Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Éljen és erősödjék boldog jövőnk biztosítéka, népi demokráciánk szilárd alapja, a munkás-paraszt szövetség! A Z M □ P MEGYEI PÁ RT-V ÉG REHAJTÓ B 1 ZOTTSÁGÁ NA K L A P J Al XI. évfolyam, 253. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1954 október 26. A HAZAFIAS NÉPFRONT FELMIAASA MAGYAR HAZAFIAK! Közeledik hazánk felszabadulásá­nak tizedik évfordulója. Tíz eszten­deje, hogy a dicsőséges Szovjet Had­sereg győzelmes harcai nyomán sza­bad lett országunk, népünk. Uj élet indult el évszázadokon át tengernyi vérrel áztatott földünkön, új, ragyo­gó fejezet kezdődött hazánk, nemze­tünk történelmében. Sikerekben, eredményekben, ta­pasztalatokban gazdag tíz esztendő van mögöttünk. Tíz évvel ezelőtt még háború pusz­tította országunkat — ma a békés alkotómunka, a teremtő erőfeszítések, a megvalósuló nagy nemzetépítő ter­vek országa hazánk. Tíz éve még a nagybirtokosok, nagytőkések gyar­mata volt országunk, ma a saját jö- vőjén munkálkodó, felszabadult nép otthona. Tíz éve még a tömegnyo­mor, a hárommillió koldus, az em­bertelen kizsákmányolás földje volt hazánk — ma, a szocializmust épít­ve, a kizsákmányolást megszüntetve, a népjólét szüntelen emelkedésének, a gazdasági és kulturális felvirágzás­nak, nemzetünk újjászületésének az útját járjuk. Tíz éve még a néptől idegen, hazaáruló úri rend kormá­nyozta országunkat — ma alkotmá­nyunk alapján hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. Tíz éve még idegen, piacra éhes imperialista nagyhatalmak játékszere volt ha­zánk — ma független, szabad or­szágban élünk, nemzeti szuverénitá- sunk, nemzeti becsületünk büszke önérzetével. A szenvedések, hányat­tatások kora elmúlt, életerős, fejlődő, jövőjében bízó nemzet él a Duna- Tisza táján. Hazánk, évezredes történelme so­rán, soha olyan erős nem volt, mint ma. Alig egy évtized alatt valóra váltottuk a nagy nemzeti reformok egész sorát, amelyekről a legnagyobb hazafiak csak álmodni tudtak s ame­lyekért századokon át hiába hullott annyi honfivér. Magyarország gaz­dasági, politikai, társadalmi és kul­turális viszonyait gyökeresen meg­változtattuk, az egész világ előtt bi­zonyságot téve a magyar nép terem­tő erejéről, tehetségéről, szorgalmán ról. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozó kisemberek megmutatták, hogy egy kis nép is, szabadon élve, alkotva, saját sorsá­nak uraként, nagy tettekre s ha kell, nagyszerű áldozatokra képes. Mindaz, amit tíz esztendő munká­jával, harcaival, erőfeszítéseivel el­végeztünk, elsősorban annak az ered­ménye, hogy munkásosztályunk ve­zetésével népünk milliói fogtak ösz- sze nagy nemzeti céljaink megvaló­sítására. Olyan tanulság ez, amit nem sza­bad elfelejtenünk. Ezt a tanulságot adja számunkra régebbi történelmünk is. Nemzetünk mindig akkor volt igazán nagy cse­lekedetekre, dicső tettekre képes, amikor a hazát szerető honfiak aka­rata közös célok szolgálatában egy­beforrott. Hunyadi, Rákóczi, Kossuth seregeinek dicső harcai az elnyomás ellen, a reformkor küzdelmei, az 1919-es proletárforradalom, a függet­lenségi mozgalom harcai a Horthy- fasizmus, a hitleri gyarmatosítás el­len — olyan példák ezek, amelyek örökre emlékezetünkben maradnak. És azt sem felejtjük el, hogy mindig »mint oldott kéve« hullott szét nem­zetünk, amikor népünk legjobbjai nem voltak egy akaraton. Magyar Hazafiak! Nagy feladatok állnak még előt­tünk. Az elmúlt tíz esztendő során olyan eredményeket értünk el, ame­lyekre méltán büszkék vagyunk, de a költő szavaival élve, nem mondhat­juk még, hogy »megálljunk, mert itt van már a kánaán!« Sok mindent el kell még végez­nünk népünk jólétének emelésére, hazánk felvirágoztatására. Az elért eredményekre építve, a szocializmus felépítésének új szakasza kezdődött el országunkban — a Magyar Dolgo­zók Pártja, munkásosztályunk veze­tésével, az egész nép részvételével hatalmas harc indult az anyagi és kulturális jólét megteremtésére. E harc győzelmes megvívására hívunk egy táborba mindenkit, akiben él a hazája, önmaga, családja jövőjéért érzett felelősség. Mindenkit, aki nemzete hű fiának vallja magát. Történelmünk legszebb, legszen­tebb hagyományaihoz vagyunk hí­vek és a nagy történelmi céljainkat győzelemre vitt, elmúlt tíz esztendő tanulságait követjük, amikor —meg­teremtve a Hazafias Népfrontot — a széles nemzeti összefogás piros-fehér- zöld zászlaja alá szólítunk minden becsületes, hazáját szerető, dolgos magyar embert. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Nép­front legyen népünk hazafias erői­nek minden eddiginél szélesebb, nagy népi egységmozgalma. Azt akar­juk, hogy e hatalmas népi mozga­lomban fogjon össze minden, a nép javán munkálkodó szervezet, társa­dalmi egyesület és fogjon össze min­den egyén, férfi és nő, öreg és fia­tal, származásra, foglalkozásra, tár­sadalmi helyzetre, vallásra, világné­zetre való tekintet nélkül, aki eszé­vel, szívével, fizikai és szellemi erő­feszítésével szolgálni tudja hazánk, népünk boldogulásának szent ügyét. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Nép­front széles nemzeti egységmozgal­ma teremtő munkában tömörítsen mindenkit, a városoktól a legeldu­gottabb tanyákig, a gyárak munka- padjaitól a mezők barázdáiig, az író­asztaltól a dolgozó kisemberek mű­helyeiig, kis üzleteiig. Munkás, pa­raszt, értelmiségi, kisiparos, kiske­reskedő; dolgozó társadalmunk min­den rétege felé szól az összefogásra hívó szó! Soha ilyen célt, a nemzeti össze­fogás ilyen széles mozgalmát nem valósíthatta meg a múltban egyetlen társadalmi rendszer sem. Csak a mi rendszerünk, az épülő szocializmus rendszere képes erre, mert eszmé­nyeiben egybeforr minden, amiért j élni és küzdeni érdemes. Egységbe forr benne az egyéni és a közérdek, önmagunk, családunk, gyermekeink javának munkálása és a haza üdvé­nek szent szolgálata. Egységbe forr eszményeiben múltúnk minden ne­mes, szép hagyománya és az új élet igazsága, a legforróbb hazaszeretet s a más népek iránti barátság. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy megteremtsük történelmünk legnagyobb, legátfogóbb nemzeti egy­ségmozgalmát. Az elmúlt tíz eszten­dő alatt nemcsak országunk, népünk is sokat változott. Az évszázados »magyar átok«, a hagyományos nem­zeti széthúzás tűnőben van, jórészt ledőltek az osztálykorlátok, az ellen­tétes érdekek helyét a szövetséges dolgozó osztályok közös célokra törő, egységes akarata foglalja el. A »tö­redezett cserép«, ahogy a régi nem­zetről szóltak az egykorú bánatos énekek, mindjobban eggyéforr. Hazafiak! A hazafiak milliói között nincs, nem lehet ellentét a magyar nem­zeti célok közös szolgálatában. A Hazafias Népfront széles nemzeti összefogása a közös, az alapvető egyetértést fejezi ki nagy feladataink elvégzésére. Mind egyetértünk abban, hogy őriznünk, védenünk kell a békét, nyugodt alkotómunkánk lehetőségét. Egy emberöltőn belül két világhábo­rú keserves tapasztalatai tanítottak meg bennünket, micsoda csapás a háború. Nyomor, könny, a szorgos munka gyümölcsének pusztulása jár nyomában. Magunk s családunk, fel­növő gyermekeink sorsa s országunk, nemzetünk sorsa fonódik egybe a béke védelmében. Támogatnunk kell azokat a sikeres erőfeszítéseket, ame­lyeket a békeszerető népek tesznek, a Szovjetunió vezetésével, az új há­ború elhárítására. Ott kell állnunk teljes egységben minden becsületes törekvés mellett, amely a tömegpusz­tító fegyverek, az atom- és hidrogén­bomba eltiltását, a fegyverkezési ver- seny megszüntetését követeli. Azt valljuk, hogy a háború nem szükség- szerű, nem elháríthatatlan csapás. A béke megvédéséért folyó világmoz­galom új és új sikerei is ezt bizonyít­ják. Azt valljuk, hogy a népek — él­jenek bármilyen társadalmi rend­szerben — békességben élhetnek egy­más mellett. Ezért kell támogatnunk egységesen kormányunk békepoliti­káját, amely egyre inkább elmélyíti a baráti országokkal, mindenekelőtt a nagy Szovjetunióval a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat s egyben békés, jószándékú együtt­működésre törekszik minden ország­gal, a teljes kölcsönösség alapján. El­lenezzük a háborús blokkok, érdek- szövetségek alakítását és támogatjuk az európai kollektív biztonsági egyezmény megkötését. Egyetértünk abban, hogy — mint a szemünk fényét — őriznünk, véde­nünk kell nemzetünk függetlenségét, hazánk szabadságát. Történelmünk során először élünk igazán független országban, szabadon, népünk bölcse- ségével alkotott törvények szerint. Ha e nagy vivmányról lemondanánk, azok emlékét gyaláznánk meg, akik mártírként haltak meg e szent cé­lért. Egységesen elutasítunk minden olyan törekvést, amely be akar avat­kozni országunk életébe. Mi tiszte­letben tartjuk más országok függet­lenségét, szuverénitását, de ugyanezt követeljük a magunk számára is. A nemzeti gyűlölködés, a sovinizmus átkát jól megismertük évszázadokon át s ezért küzdenünk kell ennek ma­radványai ellen saját sorainkban is. Tudjuk, mit jelent az önálló nemzeti lét, ezért mély testvéri együttérzés él bennünk minden függetlenségéért, szabadságáért harcoló nép iránt. De egyben mélységes elszántsággal for­dulunk szembe minden olyan szán­dékkal, amely imperialista, hódító tervek talpa alá akar gyűrni más népeket, más országokat. Különösen erős szenvedéllyel kell tiltakoznunk a német militarizmus újjáélesztésé ellen, amely nehéz rabságunk, sok szenvedésünk okozója, nemzeti már­tírjaink hóhéra volt évszázadokon át. Támogatnunk kell kormányunkat azokban a törekvéseiben, amelyek jogos nemzeti követeléseink elisme­rését jelentik, mindenekelőtt abban a követelésben, hogy vegyék fel or­szágunkat az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Nemzeti önérzetünket sérti az az eljárás, amely — az ame­rikai uralkodőkörök parancsára — ismételten semmibeveszi a békeszer­ződésben biztosított jogunkat... Egyetértünk abban, hogy az álta­lános népjólét, népünk további anya­gi és kulturális felemelkedése, ha­zánk felvirágzása érdekében még so­kat kell munkálkodnunk. Uj ter­veink, amelyek véghezvitelére ma egységes összefogásra szólítunk min­denkit, éppen ezt akarják, építve ar­ra, amit eddig elértünk, mert ez sem kevés. Tíz év alatt megszüntettük a leg­kirívóbb társadalmi igazságtalansá­gokat. Felosztottuk a tízezer és száz­ezer holdakat. Népi-nemzeti tulaj­donba vettük a milliókat jövedelme­ző, jórészt külföldi tőkeérdekeltsé­gekhez kapcsolódó, kapitalista ipari- kereskedelmi vállalatokat. Tovább­fejlesztettük iparunkat: egy évszáza­dokkal elmaradt félfeudális mezőgaz­dasági országból korszerű ipari or­szágot teremtettünk, olyan színvona­lon, amilyenre tőkés viszonyok kö­zött hosszú évtizedek során sem ér­hettünk volna el. A Magyar Dolgozók Pártja tavaly júniusi határozatával a szocializmus építésének új szakasza kezdődött ha­zánkban. Az új szakasz céljait ter­vekbe öntő kormányprogramm azt jelenti, hogy szocialista építésünk közvetlenül is az eddiginél jobban szolgálja népünk jólétét. A kormány­programm: a jólét programmja, dol­gozó népünk anyagi, szociális, kul­turális életviszonyai gyors megjaví­tásának a programmja. E mellé kell odaállnia, teljes szívvel és lelkesedés­sel, ennek a megvalósításán kell dol­goznia kemény erőfeszítéssel minden jó hazafinak, minden állampolgár­nak, aki jobb napokat, s még vígabb esztendőket akar. E programm végrehajtásában kö­zösen kell munkálkodnunk a ma­gyar mezőgazdaság felvirágoztatásán, a mezőgazdasági termelés gyors fel­lendítésén. A mezőgazdasági terme­lés nagyarányú felemelése az alapja népgazdaságúnk további fejlődésé­nek, ez vezet ma a jómódú élethez, a város és falu bőséges élelmiszer- ellátásához, ez teremti meg könnyű­iparunk legfontosabb részének fel­lendítését. A mezőgazdaság termelési lehető­ségeinek magasfokú kihasználását csak a nagyüzemi termelés, a fejlett gépesítés biztosítja. Ez szabadítja meg parasztságunkat is a nehéz testi munka, a látástól-vakulásig való erőfeszítés hátrányaitól. Ez teszi könnyebbé, emberibbé az életet. Ezért támogatjuk teljes meggyőződés­sel a termelőszövetkezeti mozgalmat. A termelőszövetkezetek fejlesztése azonban csak a dolgozó parasztság meggyőzésével, egyetértésével lehet­séges. E természetes fejlődéssel párhuza­mosan segítenünk kell egyéni gazdál­kodást folytató parasztságunkat is, hogy boldogulni tudjon, termeljen többet, gyarapítsa gazdaságát. Vi­rágzó mezőgazdaságot, jómódú, meg­elégedett parasztságot akarunk. Meg kell szilárdítanunk az iparban elért nagy eredményeinket, s tovább kell fejlesztenünk iparunkat, elsősor­ban a közszükségleteket kielégítő iparágakat és a mezőgazdaság fej­lesztését szolgáló gépipart, figyelem­be véve hazánk adottságát, erőforrá­sait. Biztosítanunk kell a munkán ala­puló, önálló kisipar és kiskereskede­lem helyét dolgozó népünk jobb el­látásában. Helyes gazdasági intézkedésekkel és közös erőfeszítéssel el tudjuk ér­ni azt, hogy munkásosztályunk, egész dolgozó népünk életszínvonala gyor­san emelkedjék. Rajtunk áll, hogy nehézségeinket leküzdve, az elége­dett, boldog emberek otthonává te­gyük hazánkat. Tudjuk, hogy az egyre emelkedő népjólét megteremtése nem megy ön­magától. A jólét legfőbb alkotója: maga a nép. Milliók, minden dolgozó helytállása, felelősségérzése szüksé­ges, hogy ez valóra váljon. A gazda! felelősségével kell dolgoznunk, ki- nek-kinek a maga helyén, népgaz­dasági tervünk teljesítéséért, a gaz­daságosabb termelésért, az önköltség csökkentéséért, küzdve minden laza­ság, hanyagság, nemtörődömség, pa­zarlás ellen. A gazda felelősségével kell őrködnünk az állam iránti kö­telezettségek szigorú megtartásán. Olyan közszellemet kell teremtenünk, amelyben gazdagon kibontakozhat népünk teremtő kedve, tehetsége, le- bírhatatlan életereje. Egyetértünk abban, hogy közös erővel kell munkálkodnunk kultú­ránk további felvirágzásán, nemzeti közműveltségünk fejlesztésén, harc­ban a műveletlenség még meglévő maradványai ellen. Ápolnunk kell haladó nemzeti kultúránk nagyszerű hagyományait, s ezeket továbbfej­lesztve, segítenünk kell új, mai éle­tünket, az új ember nemes érzéseit kifejező nemzeti kultúra kialakulá­sát. Fejlesztenünk kell iskolahálóza­tunkat, elsősorban a népünk legszé­lesebb rétegeit érintő általános is­kolákat, nemzeti közműveltségünk alapjait. Különös gonddal kell tö­rődnünk gyermekeink, ifjúságunk ne­velésének az ügyével, hogy hazasze­rető, erkölcsös, munkaszerető, tisz­tességes érzésű nemzedék nevelődjön belőlük. Ifjúságunk nevelése legyen az egész társadalom nagy nemzeti közügye. Segítenünk kell irodalmunk, mű­vészetünk, tudományunk fejlődését. A néphez hű, az ország gazdasági és kulturális felemelkedését szolgáló ér­telmiség megbecsülését erősítenünk kell, hogy nemzeti kultúránk alkotó­jaként, a nagy elődök szellemében', betölthesse nemes hivatását. Egyetértünk abban, hogy védenünk és fejlesztenünk kell demokratikus vívmányainkat. Erős népi államot akarunk, amely összeforrt a néppel és belőle meríti erejét. Azt akarjuk, hogy az állampolgárok joga szent és sérthetetlen legyen, s hogy az állam- polgári kötelességek vérévé váljanak minden dolgozónak. Olyan közéletet akarunk, amelyben a nép iránti hű­ség, a képesség és a tisztesség dönti el kinek-kinek a helyét, megbecsül- tetését. Olyan demokratikus közszel­lemet akarunk, amelyben milliók te­vékenysége, javaslata, bírálata bon­takozhat ki, még az eddiginél is gaz­dagabban, s amelyben milliók ellen­őrzése, gondja és lelkes munkája se­gíti mindazt, ami a nép érdekében való! Azt akarjuk, hogy tanácsaink vál­janak a néphatalom szilárd alapjává, népünk bölcseségének és államépítő tehetségének gazdag forrásává. A ta­nácsokba azok kerüljenek be, akik­ben a nép legjobban megbízik, aki­ket becsül és szeret. Biztosítanunk kell, hogy a tanácsválasztás az ál­lam és a nép összeforrottságának erő­sítője, rendszerünk demokratizmusá­nak fejlesztője, népünk egységének hatalmas megnyilatkozása legyen. Magyar Hazafiak! Nemes célok szolgálatára hívunk mindenkit! Nemzeti létünk emelke­désének nagyszerű útján járunk. Ha összefogunk, nincs akadály, mit ne tudnánk leküzdeni, nincs erő, rni visszavethet bennünket. A nemzet egysége: ez boldog jövendőnk záloga. Előre a Hazafias Népfront hatalmas egységében, a boldog, erős, népi Ma­gyarországért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom