Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-19 / 247. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! V A NÉP LEGJOBBJAIT JELÖLJÜK A TANÁCSOKBA! A MAGVAR DÓK 50ZÓK Pärt JA M EGYE 1 P ÄRTBfZOTTSÄi 3ÄNAK LAPJA ] XI. évfolyam, 247. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1954 október 19. S®m«gymegyei kommunisták, fel a dolgozó nép Ilii szolgálatára! FELSZÓLALÁSOK a megyei pártaktív a ülésén Vasárnapi Számunkban közöltük Tóth István elv társ, a Somogyme- gyei Pártbizottság első titkárának a Megyei Pártaktíva ülésén elhangzott beszámolóját. A pártaktíva ülésén felszólalt Szalai Béla elviurs, a Magyar Bolgozok Pártja Politikai Biz otíságáixak tágja is. Szalai Béla elvíárs felszólalása Engedjék meg, hogy átadjam 'önöknek a Központi Vezetőség harcos üdvözletét — kezdte felszólalását Szalai élvtárs. — Tóth elvtárs beszámolójából és az eddig elhangzott hozzászólásokból megálllapítható, hogy Somogy megye kommunistái teljes mértékben helyeslik a Politikai Bizottság beszámolóját és szilárd elhatározásuk annak maíadék- 'íalan végrehajtás». Semmi kétség, Budapesten kint jártam a tűzálló- téglagyárban egy szovjet elvtárssal. Ez a «tégla sokkal drágább, mint a rendes tégla. Láttuk, hogy az úton — amely elég sáros volt — több tégla bent volt a sárban, rajta tapostak. Senkinek nem jutott eszébe felvenni A szovjet elvtárs mondta, hogy tegyünk egy forintot az egyik téglára — vájjon felveszi-e valaki. Az első ember, aki arra jött, felvette róla. Kérdeztük, tőle, hogy miért hagyta a téglát a sárban, mikor az többet ér, mint X forint. A válasz az volt, hogy hiába venné fel, mert az nem fér el a zsebében. Ez mutatja, hogy a dolgozók nem kis részében a szocialista tulajdonhoz való hogy pártunk megbonthatatlan egysége a legfőbb feltétele feladataink sikeres megvalósításának. Tóth elvtárs beszámolója és a mai .afctívaülés alapján az a megállapításom, hogy pártunk tagsága teljes egészében támogatja a Központi Ve- ■zftőséget az űj szakasz politikájának a megvalósításában. A Központi "Vezetőség megállapította, hogy viszony tekintetében • még van követelni való. Pártszervezeteinken múlik, hogy a dolgozókban milyen gyorsan változik meg ez a viszony a szocialista tulajdonihoz és milyen gyorsan érti meg a munkás azt, hogy nemcsak azzal használ magának, amit a zsebébe tud tenni, hanem használ népének, osztályának, de saját magának is, ha nem tapossa sárba, hanem felveszi és rendeltetési helyére teszi az értékes anyagot; többet használ, mint az 1 forinttal. Sok helyen a pártszervezetek keveset tesznek, hogy ezt megértsék a dolgozók. Hogy az önköltségcsökkentés terén fennálló súlyos mulasztások mennyi kárral járnak, arra a beszámolóból és a hozzászólásokból számos példát lehet látni. Százezrekkel károsítják meg gondatlan munkaszervezés következtében az államot. Hozzájárul az önköltség kedvezőtlen alakulásához .mindenekelőtt az, hogy a termelékenység kedvezőtlenül alakul és az anyagot pazarolják. Ez a két főoka az önköltség romlásának. A termelékenység azért alakul többek között rosszul, mert olyan helyeken, ahol könnyű volna a 'munkát jobban megszervezni, kevesebb munkával többet végezhetnének — ezt harmadrendű kérdésnek tartják, nem tőrödnek vele. Elhanyagolják a műszaki feltételeket, a termelés jobb megszervezését. Az; anyagpazarlás országszerte igen nagy méreteket ölt. Igen súlyos bajok vannak ezen a téren. Ezt ki lehet mutatni minden üzemben, állami gazdaságban, rengetegbe kerül ez az államnak. Hogy ezen változtatni tudjunk, első előfeltétele, hogy a vezetésben keressük a bajok okát' és a vezetés módszerein kell elsősorban változtatni. Az: állami vezetésen, az igazgató munkáján és a politikai 'vezetésen, a pártszervezet, a szakszervezet munkájának vezetésén. Erősíteni kell a párt és a tömegek közötti kapcsolatot Az előttünk álló nagy- feladatokat csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha a párt és a tömegek közötti kapcsolatot megszilárdítjuk, erősítjük. Egyes elvtársak elmondják, hogy 1945—46-ban milyen harcos évek voltak, amikor vertük a reakciót, amikor a párt kemény harcot vívott a földbirtokosok és sze- kértolóík ellen. A dolgozó tömegek bizalmára nem kisebb mértékben van ma szükség, mint 8 évvel ezelőtt — bár ezt sok funkcionáriusunk elfelejti. Ti gy veszik, hogy pártok .nincsenek Magyarországon, a hatalom osztatlanul a munkásosztály kezében van, ezért elég, ha a dolgozókat meggyőzés helyett a hivatali asztalokhoz rángatjuk és utasításokat adunk nekik. Feladataink sikeres ellátásának előfeltétele, hogy a dolgozókat mozgósítsuk megoldásúkra. Mozgósítani pedig csak akkor ■tudjuk őket, ha '-bizalmukat megerősítjük. A párt helyes politikája a dolgozó nép széles köreiben tetszésnek örvend. A párt Központi Vezetőségének múlt év júniusi határozata után komoly mértékben megerősödött a dolgozók bizalma, de ezen nap mint nap tovább kell dolgozni. Hogyan lehet a nép párt iránti bizalmát növelni? Mindenekelőtt példamutatással. Ha a mi kommunistáink elöljárók az állampolgárt kötelezettségek teljesítésében, akkor a nép követi őket. A Kaposvári Cukorgyár párttitkára hiába szól a dolgozókhoz a takarékosság kérdésében, hiába próbálja őket nagyobb takarékosságra nevelni, Tanítani, szemére hányják, amint a beszámolóból hallottuk: »vizet prédikál, bort iszik-«. (Taps.) A dolgozó nép párt iránti bizalma növeléséhez szükséges a kommunista szerénység. Vannak még a helyi párt- és állami vezetők között kiskirályok. A mi népűnk nem szereti a .királyokat, mint pl. 50 évvel ezelőtt. Azokat a vezetőket szereti a nép, akik jó munkájukkal, tudásukkal emelkednek ki a dolgozók közül, nem hangjukkal. Somogy megyében is sok a tennivaló ezen a téren. Gőgösek a mi embereink. Fellengősek, félvállról .kezelik a dolgozókat és ez nagyon sok visz- szatetszést kelt, ez megnehezíti a párt és a tömegek közötti viszony fejlődését, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok megszilárdulását. Arra kell figyelmeztetni ezeket, akik többségükben jóhiszeműen teszik ezt, hogy ezzel nem szolgálják, de soaz átmeneti gazdasági nehézségeink kiküszöbölésének fő módszere a termeíés emelése, különösen a mezőgazdasági gépek, a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági felszerelések gyártása, az. önköltség csökkentése. Hegy a múltban milyen súlyos hibák voltak ezen a téren, arra a beszámolóból és a hozzászólásokból sok példát. láttunk. Mit jelent, Ina 23 százalékká! nő az önköltség a téglagyárban, ha az állami gazdaság felébe adja a krumplit kiszedésre és lehetővé teszi, hogy a gazdaság vagyonát Csáki szalmája módján hordják szét? Azt jelenti, hogy ezeken a helyeken nem elsősorban a dolgozók, hanem a helyi vezetők, az igazgató, a párttitkár hibájából nem szolgálják a párt politikájának az ügyét, nem teszik -meg .mindazt,' amit meg kell tenni az életszínvonal emelkedésének 'biztosításáért. Alá kell húzni, hogy nem a dolgozókat kell elsősorban ezért hibáztatni, szidni — rajtunk múlik, hogy milyen az; üzemiben a termelés, a fegyelem, hogyan megy a munka. Rajtunk múlik, helyi vezetőkön és a felső veze-.< tőkön. INTem egy a felszólalók közül joggal tette szóvá, hogy nemcsak.' lent, hanem fent -a gazdasági vezetőségben is --voltak hiányosságok a, munkában, amit a KV is feltárt. Meg! lehetnek győződve, hogy a párt. Po-i ldtikai Bizottsága és a kormány e! van szánva, hogy felveszi a harcot, és leváltja mindazokat, akik a párt politikáját nem hajtják végre — a mezőgazdaság fejlesztése, a terme-: lés, a dolgozók életszínvonalának fokozott emelése érdekében. (Taps.) De egyes helyi vezetőknél valami-; féle csodavárás van helyenként. Úgy; gondolják, hogy a párt szilárd elhatározása, az életszínvonal emeléséért! mást sem kell tenni már, csak várni, hogyan emeli a párt az életszín-' vonalat. Világosan kell látni, hogy az életszínvonal még az új szakaszban sem emelkedik magától, ennek megfeszített munkával meg 'kell teremteni az előfeltételeit. Ha nem emeljük s. termelést és nem csökkentjük az önköltséget, nyilvánvaló, a párt vezetése ilyen esetben nem képes az életszínvonal emelkedését biztosítani. Ahhoz, hogy az életszínvonal emelkedése biztosítható legyen, a dolgozók jobb munkája kell, a termelés fokozott emelése, az önköltség csökkentése kell. Hogy nem a dolgozókon múlik elsősorban, hogy hibák vannak egyes kerületeken, hanem a vezetésen, arra számos ’példát lehetne feühc-zni az ország Bármely részéről. A budapesti MÁ’VAG-gyár az egyik legrosszabbul (dolgozó üzem volt, <az elműt t évben nem teljesítette export- kölelezéttsegét, általában a terv teljesítésébei: lemaradt, az önköltség- nagyon kedvezőtlenül alakult. Amikor a párt megvizsgálta a hibák okait s leváltotta a vezetőséget,-rövid idő tlatt gyökeresen megváltozott a helyzet. Az üzem kezdte termelési tervét teljesíteni, az önköltség kezdett -kedvezően alakulni. Pe- dig a munkások ugyanazok voltak,; akik félévvel ezelőtt; akik csodákat'; voltak képesek művelni 1945—46- ban, most is, rövid idő alatt bármi-', latramélió eredményeket értek el, mert megjavult a vezetés, mert az igazgató, a párttitkár, a szakszervezeti enioerek helyesen látják a feladatokat. Meg tehetünk -győződve ar-' ról, hogy ez a példa az ország na— gyón sok vidékén, Somogybán, 'is! megtalálható. Ha jól megvizsgáljuk, hogy az -ál-> lami gazdaságokban, gépállomásokon, téglagyárban, Textilműveknél miért vannak bajok, feltétlenül azt kell megállapítani,, hogy azért, mert a vezetésben hibák vannak. Ebből adódnák a tennivalók. Ahol a termelésben .lemaradás van, az önköltségben bajok vannak, elsősorban és mindenekelőtt a vezetést kell megvizsgálni. Nem kell persze mindenütt leváltani a mai vezetőket, nincs erre szükség, de kell, hogy a vezetőkkel együtt elemezzük a hibák okait, s közösen összefogva, a vezetést megjavítva, dolgozzunk ki tervet a hibák kiküszöbölésére. Itt, élvtársak, nagy szerepe van természetesen nemcsak a vállalatvezetésnek, az üzem igazgatójának, hanem párttitkárainknak is. A párttítkároknák, igen nagy szerepük van abban, hogy •a dolgozók- megértsék a párt politikáját és lelkiismeretesen, önfeláldo- zöan dolgozzanak a párt politikájának megvalósításán. Kell. hogy meglássák a dolgozók az összefüggéseket a kis helyi események, jelenségek és a nagy, országos események között. A pártszervezetnek kell elérnie, hogy megértsék a dolgozók az összefüggéseket, s meglássa a téglagyári munkás 1—2 tégla sárbatíprásána'k következményét és ennek összefüggését az életszínvonal emelésével. Fokozni kell a termelékenységet, harcolni kell a pazarlás ellen kát ártanak a pártnak. Lehet növelni a párt iránti bizalmat okos szóval, a párt célkitűzéseinek türelmes magyarázatával. Egyes dolgozók nem értenek mindent a párt politikájából, kételyeik vannak, ezeknek türelmesen meg kell magyarázni, nem leinteni, ledorongolni. Nekünk nem erre van szükségünk, hanem arra, hogy az emberek véleményét, meggyőződését változtassuk meg, hogy őszintén, meggyőződésből kövessék a pártot — szavakkal és tettekkel. Ezt akkor tudjuk elérni, ha meggyőzzük és nem ledorongoljuk Őket. A kommunisták 5—6 éyvel ezelőtt ifem engedték a pártot szidni. Az utóbbi időben gyakran 'elő- fordul, hogy kommunisták tiüe- hallatára nem egyszer ócsárolják a pártot, a kormányt és a kommunisták úgy tesznek, mintha nem hallanák. "Ez a dolgozókban színién visszatetszést vált ki, csökken a dolgozókban a párt iekintélj e. Hogy megerősödjék a dolgozók bizalma, kell, hogy a pártvezetést, a kormányt megvédjék a kommunisták az ellenséges rágalmakkal, fecsegésekkel szemben, hogy kiállja- hak mellette bátran még akkor is, ha kisebbségben vannak. Kell, hogy megvédjék a vezetés becsületét. Ez erősíti, -elősegíti a tömegekben a párt iránti bizalmat. Az. ellenség néhol egész elszemtelenedett. Feladatunk, hogy fejére üssünk az ellenségnek ott, ahol nagyon nyújtogatja a fejét. (Taps.) A párt Központi Vezetősége ülésével megfújta a .harci kürtöt és kiadta a jelszót: kommunisták az élre, kommunisták a tömegek közé. Az Önök jó munkáján múlik, hogy a somogy- megyei kommunisták, a somogyme- -gyei dolgozók hogyan válaszolnak, erre. A párt olyan feladatokat állít elénk, amelyek csakis a dblgozó nép jólétét biztosítják. Fel tehát, elvtár- sak, a dolgozó nép hű szolgálatára! A kaposvári járás hozzájárul, hogy több hús, zsír, élelmiszer jusson a dolgozók asztalára Kovács Sándor elvtárs, a kaposvári járási pártbizottság elsőtitkára felszólalásában főbbek között a következőket mondta: A júniusi határozattal kapcso! latban az a szólás-mondás járta, hogy ez annyit jelent a dolgozó !í parasztságnak, mint az őszi vetés- nék a májusi eső. Úgy érezzük, hogy ezzel a határozattal adta meg a párt a mi parasztságunknak a várt választ, ebben mutatta meg világosan a tennivalókat. De még mindig úgy érezzük, hogy valami nincs rendben. Még magunk között, a párt- furikcionáriusok között is bizonyos határozatlanságot tapasztalunk. Nem olyan lelkes munka jellemzi őket, mint amilyen régebben jellemző -volt a funkcionáriusokra. Mi ennek az oka? Úgy látszik, hogy nem érdekük a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot olyan anyagi erővé változtatni a dolgozó parasztság körében, mint amilyen erővé változtattuk az iparosítást. Én úgy gondolom, hogy elsősorban ebben mi, vezetők vagyunk a hibásak. Mi sem értettük meg azt, amit a Központi Vezetőség határozata nagyon világosan leszögez: a mezőgazdasági terméshozam fokozását és a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását. Bár beszéltünk sokat a munkás-paraszt szövetség megszilárdításáról szóló határozatról. Rákosi elvtárs is nemcsak júniusban, hanem még azelőtt is figyelmeztetett arra, hogy nem lehet fejleszteni a mezőgazdaságot, ha nem építenek a dolgozó parasztok támogatására. A mi hibánk az, hogy a parasztság erősödő bizalmát nem tudtuk megfelelően szilárdítani. Nem tudtuk meggyőzni arról, hogy a párt és a kormány szavára úgy építhet, mint a kősziklára. Járásunk területén legtöbb kilépő a szabadi tsz-ben van. Mi kimentünk és ismertettük a minisztertanács határozatát a tsz- ből kilépő tagokra vonatkozóan. Nem hittek nekünk. Ennek mi vagyunk az oka, mert tavaly azt mondták, hogy a kilépett tsz-ta- gokat visszamenőleg egy évi adóval megterhelik, de nem ez történt, illetve ha meg is terhelték őket, de azok nem fizették ki az adót, nem teljesítették az állam iránti kötelezettségüket. Tóth elvtárs beszámolójában azt mondta, hogy ne a felső szervekben keressük a hibát először, hanem tegyünk rendet a saját házunk táján. De mi nem várunk arra, hogy a nálunk meglévő hibákat kijavítsuk, hanem addig is megmondjuk véleményünket mind a Központi Vezetőségnek, mind a Megyei Pártbizottságnak.. (Taps.) A Központi Vezetőség határozataira azzal felelünk, hogy hiindent megteszünk^ hogy növekedjék a mezőgazdasági termelés, hogy meg legyen az előfeltétele a népjólét emelésének, hogy a dolgozó parasztság teljesítse állam iránti kötelezettségét. / Ez utóbbiban súlyos mulasztásokat követtünk el. Tűrhetetlen állapot, hogy sertésből nincs egyetlen elszámoltatás sem. A KV határozata után hozzányúltunk ehhez a kérdéshez és Magyaregresen azóta 13 sertést, 12 marhát; 929 kg baromfit gyűjtöttek be 4 nap alatt. A hátralékos községekben olyan véleményekkel találkozhattunk,- hogy a becsületes parasztok azt mondják: lám, én beadtam, a hátralékosnak nincs bántódása, miért adtam én be. Ezt a hangulatot meg kell változtatni a falun. A kommunista példamutatással nincs minden rendben. Ennek mi, vezetők vagyunk az oka. Ezt az utóbbi években elhanyagoltuk. Párttitkárnak, párttagnak lenni nem kötelezettség- többlettel jár, hanem kiváltságos helyzettel — gondolták egyesek« Úgy értelmezik a párttagságot,- hogy így lehet tanácselnök, így juthat valaki vadászengedélyhez, így menekül meg a transzferálástól, stb. Ezt a hangulatot kell nekünk szétrombolni. A járás területén 6 párttitkárt váltottuk le, mert nem fizettek éveken át adót. Az elvtársak hozzájárulása kellett, ^ hogy transzferálhassanak a községekben, persze ők is hátralékosok lévén, megakadályozták ezt. Hogyan reagált a párttitkárok leváltására a dolgozó parasztság? (Folytatás i 2. oldalon.)
