Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

Vasárnap, 1954 október 17. SOMOGYI NÉPLAP 5 A lábodi gazdák tudják, hogy érdemes több kenyérgabonát termelni A Z IDÉN sok bosszúságot oko­zott az időjárás a lábodi dol­gozó parasztoknak, t.sz-tagoknak. A nyáron, amikor a sárguló kövér' ka­lászok, s a zöldelő kapásnövények dús terméskilátás biztató reményét •erősítették .meg a gazdákban, két­szer egymásután viharos jégeső ver­te végig a lábodi határt. Különösen a gabonaíélékben tett nagy kárt a jég, ami számos gazdának törte meg munkakedvét. — Honnan lesz vetőmag? — ke­seredtek el többen. A községi tanács ■azonban biztató választ adott a gaz­dáknak, hisz a párt és a kormány időben intézkedett a vetőmaghiány pótlásáról. Ez megvigasztalta a lá- bodiakat. Volt azonban egy másik igen sür­gős megoldásra váró problémájuk is. Ugyanis az előző évben a tsz-ből ki­lépett gazdák közül jónéhányan sé­relmezték, hogy nem olyan minősé­gű földet kaptak vissza, mint ami­lyet bevittek a közösbe. A községi tanács ez ügyben is igyekezett in­tézkedni, s így elégtételt adni az •embereknek. Ezután egyre nőtt a gazdák munkakedve, s 3 tanács iránti bizalom még jobban erősödött. Ezt még csak tovább lendítette a legutóbbi párt- és kormányintézke­dés. Egyre többen jelentkeztek és jelentkeznek a tartalékföld bérbe­vétele végett. Rövid idő alatt az 520 hold tartalékterületből csaknem 200 holdat hasznosítottak. Az a tény, hogy ma sokkal érde­mesebb több gabonát termelni, mint bármikor ezelőtt — mert a kormány rendelete értelmében a kapáster- ménybeadást is lehet kenyérgaboná­val teljesíteni, s minden mázsa be­adott kenyérgabona után 10 kiló korpát kap. a termelő térítés nélkül — arra serkenti a gazdákat: na­gyobb területet vessenek be most az őszön kenyérgabonával s jó talajmű­veléssel minél nagyobb termésered­ményt érjenek el. E DDIG MÄR vagy 40—50 gaz­da határozta el, hogy nagyobb területen vet kenyérgabonát. Ehhez többen tartalékterületet vesznek bér­be. A napokban 3 holdat vett bérbe a tartalékterületből Segesdi Ferenc is, aki tudja, hogy a föld hálás, ha jól bánnak vele, s azzal, hogy na­gyobb területet művel, elsősorban saját jövedelme gyarapodik, de se­gíti az ország közellátását is. Megmutatkozik az őszi mezőgaz­dasági munkák eredményein is, hogy ríagy a munkakedv Lábodon. A burgonya és napraforgó betakarítása már majdnem, 100 százalékra meg­történt, a kukorica törése is teljes lendülettel halad. Az ősziárpa és a rozs vetőmagja már földbe került, s a búzavetésből sem sok van hátra. Jó példával, járnak az élen az őszi mezőgazdasági munkákban ígér Fe­renc 19 holdas, Balatinecz István 12 holdas, Török József .7 holdas és még sok dolgozó paraszt. A tanács igyekszik jól irányítani az őszi me­zőgazdasági munkákat, ami szintén alapja a község jó eredményeinek. Nagy a bizakodás a falu dolgozói­ban, különösen a helyi népfront-bi­zottság megalakulása óta. Ez érthető is, hisz a népfrontdoizottság sok olyan feladat megoldását vette terv­be, ami az egész község óhaja. A többi között tervbe vették sütőüzem létesítését a/községben, amellyel je­lentősen megjavítják majd a helyi kenyérellátást s nem kell Segesdről hordani- a kenyeret. Ugyancsak ha­tározatot hozott a népfront-bizottság egy orvoslakás és orvosi rendelő megépítésére, a villanyhálózat kibő­vítésére, illetve rendezésére, A KÖZSÉG DOLGOZÓI eddig is bizalommal fordulták a tanácshoz problémáikkal és most is olyan tanácsot akarnak választani, amelynek segítségére minden eset­ben bizton számíthatnak. Szűcs Ferenc. r SS öltön ve a gazdagodás útján TJ" AZÄNK ' szép ország. Lenge- I dező gabonatáblák, piruló szántóföldek, különböző kapásnövé-1 nyék, erdők, mezők, ligetek változa­tos hazája. Jó termőföldje gazdag­ságot ígér. S benne a szorgoskezű dolgozó nép csodákat művel. Lecsa­polja a mocsarakat, feltöri a Szűz, műveletlen területeket, erdőket te­lepít az eddig haszontalan futóhomo­kon, rizst termel a sziken: meghó­dít minden talpalatnyi földet. ' Gazdag, jómódú népet! Ez a cél -mindannyiunk közös ügye. Ez a -cél­ja'a'mezőgazdaság fejlesztését célzó párt- és kormányhatározatnak is. "Gazdagságunk ennek végrehajtásá­tól függ. Ezt ismerték fel Böhönyén is még a múlt télen. Szombath Ernő, az ál­talános iskola tanárának agyában született meg a gondolat: gyümölcs-- fákat kellene nevelni, ,s - gyümölcsö­söket telepíteni. Böhönye vidékének talaja kiválóan alkalmas erre a cél­ra. Ezenkívül a dolgozó parasztság­nak be kellene mutatni a növény- termelés helyes módjait. Ha a pa­rasztság látja is az ajánlott módszer ■eredményét, akkor maga is alkal­mazni fogja. Gondolatával a párthoz, tanácshoz -sietett. Megbeszélte a párttitkárral, tanácselnökkel a tervet. A falu ve­zetői magukévá tették az elgondo­lást, s elhatározták, hogy segítik . valóraváltani. Az elhatározást tett követte. Az iskola rendelkezésére bocsátottak 400 négyszögöl területet, s tavasszal istállőtrágyával megtrá- •gyázták, bekerítették. Megindulhatott a munka. Szom- 1bath Ernő elkészítette a betelepíté- .33 térvet. A kert nagyobb része cse- • -------—---------------­m etekert, többi része pedig kísér-. leti kert lesz. Igen ám, de honnan vegyenek csemetéket? Szombath Er-j nő meghallotta, hogy az egyik er- dészlháznál a múlt ősszel vadalmából, vadkörtéből ecetet préselték, a visz- szamaradt növényrészeket a szemét­dombra dobták, s most ott szépen hajtanak a vad facsemeték. Nosza, azonnal kerékpárra! A tanár s egy csapat úttörő többször fordult az erdészházig és vissza, amíg vagy .3500 fiatal kis csemetét összeszedtek, elültették szép sorjában az új cse­metekertben. A KÖZSÉG továbbra sem íe­** ledkezett meg a segítésről. Különösen Fenyvesi- Zoltán elvtárs, a tanács közigazgatási előadója se­gített sokat. Egyéves juhar- és. ja- pánakácesemetéket ajándékoztak a csemetekertnek. A fiatal csemetéket ötször fejtrágyázták. Ez meg is lát­szik rajtuk. Aki nem látja, el sem hiszi, hogy az egyéves csemeték, melyek a tavasszal keltek ki a mag­ból, már ujjnyi vastagok és 50—60 cm magasak. A második éves. juhar­csemeték pedig az idén 1 m-es haj­tásokat hajtottak! íme, a fejtrágyá­zás, a gondos munka eredménye! S ezt. mindenki láthatja, mert az út mellett van és gyakran meg is áll­nak az arra haladók, hogy megbá­mulják a gyönyörű kertet. Szombath elvtársnak. — úgy is mondhatnám: a község vezetőségé­nek — további tervei is vannak* Már gyűjtik a tanulók a vadalmát, kiszedik magjait, s novemberben csí­ráztatják. A jelenlegi kert máris szűknek bizonyul. Ezért a tanács j most 800 négyszögöles területet adott erre a célra. Ide telepítik ál; I az egész csemetekertet, s még most az. ősszel a csemetéket szétültetik iskolába, hogy ott megerősödve, au­gusztusban beszemezzék azokkal , a gyümölcsfajtákkal, amelyek leg­megfelelőbbek Böhönye és környéke talajának. Tervbevették, hogy megkezdik a sző'őtelepítési kísérleteket is, hogy a Böhönyén • termelt direkttermő faitákat felváltsák értékes bort adó szőlőkkel. Akár Szombath elvtársat, akár a falu vezetőit kérdezzük, meg, hogy miért fordítanak .ennyi munkát a csemetekertre, izgalomba jön S csil­logó szemekkel magyarázza a távo­labbi terveket, a falu későbbi meg­változott arcát,, a gazdag, jómódú parasztság jövőbeni életét. —- Nemcsak a falut, az egész kör­nyéket el fogjuk látni jófajta gytí- mölcsfáKkal. Csák legyen annyi, hogy az igényeket ki tudjuk elégí­teni. Már most is, pedig még csak egyéves csemetéink vannak, lépten- nyr.mon megállítanak bennünket a dolgozó parasztok és érdeklődnek, hogy mikor lehet fát kapni. S azt is megmondják, hogy milyen gyümölcs­fát szeretnének! A Z ISKOLA csemetekertje te- . hát • kölzös üggyé vált, az egész falu dolgozóinak közös ügyé-, vé. Miért van mindez? Azért, mert Böhönye népe meggyőződött arról, hogy a mezőigazdaság fejlődésének az az igazán helyes útja. amelyet a párt és' & kormány mutatott meg neki. Meggyőződött róla, hogy ez az út vezet oda. hogy hazánk nemcsak’ szép, de gazdag is legyen! » Várkónyi Imre. Kit rád dolgozó parasztjai bíznak az államban TTJ NEVEK kerültek a ka- ^ rádi tanács versenytáblá­jára. Bóka János (Dózsa-utca), Wagner Györgyné, Magyarica Im­re, Szincsák János neve olvasható a többi között a sok névvel együtt. Azoknak a dolgozó parasztoknak a neve, akik élenjárnak a beadás­ban, akik már teljesítették őszi vetéstervüket és rendezték évi adótartozásukat. Megerősödött a karádi gazdák bizalma is az ál­lam iránt, magasabbra csapott a munkakedv lángja, különösen most, miután meghallották, hogy milyen kedvezményeket biztosít a párt és a kormány részükre. Ér­zik, tapasztalják nap mint nap, hogy az ő- életüket is gondos fi­gyelemmel kíséri az ország. Az idén több búza kerül a föld­be, mint tavaly, mert a kormány legújabb rendeletével érdemeseb­bé tette a kenyérgabonutermelés növelését. Egyre fokozódó lendü­lettel végzik az őszi munkákat a karádi gazdák. Nem volt ez mindig így Kúrá­don. Nem mindig dolgoztak ilyen -munkakedvvel, mint most. 13 ezer kát. hold a község ha­tára és ebből a múltban’ 7462 hold volt a nagybirtok, 30—40 család kezében. 5784 holdja volt csak a veszprémi püspökségnek. 1945 után ezek a földek a jogos tulajdo­nosok kezébe kerültek, azoknak a kezébe, akik verejtékkel áztatták. Ma ezek az emberek az urai és becsületes művelői a földnek.f A karáaiak maguknak dolgoznak és építenek boldog jövőt. 'TVT’EiVÍ KELL verítékezve túrni a földet, mert gépállomást létesített az állam Karádon, amely segíti a dolgozók munkáját. 1951- ben létesült a, gépállomás. Jelen­leg' 21 traktor, 4 kombájn, 20-nál több cséplőgép segíti a falu dol­gozóit munkájukban. 3 vontató, 5 kultivátor, 50 különböző mező- gazdasági gép áll még ezenkívül a dolgozó parasztok rendelkezésé­re. Sok szám és adat bizonyítja a falu lakossága életszmvonalárnak emelkedésé^ Nézzük meg a föl d- művesszövetkezétet, hogy meny­nyi értékű árut vásároltak a dolgozók 1953-ban. Igen nagy szá­mot kapunk. 5 millió 847 ezer fo­rint volt a szövetkezet áruforgal­ma. És ez a szám az idén tovább növekszik. Az év első felében 3 millió 544 ezer forint, s csak júli­usban és augusztusban 1 millió 414 ezer forint értékű árut vásá­roltak a dolgozók. Ha hozzászá­mítjuk a második félév kb. 4 mil­lió forintos áruforgalmát, akkor 30 százalékos emelkedés tapasz­talható a múlt évihez viszonyítva. A helyi földművesszövetkezetben 59 kerékpárt, 71 rádiót, ? motor- kerékpárt, 101 zománcozott asz- talitűzhelyet vásároltak a dolgo­zók. Ezek a kiragadott számok is bizonyítékai a karádi dolgozók ál­landóan emelkedő életszínvonalá­nak. {pöBB JUT az asztalra, ízle- tesebb a falat,. ezért dol­goznak nagy munkakedvvel. Ezért, ’kerülnek állandóan: új nevek a versenytáblára, törnek új munka­hősök az élre. — Buni — A racionalizálás nem egyszerű adminisztrációs; hanem körültekintő szociális és politikai munka Egész népünk egyetértésével ta- ; esátottak el azért, hogy helyükbe, a lálkoztak a pártunk III. kongresz- j vállalat felsőbb szervénél leépítés szusán elhangzott felszólalások, me- , során elbocsátott budapesti dolgozó- lyek feltárták, mennyire akadályoz- j kát vehessenek fel. így került . a za a termelékenység emelését, a f vállalathoz Szabó József pénzügyi gyors ügyintézést az államappará- j osztályvezető, Unger Károly ellen­tusban és a termelésben egészségte-! őrzési csoportvezető Budapestről, lenül felduzzadt adminisztráció. Az j Halvai Kálmán gépészeti osztályve­azóta hozott intézkedések nyomán megkezdődött az állami' apparátus és a termelési vadminisztráció felül­vizsgálása, ezzel egyidőben a racio­nalizálás, az észszerűsítés. Számos munkakört megszüntettek vagy beolvasztottak más munkakörbe. Államunk intézkedése a dolgo­zók helyeslésével találkozott: megértették, hogy erre az át­szervezésre szükség van, hiszen nem kevés helyen maguk a dol­gozók vetették fel, hogy a fel- duzzasztott adminisztráció nem elősegítője, hanem fékje volt a termelésnek. | Ez elsősorban abból fakadt, hogy az elmúlt tíz év folyamán lényege­sen gyorsabban növekedett a nem termelő dolgozók száma, mint a termelőké. Azok a dolgozók, akik pillanat- • nyilag állás nélkül is maradtak, megértették, hogy saját és népgaz­dasági érdek az átszervezés, mégis igen nehéz' feladat elé állította a vállalatok gazdasági és politikai ve­zetőit. Megyénkben például nem sok embert érintett még a raciona­lizálás, mégis komoly , gondot oko­zott, kik legyenek azok, akiket el­bocsássanak állásukból. A népgaz­daság érdeke megkívánja, hogy mindenki ott dolgozzék, ahol leg­többet tud. adni képességeiből. Ezt kellett elsőrendű szempontként fi­gyelembe venni a racionalizálásnál, ezért fordult elő olyan eset is, hogy olyanok is elkerültek az állami ap­parátusból vagy a gazdasági funk­cióból,. akiknek beosztása nem szűnt meg, hanem, helyette egy jobban hozzáértő személyt állítottak munkába. Mivel ez az átszervezés nemcsak egyszerű adminisztrációs, hanem elsősorban körültekintő szociális és politikai munkát igényel,, végrehaj­tásában nemcsak a gazdasági veze­tőknek: vállalati igazgatóknak, hi­vatalvezetőknek ad munkát, hanem a politikai vezetőknek: üzemi bi­zottsági és pártvezetőségi tagok­nak js. Nézzük meg, az üzemi bizottságok, 'illetve a szakszervezetek hogyan foglalkoztak a racionalizálás kérdé­sével, hogyan feleltek meg a biza­lomnak. hogy dolgozótársaik funk­cióval bízták meg. Meg kell állapí­tani, annak ellenére, hogy a Szak- szervezetek Országos Tanácsa nem vonta be ebbe a munkába az üzemi és szakszervezeti bizottságokat, a Szakszervezetek Somogymegyei Ta­nácsa, a szakmai területi bizottsá­gok öntevékenyen részt kértek ebből a munkából és igyekeztek se­gítséget adni az igazgatóknak, hiva­talvezetőknek a racionalizálás vég­rehajtásában. Ezt olymódon tették, hogy kérték, a gazdasági vezetőket, hallgassák meg a szakszervezet vé­leményét is a dolgozók áthelyezése, illetve elbocsátása előtt. így a legtöbb üzemben, vállalatnál a dolgozók megnyugvással fo­gadták a' racionalizálást, a szak- szervezeti aktivisták megma­gyarázták nekik, kit, miért bo­csátanak el, egyben arról is zető, akinek múltja egyáltalán nem indokolja, hogy helyette becsületes dolgozót küldjenek el a vállalattól. Vájjon hol itt a takarékosság, mi ebben az észszerűsítés, hogy csupán egyhavi szállásköltségre és külön­élés! pótlékra 8—9, ezer forintot lopjunk el a nép vagyonából? Ter­mészetes, az ilyen rendeletellenes cse­lekedetet nem nézte tétlenül az Építők Területi Bizottsága és pa­nasszal fordult a szakszervezetek központjához, de eddig még csak választ sem kapott. Még ennél is súlyosabb mulasztás történt az alsóbogáti állami gazdaságban, ahol Kovács Pál igazgató Par­tos Nándor osztályidegen sze­mély befolyására szintén nem vette figyelembe a pártszervezet és a szakszervezet javaslatát. Nem kétséges, hogy Kovács elvtárs súlyos hibát követett el, amikor a gazdaság központjában olyanoknak mondott fel, mint Göröncsics József párttitkár, Perger József és Juhász Józsefné pártvezetőségi tagoknak. Ezeket az elvtársakat munkatársaik olyannak ismerték, akik érdemesek a-rra), hogy a pártszervezetet vezes­sék. Méltán gondolják a gazdaság dolgozói, hogy az ellenség az ő el­távolításukkal azt akarta elérni, hogy a pártszervezet megszűnjön és akadálytalanul űzhessék .tovább kis­ded játékukat, a gazdaság zülleszté- sét, a társadalmi tulajdon pocséko-% Iá át. A szakszervezetre várt és vár a feladat, hGgv fényt derítsen az iiyen és hasonló túlkapásokra, ellen­séges cselekedetre és orvosolja a dolgozók jogos panaszait. Ennek ér­dekében többet is tudna tenni a szak- szervezet, ha a Szakszervezetek Országos Tanácsa instrukció­val látta volna el a megyei el­nökségeket, hasonlóképpen a szakmai központok a területi bizottságokat. Ez azonban még mindig nem késő, s hogy erre szükség van, • számos példa igazolja. Természetes, nem­csak az elbocsátások elbírálása tar- ■ tozik a szakszervezetre,- hanem az elbocsátott dolgozókról való gondos­kodás, az elmúlt hét során hozott rendkívüli munkanélküli segélyek kifizetésére vonatkozó határozat végrehajtása, a dolgozók képességei­nek • megfelelően történő elhelyezése. Az utóbbira megyénkbe^ még alig volt. szükség. Hogy van munkaalka­lom, misem bizonyítja jobban, miiit az, hogy a kaposvári járási tanács Munkaerőtartalékok Hivatalánál mindössze 37 dolgozó kérte elhelye­zését. Az elmondottakból megállapítha­tó, hogy a Szakszervezetek Somogy­megyei Tánácsa, a területi bizottsá­gok nem vártak felsőbb utasításra a racionalizálás végrehajtásának meg­oldásában. Képviselik a népgazda­ság és a dolgozók érdekeit, s ahol hibák fordulnak elő, első­sorban a gazdasági vezetők nem­törődömségéből következtek be. beszéltek, hogy államunk mesz- szemenően segítséget ad, hogy miélőbb munkába állhassanak és a társadalom hasznára vál­hassanak. Előfordult azonban, hogy a gazda, sági vezetők nem hallgattak a szak- szervezet tanácsára, nem kérték ki a pártszervezet véleményét és olyan jól dolgozókat is elbocsátottak, akik­nek nem szűnt meg a munkakörük, s akik ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Ezek közé tartozik a ka­posvári 3. sz. Mélyépítő V. is, ahol a pártszervezet és a szakszervezet vezetőségének javaslatával homlok- egyenest, megfelelő dolgozókat bo­lti tehát közvetlenül nem terheli mulasztás a szakszervezetet, leg­feljebb abban, hogy még mindig nem szerezte meg munkájával azt a megbecsülést, hogy a gazdasági vezetők mindenkor kérjék vélemé­nyét. Szakszervezeteink elsőrendű feladata a dolgozók érdekeinek vé­delme. Álljanak most a helyzet ma­gaslatára üzemi bizottságaink, s alapos megfontolás után érjék . el álláspontjuk igazát, hogy elmond­hassuk: üzemeinkben' állami appa­rátusban egyaránt eredményesen hajtottuk végre a racionalizálást: gyorsabb, jobb lett a munka, min­den dolgozó -képességeinek megfele­lő munkakörhöz jutott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom