Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-03 / 286. szám

Péntek, 1954. december 3. SOMOGYI NÉPLAP i Aki szorgalmasan dolgozott, megtalálta számítását a közösben 11 sérseksiűliősi Új Gazda tsz zárszámadásáról Csípős, hideg őszi este volt. A járókelők szaporán szedték lábu­kat az utcán, amint a sérsekszöllő- si Uj Gazda termelőszövetkezet irodája felé igyekeztek. Zárszám­adás kihirdetésére készültek a termelőszövetkezet tagjai és a meghívott egyéni parasztok. Ün­nepnek számít ez a nap minden évben, de ebben az esztendőben különösen: egy küzdelmes, de eredményekben gazdag esztendőt zártak le ezen a napon, ' méltán vigadtak, örültek a nagy család tagjai. A termelőszövetkezet elnöke beszámolt a gazdasági eredmé­nyekről: arról, hogy napraforgó­ból 9, cukorrépából 171, kukori­cából 31 mázsa holdankénti ter­mést takarítottak be. Az állatte­nyésztésben különösen a sertéste­nyészet jövedelmezett szépen: 131.000 forint volt a bevétel, amelyből 81.880 forint tiszta hasz­na lett a termelőszövetkezetnek. A termelőszövetkezet becsület­tel eleget tett állam iránti köte­lezettségének és példát mutatott a kívülálló egyéni gazdáknak. Nem hallgatott a beszámoló azokról a hibákról sem, amelyek a munkaegység felhasználásánál fordultak elő. A szálastakarmány- behordásnál, az aratásnál és az ál­lattenyésztésnél munkaegységhígí­tás volt, amelyet az ellenőrző bi­zottság nem igyekezett megaka­dályozni, vagy kijavítani. Hibát követett el a vezetőség akkor is, amikor megengedte, hogy a cséplést részes-munkások végezzék el, akiknek 59 mázsa ga­bonát fizettek ki. Emiatt 55 deká­val kevesebb gabonát tudtak osz­tani munkaegységenként a tagok- aiak. E hibák ellenére is figyelemre­méltóak az eredmények. Az egy munkaegységre jutó részesedés pénzbeli értéke 52 forint 27 fillér. A becsületesen dolgozó tsz-ta­1 gok jövedelme és életszínvonala j eléri bármelyik középparasztét a községben. Például ifj. Deiner j János 298 munkaegységet teljesí- i tett. Ezután járó jövedelmének pénzeli értéke 19.970 forint. Dei­ner János 261 napot dolgozott a tsz-ben, napi átlagkeresete tehát 76.51 forint. Lovoti Imre április óta vett részt feleségével a közös munkában, jövedelmük értéke 18.985 forintot tesz ki. Bedő Jó­zsef családjával 29.370 forint ér­tékű jövedelmet kapott. Tóth Ist­ván egyedül dolgozott — szorgal­mas, becsületes ember — 26.840 forintot tesz ki a megdolgozott munkaegységeire jutó részesedése. A tsz-ből kapott jövedelem mel­lett mindegyik család háztáji gazdaságából is közel 10 ezer fo­rintot vett be terményekért, álla­tokért. A közgyűlés beszámolója vége­zetül foglalkozott a termelőszövet­kezet terveivel. A jövő évben ha­lastavat és konyhakertet létesíte­nek. Elhatározták azt, hogy gom­batenyészettel is foglalkoznak, amely igen jövedelmező üzemága lesz a tsz-nek. Horváth János tsz-osztályvezető. 1 " I "ll / Kiemeltei teljesítiúteüei mi Kaposvár felszabadulásának 10. évfordulóját a lexlllmővsli dolgozói HÁROM KIÁLLÍTÁS November 28-án, a tanácsválasztás napján kezdődött a Kapos­vári Ünnepi Hét. A felszabadulásunk tizedik évfordulója tisztele­tére rendezett hét programmjában a lehetőségekhez képest bőséges, színvonalas kulturális rendezvény várta és várja városunk ünneplő lakóit. A rendezvények között három kiállítás megnyitása szere­pelt, s ez igen örvendetes tény. Különösen akkor üdvözlendő, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi hónapokban kevés kiállításban gyönyörködhettünk. Éppen ezért várta mindenki oly nagy érdek­lődéssel a kiállítások megnyitását, ezért népes a nap bármely szaká­ban a már megnyílt két kiállítás, s ezért keresték fel már sokan a megnyitás előtti napokban, órákban a munkásmozgalmi kiállítás helyiségeit is. KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Ünnepi műszak, zászlókkal fel­díszített üzemek, munkában elért kitűnő eredmények köszöntötték városunk felszabadulásának 10. évfordulóját. A Textilművekben a felszabadulási versenyszakaszban j hosszabb ideig a „B‘‘-műszak tar­totta az első helyet. Legutóbb j azonban a „C“-műszak vívta ki ! az első helyet 106.7 százalékával. ] Az utolsó értékelés szerint a ’ gyűrűsfonó legjobb dolgozója cí­met Sós Anna és Rávecz Ilona ér­te el kiváló munkájával. Sós Anna tervét 112, Rávecz Ilona pedig 111.6 százalékra teljesítette. Az előfonó „C‘’-műszakja szintén ki­magasló eredményt ért el 114 szá­zalékával. Az előfonó legjobb dol­gozója Kiss Anna a ^“-műszak­ból, eredménye 126 százalék. A nyújtó dolgozói sem maradnak le , a versenyben, mutatja ezt Csincsi j József 122.5 százalékos eredménye. De dicséret és elismerés illeti Szűcs Lajos elvtársat,* a Textil­művek kiváló esztergályosát is, mert november 30-án 211 száza­lékra teljesítette napi tervét. A lánccsévélő többszörös sztaha­novista dolgozója Bicó Józsefné. Bicó elvtársnő példás munkát vé­gez, a legutóbbi értékelés szerint tervét 117.2 százalékra teljesítette. November 30-án a Helyőrségi ■ Tiszti Kluib nagytermében nyílt meg a képzőművészeti kiállítás, melyen isomogyi festők kéjpei szerepelnek. A mintegy negyven eredeti alkotást számláló kiállítás azonban nem tük­rözi azt, hogy városunk felszabadu­lása tizedik évfordulójának tisztele­tére nyílt meg. A kiállító művészek — nagyrészben a Kaposvári Képző­művészeti Kör tagjainak — feistmé- nyei nem tükrözik, hogy műveik a felszabadulás tiszteletére rendezett Ünnepi Hét során kerültek közönség elé. Egyszerű szóval megmondva: ■nem készültek fel megfelelően a fel­szabadulás, a megváltozott élet áb­rázolására, nem utalnak képeikben erre a tényre. De ennél sokkal több bosszúságot okoz a látogatóknak az, hogy Tomo- ry Aladár, Gerő Kázmér, Kunffy Lajos, Lovrics Kálmán, Soós István, Ruisz György ma élő festők mellett sem Rippl-Rónai, sem Vaszary, Zicíhy, Bemáth Aurél-képet, egyet- ien Ispánky-szobrot sem látni a ki­állításon. Nem az a hiba, hogy a! képzőművész kör tehetséges tagjai- j nak csaknem negyven, egyébként: szép, határozottan ihletett művész ■ kezére valló képe mellett Kunffy j Lajos gyönyörű festményei szerepei- j nek, hanem az, hogy a rendező szer- j vek nem készültek a kiállításra és még annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy a Rippl-Rónai Mű-. zeum raktárában elhelyezett RipplJ* Rónai-képek közül legalább kettőt kiállítottak volna. Vájjon arra nem gondoltak a rendezők, hogy Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőt és írót, városunk szülöttét hogyan érinti majd szombaton, amikor az irodalmi est keretében vendégünk lesz, hogy szülővárosa annyira sem becsüli, hogy néhány képét kiállítsa e tör­ténelmi évforduló tiszteletére rende­zett kiállításon? Pedig, ha hozzáfor­dultak volna kérő szóval, bizonyára nem utasította volna vissza Kapos­vár kérését. A tabi járás kis faluja, Zala büszkesége a Zichy Mihály- imúzeum. Öreg parasztok, kis úttörőik évente többször is elzarándokolnak a halhatatlan mester otthonába, gyö­nyörködnek képeiben. Vájjon a Nemzeti Múzeum hozzájárulásával nem hozhatták volna be az ő képei­ből is legalább egyet? Nem hisz- szük, hogy ne sikerült volna! S ha­sonló érveket sorakoztathatnánk fel Vaszary és Ispánky képeinek, illet­ve szobrainak hiányánál is. Ez a ki­állítás —i hangsúlyozzuk — hiányos­sága miatt, bebizonyította: így nem szabad kiállítás rendezéséhez hozzá­fogni. Ez a munka sokkal nagyobb körültekintést, a művészet, a művé­szek megbecsülését és nagyobb ügy­szeretetei kíván. Elismerőleg kell nyilatkozni azon­ban a kiállított képekről, különösen Kunffy Lajos Jéghordás és Szőlős­gazda című festményéről, melyek a maguk neméiben páratlan szépsé- gűek. Érdekes és szép Soós István Kerti napsütés című női portréja is. dlajszldtú éi'demes a ^00j-tag súg ea ÍV» INTIIA gyökeret vert volna a lába ... Csak állt s mohó te­kintettel szemlélte a dúsan zölde'lő 'búzavetést. — Gyönyörű — buggyant ki ajkán 'önkénytelenül is, amit szíve diktált, Ajkán gyengéd mosoly szaladt szét. amint arra gondolt: mennyien dicsé­rik az ő búzavetését. Aztán lehajolt, a kicsi, asszonyos kezével megsímo- gatott egy fürt zöld búzát, mint gyermeke selymes hajacskáját az 'édesanya. Szerette volna keblére ölelni az egész hullámzó pázsitot. Hisz ő ve­dette, ő segítette életre ezt az erő­teljesen serdülő vetést. Sotk férfiem­ber megirigyelheti, hogyan gazdálko­dik ő 56 éves asszony létére a 4 hold földjén. Szereti a földet, s a föld hálás ezért. A tavasszal is csak­nem 1100 forintért vett trágyát. Traktorral szántatott, mert az job­ban elműveli a földet és olcsóbban, mint a lófogat. így több a termés, könnyebb a beadás teljesítése, s job­ban élnek öreg édesanyjával kettes­ben. Az idén az előbbi ezer búza­kilogramm helyett csupán 255 búza­kilogramm a beadása, mert szerző­déses kendert is termelt. Be is adta mindenből az államnak, ami jár. Es lám, a jövőévi gabonatermés kilá­tásai is jó reménnyel tölthetik el. Ez a kellemes érzés élt benne egé­szen addig, míg hazafelé igyekezett. — Hogy örü-1 majd édesanyám öreg szíve — forgatta fejében — ha majd elmondom neki, milyen szép a ve­tés ... Fekete iberlinerkendőjét levette válláról, fűtötte a jó érzés. De igen­csak lehűlt a vére, amint benyitott a konyhába, s meglátta édesanyját, akit a sírás rázott. — Jaj, mi haja lehet — villant át agyán — csak nincs rosszul szegényke? Oh iste­nem, csak nem maradok egyedül? — se gondolatra megborzadt. —• Mi baja, édesanyám? — ölelte át az öregasszonyt, aki alig tudott szólni; úgy fel-elcsuklott a sírástól, — Mi történt? ... szóljon már! — Jaj, istenem — nyögte az öreg­asszony — tönkretesznek bennün­ket. Ott van az asztalon, nézd. — özvegy Lajszki Dipótné — ol­vasta a keskeny papírlapra rótt so­rokat —■... adóhátralék fejében ... egy rádiót és egy sertést zálogol­tunk ... Lajszkiné ajka megrándult, s úgy érezte, hogy fejébe szaladt az ösz- szes vére. — Miiit? ... még hogy az én rá­kaposvAr és a megye tízéves fejlődése dliám és disznóm elviszik? — mar­kolt mellébe a felháborodás. — Hisz semmivel sem tartozom én már!... Hát tönkre akarnak tenni bennün­ket? ... Ezért törjem magam?! Na, majd megtudom én, mi az igazság. * * * 1/ OPOGTATÄS nélkül nyitott be a táhácselnök szobájába Lajszkiné. Lihegve állt oda Horváth József tanácselnök elé. — Mcndja, elnök kartárs, minek ez a tanács és minek vannak maguk itt, azért, hogy tönkretegyék az embert? ... Hogy elvegye, amink van? Hát hol az igazság? Miaga azt mondta, hogy nem zaklatják, aki tel­jesíti kötelességét. Kiírták a neve­met a táblára, hogy élenjáró vagyok és most így szégyenítenek meg ... Szegény anyám, majd halálra sírja magát. Hogy mertek maguk nálam nélkül akármit is zálogolná miná- lurak? És milyen címen? ... Mint az orkán zúdultak a tanács­elnökre a vádoló szavak. Úgy érezte, hogy az asszony minden szava kő­iként repül fejéhez. így még nem rontott rá senki s ennyi szemrehá­nyást nem kapott senkitől. Nem tudta elképzelni, md lelte az asz- szonyt. Hisz soha nem kellett ezt noszogatni a beadás végett. Sőt jó- példaként állították mindig a gaz­dák elé. Nem egyszer dicsérő okle­velet is kapott. Még népnevelőbe is eljárt. És számtalanszor dicsekedett, hogy mennyire megkönnyítették éle­tüket a párt és a kormány intézke­dései. S lám, most tolvajnak tartja a tanácsot és a tanács elnökét. Amint az asszony fergeteges hang­ja elcsitult s keserves zokogásba csuklóit, Horváth József vigasztaló hangon érdeklődött tőle: — Mondja már meg végre, Lajsz­kiné, ki bántotta magát!? ... Miért szórja rám ezt a sok szemrehá­nyást? .. . Hisz maga mindig tör­vénytisztelő volt... Mondja már, no!... — Míg- kint voltam a mezőn — szipogta az asszony elfojtott hangon addig lezálogolták a disznómat és a rádiót — tolta oda az asztalra az összegyűrt papírlapot, amelynek egyik sarka nedves lett, mikor a7 asszony a zsebkendőjével együtt a szeméhez emelte. A tanácselnök rosszallóan csóválta a fejét, amint, végigbetűzte az írást. Aztán így szólt, vigasztalva az asszonyt: — H^t ezíért ne sírjon!... Ez té­vedés.. A járási adóügyi ember csi­nálta ezt a szamárságot. Mert az én tudtom nélkül ment ki zálogolni. \ Olyan föld után akart magúiktól! j adót, amely már rég misnek a tu-J lajdonában van. No de ilyen még- egyszer nem fordulhat ám elő, mert! beszélek én azzal az emberrel. Magé, pedig most már ne izgassa magáik Es ne szidja ezután se a tanácsot!; — nézett biztató mosollyal az asz-; szony szemébe, amelyből a megbé-J kélés fénye sugárzott. — Nem szidom ... — mondta most( már mosolyogva az asszony, amint^ kezet nyújtott a tanácselnöknek. Horváth József, miután magára^ maradt, arra gondolt: sok ilyen har-i cos, becsületes asszony kellene a ta-^ nácsba is. * * * Í^SENDES decemberi este ölel-K ^ te át a falut. A községi ta-( nácstermet ünnepi hangulat töltötte1 be. A balatonkiíitiek nagy ünnepe1 volt ez az este. Az új tanácstagod a végrehajtóbizottság tagjait válasz­tották meg. Ott ült ezek között özv. Lajszki Lipótné is ünneplő ruhában, fejkendőben: figyelmesen hallgatta az előadó szavait, melyekből kícsen- diilt, hogy a tanács tagjainak mi­lyen nagy a felelősségük választóik iránt. S ez a felelősségérzet egyre mélyebb gyökeret vert özv. Lajszki- né lelkében. Érezte, hogy őrajta is áll most már, hogy ne forduljon elő többé olyan zaklatás a községben, mint ami vele történt nemrégen. S azt is érezte, hogy ezentúl mégin- ■ká’fcb felelős a törvény betartásáért és betartatásáért. Arra azonban nem gondolt, h<?gy őrá nagyobb feladat vár majd a tanács munkájában, mint a legtöbb tanácstagra. Szíve nagyot dobbant, arca hirtelen kipi­rult, amikor az ő nevét említették: — Laiszkiné jó lesz a végrehajtó- bizottságiba ... Ilyen asszony meg­állja a helyét a VB4ben. Érdemes a VB-tagságra Lajszkiné... — hang­zott innen is, onnan is, amikor meg­választására került sor. Zavarában azt sem tudta, hova nézzen, s szíve majd kiugrott keb­léből a sok jó szóra, amely az ő becsületét dicsérte. Ezek a szavak igazolták azt, hogy bíznak benne az emberek, s ez őneki olyan, de olyan jól esett, amilyen jóleső érzés még akkor sem élt benne, amikor sarjadó búzavetését nézte. S örömében alig ismerte meg a kezét feléje nyújtó Takács Gyula traktorost, az új ta­nácstagot, aki az ő szép búzája alá olyan jól elkészítette *a talajt, s aki ráadásul most szintén őrá szava­zott ... Szűcs Ferenc. A hét második kiállítása a Városi Tanács nagytermében nyílt meg Ka­posvár és a megye tízéves fejlődése címmel. A nagyteremben és az előt­te lévő folyosón elhelyezett kiállítás sem a legjobban sikerült. A hiba fő­leg a kiállítás kompozíciójában van. A folyosó, amely jelen esetben elő­térnek számít, úgynevezett vegyes­rész. Úgy hat, mintha az került vol­na ide, ami a terembe nem fért be. A tablókon a Népfronttal, a taná­csokkal foglalkozó Szabad Nép be­keretezett cikkeit helyezték el,. egy másikon az Állami Faluszínház me­gyei, illetve kaposvári szereplései: plakátok, fényképek, újságcikkek ügyes összeállítása, majd a követke­ző tablón az eredményes sportolók képeit látjuk. A tulajdonképpeni kiállítás a nagyteremben van, melynek egy ré­szét a választás előtti napokban a Megyei Tanács előtt .már láttuk. Itt külön rész ismerteti a város, illetve í a megye kulturális létesítményeit, az ipar, mezőgazdaság, állattenyész­tés fejlődését. Megkapó a kiállítás, s aki eddig nem fedezte fel Kapos­vár, Somogy szépségét, a gyönyörű fényképfelvételekből bizton megsze­reti. Véleményünk szerint ez a kiállí­tás is miaigánviseli a rohammunka hátrányát, nem teljes az anyaga. Több szemléltető grafikon kellene például az egészségügy és egyéb kul­turális létesítmények, ismertetésére. A rohammunkának tudható be is, hogy vannak tablók a kiállítá-i son, amelyek már egy éve ismertek, rajtuk semmi változtatást, felújítást nem végeztek. Dicséretet érdemel a Megyei TSB, amely gazdag anyaggal vett részt á kiállításon. Hibája az, hegy a fel­halmozott sok anyag áttekintése fá­rasztó, nem dolgozták fel a kiállítás követelményei szerint. SOMOGYMEGYEÍ MUNKÄS- ÉS PARASZTMOZGALMAK Legszebb, legjobban sikerült a Somogymegyei munkás- és paraszt- ? mozgalmak című, a Rippl-Rónai Mú­zeumiban ünnepélyes keretek között imegnyílt kiállítás. Dicséret és elis- } mérés illeti azokat a szakembereket, bakiik hosszas munkával kibányászták rés összegyűjtötték a majdnem há- ' romszáz év munkás- és parasztmoz- i ga Imának anyagát. Dicséret és elis- I mérés azoknak a technikai dolgo­zóknak, akik szívüket adták a mun­káiba, hogy méltó keretet biztosítsa- ' nak e nagyarányú kiállításnak. A kiállítás, mely bepillantást en­ged Somogy 1848—49-es eseményei­be, élő történelem. Történelem, hi­szen sajátkezű iratok, okmányok tö­mege tájékoztatja a látogatót, tör­ténelem, különösen a Tanácsiköztár­saság idejéről, hiszen Latinka Sán­dor, Éarkias János személyes holmi­jai is láthatók itt. Kevés lenne néhány sor a kiállí­táson bemutatott dokumentumok is­mertetésére, meg nem is lenne ér­telme, hogy belőlük citáljunk. Ezt a kiállítást látni kell, tanulmányozni anyagát, tanulni belőle, emlékezni a múltra, hitet, erőt meríteni a hol­nap harcaihoz. S aki a kiállítást megnézi, akarva, akaratlanul tanul belőle, gyarapodik műveltsége, érde­kes történelmi adatokat ismer m^g és még jobban megtanulja szeretni ha­záját, szülőföldjét, amelyért annyi hős életét adta. Pócza Jánosné. — UJ VADFAJTA meghonosí­tásával kísérleteznek a kaposvári i erdőgazdaság védett területein. Visegrád környékéről muflonokat telepítettek a somogyi erdőkbe, hogy még több fajta vadállomány tegye változatosabbá a szépen gondozott védett területet. — JÓ MUNKÁT VÉGEZTEK a Kaposvári Textilművek fém- gyűjtő DISZ-fiataljai. A novem­beri vas- és fémgyüjtőhónap idején 10.780 kg vasat és 1992 kg színesfémet gyűjtöttek össze és adtak át a gyüjtőszerveknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom