkinél messzebbre, gyorsabban és magasabbra! M ég boglyas hajú, ébredező fantáziájú kis gyerkőc volt Kocsis Feri, amikor első ízben rá­csodálkozott egy feje felett gyor­san elszálló repülőgépre. »Cszszsz.. . Micsoda nagy gép!« — ámult el és bámész szemekkel nézett a szélvészként tovazúgó gép után, miközben roppant irigykedve gondolt arra a — kép­zeletében hőssé magasztosult — emberre, aki benn ülhet a pilóta­fülkében és a levegő korlátlan uraként arra száll, amerre akar..; Lélekszakadva rohant a repülő­tér felé, s ott úgy belefeledkezett a nagy nézelődésbe, persze csak kintről, a kerítés külső oldaláról, hogy öreg este lett, mire újra ha­zaért. Ettől az időtől kezdve viharvert, öreg biciklijén egyre gyakrabban csörömpölt végig a budai hegyek girbe-gurba, jócskán lejtős utcáin, igaz riadalmára minden gyanút­lan gépkocsivezetőnek, óvatosan lépkedő járókelőnek. Különösebb rendeltetése soha nem volt útjá­nak, csak éppen bámészkodni ment egy kicsit, nézni a levegő kékjében ”illogó gépmadarakat, gyönyörködni a meg foghatatlan­ban, elérhetetlenben. Órákig el­üldögélt ilyenkor a budaörsi»rep­tér« szélén és egyre jobban izgat­ta, mindinkább rabul ejtette a repülés vágya. Nézte az eget, néz­te, s ha szeme belefáradt a káp- rázatba, végigdőlt a kiégett füvű árok partján, feje alá dugta vé­konyka karjait és átadta lelkét az ábrándozásnak. Képzeletében szinte érezte, mint duzzadnak, erősödnek izmai, mellkasa mint tágul egyre szélesebbre, termete megnő, haja már nem áll széna­kazalként szerteszét, hanem enge­delmesen simul hátra magas hom­lokáról. S ő ott áll, pilótaruhában, fején bőrsapkával... ő, Kocsis Feri. Beszáll egy pompás gépbe, beindítja a motort s brrrrr .. . brrrrr... könnyedén elrepül a szájtgtva csodálkozó tömeg feje fölött. És mikor már egészen ma­gasra ér, olyan magasra, hogy a földön járó emberek csak olyan kicsinek tűnnek, mint a mák­szem, megszorítja jó erősen a kormányt, és jaj ... micsoda re- mekbesikerült orsókat, bukfence­ket, dugóhúzókat, nyolcasokat is fog csinálni ő!... De itt mind­annyiszor véget is ért álmodozá­sa. Hunyorogva nyitotta ki össze­zárt szemét, s pislogva nézegette a hangárokból ki-bejárkáló bőr­ruhás embereket. Nehézkesen tá- pászkodott fel s elszontyolodva megmarkolta az ütött-kopott ke­rékpár hideg kormányát, haza­felé indult. »Minek is gondolni ilyesmire! Ki hallott már olyas­mit, hogy egy temetőkertész fia pilóta lehetne ... Na gyerünk. Anya már biztosan türelmetlenül vár«. Borús arccal kaptatott fel a meredeken, vissza se nézve többé az elcsendesült repülőtérre .... * * * Quhantak gyorsan az évek. Elemi után Feri — hosz- szas utánjárás eredményeként — gimnáziumba került. Majd jött a ' háború... Az 1944-es év számukra is cl rettegés éve volt. Alig mertek hinni a valóság­nak, mikor fordulván az idő, pin­céjükbe lépett az első szovjet ka­tona. Néhány másodpercig szigorú szemmel nézte az egymáshoz szo­ruló sovány anyát és rémült sze­mű fiát, a hamuszürke arcú idős embert, aztán kitárta szélesre az ajtót: »Mozsna«•—- mondta öblös hangján és elmosolyodott. Arcu­kat hirtelen megcsapta a csípős februári levegő, a kinti friss szél. Romokban állt körülöttük a vi­lág, de az élet újra elkezdődött... Ferkó repült a biciklin. Utcáról utcára csatangolt, s ha látta va­lahol, hogy téglát hordanak, oda- állt ő is — tudta — új házat épí­tenek, emelik a szétrombolt ott­honokat és kell a munkáskéz min­denütt. Segített, ahol csak tudott mindenben. Segített csupán öröm­ből, azért, mert boldog volt, mert nem kellett többé 'pincébe bújni már, mert nem hallott több rob­banást, jajveszékelést... Május elsején az egész Kocsis­család ott menetelt a tömegben, ki, a Hősök-tere felé. Orgonaág volt a kezükben és Ferkó rekedt­re kiabálta magát: »Vojna kaput! Voj-na ka-put!« Ősszel pedig új­ra beült az iskolapadba, hogy be­fejezze a negyedik osztályt. Mi­kor pedig letette az utolsó vizsgát is, pihent néhány hétig, aztán el­ment a Magyar Optikai Művek­be, hogy tanulónak jelentkezzék... Soha nem felejti el az első na­pokat ... Ott állt a nagy műhelyben, ap­ja foltozott ruhájában, melyből kilátszott csontos csuklója, s hall­! gáttá a fiatal mester, Tóth elvtárs magyarázatát. »Ezt így fogd, azt úgy tedd«. — Bólogatott rá na­gyokat, pedig őszintén szólva nem nagyon értette még az egészet. Később magára maradt s kézbe­vette a vasdarabot meg a reszelőt. »Hű, hogyan lesz ebből négyzetes hasáb!« — hűlt el a gondolatra, de azért hősiesen nekilátott. Re­szelt, reszelt, reszelt, homloka iz­zadt, csapzott haja szemébe ló­gott, arca kipirult a nagy igyeke­zettől, de amikor megmutatta el­ső művét, Tóth elvtárs szeme hi­degen villant: »Olyan ez, fiam, mint a Gellért-hegy. Hepe-hu- pás«. Nem szólt többet, hanem fogta a darabot, s tempós, gyakor­lott mozdulatával megmunkálta ő maga. »Figyelted, hogyan csinál­tam? Nohát így csináld te is. Própáld meg újra«. Feri nekife­küdt ismét. Rettentő ügyetlennek érezte magát, de abba nem hagy­ta volna semmiért. Lopva rápil­lantott a mellette álló Tóth elv­társra, s egyszerre nagyon meg­könnyebbült, amint észrevette a szája szögletében lapuló meleg mosolyt. Hát még mikor vállára tette erős kezét, s azt mondta: »Jól van, Feri, ez már jól sike­rűit. Nem lesz semmi hiba, csak így tovább. Tanuld meg, fiam: legfontosabb nálunk ,a pontosság. Úgy végezni a ránkbízott munkát, ahogy azt meghatározták. Akkor jó munkás lesz belőled ... « Aznap este természetesen — nagyon-nagyon boldoefan aludt el Kocsis Feri.. . S történt, hogy egyszer —ami­kor már harmadik éve dolgozott a gyárban — munka után végig­járta a műhelyeket, hogy mint SZÍT szervezőtitkár délutáni sze­mináriumra hívja a fiatalokat, az egyik hatalmas csarnok sarkában nagy halom vászonnal fedett fa­vázra akadt. »Hát ez meg mi le­het? — fúrta oldalát a kíváncsi­ság és odakiáltott a közelben dol­gozó egyik társának: — Te paj­tás, nem tudod mi ez?« »Dehogy­nem. A gyár régi vitorlázó repü­lő klubjának géproncsai«. »Hát volt itt repülőszakkör?« »Volt hát. Most is van, jövő héten már repülni kezdenek. Ha többet akarsz tudni, eredj a Sankóhoz, ő majd elmondja«. Kocsis Ferit szívszorító izgalom fogta el. Ó, hogy rohant Sankó elvtárshoz! Milyen örömteli, szomjas áhítat­tal hallgatta szaktársa szavait a gyár repülőinek közeli terveiről, a gépszerelésről és nagy repülé­sekről. Alig merte feltenni a kér­dést: »... És mondd, Sankó elv­társ, én is ... közétek állhatok?« Elnevette magát a fiatal repülő­oktató: »Hát ki álljon közénk, ha nem az ilyen fiúk, mint te? Hol­nap gyere le a szerelőműhelyhez, megpróbálunk összeállítani vala­mi gépet abból, amink van«. »Ott leszek, okvetlenül ott leszek!« — kiáltotta Feri, aztán nem is tudta, hogyan botorkált el onnan nagy izgalmában. A következő hét nagy munká­val telt el. 20—25 fiatal fiú és lány fúrt-faragott, ragasztott a táqas műhelyben, összeszedtek minden fellelhető anyagot, vásznakat sze­reztek, huzalokat, s pár nap múl­va készen állt az első Tücsök. Igaz, csuda látványt nyújtott tar­ka színeivel, tekintve, hogy a lel­kes gárdának nem volt egyszínű cellonja s így más-más színűvel ragasztották a foltokat. Ennek eredményeként úgy nézett ki az egész gép, mint valami kétszintű szivárvány. De azért dagadó ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom