Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-03 / 208. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 szeptember 3. Megkezdődött a manílaí SEATO-értekezlet szakértőinek tanácskozása (MTI) Mint sajtójelentések: hírül adják, szerdán délután Manilában megnyalt a SEATO-értekezlet szakértőinek tanácskozása. A szerdán megnyílt szakértői tanácskozáson — akárcsak a szeptember 6-án kezdődő hivatalos értekezleten —- nyolc ország küldöttei vesznek részt. Ez a nyolc ország: az ■Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztrália, Uj-Zéland, a Fülöp-szige*ek, Thaiföld és Pakisztán. Noha a hivatalos értekezlet csak a jövő hét elején kezdődik meg, a résztvevő hatalmak előtt máris aláp- vető nehézségek merültek fel. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok arra törekedtek, hogy a délkeletázsiai paktumban részt vegyen e térség valamennyi valóban jelentős országa, tehát India, Indonézia, Ceylon és Burma is. Az erre irányuló kísérletek kudarcot vallottak. Ezért a későbbiekben azzal az érveléssel igyekeztek rávenni a fent említett országokat az értekezleten való részvételre, hogy ott elsősorban nem katonaikérdésekről tárgyaljanak majd, hanem »a délkeletázsiai országok számára nyújtandó gazdasági segítségről«. A londoni rádió kommentárja, amelyet a »Spectator« című konzervatív hetilap szerkesztője írt — hangoztatta: »A gazdasági segítség jelszava sem eléggé csábító a délkelet ázsiai országoknak. Ezek az országok minden szempontból teljesen szabadok akarnak lenni, hogy saját útjukat járhassák és éppen ezért bizonyos bizalmatlanságot tanúsítanak még a külföldről jövő gazdasági segély iránt is ... Ezt a tényezőt egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, mivel alapvető fontosságú az ázsiaiak szemében és egy olyart gazdasági segélytől, amelynek gyarmatosító színezete van ... jobban félnek, mint a kommunizmustól. Ez a félelem és gyanakvás ... megvan és igen erős tényező«. Kellemetlen tényező az értekezlet ihletői számára az angol külügyminiszter távolmaradása. .Ismeretes hogy Londonban közölték: Eden külügyminiszter »a francia nemzet- gyűlés döntése miatt« nem megy el személyesen Manilába, hanem lord Reading vezeti a brit küldöttséget. Ezzel kapcsolatban az »AFP« mani- lai tudósítója megjegyzi: »Edennek az a döntése, hogy lord Readinggel helyettesítteti magát, nagy csalódást okozott az értekezlet köreiben. Általánosságban megértik a hivatalos okokat, amelyekkel indokolják a brit külügyminiszter döntőét, de egyes' megfigyelők felvetik a kérdést, vájjon Londonban nem vették- e tekintetbe Indiának a SEÁTO- értekezlet ellen megnyilvánuló ellenséges álláspontját? Ugyanez az »AFP« jelentés arra is rámutat: »Másrészt számítani lehet arra, hogy lord Reading az értekezlet során élénken tanácsolja majd kollégáinak, hogy kerüljék az olyan intézkedések ajánlását — még a gazdasági jellegükét is — amelyek ingerelhetik a Colombo-hátalmak érzékenységét, mert e hatalmak politikai összetartását London a lehető legnagyobb mértékben meg akarja őrizni«. Ollenhauer elutasítja az Adenauer-kormány követelését Berlin (MTI). Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke szerdán este nyilatkozott a bonni kormány követeléseiről, amelyeket a kormány Bühlerhöhenben, Adenauer üdülőhelyén tartott minisztertanácsán állított a nyugati nagyhatalmakkal szemben. Ollenhauer kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt nem teszi magáévá ezeket a követeléseket, mert azok »teljesein háttérbe szorítják Németország újraegyesítésének kérdését«. A Német Szociáldemokrata Párt elnöke egyszersmind hangoztatta, hogy pártja »visszautasít minden arra irányuló kísérletet, hogy most talán enyhített formában, vagy földrajzi körülhatárolással feltámasztani igyekezzenek az európai védelmi közösség gondolatát«. LONDON (MTI). Mint az »AFP« jelenti, Nagy-Britannia libanoni ügyvivője kedden azzal fordult a bei- ruti külügyminisztériumhoz, hogy Libanon »a ciprusi üggyel kapcsolatban tanúsítson szigorúan semle-. ges magatartást«. A libanoni külügyminisztériumban azt közölték viszont a sajt ótudósítókkal, hogy »a kormány behatóan tanulmányozta a ciprusi kérdést és azt is mérlegeli, hogy ezt a problémát felveti az Arab Liga Politikai Bizottságának legközelebbi ülésén«. Schmidt-Wittmack rádiónyilatkozata az EVK elutasításáról Berlin (ADN). Schmidt-Wittmack, a Német Demokratikus Köztársaságban menedékjogot kért szövetséggyűlési képviselő szerdán interjút adott a »Deutschlandsender« rádióban. Schmidt-Wittmack a hozzáintézett kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy a francia nemzetgyűlésben csak az történt, amivel minden politikával foglalkozó embernek számolnia kellett. Adenauer politikája számára ez óriási vereséget jelent. Válaszul arra a kérdésre, miben látja a kiyezető utat abból a zsákutcából, amelybe a szövetségi kormány jutott, Schmidt-Witt- máck hangsúlyozta: a szövetségi gyűlésnek végre meg kellene találnia a bátorságot, hogy szakítson azzal a politikával, amely kilátástalan helyzet felé vezet. Pietro Nenni nyilatkozata a második világháború kitörésének 15. évfordulója alkalmából Bécs (TASZSZ). A Béke-Világtanács közzétette Pietro Nenninek, a Béke-Világtanács alelnökének nyilatkozatát. 15 évvel ezelőtt a hitlerista hadsereg betört Lengyelországba és kirobbantotta a második világháborút — hangzik a nyilatkozatban. Ez keserű emléket idéz fej mindazokban a népekben, amelyeket a szörnyű háború és a náci uralom következtében hat éven át megszállás és példátlan terror sújtott. Jóllehet, a hitlerizmusi 1945-ben szétzúzták, a béke még nem szilárd. A népeket ma is veszély fenyegeti. A béke barátai azonban megtalálták a háború megszüntetésének és a béke megteremtésének eszközét. Csak a kollektív biztonság nyitja meg a sikeres, egyidejű és ellenőrzött leszerelés útját. És akkor az új- raegyesült, demokratikus és béke- szerető Németország nem jelent többé veszélyt Európa és az egész világ számára, akkor Németország helyreállíthatja nemzeti függetlenségét. Megjelent a „Propagandista“ legújabb száma VARSÓ (TASZSZ). A baltitengeri országok partvidéke mentén békeúton« lévő »Báthory« gőzös augusztus 31-én Gdynia lengyel kikötőbe érkezett. A északi országok 800 békeharcosa tartózkodik a hajó fedélzetén. A »békeút« részvevői kedden megtekintették Lengyelország Baltitenger-melléki városait. A »Propagandista« most megjelent augusztusi száma jelentős segítséget ad a propagandistáknak a kongresszus anyagaiból való jobb felkészüléshez. A lap »Készüljünk az új oktatási év nagy feladataira« c. első cikke a propagandamunka megnövekedett jelentőségével foglalkozik az új szakaszban. A cikk elemzi azokat a lehetőségeket, amelyeket pártunk III. kongresszusa anyagainak széleskörű oktatása nyújt a pártpropaganda számára, s fontos útmutatásokat tartalmaz a propagandisták részére. Az MDP III. kongresszusa anyagainak tanulmányozásához köze a folyóirat: Csikós György, cikkét: »Pártunk harca a szocializmus alapjainak lerakásáért hazánkban«. A cikk elemzi azokat az eseményeket, ámeneket e térén eddig elértünk, s lész- letesen foglalkozik azokkal a legfőbb feladatokkal, amelyek a szocializmus alapjainak lerakása terén az új szakaszban előttünk állanak. Huszár István: »A szocialista, iparosítás az új szakaszban« c. cikkében azokat a sajátos vonásokat elemzi, amelyek iparosításunkat ma jellemzik. Behatóan foglalkozik az ütem, az arányok, a szocialista tábor országaival való szorosabb gazdasági együttműködés, a gazdaságosság problémáival, s a feladatokkal, amelyeket ezek alapján iparunknak meg kéll oldani. Nagy Ida: »Az államapparátusban meglévő bürokrácia néhány kérdéséről« című írásában e-amzi, miért! ’ szükségszerűen érdeke a szocialista i államnak a bürokrácia irtása. Majd a cikk példák segítségével vizsgálja a bürokrácia különböző megnyilvánulásait államapparátusunk munkájában és foglalkozik a bürokrácia elleni harc időszerű feladataival Válasz a »Propagandista« kéuié- seire rovatban Baranyi Gyula; »A népfront szerepe a népi-nemzeti egység megszilárdításában« c. cikke történelmileg vizsgálja a népfront- mozgalom kialakulását és fejlődését. Elemzi miért vált szükségszerűvé és lehetővé a népfront újjászervezése az új szakaszban. Gömöri Endre: »Mi történt Guatemalában?« címmel értéked a közelmúltban lejátszódott guatemalai eseményeket. Több* fontos cikket közöl a folyóirat az 1954—55-ös pártoktatási év előkészítéséhez. Wirth Ádáim cikke: »Nagyobb figyelmet az önálló tanulók tanfolyamainak előkészítésére« — segíti a pártszervezeteket e tanfolyamuk jobb megszervezésében. E rovatban jelenik még meg: Majoros János cikke: »Az orosházi járási pártbizottság az oktatási év jó előkészítéséért«, s Fürjes Já- nosné • cikke: '»Helyi anyagok kidolgozása Fejér megyében« címmel.- Mit Ivasson a propagandista című rovatban a folyóirat rövid tattálmi ismertetést közöl Engels: »A munkásosztály helyzete Angliában«. Lenin 9., 10. kötet, Bemal: »Tudomány és társadalom« c. művekből. Helyiséget kérnek az istvándi DISZ-fiatalok Szabó István levelezőnk írja Barcsról: Az istvándi községi tanács nagyon lelkiismeretlenül kezel egy-egy ügyet. Példának írja, hogy a községi DISZ-szervezet helyiségét elvették azzal, hogy marjd kiutalnak számukra egy másikat. Ennek már több hónapja. Most, hogy a DISZ-szervezetben októberben megkezdődik a Petőfi politikai iskola, nincs ahol a fiatalok összejönnének. Pedig szervezeti életet is szeretnének élni. Rendezvényeket sem tudnak a helyiség hiánya miatt tartani és ezáltal semmiféle kulturális élet részükre nincs biztosítva. Kérik az illetékes járási tanácsot, hassson oda, hogy megfelelő helyiséget kapjanak az istvándi DISZ-fiatalok. BÉCS (TASZSZ). Az osztrák sajtó közli, hogy a burgenlandi Frauenkirchenben aratóünnepet tartottak. A »Kisparasztok Szövetsége« által rendezett ünnepségen többezer paraszt, földbérlő és mezőgazdasági munkás vett részt. Az ünnepi gyűlésen J. Koplenig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke tartott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a burgenlandi kisgazdák, földbérlők és mezőgazdasági bérmunkások legfőbb követelése most a demokratikus földreform végrehajtása. A kormánypártok elfeledkeztek arról az ígéretükről, amelyet az egyes választások előtt tettek a parasztoknak. - ' Qél le jtMe J Ó NAPOT KÍVÁNOK. . . Parancsoljon kérem. Állok rendelkezésére. Mivel szolgálhatok? — hadarta túlbuzgó előzékenységgel Nedeczky, a Bútorértékesítő Vállalat alkalmazottja. A leendő vásárló kissé meghatva a »kellemes« szavaktól, zavartan nyögte ki: — Egy »hálót» szeretnék. . . olyan 8200 forintosat. — Óh! Sajnálom. . . rosszkor tetszett jönni. . . örömmel adnék, de. . . Várjon csak — mérte végig sunyi tekintetével a soffőr-ruhás fiatalembert, majd hamisan hunyorított, mintha szíve választottját lelte volna meg benne s halkan így folytatta: ■ — No, jöjjön csak. . . nézze kérem ez egy valódi cseh »háló«. Igaz, kicsit drága. . . 9500 forint az ára, de megéri. Sajnos, le van foglalva már, de ha néhány napon belül nem jönnek érte, hát a magáé. . . Persze, csak úgy, ha megfelel. Gyönyörűen mutart, kellemessé teszi a szobát. Majd nézzen be pár nap múlva. De aztán csitt ám — tartotta oda mutató ujját összecsücsörített szája széléhez, s kémlelődve körülnézett. — De ha addig érkezne abból a 8200 forintosból’ — igyekezett erősíteni előbbi szándékát a soffor- ruhás —! ne tessék megfeledkezni rólam. — Ahhoz sajnos kevés a reményem — suttogta méltatlankodva — de azért csak nézzen be egykét nap múlva. A vevő bár megkönnyebbülve lépett ki az utcára — mert a sok felesleges beszédet nehéz volt véQlLfLQ, QátlűS gighallgatnia — de arca elégedetlenséget fejezett ki. — Elég volt « szerakosgatni azt a 8200 forin- t is, most mégsem elég. . . No mindegy, majd valahogy kitoldjuk. Szép bútort akarok venni — kavargóit a fejében. Észre sem vette, hogy hányán néznek rá kérdően azok közül, akik a kirakat előtt ácsorogtak. A kíváncsiskodók közt falusi fiatalok is voltak, akik már a többszöri hiábavaló ideutazás miatt mérgelődtek. —‘ Többe kerül az utazgatás, mire bútort kapunk, mint a bútor árat — panaszkodott egy bőszoknyás falusi asszony. A part üsse meg ezt a bútorboltot. . . A jóbarátoknak, rokonoknak biztos van bútor, belőlünk meg bolondot tesznek, hitegetnek, hogy majd ekkor, majd akkor. • — Ez az életszínvonal emelése? — kontrázott rá egy másik — az ember dolgozik, megtakarítja a pénzét és nem kap érte, amit akar. A túloldalon két kopaszodó, pocakos idősebb férfi állt. Látszott rajtuk, hogy nem a munkában öregedtek meg. Árgus szemekkel figyelték a kirakatszemlélőket, majd mindketten elvegyültek a tömegbe, s nagy sajnálkozva suttogta az egyik: — Szegények. . . Ennyien várnak a bútorra. Hiába, a régi jó kereskedő szakemberekből már igen kevesen vannak ilyen helyeken. Csak itt-ott akad egy- kettő, de azok sem sokat tudnak már tenni a nép érdekében. . . Ezek az új emberek meg. . . — legyintett az egyik lekicsinylőén. — Hát ha maguk jobban értik, akkor mért nem állnak oda — cserfeskedett egy piroskendős falusi asszony. — Eh! A magunkfajta ember nem soká tud ezek közt boldogulni — motyogta a másik kopasz hatást vadászva. :l * >) P ÁR NAP MÚLVA, éppen június 28-át mutatott a naptár, amikor a soffőr-ruhás fiatalember ismét belépett a Kaposvári Bútorértékesítő Vállalathoz. Nedeczky, a kiszolgáló azzal sietett elébe: —1 Sajnos még nem tudok pontos választ adni. . . de délután 2-re jöjjön, akkor igen... Aztán nagy gondokba merült a boltkezelő, amint az engedelmes soffőr-ruhás tovább állt. — Most éppen, amikor itt vannak az ellenőrzők a központból —t töprengett; — Mit tegyek, hisz én már rég) kifizettem a bútor árát,1 le van blokkolva, 5900 forint. — A, megvan! — villant fel benne egy kapzsiságra ösztönző gondolat. —Hisz Kelemen, a boltvezető úgyis el van most foglalva az ellenőrökkel. A.vevő meg úgy sem tudja, hogy az én feleségem az, aki lemond a »hálóról«. Úgy is tett Nedeczky, ahogy kigondolta. Délután két órakor már feleségével, azaz az eredeti vevővel várták a leendő vevőt. Amint a soffőr-ruhás a megbeszélt időben megérkezett, már nem a kiszolgáló, hanem egy ismeretlen nő fogadta kedves nyájassággal. — Ön lesz a háló új vevője? — rebegte az asszony. — Igen kérem —• válaszolt amaz. — Nagyon sajnálom ezt a szép bútort < mondta látható sajnálkozással — de sajnos, most nem tudom az árát kikerekíteni s kénytelen vagyok lemondani róla. Mire összejön a pénzem, addigra úgyis jön még ilyen bútor. Hát használják egészséggel. — Köszönöm — mondta a soffőr-ruhás. — Akkor hát meg is tetszettek egyezni? — fontoskodott Nedeczky. — Én tudok egy jó és olcsó fuvarost, ha parancsolja a kar társ, iderendelem és rakodhatunk is. S OK NÉZŐJE AKADT a szép bútordaraboknak, amint pakolták fel a kocsira. — Ejha! De szép bútor! — jegyezte meg egy komolyabb férfi, akin látszott, hogy szakértelemmel vizsgálja a hálót, aztán a vevőhöz fordult: — Mondja, barátom, mit kóstált ez a. . . — Szép a bútor, de az ára is — válaszolt a soffőr-ruhás — 9500 forint volt. . . és még rájön a szállítási költség.: — No, ne mondja — hökkent meg az érdeklődő — hisz ennek a bútornak kevesebb a szabott ára... — Már pedig én egy fillért sem hazudok — vetette oda a vevő. —* Mondják, hogy hívják a kartársat és hova viszi ezt a bútort? — fontoskodik most már még inkább az ember. — Én Jung János gépkocsivezető vagyok az Autóközlekedési Vállalatnál és Somogyszilba viszem a bútort. — Köszönm — mondta a kiváncsi és tovább állt. Jungék pedig vitték a bútort Somogyszil felé. Örültek nagyon az új »hálónak«. Különösen Jungné. A férfi azonban rossz sejtelmekkel volt tele. — Hátha igaza van annak az embernek, drága ez a bútor — latolgatta, de nem akarta felesége örömét megrontani. — Majd megtudjuk, ha becsaptak. . . Kiderül hamar az ilyesmi. * * * T^EM SOK IDŐ TELT EL, amikor Jung János sejtelme s az ismeretlen érdeklődő szava beigazolódott. De erről most. már beszéljen a kaposvári járás- bíróság ítéletének jegyzőkönyve: Nedeczky, Jenő a Bútorértékesítő Vállalat volt alkalmazottja feleségével és anyósával 1954-ben költözött Kaposvárra a Magyaregre-' sen eladott ingatlan árából vett új, saját házába. Anyósával közösen egy hálószobabútort 5900 forintért, egy konyhabútort pedig 3150 forintért vásároltak a Kaposvári Bútorértékesitő Vállalatnál. Bár Kelemen, a volt üzletvezető igyekezett lebeszélni őket a bútor- vásárlásról — a vásárlóközönség növekvő igényeinek minél gyorsabb kielégítésére való tekintettel —i de hiába. A kapzsiság, az üzér- kedési hajlam ott élt mélyen Ne- deczkyékben. Arra kérdésre, hogy miért adta el az ő részére annyira »szükséges« bútort, Nedeczky így válaszolt: — A pénzt az anyósom adta. s miután nézeteltérés lett a családban, ő visszakövetelte a pénzt tőlem, ami viszont már hiányos volt s ezt akartam pótolni. No,’most aztán lesz idejük a börtönben eldönteni, hogy érdemes volt-e ilyen családi »perpatvart« csinálni. . . Szűcs Ferenc
