Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-31 / 258. szám

JUiUUUll itJL.I L1H Vasárnap, 1954. október 31. A Kiskereskedelmi Vállalat ÜB-elnöke és a versenyértékelés „MAJD NOVEMBER 6-A UTÁN...“ Olvasóinknak — akik saját ma­guk is dolgozó emberek — nem kell különösképpen bizonygatnunk azt, hogy országszerte milyen nagy lelkesedéssel folyik a novem­ber 7-i munkaverseny, hiszen so­kan közülük mint ipari munkások érnek el magasabbnál magasabb százalékokat munkapadjuk mel­lett, mások viszont kinn a földe­ken szorgoskodva teljesítik dícsé- retreméltóan felajánlásaikat. Ép­pen ezért helyénvaló, hogy idő­ről időre hírt adjunk megyénk üzemi dolgozóinak eredményeiről is. Ez Volt a szándékunk akkor, amikor a Kiskereskedelmi Válla­lat igazgatójával, Rajta elvtárssal megbeszéltük, miszerint felvilágo­sítást fog adni a kaposvári üzle­tek dolgozóinak eddigi teljesít­ményéről. Azonban Rajta elvtár­sat váratlanul másfelé szólította a kötelesség, s így megkérte Szabó Lászlóné ÜB-elnököt, hogy- mint legilletékesebb, telefonon adja meg nekünk a szükséges felvilágo­sítást. Szabóné szombaton délben fel is hívott bennünket és közölte velünk, hogy a vállalat 17 boltjá­nak dolgozói tettek kollektív fel­ajánlást, 12 dolgozó pedig egyéni vállalást tett. Ez mind szép, de természetesen érdekelt bennünket az is, hogy ezek a felajánlások mi­ként válnak valóra, egyszóval a dolgozók hogyan állják szavukat. Megkértük Szabó Lászlónét, hogy erről is tájékoztasson bennünket. Szabóné azonban azt válaszolta, hogy a most folyó munkaverseny­ről nem tud semmiféle felvilágo­sítást sem adni, mivel a verseny értékelése csak november 6-án történik meg, addig viszont még egy hét hátra van. — De mégis, kedves elvtársnő, valamit talán csak tud mondani erről a versenyről, hiszen ha jól tudjuk, ez már több mint egy hó­napja folyik, s önnek mint ÜB- elnöknek, tudnia kell, hogyan áll. — Mondtam már, hogy nem tu­dok semmiféle felvilágosítást ad­ni, mert hozzánk még nem érke­zett be minden adat, s fennáll az a helyzet, hogy még sok bolt­bizalmi le sem adta a felajánláso­kat !) ;;: — Nem adták le a felajánláso­kat? Hogyan lehet ez? Hiszen a november 7-i munkaverseny né­hány nap múlva véget ér és önök még azt sem tudják: melyik bolt­nál mit ajánlottak fel?! Hát mi­lyen önöknél a versenynyilvános­ság? Tudtunkkal minden vállalat kötelessége, hogy a versenyt fo­lyamatosan értékelje, s ennek ál­lásáról a dolgozókat rendszeresen tájékoztassák. Csak nem akarja azt mondani az elvtársnő, hogy a verseny megindulása óta semmit nem tudnak annak menetéről? (Szabóné nagyon idegesen és go-, rombán): Dehogynem tudunk, van itten egy csomó adat, de mi nem érünk rá azt „kiértékelne1. Ki tudná ennyi rengeteg dolgozónak a teljesítményét naprakészen nyil­vántartani ? Újságíró: Elvtársnő, vannak Önöknél nagyobb vállalatok is, például a Rákosi Mátyás Művek, ahol sok-sokezer ember dolgozik, mégis minden üzemrészben tud­ják, hogy ki mennyire tett eleget vállalásának. ,'A Kiskereskedelmi Vállalat is, amely csak néhány- száz emberrel dolgozik, megold­hatja ennek nyilvántartását. (Szabóné most már egészen ne- kihevülve): Csakhogy az RM Mű­veknél vannak külön nyilvántar­tók, nekem pedig nincs időm er­re, nekem van egy mellékfoglal­kozásom is. Újságíró: Az elvtársnőnek mi­lyen beosztása van a vállalatnál? Válasz: Ellenőr vagyok. Újságíró: Akkor különösen is­mernie kell a vállalat ügyeit, nem beszélve arról, hogy a verseny szervezése s a versenynyilvános­ság biztosítása az ÜB feladata. Szabó Lászlóné (kiabálva): Ma­ga ne oktasson ki engem és kiké­rem magamnak ezt a hangot, nem vagyok én iskolás s ha tanulni akarok, akkor nem magától kérek tamácsot. Tudom én, hogy mi az én kötelességem! Milyen jogon merészel ilyen kérdéseket nekem feltenni, hogy mer maga oktatni engem? Újságíró (nyugodtan és higgad­tan): A Megyei Pártbizottság lap­jának munkatársaként tehetek ilyen kérdést az elvtársnőnek, mert ez a hivatásom és jelenleg pontosan ez a megbízásom. És kü­lönben sem oktató szándékkal, a legkevésbbé kellemetlenkedő szán­dékkal mondom el mindezt az elvtársnőnek. . . Szabó Lászlóné (most már egé­szen kikelve magából): Nem érde­kel és maga engem ne oktason- son, nekem nincs időn ilyesmire, én nem érek rá, most is egy ki­mutatást kell elkészítenem. Majd november 6-a után megkapják a „kiértékelést“. Tudom én, hogy mi a kötelességem és nem kérek ma­gától tanácsot. Akik engem meg­választottak erre a helyre, tudták, hogy kit választanak! . -. . Kattanás, Szabó elvtársnő le­csapta a kagylót. . . A balatonberényi dolgozók hazafias összefogása * * * Ehhez sok hozzáfűzni valónk, őszintén szólva, nincs. Ez a maga­tartás beszél önmagáért és bizonyítja azt, hogy a Kiskereskedelmi Vállalat üzemi bizottságának elnöknője legkisebb gondjának tartja azt, hogy törődjék a november 7-i munkaversennyel, hogy lanka­datlanul figyelemmel kísérje a dolgozók munkáját. Legkisebb kö­telességének érzi, hogy érdeklődjék eredményeik, vagy nehézsége­ik iránt, s ha kell, dicsérjen, ott pedig, ahol szükség van rá, buzdít­son, erősítsen, segítséget nyújtson. Szabó elvtársnő egyáltalán nem áll feladata magaslatán akkor, amikor ilyen magatartást tanúsít. Hetvenkedő kijelentései helyett jobban tenné, hogyha többet törőd­ne a gondjaira bízott dolgozók mindennapi munkájával, elsajátíta­ná, magáévá tenné az öntudatos dolgozó jellemvonásait. Mert Sza­bó elvtársnő ezek után sem jó ÜB-elnöknek, sem öntudatos dol­gozónak nem nevezhető. Mégcsak annyit, hogy a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói ta­lán nem is olyan nagyon jól tudják, hogy kit választanak meg ÜB-elnöknek! Érdemes lenne közelebbről is megnézni a Kiskeres­kedelmi Vállalat üzemi bizottsági elnökének munkáját. . . Reméljük, hogy a jövő hét folyamán már szebb eredményekről, a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak becsületes helytállásáról számolhatunk be. Szíjj Róbertné Fokozatosan javul a város húsellátása A Május 1-utcai húsbolt pultjai előtt hosszú, tömött sorban állnak az emberek. De nyoma pines tüleke­désnek, veszekedésnek. Nincs is szükség rá. A háziasszonyok örömé­re nagymennyiségű jborjú-, ».értés- és j birkahús érkezett a húsboltba. Kö­röskörül a (kampókon rengeteg kol­bász, szalonna. Az üvegvédős pol­cokon pedig nagy tömeg felvágott magasodik, a ipult |mellett pedig zsír. A pénztáros eivtársnőnek épp elég a dolga, de (azért egy lélegzetvételnyi szünet közben boldogan mondja, ‘ hogy pia délelőtt már 33.850 forint í veit iá forgalmuk és hol van még az ' esti ,záróra! A múlt hét szombat dél­előttjén még csak 9000 forintnyi árut (tudtak árusítani, nem azért, mintha nem lett volna kereslet, azonban sokkal kevesebb húst kap­tak, mint most. Sok beszélgetésre nincs idő, mert a vevők már 'türel­metlenkednek. Csörrennek a forin­tosok, a pénztár előtt fogy a (sor, de újabb és újabb vásárlók jönnek. Molnár Margit vasúti dolgozó pl. borjúhúst vásárolt, »örülök, mert már van aniből válogatni 'és zsír is kapható«. Hegyi Árpádné hatszemé­lyes családra főz minden nap. (»Nem­rég, hogyha húshoz akartam jutni szombaton, már kora reggel ideáll- hattam, s várhattam délig, míg rám kerül a sor. Most négy óra van és niég mindig bőségesen kapható min­den. Dicséretet érdemelnek az el­adók. Igazán udvariasak, türelmesek, csak elismeréssel beszélhet róluk mindenki« — mondja és elégedetten teszi csomagját öreg szatyorjába. Egyszóval megállapíthatjuk, hogy ezen a héten már jelentős javulás történt városunk húsellátásában, mely remélhetőleg a továbbiakban méginkább növekedni fog. Bizonyára sokan olvasták a Szabad Nép pén­teki számát, melyben a hús- és zsír­ellátás kérdéseiről szóló ; cikkben megnyugtató felvilágosítást kaptunk erre vonatkozóan. Viszmeg István adómegbízott teljesítette vállalását Lapunk 28-i számában közöltük Viszmeg István kétheüyi adómegbí­zott vállalását, amelyet november 7 tiszteletére tett. Viszmeg István fel­ajánlotta, hogy községében jó nép­nevelőmunkával eléri, hogy október 31-ig teljesítik az esedékes adóbefi­zetési tervet, valamint a járás eigy községében segítséget nyújt az adó- megbízottnak a terv teljesítéséhez. Viszmeg t elvtárs kommunistához mél­tóan beváltotta adott szavát: tegnap 27-én becsülettel teljesítette vállalá­sát. Nagy Imre és Darvas József elvtársaknak a Hazafias Népfront alakuló kongresszusán elmondott beszéde Balatonberény dolgozó né­pét még erősebb egységbe tömörí­tetté. Cserszegi Ferenc pedagógus, a népfront községi elnöke és Kör­mendi József, a községi tanács végrehajtóbizottságának elnöke vezetésével az egész község bekap­csolódott a népfrontmozgalomba. A tanácsválasztás elnökségében, a választó bizottságokban és a sza­vazatszedő bizottságokban a köz­ség dolgozó népének minden réte­ge képviselve van. Vasárnap megtörténtek a jelö­lések. Az egyes választókörzetek gyűlésein lelkes viták és hozzá­szólások között jelöltek a válasz­tók. Ezeken a gyűléseken kialakult a község dolgozóinak véleménye és állásfoglalása a község jövő terveit illetően is. A község dol­gozói nagy és szép célokat tűztek maguk elé. Az új szakasz politikájának és a község szándékának is megfe­lelően elsősorban többet akarnak termelni: holdanként legalább egy má­zsával több gabonát, egy hek­toliterrel több bort, tehenen­ként naponta egy literrel több tejet, tyúkonként évente 20 tojással többet, hízónként 30— 40 kilóval nagyobb súlyt, gyü­mölcsfánként 10 kilóval több gyümölcsöt. De ez csak az első év terve. A kö­vetkező években állandóan fokoz­ni akarják a termést. Hogy ezt elérjék, elhatározták, hogy a téli hónapokban minden héten egyszer összegyűlnek a kul- túrházban, ahol egy szakember előadása után megvitatják a talaj­művelés, az istállótrágyakezelés, a műtrágyázás, a vetőmagelőkészí­tés, a növényápolás, a gyümölcs­fakezelés és ápolás, a szőlőműve­lés, szőlőmetszés, permetezés, bor­kezelés, szőlőtelepítés, sertéste­nyésztés; hizlalás, borjúnevelés, korszerű - tejtermelés, baromfite­nyésztés összes kérdéseit. Ezt az előadássorozatot és vitarendet a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának irányításával és támogatá­sával akarják megrendezni. Továbbfejlesztik a község me- gyeszerte híres kultúrgárdáját. Azt akarják, hogy a kultúr- házban nyüzsgő, eleven kul­túráiét legyen. Meg akarják alakítani a kultúr­ház összes szakköreit. A fonyódi járási könyvtáros, a község volt tanácselnökének, Rigó Lajos segít­ségével és támogatásával kibőví­tik a község könyvtárát pártpoli­tikai, szépirodalmi és mezőgazda- sági szakkönyvekkel. Külön ol­vasó-szakkört akarnak alakítani a kultúrházon belül, ahol az egyes fontosabb könyvekről az olvasó be­számol. A község sportját is tovább­fejlesztik. Balatonberény labdarúgócsapata most küzd a megyei bajnokságba jutásért. Eddig saját anyagi ere­jével tartotta fenn magát. Most a tanács és a népfront segítséget akar nyújtani a község sportoló fiatalságának. A község sportja megérdemel minden támogatást^ mert sikeres harcot folytat a szebb és jobb eredményekért. Balatonberény nemcsak növény- termelő, állattenyésztő, gyümölcs- termelő és bortermelő község, ha­nem szép fekvésénél fogva nagy jövőt ígérő üdülőközség is. Ezért össze kell hangolni az üdülők és termelők érdekeit. Tulajdonkép­pen ez a község fejlődésének zálo­ga­Korszerűen kibővítik a község egyetlen vendéglőjét, a strandven- déglőt. Üdülőközségben, ahol nyá­ron váltakozó csoportokban állan­dóan többszáz üdülő van, tűrhe­tetlen, hogy az egyetlen vendég­lőben még szék, asztal, vagy po­hár se legyen. Az üdülők magán­házakba kényszerültek, ha inni és leülni akartak. A strand most épül újjá. Szép lesz, tágas és korszerű. Elhatározták, hogy a strandtól a kultúrházig és az iskolához ve­zető Irányi Dániel-utcán beton­járdát építenek. Megjavítják a- többi utat is, kiássák a vízlevezető árkokat a község széléin is. Megkérik a járási tanácsot, hogy intézkedjék az utcai vil­lanyhálózat hiányzó lámpáinak felszerelése ügyében, de intézked­jék azirányban is, hogy az utcai világítást már a sötétség beállta­kor kezdjék meg és csak a regge­li világosság beköszöntésekor olt­sák él. A község lakói elhatározták,, hogy a jövőben minden gondjukat és bajukat, terveiket és észrevé­teleiket nem a borbélynál, vagy a pincékben, hanem elsősorban a ta­nács nyilvános tanácsülésein és a népfront gyűlésein beszélik meg. A község dolgozó népe biza­lommal viseltetik a párt Köz­ponti Vezetőségének legújabb határozatában foglaltak iránt. Balatonberény továbbra is az el­ső akar maradni a járás községei között munkában, becsületben, tu­dásban, megbonthatatlan hazafias összefogásban, hogy segítse erő­sebbé, boldogabbá építeni a hazát*. Rádics Iván RADNÓTI MIKLÓS Mia 10 éve: 1S44. október 31-én nagy veszteség érte a magyar nemzetet. A nyilas hóhérok ezen a na­pon mészárcSitáik le Győr mellett a 35 éves Radnóti Miklóst, a haladó magyar irodalom nagy reménységét. Radnóti Miklós nehéz időket élt át: az első világ­háború, a Horthy-reakció, majd a rövid, de annál vészterhesebb nyilas éra idejét. Mindenütt nyomor, kétségibeesés, halottak. Mindenütt borzalom. Már élete is úgy kezdődött: születésekor meghalt anyja és iker­testvére. Apja is rövidesen itthagyta az életet. Ezek a szomorú családi események, amelyek életének első benyomásait jelentik: egész életére árnyékot vetnek. A rokonok jóvoltából elvégzi az egyetemet Szege­den, tanári oklevelet nyer. Költészeti tehetsége korán jelentkezik. Még budapesti gimnázista korában meg­jelenik eíső verseskötete (Pogány köszöntő, 1930.), me­lyet csaknem minden évben új kötet követ. Költői fejlődésére nagy hatással van az eleven 'kapcsolat a néppel. A budapesti proletárélményekhez Szegeden szemtől-szembe kerül a parasztsággal, meg­ismeri az ő nyomorúságos életüket is. S már ekkor örökre elszegődik: a nép életének jobbátételére szen­teld egész életét. »... Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen...« — írta már első kötetében. Radnóti Miklós mindig kö­vetkezetes maradt célkitűzéséhez. Kíméletlen hangon bírálta a kizsákmányoló Horthy-rendszert, megszólal- tatta a 10 filléres óraibérért agyonhajszolt munkás pa­naszát, s gyönyörű versekben ad megkapó képet a sokezer magyar munkanélküli munkás keserves éle­téről. Az úri Magyarország hivatalos képviselői nein1 tűrhetik ezt a merész hangot. Második verseskötetét (XJjmódi pásztorok éneke, 1931.) az ügyészség elkoboz­za, s a költőt a nyomdásszal együtt a börtönbe zárják. A .költőt nem töri meg ez sem. Ezután még kímé­letlenebből harcol az igazságért, a nép győzelméért. Az »Angyalföld és Lágymányos proletárjainak költője« korán megsejti a közelgő veszedelmet. Nyugodt ma­rad, pedig már »az éj szuronyos szellővel üzen« és »hosszú késeivel... leskel a világ«... Nyugodtan ma­rad, de »sötét vadmacskaként, ki néma hittel ugrik és karmol is szörnyen«. Marad, mert szent kötelessége van: tiltakozni, lázadni a fasiszta imperializmus min­den megnyilvánulása ellen. A hősök csodálatraméltó nyugalma ez. , Pedig nehéz idők járnak már ekkor. De Radnóti Miklós hisz a történelmi szükségszerűségben, s nyíltan hirdeti a szabadság eljövetelét »... s egy hajnalon az új fű kidugja tőrét«. Hisz a felszabadulásban. Nehéz idők járnak. »Mindég gyilkolnak valahol«. S az ő szívéiben is tőrként fordul meg a kérdés: »Ki tudja, meddig élek?« A reményt azonban nem adja fel. Harcos hittel mondja a »Himnusz a békéről« című versében: »Mert egyszer béke lesz. Ó tarts ki addig lélek, védekezz!« Radnóti Miklós ki is tartott a végsőkig. Azonban a hitleri hordák döbbenetes embertelensége beléfojtja a szót. Ritkán ír, de minden írása vádirat a fasizmus ellen. Férfias erővel viseli sorsát és veti papírra a forradalom győzelmébe vetett hitét. A 40-es években munkatáborba viszik, 44-ben a szerbiai Bor hírhedt kényszermunkatelepére kerül, ahol »halált virágzik most a türelem«. Már érzi, hogy a »halálra érek én is«. S bekövetkezik a tragédia. A nyilasok meggyil­kolják azt a költőt, aki harcra szólított az elnyomás ellen s egy igazaibíb világ eljövetelét hirdette. Radnóti Miklós példája árra tanít, hogy ma is kí­méletlenül harcoljunk szebb életünk ellenségei ellen, a békéért és a boldogabb jövőért éljünk. Várkonyi. Kezdődik a vas- és fémgyüjtő-hónap A minisztertanács határozata ér­telmében november tlj-től 30-ig most már a lakóterületen is meg­indul a vas- és fémhulladék gyűj­tése. A lakóterületi gyűjtés meg­szervezése városban a MÉH-válla- lat, falvakon a földművesszövet­kezetek feladata. A MÉH már mozgósította lel­kes úttörőit, s a DISZ-ifjakat; va­lamennyi járási székhelyen anké­tet hívott egybe. Ezek az ifjúsági ankétok bizonyították, hogy fia­taljaink lelkesen látnak ismét munkához. Lelovits Erzsébet, a ta- j)bi iskola úttörője még csak első osztályos, de megígérte, hogy 5 is kiveszi részét a gyűjtésből. Lubics János, a VII. b. osztály tanulója el­mondta, hogy tavaly futballt kap­tak szép gyűjtési eredményükért, az idén még több vasat akarnak felkutatni. Hasonló szellemben szólaltak fel a marcali és a kaposvári ifjúsági i ankétok részvevői. Molnár Mária, a kaposvári szabadságparki iskola tanulója versenyre hívta a többi kaposvári iskolákat. Dudás Margit a cseri iskolából válaszolt a ver- J senyf elhívásra, s azt elfogadta. A földművesszövetkezetek is ]i hasonlóképpen szervezik a falusi \ fémgyűjtést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom