Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-18 / 221. szám

Szombat, 1954 szeptember 18,

SOMOGYI NÉPLAP

3

A község vezetői példamutatásukkal, a népnevelők felvilágosító szóval biztosítsák Kaposmérőn az adófizetés sikerét!

Nagynak éppenséggel nem mondható az a távolság, mely Ka- posmérő községet a megyei székhelytől, Kaposvártól elválasztja. A község lakosai közül többen a város üzemeiben, vállalatoknál dolgoznak, ahol hónapról hónapra jó keresetre tesznek szert. A dolgozó parasztoknak szintén nagy előnyt jelent a város közelsége, mert annak piacán — a távolabbi falvaktól eltérően — sokkal nagyobb mértékben értékesíthetik terményeiket, a zöldség- és gyümölcsféléket, tejet, tojást és baromfit. Mint mindenhol, úgy náluk is számtalan kézzelfogható bizonyítéka van életszínvonaluk áldandó emelkedésének. Ezek közé tartoznak az utóbbi években épített házak, továbbá az ingatlanok adás-vételének megélénkülése. Ilyenkor ősszel a termésekre sem panaszkodhatnak, hiszen a föld az elmúlt esztendőben és az idei évben is jó termést adott. Mégis

mi az oka, hogy Kaposmérő

egyike a legrosszabb adófizető községellnek?

Mindenekelőtt az, hogy a tanács és a pénzügyi állandó-bizottság elhanyagolja feladatát, nem folytat megfelelő felvilágosító munkát, nem magyarázza meg eléggé a község dolgozó parasztjainak, hogy miért annyira fontos és nagyjelentőségű állampolgári kötelességük, így többek közt az adó- befizetés időbeni rendezése- Oka az is, hogy maga a községi tanács elnöknője, Horváth Józsefné elvtársnő is huzamos ideig az adóhátralékosok közé tartozott, s csak ismételt figyelmeztetésekre tett ele-j get kötelességének. Természetes,) hogy az ilyen példa egyáltalán i

nem hat serkentően az amúgy is hanyag gazdákra. Súlyos felelősség terheli Kétnyári elvtársat, a községi párttitkárt is, aki negyedévi adófizetési kötelezettségének a mai napig sem tett eleget és az esedékes biztosítási díjat sem fizette be.

Ezek után érthető, hogy a kaposvári járási pénzügyi osztály nem nézhette tovább tétlenül a kaposmérőiek hanyagságát, hanem miután a többszöri felszólítás és figyelmeztetés sem volt elegendő — dolgozóinak egy csoportját a községbe küldte, hogy ott

érvényesítsék a törvény rendelkezéseit: a kötelességnm- lasztáknál zálogoljanak, s alkalmazzák a behajtási eljárást.

De mielőtt még erre sor került volna, a községi tanáccsal és a helyi pártszervezettel karöltve felülvizsgálta a hátralékosok helyzetét s a kényszerintézkedések szükségességét minden esetben az említett két szervvel karöltve állapította meg. Ugyanakkor a pénzügyi-dolgozók írásban még egyszer felhívták a nagy összeggel tartozók figyelmét, hogy amennyiben adófizetési kötelezettségüknek még most sem tesznek eleget, a törvény erejét fogják alkalmazni velük szemben.

Mi történt erre?

Semmi más, mint h»gy a felhívás továbbra is hatástalan maradt,: s mikor a pénzügyi dolgozók személyesen keresték fel a gazdákat, zárt ajtókat találtak, vagy éppen durva fenyegetés fogadta őket. így például Sára János (Jankó), Május 1-utca 18. szám alatti lakos és kiskorú fia fenyegető kijelentéseket tettek kötelezettségük

rendezése helyett. A községi tanácsnál aztán megmagyarázták nekik kijelentéseik és becsületes dolgozó paraszthoz méltatlan magatartásuk helytelenségét, mire Sára János belátta, hogy hibásan cselekedett, ugyanakkor azt is, hogy kötelességének rendezését tovább nem odázhatja el. Ezért ott helyben, nyomban lefizetett 1500 forint adótartozást. Látható tehát, hogy

a dolgozó parasztok a türelmes és meggyőző érvekre végül is belátással reagálnak.

Azonban már nem mondhatjuk el ugyanezt a községi párttitkár elvtársról, aki mélyen felháborodott azon, hogy a kaposmérői hanyag gazdákkal szemben illetékes szerveink most már kénytelenek voltak a törvény szigorát érvényesíteni. Azt hangoztatja, hogy a 17 gazda közül nem egyárt »tűzbe merné tenni a kezét«, hogy év végére majd rendezni fogják tartozásaikat, ugyanakkor elfeledkezik a havi ^adófizetési kötelezettségről és saját hátralékának rendezéséről.

Az ilyen »garanciavállalás« helyett Kétnyári elvtárshoz, mint párttitkárhoz, méltóbb lenne, ha végre önmaga is rendezné államunk iránti kötelezettségét és a népnevelők jobb irányításával, valamint eredményesebb felvilágosító munkával elősegítené, hogy községe jobb eredményeket érjen el. Ugyanez vonatkozik Horváth Józsefné elvtársnőre, a községi tanács elnökére is. Jó lenne, ha mindezeken elgondolkoznának a kaposmérőiek. 5 3

Szépülő éledünk számadataiból 5'24 FMtal nfttt Kende Piroska évi keresete

Kende Piroska, a Textilművek sztahanovista lánccsévélőnője 1953 óta dolgozik a gyárban. Első naptól kezdve kitűnt rendkívüli szorgalmával és ügyességével', melynek alap- • ján az üzem legjobb ícmónői közé j emelkedett. A múlt év novemberében pedig megszerezte a sztahanovista címet. A havi átlagkeresete — amint az 1. sz. diagramm szemléltetően mutatja — az alábbiak szerint alakult:

1053 második negyedévében havi átlagkeresete még csak 645 forint volt, 1954 ugyanezen időszakában pedig már 1072 forintot kapott havonta. A különbség 427 forint, ami egy évben 5124 forint többletet jelent. Kende Piroska ezen a szép ösz- szegen sok mindent vásárolhat. így például a közelgő hidegebb hónapokra 1150 forintért egy télikabátot, 250 forintért hócsizmát, 1200 forinKende Piroska sztahanovista textil-; munkásnő havi átlagkeresetének alakulása.

1072 — Ft

645— Ft

I

427 — Ft

.1.

1953 1954 különbség

II. negyedév II. negyedév

tért három ruhát, 300 forintért két pár nylon harisnyát, 200 forintért .egy új kézitáskát, 400 forintért kesztyűt, .sálat s a fennmaradó 1274 forintért pedig egy szép rádiót, hogy kellemesen tö’.thésse rádiószó mellett a hosszú téli estéket.

jelentős e’őrehgladás az életszínvonal emelésének útién

Az Állami Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kaposvári üzemében ns jelentősen emelkedett a dolgozók havi átlagkeresete. Kormányunk prö- grammja kimondta, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életszínvonalát komoly mértékben emeljük. Hogy milyen jelentős lépést tettünk ezen a téren azóta, azt mutatja a 2. sz. diagramm.

A vállalat munkásainak átlagkeresete az 105-3-as év második ne- j gyedében 1090 forint volt. Ezzel 1 szemben az 1954-es év második negyedében már 1252 forintra emelkedett az üzem dolgozóinak havi átlagkeresete. A különbség, mint látjuk, 162 forint, ami egy évben 1944 j forint többletkeresetei jelent egy- • egy dolgozónak. Ezen az összegen két öltöny ruhát, vagy 5 pár jó ci- j pót, vagy 10 darab kiváló minőségű j Inget lehet vásárolni. Ha azonban

A kaposvári Állami Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat munkásai havi átlagkeresetének alakulása. 125?— Ft 1090— Ft Ül

162 - Ft

1953 1954 különbség

II. negyedév II. negyedév

máshoz van kedve a vállalati munkásnak, akár egy új kerékpárt is vehet, a fennmaradó pénzből pedig menyasszonyának, vagy feleségének egy herendi étkészletet. Ha pedig már gyermekes apa, úgy kicsinyeinek a közelgő télre három télikabátot és három pár cipőt, a fennmaradó pénzen pedig akár 25 darab mesekönyvet is vásárolhat..

EGY AGRONÓMUS NAPLÓJÁBÓL

JÜNTUS 8J

»Szijjártó Ferenccel, a gépállomás vezető agronómusával jöttem ki a tsz-be, hogy mint új agronó- mus megkezdjem a munkát. Délután már Kisdeák elvtárssal, a tsz elnökével határszemlére indul« tunk. Megnéztük az őszi vetéseket. A gazda szemével nézve: szépek. 10—11 mázsa átlagtermés várható. Az árpával egy kis baj van: egy- része megdőlt.

Vaskereszt-pusztán láttam az új fiaztatót. Túlságosan hidegnek látom a betonválasztókat. . .«

így kezdte tehát Kamarell Károly, a balatonkiliti • gépállomás beosztott agronómusa, amikor ez év júniusában Ádándra, a Petőfi tsz-be került. Ismerkedett a környezettel, az emberekkel. Mint gyapotellenőr, arról volt ismeretes, hogy nem tűrte a lazaságokat. Bármilyen körülmények is jöttek közbe, mindig kiverekedte igazát. Most is Kisdeák elvtárs, az elnök örömmel fogadta. Kamarell Károly azonnal munkához látott. Erről beszél naplója is: június 11. »A Vaskereszt-pusztán dolgozó tagokat látogattam meg. Befejezték 10 kát. holdon a kukorica második kapálását. 2 kát. hold burgonyát megtöltöttek. Felvetődött az a probléma, hogy nem bírunk az 55 kát. Lóid kukoricával. . .«

Bizony valóban fenn is állt ez a veszély. Látta, hogy a 38 tag kevésnek bizonyul, mert nemcsak kapálni kell, többfelé oszlott el a munkaerő- No, de hát minek vannak a gépek, ha nem azért, hogy dolgos kezeket szabadítsanak fel? Igen ám, de a gépektől húzódozott a tagság. — Nem kell —- mondták — először már próbálkoztunk vele, de meg is jártuk: . . — Valóban megjárták először. A kiliti gépállomás egyik traktorosa olyan felelőtlen munkát végzett, hogy a 12 hold gépi kapálást a tsz egyszerűen nem vehette át.

— Kapálják meg újra — harci- askodott az elnök. Ennek azonban nem a gép volt az oka. Erről igyekezett meggyőzni a második kapálásnál a Petőfi tsz tagjait Kamarell agronómus is.

Kiszámította, hogy 30 gyalogerőt és tetemes lóerőt takarítanak meg, ha gép kapál. A tagok hallgattak a jószóra. Megindult a gép a kukoricatáblán. Olyan szépen megmunkálta a földet, hogy öröm volt nézni- így barátkoztak meg a szövetkezetiek a géppel. Ki is jelentették: »Jövőre is kell a gép, de nemcsak a kukoricánál, a többi kapás- növényt is géppel kapáljuk. . .«

Jó idő telt'el már azóta, a tsz kukoricája lassan be is érik. Legalább 35 mázsa termést ígér holdanként.

De lapQzzunk csak tovább:

JÜNIUS 17.

I

»Ma megkezdték a széna kaszá- !asát. 9 kát. holdat vágtak le estig. Az. eddigiek alapján takarmányból jó termés mutatkozik. •.«

36 szarvasmarhája és 20 Jova van a tsz-nek- De tervbe vették, hogy az év végére 40-re emelik a szarvasmarhák számát. Ehhez pedig takarmány kell, mégpedig bőségesen. Ezt kellett hat Kamarell Károly agronómusnak megértetni a tagokkal, amikor hozzáálltak a 40 kát. hold rét kaszálásához. Sikerült is. 12:—16 ember állandóan kint volt a réten, köztük Horváth Ferenc, Varga István, Kovács Mátyás. Minden nap meglátogatta a kaszásokat. Ilyenkor aztán ő maga is közéjük állt;

— Adja csak ide azt a kaszát, bátyám — szólott — hadd nézem csak, ho.gj/an visz. . .

Mindezt természetesnek találta, hiszen a legjobban úgy lehet serkenteni a munkára, ha maga is közibük áll. Dolgoztak is szépen, ütemesen. 550 mázsa szénát gyűjtöttek be. Ebből 245 mázsát osztottak szét munkaegység arányában a tagok között, a többi meg a közösben maradt

Aztán egyre jobban benn jártunk a nyárban. Megsokasodott az ádándi Petőfi tsz munkája is. De üssük csak fel azt a naplót:

JÚLIUS 6.

I

gott le, mert tegnap esett. A nedves gabonát a kombájnszérűre hordtuk száradni. . .«

17 kát. hold tavasziárpa, 75 kát. hold búza, 10 kát. hold zab és 10 kát. hold rozs tette ki a tsz gabonavetését. De ott voltak még a pillangósok is: a borsó, a lencse, amely még 25 holddal szaporította az aratnivalót- Számbavették, erejükből mennyire futja. Végül is úgy döntöttek, a gépállomás segítségét kérik. így kezdődött meg a júliusi forró napon az aratás. 12 kát. hold árpát takarított le a kombájn. Ezzel 30 ember egynapi munkáját takarították meg. A búzát aratógép vágta. 10 nap alatt végeztek vele. Kamarell agronómusnak is kijutott a munkából bőven ezekben a napokban. Reggeltől estig az emberekkel, a géppel ment. Hol kormányozott, hol a gép mozgását irányította, hol meg a kévehord^spál serénykedett. Együtt izzadt, fáradt embereivel. Ilyep határtalan munkakedv, akaraterő láttán a legmorcosabb, a légidegenkedőbb tagok is felengedtek iránta:

— Miközénk való ez valóban — mondogatták —■ nem szégyeli a munkát! Ilyen agronómus kell nekünk.

Július végén búgtak fel a cséplőgépek. Jelezve, hogy a Petőfi tsz megkezdte a cséplést- Vájjon mit mond erről Kamarell Károly, az agronómus naplója?

JÚLIUS 27.

I

»Megkezdődött az aratás - kombájnnal. Ma 5 kát. holdat vá- !

»A tegnapi nappal megkezdődött takarodást folytattuk és megkezdtük a cséplést. Ide irányítottam valamennyi fogaterőt. Ma 60 mázsát csépeltünk el. A pelyvában, de a szalmában sincs szemveszteség. . .«

Az egész cséplés az ő irányításával történt. Hajnalban, 3 óra, fél 4 lehetett, amikor a tsz-tagok elindultak a géphez. Bizony a nap már régen lebukott a láthatár szélén, amikor hazafelé indultak. Volt csépelnivaló bőven, dolgoztak még vasárnap is. De megérte. Mert nézzük csak: a kedvezőtlen időjárás ellenére is viszonylag jól fizetett a gabona. Míg a faluban 6—7 mázsa között volt az átlag, a tsz- nek 10.48 mázsát hozott az árpa, 10 7 mázsát a búza, ugyanennyit a zab és 10.87 mázsát a rozs egy- egy holdja. Van tehát miből ősz tani. Kovács Imre például 14 mázsa búzát vitt haza előlegként.

De a csépléssel egyidőben megkezdődött a tarlóhántás, hogy még idejében földbe tegyék a másod- növényeket. De mit olvasunk erről a naplóban?

AUGUSZTUS 6.

I

»Ma délután 2 óra tájban befejeztük a tarlóhántást. 10 kart. hold borsóföld van még hátra. Ezt a borsó cséplése után szántjuk meg. . .«

Augusztus 6-ig 141 kát. holdon végezték el a tarlóhántást. De vetettek 30 kát. hold másípdpövényt is: kölest és másodkukoricát. De nem a régi, megszokott mederben folyt a munka. Kora tavasztól benn élt már jónéhány tagban, hogy az ősszel otthagyja a közöst. Beadták a nyilatkozatot, hogy kilépnék, de dolgoztak, mintha mi sem történt volna. Ahogy befejezték a cséplést, egyszerre tört fel valamennyiből, hogy egyénileg szabadabbak lennének. A háborgók között volt Miszlai, a tenen- gondozó is:

— Nem maradok — • mondta — így nem lehet állatot nevelni,mikor nincs elég. takarmány. Ha aztán baj van, engem vonnak felelősségre — hangoskodott. Nem ijed meg egykönnyen, az igaz. Kijárta azt is, hogy az állatoknak vakarót adjanak, mert ilyen piszkosan nem lehetnek. Most azonban valahogy többet mondott, mint az a valóságban van- Kamarell Károly el is beszélgetett vele:

— Ide figyeljen, Miszlai bácsi — mondta neki —, ha valóban nem lenne takarmány, miből lennének ilyen kondícióban az állatok? — Azt sem takargatta ám, hogy bizony a tejhozam nagyobb is lehetne. — Most már betakarítottuk a szénát —: folytatta — jövőre bevezetjük a szakaszos legeltetést,

meg a háromszori fejést naponta.

Azt Miszlai bácsi is elismerte, hogy ez bizony nem kis dolog. Később aztán az agronómus újból csak szerét ejtette, hogy beszéljen vele a kilépésről. Most meg ilyenformán kezdte:

— Magának, most is van 12 mázsa búzája, pedig nem termett annyi gabona, mint tavaly. Kukorica is lesz szépen, se nem egy, se nem két sertés meghízik rajta. . .

Ami igaz, az igaz. Miszlai bácsi is visszakérte a kilépési nyilatkozatot. De.a többiek is hasonlóképpen cselekedtek, akjk korábban ki akartak lépni. Csak azok mennek ki a tsz-ből, akik népi dolgoztak eddig sem, de helyükbe máris van jelentkező.

Azóta aztán ismét rendben mennek a dolgok. Kamarell agronómus naplója újabb eredményekről számol be;

AUGUSZTUS 25

»Ma a korai burgonyát szedtük. A traktor megkezdte a vetőszántást repce alá. Estig 8 kát. holdon végzett. . .«

Még augusztusban aztán be is fejezték a repce vetését. A talajba 80 kg szuperfoszfátot munkáltak holdanként, így legalább 20 százalékkal nő a termés. De előkészítették a talajt a rozs és az árpa alá is. Elvégezték a keverő- és a vetőszántást. A búza magágyának készítésére a jövő héten kerül sor, keresztsorosan vetik majd. Látják ennek az előnyét, a keresztsorosan vetett 17 mázsát, az egyirányban vetett meg 15-öt adott holdanként.

Az árpa vetését szerdán elkezdték- Kamarell Károly ott volt a gép mellett a szántóföldön. Szorgalmasan dolgoztak az emberek, jól működött a gép.

— Elvtársak! — mondta az eredmények láttán —, ha így vetnek továbbra is, pénteken végzünk vele — aztán indult tovább, hogy másutt is segítsen. Ilyenkor ugyanis bőven akad tennivalója az agronómusnak, amikor eldől, milyen lesz a jövő évi gabonatermés. . .

— Vinczéné —

485807367334897342780238491288868799085