Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-14 / 243. szám

fi francia Kiölés a bizalom megállásával még nem vállalt Űrét ielezeüségelet — állapítják meg a nyugati lapok (MTI). A nyugati sajtó szerdán reggel 'kommentálta a francia nem­zetgyűlés bizalmi szavazásának ered­ményét. Noha a lapok állásfoglalá­sa az egyes országokban a politikai csoportoknak megfelelően különböző árnyalatú, abban csaknem mind egyetértenek, hogy a Mendes-France-nak adott bi­zalmi szavazatok még korántsem jelentik a francia nemzetgyűlés végleges elkötelezettségét a lon­doni megállapodások mellett. Az amerikai lapok közül a szerdai »Washington Post« »bátorítónak« tartja, hogy Mendes-France-nak si­került többséget szereznie, de ugyan­akkor hozzáteszi, hogy ez a szava­zás »a sok akadály közül még csak az első« volt. A »The Newyonk Times« »ragyo­gó győzelemről« ír, de rögtön utána hozzáteszi, hogy »a szavazást csak a miniszterelnöknek adott, megbízás­ként lehet értelmezni a tárgyalások folytatására«. A »Newyonk Herald Tribune« figyelmeztető hangon azt írja, hogy ha nem viszik végig a londoni megállapodások valóraváltá- sát, akkor az »az atlanti rendszer összeomlását és Franciaország el­szigetelését jelentené«. Az angol sajtó hangja még az amerikainál ;s sokkal óvatosabb és tartózkodóbb. Ä »The Times« írja: »igaz ugyan, hogy Mendes-Fran- ce győzelmet aratott, a szavazás eredménye azonban mégsem biz­tosítja, hogy ratifikálni is fogják a londoni egyezményt«. A »Scotsman« kiemeli, hogy a bi­zalmi szavazással elfogadott határo­zat szövege olyan, »hogy a nemzet- gyűlést voltaképpen semmire sem kötelezi«. A »News Chronicle« szerint »a bi­zalmi szavazás nagy lépés előre, azonban olyan lépés, hogy azt. bár­mikor vissza is lehet vonni«. S szovjet-kínai egyezmények sajtóvisszhangja LONDON A „Times'“ a szovjet-kínai tár­gyalásokat kommentálva azt írja, Kínának „minden oka megvan ar­ra, hogy elégedett legyen a tár­gyalások eredményével. . .“ „A két szövetséges folytatja a lap — felhasználta az alkalmat, hogy hivatalosan követelje az amerikai fegyveres erőknek Formozából való kivonását. PÁRIZS A „rHumanité“' részletesen ki­fejtette a szovjet-kínai tárgyalá­sokról szóló közlemények tartal­mát és kiemelte, hogy a Szovjet­unió és a Kínai Népköztársaság teljesen azonos szempontból te­kint a béke biztosításával, vala­mint az ázsiai és európai népek biztonságával kapcsolatos minden nemzetközi problémára. A „Libération“ különösen ki­emelte a közleménynek azt a ré­szét, ahol arról van szó, hogy a Szovjetunió és a Kíhai Népköz- társaság szükségesnek tartja, hogy a közeljövőben értekezletet hívja­nak össze a koreai kérdésről. A szovjet kormány gépeket ajándékozott Kínának Peking (Uj-Kína). A Kínában látogatóban lévő szovjet kor­mányküldöttség a szovjet kor­mány nevében a Kínai Népköztár­saság kormányának ajándékozott 83 szerszámgépet és mezőgazdasá­gi gépet, a Szovjetunió gazdasági és kulturális teljesítményeit Pe- kingben bemutató kiállítás anya­gából. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954 október 14. A PÁRTÉLET HÍREI & iTnrMflnBTmifiiii mi miÉiiiimmmn AZ ÓCEÁNONTÜLI „JÓTEVŐK" SZEMPONTJAI Washingtonban nemrég egyez­ményt írtak alá, amely szerint köl­csönt nyújtanak Ausztriának la nya- gatausztriai Keiseck—Kreizeck vizi- erőmfi felépítésére. Az egyezményt Inhoff József né, a batéi párt- nek következtében meg sem tud- a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesz- > szervezet titkára kevés gondot( ták tartani. tési Bank írta alá, amelynek a neve [ fordít a pártmunkára, a pártszer- j De nemcsak itt, hanem a mező­nemzetközi, valójában azonban ame- vezet irányítására. Különösen a gazdasági munkák, az állam iránti népnevelőmunka irányítását ha­nyagolja el. Kommunista népne­lít az ideje, hegy já kezekbe kerüljön a hatéi pártszervezet irányítása rikai. F.zzel kapcsolatban Karl Gruber, Ausztria nagykövete az Egyesült Ál­lamokban az »Amerika Hangja« mikrofonja előtt köszönetét mondott a bankároknak. Karl Gruber egyéb­ként — régebben, mint osztrák kül­ügyminiszter, most mint nagykövet — állandóan köszönetét mond ame­rikai gazdáinak különböző »jótéte­ményeikért«. Ezúttal Gruber azért hálálkodott Washingtonnak, amiért a Keiseck— Kreizeck vizieró'mű építését szolgáló kölcsönnel újabb adósságot sóztak Ausztriára. Ez az építkezés Auszt­riának nem hasznot, hanem veszte­séget jelent, pontosabban: .növeli az osztrák villanyáram Nyugatra ex­portálásából adódó veszteségeket. Ausztria Ugyanis a nyugati terüle­tein előállított villanyáramot Nyu­gatra exportálja, elsősorban. Nyugat-! Németországba a hadiipar szükség- j leteire, mégpedig alacsonyabb áron. 1 kötelezettség elhanyagolásában is látszik a párt felvilágosító szavá- veiő, felvilágosító szó bizony nem nak hiánya. Inhoff elvtársnőt nagyon hallatszik a községben, j már többízben bírálták hanyag Ebből adódik, hogy a község dől- munkája miatt. Bírálatot kapott a gozó parasztjainak nagy része ke-; felsőbb pártszervektől, bírálták a veset .tud az új párt- és kormány- > helyi párttagok, véleményt nyilvá­határozatokról. Pedig mennyire más volna a helyzet, mennyivel nagyobb volna a parasztok mun­kakedve, lelkesedése, ha ismer­nék azokat a határozatokat, ame­lyek a paraszti munka gyümöl­csét szaporítják, a dolgozó parasz­tok életét javítják, jövedelmét nö­velik. Inhoff elvtársnő azonban jó­formán semmit sem tesz azért, hogy a dolgozó parasztok tá­jékozottak legyenek, megis­merjék a legújabb rendelete­ket és határozatokat. mint amennyiért az osztrák fogyass- j A Hazafias Népfront célkitűzéseit sem magyarázták meg a község lakóinak. így történhetett meg, h$gy a múlt hét péntekén alig 20—25 ember jelent meg a községi népfront alakuló gyűlésén, ami­tek kapják és olcsóbban, mint amennyit például Csehszlovákia fi­zet érte. Ennek ellenére éppen a Nyugatra való áramexportáláshoz akarnak újabb erőművet építeni. Mint a »Tagebuch« című haladó osztrák folyóirat megállapítja, így »Ausztria azért veri magát adósság­ba, hogy a külföldi kapitalisták öl­ni tottak munkájáról a pártonkí- vüli dolgozók —■ akik szívesen vennék a népnevelők magyarázó szavait — mindezek ellenére nem. változtatott munkáján, magatartá­sán. Itt az ideje, hogy végre jó ke­zekbe kerüljön a pártszervezet irányítása és érvényre jusson a kollektív vezetés elve, hogy a pártszervezet vezetői kom­munista' felelősségérzettel vegye­nek részt a pártszervezet irányí­tásában. Nem szabad megengedni, hogy egy ember rossz munkája miatt gyengén dolgozzék a párt- szervezet. Azért van a vezetőség többi tagja, hogy kollektíván, a pártszervezet egész tagságának be­vonásával, véleményük meghall­gatásával dolgozzanak. , 1000 köbméter silót készítenek a kadarkuti DISZ-fiatalok A DISZ Központi Vezetőség és a földművelésügyi minisztérium cső áramot (kapjanak«. Ez <i »jóte-; silózási felhívásához mind több és vők« legfőbb szempontja. Mindez azonban csak egyik oldala a kérdésnek. Másik, nem kevésbbá érdekes oldala a következő: Auszt­riából a bonni köztársaságba (expor­tálják az áramot, bár Ausztria ke­leti vidékein, ahol az ipar jelentős része összpontosul, áramhiány (van. Mindez persze ellentmond a józan észnek, de megfelel az osztrák és külföldi kapitalisták önző érdekei­nek. több termelőszövetkezeti, állami gazdasági és községi DlSZ-szerve- zet csatlakozik. A kadarkuti DISZ-fiatalok csaknem ezer köbméter ten­geriszár silózását vállalták november 15-re. Kadarkuton igen értékes vállalást tett Békés Béla lelkes DISZ-fia- tal, aki mint kőműves szakmunkás vállalta, hogy október 25-ig 200 köbméter új siló építését elvégzi, ezenkívül több megrongálódott régi silót kijavít. A toponári, me- zőcsokonyai, nagybajomi fiatalok is csatlakoztak a .felhíváshoz. Az élenjárók példája lelkesít­se megyénk minden DISZ- szervezetét, fiatalját. Minél többen kapcsolódjanak be a silózási versenybe, hogy zavarta­lan legyen a tsz-ek, állami gazda­ságok és az egyénileg dolgozó pa­rasztok állatállományának áttelel- tetése. KULÁKMENTÉS, SZÁJTÁTISÁG, KÉTKULACSOSSÁG KÖTCSÉN I. Hol kezdődtek a bajok? Október elsején csatolták Kötcse községet a siófoki járáshoz a tabi járástól. Egy hét sem telt bele, s a siófoki járásban már úgy emleget­ték Kölesét, mint »nehéz esetet«, a járás legsötétebb foltját. Sajnos, eb­ben az állításban sok az igazság, a siófokiak valóban sok bajjal járó »örökséget« vettek át a tabi Járástól. Miért? Talán Kötésén hanyag gazdák laknak, laza az állampolgári fegyelem? Nem, ezt nem állíthatjuk. Ha a község adóbevételi vagy be­gyűjtési tervének teljesítését vizsgáljuk, csak jó mondhatunk a kötcsei dolgozó parasztokról, s ezek alapján igazán nem látni azt, hogy !a siófoki járás rosszul járt az új községgel, Kötésével. Mégis, akkor mi a hiba, miért fő a feje a siófoki járás veze tőinek, amikor Kötéséről hallanak, s miért nem bánkódnék a tabi járásban a község átadásán? Nehéz dolog ezekre a bonyolult kérdésekre választ adni, de ha egy kissé visszafelé forgatjuk a község történetének lap jait, könnyen rátalálunk a hibák gyökerére. A mostani bajok, Kötcse rosszhírének szülői ugyanis |az évek­kel ezelőtt pártunk parasztpolitikájá nak végrehajtásában elkövetett hi­bák voltak. Ezek aztán az évek sor án egyre terebélyesedtek s ma már a kishitűek úgy vélik, hogy a község ebből a válságos helyzetből nem tud — legalább is belátható időn belül — kilábolni. Vegyük sorra az eseményeket. Kulák vagy nem kulák ? Még jóval a tanácsok létrejötte előtt történt, hogy Deák Béla közsé­gi jegyző és Tegzes Elemér vezeté­sével összeült egy bizottság a köz­ség kulák iái névsorának elkészítése végett. E feladat elvégzésében nyil­ván nem az a cél vezette őket, hogy kik a ’község kizsákmányolói ■— amit a falubeliek saját tapasztalataikból egyébként is tudtak. — A bizottság csak tessék-lássék munkát végzett, csupán a legszembetűnőbb adatokat vette fel a jegyzékre, olyanokat nyilvánítottak kuláknak, akiknek ki­zsákmányoló voltát semmiféle »jó­akarattal« nem lehetett éltusolni. »A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon« — ez a jelszó vezette a bizottság tagjait, akik között, ho­gyan, hogyan sem, de kommunista egy sem volt. Listára került hát Hertelendá Miklós, Hertelendi Györgyné földbirtokos, Biró Andor, dr. Csapiáros Imre és még néhányan. Hogy ezek kulákok s a listán a he­lyük, ahhoz semmi kétség nem fért. »Jóakaratú feledékanységből« — de ezt így mondhatnánk: bűnös fele­lőtlenségből — vagy hetvenöt száza­lékát a falu vérszívóinak elhagyták a felsorolásból. Időközben aztán kis­sé bővült a kulákok névsora, sza­porodtak a nevek a kimutatáson. 1948-ban már 19 kulákot tartottak nyilván, pedig 1948-ig még a falu egyetlen kulákja sem adta el föld­jét, így tehát a »földtelenség« sem téveszthette meg a bizottságot a ki- zsákmányolók felismerésében. . Még találkozunk velük ... De még 1948 után is csak a hol­dak számát nézték s így maradha­tott le a listáról a többi között György Henri,kné, Landek Lajos, Lő­rinc János, Trimmer Henrik és Boór Ferenc. Ezeket későbben a tanács vezetői -sem nyilvánították kólákká. De nézzük meg csak a felsoroltakat közelebbről. György Henrikmének ugyan 15 hold földje volt — nyilván a bizottság fi­gyelme csak erre terjedt — de ezen­kívül két és fél cséplőgamiturával is rendelkezett, cselédeiről nem is beszélve. Pedig a községben minden­ki tudja, hogy állandóan másokkal, köztük Máj Jánossal is, dolgoztatott. Annak ellenére, hogy ma már 1954-et írunk, még mindig nem mon­dott le mások munkájáról. Egyetlen kis szoba lakbéréül havonta hat-hét •napot dolgoztat lakójával. György Henrikné kulákvoltát tehát senki sem vitathatja. Landek Lajos malom- és földtu­lajdonosnál ugyancsak a holdak szá­mát vették figyelembe. Pedig nyílt titok Kötésén, hogy földjét cselédek­kel műveltette, s rajtuk kivüi két inast, három segédet, egy gépészt és hat kocsist alkalmazott. De sorolhat­juk még tovább: Lőrinc János, aki 24 hold földet s több hold szőlőt bir­tokolt, cselédjeit, még emberszámba sem vette. Nála szolgált Porga Sán­dor, a községi tanács mostani elnö­ke, aki sokat beszélhetne Lőrinc Já­nos viselt dolgairól, a többi között arról is, hogy megverte cselédjeit s így őt is. Trimmer Henrik földterülete sem érte el a hivatalos kulákhatárt, ám 18 hold földjén és 'Szőlőjében. ő is cselédekkel dolgoztatott. Boór Fe­rencet, két cséplőgépgarnitura egyko­ri tulajdonosát sem kell bemutatni a falu lakóinak. Öróla sem mondhat­nánk több jót, mint az előbbiekről. Jegyezzük meg jól ezeket a heveket, még találkozunk velük, olyan 'helyen, ahol egyáltalán nem várjuk. Kulákmentés Ne higgyük azonban, hogy a lista elkészítésével lezárult a kizsákmá- nyoló’k számbavétele Kötésén. Ahe­lyett, hogy az odaillőket mind fel­vették volna >a jegyzékre, soknak ta­lálták a már feljegyzettek számát is. Nosza, megkezdődött a felmentések sorozata. Az összeköttetések során megmozgatták a járási és megyei szerveket a felmentés végett. így mentesítették, azaz nyilvánították középparaszttá id. Lohr Henrűkinét, 24 hold föld, 2 hold szőlő egykori bir­tokosát, aki ezt a földterületet ugyan­csak pselédek segítségével munkál­ta, azaz munkáltatta meg. Még ér­dekesebb Fehér Imre esete, akit 1953 áprilisában mentesítettek — nem tudni miért, hiszen sem az 1952-es, sem pedig az 1953-as fculáfcnyilván- tartásban nem szerepelt. De ezt ta­lán az akkori mentesítő bizottság tagjai tudnák megmagyarázni: így Vörös Ferenc, Szeifer József és Ko­vács István. De nem is a listán van a hang­súly, hiszen, tudjuk, nem a lista te­szi a kulákot, de ezek felvétele és a mentesítések körüli bonyodalmak megmutatják, hogyan értelmezték Kötésén már akkor az osztályharcot. Mindenesetre a kulákok pátyolgatá- sa és mentesítése súlyos örökségként, nehezedik a község mai életére, a kulákok ezért kaptak szarvat s ezért legénykednek nagy hangon ma is. A falusi osztályharc csupán ad­minisztratív intézkedésekre való le­szorítása s a politikai munka hiánya tehát a gyökere a kötcsei hibáknak, amiről bővebben majd később, a kötcsei termelőszövetkezeteket vizs­gálva győződhetünk meg. Szájtáíiság a pártszervezetben De mit csinált ezidő alatt s mit csinál ma a pártszervezet, hogy ilye­nek történhettek? Röviden meg­mondhatjuk: semmit. A 22 tagú köz­ségi alapszervezet szervezeti élete csak tagdíjfizetésből, néha egy-egy taggyűlésből áll. Pártmunkáról nem is beszélhetünk. Nincs erőskezű, kép­zett vezetőség, amely egybefogja az alapszervezetet. Da ha már a párt- szervezetről van szó, beszéljünk elő­ször magáról a párttitkárról. Rozs Zoltán párttitkár két eszten­deje titkára a pártszervezetnek. Sem az előtte lévő titkár, sem az ő két esztendeje alatt pártmumka nem folyt a községben.' Erre — mint ő maga, Rozs Zoltán mondja — nem ér rá, de különben sem tenné, mert nem fizet érte a párt (!), egyébként is minden idejét lefoglalja az, hogy vándorzenészként járja a környéket, no meg, hogy a falu lakóinak felháborodására 1945 óta kontárkodik mint sziijjáríó Ipar- engedély váltására még a kormónv- programm után sem gondolt. A falu kommunistái elnézik neki ezt. ám a tabi járási pártbizottság is tétlenül szemlélte a titkár semmittevését s azt, hogy Kötésén a kcmimunis+ák nem váltak a község vezetöerejévé. A párttagság nevelésének h'ánva, a népinevelőmunka elhanyagolása a kulákok malmára hajtotta a vizet. Ezekután mi sem természetesebb, mint az, hogy Lux Henrikné ku'ák- asszony bizalommal fordult a párt­titkárhoz segítségért, őt kérte fel, hogy járjon közbe a tanácsnál esv jogtalan kérésének elintézéséért, amit. a párttitkár meg is tett. Szomorú valóság, de ez és több eset azt mu­tatja, hogy a kulákság a pártszerve­zet tagjait használja fel ügye 'támo­gatóiul. Kétkulacsosság ••• ... ez az, ami jellemző a pártszerve­zet több tagjára. Gáti István pél­dául, aki három párton: a kisgazda-, a paraszt- és a szociáldemokrata pár­ton vándorolt keresztül, keresve, hogy hol érvényesülhet a legjobban — 1848 óta tagja pártunknak. Osz- szeegyeztethetőnek tartja a párttag­ságot a-presbiteri teendők elvégzésé­vel. ö volt az, aki tavaly elsőként lépett ki a termelőszövetkezetből s a többieket is kilépésre buzdította, amikor mellét verve ezt kiabálta a gyűlésen: »Nézzétek meg, én kom­munista létemre is ki merek lépni a tsz-ből«. Gáti István úgy értelmezi a szervezeti szabályzatot, azt, hogy a kommunista a tömegek tanácsadója legyen, hogy Gutman Jánost ő buz­dította, lépjen ki a termelőszövet­kezetiből s ő töltötte ki Gutman kilé­pési nyilatkozatát is. Az alapszervezet tagjainak több-* sége csak formálisan párttag. Fizeti a tagdíjat, de szervezeti életet nem él, nem jár taggyűlésre. Ezek közé tartozik Garas Henrik is, aki egyál­talán nem érzi a párthoz tartozónak magát. Nyilvánvaló, hogy az ilyen pártszervezet1— mivel tagjai közöm­bösek a párt politikája iránt s nemi is igyekeznek azt megismerni —* nem tölti és nem is töltheti be hiva­tását. A pártszervezet félrevonul a község politikai életétől, szájtátian szemléli a kulákság térhódítását mind a községben, mind a termelő­szövetkezetiekben. íme, ezek az előzményei és kóroko­zói Kötcse mai betegségének. A ku­lákság éveken át tartó dédelgetése, a pártszervezet semmittevése és a ta­bi járás vezetőinek nemtörődömsége a gyökére azoknak a hibáknak, ame­lyek miatt Kötését »néhéz esetnek« hívják á siófoki járásban. Még a régi mederben folyik az élet... Kötésén ma is változatlanul, a régi medérben folyik az élet: a kulákok esténként az »Amerika Hangját« hallgatják Aranyos Reichert Hen­riknél és Cseh Józsefnél, s itt beszé­lik meg, hogy másnap miként uszít­sanak a község két termelőszövet­kezete ellen, amelynek mindketten tagjai. Gáti István szorgalmasan gya­korolja mint buzgó egyházfi a pres­biteri teendőket, a párttitkár. Rozs Zoltán zavartalanul kontárkodik s nyekergeti naphosszat hangszerét — a község két termelőszövetkezetében pedig bonyolódnak a szálak, nő a zür-zavar, amelynek elindítói, Oko­zói az említett hibák voltak. S erről adunk számot legközelebbi cikkünk­ben. Kutas József — Nagy Tamás« (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom