Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-05 / 288. szám
Vasárnap, 1954. december 5. SOMOGYI NÉPLAP Mostanában aligha érkezik kedvesebb, szív«- sebben látott vendé: 3omogyország falvaib; mint a Faluszínhá Évek során át emlék' jetes estéken, feledbe tetten ■ előadásdkon a s< mo-gyi fai vak népe me? ismerte és megszeret' Déryné utódait, a kuli ra fáradhatatlan hmm kásáit. Megszerette 1 hálásan fogadta, arr azok nyújtottak s nyv tanak, hiszen méltány' ni tudia a Paluszínih- művészeinek munká.i: nehézségeit, s akik nr' vészeiének ereje, hatás a nehézségek ellenei sem csökken: egyre jót ban növekszik. o*. MaMMtmMMnaaMMMi IMI ÁT Y Az Áilami Faluszinház előadása Ookonyavisontán voít. S vájjon kaphat-e színész nagyobb elismerést, mint a nép elismerését? szettéi, mélységes szeretettel párosult , s tolmácsolt kultúra; még kísérték végig Matyi sorsát, izgul- nagyszerűbb a tudat, hogy a Falu színház művészei vállalták e feladatot, vele együtt a nehézségeket, tök, hanem felelevenítették a mul- áldozatokaf. Vállalták, hogy estéről tat, emlékeztek. S hogy. ez így törésiére kilométereket? utaznak, hogy , , , , . ., .. , , Csík Etel Évi szerepében kiváló, ak erte, s míg kibontakozott a cse- néh &z aprólékossággal kidollekmeny, nem a múlttal ismerked- “ r a® gozott, mélyen átélt művészi alakítást nyújtott. Mindvégig kedves, közvetlen játékával hűen adta visz- sza Évi alakját, a makrancos, makacs, gyermekeden durcás, de szatént — ez a darab és egyben a száma iitt, holnap másutt, s minden nészkoltektíva legnagyobb érdeme, nap más, előttük' még ismeretlen Érdem hogy sikerült méltóan tol- kő helyen, környezetben, parányi szín- macsolmuk a komédia mondani- ^ hfl ztián t. Játéka néha padokon, feledkezve minden nehez- valóját, s ez egyben erdeme a -en- g n indító án az arc. éii/lonnlr i-vm'Í n r T/vf i nlr novocnOiV if n ilrif olVi'K Vii’rtnirségről — tudásúik, művészetük 'legjavát nyújtsák. Ezekkel a gondolatokkal ültem le az elmúlt héten a csokonyavisontai kében a pellengérező vonásokat, játékkal bánjék kissé csínján. Küdezésnek is, amely a kisebb hibáktól eltekintve bátran és határozol- ífe^Votetígérő ' fiától"“‘tehetség, tan emeli ki a mondanivaló erde- sikere érdemelt voH. ^ nuiwi « ^owuw keoen a pellengerezo vonásokat, gépállomás kultúrotthonána-k néző- nevettető epizódokat. S ha már a F- ^aSy ^mre Döbrögi földesura terére, s vártam a kíváncsian csil- rendezésről szólok, hadd említsem szemelyesitetie meg nagy kozon- iogó szemű gépállomás! dolgozok- meg, hogy a gyakori tömegjélehe- ségsikerrel. Egy dolgot azonban kai, a földet igába törő parasztok- teket nem használták fel az adott- tisztáznia kell: rokonszenvessé vagy kai Ludas Matyi halhatatlan törte- ságeknak megfelelően, nem tették ensz*v®sé akarja tenni Do netenak megelevenedését. A korán eléggé mozgalmassá azokat. Nincs lö-g* alakját? Gondo cm, az u o í sötétedő d-ecemibereleji délutánon elég ábrázolóerő ezekben a jelene- mellett í°»lal ° ^as*’ rae”^s már kiváncsi emberek tömegével tekben, a vizuális megoldáséi: csak zonyof esetekben inkább rokonszentelt meg a kultúrotthon folyosója, a látványosságot szolgálják, ke- sajnálatrameltóniák órezzu ott várták már akkor is, amikor a vé-sbbé a megjelenítést. Faluszínház autóbusza megérkezett. Az érzelmek gazdag ábrázolásá- S amikor végre elhangzott az elő- ra képes, kitűnő fiatal színészt ismertünk meg Fekete Tiborban, Luadás. kezdetét jelző. gongszó, többszáz ember kísérte feszült figyelemDöbrögát. , Típus alakító tehetsége, ettől eltekintve, elismerésre méltó; elénk tudta állítani egy letűnt társadalom embertípusát, élni tud adas Matyi életrekeltőjében. Az’ első nevetségessé tevés fegyverével. Ezt kell továbbfejlesztenie. Ifj. Tóvári Pál Kobak szerepében változtak — a művészek játékát. A többszáz szempár minden lépé- kielégítő alakítást nyújtott. Kobasét, arcjátékát, hangjának árnyala- kot, ezt a komikus karakterfigurát fait olyan figyelemmel kísérte jól,személyesítette meg, sajnos nemei, derűvel, egyetértéssel vagy percekben már magávalragadja jágyű! öl ette! — ahogy a jelenetek téka a legiközömbösebb embert is. változtak — a művészek játékát Fazekas Mihály örökszépségű művének, a Ludas Matyinak alakjai , . elevenedtek meg Móricz Zsigmond mindvégig, mint a leghozzáértőbb ^-ezeri- tedja elkerülni túlzott kafeldolgozása és a színészi alkotó- kritikus, s a vélemény ezekből a rikiepzást. Sallai Tiborról, aki a damunka nyomán. És megjelent élőt- szemekből, a tapsokból elismerő rabban a parasztsuhancot játssza, f ges fiatalról. Játékában sok őszinDECEMBER 2 A TÁNCS CS-GIMNÁZIUmBAN í még nem tud " szabadulni a modo. , i rosságtól, az alakítás iskolás megfoÜnnepel a varos bal- A máskor oly zajos, Vi- ta meg. S megszólal-f ásától Érezni viaskodását) akará_ dog nepe, s ünnepel a dam osztályok szinte nak a nem kaposváriak? ,, , . „ , , .. , ‘Táncsics-gimnázium if- döbbenetes csöndben is.. Azok, akiket a falu?’';* an.n^7szabaduljon eze -- jósága is. Ez az ünnep állnak. E percben vé- küldött az iskolába. El-\ - a uibaktoi. ■valahogy elüt az eddi- gigzudulnak bennünk a mondják, mit hozott? a 7 Anvó szerervéhen Váolhv Panni -giektől. Melegebb ben- szörnyű napok emlékei: nekik az a nap A drá-j hozta me!eg em^ri közSgbe az sosegesebb. Az «-iskola- az agyuszo, a sziréna ga földet. Azt, amit? naracTteiszomv alakiéi A rádióban« kezdődik. A és repülőgépek sivítása, évszázadokon át mű-? J!y* e ?f5aÍ. taSSf^y & , , IV. B. osztály elénekli ami oly görcsösein, szó- veitek jobbágy őseink \ Diro^ aaki'to Tarr Béla az első fel- a magyar és szovjet nitotta össze az'akkor Ezt mondja el Bőzsöny \ vonásban nehézkes, s ugyanúgy, himnuszt. Majd egy még kisgyermekeknek Lajos, a IV. B-ből, i mint a ‘kisbírót alakító, másikülön- harmadtikos olvassa fel szívét. A gyűlölt fa- akinek a felszabadu- \ ben jó színészi képességekről ta- .szép és lelkes prológu- siszta hordáik, és bé- lás hozta meg azt, A nuskodó Neszt Vincét, őt is a túl- sát, melyet ehhez az renceik utolsó vérengző hegy ma a gimnáziumi játszás veszélyétől ke-11 óvni. ■évfordulóhoz olyan napjai, az elhurcolt utolsó évét járja, sl , , ........ . nagyszerűen dllő vers apák, testvérek, rom- hogy a Színművészetit Eze to1 a kiseőb reszhibaktol elkövet: Illyés Gyula: badölt otthonok mind- Főiskolára készülhet. s^ak™v®; nincs a darabnak olyan »■Megy az eke«. Ezt a mind felvillannak élőt- az 1944-es évtő! lassani szereplője, aki nem a lehető 'eg- kls bevezetőt az osztá- tünk. S az osztályok eljutunk 1954-ig, máig. i jobbat nyújtotta a csokonyavison- lyök osztályfőnökeikkel állnak, némán, ünnepé- Már arról folyik a szó,5 tai előadáson. A hajdú szerepében együtt, saját termükben lyesen. Az Mősebbek, hogyan gyógyította bei Garamszegi Károly, a szakácsot hallgatták végig, ami akik majd az idén ér- a nép építő, dolgos ke-imegszemélyes,ítő Gecse Károly, és valahogy megváltoz- n€k, csendes komoly- ze a háborúokozta se-iSá s-wreoeben Varda T-lnna esv- tatta a szokott har-gu- ság.gai, s a kisebbek, telket. Somodiék háza? ga no"a„ e?y latot. Sokkal otthono- miint az egyik első sem állott sokáig ro-Sf^ 3<5k voltak, s egy-egy hű em- .sabb, bLza1imasabb lett. osztálvba,n, könnyes mosan. A Békekölcsön vártípussal gazdagítottak az ^i°~ -S ezzel a tulajdonkép- szemekkel. Felvihar- 25 ezer forintja új ott-\ ‘-dósA társulat játékának össz- peni ünnepély véget is zott-ak bennük a drá- hont adott a kis csa-Ahan-gia, a kiváló egyéni alakítások ért. Ezután az osztályok mai napok emlékei, s iádnak. J megfeleltek a várakozásnak. A jelkülön-külön tartanak mikorra a beszélgetés « - -,.v -1 leinek sikeres ábrázolásával hűen megemlékezést. elkezdődik, már szinte iövöbe ez? visszaadták a Ludas Matyi mondaA megemlékezés csa- kitör a szó a feltoluló san a műit a jovaoeezj ládias, őszinte beszélge- emlékek, érzések nyo- cr-szaSban, ahoi egy ? - 3 ' tés. A fiatalok maguk mán. évtizedé zárult le a\ Érdeutíodessel varjuk a Ludas között, egymásnak Ezekről a napokról Matyi kaposvári bemutatóját, s mondják el, mit is ho- beszél az elsős Lukács .?.&y UJ 4, . .... , ................... z ott nekik, mit jelent Lali akinek apját né- ténelém íródjon azon a?hisszuk, hogy a kaposvári közönség ‘életükben ez a nap. met ’ gránát ölte meg, ™gyar aho14is elégedett lesz a Faluszínház kolEgy perces néma fel- erről a negyedikes So- mLáén^nT \ ^Mvájának munkájával, állás a másodok világ- modi Jóska, akiknek se műr a magaen ^zant \ r Fekete Tibor személye nagyszerűen alkalmas. Ludas Matyi megtestesítésére. Őszinte tűzzel játszik, s játékában nagyszerűen vegyíti a paraszti egyszerűséget a keménységgel, dacossággal, ahogy ezt a cselekmény megkívánja. Megragadó és sokáig emlékezetes a darabban amúgy is legkiemelkedőbb jelenet, amikor Ludas Matyi megveretése után fogadalmat tesz. E pillanatban játékával mindenkiről s minden más mozzanatról magára vonja a közönség figyelmét. Nem látunk, de nem is figyelünk mást, mint a kitűnő arcjátékot, nem hallunk mást, mint a drámai hangú fogadalmat. Pátoszát, dacosságát nemcsak elhiszi a néző, hanem vele is érez. Érdeklődéssel vártuk, vájjon mindvégig tartani tudja-e az első jelenetek megragadó, bővérű játékának A »nemzet napszámosai«, Déryné tünk az élettel teli, okosodó pa- színvonalát. Nem csalódtunk benne, és a többiek jutnak akaratlanul is rasztlegény, Ludas Matyi — meg- az utolsó képben még. tovább fo- eszembe minduntalan, ha a Falu- testesítve magában a népet. kozta azt. Részben a szövegadta leszínházról haLlok, vagy róla kell Gondolom, kevés ember van, aki hetőségek, részben a rendezés hi- beszélnem. S ilyenkor egyre erő- nem ismeri Ludas Matyi történetét, báztatható, hogy nem éreztetheti sebbé válik bennem az a gondolat, azt, hogy a talpraesett parasztié- eléggé jellemének dialektikus fej-lő- az a hit, hogy a művész szíve, ál- gény, aki előtt kitárul a tudás bi- dését, hogy a közönség csak sejti, dozatkészsége valóban mindennél rodalma — okosodva miként veri mikép jutott el Ludas Matyi yiáig, nagyobb. Nagyszerű és felemelő ér- vissza háromszor a rajta esett sé- hogy okosodva visszatér, s csaSnem zés arra gondolni, hogy a falvak reimet a földesúron, Döbrögin. Is- kiemelkedik a feudális környezet- népe előtt kitárult az igaz művé- merték sokan a csokonyavisontaiak bői, s hogy a földesúri önkény fölé közül is, mégis lelkesedéstől fűtve tud kerekedni. ®os^rnapi levél modi Jóska, akiknek háború elesett hőseiért, házát a háború rongálGregorics János. ^ Nagy Tamás. E zen a vasárnapon beszéljünk pár szót a skjtóról is, hiszen mindennapjainkhoz ma már ez is elválaszthatala- nul hozzátartozik. Beszéljünk róla, s megvallom, jólesik szólani arról is, hogy az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott az újságolvasók száma, s mi több, azokpak az olvasóknak a száma, akik nyitott szemmel, igényesen olvasnak, bírálnak, s kérnek is a sajtótól. Hangsúlyozom, hogy az utóbbi időben, mert valljuk be, hosszú időn át csak a szerkesztőségi beszélgetéseken, az újságírók körött vitatkozunk arról, hogy mi érdekli az olvasókat, s nagyon kevés alkalommal hallgattuk meg őket, kértük ki véleményüket. Pedig, hogy milyen sokat jelent ez, azt csak most tudjuk felmérni, amikor az olvasók már bátrabban szólnak, kérnek a laptól s bírálják a lapot. Ez egy kicsit beismerésként hangzik, de valljuk be őszintén, hogy a sajtó munkásai sem nélkülözték a szemellenzőt, amely csak egy-egy meghatározott irányba terelte figyelmüket. Sok mindenről megfeledkeztünk. Megfeledkeztünk arról, hogy az olvasók, ha a sajtóból tanulni akarnak, elsősorban a szórakoztató, őszintehangú emberi írásokból tanulnak. Az elmúlt pénteken baráti beszélgetésre gyűlt össze a szerkesztőségben megyénk több régi kommunista harcosa és több olvasója lapunknak, olyanok, akik írásaikkal is közreműködnek a sajtó munkájában. Érdemes beszelni erről az összejövetelről; tanulságos volt, hiszen emlegettük ugyan néha-nap- ján tizenkilences kommunistáinkat is, egy-egy emlékezés jellegű cikkben felelevenítettük harcukat'— de arról bizony elfeledkeztünk, hogy tanulhatunk is tőlük, hogy tapasztalataikkal segíthetik a sajtó munkáját is. Egerszegi János, Somogyi Fal, Hegyi Henrik, Vigh Pál, Törekes Ferenc és Bence László elvtársak, akik már 1919-ben vagy a Horthy-terror évei alatt résztvettek a munkásmozgalomban, eljöttek erre a megbeszélésre. Eljött özv. Latinka Sándorné, a mártír somogyi kommunista vezető özvegye is. Érdeklődéssel hallgatták meg lapunk írásait: a felszabadulási pályázaton díjat nyert írásokat. Az a feszült érdeklődés, kíváncsiság, amellyel a jelenlévők meghallgatták Berky Éva meleghangú írását, a Medvecukor című novellát, Somogyi Pál Visszajövünk című; emlékezését, majd Kellner Béla elbeszélését — már ez bizonyította, hogy milyen helyes kezdeményezés volt a Somogyi Néplaptól a pályázat meghirdetése s méginkább az emberek érdeklődését felkeltő irodalmi színvonalú írások közlése. Az idős, sokat tapasztalt kommunista harcosok, akik most is az üzemekben, a töfnegek köpött élhek, dolgoznák, csakhamar termékeny irodalmi vitát indítottak.—Mi helyes, mi nem helyes? — Bizony, ne szégyeliük bevallani, hogy azt is elmondták: egy évvel ezelőtt még csak átfutották a lapot, megnézték a címeket, de a száraz, stat:sztikái adatokkal, vízállás- jetentésiel'egű tudósításokkal megtömött újság nem keltette fel érdeklődésüket. S aztán jólesett hallani arról, hog^ az utóbbi hónapokban milyen kaDÓs lett egy-egy vasárnapi száma a Néplapnak — s mindjárt feltették a kérdést: vájjon, a hétköznapi lapszámokat nem lehetne érdekesebbé tenni, sokkal több olyan írást közölni bennük, amely felkelti az érdeklődést anélkül, hogy szenzációra vadászna, s ugyanakkor tanít is, neveli, az embereket? S aztán lassan felelevenedtek az emlékek, Vendégeink a múltról beszéltek, 1919-ről — harcaikról; Somógyi Pál a szovjetunióbeli emlékeiről, a szóvje1 lapokról s irodalmi vitákról, többen mindennapos munkájukról s arról, hogy mit várnak a laptól. Milyen sokat jelentett ez a beszélgetés! Ekkor jöttünk rá, hogy bizony nekünk még mindig sok tennivalónk ván a téren, hogy kielégítsük írásainkkal az olvasókat. Rájöttünk, hogy milyen sokat tanulhatunk azoktól az emberektől, akik egy küzdelmes, harcokkal teli múltra tekinthetnek vissza, s akikről nekünk, a sajtó munkásainak többet kell szólni, jobban meg kell ismertetni őket az emberekkel, meg kell mutatni életükön s harcukon keresztül a múltat, amelyről bizony boldog napjainkban sokszor megfe"»dVezünk. Milyen sokat tanulhatunk ezektől az emberektől: áldozat- vállalást, helytállást, hazaszeret •'tét. Tanulhatunk tőlük: Vigh Páltól s a többiektől, akik életéből drága éveket raboltak el a Horthy-rendszer börtöneiben. Tanulhatunk hazaszeretetet azoktól, akiket száműztek hazájukból, amiért szerették ezt a hazát és e haza sokat szenvedett népét, s harcoltak is érte. S hazájuktól távol, az emigrációban is visszavágytak, dolgozni,/ harcolni akartak e népért, hazáért. Tanulhatunk tőlük, s mi mégis nagyon sokszor megfeledkeztünk róluk. Ezek a harcosok tudják, ismerik az írott szó jelentőségét. Megismerték, amikor a föld alatt lapot szerkesztettek, rop- ■ lapokat nyomtak s terjesztettek, hogy a Horthy-terror alatt szenvedőkhöz eljuttassák az igaz szót, hogy erőt öntsenek az emberekbe, kitartásra, harcra buzdítsák őket. Miről írjon az újság — erről vitatkoztunk, beszéltünk hosszú időn át. Még a kormányprogramul után is nehezen találtuk meg az emberek szívéhez szóló hangot — pedig csak ezekhez a harcosokhoz kellett volna fordulnunk és az olvasókat kellett volna meghallgatnunk, velük kellett volna többször, minden nap, minden újságlapon, minden leírt mondatban szót cserélnünk, szót értenünk. Naponta ezer és ezer emberhez tolmácsoljuk a párt szavát, s nem mindegy, hogyan tolmácsoljuk, nem mindegy, hogyan tanítjuk, neveljük őket. Ma már egyre több az olyan írás, amely méltán vált ki érdeklődést, ame'y mindennapjaink harcáról, munkájáról beszél, számol be hű krónikásként olyan hangon*, amilyent az olvasók kívánnak. Szaporodik az újságolvasók száma s a kívánságok is szaporodnak; mindenről olvasni akarnak, ami ebben az országban történik, ami a mi harcunkhoz, munkánkhoz hozzátartozik, s olyan írásokat akarnak, amelyek ezt a munkát, ezt a harcot segítik. Erről beszéltek nekünk pénteken délután a párt régi harr cosai, ezt kívánják a lap olvasói is, s ennek a feladatnak akarunk mindjobban eleget tenni a párt és az olvasók segítségével. N. T.'_________________________________________....___________________________________________^
