Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

Épülő kommunizmus ..- épülő szocializmus F okozódik a közszükségleti cikkek termelése A Szovjetunió köz­szükségleti iparcik­keinek minisztériu­mában október 11-én kollégiumot tartottak, amelyen értékelték ez év harmadik negyedé­nek, illetőleg 9 hónap­jának termelési ered­ményeit és megvitat­ták, hogyan teljesítet­ték az üzemek a Szov­jetunió Miniszterta­nácsának és az SZKP Központi Bizottságá­nak a közszükségleti cikkek termelése fo­kozására és a minő­ség megjavítására vo­natkozó 1953. október 10-i határozatát. A minisztérium vál­Uj élelmiszeripari üzemek Nyikolajevben befejezték egy nagy tejüzem építését. Itt az egész ter­melési folyamatot gépek, automaták végzik. Dnyepropetrovszkban is épül egy új tejkombinát. A főüzem épületét és a villanytelepet már át is adták rendeltetésének. Kievben október végén kezdi meg a termelést az új ömlesztettsajt- gyár. A legkorszerűbb gépekkel fel­lalatai ez év 9 hónap­ja alatt jelentősen emelték a termelést, terven felül 55 millió méter különböző szö­vetet, 3 és félmillió pár harisnyát, sok ci­pőt, diszműárut, köt- szövötíárut és egyéb cikket gyártottak. Ukrajnában szerelt üzem évente 2.5 ezer tonna sajtot gyárt. A hmelnyicki húskombinátíban ha­talmas hentesáruműhelyt helyeznek üzembe. A virmyicai húskombinát idén 14 ezerrel több doboz konzer- vet gyárt, mint tavaly. A Vinnyica- területi Barban, a Poltava-területi 3ahmacsban és Prilúkiban hűtőhá­zakat építettek a vágottbaromfi tá­rolására. TEJSZÁLLITÓ Reggelenként hosszú gépkocsiosz­lop halad Moszkva déli kikötője felé. Mindegyik gépkocsin egy-egy hatal­mas tartály. Ugyanebben az időben a perervini zsilipek felől gőzhajók tűnnek fel a Moszkva-csatoroán, amelyek első tekintetre közönséges személyszállító hajókra emlékeztet­nek, csak amikor egész közel érkez­nek, akkor lehet kivenni, hogy a ka­binok, termek helyét óriási fémtar­tályok foglalják el. A hajók kiköt­TANKHAJÓK nek, a gépkocsik pedig odaállnak melléjük a parton és a szivattyúk sorban megtöltik a gépkocsik tartá­lyát friss tejjel. Az Oka-folyó vidékének tejgyüjtő üzemeiből szállítják a tejet a tank« hajók a szovjet fővárosnak. így min­dig frissen jut el a tej a fogyasztók­hoz. A moszkvai hajógyár megkezd- ! te a tejszállító tankhajók sorozat-! gyártását. Falusi könyvterjesztők A Jejszk-kerületi (Krasznodrr határte­rület) falvakban és ta­nyákon a mezőgazda- sági dolgozók havonta annyi könyvet vásá­rolnak, mint amennyi a közelmúltban egy év alatt sem kelt el. A könyvkereskedel­mi központ kerületi boltjában könyvter­jesztő tanácsot alakí­tottak, amely körülbe­lül 400 könyvterjesztőt mozgósított. Ezek a könyvterjesztők juttat­ják el a könyveket a távoli mezei szállások­ra. Alekszandr Jekimov, aki Krilovszkaja fa­luban lakik, az év eleje óta 56 ezer ru­bel értékű könyvet, folyóiratot és brosúrát adott el. Gurkevicsi falu könyvbarátai jól ismerik Bmitrij Dol­ját. aki segít a kol­hozparasztoknak az új szépirodalmi, politi­kai és népszerű-tudo­mányos könyvek be­szerzésében. A könyv- terjesztők közt sok: mozigépészt, postást, traktorosbrigád nyil­vántartót találunk. A kerületi könyvke­reskedelmi központ holtjaiban g hónap alatt 22 millió rubel ára könyvet adtak el.-Az altáji határterületen teljesítették a szűzföldek megművelésének évi tervét Az altáji határterület kolhozai és szovhozai a napokban teljesítették a szűz- és parlagföldek megművelésé­re előirányzott évi tervet. 2,017.000 hektár szűzföldet törtek fel és ebből több mint egymillió hektárt be is vetettek. Az ország hatalmas segítséget nyújtott az altáji növénytermesztők­nek, az új földek megművelésében. A határterület gépállomásai az idén 15 lóerős traktorra átszámítva, 16.600 traktort, ezenkívül sok kom­bájnt, tehergépkocsit és egyéb gé­pet kaptak. A Szovjetunió minden részéből 20.000 fiatal gépkezelő érke­zett a gépállomásokra, szovhozokba. Altáj növénytermesztői és gépke­zelői folytatják a szűz- és parlagföl­dek terven felüli fel szántását. <cfe ellő gyermek írta: I. Andrejeva í1 LES CSENGETÉS hallatszott •*~l Ajtót nyitottam. Egy fiatal nő lépett be: — önhöz jöttem, doktornő! —i mondta. — Tessék. Tegye le a kabátját — mondtam. A nő levetette kiskabátját. Erős, •kisportolt alakja volt. Bementünk a rendelőbe. Kedvesarcú, nagyon fia­tal, szinte kislányos volt, de arca az asztalilámpa fényében elgyötört­nek, sápadtnak látszott. — Mi a baj? ■*- kérdeztem. — Segítsen rajtam, doktornő! — mondta és sírvafakadt. Már kezd­tem sejteni, miről van szó. — Ter­hes vagyok, de nem szabad szülnöm! — Hogy-hogy nem szabad? Mint látom, egészséges, fiatal nő. Ha­zánkban megbecsülik az anyaságot. Mindenben segítségére lesznek. Van férje? — Igen. — Akkor mi a baj? Bizonyára nem rossz ember a férje? Válasza csak ez volt: — Nem, nem! Ennek a gyereknek nem szabad megszületnie. Elnéztem aranyos haját és elgon­dolkoztam: hogyan beszélhetném rá ezt a kedves, fiatal teremtést, hogy ne tegyen ilyen veszedelmes lépést. —Ez az első terhessége? — kérdez­tem. — Igen — felelte komolyan. — Tudja, hogy az első magzatel­hajtás talán örök terméketlenségre ítéli magát? ■ — Nem bánom! — válaszolta és r' m emelte kisírt szemét. — Úgy jöttem önhöz, mint megértő ember­hez. De úgy látom, nem tudja elkép­zelni a helyzetemet. Megsajnáltam. Esete a saját fiatal­koromra emlékeztetett. Közelebb léptem hozzá és átöleltem a vállát: — Hogy hívnak? — Nadja. — Mondd, Nadjusa, miért nem akarsz gyereket? Bizalommal nézett rám és termé­szetes egyszerűséggel válaszolt: — Szerjozsa, a férjem, tanulni akar. Attól fél, hogy a gyerek za­varni fogja, ö kért meg erre és én mindent megteszek kedvéért... Na­gyon szeretem. — Hát idefigyelj, Nadjusa! Elmon­dom egy ... másik asszony esetét — mondtam és magam mellé ültettem a díványra. S elmondtam neki va­lamit, amit még soha senki sem hal­lott tőlem az életben. — Ismertem egy asszonyt. Régen történt. Akkoriban egész életünk még harcban telt el, nem volt könnyű az élet. Az asszony nagyon szerette a férjét és hogy az tanulhasson, ugyan­erre a lépésre szánta el magát, ami­re most te akarod. És aztán soha többé nem lett gyermeke, pedig ké­sőbb mind a ketten nagyon szeret­ték volna ... El sem tudod képzelni, milyen szörnyű tragédia az egy nő­nek, ha többé nem lehet anya! Ezt csak az tudja, aki átélte. A Szovjetunióban érdekes gépeket ancatmzznsk s. tavak tisztítására. A csónak orrában szerelték fel a vágó- szerkerví ?í, rme’y különböző mély­ségben kiirtja a tavat elgyomosító növényeket A gép segítségéve} gyor­san meg lehet tisztítani a tavakat a 'különféle füvektől, amelyek akadá-- lyozzák a haltenyésztést. A képen: A Litván SzSzK »Bassaknos« hal­gazdaságában A. Macjauszkasz bri- gádvezeíő a központi tavat tisztítja. Láttam, Nadja nagyon elgondolko­zik. — Képzeld csak el, Nadia! Ott a férjed, akit szeretsz, azt akarja; hogy gyermeke legyen tőled, de te ... ÉS- esetleg megkaphatod a férjedtől, amit az a másik asszony: »Arra nem kértelek, hegy nyomorékká tedd' ma­gad!« Ez oly borzalmas, oly igaz­ságtalan volt... Nadja elborzadva nézett rém. Éreztem, hogy megremeg: — Ügye... ugye ez magával tör­tént? — Igen. — És mi történt aztán? — Aztán ... Aztán befejezte- a ta­nulmányait a férfi, most egy nagy üzem igazgatója. Három gyermeke van... de nem tőlem!' — Öh' — kiáltott fel Nadja. Szi­vére szorította erős kis munkáskezét. Rám nézett és szeméből annyi rész­vét és jóság áradt, hogy alig álltam a tekintetét. — Ez valóban borzalmas dolog — suttogta. — És ... és én nem fogom engedni, hogy elvegyék a gyermeke­met! — felállt és határozottan mond­ta: — Ne aggódjon, doktornő, sem­mi szín alatt nem megyek bele ilyes­mibe. Rábeszélem Szerjozsát. Meg kell, hogy értse!- Hiszen annyira sze­retjük egymást! * * * A Szovjetunió zapororsjei területen lévő »Zsovtnyeva Hvilja« szoviioz- ban (oszipenkovi kerület) javában szüretelnek. Marija Bobrovna, a Szocialista Munka Hőse gazdag ter­mést takarít be csoportjával. A cso­port vállalta, hogy hektáronként J44 mázsa szőlőt szüretel. A képen: Marija Bobrovna munkacsoportja: szüretelés közben. GÉP, Ta.VaK TISZTÍTÁSÁRA ' ;i ff ÓNAPOK MÚLTAK EL és Nadja nem jelentkezett. Pe­dig számítottam rá, hogy beszámol a történtekről. Egyszer az egyik üze­mi klubban megláttam az egyik kul- túrcsoport fényképén. Érdeklődtem utána. Megtudtam, hogy az üzem légjobb, szerelői közé tartozik, hogy­„Tanácstagnak lenni megtiszteltetés, de nagy felelősséggel is jár" Elmondta: Waclaw Piaskowaki poznani tanácstag Pártonkívüli lakatos vagyok. A Sztálinról elnevezett vasgyár dolgo­zóinak bizalmából kerültem a városi tanácsba. Egyben tagja vagyok a peznani vajdasági tanácsnak is. Im­már ötödik esztendeje töltöm be ezt a két megtisztelő tisztséget. Örömmel állapíthatom meg, hegy­ez idő alatt sikerült jónéhány ügyet elintéznem a város, a mtrrífcástáf- saim és vállalatom teljes megelége­désére. Hogyan? Megpróbálom el­mondani. A helyi -gazdálkodás- és lakásügyi bizottságban dolgozom. Nem közöm­bösek azonban számomra például gz egészségvédelemmel és a közoktatás­sal kapcsolatos kérdések sem. Ered­ményeimet főTeg annak köszönhe­tem, hogy az emberek jól ismernek, tudják rólam, hogy mindenkor van időn számukra. Üz emí lapunkban többször beszá­moltam a városi, illetve vajdasági tanács egy-egy ülésszakának mun­kájáról. Az az elvem, h-ogy minden ügyet körültekintően kivizsgálok. Ha ma­gam nem tudom elintézni azt az ügyet, írásban fordulok a tanács pa- naszosztályához, kérem az illetéke­seket, hogy 14 nap .múlva értesítse­nek a panasz elintézéséről. Ha a megadott határidőig nem rendező­dik az ügy, személyesen is megsür­getem .az illetőket. A napokban meglátogat például az egyik elvtárs és ezeket mondja: »Te. hallod, a mi körzetünkben bajok vannak a tejcsarnokkal'. Bizonyos cikkekben hiány van, nem vigyáz­nak a tej tisztaságára, vajat csak az ismerősöknek adnak a pult' alól. Te- [ remts rendet«. Többször ellátogattam a tejcsar- r.ckba, elbeszélgettem a háziasszo­nyokkal és addig nem nyugodtam, r.m.'g a idjesamok nem javította meg munkáját.' Néhány nap múlva, ami­kor már helyreállt a rend, Megláto­gattam a tejcsarnokot, félfűllel bai­ler. hegy a panaszftevő munkás azt mondja szaktársainak: »Beszéltem! Piaskowsktval és láícd, mindent el-' in főzett«. Ez a legnagyobb elismerés szá­momra. Arra törekszem, hogy Mint tanácstag, segítségére legyek az em­bereknek. Hadd lássák, hogy egy egyszerű munkás, akit megajándé­koztak bizalmukkal, becsülettel áll helyt. Lakásain .ajtaján a következő fel­irat olvasható: -Waclaw Piaskowski tanácstag minden szombaton 18 és 20 óra között fogad«. Ilyenkor egyik ember a másiknak adja a’ kilincset. A tanácsgyűlésekre alaposim fel­készülök. Munkaidő utón ellátogatok a kórháziba, elbeszélgetek az orvo­sokkal, nz ápolónőkkel és a'betegek­kel. Gyakran vezet utam sz építke­zésekhez, itt is érdeklődöm a mun­ka után. bírálóm a hiányosságokat. Szavaimból tártán úgy tűnik; mint­ha dicsekednék. Távol áll tőlem a hivalkodás, tudom; hegy vannak még. nagy feladataim: A tömegekkel való kapcsolatomat még jobban ef kell mélyítenem, az ügyeket még harco­sabban kell. intéznem. Tudom, hogy tanácstagnak lenwl nagy megtisztel­tetés, de egyben nagy felelősséggel is jár. A jövő városa a Nitra-folyó völgyében Töpolcany és Prievidza között te­rül el a Pártiizánske nevű új város­ka. Szemet gyönyörködtető látvány fogadja az arrafelé utazókat. Széles utak, gondozott kertek, korszerű épületek — szocialista város épül itt. A városka közvetlenül a felsza­badulás után- létesült A lakosok zöme a nagy cipőgyár- ; ban dolgozik; amelyet augusztus Sül­ről neveztek el, a Szlovák Nemzeti Félkelés emlékezetére. A cipőgyár! dolgozók, közül sokan' vettek részt a i Nitra völgyében folyó partizánhar-1 cc.ftban. Partizánske- a fiatalok városa. A fiatalos lendület tükröződik vissza a cipőgyár életében is. A dolgozók szí­vesen alkalmazzák az új munkamód­szereket, rrragasszífrvtmalú az újító­mozgalom. Évente sok szakmunkás­sal gazdagodik, az üzem; gyakran erősítik az itteni káderekkel a cipő­ipar más gyárait. A munka után sokrétű kulturális és sportlehetőség várija w dolgozó­kat. Egész Szlováki'á-szerts jól isme­rik az Augusztus 29. cipőgyár -Ja­ncsik« ének- és táncegyüttesét. A párt és a kormány nem feled­kezik meg Partizánske lakóiról, akik naponta sok vagon kiváló minőségű' cipővel látják el a köztársaságot; Egype több lakóházat, rendelőintéze­tet, éjjeli szanatóriumot, bölcsődét és áruházat építenek az új szocia­lista városban. A Csehszlovák Köz­társaság méltán büszke a partizánok: városára. Adatok a fejlődő Pekingről A pekingi, iparvállalatok összter­melése ma 6.78-szor nagyobb, mint 1949-ben. Az áruforgalom 433 száza­lékkal Italadja meg az 1949. évit. Peking területén a mezőgazdasági termelés 1953-ban 121 százalékkal emelkedett 1950-hez képest. A fel­szabadulás óta 1953 végéig az épít­kezés több mint 72 millió négyzetláb területet tett ki. Az elemi és középiskolákban 1953 —54-ben kétszerannyi diák tanult, mint 1949-ben; a diákok 70 százalé­ka munkás- és parasztszármazású. gyermeket vár és hogy elvált a fér­jétől. Megkértem orvosát, hogy ér­tesítsen a szüléskor. Ismét elmúlt néhány hónap. Egy este felhívtak a körházból. Naetja or­vosa, Konsztahtyih Mihajlovi'cs je­lentkezett. Elmondta, hogy nehéz szülésre van kilátás és gépkocsit kül­dött értem. Tíz perc mu-lva a kór­házban voltam. Valóban nehezen ment a. szülés. Egész éjszaka harcoltunk a gyermek és az anya életéért. Valamikor haj­nali négy óra tájban kihívtak a fo- gadőszebába. Nadja férje állt ott izgatottan. Nem titkoltam előtte, hogy súlyos a helyzet. — Mentsék meg Nádját! — kö- nyörgött. — Menjen csak haza — mondtam s az ajtó felé tuszkoltam. — Majd értesítjük. . . . Mire visszamentem a szülőszo­bába. Nadja egészen elgyengült. Az orvos azt tanácsolta, hogy ne kockáz­tassuk tovább az életét. Nadja meg­hallotta a szóváltást és megértette hogy ez mit jelent. Hangosan felriyö- gött: — Mentsék meg a gyereket! Csak én tudtam igazán, hogy mit jelent neki a gyerek. Az ágy fejéhez léptem és így szóltam az orvoshoz, hangosan, hogy Nadja is megértse: — Nem, Konsztantyin Mihajlovics! Az anya fiatal és erős: segítünk ne­ki. Most volt itt. a férje: az is várja a gyermeket. Látni kellett volna, hogy Nadja milyen szemmel nézett rám! A hajnpi kékes fénye szűrődött be stc ablakon, mire a gyermek megszü­letett, Odamentem Nádjához: érve­rése egyenletes, ritmikus. Az arca sápadt és fáradt volt, de végre tel­jesen nyugodt. — Mutassák a gyermekemet! — kérte gyenge hangon. ... Ismét kihívtak a fogadószobá­ba. Nadja férje állt ott, lázban égő- arccal, .kialudt cigarettával a szájá­ban. Láthatólag le sem ült az éjjel. — Nadja él — mondtam neki. — Eli és jól van. Fia született! P’PPEN SZOPTATÁSI IDŐ * J VOLT, mikör meglátogattam Nadja Voronkovát. Nyugodtan fe­küdt, kissé hátrahajtott fejjel, kar­ján a gyermek. Arcának lenyűgö­zően szép kifejezése volt; olyan, ame­lyet csak az anyaság ad meg a nők­nek s amely a csúnya nőket is meg­szépíti. Szeme mélyenülő, komoly és sugárzó lett. A kisgyerek tágra nyitotta sze­mét; anyja így szólt: — Hogy néz! A szeme egészen olyan, mint Szerjozsáé. — És moso­lyogva hozzátette: — Ö Szerjozsa vetélytársa. Még nála is jobban sze­retem. Pedig Szerjozsa naponta ír le­velet és elhalmoz édességekkel és ajándékokkal. Aztán kisvártatva újra megszólalt Nadja: — Nagyon szeretnék már haza­menni! Felemelkedett- a párnáról és a fü­lembe súgta: — Pedig milyen szörnyű volt az a nap, amikor Szerge.r megtudta, hogy mégis... Majd kedvesen- st szemembe nézett: — Feltétlenül el kell jönnie hoz­zánk. Hiszen második anyja a gyer­mekemnek ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom