Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-21 / 276. szám
Vasárnap, 1954. november 21. SOMOGYI NÉPLAP S A népnevelőmunka egyes kérdései a kaposvári járásban A népnevelők felvilágosító munkájukban használják fel a pártsajtó cikkeit Járási Párt-Végrehajtóbizottságunk értékelte a járás területén folyó választási munkát. Az értékelés szerint az eddigi munkának az a legfőbb fogyatékossága, hogy a népnevelők nem ismertették megfelelően a választópolgárokkal pártunk politikáját, az új szakasz legfőbb célkitűzéseit, a népfrontpolitika legfontosabb kérdéseit. Sok jelölőgyűlésen a jelöltek személyének megvitatásánál háttérbe szorult annak a politikának az alapos megvitatása, amelyre november 28-án szavazatukat adják a választók. A politikai felvilágosító munka fellendítése érdekében az alapszervi titkárokkal tájértekezleten beszéltük meg a népnevelők munkáját, majd összehívtuk a járás területén működő általános iskolák körzeti igazgatóit a járási pártvégrehajtóbizottságra, megkérdeztük* hogyan vélekednek pártszervezeteink népnevelő tevékenységéről és hogyan tudnának segíteni a népnevelőmunka színvonalának, eredményességének növelésében. Ezekből a megbeszélésekből igen hasznos tanulságokat szűrtünk le. Kiderült, hogy járásunk területén nem folyik rendszeres népnevelő műnké, az egyes kampányokkal kapcsolatos felvilágosító tevékenység pedig rendkívül sekélyes, éppen ezért nem is jár megfelelő eredménnyel. Népnevelőink általában felülről várják a »szempontokat-«. A > járási pártvégrehajtóbizottság ugyanis ehhez szoktatta eddig őket. Általában az volt náluk a szokás, hogy a békekölcsönjegyzés, a választások, vagy más hasonló feladat előtt elrendeltük, hogy a népnevelőket 2—3 estén keresztül ki kell oktatni és ezek alapján végezzék felvilágosító munkájukat. A pártszervezetek többsége ezeket a kioktatásokat meg is tartotta. Sok olyan panasz merült fel azoií-ban, hogy a népnevelők nem szívesen jártak el ilyen értekezletekre. 'Ennek az okát mi abban látjuk, hogy meglehetősen száraz, a dolgozó parasztság minden napi életétől távoleső »szempontokkal-« láttuk el őket ahelyett, hogy az élettel szerves kapcsolatban lévő ‘ártalmat adtunk volna a népnevelők munkájának. Az sem volt szerencsés, hogy az ilyen kampányok alkalmával a népnevelők többnyire valamit kértek a dolgozó parasztoktól. Igen sokszor begyűjtés, adófizetés szorgalmazása volt egyedül a népnevelőmunka célja. Az is nehézséget okoz, hogy a népnevelők között kevés a példamutató parasztember, az alkalmazottak pedig nem mindig találják el a dolgozó parasztság számára megfelelő hangot. Komoly mulasztás terheli a járási pártvégrehajtóbizottságot azért, hogy1 a párt népinevelői eddig nagyon keveset beszéltek a júniusi politikáról, a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű programmjáról. Nem tudták, eléggé megértetni a dolgozó parasztokkal, hogy a párt határozatainak végrehajtását szorgalmazva, jót akar a parasztságnak és az egész népnek. Amikor például a párt az állattenyésztés fejlesztését szorgalmazza, azt akarja, hogy a dolgozó parasztok több pénzt kapjanak a jó minőségű tenyészállataikért, nagyobb jövedelmet lássanak állati termékekből és ezen keresztül az egész, dolgozó nép hússal, állati termékkel való ellátása javuljon. Aki a párt szavára hallgat, áz egyénileg sem jár rosszul. A kapospulai gazdák például akik kiváló bikákat tenyésztenek, jól járnak, amikor egy- egy bikáért 15—16.000 forintot is kapnak. Érdemes tehát a dolgozó1 -parasztságnak a párt szavára .hallgatni. Vagy hogy egy - másik példát: említsünk: Vájjon nem helye|en ^s.eJekedett-e Csima . József magyaregresi gazda, aki. a növendékállat tenyésztéséért kapott kedvezményekből egész évi adóját ki tudta fizetni, sőt még ezer forintja is maradt. Ezekután mindenki számára világos, hogy saját szempontjából, de áz egész nép szempontjából is helyesen cselekedett, mert egyéni hasznán túl, jelentős mértékben hozzájárult az állattenyésztés fejlesztéséhez, ezen keresztül az ország jobb ellátásához. Ilyen és ehhez hasonló dolgokról azonban ma még keveset beszélnek népnevelőink. Pedig ha erről, a pártpolitikáról'1 beszélnének, sokkal szívesebben látnák őket a házaknál és nagyobb becsülete lenne a népnevelőmunkának. Nehezíti jelenleg a népnevelőmunka színvonalának emelését az, hogy önállóan csak igen kevés alapszer- vezéti és népnevelő tudja meghatározni munkájának tartalmát. Nem használják fel a kommunista sajtó, a Szabad Nép, a Somogyi Néplap megfelelő cikkeit felvilágosító tevékenységükben. Legutóbb például megnéztük, hogy a Szabad Nép vezércikkét, mely a téli gépjavításokról szólt, hány gépállomásunkon tárgyalták meg a kommunisták. Azt tapasztaltuk, hogy egyiken sem! Nem is jutott eszébe a párttitkár elvtársaknak, -hogy a Szabad Nép cikke nyomán szétnézzenek a saját területükön. Másik példa: a Somogyi Néplap nemrégen közölte, hogy Osztopán és Somogy- jád község párosversenyéiben So- \ mogyjád megelőzte az osztopániakat egész sor területen. Megkérdeztük az osztopáni pártszervezet titkárától, összehívta-e “a falu kommunistáit, a népnevelőket, vagy legalább a vezetőket, hogy megbeszéljék, -mit kell tenniök községük becsületének megvédésért. A felelet az volt: nem! Nem lehet azonban az alapszervezeti titkárokat, vagy gépállomások függetlenített titkárait hibáztatni e nemtörődömség, vagy szüklátókö- rűség miatt. Ennek ' ugyanis az a magyarázata, hogy tőlünk, a iárási pártvégrehajtóbizottság és a járási tanács vezetőitől sem látnak jó példát ezen a téren. Legutóbb pl. a Párt VB-ülésén a tsz-ek zárszámadásával kapcsolatos feladatokat tárgyaltuk. A vita meglehetősen alacsony színvonalú volt. Megkérdeztem a jelenlévő mezőgazdasági vezető elvtársakat, hogy olvasták-e a Szabad Népben kb. két héttel ezelőtt megjelent cikket a zárszámadások szerepéről és jelentőségéről. Nem olvassák! Ez meg is látszott munkájukon. Ilyen példákat sajnos még lehetne sorolni, de a fentiekből is levonható az a következtetés: mindannyiunknak meg kell érteni, hogy az újságot a mi számunkra írják, azért, hogy tanuljunk belőle és segítségével eredményesebben dolgozzunk. A mi feladatunk most az, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot sai- tónknak e határozat végrehajtásával kapcsolatos cikkeit tegyük a népnevelő munka legfőbb tartalmává. A körzeti igazgató elvtársak megígérték, hogy járásunk pedagógusai, a népnevelők tevékenyen résztvesznek a pártszervezetek felvilágosító munkájában, a népnevelők felkészítésében pedig sokoldalú segítséget nyújtanak. Fogadja bizalommal, szívesen ezt a segítséget járásunk minden népnevelője. Hirdesse közös erővel, egyre eredményesebben pártunk politikáját. Vigyék győzelemre falujukban a júniusi,,. decemberi határozatot, a dolgozó parasztság megelégedésére. A pártszervezetekben azzal is növelni akarjuk a népnevelőmunka becsületét, hogy mindenütt az alapszervi titkár elvtársakat -bízzuk meg: ők foglalkozzanak rendszeresen a népnevelőkkel. Hallgassák meg a népnevelők tapasztalatait, kérdezzék meg hogyan vélekednek a dolgozó parasztok pártunk politikájáról, mit kell tenni, hogy az alkotó tettekre mozgósítson. A titkár elvtársak vezetésével a népnevelők tárgyalják meg pártsajtónk egy-egy cikkét, hogy ezután ennek a példának alapján a népnevelők ugyanazt megbeszéljék a rájuk bízott 10—15 ház lakóival. így akarjuk eljuttatni a párt szavát a kaposvári járás minden egyes vá’asztópolgárához, így akarjuk most, a választások előestéjén megértetni mindenkivel, hogy november 28-án a júniusi politikára, az egész nép, ezen belül a dolgozó parasztság jobblétére adják szavazatukat a becsületes magyar emberek. Kovács Sándor a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára. fi Fűtőház kommunistáinak elvtársi segítségével megjavult a csokonyavisontai gépállomás pártszervezetének munkája György Ignác elvtárs, a memyei gépállomás párttitkára levelet írt szerkesztőségünknek, melyben arról számol ibe, hogy jó baráti kapcsolat alakult ki gépállomásuk és a Kaposvári Fűtőház között. — A fűtőházak úgy segítenek bennünket — írja többek között —, mint a jó testvérek egymást. A múlt napokban a Fűtőház kommunistáinak egy kis csoportja kereste fél a gépállomást és ott elmondták a traktorosoknak, hogy az idei gépjavításokhoz segítséget szeretnének nyújtani. Azon nyomban felajánlották, hogy a gépállomás összes villamosgépét kijavítják és azok helyes kezelésére megtanítják a traktorosokat. Ezenkívül egy G. 35-ös traktor megjavítását is vállalták. A szakmai támogatáson kívül a fűtőházi kommunisták politikai felvilágosító munkát is végeznek a traktorosok között. Bent a gépállomás területén, de nem egy esetben kint a mezőn, a földeken is felkeresték a traktorosokat, beszélgették velük, kicserélték egymással véleményüket. Erre bizony elég nagy szükség van a mernyei gépállomáson. Ugyanis elég hosszú ideig gyengén dolgozott a gépállomás pártszervezete. Ezt lát-, va, a Fűtőház kommunistái, a patronálok, taggyűlésükön beszélték meg, hogyan segíthetnének a bajon, hcgyan adhatnának segítséget •ahhoz, hogy a mernyei gépállomás munkája minél előbb megjavuljon. E’határozták, hogy a Fűtőház párt- szervezetének legjobbjai ezentúl többször felkeresik a gépállomást és segítik a pártszervezet munkáját. A pártszervezet vezetőit pedig meghívják a Fűtőházhoz taggyűlésre, vezetőségi ülésekre, hogy lássák, egy vezetőségi ülésnek, taggyűlésnek mivel kell foglalkoznia, hogyan kell lezajlania. A novemberi taggyűlésre már meg is jelentek páran a gépállomás pártvezetőségi tagjai közül. Azóta máris mutatkozik némi javulás a pártszervezet életében. A következő taggyűlést már sokkal alaposabb munkával -készítették elő a gépállomás pártszervezetének vezetői. Ez a baráti kapcsolat igen helyes, ami* fenn kell tartaniok továbbit is. Ha a jövőben is segítik egymást a két pártszervezet kommunistái, akkor egész biztos, a mer- nvei gépállomáson még jobban megélénkül a pártélet és a gépállomás kommunistái, traktorosai még eredményesebben tudnak harcolni feladataik megvalósításáért. Valamennyi DÍSZ-fiatal tanul Öreglakon öreglakon a parasztfiatalok tanulnak, művelődnek a téli hónapokban. A DISZ-szervezet valamennyi tagja jelentkezett a DISZ Petőfi-isko- lára. A megnyitón részt is vettek szép számmal. Már jóval az előadás megkezdése előtt 27 fiatal várta, hogy kielégíthesse tudásszomját. A DISZ-propagandista, Tóth Mihályné elvtársnő igen értékes előadást tartott A fiatalok megelégedetten távoztak a foglalkozásról. Másnap elmondták szüleiknek is, hogy mit hallottak, mit tanultak. A második foglalkozásra már szaporodott a létszám. Két fiatal lány kérte, hogy ők is résztvehessenek az oktatásban, ők is tanulhassanak. fl kommunisták járnak az élen a csokonyavisontai gépállomáson A csokonyavisontai gépállomás kemmunistái élenjárnak a munkában. Laklia János, Kőfaragó László, Berkics Imre elvtársak már egész évi talajmunkatervüket teljesítették. A tanácsválasztások tiszteletére újabb értékes vállalást tettek. A termelőszövetkezetek segítését tűzték célul maguk elé. Példájukat a nártonkívüliek is követték: ők is harcot indítottak a tervek maradéktalan teljesítéséért. Gyura Sándor elvtárs, a pártszervezet egyik példamutató tagja, a téli gépjavítások jó megszervezésén dolgozik, Garai Vendel elvtárssal együtt. r——----r~---------; ,r B ogiári Békés István: A költészet- védelmében E lhangzottak tehát a vád beszédek az jrodalmi törvényszéken, ahová Takáts Gyula, a költő vezettetett elő a „Disznóetetés“ című verse miatt. A vádbeszédek után azonban még túlkorai lenne az ítélet. A komoly védőbeszédre viszont én ma még azért nem mernék vállalkozni, mert eddig Takáts Gyulának csak három könyvét ismerem (Polgárjelöltek, Hold és hárs, Se ég, se föld). És amíg az egész munkásságát legalább fő vonásaiban meg bem ismertem, a magam részéről felelőtlenségnek tartanám egész So- mogyország előtt az egész költőt értékelni. Olyan tanufélének azonban jelentkezem és remélem, hogy az ezügyben teendő vallomásaim nem lesznek érdektelenek. Azon kell kezdenem, hogy jómagam alföldi születésű vagyok és Somogyország földjére csak 1947-ben, 36 éves koromban léptem először. Hat év óta azonban somogyinak érzem magam s olyan lendülettel szeretnék mielőbb beletanulni az egész so- mogyológiába, mintha itt születtem volna. Hogyan tudhattam ennyire hűtlen lenni a Petőfi-szerette Alföldhöz? Ebben az ügyben bizony Takáts Gyula is ludas, nrn^y No, de menjünk csak sorjában! Úgy 1942—43 táján meglátogattam Balmazújvároson Veres Pétert. Amint a Hortobágy szélén lestük a délibábot, Veres Péter a friss olvasmányélményéről beszélt nekem: az olasz-francia Giono „Zeng a világ1’ című regényéről. És főleg ennek az; írónak arról a különleges képességéről, ahogyan egy földrajzi, tájék sajátos lelkét meg tudja ragadni. Ezt a világhírűvé vált re-r gényt később magam is kézbevettem, de nem tudtam végigolvasni, mert valami mesterkéltség zavart a nagytehetségű író atmo^- szféra-teremtő igyekezetében. Amikor ezt elmondtam egyik budapesti könyvszakmás barátomnak úgy 1946 táján, szó nélkül ä kezembe nyomott egy könyvet, amelyen ezt a címet olvassam: Polgárjelöltek. írója: Takáts Gyula. Az író nevével mintha már találkoztam volna néhányszor folyóiratokban, de e könyvét nem ismertem. A Polgár jelölteket igen nagy izgalommal olvastam. Nem a meséje fogott meg különösebben, és nem is a benne szereplő emberek, hanem a regénynek azok a részei, amelyek a tájak, a somogyi halmok, „erdők, vizek leglelkét éreztették meg velem, mielőtt itt jártam volna. Takáts Gyula költői oreje tehát olyan finom „propagandát“ tudott teremteni a somogyi földnek, hogy hatására én íme szülőföldet cseréltem. . - ('„v-... M ivel 15 évig éltem Boglár előtt Budapesten s ott igen sek író-költő-féle művészemberrel volt közeli kapcsolatom,,: így tanú lehetek rá, hogy ezek a művészeink mennyire hajlamosak voltak arra, hogy egymás tehetségét általában csak viakkor- ismerik el, ha már nagyon muszáj. Ez alól az átkos szabály alól - igen ritka a kivétel. Az pedig még ritkább jelenség, hogy - ezek a-: pestiek egy vidékiről elismerjék, hogy tehetséges. s.vr..:, ( Amikor a Polgár jelölteket olvasva érdeklődni kezdtem az- írója után, aki nekem Giononál is tisztábban szólt a földről,1-megtudtam, hogy Takáts Gyula vidéki költő, aki Berzsenyi földjéről-" küldi egészen eredeti hangú verseit s a Nyugatban, a Keleti-Népében, rádióban és másutt gyakran jelennek'meg a versei. Amikor meghallottam, hogy Baumgarten-díjat is kapott vidéki állapota ellenére, csodálkozásom igen nagyfa nőtt, mert közelről láttam, hogy mennyivel köhnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint egy vidéki tehetségnek a pestiek elől elhozni egy olyan dupla elismertetést, amellyel még pénz is jár: Takáts Gyula elhozta! M indezek után ugy-e természetes, hogy nagyon csodálkoztam a Takáts Gyulát ért támadáson. E támadások jelentőségét súlyosbítja az, hogy a költő szülőföldjén estek meg, másrészt lényegtelenné teszi azokat az a körülmény, hogy a vádak egyetlen verse kapcsán szálltak felé, tehát komolytalanok. Mert az inkriminált vers ügyében könnyen megegyezhetünk. Magam is vallom, hogy olyan vers, amelynek bent kellett volna maradni a költő műhelyében. Az olvasók valóban nem kaptak benne mást, csak talányt Bizonyára a költő is csak egy gyönge pillanatában adhatta közlésre.. Olyan skicc-féie lehetett a Disznóetetés, mint amikor a képzőművész egy tünékeny lendületet örökít meg magának pár vonással a vázlatkönyvében, vagy a zeneszerző egy hirtelen hallott "ritmust, vagyr melódiát vet kottába. E műhely-jellegű skicceknél mindegy az írón, vagjl$ ■ a szín, vagy a hangnem (vagy a szavak), csak az illanó mdtiVüm/ gyors lerögzítése a fontos, hogy az egyszer valamely komolyabb mű számára megmenthető legyen. “ *** De ezen túl a vádlók hangja megdöbbentő. Mindkét vádló kifejezetten csak erről az egy v^rsikétől**^ szél s végítéletet mond és kér ennek kapcsán. Ez akkor is megdöbbentő, ha a vádlók valóban nem isniuMk Takáts Gyulának sem a többi verseit, sem a regényei egyikét legalább, hanem csakis ezt az egy verset. Ezesetben honnan vehettek bátorságot ahhoz, hogy ilyen fölényes cinizmussal merjenek ítélkezni az egész költő felett? De megdöbbentő akkor is, ha ismerik a költő más műveit is és ezt elhallgatva, mégis csak ennek az egynek az alapján ragaszkodnak az elítéltetéshez. Az ilyen eljárás a 10—14 éves gyerekek iskolai önképzőkörein is megbélyegzendő. K. Nagy István az általa elismert Adyv.al állítja szembe^ Takáts Gyulát. Jelen esetben nemcsak a ’ij'akáts Gyula elleni! támadása forog egyetlen vékony kacsalábon, hanem Ady elismerése is jogtalan, legalább is az ő részéről. Tudjuk jól, hogy Ady homályosabb verseit is annakidején milyen dühös cinizmussal! szedték ízekre a nagyszámú irígyei és más percemberkék. Pon--- tosan ugyanúgy, mint most tette K. Nagy István az inkriminált, versikével. És Ady gúnyolóinak is volt némi igazuk akkoriban.» Csak egyről feledkeztek meg az Ady-gúnyolók ,is, K. Nagy István is: a jó versekről is említést tenni, amelyeket viszont a hálás olvasók nem felejtettek el. . • _ V K. Nagy István a Hazafias Népfront nevében is sértődést mutat Takáts Gyula felé, mert a Népfront kibontakozása napjaiban nem ünnepibb témát ad közre. Itt K. Nagy István is megJ; feledkezik arról, hogy a Hazafias Népfront jelentőségét nem a körűié most zajló ünneplések adják meg, hanem a komoly műn:» kafeladatok, amelyek reá várnak. Fel kell hívni K. Nagy István figyelmét arra is, hogy a Hazafias Népfronttal a kormányzatnak az igazi szándéka az, hogy a j ó s z á n d é k ú magyarok lehető legnagyobb körét vonja be az elvégzendő százféle I feladatok vállalásába. V _______:_- -_J
