Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

Vasárnap, 1954 október 10. SOMOGYI NÉPLAP 7 Szeressék vissza községük becsületét Babócsa dolgozó parasztjai DCispajtásöktiak, tdtűrű kitek ll!!ll!IIÍIIIIIIII!!l!l!!lllll!l!!!!llll!lll!llllll!llllllll!lll!!lllllll A nagy őszi munkák idején is szakítanak néhány percnyi időt a babócsaiak, hogy megtárgyalják a narpi eseményeket: szüretelt-e már a szomszéd, befejezték-e a kukoricatörtést, stb. A napokban azonban több beszélgetőtől azt is lehetett haliam: — „Igaza van az újságnak. . . még meg sem irt mindent.1' — „Hiába háboiog a Mesterné, így van, mindenki ret­tegett tőle.“ Ezek csupán szó- és mondatfoszlányok, mert ha isme­retlen tart a beszélgetők felé, el­hallgatnak. Tapasztalatból tudták, hogy hogy Babócsán bírálni csak néhány embernek volt joga, és épp azoknak, akiknek javí­taniuk kellett volna magatar­tásukon. Itt-ott még azt is megérdeklő­dik egymástól: „Ki is az a Csák­vári? Az a barna, kedves szavú? — „Az, az.‘‘ Lonyán Sándor gazda is így vélekedik Csákvári János elvtársról, aki nemrégóta dolgozik falun, Budapestről jött. Csákvári elvtárs kommunistaként, nyitott szemmel járta és járja a járást és rövid idő alatt észrevette, hol a legszükségesebb a segítség; így ju­tott hosszabb időre Babócsára. Észrevette, hogy itt felelőtle­nül bánnak a nép, az állam vagyonával, hogy erőteljesen dolgozik az osztályellenség. Hogy milyen károkat okoztak, az csak most, a szakértők vizsgálatai nyomán mérhető fel, most derül ki, hogy Tóth Jenő és Szalay Ist­ván „jóvoltából“ milyen hatalmas földterületről nem fizettek adót a községben és nem teljesítettek be­adási kötelezettséget. Igaza van az újságnak; érzik ezt az egyszerű falusi asszonyok és férfiak. De mit mondanak azok, akik forgatták már a Párttörténet lapjait, mélyebben vizsgálják az eseményeket és ismerik azt a szót és annak értelmét, hogy „osztály- harc‘‘. Azok már másképp fejezik ki magukat. Riedler elvtársból szinte robbanak a szavak — hi­szen régóta hordozza magában mindezeket. Ahol nem dolgozik a párt, a mi pártunk, ott dolgozik az ellenség. Ezzel a megállapítással azonban még nincs megoldva Babócsa köz­ség problémája. Pártszervezetet, erős, ütőképes pártszervezetet kell létrehozni — ahogy Csákvári elv­társ mondja. Mert ilyen pártszer­vezet nélkül nem lesz kifogástalan a gazdasági vezetés sem. Lehet-e ilyen pártszervezetet létrehozni Babócsán? Mi a véle­ménye erről Vezér Dezső elvtárs­nak, az általános iskola igazgató­jának, aki ismeri a pártszervezet életét, munkáját, hiszen maga is párttag. —i Lehet, csak idő kérdése, de előbb el kell távolítani szerveze­tünkből mindazokat, akik nem méltók a párttagságraj Igaza van Vezér elvtársnak: máról-holnapra nem lehet erős pártszervezetet teremteni, ehhez idő kell. De az rajtuk, babócsai kommunistákon áll, hogy hosszú vagy rövid lesz-e ez az idő. Harcoljanak hát pártszerveze­tükért szívósan, erősen. Ha Mester Jánosné azt tartja, hogy addig meg nem áll, míg be nem bizonyítja a maga „igazát“, hogyne kellene ak­kor a kommunistáknak kiáll- niuk a párt, a nép igazáért. A község legsúlyosabb problé­mái a közelmúltban megoldódtak, vagy a kivizsgálások végeztével megoldódnak. Felelősségre vonják mindazokat, akiket bűn terhel. Most a község becsületes veze­tőin és dolgozóin a sor. Babócsa dolgozóinak többsége bízik Radics István elvtársbarí, aki jelenleg a községi tanács elnöke, s jól isme­ri faluja lakóinak problémáit. So­kat várnak tőle: rendet és fegyel­met. Épp ezért álljanak mellé a falu becsületes és jóérzésű gazdái, segítsék, hogy munkáját eredmé­nyesen tudja végezni. Hiszen ugyanazok az emberek élnek ma is Babócsán, akik két-három évvel ezelőtt, amikor jó munkájukért a minisztériumtól vetőgépet, stb kaptak jutalmul és az elsők kö­zött voltak a járásban. Pártunk és kormányunk eddig sem feledkezett meg Babócsa köz­ségről és a jövőben sem fog meg­feledkezni. A község tágas, egész­séges iskolát, napközit, óvodát, stb. kapott. De ahhoz, hogy Babócsa tovább juthasson a felemelkedés út­ján, az szükséges, hogy min­den becsületes ember teljesít­se állam iránti kötelezettségét. Megyénk dolgozói, Csákvári elv­társ írása nyomán, figyelemmel kísérik Babócsa község életét és munkáját. Mutassák meg tehát a község becsületes dolgozó paraszt­jai, hogy visszaszerzik községük becsületét, jó hírét, s újra az elsők közé küzdik fel magukat, hiszen erre minden lehetőségük megvan. BALASSI BÁLINT „Régen láttam ilyen jó magyar filmet.. <Az »Életjel-« c. film bemutatójáról.) Nagy sikerrel mutatta be a ka­posvári- Vörös Csillag filmszínház október 7-én filmgyártásunk új re­mekművét, a karlovy-varyi film- fesztivál »Munkadíjá«-val kitünte­tett filmjét: az »Életjel«-t. Szuhakálló, 1952 október. A film feleleveníti a 14 szuhakállói bányász minden viszontagságát, harcát, a lé­tért, a levegőért, s ugyanakkor meg­mutatja az egész ország együttérzé­sét, fáradhatatlan segítségnyújtási készségét a bajbajutottak megmen­téséért. Szuhakálló a film meséjében Sajókút és mégis mindenki érzi, hogy a valóságban Szuhakállóról van szó, a bányászok szuhakállóiak, Deák mi­niszter és a mentési munkálatokat végzők pedig a pártot, az egész dol­gozó magyar népet mutatják be. Műszakváltásra indulnak a sajó- kúti bányászok, elbúcsúznak azok­tól, akik a legdrágábbak nekik: fé­leségüktől, gyermekeiktől, az édes­anyától. A szerelem, a szeretet mély érzései lángolnak a szemekben, a szívekben, a biztos holnapba vetett hit: holnap megvesszük a kelengyét, holnap ... Elválnak. Vidáman in­dulnak az akna lejáratához harmo­nikaszóval, mint megannyiszor és j nem is sejtik a rájuk leselkedő ve- | szélyt. Együtt mennek az idősebb ■szaktársakkal, Ambrus János párt- titkárral a fiatalok is: Takács Pali — aki először száll le az aknába — és Virágh Anna. S egyszer csak fel­süvít, feljajdul a bánya szirénája. Az arcok megmerednek, egy pilla­natra mintha az élet is megállt vol­na, hogy utána robbanásszerűen tör­jön ki az aggodalom, a kétségbe­esés, mindaz, ami egy pillanat alatt belefojtódott a kis bányászváros la­kóinak szívébe. Mindenki rohan az aknalejárathoz, Borsa Pista a moz­gó vonatról ugrik le segíteni a már- már cserbenhagyott elvtársakon. Él­ni akarunk! Élni! — harsogják a bánya mélyébe zárt bányászok. Él­ni akarok! — zokogja Virágh Anna a föld börtönébe zárva. Előtte az élet, a szerelem, kezében vőlegénye levele, szívében az őrülettel határos félelem a holnapért. Ezalatt megmozdul az egész or­szág. A párt mozgósít minden erőt. Lenn az aknában pedig egyre fogy a levegő, már többen nem bíznak a segítségben. Ambrus párttitkár meg­győző érvekkel bizonyítja, hogy az ország népe, a párt már dolgozik és ők megmenekülnek, élni fognak, él­ni a szebb holnapért. Újabb és újabb nehézségek teszik próbára a hős mentőket, de nem ad­ják fel a harcot. Már-már úgy lát­szik, hogy nincs mód a 14 bányász Négyszáz éve, 1954 október 9-én született Zólyom várának komor falai között Balassi Bálint, az első európai viszonylatban is kima­gasló magyar költő, A legújabb- kori történelmi kutatások lefosz- latták róla a hazúg romantika cifra sallangjait. A kárd és toll zengőszavú hőse volt: a bátor szív, önfeláldozó, forró hazaszeretet és a széporcájú szerelem dalnoka. Versei üdén őrizték meg a XVI. század ízes képekben dús, frissen csörgedező nyelvezetét: szélesen áradó lírai hevülete, magas ízzású költői ereje, mélységes humanista kultúrája töretlenül ragyog négy­száz év távlatában. A Julia-dalok költőjét méltán sorolhatjuk a vi­lágirodalom legnagyobb lírikusai közé. A XVI. században élt: a magyar nép történetének egyik legkeser­megmentésére, hogy a betörő gáz megfojtja őket és ekkor Borsa Pista utolsó erejét megfeszítve utat nyit a levegő számára. Virágh Anna és vő­legénye boldogan ölelik meg egy­mást, boldogan találkoznak a töb­biek is szeretteikkel és a boldog ta­lálkozás örömei között egy keserű könnycsepp hull minden jelenlévő szeméből a hősi halott Borsa Pistá­ért. A párt, a dolgozó nép életet adott a 14 bányásznak. *. * * Kiss József elvtárs harmadmagával tekintette meg a filmet. Nem talált jóformán szavakat. »Sokan azt állí­tották a bemutató előtt — mondja Kiss elvtárs — hogy nem érdekes a film. Én csak annyit mondok, bár vesebb korszakában. A háromfelé szakított országot egyképpen dúl­ták a török basák janicsárjai, a német és cseh zsoldoskapitányok. A pusztuló magyarság a csatame­zőkre szorult: a palánkok, a vég­várak sánca mögött harcolt, leg­többször csak puszta létéért, fenn­maradásáért. A szenvedés, örökös háborúság, a nyomor és a zsarnok­ság acélbilincsei között virágzott ki a végek költészete, a virágéne­kek, a vitézi dalok csodálatos hi- mes kertje; e kemény és zordon korszakban újult meg a nép ajkán a magyar nyelv és ezt örökítette át a késő századokra Balassi Bá­lint. Balassi költő volt és katona. Versei évszázadokig éltek a nép ajkán: .elesett kuruc vitézek tar­solyában fedezték fel őket, dalos­könyvekben gyűjtögették csengő sorait. Halhatatlan maradt. . s férfi vagyok, de nem egyszer kellett küzdenem a könnyekkel«. Vargha Erzsébet elvtársnő hason­lóan vélekedett és még az előadás után is vörös volt a szeme a köny- nyektől: »Nagyon tetszett a film, régen láttam ilyen jó magyar filmet. Ebben minden benne volt, amit vár­ni lehet egy jó filmtől«. * * * Kár, hogy a filmszínház vezetősége az első rész után nem tartott szüne­tet, mert a ki-bej árkálások miatt a második rész eleje élvezhetetlenné vált. A jövőben ennek elkerülésére nagyobb gondot kell fordítania a filmszínház vezetőségének. Újhelyi László. r HOGY JÚLIÁRA TALÁL, ÍGY KÖSZÖNE NEKI Ez világ sem köli már nekem Nálad nélkül szép szerelmem, Ki állasz most én mellettem: Egészséggel, édes lelkem. Feltámada napom fénye, Szemöldök fekete színe, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye. Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kívánsága. Te vagy minden boldogsága Véled Isten áldomása. Én drágalátos palotám, Jó illatú piros rózsám, Gyönyörű szép kis violám, Élj sokáig, szép Júliám! Szerelmedbe meggyűlt szivem, Csak tégedet óhajt lelkem, Én szívem, lelkem, szerelmem, Udvözlégy, én fejedelmem! Júliámra, hogy találók, örömömben így köszönék, Térdet, fejet neki hajték, Kin ö csak elmosolyodék. BALASSI BÁLINT. kedves Pajtások! A hosszú és kellemesen eltöltött nyári szünet után és túl az. is- kolábajárás első,izgalmain, ismét megindítjuk az úttörő-rovatot. Ezt a rovatot mindig a vasárnapi Somogyi Néplapban olvashatjátok. Szeretnénk, ha mindig meg lennétek elégedve azzal, amit ebben a rovatban olvastok. Ez elsősorban tőletek függ. Legyetek ál­landó munkatársaink. írjatok mindenről, a csapat életéről, a rajgyű­lésekről, tanulmányi eredményeitekről, egy-egy jól sikerült kirándu­lásról, a szakköri foglalkozásokról, sporteseményeitekről. írjátok meg azt is, hogy miről szeretnétek olvasni-, mire vagytok kíváncsiak^ Jól sikérült írásaitokat az úttörő-rovatban közöljük és kérdéseitek­re válaszolunk. Legjobb úttörő-levelezőnknek értékes könyveket adunk jutalmul. 1 Pajtások! Tanuljatok jól ebben az iskolaévben is és legyetek szorgalmas olvasói és munkatársai a Somogyi Néplap úttörő rova­tának! Előre! Az új iskolaév első hetei Még élénken az emlékezetem­ben él a nyári szünidő minden egyes napja. A sok játék, fürdés, szórakozás, amelyből a nyáron bő­ségesen kivettem a részemet. Most már egy hónap szaladt el, amióta iskolában vagyunk. ■ Azóta már jó- néhány ötöst szereztem. Nagyon szeretem a földrajzot. Az első he­tekben megismerkedtünk közsé­günk történetével. Most tudtam meg, hogy községünk 800 éves és törökök is laktak itt. Az idén már én is úttörő va­gyok. A pajtásók rajtanácselnök­nek választottak meg jó munkám jutalmául. Az úttörő-foglalkozások nagyon érdekesek. Sok diafilmet vetített már a csapatvezető pajtás. Láttuk filmen Budapestet és azt, hogy mit kapott Somogy megye az öt­éves tervtől. Minden pajtásnak na­gyon tetszett. Budapestet szeret­nénk valóságban is látni. Éppen ezért takarékbélyeget gyűjtünk és év végére kirándulást tervezünk Budapestre. Az elmúlt hónapban és továbbra is örömmel és nagy szorgalommal tanulunk, hisz ez a mi munkánk. Jó tanulást kívánok »Somogyor« szág« minden úttörő pajtásának. Előre! Büki Erzsébet, IV. o. rajtanácselnök, Háromfa, * * * Kedves Pajtás, addig is, amíg Bu­dapestre kirándultok, olvasd el Ba­lázs Hajnal levelét, aki a nyáron szép fővárosunkban volt táborozáson és leírta, hogy milyen szép ez a vá­ros. Érdemes takarékoskodni, hogy ti is meglássátok. Táborban voltam! Robog a vonat. Egyenletesen, álmosító, az ember szinte el­alszik. De nem! Ébren tartanak még a friss élményeim. Nyári tá­borozáson voltam a Szabadság-hegyen. Olyan tündéri szép volt ez a két hét, hogy szinte el sem hiszem, hogy nemcsak egy gyönyö­rű, szép színes mese, álom volt, amiből fel fogok ébredni. De nem, itt vannak társaim, akikkel együtt utazok haza a gazdag nyár két leggazdagabb hetéből: Éva, Kata, Erzsi, Mari — ők tanúskodnak! Táborozás! Óh, hogy muzsikál, hogy zenél ez a szó az úttörő­fülnek. Káprázatos mese ez — varázsos muzsika. Akkor is így száguldtunk, robogtunk a felkelő nap vörös ko­rongjával szembe, mint most. Akkor még nem ismertük egymást.; Komor volt a hangulat. Sokan talán azért is voltak szomorkásak, mert először elhagyott otthonukra, szüleikre, falujukra gondol­tak. Aggódva, félve indult meg az ismerkedés. De sebaj! Minden kezdet nehéz. A vidámabbak, bátrabbak közül egy-kettő összebe­szél és nem hiába vagyunk úttörők: száll a nóta, harsog az ének, emelkedik a kedv, s a kerekek kattogását elfojtva harsog, tör ég felé az ének. Észre sem vesszük, úgy elrepül az idő. — Budapest! Végállomás! —1 kiáltja a kalauz. Autóbuszon mentünk fel a XII. kerületi táborba. Ott kedves, vidám, fiatal ve­zetők vártak bennünket, akik sok szépre tanítottak meg bennünket. Mindenki megszerette őket, alig tudtunk elválni tőlük. Sok jóban volt részünk. Mindjárt az első napokban elmentünk a Széchenyi-kilátóba. Óh, milyen szép volt! Lent, a városban ki- gyultak az esti fények. Mintha tündérfátyol takarta volna le a tájat és egy kis tündér, az éj tündére tréfából apró csillagokat dobált volna rá. Az égen is csillag, a földön is csillag. Vörös csillag az. Or­szágház ormán és Csepelen. A lassan ballagó sötét Duna lágyan mossa partjait, tükröződnek benne égi s földi csillagok. Mint tün- dérkéz szőtte kivilágított pókhálók, olyan a Lánchíd, s a Margit­sziget sok apró Jánoska bogárka székhelye. Gyönyörű este Buda­pest! Láttuk a hatalmas várost, a dobogó szívet, orzságunk fővá­rosát. ' A táborban minden más, mint otthon. A hajnali felkelést is mily örömmel végezzük itt. Trombita ébresztő szólt, úttörő ébresztő, Rendben, csöndben zajlik le a pajtássági szemle. Sorakozó! Zászló- felvonáshoz indultunk. Zengett a dal, szállt az ének, a tábor vi- gyázzba, tisztelgésbe merevedett és a felkelő nap bíbor diadalkoszo­rújában, égő színekkel szállt, tört ég felé a piros-fehér-zöld magyar zászló. 1 Augusztus 20-ra a csillebérci „Szorgalom'1 altáborhoz hívtak meg ünnepi tábortűzre. Gyalog mentünk, erdei utón. A vén fák jó­indulatúan bólogattak, meséltek nekünk és mi figyeltünk szavuk­ra. Itt járt egykor Ságvári Endre s a többi kommunista. Ennek az erdőnek fái alatt gyűltek össze az üldözött szabadságharcosok. Csak a csillagok fénye világít. így volt akkor is, ebben az erdőben beszél­ték meg terveiket is. Csillebércen azonban megtörik a varázs. Csillebérc! De szép vagy! Durrantak a rakéták és ott fent a fekete égen sziporkázva gyűlt fényre a tűzijáték. Nagyon szép volt ez az est. Néhány nap múlva az Országház gyönyörű, pompás, aranyozott díszítésű termei­ben sétáltunk. Itt szokott ülésezni az országgyűlés. Azelőtt az is az uraké volt, ide munkás nem tehette be a lábát. Ma dolgozó pa­rasztasszony, munkásember küldötteink ülnek bent az országgyűlé­sen. Voltunk a Városligetben, láttuk Vajda-Hunyad várát, Anony­mus szobrát. Sétahajón is Utaztunk. És ezt, ezt a sok szépséget, út­törő szívünk tündérálmát, ezt akarják lerombolni a tőkések. Nem, ezt nem engedjük. Akkor az a sok szépség újra elzáródna előttünk és újra csak a gazdagok gyermekei élvezhetnék. Köszönöm a pártnak, köszönöm dolgozó népünknek, hogy fővárosunk sok száz csodáját megnézhettem és gyönyörködhettem benne. ígérem, hogy ezentúl is kitűnő tanuló leszek, azért, hogy ha­zámnak jó polgára legyek és küzdeni fogok a békéért, harcolni azért, hogy mások is átéljék ezt a két gyönyörű hetet. Jó tanulással a békéért! Előre! Balázs Hajltal úttörő, Szabadságparki iskola.;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom