Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-09 / 265. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1954. november 9. levelezőink írják Az utóbbi időben sok dolgozó keresi fel szerkesztó'ségiinket lakáspanaszúvui. Ezek a levelek arról számolnak be, hogy Kaposvár városban is előfordulnak jogtalan lakásfoglalások és gyakran előfordul, hogy a megüresedett lakásokba egyszerűen, minden kiutalás nélkül beköltöznek. Sokan erőszakosan csinálják mindezt és fittyet hánynak a minisztertanácsi rendeletre. Éppen itt az ideje, hogy a törvény szigorával lépjenek fel az illetékesek az ilyen jogtalan lakás- foglalók ellen, hogy elejét vegyük a további ököljogon alapuló lakásszerzésnek. Ilyen erőszakos lakásfoglalásról számol be az alábbi levélben egyik olvasónk. Akadályozzák meg az erőszakos, jogtalan lakásfoglalásokat 1954. márciusában beadtam egy kérvényt a Városi Tanács Városgaz­dálkodási Osztályához, melyben .kér­tem, hogy a Szigetvári-u. 93. szám alatt a közeljövőben megüresedő 1 szoba-konyhás lakást részeiéire utal­ják ki, mert a feleségem vállalatá­éhoz tartozó szolgálati lakásban la­kom, amit el kell hagynunk, mivel feleségem felmondott. Szeptember 4-én közölték, hogy megkapom a lakást, és szeptember 22-é.n a kiutalást is megkaptam. Be­költözni azonban nem tudtam. Az történt ugyanis, hogy Spohn Ferenc hadnagy elvtárs honvédségi kocsin odaszállította saját, bútorát, majd a lakásból távozó Szép Józsefet a ko­csival Csokcihyavisontára költöztette. ‘Én ez ellen tiltakoztam, megmutat­tam kiutalásomat, mire a hadnagy elvtárs durván kiutasított a lakásból. A RENDELET NEM Az egészségügyi minisztérium ren­deleté értelmében elbocsátandó az a 'bölcsődei gondozónő, aki nem ren­delkezik csecsemőgondozói oklevél­lel vagy legalább 3 éves csecsemő- gondozási gyakorlattal. így értelmez­tem először ezt én is. De az 1954. október 15-én kézhezkapott (elmon­dásom alapján már mást kellett gon­dolnom. Többek között azt, bogy a rendelet nem egyformán vonatkozik mindenkire. Pl, nem kell elbocsátani azt a gondozónőt, aki semminemű oklevéllel nem rendelkezik és nincs -meg még az egyévi gyakorlata sem és saját bevallása szerint unalomból dolgozik, hiszen férjének 2000 forin­Ezután a lakáshivatalhoz fordul­tam jogorvoslásért. Szeptember 24- én felszólították a hadnagy elvtár­sat, hogy 24 órán belül hagyja el a lakást, ellenkező esetben karhata­lommal kilakoltatják. A*zóta már másfél hónap telt el, mégsem tör­tént semmi. Pedig voltam már a ta­nácselnök elvtársnál és a városi ügyészségen is. Kb. 80 órát. töltöt­tem el eddig a lakásügyben és a la­kást még most sem tudom elfoglal­ni. Azóta a házban még egy lakás ürült, melyet szintén kiutalás nél­kül foglaltak el. Szeretnénk, ha az illetékesek valóban gondoskodnának a törvényesség betartásáról és egy- szersmindenkorra megakadályoznák az erőszakos, jogtalan laikásfoglalá­ton felül van a fizetése. Tehát el kell bocsátani helyette azt a gon­dozónőt, aki 2 éves ápolónői tanfo­lyamot végzett és 2 éves csecsemő­gondozói oklevéllel rendelkezik, két kisgyermek édesanyja. Felmondásom kézhezvételekor kér­vénnyel fordultam a Városi Tanács egyeztető bizottságához, amely 12 nap múlva döntést hozott. A jegyző­könyvet semmisnek mondta ki a fel­mondással együtt. Dr. Szabó Zoltán, a városi egészségügyi osztály veze­tője a szabályszerű idézés ellenére meg sem jelent a döntést hozó tár­gyaláson. Az egyeztető bizottság dön­tését semmibevéve, az egészségügyi Tiltakozom a lakáshivatal eljárása ellen 4x5 méteres köves szobában la­kom, amely az úri világban mosó­konyha. volt. Van egy kis éléskam­rám is és a KIK engedélyével a fo­lyosóból egy kis előszobát falaztat- tam lel. Karmadmagammal élek itt két és féléves gyermekemmel. La­kásom mellett van egy kis padlós szoba, melyben a Megyei Tanács egyik magános dolgozója lakott. Amikor megtudtam, hogy el fog köl­tözni, beadtam a kérelmet a lakás­hivatalnak, hogy utalják (ki nekem konyhának, tekintettel kis gyerme­kem egészségére. A lakáshivatal meg is jígérte, annál is inkább, mert a szoba bejárata az én előszobá­mon keresztül van. A szoba 3 napig üresen állt, majd kiutalták egy ta­nácsi dolgozónak, hozzá még az én költségemen elfalaztatott előszobát is, ami nekem 450 forintomba ke­rült, hogy legyen hova rakni a kony­habútoromat Én ez .ellen tiltakozom és törvénytelennek tartom a lakás­hivatal eljárását. Több figyelmet és megbecsülést várunk tőlük és ké­rem. hogy adják vissza előszobámat és kapjam meg a padlós szobát, mert jön a tél és kisgyermekem egészsége forog veszélyben. osztály október 29-én újból felmon­dott a mimika törvénykönyve 29. paragrafusa 1. bekezdésének c) pont­ja alapján. Ez az indok ellentétben áll a meghallgatott böldcsődevezető véleményével, valamint a meg nem hallgatott munkatársaim vélemé­nyével. Én a felmondásra nem szá­mítottam, mivel 1954. június 18-án írásban kineveztek csecsemőgondozó- noneik — úgylátszik most ez sem számít. Mindez arra enged követ­keztetni, hogy néhány vezető funk­cionáriusunk nem a dolgozók érde­keit, nem a dolgozó embert nézi. Bókony Gézáné. • • Öreglak határában közös erővel takarítják le a kukoricaszárt sokat. Nagy János, Kaposvár. Sebők János, Kaposvár. EGYFORMÁN VONATKOZIK MINDENKIRE? Öreglak dolgozó parasztjai nemcsak a szántás-vetésben és a begyűjtésben mutatnak példát a többi községeknek, hanem nagy szorgalommal végzik a betakarí­tást is. Sokszínű határukban a szépen fejlődő gabonavetések, ki­tűnő minőségben végzett talaj­munka igazolja jó munkájukat. Már csak a kukoricaszár vár leta- karításra, az is több mint 300 holdról megtörtént november 8-ig. A falu parasztjai ebben is, mint más munkában megmu­tatják, hogyan lehet jól dol­gozni és elsőnek lenni a me­gyében. Pedig nem is valami titokzatos módszer vagy szerszám birtoká­ban vannak, hanem csak a falu gazdái fogtak össze és egymást se­gítve dolgoznak. Kora reggeltől késő estig kint szorgoskodnak a mezőn és több család együtt vágja a szárt, hogy minél előbb silót készíthessenek belőle. Sztankó Ferenc 11, Andro- sics István 8, Hegedűs Lajos 10 holdas gazdák már be is fejezték a szárvágást, sőt hétfőn reggel megkezdték ugyancsak közös erő­vel a hazaszállítását is. Hegedűs Lajos gazdának jó beton silógödör áll rendelkezésére gazdasági udva­rában, ebben tartósítja majd a kukoricaszárt. A többiek is hason­lóan cselekednek, hogy minél több jóminőségű téli takarmány álljon állataik rendelkezésére. Ágoston Antal 8 holdas gaz­da, amikor elvégezte a kuko­ricatörést, elment szomszédjá­hoz, Lóka Józsefhez, hogy se­gítsen neki, mivel családjában nincs elég munkabíró. így Lókáék már közösen törték le a kukoricacsöveket Ágostonékkal, utána pedig a szárt vágták le és szállították haza. Kádi József 12 holdas dolgozó paraszt Németh István gazda társának segített. A közös munka meg is hozta az eredményt, mert Öreglak község határában alig látni már lábon álló szárt, sőt az összerakott ké­vék is óráról órára fogynak, haza­szállítják és nagyrészéből silót ké­szítenek. Megyénkben november 8-ig 3000 holdról takarították le a kukorica­szárt. A járások közül első helyen a siófoki áll, amely közel 90 szá­zalékra teljesítette kukoricaszárbe- takarítási tervét. Járásaink és köz­ségeink vegyenek példát a siófoki járásról, illetve öreglak község­ről, gyorsítsák meg a kukoricaszár betakarítását. gán ejtett sérelem miatt még in­kább a nemzetet s annak törvé­nyes szabadságát érdekli, minden lépés, bármely részről tétetik is, a nemzet figyelmét megkívánja, mert figyelemmel kell kísérni a törvényhatóságoknak mindazt, ami az elkezdett közsérelem folytában a sérelmet súlyosítva történik, fi“ gyelemmel csak az'ért is, hogy minden lépés felett igazságos íté­letet mondhasson a haza és köz­vélemény. Polgári kötelességemnek ismérem tehát e pörnek az or­szággyűlés ótai folytáról a Tekin- 1 tetes Rendeket időről időre aláza­tosan tudósítani. Minek követke­zésében bátor vagyok azonnal az idemellékelt irományokat a Tekin­tetes Rendeknek mély tisztelettel megküldeni, mely irományok közt a részemről e pörbe igtatott utói só beírás az egész pör-folyamnak rö­vid átnézését is magában foglalja. Méltóztassanak a Tekintetes Ren­dek e módot, mely más terjedtebb nyilvánosság nem-létében egyedüli eszköz a por minden körülményei­nek megismerhetésére, szokott ke­gyességgel fogadni. iHódolő tiszte­lettel maradok a Tekintetes Ka­roknak és Rendeknek alázatos szolgája B. WESSELÉNYI MIK­LÓS«. A MEGYE NAGYGYŰLÉSE 1837. január 16-án foglalko­zott másodszor a törvénysértő és minden igaz hazafit megszégyenítő eljárás körülményeivel. Köszönetét mc£-'J a peres iratok megküldéséért * osítja a haza nagy fiát, hogy I »buzgó lelkesedéssel pártolák« (jegy­zőkönyvi idézet) ügyét. A nagygyű­lés elhatározza, hogy a királytól újból kérik a »sérelem megszünteté­sét-«. A királynak és valamennyi me­gyénél^ megküldendő fel- és átirat ünnepélyes kezdő szavai a követke­zők voltak; »A szabad alkotmánnyal bíró haza nemzeti szabadságának s ezzel egyibeforrasztott boldogságának LEGBIZTOSABB TÁMASZA A SZÓLÁSSZABADSÁGA lévén — 'ENNÉL NEMZETÜNKNEK BETSE- SEBB ÉS FÉLTÖBB K INTSE NINCS, mely annál féltékenyebben őrizendő, mennél kevesebbek azon alkotmányos létünket biztosító jus­sok, melyeket öröklöttünk. Súlyos volt tehát fájdalmunk s egyszers­mind nyomasztó aggodalmunk, hogy Báró Wesselényi Miklós Szatmár megyének közgyűlésén mondott be­szédéért #Fe’séged K. ügyeinek fő­igazgatója által hívtelenség bünte­tésére intézett kereset alá (per) vo­natott«. A megye a feliratban elpanaszol­ta, jiogy e tárgyban megírt első »fel­írása« pusztába kiáltott szó maradt, majd így folytatta: »nőttön nő aggo­dalmunk és súlyosodik nemzeti sé­relmünk, amidőn minden törvényes lépéseink ellenére a törvényeken ej­tett érzékeny seb mind ekkoráig nemcsak nem orvosoltatott, de még inkább a nemzeti élet erősen rontsolólag terjed azzal, hogy alkot­mányos szabadságunk ellenére tá­masztott törvénytelen per, nem tsak meg nem szüntetett, hanem léptsőn- ként folytattatik«. »Újabban kérjük — szól a felirat utolsó bekezdése — méltóztassék az elkezdett pert s mindazt,\ ami e tárgyban a törvények ellen történt eltőrien i és így e sérelemnek való­ságos orvoslása által azon súlyos ag­godalmat, mely bennünk a SZÓLÁS­NAK SZENT SZABADSÁGÁT fe­nyegető veszély miatt éledt — meg­semmisíteni«. A nagygyűlés e feliratot előbb la­tinra fordíttatta és elküldte a király­hoz és valamennyi t.ársmegyéhez. Az aktán olvasható főjegyzői utasítás szerint a felirat szövegét 52 példány­ban kinyomatták! 11ERZSENYI ÉS WESSELÉNYI fent ismertetett beadványá­val kapcsolatban Somogy megye múltjának arculatáról két haladó és nemes vonás tükröződik jásszá. El­ismeri és megbecsüli költőfiát és csa­ládi gondjait megosztja vele. Erélye­sen tiltakozik a haza másik nagy fia melletti kiállásképpen a nemzet, leg­becsesebb és legféltettebb kincsének: a szólásszabadságnak alkotmányelle­nes eltiprása ellen! Somogy megye másodszori tiltako­zása után Wesselényi Miklós még ugyanezen év tavaszán: március 6-án megküldi perének teljes anyagát. A megye köszönettel nyugtázza az ira­tok megküldését és mielőtt azokat levéltárában elhelyezné, a közérdek­re való tekintettel a »Megyei Olvasó Társaság« — melynek létrejöttéin Berzsenyi Dániel. is igen sokat buz- «01 ke dott — termében »feivigyázás mellett« kiállította. Bátor cselekedet volt! Kanyar József. Mi újság- a faliújságok körül? A Kaposvári Kórház bejáratá­nál nagy faliújságtáblát verdes az őszi eső. Sárguló. falevelek hirde­tik a tábla alatt, hogy íme itt az ősz, az elmúlásról beszél a termé­szet. A faliújság üvegtak'arója alatt őszi álmát alussza megsár­gulva, kifakulva egy-két régi cikk. November van. A kórház kommu­nistái úgylátszik, az őszi boron- gós idő hatására megfeledkeztek az írásos agitáció egyik fontos esz­közéről: a faliújságról. Az egyik megsárgult cikk fényt derít a szomorú tényekre. „írjon a' szerkesztőbizottság!‘‘ vagy: „írjon más“ és ehhez hasonló hangok hallatszanak a kórházban a cikk írója szerint. Panaszos hangon mondja el még azt is a cikkíró, hogy a szerkesztőbizottság tagjai hiába „jelölik ki’4 azokat, akiktől várják az írásokat, csak ígérgetnek, de az ígéreteket valóra' nemigen váltják. Rosszul teszi az alapszervezet, ha diktatórikus hangon, meg­győzés nélkül pusztán kijelöli azokat, akiket cikkírásra al­kalmasnak tart és nem beszél­get velük, hogy ezek az elv­társak miről írjanak. Nem is lesz új cikk a faliújság­táblán addig, amíg nem változtat munkamódszerén a szerkesztőbi­zottság, amíg az alapszerv vezető­sége nem a dolgozó emberrel és problémáival igyekszik foglalkoz­ni a faliújságon. A felelősség azonban megoszlik. A párttagoknak nem szabad el­zárkózniuk attól, hogy a faliújság­ban írjanak az eredményekről, a problémákról. Az alapszerv életét tükrözi vissza a faliújság. Ahol jó pártélet van, ott jó a faliújság is; ahol elavult cikkek sár­gállanak az üveglapok mögött, ott nincs, vagy legalábbis gyengén megy a pártmunka. A külsőre sem nagyon adnak a kórházi faliújságszerkesztők, pe­dig maga az újság kiállítása is si­kert, olvasottságot biztosít már, természetesen friss hírek közlése esetén. De nemcsak a kórházi alapszer­vezetnek van tennivalója. Ha kö­rülnézünk egy kicsit a város in­tézményeinek, üzemeinek faliúj­ságtábláin, valamint a megye te­rületén, hasonló jelenséget tapasz­talunk. Nem helyes, hogy a Taná­csi Építő V. kommunistái csak a Somogyi Néplap számaiból kivá­gott cikkeket helyeznek el a fali­újságtáblán. A faliújság az üzem sajtója, az üzem életével kell fog­lalkoznia. Van miről írniok a Ta­nácsi Építő Vállalat kommunistái­nak, dolgozóinak, hiszen eredmé­nyeik. de hibáik is vannak bővem Adjanak hangot a panaszok­nak, bíráljanak a cikkek és a szerkesztőbizottság intézked­jék, válaszoljon a dolgozók leveleire, cikkeire. A többi pártszervezetnek is van feladata, nemcsak a Kórház és a Tanácsi Építő Vállalat pártszerve­zeteinek. Nem foglalkoznak a fali­újsággal helyesen másutt sem.: Pedig nagy segítséget jelentene a pártmunkában az, ha a faliújsá­gok rendszeresen „megjelenné­nek“, az üzemi, intézményi élet­ről beszélnének, megjelölnék a feladatokat, feltárnák a hibákat, népszerűsítenék az eredményeket. A feladat megoldásához hozzá kell látni, tovább nem lehet várni, té­továzni. „Ne bánjanak velem ilyen mostohán!“ 1953-ban adás-vevési szerző­déssel átadtam fél házamat Bíró Gyulának azzal a feltétellel, hogy engem megtakarítanak. De nem így történt. 74 éves korom ellenére durván bánnak velem, ordítoznak rám és nem adnak rendes kosztot. Én panasszal for­dultam a bírósághoz, de nem volt se ügyvédem, se tanúm és engem meg sem kérdeztek. Tíz perces tárgyalás után ügyemet elhalasz­tották tavaszra. Kérem, hogy ne bánjanak velem ilyen mostohán öreg napjaimban. Horváth Kis Istvánná, Toponár. Illllllllllllllllllillllllllllllllllllllllll KULTŰROTTHONAVATÁS SZÓLÁDON Gzombaton délután szép ünnepre készültek a szóládi tíolgo- zók. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfor­dulója alkalmával avatták fel a faiu büszkeségét, az új kultúrházat. Az ünnepély csak este kezdődött, de már kora délután az új épület körül sereglett a község apraja-nagyja. A* udvart tisztítgat- ták, a járdát söpörték és meleg tekintetek simogatták a kultúrhá- zat. A szóládiak kétszeresen magukénak tekintették. Nemcsak azért, mert a község kulturális kibontakozásának előfeltételét látták az új épületben, hanem azért is, mert jórészt saját kezük munkája rejlett benne. Az elmúlt év őszén született meg a terv. Honnan indult, ki kezdeményezte, ma már homályba veszett, de nem is fontos. Egyszer- csak az egész faiu lelkesen magáévá tette a szép tervet. És'egy szép őszi napon, a szükséges engedélyek megszerzése után megkezdő­dött a munka. Az építőanyagot egy több mint kétszázéves régi köz­ségháza és egy régi cselédlakás lebontása során nyerték. Fiatai, öreg egyaránt részt kért az építkezésből. Talán nincs is a községnek olyan lakója, aki nem segédkezett a munkánál. Lelkesedés, a kultú­ra szomjúhozása, a szóládi dolgozó parasztok fejlődésvágya emelte föl a falakat. A Megyei Tanács népművelési osztálya csaknem 120 ezer forinttal támogatta az építkezést, a lelkes dolgozók pedig több mint 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Egy év röppent el azóta és elkészült az új kultúrház. Ott ma­gasodik a község közepén, szeretet, öröm övezi. Az avatóünnepély­re gyülekező dolgozók büszkén szemlélik a lelkes, közös munka szép gyümölcsét. A látogató, ha belép az oszlopos ajtón, tágas előcsarnok­ban találja magát. Ruhatár, büffé-helyiség, konyha sorakozik egy­más mellett. Azért építettek konyhát is, mert a jövőben itt tartják majd a lakodalmakat. , A legszebb azonban a nagyterem. Közel ötszáz férőhely, beépí­tett színpad, a falakon házilag készített, gombaernyős lámpák. Há­tul pedig, a színpad mögött két tágas szoba, mely öltözőhelyiség is, de könyvtárnak és olvasóteremnek is használható. Az avatóünnepség pyolc órakor kezdődött. Anderka József, a Megyei Tanács népművelési osztályának előadója tartotta meg az ünnepi beszédet. Megemlékezett az Októberi Forradalom jelentősé­géről, amely hazánk felszabadulásának alapját is megvetette. Ez­után köszönetét mondott mindazoknak, akik résztvettek a kultúrház építésében, majd a dolgozók lelkes tapsa közepette, átadta az épüle­tet rendeltetésének. A beszédre a községi tanács elnöke válaszolt. Átvette a kultúrházat és a község lakói nevében ígéretet tett arra, hogy eredményekben gazdag kultúréletet bontakoztatnak ki a köz­ségben. Ezután kultúrműsorra került sor. A tabi járási kultúrcsoport Huszka: Gül Baba című operettjét mutatta be. A szereplők sike­resen oldották meg nehéz feladataikat, amit a gyakran felhangzó taps igazolt leginkább. 1 TTégezetül díszvacsora következett, majd tánccal, vidám szó- * rakozással ünnepelték a falubeliek a szép napot. A kivi­lágított új épület pedig büszkén hirdette kultúránk fejlettségét, a közös munka diadalát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom