Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-12 / 268. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1»54. november 12. „Westdeutsches Tageblatt“: a szovjet javaslatot meg keli vizsgálni Düsseldorf (ADN). A dortmundi «Westdeutsches Tageb!att«-ban az állítólagos szovjet támadás veszélyé­re vonatkozóan Herbert Kauffmann főszerkesztő a következőket írja: «Természetesen koholt vád az, hogy az oroszoknak más nem jár az eszükben, mint hogy minél előbb be­vonuljanak Bonniba és Párizsba. Egyetlen szó sem esik a .különböző szovjet jegyzékekről, amelyek egé­szen mást mondanak. Egyszerűen a még mindig megtalálható előítéletek­re számítanak. A Szovjetunió azon­ban valóságban Ismételten egész sor komoly javaslatot terjesztett, a Nyu­gat elíé Németország újraegyesítése érdekében. Ezeket megvizsgálni a mai idők kötelessége, ha a Nyugat nem akar jogtalanságot elkövetni, ha a Nyugat nem akar fegyverkezni, amely csak nyugtalanságot jelent a világ számára«. A bolgár kormány nyilatkozata Szófia (TASZSZ). A Bolgár Nép- köztársaság kormánya szerdán nyi­latkozatot intézett Van Kleffenshez, az ENSZ-közgyűlés IX. ülésszakának elnökéhez a Szovjetuniónak »a fegy­verzet csökkentéséről, az atom- és hidrogén- és más tömegpusztító fegy­verek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséről« szóló javas­latával kapcsolatban. A Bolgár Népköztársaság kormá­nya rendületlenül folytatja a béke szilárdításának politikáját — hang­zik a nyilatkozatban. — Az a véle­ménye, hogy az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek eltil­tása és a fegyverzet csökkentése, amit a szovjet kormány javasol, dön­tő lépés volna a nemzetközi feszült­ség további enyhítése és a tartós bé­ke megteremtése felé. A kérdések pozitív megoldása kedvező légkört teremtene az államok — köztük a balkáni államok — közötti kapcso­latok rendezéséhez és elősegítené jószomszédi kapcsolataik fejlődését, amire a Bolgár Népköztársaság kor­mánya őszintén törekszik. A bolgár kormány álláspontját az egész bol­gár nép osztja. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK LONDON. A »Daily Worker« köz­li, hogy Cocker, Granby város (Not­tingham grófság) munkáspárti helyi tagozata nőszekciójának titkára a párt vezetőségének a német, kérdés­ben folytatott politikája elleni til­takozásiként kilépett a munkáspárt­iból és belépett a kommunista pártba. Kilépését bejelentő levelében többek között a következőket írja: »Hogyan járulhatunk hozzá mi és sokmillió ember a fasizmus feltámasztásához egy olyan hosszú és kegyetlen harc után, amely annyi vért és könnyet követelt? A munkáspárti vezetők megtévesztették a küldötteket a pártértekezleten«. PÄRIZS. Az algíri harcokról szerdán kiadott hivatalos jelentés hangoztatja, hogy a »nehéz terep- viszonyok« miatt csak lassan ha­lad előre a támadó erők felvonu­lása. Megjelentek a francia lapok­ban az első veszteséglisták is, me­lyek számos ejtőernyős megsebesü­léséről adnak hírt. Ugyanakkor a francia sajtó helyszíni jelentései nem hagynak kétséget afelől, hogy éjjel-nappal újabb véres összecsa­pásokra került sor a szabadsághar­cosok és a karhatalmi erők között. BELGRAD. A »Tanjug« jelentése szerint november 10-én aláírták a jugoszláv-bölgár határ mentén lévő határjelek helyreállításáról szóló zá­rójegyzőkönyvet. A határjelek hely­reállításával kapcsolatos munkák májusban kezdődtek és október má­sodik felében fejeződtek be. aniiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinuiiiiiiiiiiiiiiiii MOSZKVA. A finn parlament meghívására november 10-én re­pülőgépen elindult Helsinkibe a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, amelyet A. P. Vol­kov, a Szövetségi Tanács elnöke vezet. A küldöttség november 10- cn megérkezett Helsinkibe. LONDON. A munkáspárt parla­menti csoportja két óra hosszat, vi­tatkozott zárt ajtók mögött magatar­tásáról, amelyet a jövő héten az al­sóházban a párizsi egyezményekkel kapcsolatban tanúsítani fog. A vi­tát szerdán nem fejezték be és csü­törtökön folytatják. A »Western Mail« parlamenti tudósítója szerint nemcsak Bevan és társai, hanem olyan befolyásos munkáspárti vezető személyiségek is, mint Dalton volt munkáspárti miniszter, meg vannak győződve róla, hogy a munkáspárt­nak szilárdan szembe kell szállnia a német feüfegyvérzéssel. Bevan cso­portja szerint, ha az ország tudatára ébred Anglia pénzügyi kötelezettsé­geinek a német felfegyverzés követ­keztében, egészen másként fognak gondolkodni a párizsi egyezmények­ről. RÓMA. Az olasz szenátus most tárgyalja a kormány törvényja­vaslatát, amely megengedi az 1945 előtt épült házak tulajdonosainak, hogy a következő hat évben éven­te 20 százalékkal emeljék a lak­bért. Ilymódon a jelenlegi lakbér 1960-ig majdnem a háromszorosá­ra emelkedik. A kommunista és a szocialista szenátorok ellenzik a kormány törvényjavaslatát. A Saar-egyezmény jelenlegi formája ellen fordult a német párt is (MTI) A londoni rádió bonni tudó­sítása szerint a német párt, Aden­auer koalíciójának számszerinti leg­kisebb pártja is a Saar-egyezmény jelenlegi formája ellen foglalt állást és a szerződés módosítását követel­te. Ilymódon a bonni kormánykoalí­ció négy pártja közül csupán a ke­resztény-demokrata unió fogadja el a Saar-egyezmény jelenlegi formáját. Ugyanakkor azonban hozzá kell tenni, hogy a német párt támogatja a Nyugat-Németország felfegyverzé­sére irányuló londoni és párizsi egyezményeket. Erős földcsuszamlás Hokkaido szigetén Sangháj (TASZSZ). A »Kiodó« hírügynökség közlése szerint a Hok­kaido szigetén történt földcsuszam­lás, több mint ezer embert, nagyobb­részt vasúti munkásokat temetett el. A földcsuszamlás november 8-án éj­jel kezdődött. Az a veszély fenyeget, hogy a betemetett emberekre éhhalál vár. Mint mondják, a földcsuszamlás a Nukahira és Horoka út mentén tör­tént, a sziget központi részén. Einstein cikke az amerikai tudósok munkakörülményeiről New York (TASZSZ). A Reporter című amerikai folyóirat legújabb szá­ma közli Albert Einstein, az ismert fizikus levelét. A levél azokat a .kö­rülményeket tárja fel, amelyekben az amerikai tudósoknak munkálkod­niuk kell. A levél megírása előtt a folyóirat azzal a kéréssel fordult Einsteinhez, hogy fűzzön megjegyzé­seket a folyóiratban nemrégiben megjelent cikkhez, amely a mcchar- thyzmusnak a tudományos életben való elterjedését ecseteli. Einstein az alábbiakat válaszolta: »Ahelyett, hogy e kérdés részletes elemzésébe bocsátkoznék, néhány szóval szeretném kifejezni érzései­met; ha ismét ifjú lennék és el kel­lene döntenem, miképen alakítsam sorsomat, nem arra törekednék, hogy tudós vagy tanár legyek, ha­nem inkább vízvezetékszerelőnek, vagy kifutónak mennék, abban a re­ményben, hogy .ilymódon a jelenlegi viszonyok közt megtalálom majd szerény függetlenségemet«. Elítélt Csang Kaj-sek-ügynökök Fucsau (Uj Kína). Ducsien tarto­mány népi törvényszéke ítéletet ho­zott 26 Csang Kaj-sek-ügynök bűn­ügyében, aki a kínai szárazföldön kémtevékenységet folytatott és sza­botázscselekményeket követett el. A népi törvényszék a vádlottak közül 12-őt halálra ítélt, további 12 ellen ■különböző ítéleteket hozott, két ki­sebb bűnöst pedig felmentett és szabadonbocsátott. Valamennyi bűnöző teljes beismerő vallomást tett. A PÁRTÉLET HÍREI & Aktívaülések pártszervezeteinkben A Megyei Pártaktíva ülése után számos üzemi, községi, termelő­szövetkezeti és állami gazdasági pártszervezet aktívaülést tartott a hibák feltárása és végrehajtásának érdekében. a feladatok meggyorsítása a felsöbogAti állami gazdaságban több mint 120 dolgozó vett részt az aktívaülésen. A beszámolót Vadicskó József elvtárs, az állami gazdaság pártszervezetének titká­ra mondta el. Vadicskó elvtárs a beszámolóban nagyon helyesen foglalkozott a gazdaság helyzeté­vel, a hibákkal és az eredmények­kel egyaránt. A gazdaság terüle­tén — mondotta többek között — még nagyon sok tennivaló van, ha azt akai'juk, hogy megjavuljon a munka és évről évre nőjenek a terméseredmények. Még sok ter- ményféleségből jóval kevesebbet termelünk a tervben megállapí­tottnál. Például a rozs holdankén- ti terve 8 mázsa 10 kiló volt, ez­zel szemben 5.79 mázsát értünk el. Az ősziárpa termésátlaga is jó­val kevesebb volt a tervben elő­irányzottnál. A hozzászólók is minden ken­dőzés nélkül elmondták a gazda­ság területén lévő hibákat. A pártaktíva helyesen megvilágítot­ta a legfontosabb feladatokat. A pártszervezetnek most az a fel­adata, hogy az aktíva teljes erő­vel nekilásson az aktíva határo­zatainak végrehajtásához, s minél előbb megszüntesse a gazdaság területén lévő hiányosságokat. A pártszervezet vezetősége ügyeljen arra, hogy a pártaktíván elhang­zott szavak ne maradjanak papí­ron, hanem a bírálatok nyomán szorgalmas munkával napról nap­ra javuljon a gazdaság élete, nap­ról napra szép eredmények szü­lessenek. A GÄZLÖI CÉLGAZDASAGBAN a múlt héten szintén aktívaülésre gyűltek össze a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók legjobbjai. A hozzászólók túlnyomó többsége nagyon helyesen látta, hogy a gaz­daság területén mik a legfonto­sabb teendők. Csima József elvtárs hozzászólá­sában sokat foglalkozott az ön­költség csökkentésével. Javasolta, hogy a tehenészetnél az egyedi takarmányozás bevezetésével, a gondos takarmányelőkészítéssel, az állatok szakszerű nevelésével az előirányzott havi 257 liter tej­hozamot minden különösebb ne­hézség nélkül 287 literre lehet emelni tehenenként. Ez 41 darab tehénnél 3690 liter tejet jelent, amelynek önköltségi áron számí­tott értéke 10.627 forint. A marha- hizlalásnál a tengerihulladék ösz- szegyüjtése és ennek takarmányo­zási célra való felhasználása a na­pi takarmányozási költséget 30 fillérrel csökkenti darabonként, ami 308 gőbölynél 8316 forint megtakarítást eredményez havon­ként. Csima elvtárs számos ilyen javaslattal élt a pártaktíván és kérte a pártszervezet vezetőségét, adjon sok segítséget ahhoz, hogy javaslatai megvalósulhassanak. Keresztes Jenő a verseny szükségességével foglalkozott hoz­zászólásában. Kérte a gazdaság vezetőit, szervezzék meg, hogy egyik üzemegység a másikkal pá­rosversenyben álljon, mert ez na­gyon jótékonyan hatna a gazdaság munkájára, a terméshozam növe­lésére. A hozzászólók még nagyon sok értékes javaslatot tettek. A fel­adat, hogy az értékes javaslato­kat minél előbb megvalósítsák. Pártszervezeteink munkájának fontos része a tagnyilvántartás Párttagjaink pontatlan nyilván­tartása, az átjelentkezések rend- szertelen vezetése komoly bonyo­dalmakat okozhat kommunistá­ink tagsági bélyeggel való ellátá­sában is. Jónéhány eset bizonyít­ja, hogy egyes elvtársak azért nem kapnak idejében párttagsági bélyeget, mert alapszervezetük késve veszi nyilvántartásba, vagy pedig egyáltalán nem tartja nyil­ván őket, eltávozásukat vagy ér­kezésüket nem jelentik be felet­tes pártbizottságuknak. A Terményforgalmi Vállalat pártszervezetének vezetősége is nagyon kevés gondot fordít a tag­nyilvántartás pontos vezetésére, a havi változásjelentés elkészítésé­re. A Városi Párt-végrehajtóbi­zottságnak sok esetben kétszer-há- romszor fel kell hívnia Rózsa elv­társat, a pártszervezet titkárát, hogy rendezze a nyilvántartást. Nagyon helyes lenne, ha ezek a párttitkár elvtársak a jövőben sokkal lekiismeretesebben végez­nék ezeket a munkákat is. Ne várják, hogy háromszor-négyszer is felszólítsák őket a tagnyilván­tartás rendezésére. Gondoljanak arra, hogy az ő hanyag munkájuk miatt kell késnie sokszor napokat a Városi Párt-végrehajtóbizott­ságnak is a jelentésküldéssel. RÉGI VÁLASZTÁSOK Mikszáth Kálmán: EPILÓG Mikszáth; „A körtvéiyesi csíny« cí­mű kisregényéből vettük az alábbi feje­zetet. Katánghy Menyhért képviselővé választásának utolsó fejezetét írja le benne a nagy mesemondó. Az úri nép- bnlonditás magasiskolája; hogyan for­dítja meg Katánghy képviselőjelölt az ellenzék által ellene bőszített, becsapott választókat olcsóbb szónoki fogással a maga pártjára. Az urak Magyarországá­ban rendszeres, aljas választási komé­diák egyikét örökítette meg Mikszáth ebben a regényben. Mit mondjak még olyat, amit ma­guktól ki nem találnak? Nekem fáj legjobban elhagyni a derék Körtvé- lyest, sok jó ismerőseinket, és hi­szem, hogy az olvasó is úgy van ve­le. De mit keressünk itt tovább? A választási taktika véget ért. Három nap múlva megválasztják Katánghyt és a kis városka csöndes lesz, bele­zökkenve hétköznapi életébe, melyei^ csak a lakodalmak, disznótorok, nap­fényre került apró szerelmi viszo­nyok és cselszövések tarkítanak. A »körtvéiyesi Maechiavelíi« Írnokait fogja mustrálni, a borait lefejteni s koronkint egy-egy sürgető levelet ír Katánghynak, hogy ebben vagy amabban az ügyben beszéljen a mi­niszterrel, Munczy új sertéseket fog hizlalni, a Pengő Laczi és a Palina sebei begyógyulnak s újra elkezdik a stenkérkedést a »Szegfű«-nél. Floquet úr adósságokat fog csinálni és egy napon valószínűleg oltárhoz vezeti Röszkey Honát. (Majd kimes- terkedi azt. valahogy az öreg.) Tessék elhinni, minden így lesz. Ezért tehát nem érdemes .már ott időzni. Ami keveset tudok még, azt röviden elmondhatom. Katánghy megjött másnap délelőtt, és nagy nép­tömeg fogadta szívélyesen — ámbár a csizmadiákat és a pékeket a maga részére hódította Kovinyi. Blandiék ugyanis rájöttek az értekezlet után. hogy megcsalták őket, hogy az egész konferenczia, a polgármester fellép­tetése egyszerű csíny volt, melyet még Pesten főztek ki a főispánnal és tervszerűleg végrehajtották. Blandi méregbe jött és megnyitotta tárczá- ját, pinczé.jét — Kovinyi mellett, hogy legalább zavart és bosszúságot csináljon a gyűlölt ellenfélnek. A csizmadiák és a pékek egész éjjel it­tak a Blandi-kastélytoan, és a fogad­tatásnál egypár abezug is hangzott, ami megijesztette a főispánt, aki szintén kiment a jelölt elé. — Megvannak-e a zászlók? —kér- dé, amint Katánghyt a kocsijára ül­tette. — Természetesen. — Hát az egyebek? — Az egyebek is — felelte Ka­tánghy vígan. — No ez derék, mert a csizmadiák és a pékek elpártoltak az éjjel. — Majd visszapártolnak. — Nem jó nagyon vérmesnek len-- ni. Nyomban meg kellett tartani a programmbeszédet, úgy volt. hatá­rozva: s mondhatom, nagyon aggo­dalmasan indult. Blandiék jobban dolgoztak az iparosok közt, mint hinni lehetett volna. Katánghy szól­ni kezdett a múlt országgyűlés tevé­kenységéről, nagy zai és félbeszakí­tások — úgy, hogy teljesen elvesztek a szavai. Gondolta magában: talán a kvóta érdekli őket, és áttért a kvó­tára. Még nagyobb zaj. Közbeszólá­sok egész förgetege szabadult föl. — Halljuk! Halljuk! Nem tarto­zom hallgatni. Mi az? Csitt, te ko­pasz! Kikérem magamnak! Nekem hiába beszél. Menjen ki! A'bczug! Nem tud ez semmit. Takarodjék ki, ha nem akar hallgatni! Urak, csönd! Parancsoljon az öregapjának! Gye­rünk haza, komám! Tanuljanak tisz­tességet! Mit szól ehhez az úrhoz? Puttonyba vele, nem Pozsonyba! így hangzott zagyván összevissza, látszott, hogy vágyesen vannak hí­vek és ellenfelek. Katánghy maga ,is megijedt s me­gint átugrott más témára: Körtvé- lyes érdekeiről kezdett beszélni. — Svindli! Ugyan, ugyan! Bolond­ság! Legyen magukban tisztesség! Üres ígéretek! Hát illik ez? ... A jó érzelműék sziszegtek a zava­rókra, de hasztalan, minden vona­lon megindult a diskurzus, még a párthívek között is, az a bizonyta­lan, kivehetetlen zümmögés, morgás ez, amit úgy hívnak műnyelven: »Morog a tenger«, s ha a tenger mo­rog, lőttek a mandátumnak. Katánghy végkétségbeesésében az esze utolsó fiókjához nyúl. Ott van még egy théma. Az a bizonyos, az a csalhatatlan. S elhagyva a helyi érdekeket, valahol a mondat köze­pén — mennydörgő hangon csap át új mezőre. — Mikor én a száműzetés keserű kenyerét ettem ... Erre csönd lesz. Mindenki ránéz és bámul. Nagyon fiatal ez arra! — Igenis, uraim, én a száműze­tésben születtem. (Jó, hogy nincs itt most az országgyűlési Almanach az életraizokkal.) Édes. atyámat, a vitéz honvédet, kiűzte a zsarnok, idegen világokban bujdosott... — Szegény öreg — jegyzé meg Szlamovics, a legvadabb csizmadia és most ő is figyelni kezdett. — Ott jöttem a világra, s ott nőt­tem fel, mint gyermek, idegenek közt, nem .szaladgálván hazám rét­jein, virágokat szedve és pillangókat kergetve, mint a többi gyermekek. Egyszer, midőn miár nyoicz éves vol­tam, eljött a házunkhoz Párisba egy rokonunk, egy néni, Kossuth Lajos dicső hazánkfiának egy rokona. »A néni Magyarországból jön, mondá anyánk, csókoljatok neki kezet, gye­rekek (mert testvéreim is voltak)«. Mi kezet csókoltunk, mire a néni kinyújtotta bajtliját, hogy abból va­lami ezukorkát keressen. Hát ebből a bajtliból kigurult egy fél kifli, szá­raz, kemény, mint a kő, de az ott­honi földben termett búzából való. Egy fél kifli, egy magyar kifli. A néni nem talált ezukrot: sopánko­dott, istenem, mit adjak nektek, gye­rekek? Hát adja nekünk a kiflit! es hiszik-e uraim, hogy soha még en olyan jót, édeset nem ettem, mint ez a kemény kifli volt... Katánghy szétnézett a figyelő gyü­lekezeten. Az összes körtvéiyesi pé­kek könnyeztek. — Másnap reggel — folytató Ka­tánghy — midőn fölkeltünk, mert csak egy szobánk volt a száműzetés­ben, láttuk, hogy szegény jó néni alszik az út fáradalmai után, czipői ellenben ott állnak az ágya mellett. Odarohantunk, mi gyermekek, e drága czipőhöz, fölkaptuk s lecsó­koltuk talpaikról a haza szent porát. ... Katánghy újra szétnézett. A csizmadiák sírtak mindnyájan, mint a záporeső. * * * Most már uralkodott a kedélye­ken. A játszma meg volt nyerve. Egy merész fordulattal átsiklott a kvótára és minden egyébre. Hallgat­ták már rokonszenwel, lelkesedés­sel, megéljenezték közbe-közbe és egyhangúlag megválasztották har­madnapra. De még az nap elsimult minden forrongás, fészkelődés és es­te a tiszteletére rendezett banketten még Blandi is összeütötte vele a po­harát: — Szervusz Floquet, legyünk ezen­túl pertu!

Next

/
Oldalképek
Tartalom