Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-12 / 241. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954 október 12. A POLITIKAI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról.) ma az 1950—1951-es tanév óta az ösz- szes hallgatók 64 százalékáról az el­múlt tanévben 90 százalékára emel­kedett. Volt olyan egyetem, ahol a hallgatók 95 százaléka kapott ösztön­díjat, köztük számos olyan hallgató is, aki több tárgyból megbukott. A felsorolt súlyos hiányosságok következtében a belkereskedelmi for­galom emelését, az életszínvonal nö­vekedését jórészben nem a megnö­vekedett termelés és az önköltség- csökkentés biztosította. A belkeres­kedelmi áruforgalom emelését jelen­tős részben a beruházások csökken­téséből származó anyag- és áru­készletek átcsoportosítása útján fe­deztük. A Politikai Bizottság beszámolója ezután a beruházások csökkentésével kapcsolatban — többek között rámu­tatott egyes nagyberuházások leállí­tásának okaira. A kormány elhatá-! rozta több nagyberuházás leállítását: és a felszabaduló anyagot, valamint j munkaerőt nagyrészt a mezőgazda-' ság beruházásaihoz csoportosítjuk át. j Helytelen azonban azt gondolni, 1 hogy a beruházások leállítása örök időkre szól, vagy hogy a nagyberu­házások ideje lejárt Magyarorszá­gon, amint azt az ellenség híreszteli. A leállított beruházásokat gondosan egyenként felülvizsgáljuk és egy ré­szét néhány év múlva az eredeti cél­ra felépítjük, másik részét ugyancsak felépítjük, de nem az eredeti célra, hanem az új szükségleteknek megfe­lelően, harmadik részét pedig a mai állapotában használjuk fel. A jövőben nem lehet a készből él­ni, az életszínvonal emelésének állan­dó forrásaiból lehet csak meríteni, ezért elengedhetetlen a termelés fo­kozott emelése és az önköltség csök­kentése. Felszámoljuk a mezőgazdaság elmaradását Nehézségeink leküzdése, a szo­cializmus eredményes építése szempontjából döntő jelentősége van a mezőgazdaság elmaradása következetes felszámolásának, a mezőgazdasági termelés gyors fej­lesztésének. Amikor a párt meg akarja oldani a kenyérgabonakérdést, elsősor­ban a munkásosztály érdekét kép­viseli, mert a kenyérgabonakérdés megoldásának célja a munkásosz­tály és az egész dolgozó nép ál­landó és zavartalan kenyérellátá­sának biztosítása. Ezt a kérdést pedig máskép megoldani nem le­het, mint úgy, hogy fokozzuk a parasztság érdekeltségét a kenyér- gabona termelésében. A mezőgazdaság olyan termelési ág, ahol a termelés fejlesztése elkerülhetetlenül a termelők élet- színvonalának emelkedésével jár együtt. De ez az egyetlen lehetsé­ges módja a munkásosztály élet- színvonala emelkedésének is. A kettő a legszorosabban összefügg. Ha a paraszt nem fokozza a ter­melést, nem emelkedhet a mun­kásosztály életszínvonala. Enélkül pedig nincs szocializmus. A pazarlás megszüntetése A nehézségek leküzdésében fon­tos szerepe van a gazdasági és ál­lami élet minden területén mutat­kozó pazarlás kiküszöbölésének, az állami és gazdasági apparátus bürokratikus kinövései megszün­tetésének. A takarékossági intézkedések, a bürokratikus apparátus leépítése nagyban hozzájárul a termelés emeléséhez, az önköltség leszorí­tásához, az átcsoportosítás si­mább végrehajtásához. Ugyanak­kor, amikor kellően méltányoljuk a takarékosság, a pazarlás elleni harc, a racionalizálás fontosságát, helytelen volna, ha ezek az intéz­kedések elvonnák figyelmünket az alapvető tényezőktől: a terme­lés kérdéseitől. Kétségtelenül van társadalmi életünknek njéhány területe, 1 2 amelyről el lehet mondani, hogy nagy lábon élünk. Ezeken a terü­leteken messzemenő és észszerű takarékosságot kell érvényesíteni. Ha azonban a dolgozó nép legszé­lesebb tömegei életviszonyait nézzük, helytelen nagylábonélés- ről beszélni. Éppen ezért helyter len a nagylábonélés túlzott han­goztatása, amely azzal a veszély- lyel is jár, hogy az erőfeszítéseket nem a termelés növelésére, a ter­melőerők fejlesztésére, a termelé­si kedv ösztönzésére irányítja, hanem különböző megszorításokra és korlátozásokra. Márpedig csu­pán korlátozásokkal, a kiadások csökkentésével — bármily fontos­ságuk is legyen ezeknek — nem lehet biztosítani a népgazdaság fejlesztését, ehhez a termelőerők növelésére vám szükség. Legfontosabb feladataink 6. Harcot kell folytatni a veze­tés módszerének gyökeres megja­vításáért, a' bürokratizmus és a fe­gyelmezetlenség ellen. Következe­tesen fel kell számolni a gazda­sági vezetők gyakran megmutat­kozó felelőtlenségét és tehetetlen­ségét. Javítsuk meg a pártmunkát A pártot politikailag nem ké­szítettük fel megfelelően a végre­hajtásra kerülő különböző gazda­sági intézkedésekkel kapcsolatban. Ez hozzájárult ahhoz, hogy pár­tunk soraiban is tapasztalható volt némi bizonytalanság egyes gazdaságpolitikai intézkedésekkel kapcsolatosan. Nem vérteztük fel párttagságunkat eléggé az ellenség aknamunkájának visszaverésére. Fel kell venni a párton belül jelentkező helytelen nézetekkel szemben a megalkuvás nélküli el­vi harcot! Ahhoz, hogy sikeresen leküzdhessük a népgazdaság terü­letén mutatkozó hiányosságokat, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ne engedjük meg pártunk új politikájának az eltorzítását se balra, se jobbra. Személyre és pártban viselt funkciójára való tekintet nélkül bírálni kell azokat, akik helytelen irányba akarják vinni pártunk helyes politikáját. A párt politiká­ja változatlanul az 1953. évi jú­nius 27—28-i történelmi jelentő­ségű KV-ülés határozatain és a III. pártkongresszus fő irányvona­lain alapszik. Az új szakasz poli­tikájának alapján erősíteni és megingathatatlanná kell tenni a párt elvi és akaxategységét. A pártmunka döntő láncszemének a folyamatos, fáradhatatlan, min­dennapi tömegmunkát, népünk sza^ kadatlan nevelését kell tekinteni. Sajnos, meg kell állapítani, hogy sO' kan. vannak pártunkban olyanok, akik nem a politikai tömegmunkát tartják a pártmunka központi fel­adatának, hanem valami, az élettől elszakadt »pártépítést" Mit ér az a »pártépítés", amely nem építi, nem mélyíti el a párt és tömegek közötti kapcsolatokat — világos, elvtársak, hogy nem sokat! Mit ér az a »párt­építési munka«, amely nem törődik azzal, hogy a tömegeket, tehát mil­liókat neveljen és szervezzen annak érdekében, hogy azok végrehajtsák a párt és a kormány határozatát, vi­lágos, hogy az ilyen pártépítés nem sokat ér. Több gondot kell fordítani pár­tunkban a kommunisták nevelésére. 1. Sorrendben és jelentőségben legelsőrendű feladat, amelynek betöltése alapja az összes többi feladatok megvalósításának, az egység további megszilárdítása pártunk soraiban, az új szakasz gazdaságpolitikájának megvalósí­tásában, és ami ettől elválasztha­tatlan: gazdaságpolitikai célkitű­zéseink egyöntetű értelmezése pártunk összes szerveiben, egész tagságában. 2. Meg kell gyorsítani a termelés emelkedését mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Mara­déktalanul végre kell hajtani a mezőgazdaság fejlesztésére vonat­kozó határozatokat, hogy biztosít­suk a mezőgazdasági termelés gyors emelését. Különös gondot kell fordítani a kenyérgabonater­melés, a mezőgazdasági export- termékek termelésének növelésé­re a parasztság anyagi érdekeltsé­gének fokozása alapján. Ez egy­szersmind módot nyújt a mező- gazdasági export lényeges növe­lésére. A kenyérgabona őszi ve­téstervét feltétlenül teljesíteni kell, mint a következő évi kenyér- ellátás legfőbb biztosítékát. Ugyanakkor nem szabad figyel­men kívül hagyni a takarmány­félék gondos betakarítását, táro­lását, a silózási tervek teljesítését, az állatok megfelelő téli ellátásá­nak biztosítását. Meg kell köve­telni a mezőgazdasági termeléshez szükséges gépek és anyagok terv­szerinti, határidőre való szállítá­sát, biztosítani kell a gépek jobb felhasználását és karbantartását. Folytatni kell az erőfeszítéseket a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megszilárdítása, ter­méshozamuk és jövedelmezőségük fokozása érdekében. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdaság fej­lesztésének kérdése ténylegesen a párt és az állami munka homlok­terébe kerüljön. 3. Iparunk számára az első kö­vetelmény —i az 1954. évi terv maradéktalan teljesítése. Az ipari termelés nagyarányú átállításával meg kell gyorsítani az ipar szer­kezetének megváltoztatását. Az ipari termelés olyan növelésére van szükség, amely mellett az ipar mindenekelőtt jelentősen fo­kozza a mezőgazdaság fejlesztésé­hez szükséges termelőeszközök, a lakosság szükségleteinek fedezésé­re alkalmas közszükségleti cikkek, valamint az exportigények kielé­gítéséhez szükséges termékek gyártását és biztosítja a népgazda­ságnak szénnel és villamosener­giával való kielégítő ellátását. A mezőgazdasági termelés fejleszté­se érdekében meg kell gyorsítani a műtrágyaipar beruházásait és maximálisan fokozni kell a nitro­génműtrágya termelését. Lényege­sen meg kell javítani a mezőgaz­dasági nagygépek, kisgépek és szeráruk minőségét és a gépek alkatrészekkel való ellátását. 4. A kongresszus határozatai alapján széleskörű intézkedéseket kell hozni a termelékenység gyors emelésének és az önköltség jelen­tős csökkentésének biztosítása ér­dekében, figyelembevéve, hogy a termelékenység emelése, az ön­költség csökkentése csak tervszerű műszaki és szervezeti intézkedé­sekkel valósítható meg. 5. Következetes harcot kell folytatni minden téren a takaré­kosságért, a pazarlás és a nemzeti vagyon elherdálása ellen. Sajnos, ezt az utóbbi időben szintén elhanyagoltuk. Arra kell nevelni a párttagokat, hogy minden téren élen­járjanak, hogy példát mutassanak és különösen meg kell értetni a kom­munistákkal, hogy feladatukat csak akkor tudják eredményesen megol­dani, ha szakadatlanul a tömegek, a nép között élnek, ha fáradhatatlanul nevelik és szervezik népünket a párt és kormány határozatainak végrehajtására. A kommunista párt­munka középpontjában az emberek­kel való foglalkozás kell hogy álljon! A pártmunkábam is küzdeni kell a bürokratizmussal szemben; az iro­dákból ki kell ménni a nép közé! A tömegmunka friss levegőjére van szükség pártunk minden .szervezetéi ben. Pártunk helyes politikáját gyű­léseken, beszélgetéseken, s a tömeg­munka minden más formáját igény- bevéve kell népszerűsíteni. Múlhatatlanul szükséges, hogy a falusi kommunisták vala­mennyien nagyobb hozzáértést és ér­deklődést tanúsítsanak a mezőgaz­daság termelési problémái iránt; is­merjék mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés fő kérdéseit, sőt fontos részkérdéseit is. Lehetet­len igazi hozzáértés nélkül a mező- gazdaság fellendítése érdekében a dolgozó parasztság tömegerejét meg­szervezni, a dolgozó parasztságot po­litikai tömegmunkával a mezőgazda­ság fellendítésére mozgósítani. Figye­lembevéve, hogy a falvakban, gép­állomásokon, állami • gazdaságokban gyakran nagyon is kevés a politikai tapasztalatokkal felvértezett, a tö­megmunkához értő kommunista, szükséges a megyei és járási köz-* pontokból a kommunistákat mind nagyobb számban a helyszínre kül­deni. Megalakult a Hazafias Népfront marcali járási bizottsága Vasárnap délelőtt alakult meg Mar­caliban a Hazafias Népfront mar­cali járási bizottsága. Az alakuló gyűlésre összegyűltek a községekből a járási bizottságba jelöltek s közel 200 marcali lakos. Az ünnepi ülést, egy kis úttörő szavalata nyitotta meg, majd Pados József általános iskolai igazgató, a járási előkészítő bizottság elnöke be­szélt a Hazafias Népfrontról, mint tömegmozgalomról, a nemzeti össze­fogás megteremtésének jelentőségé­ről. Beszámolójában megemlékezett a népfront-mozgalom történelmi előz­ményeiről s megemlítette, hogy 1848" ban Marcaliban milyen egységesen sorakozott fel a nép Noszlopy Gáspár zászlaja alá, s a nemzeti összefogás hogyan aratott győzelmet Jellasics serege felett. Ismertette a népfront­mozgalom célkitűzéseit, a népfront- bizottságok feladatát. Tovább növeljük a dolgozó parasztság termelési kedvét Szikszai László elvtárs, a Megyei Párt-végreháj tóbizottság adminisztra­tív osztályának vezetője felszólalásá­ban arról beszélt, hogy milyen jövő s milyen feladatok állnak most. a fa­lu előtt. — Fokozni kell a dolgozó paraszt­ság termelési kedvét. — mondotta — s e téren még nem tettünk meg mindent. Falvainkhan a mezőgazda­ság fejlesztését, egyben a dolgozó pa­rasztság életszínvonalának növekedé­sét lehetetlen biztosítani a munkás- paraszt szövetség további erősödése nélkül. Pártunk decemberi határoza­ta. óta már jelentős lépéseket tettünk e téren, azonban az eddigi intézke­dések még mindig nem kielégítőek. mert nem tartottak lépést az igé­nyekkel. Pártunk újabb határozatai még erőteljesebben vetik fel a mező- gazdaság fejlesztését, hiszen enélkül lehetetlen a dolgozó nép életszínvonalának emelése. A hibákat, amiket elkövettünk —■ fel­tártuk s kijavításuk megkezdődött, de ehhez a munkásság és a dolgozó parasztság segítsége is szükséges. A közeljövőben újabb intézkedések te­szik lehetővé a falu felemelését. Nö­velni fogjuk a dolgozó parasztok ter­melési kedvét, hegy az általa ter­melt árukat el is tudja adni, s még számos intézkedés segíti a falu élet- színvonalának emelését, a mezőgaz­dasági termelés fejlesztését. Munkásosztályunk megérti, hogy ha növeljük a dolgozó parasztok termelési kedvét, ez érezhető lesz egész népünk életszínvonala emelésében. A dolgozó parasztok bizalma növe­kedik s nekünk ezt a bizalmat to­vább kell erősíteni. Szikszai elvtárs ezután arról be­szélt, hogy az újabb határozatok végrehajtása milyen feladatokat ró a falura s ezek megvalósításához kéri a párt a dolgozó parasztok és a népfront-bizottságok támogatását. Horváth József Vése község nép­front-bizottsága és a falu lakói ne" vében szólalt fel. ígéretet tett a köz­ség nevében, hogy mindenben segí­teni fogják a határozatok megvaló­sítását. Megígérte, hogy a földek megmunkálásában, az állam iránti kötelezettségek teljesítésében min­denkor elsők lesznek. Érdemes a tsz-ek megerősítésén munkálkodni Balogh Imre községük, Szenyér fejlődéséről beszélt. Elmondta, hogy milyen eredményeket értek el a község fejlesztése és a mezőgazdasá­gi termelés emelése terén s hogy ezek az eredmények hogyan növe­kednek majd a népfront-bizottságok munkája nyomán. Beszélt a szenyéri termelőszövetkezet fejlődéséről is, ■ahol munkaegységenként 25 forintot kapnak a tagok pénzben s 67 forint értéket terményben. — Ez azt mutatja — mondta — hogy érdemes a termelőszövetkezet erősí­tésén munkálkodni, s ezt tartsa kö­telességének a népfront-bizottság is. Szép István, a marcali járás Földszöv-titkára a földművesszövet­kezet dolgozói nevében megígérte, hogy segítik á népfront-bizottságok programmjának megvalósítását. Biz­tosítani fogják a falvak lakosságának zavartalan áruellátását s ugyanakkor tolmácsolják a falu kéréseit az ipar dolgozóinak. A dolgozó parasztok szívesen segítenek Szabó János sávolyi dolgozó pa­raszt felszólalásában ezt mondotta: — Milyen jó érzés, hogy mi, dolgozó parasztok most itt ülhetünk, ahol megbeszéljük a magunk ügyeit, el­mondhatjuk, hogy mi a hiba. Mi, dolgozó parasztok helyesel­jük a kormány intézkedéseit a mezőgazdaságról, segítünk is megvalósításukban, részt aka­runk venni minden munkában, de ne idegenítsenek el bennünket azzal, hogy egyes vezetők felelősség- revonás nélkül felrúgják a kormány­rendeleteket. A dolgozó parasztok látják a kedvezményeket, az előnyö­ket és szívesen segítenek, különösen most, amikor ismét érzik, Bogy sza­vuk és joguk van, a népfront-bizott­ságokon keresztül beleszólhatnak sa­ját ügyeik intézésébe. — Most még bátortalanok vagyunk — mondta — hiszen attól félünk, mert sok esetben már megtörtént — hogy letorkolnak bennünket, vagy attól, hogy rosszat szólunk. Ha több­ször összejövünk, majd bátrabbak leszünk, s akkor még több segítséget adhatunk mint népfront-bizottsági tagok a kormányrendeletek végrehaj. tásához, segíteni tudjuk a begyűj­tést, a kötelezettségek teljesítésére nevelhetjük társainkat. Vonják felelősségre a rendeletek felrúgóit Birkás István, Gadány község kül­dötte ugyancsak arról beszélt, hogy egyes vezetők hogy an rúgják fel a kormányrendeleteket. — Emelni akarjuk a mezőgazda- sági termelést — de hogyan, ami­kor épp az elmúlt héten is azt ta­pasztaltam, hogy a szuperfoszfát itt rothad Marcaliban a raktárban ahe­lyett, hogy a parasztokhoz kerülne, így nem lehet dolgozni. De úgy sem, hogy némely vezető elidegeníti a dolgozó parasztokat. A múlt héten egy 8 holdas dolgozó paraszt behoz­ta hízóját a piacra, hogy eladja s a családjának ruhát vegyen. A be­adást teljesítette. Gyarmati, a ser­tésforgalmitól mégis elvette tőle a levelet s azt mondta, hogy viheti a hízót a vágóhídra. Az ilyen vezető­ket, a rendeletek felrúgóit, vonják felelősségre, akkor növekedni fog a dolgozó parasztok kedve és bizalma. Az ülésen még többen felszólaltak. Gazda János elvtárs a megyei nép-, front-iroda nevében a téves néze­tekre adott választ s beszélt arról, hogyan végezhetnek jó munkát a népfront-bizottságok. Kiss Zoltán kéthelyi pedagógus a kéthelyi népfront-bizottság pro- grammját ismertette. A felszólalások után ismertették az üléssel a községek által megvá­lasztott járási népfront-bizottság tag" jainak névsorát. A többi között a já­rási népfront-bizottság tagja lett Ná­das József marcali erdőmérnök, Bó- dis József tsz-elnök, Farkas József mesztegnyői dolgozó paraszt, dr. Vi- czián Antal kórházigazgató, Papp Ferenc, a járási tanács VB-elnöke, Klein Sándor KTSZ-dolgozó, Ró" zsa Gyuláné somogyszentpáli tsz- tag, Vass István, a marcali gépállo" más igazgatója. Megyei küldöttnek javasolták a többi között dr. Martin Róbert gyermekfőorvost, Szabó Já" nos sávolyi dolgozó parasztot. A kongresszusi küldöttek között szere­pelt Szántó Ilona gadányi iskola" igazgató, Nagy Mihály somogysám" soni dolgozó paraszt. A gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. A járási népfront-bizott­ság 37 tagja ezután összeült, hogy megválassza az öttagú elnökséget s. megbeszéljék a soronlévő feladato­kat. Ekkor jelölték ki a választási elnökséget, majd a járási választóké" rületi bizottságokat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom