Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-17 / 272. szám

Szerda, 1954. november 17. SOMOGYI NÉPLAP Mikor adják már át hivatásának a siófoki gazdakört? nedves Szerkesztőség! Őszinte köszönetemet fejezem ki a siófoki gazdakörről az elmúlt hét péntekjén megjelent cikkért. Néhány nappal azelőtt jelent meg a népfront-bizottság jelentése alapján egy közlemény arról, hogy a siófoki gazdakörben milyen nagyszerűen megy minden, milyen előadásokat tartanak ott, s ezt a gazdák milyen örömmel fogadták. Amikor ezt a közleményt olvas­tam, nem tudtam, mit szóljak, olyan dühös lettem. Megfogadtam, hogy írásban válaszolok rá s meg­cáfolom a népfront-bizottság köz­leményét. Örülök, hogy Önök megelőztek s megírták a siófoki gazdakörről a valóságot. A gazdakör ugyanis valóban olyan, ahogy a cikkben megírták. Gazdátlan; hiába beszéltem több­ízben a termelési bizottság elnö­kével, ő kijelentette, hogy nem érdemes a gazdakörben semmit se rendezni, mert a gazdák oda nem járnak, nem tekintik a ma­gukénak. Ez érthető is, ugyanis a földművesszövetkezet birtokába ■ vette a gazdakört és hat hét óta ott nincs más, mint esténkint kocs­ma, vasárnap tánc. Odavittek egy jazz-zenekart, s a zenekar tagjai­nak meghagyták, hogy szedjenek .háromforintos belépődíjat, s az az övék. Hat élelmezési üzemünkben nincs kultúrmunka, mert nincs kultúrhelyiség. A gazdák szívesen látták volna a színpadon a kultúr­csoportokat, melyek hajlandók is lettek volna ott szerepelni, pró­bálni, s az üzemek dolgozói sport­összejöveteleket tartani s ezzel is erősíteni a gazdakörben a mun­kás-paraszt szövetséget — ám La- diszlai földművesszövetkezeti ügy­vezető kijelentette: nem engedi, hogy ők rendelkezzenek a gazda­körrel. De nem engedik a ping- pongasztalokat se bevinni a he­lyiségbe —. de mulatságokra szí­vesen átengedik a helyiségeket — nyilván azért, mert az haszonnal jár. Hát mi a gazdakör célja? A földművesszövetkezet bevételének növelése. . .? Az ÉDOSZ és a Kinizsi Sport­egylet felajánlotta, hogy kultúr­alapjával segíti a könyvtár létesí­tését, adnak képeket a nagyte­rembe, s a takarításhoz havi 200 forinttal járulnak hozzá. Ebből sem lett semmi, mert a földműves­szövetkezet kijelentette, hogy a helyiség az övé. így aztán, ahogy megírták, a siófoki gazdakör min­den, csak nem gazdakör. Eddig hat hét alatt egy gazdaelőadást hirdettek, amelyen összesen két gazda jelent meg. így az előadást nem is tartották meg, a gazdák ugyanis nem hajlandók a szövet­kezet által kocsmának lefoglalt helyiségbe jönni. Itt az ideje már, intézkedjenek a Somogyi Néplap cikke nyomán, hogy az .-lleték- telenek átadják valódi céljának, hivatásának a gazdakört. Hernádi János, siófoki malom. A Vaskombinát dolgozóinak kérése a Cukorgyár dolgozóihoz Örömmel olvastuk a Somogyi Néplapban, hogy városunk üze­mei egymásután csatlakoztak Ki­rály Jenőné, á Textilmüvek dol­gozójának versenyfelhívásához, közöttük a Kaposvári Cukorgyár dolgozói is. Hozzájuk hasonlóan, mi is sze­retnénk teljesíteni, illetve túltelje­síteni tervünket. December 2-án január 12-i tervünkön akarunk dolgozni. Mind több és több répa­vágót, szőlőprést és egyéb mező- gazdasági kisgépet és közszükség­leti cikket szeretnénk gyártani. Ehhez azonban nem elegendő a mi elhatározásunk és jó munkánk, mert öntvényeink előállításához ócskavasra van szükségünk. Épp ezért sajnálattal értesültünk arról, hogy a most folyó vasgyüjtési hó­napban vasgyüjtési terveteket ti, a Cukorgyár dolgozói nem teljesíti­tek. Kérünk benneteket, elvtár­sak, segítsetek nekünk és vegyé­tek fel a városunk felszabadulási évfordulójának tiszteletére tett vállalástok 8. pontjaként, hogy vasgyüjtési terveteket is teljesíti­tek. Ezzel nagy segítséget nyúj­totok nekünk, segítetek abban, hogy vállalt kötelezettségeinket teljesíteni tudjuk. Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói. Tanácstagjelölt MNDSZ-asszonyok ISMERJÜK MEG MEGYÉNKET HULLA E! 'Z AZ ÉRDEKES nevű község a tahi járásban van, Tabtól mintegy 8 km-re északkeletre. A községnek nagyon érdekes története van: a középkorban nagy és jelen-' íős helység, majd mintegy 300 évig puszta, s most ismét fejlődő, virágzó község. Dé menjünk sorjában. Először 1082-ben találkozunk ne­vével. Álékor is csak annyit tudunk róla, 'hogy létezik, ugyanis I. Lászlló király egy oklevelet ad ki, melyben a veszprémi káptalant megerősíti Lúllya birtoklásában. A következő adat csaknem 150 év­vel ezután azt árulja el, hogy már nem a veszprémieké ez a birtok, ha­nem a székesfehérvári káptalané. Ebben az időben az akkori Viszo­nyokhoz mérve nagy 'helység lehe­tett, mert az 1237-ben készített ti- zedjegyzék szerint már plébániája volt Dulye vagy Lelya néven, amely a . somogyi főesperességhez tartozott. Plébániával pedig ebbein az időben még meglehetősen fukarkodtak. A székesfehérvári káptalan úgy­látszik nem szívlelte ezt a vidéket, vagy valami rosszat cselekedhetett, ami nem tetszett a királynak, eset­leg jobb birtokra akadt, mert 1288- ban ismét a veszprémi káptalan bir­toka a falu. Ez is marad 1381-ig. Tudni kell, hogy ebben az időben meglehetősen gyakran cserélt gazdát a birtok: mindig az győzött, aki az erősebb volt. . ¥ ÜLLA EGYRE NÖVEKSZIK, lassan própostságot kap. 1292- hen s aztán is a develicsi vagy lul- lai prépostság gyakori szereplője az okleveleknek. A prépostságihoz mo­nostor is tartozott, ez a mai tele­püléstől délre állott. Az erőszakoskodások, önkényeske­dések napirenden voltak. Érdekes megemlíteni egy esetet, melyet I. Lajos király által a fehérvári káp­talannak 1381. szeptember 17-én Vi- segrádról küldött oklevele mond e'. Benedek veszprémi püspök ugyanis panaszt-tett a királynál a következő ügy miatt: Luilán 2 birtokos volt, a püspök és Toruey-i Ugrin leszárma­zottá: Miklós fia, István. Az utób­binak jobbágya: Kyral Péter a püspöki kaszálóról elvitt egy kocsi­rakomány szénát. Cselekedetét fel­fedezték és a, püspöki helytartó el­kobozta a szénát és Kyral Péter négy ökrét. Az elkobzott szénát és állatokat a püspök egyik lullyai jobbágyánál: Istvánnál helyezte eí megőrzés végett. Erre Toruey Miklós fia István megmérgesedett és au­gusztus 20 táján néhány Lulya-i és más nemessel, familiárisaival és job­bágyával a püspök István nevű job­bágyának házába tört és erőszako­san elvette a kocsi szénát, a négy ökröt, de még István jobbágy két ökrét is. A király elrendeli, hegy bíróság elé kell állítani a megvádolt nemeseket és Kyral Pétert is. A tár­gyalás november 8-á.n lett volna, azonban Miklós fia István és a meg­idézett Lulya-i nemesek nem jelen­tek meg Szécsi Miklós országbíró ítélőszéke előtt. Ezért az országbíró 'megbírságolta őket és december 9-én -ismét elrendeli, hogy álljanak a bíróság elé. Hogy mi lett az ügy kimenetele, nem tudjuk. |Z ŐZBEN MAGYARORSZÁG déli határai felé közelednek a törökök, s Galambócnál a magyar csapatok vereséget mérnek rájuk. A csatában kitűnt Rozgonyinét Zsig- mond király bőségesen megjutalmaz­za: néki adva többek között Lullyát is 1428-ban. A mohácsi vész utáni időben a törökök egyre nagyobb területeket hódítanak meg Somo-gyból is. Nyo­mukban jár a pusztulás. Amíg az 1573—74-ben készített adólajstrom Marfon Istvánná balatonszemesi kö- zépparasztasszony példamutatóan vé­gezte mindig munkáját s teljesítette kötelezettségeit. A község dolgozói szeretik s mindenkor bizalommal fordulnak hozzá. Az asszonyok, mint az MNDSZ-szeirvezet titkárát kere­sik fel tanácsokért. Őt is körzetében a dolgozók tanácstagnak jelölték. Bemáld Jenőné göllei tanítónőt, ’aki 1950 óta tanácstag, ismét jelölték a választók. Az ifjúság- nevelése te­rén végzett jó munkájáért és az MNDSZ-ben kifejtett tevékenységé­ért bizalommal jelölték körzetében. Kaposvárott a Béke-utcában a vá­lasztók egyik jelöltje Major Anna, Béke-utca 7. szám alatti - lakos, az OTP kaposvári fiókjának adminiszt­rátora. Munkahelyén és körzetében mint MNDSZ-összekötő úgy végezte munkáját, hogy a jelölőgyűlésen a dolgozók örömmel választották ta- nácstagjelödtnek. VITA AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉRŐL Pedagógusok és szülők felelőssége Pártunk és kormányunk leg­utóbbi határozatai mind azt mu­tatják, hogy általánosiskolai neve­lésünk és általában az ifjúság ne­velése mind jobban előtérbe kerül és többet foglalkozunk vele, mint a korábbi időkben. Sajnos azon­ban, őszintén meg kell állapíta­nunk, még mindig nem elég szé­les körben tudatosítottuk ifjúsá­gunk nevelésének kérdését. Igen sokan nem érzik még kötelessé­güknek gyermekeink nevelését. Pedig mindenki nevel! Sok-sok nehézséget le tudnánk győzni, ha mindenki hozzásegítene gyerme­keink neveléséhez. Tudjuk azon­ban azt is: gyermekeink nevelé­séért mi, pedagógusok és szülők vagyunk felelősek. A Somogyi Néplap november 10-i számában megjelent vitain­dító cikk is erről ír. Nagyon idő­szerű ez a kérdés, azért mondom el véleményemet én is. Mi pedagógusok arra vagyunk hivatva, hogy igaz embereket neveljünk gyermekeinkből! Olyan embereket kell adnunk hazánknak, akik becsülettel meg­állják helyüket, értékelik dolgozó népünk eddigi erőfeszítéseit és to­vább folytatják a harcot a boldo­gabb életért. Vájjon ezt a szép és nemes feladatot el tudják egyedül látni pedagógusaink? Nem! Szó sincs róla és nem is lehet elkép­zelni. Hogyan végezzen a pedagó­gus eredményes munkát, ha a gyermek mást hall és lát otthon a szülőktől, mint az iskolában ta­náraitól, nevelőitől? Hogyan tud­jon igaz, becsületes emberré fa­ragni a pedagógus, ha a gyerme­ket úgy küldi a szülő az iskolá­ba: „aztán, ha valamelyik taná­rod bántam akar, csak rúgj belé!'“ Pedagógusaink nagy százaléka megértette és helyesen alkalmazza szocialista pedagógiánk alapelve­it. Kétségtelen, hogy még sok feladatot kell megoldaniuk peda­gógusainknak is. Ezek közül talán legfontosabb a szülőkkel, a szülői házzal való kapcsolat megerősíté­se. Gyermekeink neveléséért — mint már fent is mondottam :—; elsősorban a pedagógus és a szülő felelős. Mindkettő egyaránt fele­lős és nem külön-külön, kisebb vagy nagyobb mértékben. Gyer­mekeink jellemének kialakítása szempontjából semmi sem hat annyira bomlasztóan, mint az, ha az iskola és szülői ház nem lép fel azonos követelményekkel a gye­rekkel szemben. Pedagógusainknak többet kell foglalkozniuk a szülői házfal is! Meg kell teremteni azt a baráti légkört, ami szülő és pedagógus között feltétlen szükséges ahhoz, hogy gyermekeinkből olyan em­bert faragjunk, akire mindnyájan büszkén tekinthetünk fel. A szü­lőknek pedig többet kell érdek­lődniük gyermekeik felől. Ne szé- gyeljenek tanácsot kérni és el­mondani problémájukat gyerme­keik nevelésével kapcsolatosan. Ne legyen egyetlen egy szülő sem engedékeny és felelőtlen gyerme­kével szemben! Ha az iskola tör­Többet kell törődnünk Igen! Nemcsak nekem, Neked, hanem mindnyájunknak. Számta­lan sok lehetőségünk van arra, hogy gyermekeink szórakozását megfelelő körülmények között biz­tosítsuk. A DISZ és Úttörő-szer­vezetünk tág lehetőséget biztosít gyermekeink iskolán kívüli neve­léséhez. A szülők legyenek na­gyobb bizalommal, adjanak még vényei megtiltanak valamit, ak­kor azt a szülő is tartassa be! Néhány héttel ezelőtt Újhelyi elvtárs „Az első lopás és ami utá­na jön“ c. cikkében nagyon igazat ír. De ha a Márton Gyurkák, Gulyás Jóskák szülei lelkiismere­tesebben, alaposabban megnézték volna, hogy gyermekeik hová jár­nak, kikkel találkoznak, akkor nem hiszem, hogy lopott töltőtoll, bőrtok, rézsúly, cigaretta került volna elő zsebükből, gyermekeink nevelésével! több segítséget ehhez a munká­hoz is és akkor biztos, hogy gyer­mekeink nagy százaléka megtalál­ja kedve szerinti szórakozását, el­foglaltságát. Én is igy fejezem1 be: Érdemes elgondolkodni: mi lenne, ha mind­annyian komoly felelősséget érez­nénk gyermekeink nevelésé­ért. .. ? Kacsányi Ferenc szerint Lullyám 49 ház. voll, addig J 1580-ban, 6 év múlva, már csak 34 j a házak száma. 1609-ben pedig már j csak puszta és az is marad több mint 300 évig és Torvaj a község­hez tartozik. A pusztának is kicsiny !. településről nincs is adatunk 1907-ig, i csupán a földbirtokosok neveit em- ! Ütik meg a feljegyzések. "1997-BEN a Perczel-család tu- lajdonát képező Lulla-pusz- tát és Csillagmajort parcellázás út­ján* eladták. A vevők legnagyobb­részt nem lullaiak, hanem különbö­ző helyekről költözködtek ide még 1907 telén szekérrel. Gyönkről érkez­tek legtöbben: 11 család, aztán Var­sádról, Lajoskomáromból, Balaton- endrédről, Kárából, Somogydöröc kéről. Óbudavárról, összesen 24 csa­lád, akik 1200 kh földet vásároltak meg 20 éves törlesztésre. Akik a ré­gi lullaiak közül cselédek maradtak: itovábbvándoroltak. Teljesen kicse­rélődött Lulla lakossága. Lulla régi települése nem felelt meg az új telepesek igényeinek. A pusztai épületeket lebontották és tőle délre kb. 2 km távolságra új falut létesítettek. Ezzel közelebb ke- 1 rültek Torvajhoz is, ahova közigaz­gatásilag tartoztak. A mai Kisecseny- be is úi telepesek jöttek, főként Eosenyből. Régi falujukról nevez­ték el új lakóhelyüket is. Lulla— Szöllőhegyen is lakott 32 család, akik összesen 100 kh földet bírtak. Télen erdei munkával, nyáron pe­dig részes aratóként keresték kenye­rüket. A hárem település létrejötte után már az iskolaépítés gondolatával is foglalkoztak. Ez azonban az első vi­lágháború alatt a háttérbe szorult Közben megindult a községgé ala­kulásért vívott harc ás. 1922-ben mozgalom indult a három helység egy községgé való egyesítésére. Ezt azzal utasították el, hogy nincs kü­lön iskolájuk. 1925-ben az evangé­likus családok külön leányegyházat alapítottak és 200 millió koronáért (16.000 pengő) iskolát építettek. Az első tanító Spisák Henrik volt. Ebbe az iskolába azonban a katolikus 'gyermekek nem járhattak. Ezért a tihanyi apátság segítségéve1- új is­kolát nyitottak 1940-ben. A kato­likusok első tanítója Káldi János volt. Az új lakók a 30 éves együttlakás ideje alatt egyre inkább ö.sszeková- csolódtak. 1938-iban ismét megkísé­relték, hogy önálló községgé alakul­jon a három település. Most sem si­került. A FELSZABADULÄS azonban -‘®- lehetőséget adott minden tö­rekvés valóraválásához. Az e’ső te­vékenység: a földosztó bizottság megalakítása volt. Mivel Luilán már nem volt föld (1907-es parcellázás!), a tihanyi apátság Balatonendréd község határában lévő birtokából osztottak ki 100 kh földet a nincs­telen lakosok között. 1947-ben ismét a régi problémát hozták elő: önálló község legyen Lul­la. És most teljesült, a vágy, amiért régen hiába könyörögtek. A belügy­minisztérium 1947 decerp.berében kelt rendelete kimondja: 1948. ja­nuár 1-től Lulla-puszta, Kisecseny, Szöliőshegy. Jaba-puszta »-Lulla« né­ven önálló község! Az egyesített község tehát ismét megindulhatott a fejlődés útján, hogy elérje régi-hírű dicsőségét. Ja­ba-puszta vol t. cselédei lebontották a volt cselédlakásokat ás a régi puszta helyére 25 új lakóházat épí­tettek — most már maguknak! Eleinte minden gazdasági felszerelés nélkül dolgoztak a volt cselédek, de a lelkesedés és munkaszeretet-min­den hiányt pótolt. 1952 februárjában 13 család meg­alakította az TJj Élet termelőszövet­kezeti csoportot. Ősszel újabb 10 csa­láddal erősödött a csoport, de 1953 őszén 17-en kiléptek, hogy egyénileg próbálják meg a boldogulást. A község kulturális életében is döntő változást .hozott a felszabadu­lás. A hároméves tervben telefont kapott a község és sportpályát, kul­túrtermet létesítettek. Azóta rendsze­resek a kultúrműsorok. Az ifjúság szórakozására gramofon, asztalite­nisz, labdarúgó- és röp.liabdiafelszere- lés áll rendelkezésére. 1953 novem­berében 256 kötetes könyvtárat ka­pott a község, amit a múlt nyáron 299 kötetre egészítettek ki. A község dolgozói élnek is a lehetőségekkel. Az olvasók átlagos száma 50, de a téli hónapokban ennél sokkal több. A MEGALAKULT Hazafias Népfront-bizottságinak azon­ban még igen sok a tennivalója. A puszta mindenütt elhanyagolt voú. Nekik most fel kell .emelniük új községüket a többi régi 'község színvonalára. Programmjuk azt mu­tatja, hogy felismerték ezt a felada­tukat is. A többi között a követke­zőket határozták el: 1. A község belterületén 1 km-es szakaszon járdát kell építeni, fő­ként társadalmi munkával. 2. A község belterületén lévő jár­hatatlan utakat meg kell javítani, illetőleg új utakat kell nyitni. 3. A selyemhernyótenyésztés fel­lendítése érdekében 2 km-es útsza­kaszt eperfával ültetnek be. 4. A sportpálya mellé társadalmi munkával atlétikai pályát építenek. 5. A Jaba-patak árkát kitisztítják, hogy a takarmányt megmentsék az eliszaposodástól. 6. A községben továbbfejlesztik a törzskönyvezést. 7. Uj, korszerű orvosi rendelőt rendeznek be. 8. A meglévő kultúrotthon mellé veíítőíülkét építenek és ezzel növelik a nézőtér befogadóképességét. 'Ij’ZEK AZOK a legfontosabb feladatok, -melyeket meg akar valósítani a Hazafias Népfront 1-ullai bizottsága. Ezek megvalósításával kívánják községüket közelebb hozni a többihez, hogy majd a következő feladatok megvalósításával- teljesen felzárkózzanak hozzájuk és méltó le­gyen a község régi nagyságának hí­réhez. Máj Henrik és Körösi János: »Luila monográfiája« és más források alapján összeállította: Várkonyi Imre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom