Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-31 / 258. szám

vasariiap, jlíjd*. uhtuucr ox. ,

ovnuuuxi ii m un t

A SOMOGYSZOBI AGRONÓMUS

GALAMBÖSZHAJU, de még

■élénk mozgású, kedves, barátságos beszédű ember Bajor Lajos, a so- mogyszobi községi agronómus. Napjában többször is feltűnik magas alakija, deres feje az Úttörő tsz-ben, a Búzakalászban, vagy éppen a Kossuthban. Körülnéz a tsz portáján, hasznos tanácsokkal látja el a tagokat, aztáin siet ki a mezőre, hogy szemlét tartson «birodalma« felett. Mindenütt segít, méltán érdemelte ki a tsz-tagok, de az egyéni dolgozó parasztok szeretetét és megbecsülését is. Hogy miért? Mondjuk el sorjában.

■ ■

■■

FEBRUÁR 15-ÉN került a faluba Bajor Lajos községi agronómusnak. Somogyszob fehér hóbundába burkolózva aludta téli álmát; pihent az erdő, mező, amikor megérkezett. Azért mégis akadt tennivaló. Esténként lámpagyujtás után beszélgetésre gyűltek össze a gazdák, egyszer a tanácsházán, másszor a pártihelyiségben. Szakelőadásokat tartott nekik, felkészítette őket a tavaszra, a nagy munkára.

Kitisztogatták a vetőmagokat, előkészítették a gépeket, amikor engedett az idő, hordták a trágyát, foga- solták a vetést, fejtrágyázták az őszi kalászosokat. A termelőszövetkezet ékben mindennapos vendég volt, később már a nagy család tagja lett. Úgy érezte, egészen hozzájuk tartozik. Mindhárom tsz-ben 10 éves vetésforgót dolgozott ki, sokat tett az állattenyésztés fejlesztéséért is. Az Úttörő termelőszövetkezetben javaslatára bevezették az egyedi takarmányozást, ezzel a napi 5 literes fe- jési átlagot 10 literre emelték.

Az állattenyésztésen kívül sok tennivaló akadt a mezőgazdasági termelés javítása terén is.

AMIKOR BEKÖSZÖNTÖTT a tavasz, Bajor Lajos is kora reggeltől késő estig a zöldbéborult határt járta. Nagy tervei voltak. A Kossuth tsz-ben kertészetet létesítettek, paprikát, paradicsomot ültettek hold- számra. Gondozást, ápolást igényeltek a gyenge kis palánták, amíg megerősödtek, virágba borultak és termést hoztak. Bajor elvtárs hasznos tanácsokkal látta el a tsz kertészeti dolgozóit. Gyönyörűen fejlődtek a kis növények, a gondozást jó

terméssel viszonozták: mintha teleaggatták volna őket, annyi paprika sárgult a kis töveken. A vetési munka lázában alig vette észre, hogy elszaladt a tavasz, beköszöntött a kalászt érlelő forró nyár. A növényápolási munkákat mindhárom termelőszövetkezet jól elvégezte, a rozsot, napraforgót pótbeporozták az Úttörő termelőszövetkezetben, dús termést ígértek a dohány-, kukorica-, napraforgó-, répa- és burgonyatáblák.

A FORRÓ NYÁRI NAP kasza alá érlelte a gabonákat, megkezdődött a munka dandárja, az aratás. Bajor Lajos minden nap pitymallatkor már a mezőn volt: figyelte a gabonák érését, nehogy kiperegjen a mag. Minden gazdát figyelmeztetett, hogy időben, szemveszteség nélkül arasson. Öröm volt nézni a tsz-ek dúsan sárguló gabonáját. A műtrágya, a karai vetés, a háromszori szántásba vetett tisztított mag meghozta gyümölcsét: rozsból 7 mázsa helyett 9 mázsa termett egy holdon, ősziárpá-' bői a multévi 8 mázsával szemben >10 mázsát takarítottak be. örültek a jó termésnek a tsz tagjai, s velük együtt örült Bajor Lajos is. A tsz tagjainak több búza, rozs, ősziárpa jutott a zsákba előlegosatáskor, mindenkinek biztosítva van egész évre a kenyere.

A meleg nyári napokat lassan felváltotta a .gyenge napsugarú ősz. Megkezdődött egy év szorgalmas munkájának a betakarítása. Mérlegre került a tsz-ek és az agronómus munkája is. Vájjon tudása, tanácsai gyümölcsöztek-e ?

A Búzakalász 'termelőszövetkezet tagjait nagy meglepetés érte a bur- goi yabetakarításnál. Szinte nem akartak hinni a szemüknek: félkilós nagyságú burgonyák bújtak ki a fészkekből a kapavágás után, s 1 held földről a tervezett 70 mázsás termés helyett 140 mázsát takarítottak be. Érdekes kísérletet vezetett be Bajor elvtárs a cukorrépánál: az úgynevezett lombtráigyázást. Ennek lényege: szuperfoszfát oldattal a répát kétíziben bepermetezik, amelynek eredménye: 1 százalékos cukor- tartalomnövekedés és 10 százalék terméstöbblet. A kukorica is szép

termést hozott, a betakarítás mindhárom tsz-ben a befejezéshez közeledik. A termelőszövetkezetek a múlt héten végeztek a vetéssel. Az Úttörő tsz-ben keresztsorosan vetették, el a kenyérgabonát, háromszori szántásba, csávázott vetőmaggal. 5 holddal túlteljesítették vetéstervüket. Bajor elvtárs ott járt a vetőgép nyomában, figyelte a traktorosok munkáját is, hogy elég mélyen szántják- e a földet.

BAJOR ELVTÁRS nemcsak szakmai irányítást, segítséget ad a tsz- eknek, az egyéni gazdáknak, hanem agitátora, szószólója a tsz-ök nagyszerű eredményeinek is. A kívülálló dolgozó parasztokkal szinte a napnak minden órájában találkozik, beszélget, nem hallgatja el a tagok nagyszerű jövedelmét. Egy hónapja lépett be 4 tag a tsz-be, akik az ő tanácsára, javaslatára választották a közös gazdálkodás útját.

Sokat dolgozik Bajor elvtárs, de munkája gyümölcsözik, eredményt hoz. Amint maga is mondja: — A megbecsülésért, a szeretetért érdemes dolgozni. Az eredmények boldoggá tesznek és továbbra is minden tudásommal arra törekszem, hogy a falu népe boldogan, jólétiben élhessen.

Varga Mária.

Jól sikerűit a lengyeltóti sajtőankét

Csütörtökön este több mint 400 hallgató jött el Lengyeltóti hatalmas kultúrotthonába, hogy elmondják véleményeiket, javaslataikat a sajtó munkájáról.

Már fél hétkor jöttek az érdeklődők, hogy a kezdés előtt megtekintsék a sajtókiállítást. A dolgozók érdeklődéssel lapozták a 100 év előtti újságokat, áhítattal forgatták Kossuth hírlapját, jókat mosolyogtak a Borsszem Jankó tréfáin. Az asszonyok főleg a Di- vatcsarnok-ot nézegették, de meglepődve tapasztalták, hogy divatot nem találtak benne, hanem más szép írásokat. ;Öreg bácsikák a Somogy-ot nézegették, olvasták az akkori problémákat. Mindany- nyian mosolyogva köszönték meg Gál Istvánnak, a kultúrotthon igazgatójának ezt a kis, de szép, értékes, tanulságos kiállítást.

Közben egyre többen lettek a nagyteremben is. Egyszercsak szétnyílott a függöny: vidámkedvű úttörők csasztuskákat énekeltek a sajtóról. Nagy tapsot kapott többi műsorszámuk is, melynek megrendezése Tari Jánosné pedagógus érdeme.

A szép műsor után Várkonyi Imre, a Somogyi Néplap munkatársa ismertette a sajtó fő céljait és a Somogyi Néplap munkáját. A hangulatos beszámolót vita követte.

A vita során a lengyeltóti dolgozók elmondták véleményüket a

László Lajos tanácstagiéi példájára Mb taiyérgalm! vetnek az int dolgozó parasztok

Inke községben az első jelölőgyűlést az 5. számú választókörzetben tartották, ahol a választó- körzetből minden háztól egy-egy választó jelen volt. A jelölőgyűlésen Molnár Dezső elnökölt, aki ismertette az új tanácsválasztás jelentőségét. A beszámoló után több hozzászóló László Lajos elvtársat javasolta tanácstagjelöltnek.

László Lajos elvtárs a jelölőgyűlés végén megköszönte a választókörzet előzetes bizalmát és elmondta, hogy nehéz feladatot jelent számára az, de minden nehézségtől eltekintve megtiszteltetésnek érzi, hogy egy kis család

gazdája, tanácstagjelöltje lehet, és a jövőben még több áldozatot fog hozni a község gazdasági és kulturális felemelkedéséért. Egyben ígéretet tett arra, hogy a vetésterületek növeléséről szóló párt- és kormányhatározatot messzemenően fogja támogatni. Felajánlotta, hogy a kötelező vetésterven felül még 800 öl kenyérgabonát fog vetni, mert ezzel mind saját, mind az egész ország jobb kenyérellátásához járul hozzá! László Lajos elv- í társ felhívásához többen is csat- j lakoztak és vállalták, hogy a köz- jség előirányzott vetéstervét 100 1 százalékon felül fogják teljesíteni.

■ lap munkájáról. Kollár Sándor j elvtárs kifogásolta, hogy a sport- j rovat keveset foglalkozik a vidéki ’ sporttal. Gazsó Simon elvtárs pedig azt kérte, hogy az újság adjon több segítséget a termelőmunkához, előre hívja fel a dolgozók figyelmét a termést fenyegető veszélyekre és adjon hasznos taná- | csókát a védekezésre. Kocsis elvtárs több gyümölcs- és szőlőtermelési szaktanácsot szeretne olvasni. Bagó Gyula tanácselnök elvtárs elmondotta, hogy a Somogyi Néplap eddig is nagyon sokat segített munkájukban és a lap érdeme is, hogy Lengyeltóti a megye élenjáró községe lett. Hiányosságként említette, hogy a Somogyi Néplap heveset foglalkozik a kultúrmunkával.

Több felszólaló a lap segítségét kérte a hibák megszüntetésére. Elmondották például, hogy Lengyeltótiban az üzletekben kevés a gyermekruha, legtöbbször Kaposvárra kell utazni érte. Reméljük, hogy az illetékesek sürgősen gondoskodnak arról, hogy Lengyeltótiban is lehessen elegendő gyermekruhát kapni.

A vitába több úttörő is bekapcsolódott. Miletics Mária IV. osztályos tanuló az úttörők kívánságát tolmácsolta: írjunk róluk is és megígérte, hogy az úttörő rovatba ők is fognak írni. Hibákat is említettek az úttörők, melyeknek kiküszöböléséhez segítséget kértek. Muzslai Jenő elmondta, hogy szükségük lenne sportfelszerelésre. Elmondták, hogy Lengyeltótiban nem kapnak tustintát és redisz- tollat. Hiányolták, hogy még nem fűtenek az iskolában. Reméljük, az úttörők panaszát is figyelembe veszik az illetékesek és sürgősen intézkednek, hogy meleg helyen, jó felszereléssel végezhessék fontos munkájukat.

Az ankét jól sikerült. Eredménye, hogy közelebb kerültek egymáshoz az írók és az olvasók. A részvevők hasznos tanácsaikkal és bírálatukkal hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy még jobb legyen lapunk.

Az ankét megrendezéséért köszönet és dicséret illeti meg a lengyeltóti pedagógusokat, a párt- szervezetet, a tanácsot és a posta- hivatal lelkes dolgozóit, élükön Nagy Viktor hivatalvezetővel.

A KECEL-HEGY PEREMÉRÖL még egy tüzes pillantást vetett a nap, amelytől fényesen sziporkáztak a kaposvári házak ablakai, s aztán álomra hunyta pilláját. Olyan lágy szellő simogatta végig a tájat ezen az októberi vasárnap estén, mintha nem is lombhullás, hanem rügyfakadás ideje lenne. Pedig a Kecel-hegyen is már sárgult az avar.

Hajmási Mihály ingujjban sürgölődött az istállónál fiával; az etetést végezték, mikor rájuk köszöntöttünk.

— Ez aztán igazán szép nap volt

— mondta Hajmási Mihály barátságos mosollyal, miután megismerkedtünk — de ki is használtuk, mert hátha holnapra beborul. . . Ilyenkor már hamar változik az időjárás. . . Egy pillanat türelmet, dobok a jószág elé.

S mielőtt befordult volna az istállóajtón, odaszólt fiának, mert látta, hogy az már szeretne a városba menni:

, — No fiam, te meg csak menj, majd én ellátom a jószágot. — Majd atyai intelemmel hozzátette:

— Csak el ne feledd, hogy holnap is vár a munka!

TtylÉG EGY SZERETŐ pillan- tást vetett fia után, s aztán intett, hogy nézzük meg az istálló „népét“. Az istálló egyik felében két fényes szőrű ló ropogtatta az abrakot, mellettük két üsző s egy nagyhasas tehén kérődzte a délután legelt füvet. Eminnen három bikaborjú ette a jászolba öntött kukoricadarát. A két nagyobb bika saját nevelésű — az anyjuk törzskönyvezett, húsz liter körül ad tejet — ezeket továbbienyész- tésre adja majd el. A legnagyob- bik már tizennyolc hónapós s a szerződés szerint hamarosan el is viszik. Hét-nyolcezer forintot számol érte a gazda és ezzel marha- núsbeadását is rendezi.

— Ennyi szép jószágot eltartani hat hold földből nem lehet köny- nyű i— latolgattuk.

— Nem olyan nagy csodatevés ez — mondta Hajmási Mihály meggyőzően — csak széna meg abrak kell hozzá elegendő. Az meg van, ha az ember gondját viseli a földnek. Mert olyan ám a föld, mint a jó fejőstehén, minél többet adnak neki, annál többet ad visz- sza.

Amint szavaiból kiderült, ő bizony szereti megadni, ami kell a tehénnek, meg a földnek. Ezen az őszön csaknem 500 mázsa istállótrágyát hordott ki 2 hold földjére és a télig még egy holdat behord trágyával. Olyan zsíros a földje, hogy például a tarlóherét már másodszor kaszálta. A kukorica 42 mázsát termett holdanként. Igaz, hogy négyszer lókapálták, háromszor kézikapálták, de most aztán roskadozik is a padlás a félkar- nagyságú sárga csövektől.

— Mennyit kell beadni a kukoricából? — kérdeztük.

—- Semennyit sem, mert én leadtam 5 mázsa búzát ahelyett — válaszolta. —< Sőt még 150 kg korpát is kapok ingyen, mert hogy a legutóbbi kormányrendelet így szól. A jövő évben még több búzát tudok leadni.

— Most nagyobb területet vetett be búzával, mint tavaly? — vágtunk szavába.

— Nemcsak azért. . . Igarz, most 2200 négyszögöllel nagyobb a búzavetésem, mint tavaly, mert tartalékterületet is.vettem bérbe. De az idén jobb talajba és korábban is földbe került a mag, mint most egy éve. . . Az idén 12 mázsát adott a búzám egy-egy holdról, de jövőre 15—16 mázsát kell hogy adjon.

Ezt olyan nyomatékkai mondta,

mintha máris garmadában látná a jövő évi termést.

ŐZBEN cigarettára gyújtott és hosszat nézett a szürkén elszálló füstkarikák után. Gondolata messze szállt. S egy pillanat múlva így folytatta:

— A Szovjetunióban olyan korán vetnek, hogy láttam olyan vidéket, ahol az egyik táblán még arattak, a másikon meg már sar- jadzott az új búzavetés.

S most már nem is tudtak elszakadni emlékei. Úgy érezte, most is ott jár a szovjet föld végtelen sztyeppéin, mint ezelőtt néhány héttel, amikor a magyar delegációval őt is vitte a vonat Moszkva felé a kiállításra. Első kedves emléke az, amikor odafelé nyilt pályán megállt a vonat. Mellettük hatalmas gépek zakatoltak a mezőn. Hajmási Mihály egyide- ig meghatódva nézte a ritka látványt, s aztán leszállt a vonatról, hogy közelebb kerüljön az érdekes masinákhoz. Az egyik cukorrépaszedőgépről magyarul viszonozta köszöntését egy ember.

Csakhamar összeismerkedett az egykori földivel, aki magyaratádi származású, s az első világháború után maradt Oroszországban.

— Milyen gazdaságban dolgozol itt? — kérdezte Hajmási Mihály.

— Egy 3600 holdas kolhozban dolgozunk hatvan családdal —■ válaszolta amaz.

—I És győzitek ezt a sok munkát?

— Már hogyne győznénk — magyarázta az új ismerős mosolyogva. — Nézd, a cukorrépánál csupán az egyelést végeztük kézierővel, a burgonyát meg még zsákba is köti a gép. . . Majd ha ti is eléritek azt, amit mi, akkor nektek is jobb lesz, s azért segítünk benneteket, hogy minél előbb

odaérjetek.

A vonat indulást jelző sípszava szakította félbe beszélgetésüket. Hajmási Mihály siettében a nevét is elfelejtette megkérdezni új ismerősének. — Hej, pedig de jól esett volna valami üzenetet hozni tőle a magyaratádiaknak! És elmondani a névtelen ismerősnek azt, hogy s miként szépül a magyar dolgozók élete, s köszönetét mondani neki a biztató szóért — gondolta Hajmási Mihály, amint búcsút integetve röpítette tovább az acélparipa.

TV/T OSZKVÄBÖL pedig annyi szép emléke van Hajmási Mihálynak, hogy azokat nehéz lenne most itt leírni.

— Láttam az új egyetemet, amely 42 emelet magas, s tetején a vörös csillag átmérője 9 méter — mondta szenvedélyesen. —- Olyan gyönyörű virágpark veszi körül, amilyent még soha életemben nem láttam. Az egyetem minden lakószobájában fürdő, rádió van, olyan fényes márvány a fala, akár a tükör. Az itt tanuló kiváló diákok 400—1200 rubel ösztöndíjat kapnak havonta. Voltam egy templomban is, amelyet éppen tataroztak, s annak a falán olyan festményeket és brilliánssal díszített szószéket láttam, hogy nem győztem betelni a gyönyörűségtől. Itt érdeklődtem egy építőmunkástól a kereset és megélhetés iránt. Azt mondta, hogy naponta 5(1—60 rubelt keres, de 10 rubel elég egész napi bőséges étkezésre, sőt szórakozásra is jut belőle.

Vásárolnivalö is v^n bőven. Csak úgy roskadoztak a polcok- a hatalmas áruházakban.

A kiállításon egy-egy kolhoz annyi terményt és gyümölcsöt árul, amennyit el Sem tudnak képzelni, akik nem látták.

Kijön Hajmási néni is s azzal dicsekszik, hogy mennyi mindent kapott ajándékba a férje a Szovjetunióban.

— Jöjjenek csak, nézzék meg.;; de jószívű emberek is lehetnek azok az oroszok.

Mire a lakásba értünk, Hajmási néni már előhozta a féltve őrzött drága kincseit, a moszkvai ajándékokat.

— Na ugye, szép. . . nézzék csak. . i ezt nekem küldték Moszkvából — bontotta szét az őneki legszebbnek vélt ajándékot, egy habfehér horgolt asztalterítőt.

— Itt meg egy zsebóra. . . nézzék, milyen szép bíborvörös selyembe van takarva. . . ez meg egy aktatáska, itt a bőrönd, amott egy tiszta ezüst kávéscsészetartó, kiskanállah . .

E

Z MIND AJÁNDÉK. Hát

valamilyen gazdagok lehetnek azok az oroszok.

— Bizony, ott már nagy a bőség —i vette át a szót Hajmási Mihály, miközben ő is boldogan nézte a szép ajándékokat, amelyeknek minden darabjához egy-egy nagyszerű élmény fűződött.

— A moszkvai kiállítás sokkal szebb volt, mint a miénk, pedig a miénk is sokszorosan szebb volt, mint a régi mezőgazdasági kiállításaink. Volt ott sok szép állat. A szarvasmarháik általában olyan minőségűek, mint a mieink, de a juhaik és általában az apaállataik értékesebbek. De sertést azt nem láttam akkorát, mint Pesten. : . Mert úgy mondom ám én, ahogy van, se el nem veszek belőle, de hozzá sem teszek.

Hajmási Mihály őszinte, szív- bőljövő szeretettel beszélt a szovjet emberekről és arcán is látszott, hogy átélte újból a nagy élmény minden pillanartát.

Szűcs Ferenc