Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-29 / 256. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Éljen és erősödjék boldog jövőnk biztosítéka, népi demokráciánk szilárd alapja, a munkás-paraszt szövetség! A Z M D P MEGYEI PÁRT-VÉGREHAJTÓ B 1 ZOTTSÁGÁ NA K LAPJA I XI. évfolyam, 256. szám. ' ÁRA 50 FILLÉR Péntek, 1954. október 29. « A Hazafias Népfront felhívása tetteket kíván Kétnapos zászlóbontó kongresszusával a Hazafias Népfront elindult, bogy betöltse nagyszerű hivatását, soha szét nem téphető szálakkal fűzze össze hazánk kilenc és félmillió polgárát, megteremtse a legszoro­sabb nemzeti egységet. Nem volt még )soha ennyire egységes, ennyire mindenkit magával ragadó mozga­lom, mint a mostani, a Hazafias Népfront-mozgalom, amely zászlajára a legszebb szavakat, a hazaszeretet, az egység, a szabadság, a béke és ja népjólét jelszavait írta, s amely kilenc és félmillió ember egységbefogá­sát (tűzte célul a nép felemelkedése, a szocializmus megteremtésének elérésére. Történelmi jelentőségű volt e kongresszus. Kétezer ember képviselt milliókat, jhazánk millió és millió pol­gárát, akik (két napon keresztül bizakodó figyelemmel s várakozással tekintettek a tanácskozásra. S a milliók küldöttei egyemberként, egy akarattal határozták el: együtt a párttal, a kormánnyal a nemzet (felemelkedé­sének nagyszerű útján. Történelmi hagyományokat ka­rolt fel, újított fel a kongresszus, amikor elindította a legszélesebb népi, nemzeti egységet megteremtő moz­galmat. Hosszú évszázadokon át a nemzet összefogása vitte győzelemre Hunyadi seregét, Rákóczi kurucait, a 48-as szabadságharc honvédéit— az 1919-es Tanács- köztársaság vöröskatonáit, s a nemzet fiainak függet­lenségi mozgalma mentette meg hazánkat a pusztu­lástól a Horthy-fasizmus éveiben. Csak akkor voltunk nagyok, akkor emelkedtünk a haladó népek közé, ha a nemzet erői összefogtak a haza és a nemzet ügyéért. Parasztok, munkások, tanárok, miniszterek, papok, kisiparosok hallatták szavukat a kongresszuson — s ajkukról az egész nemzet szava, akarata és ígérete zengett. Méltán mondotta Nagy Imre elvtárs: »A mai országos seregszemle a Magyar Népköztársaság erejé­nek, a kormány és a nép egységének, a hazafias, de­mokratikus és békeszerető erőknek nagyszerű meg­nyilvánulása-«. S a kongresszus valóban mindvégig« en­nek az erőnek kifejezője, ennek az egységnek meg­nyilvánulása volt. .Felemelő volt a küldöttek, s a kül­döttek szaván át a nép válasza Nagy Imre elvtárs kér­désére: «-Megadja-e a Hazafias Népfront, megadják-e önök, tisztelt küldöttek, a kormánynak azt a támoga­tást és bizalmat, amely a júniusi politika, a kormány­programul következetes megvalósításához, a nehézsé­gek leküzdéséhez szükséges?« — A nemzet válasza, szava ott zengett a tapsorkánban, a harsány igenben és »megadjuk«-ban. Ott volt a válasz a felszólalások­ban, amikor Somogy megye egyik küldötte, Vörös Jó­zsef kaposfüredi dolgozó paraszt »vessünk be minden darab földet« jelszóval szólította fel az országi dolgozó parasztjait. A nemzeti egység nyilvánult kneg a békét és a népet szerető papok szavában, Bereczky Albert református püspök felszólalásában, amikor kifejezte, hogy .a hazaszeretet azt is jelenti, hogy munkálkodunk hazánk jövőjén. »A júniusi út — jó út, nem nézegetni kell, hanem járni kell rajta, mert az út errevaló« — mondta s eízel milliók nevében adott hangot annak, hogy népünk egységesen követi pártunkat és kormá­nyunkat a nép jólétét jelentő júniusi úton. A cél: a szabad élet, a békés otthon, gyermekeink jövője, a haza függetlensége és felvirágzása. Erre szólít fel, lel­kesít mindenkit a Hazafias Népfront felhívása s ezért a célért szent kötelessége «hazánk minden polgárának összefogva munkálkodni. A Hazafias Népfront felhívása tetteket kíván. So­kan vannak még, akik még nem értik vagy nem is­merik az egész nemzet jólétét, felemelkedését szolgáló júniusi programmot. Sokan vannak, akik egyetértenek vele, de valami okból visszahúzódtak, közömbösekké váltak. Mindezeket meg kell nyernünk, meg kell győz­nünk s lelkesíteni kell: ez most a kongresszus utáni feladat. De a megnyerés mellett még fáradhatatlanab- bul kell dolgoznunk, hogy termőbbé legyenek föld­jeink, hogy a falun szebb, kultúráltabb legyen az élet, hogy üzemeink több és jobb közszükségleti cikket gyártsanak, hogy több hús, zsír, cukor kerüljön aszta­lainkra, több ruhát, cipőt vásárolhassunk, több lakó­házat építsünk; ez most a cél — így tudjuk elérni, hogy a népfront felhívásához híven az elégedett, bol­dog emberek otthonává tegyük hazánkat. Mindez nem megy símán, de a kongresszus megmutatta, hogy né­pünk támogatja a programmot, amely hazánk felemel­kedésének programmja. A lelkesedés és bizalom, amellyel a küldöttek hitet tettek a párt és kormány politikája mellett, ígéret arra, hogy a Hazafias (Nép­front tömegmozgalma sikeresen valósítja meg azokat a célokat, amelyekkel felhívásában a nemzethez fordul. Nagyok, felemelőek ezek ja feladatok. Fel hát a munkára, s akkor, ahogy Nagy Imre elvtárs mondotta: »Beteljesül a költői gondolat: hogyha a föld isten ka­lapja, nagyszerű dolgos népünk két keze munkája nyomán, drága hazánk lesz a legszebb bokréta rajta«. Minden erővel a búsavetésterv teljesítéséért Október 29-ét írunk. Egy nap és lejár az őszi gabonavetések ha­tárideje. Október 30-ig minden szem magnak a földben a helye. Ezzel szemben megyénk 92.6 szá­zalékra teljesítette eddig kenyérga­bona vetéstervét. Attala község a búzának mindössze 20 százalékát vetette el, míg Baté 22 százaléknál tart a búza vetésében. A rozsnak — mindkét község — a felét tette földbe. Pedig a huzavonának ma­guk a termelők látják kárát az aratáskor. Amennyivel később vetnek, annyival kevesebbet terem a föld. Előre hát a hátralévő 7.4 százalék búzavetésterv teljesítésé­ért! A járások sorrendje a kenyér­gabonavetésben : ELSŐK: Mezőgazd. oszt. vez.: csurgói Pallag András marcali Feigli József kaposvári járás Szabó László UTOLSÓK: nagyatádi siófoki tabi járás Isaszegi József Illyés Sándor Deák János Dolgozó parasztjaink ne feledkezzenek meg kukoricabeadási kötelezettségükről Lassan befejezik dolgozó pa­rasztjaink a kapások betakarítá­sát. Nagy iramban folyik a vi­szonylag legkésőbb érő kapásnö­vény, a kukorica törése is. Dol­gozó parasztjaink azonban sok he­lyen elfeledkeznek állampolgári kötelességükről, s így megyénk mindössze 35.1 százalékra teljesítet­te — a legutóbbi jelentések sze­rint —i kukoricabegyüjtési tervét. Csombárd és Osztopán községek­ben még egyáltalán nem vittek ku­koricát a begyüj tőhelyre, míg Zse- lickislakon 1, Ráksiban 2, Ujvár­falván pedig csupán 3 százalékra teljesítették a kukoricabegyüjtési tervet. így bizony nem járulnak hozzá a dolgozók jobb zsír- és húsellátásához! A járások sorrendje a kukorica- begyűjtésben: ELSŐK: Begyűjtési hiv. vez.: siófoki Balassa Tibor csurgói Horváth György nagyatádi járás Borbandi Ambrus UTOLSÓK: barcsi Hollósi József marcali Sifter Jenő kaposvári Gajdos László „Vasárnapra elvégezzük a terven feli őszi vetési is“ Mi, a homokszentgyörgyi Kossuth tsz tagjai a júniusi párthatá­rozatot szem előtt tartva, harcolunk a terméshozam növeléséért. Nemcsak hogy 5 holddal nagyobb területen vetünk kenyérgabonát, hanem most arra is vigyáztunk, hogy gabona ne kerüljön gabona után, ugyanakkor 10 holdat istállótrágyáztunk, valamint a vetésekre holdanként egy mázsa szuperfoszfátot is szórtunk, amit azelőtt nem tettünk. De arra is törekszünk, hogy időben földbe kerüljön a mag. Ezért vállaljuk, hogy vasárnapra, a tsz-ek élenjáró dolgozóinak megyei tanácskozására elvégezzük a terven felül vállalt őszi ve­tést is. Vörös János tsz-elnök. Fegyelmi eljárás indult Jónás János belegi terménybegyüjtő ellen Megyénkben vontatottan halad a kukorica és a napraforgó be­gyűjtése. Ennek okait vizsgálva nem' egyszer megállapíthatjuk, hogy vannak olyan terménybe- gyüjtők, akik a vállalat intézke­déseit igyekeznek félremagyaráz­ni. Belegen Jónás János termény­begyüjtő sem a vállalat, sem a há­lózati ellenőr utasítását nem tartotta be. Amellett olyan kije­lentést tett, hogy a (múltban is becsapták a' parasztságot, becsap­va érzik magukat most is. Az ilyen alaptalan kijelentésekkel zavart keltő embereknek nincs | helye sorainkban, mint ahogy a Terményforgalmi Vállalat is fel­függesztette Jónás Jánós állását és fegyelmit indítottak ellene. Szavukat álló emberek-e a barcsiak? Barcs község dolgozó parasztsága még szeptember elején szavát adta, «hogy az őszi mezőgazdasági mun­kák időbeni elvégzésével, állam irántii kötelezettségé­nek pontos teljesítésével köszönti november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évforduló­ját. Igen szép és nemes cselekedet ilyen nagyszerű vállalásért, az adott szó valóraváltásáért küzdeni. Vájjon hogyan küzdöttek a barcsiak? Erzik-e a felelősséget az adott szóért? Ha az ember körülnéz a barcsi határban, az az érzése támad, hogy itt nem igen követte tett a szót. Nem mintha Barcson nem lenné­nek szavukat álló emberek. Erről szó sincs. Sulcz Fe­renc ill holdas gazda még annál is többet tett, amit vállalt. Már egész évre rendezte mindenből állam iránti kötelességét, sőt a jövőévi beadásra is gömbö- lyödik a hízósertés. — Jobban jár, aki igyekszik — vallja Sulcz Ferenc. — Én az idén már márciusban beadtam a kötelező hízottsertést s annyi kedvezményt kaptam, hogy most nincs gondom a kukoricabeadásra sem. — A* jó gazda gondosságával számolt Sulcz Fe­renc akkor is, amikor egy holddal nagyobb területen vetett őszibúzát, mint eredetileg tervezte. 9 hold szán« tóföldjéből már az idén 4 holdat istálttótrágyázott, az őszi vetésekre holdanként 1 mázsa szuperfoszfátot szórt ki, mert — bár az idén 10 mázsás búzatermést takarított be egy-egy holdról, 2—3 mázsával többet, mint a községi átlag — a jövőben ennél jóval többet akar elérni. De ő nemcsak egyéni érdekét, hanem a nagyközösség érdekét is nézd. Ezért naponta ellátogat a ‘községi tanácshoz és néhány gazdatársához is meg­tudni, vájjon a többi gazdák hogyan «igyekeznek, tart­ják-e 'adott szavukat. , ‘Nem így tesz azonban Barcson minden gazda. A községnek a vállalás szerint október 15-ig be kellett volna takarítania a burgonyát és a kukoricát, s ezek« bői a beadást is 100 százalékra rendezni^ kellett volna. Bár a betakarítás már a befejezéshez közeledik, bur­gonyából 77, kukoricából pedig alig 50 százalékra tel­jesítette a község a beadást. Súlyos a lemaradás a hí« zottsertés-, vágómarha-, tojás-, baromfi- és tejbegyüj- tés'ben is. Nem különb a helyzet az adófizetés és az őszi vetési terv teljesítésénél sem. Visszáhúzzák a község előretörését a versenyben az olyan kötelességmulasztók, mint Verkman József, Somogyi József, Pandúr Ferenc, .akik lépten-nyomon megszegik az áMamd fegyelmet. A mulasztásért; fele« lősség terheli a községi pártiszervezetet és a tanácsot, mert nem mozgósították és még most sem mozgósít­ják a község dolgozó parasztjait az állami fegyelem, az adott szó 'betartására. Alig egy hét választ el bennünket november 7-től, s jól meg kell fogniuk a munka végét a barcsiaknak, hogy — habár késve is — de kiköszörüljék a községük becsületén esett csorbát. A község kommunistáinak, de a falu minden dolgozó parasztjának nagyobb fele­lősséggel kell küzdenie, hogy elhiggyék róluk: szavukat álló emberek. „Qaoadűm, tmlai&jzuk {előlinek (hizmadia Qánűsi“ Barátságtalan, nyirkos őszi este volt. A Kossuth Lajos-utca külső válasz­tókörzet lakóinak léptei szaporán kopogtak a jár­da kövezetén. A lépések zaját csak a szaibadság- parki általános iskola udvarának csúszós tala­ja- nyelte el, ide igyekez­tek az emberek a jelölő­gyűlésre. S az üresen ásítozó tantermek egy­másután fogadták be a sietve érkezőket. Nem ez volt az első jelölő­gyűlés itt, s ezen a ked­di estén sem egy volt az iskolában. Csizmadia János isko­laigazgató még bent dol­gozott szobájában. S mivel éppen úgy esett, hogy végzett az «aznapi munkával, benyitott az egyik tanterembe, ab­ba, amelyikben a Kos­suth Lajos-utca külső választókörzetének tag­jai gyülékeztek. Volt idő még a kezdésig, töb­ben késtek, s így hama­rosan élénk 'beszélgetés kezdődött a várakozók között. A legtöbb szó természetesen a közelgő tanácsválasztásról esett. Latolgatták az emberek, .ki lenne alkalmas a ta­nácstagságra a körzet­ből. Több név is felme­rült, Hosszú Ferenc tég­lagyári munkásé, Hor­váth Lajos pedagógusé, többen Tóth István elv­társat javasolták. Közben megérkeztek a választókörzet várt lakói is, megkezdődött a jelölőgyűlés. S ahogy már az előbbi beszélge­tések > során elhangzot­tak a nevek, úgy ismé­telték meg a jelöltekre a javaslatokat. Egy-egy név után szenvedélyes vita alakult ki. Hosszú Ferencnél például el­mondta egy felszólaló, nem tartja alkalmasnak a tanácstagságra, hiszen már a jelöflőgyűlésről is ötven percet késett. Hor­váth Lajosról elmond­ták, igen elfoglalt em­ber, a Süketnéma Inté­zet igazgatóhelyettese, nem tudna megfelelően foglalkozni a körzet la­kóinak problémáival. Tóth István elvtársat már máshol jelölték, így az újabb jelölést nem fogadhatta el. Tel­tek a percek, lassan órákká sokasodtak és a választók egyre vitat­koztak. A türeimetle- neibbek szerettek volna már pontot tenni a gyű­lésre, de egyre újabb kezek emelkedtek a le­vegőbe és kértek szót... Csizmadia János sze­rényen meghúzódott az egyik padba*. ö nem kért szót, nem abban a körzetben lakik, csak mint vendég vett részt a gyűlésen. Kicsit el is gondolkodott, s ahogy visszaemlékszik, éppen az iskoláját érintő «he- lyiségproblémán. törte a fejét. Nem akart hinni a fülének, amikor saját nevét hallotta egyik fel­szólaló szájából. — Ja­vaslom, válasszuk je­löltnek Csizmadia János elvtársat — mondta. Pár pillanat múlva újabb felszólaló törte meg a csendet. — Igaz is — mondta. — Mindnyájan ismerjük, gyermekeink ide járnak iskolába, az ő felügyelete mellett nő­nek, gyarapodnak tu­dásban. Vájjon nem dol­gozik-e értünk, a társa­dalomnak, amikor neve­lői munkáját kifogásta­lanul ellátja? Soroljuk tovább a mellette szóló felszólalá­sokat? Felesleges, hiszen ennél többet, ennél má- sabbat nem írhatnánk. Csizmadia Jánost a je­lölőgyűlés egyhangúlag elfogadta. Megilletődötten, állt fel Csizmadia elvtárs és mondta el élettörténe­tét. S ebből a pár mon­datból, aki eddig ke- vésbbé ismerte, munkás, termékeny élet bonta­kozott ki előtte. Jól vá­lasztottak a Kossuth-ut- caiak, Csizmadia János megérdemli bizalmukat, jó kezekbe tették ügyük képviseletét. Hogy így van, s így is lesz, biztosíték rá je­löltjük tervei, aki máris gyűjti, fontossági sor­rendben rendezi a kör­zet problémáit, hogy mit intézten elsősorban vá­lasztói érdekében. Leg­fontosabb az iskola pro­blémáinak megoldása. Igaz, közeleg az idő, amikor automatikusan is megoldódnak, de ha még többet segít, még közelebb kerül az idő­pont. Sok a panasz a környék tejellátására is. Egy jó tanácstag ezen is tud segíteni. Ilyen és hasonló gondjai vannak máris az iskolaigazgató tanácstagjelöltnek, s ezek a gondok még to­vább szaporodnak — Nem gondok ezek, elvtársnő! Öröm ez, tu­dom, hogy elintézhető, s ugye, akkor már öröm. — Mosolyogva nyúl a telefonkagylóért, hívja a tanítóképző építkezését, érdeklődik, miben segít­het. Hogy ezt milyen mi­nőségben, mint iskola- igazgató, vagy mint leen­dő tanácstag teszi-e, ne­héz lenne eldönteni. Egy biztos, a társadalom ér­dekében, s. ez a fontos. Pócza Jánosné.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom