Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-11 / 215. szám

Szombat, 1954 szeptember 11. SOMOGYI NÉPLAP 3 Ideje, hogy megfelelő vesetők kerüljenek a hatéi tanács élére! Lapunk hasábjain már többször ártunk a batéi tanácsról. Ezek a cikkek azonban nem a jó munká­jukért dicsérték a tanácsapparátus dolgozóit, inkább rossz munkájuk miatt váltak ismertekké a megye dolgozói előtt a batéi tanács veze­tői. Munkájuk fő jellemzője a ha­nyagság, a nemtörődömség, a munkafegyelem megsértése és sok más, ami' ezekből adódik- Ennek következtében természetesen el­vesztették a dolgozó tömegek tá­mogatását, bizalmát. í) hibák gyökere A »Somogyi Néplap« olyan té­nyeket tárt az olvasók elé, melye­kért a batéi tanács vezetői már régen megérdemelték volna levál­tásukat, illetőleg visszahívásukat;. Ez mégsem történt meg, pedig a járási tanács vezetői előtt sem volt titok hanyag munkájuk, s jelenleg is tudják, hogy a batéi tanácsveze­tők elidegenítik a község dolgo­zóit az államhatalom helyi szer­vétől. A cikkek általában Bernáth Sán­dor tanácselnököt hibáztatták, mint felelős vezetőt. Mint elnök, valóban hibáztatható is, mert ki­engedte kezéből az irányítást, ami teljes egészében Gál Mihály ta­nácstitkár kezébe került. És itt kezdődik a baj. Itt van minden hi­ba gyökere. Gál Mihálynak fejébe szállt a dicsőség Kihasználva az egyszerű közép­parasztból lett tanácselnök járat­lanságát, tapasztalatlanságát az adminisztrációs munkában, magá­hoz ragadta a teljes vezetést. Te­vékenységéről nem számol be az •elnöknek, mert nem is sok mun­kát végez, és így nincs miről be­számolni. Az'elnököt hiába kérde­zik egyes ügyek állásáról, nem tud felvilágosítást adni. »Majd a tit­kár elvtárs« — mondja. A titkár pedig ritkán található meg munkaidőben a tanácsházan. Ha beszélni akar vele valaki, sa­ját házának építésénél megtalál­hatja. Ha ott sem található, akkor a kocsmában, vagy szüret utáni időben valamelyik gazda pincéje- j ben bizonnyal rá lehet akadni. S Természetesen ennek nagy az ára: növekszik a hátralék gabonában •és adóban, és a nagy mámorban elfeledkezik a törvényesség betar­tásáról és betartatásáról- Mivel legfőbb gondja saját házának megépítése és a batéi hegyben termett bor minőségének megállapítása, min­den más elmarad. Az ügyiratok iktatása labirintus a bepillantó ! szemlélők számára. Sőt, a tanács- I titkár számára is, mivel ő maga sem tudja, hogy az összedobált irathalmazban mit hol talál meg. Az iskola ügye különösen nem ér­dekli. A nyári tatarozáshoz mész, homok kellett volna, ehhez azon­ban pénzre lett volna szükség. Az iskolaigazgatónak egyszerűen ki­jelentette, nincs pénz és ő nem ér rá ezzel a dologgal foglalkozni. — Majd legfeljebb szünetel a tanítás vagy az udvaron tanítanak, amíg kimeszelik az iskolát — gondolta. Végtére is kölcsönkért mésszel, a tanítás előtti utolsó napon, kime­szelték az iskolát. Az iskola tata­rozása már 3 év óta kölcsönmész- ből történik, melyet soha nem ka­pott vissza a kölcsönző. Hol a pénz? Most tüzelő kellene az iskolának. »Nincs pénz« —< hangzik a tanács- titkár megszokott válasza. Általá­ban mindenre ezt mondja, pedig államunk biztosította az iskolák tatarozására és fűtésére is a szük­séges pénzösszeget. Sem tatarozás­ra, sem fűtőanyagra, sem nyom­tatványra, általában semmire sincs pénz. Dehát hol van a költ­ségvetésben biztosított összeg? Ezt feltélten meg kell nézni, de egyút­tal tisztázni azt is, hogy a tanács- titkár mi jogon vehette igénybe a saját házához szükséges gerendák szállításához a tűzoltásra kirendelt szekereket­Gál Mihály az irányítást magá­hoz ragadva, kiskirály módjára uralkodik a községben. Mint ahogy ő maga is mondja: „Élek, mint Marci Hevesen!“ Sérthetetlennek tartja magát, s főként szakszervezeti funkciójá­ban és párttagságában bízik. Meg­állapításunk az, hogy nem méltó sem a párttagságra, sem szakszer­vezeti funkciójára. Eddig bármit is írt a »Somogyi Néplap«, bármit is állapítottak meg az ellenőrök, semmi bántódás nem érte. Természetesen ettől vér­szemet kapott. Amikor a Megyei Tanácstól az illetékesek vizsgálatot tartottak, hogy miért nagy a le­maradás a begyűjtésben és adóban, azt mondta, hogy jöjjenek ők, s csinálják, ha a jelenlegi állapot nem tetszik, ő nem hajlandó el­számoltatni senkit. Az ilyen tanácsfunkcionárius­nak természetesen nem érdeke, hogy a falu dolgozói tisztán lás­sanak. Nem érdeke az sem, hogy a dolgozók megismerjék az új ta­nácstörvény-tervezetet, ezért nem szervezte -meg a gyűlést, egysze­rűen csak kidoboltatta. Nagyon jól tudta, hogy a batéi dolgozó pa­rasztok már semmit sem adnak a dobolásra, sikerült közömbössé tenni őket a sok igazságtalansága gal, jogtiprással, kiskirályoskodás- sal. Előre tudta, hogy nem fog megjelenni senki, de ő maga sem volt ott a gyűlésen a hirdetett időpontban. Most csak azt kérdezzük: meddig tűrik még az illetékesek mindezt? Éppen itt az ideje, hogy ezek a vezetők sürgősen más munka után lássanak és helyükre a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartó becsüle­tes emberek kerüljenek. Remél­jük. nem húzódik az ügy addig, amíg a meglévő cseppnyi bizalom is eltűnik a batéi dolgozó parasz­tokból tanácsuk iránt. Ez az idő pedig nincs messze'. VITASSUK MEG A TANÁCSTÖRVÉNYTERVEZETET A szakigazgatási szervek dolgozói továbbképzésének biztosításáról A tervezet igen sokat segít a ta­nácsok munkájának megjavításá­ban, mert sokkal nagyobb önálló­ságot biztosít az államhatalom he­lyi szerveinek, fokozza a tanácsi dolgozók felelősségérzetét- A tör­vénytervezet intézkedik a szak- igazgatási szervek nagyobb önálló­ságáról és felelősségének növelésé­ről, ami igen helyes. Helyes azért is, mert az egyes szakigazgatási szervek ágazatvezetői az eddigiek­nél sokkal jobban átérzik felelős­ségüket a pártunk III. kongresz- szusán elfogadott határozatok vég­rehajtásáért, a dolgozók anyagi, kulturális szükségleteinek minél fokozottabb kielégítéséért. A »Szakigazgatási szervek« c. részhez az alábbi javaslatom van. Az 58. § 3. pontjának szövege a következő: »A szakigazgatási szerv dolgozóinak továbbképzéséről a felettes szakigazgatási szerv gon­doskodik.« Ezt a szöveget javaslom módosítani az alábbiakkal: »A szakigazgatási szerv dol­gozóinak rendszeres tovább­képzéséről a szakigazgatási szerv vezetője és igazgatója és a felettes szakigazgatási szerv köteles gondoskodni.« A fenti szöveget azért javaslom, mert gyakran előfordul, hogy a szakigazgatási szerv vezetője igyekszik lebeszélni a dolgozót ta- vábbtanulási tervéről, azért, hogy a munkából ne legyen kiesés. De élőfordul az is, hogy nem foglal­Fazekas Ferenc versenyre hívja a marcali járás minden diszista traktorvezetőjét* 1 i . Én, a pusztakovácsi gépállomás diszista traktorvezetője elhatároz­tam, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 37. évforduló­jának tiszteletére az őszi kam­pány tartamára versenyre hívom a marcali járás összes DISZ-fiatal traktorvezetőit, az alábbi feltéte­lek szerint: G—35-ös géppel dolgozom­1. Őszi kampánytervem 348 r.or- málhold, ehelyett 400 normálhol­dat fogok elvégezni. 2. Üzemanyagfelhasználási ter­vem 5240 kg, ebből 120 kg-ot meg­takarítok. 3. Gépem jó karbantartásával elérem, hogy a műszak ideje alatt kiesésem nem lesz. 4. Vállalom, hogy a norma sze­rint előírt anyagalkatrész felhasz­nálásánál, mely 1200 forintot tesz ki, 700 forintot megtakarítok, 5. Vállalom, hogy munkámat 100 százalékos minőségben végzem el. Kérem á marcali járás DISZ- fiataljait, hogy csatlakozzanak fel— | hívásomhoz és erről írásban érte­sítsék a pusztakovácsi DISZ veze­tőségét. Fazekas Ferenc diszista traktorvezető. j kozik a beosztott dolgozóval, hogy pártoktatásban, vagy egyéb szak- 1 mai továbbképzésben vegyen részt. Példa erre, hogy a tanács szakigazgatási szerveinek dolgozói, különösen a járási tanácsoknál, az elmúlt évben 90 százalékban kimaradtak a pártoktatásból. Ugyancsak az 58. § 4. pontját javaslom módosítani a következő­vel: »Az egyes fontosabb munka­kört betöltő dolgozók elbocsá­tásához a VB és a felettes szakigazgatási szerv engedélye szükséges.« Ezt a szöveget azért javaslom; mert a törvénytervezetben ugyan bent van, hogy a kinevezéshez a felettes szerv engedélye szükséges, de az elbocsátásnál nincs bent. Márpedig többször tapasztalhat­tuk, hogy az alsóbb szervek olyan dolgozókat is leváltanak, anélkül; hogy arra engedélyt kérnének,- akinek az elbocsátásához a felettes szerv engedélye szükséges. Mivel a leváltás eddig sem volt hangsú­lyozva, sok esetben nem is kértek engedélyt. A 62. § kiegészítéséhez javaslom még az alábbi szöveget: »A jogszabályok betartására felszólíthatja, amiről a szerv vezetője köteles a tanácsot 30 napon belül értesíteni.« Király Ferenc Megyei Tanács. Nem a VB —, hanem a tanácsülések számát kell csökkenteni A »Somogyi Néplap« szerdai számában olvastam Lőrincz János cserénfai dolgozó paraszt cikkét, melyben a tanácstörvény-tervezet­hez kapcsolja véleményét. Lőrincz Jánosnak az a véleménye, hogy gyakrabban tartsanak a községek­ben gazdanapokat, ugynakkór ne havonta, hanem kéthavonként tartsanak VB-ülést. Ezzel a véleménnyel nem értek egyet. Lőrincz János valószínű fo­galmazási hibából felcserélte a ta­nácsülést a VB-üléssel- VB­ülést ugyanis rendszerint heten­ként tartanak a VB tagjai, míg tanácsülésre, melyre a dolgozó pa­rasztok is hívatottak, havonta csak egyszer kerül sor. Az helyes, hogy a gazdagyűlések javára lehet csök­kenteni a tanácsüléseket, hisz minden községben számos olyan probléma kerül előtérbe, melynek megoldására nagyon is megfelel a gazdagyűlés, a tanácsülést azon­ban nem szabad összetéveszteni a VBrüléssel. Nyulasi Viktor beosztott agronómus, Toponár. A KAPOSVÁRI SZÉCHENYI-KÖRZET PARTSZERVEZETE megérdemli a dicséretet. Buzási István elvtárs, a körzet párttitkár- helyettese rendszeresen foglalko­zik az elvtársakkal, segíti őket ügyes-bajos problémáik megoldá­sában. Buzási elvtárs érdeme, hogy a város területi pártszerveze­tei közül éppen a Széchenyi-kör- zetben a legjobb a szervezeti élet, de a legkörültekintőbben és a leg­lelkiismeretesebben ebben a kör­zetben vezetik a tagnyilvántartást és pontosan, késedelem nélkül to­vábbítják a rendes havi változás­jelentéseket is. —i Nem egyszer személyesen kell elmennem egy- egy párttagunk lakására, hogy el­intézhessem a ki- és bejelentkezé­seket — mondja Buzási elvtárs —, hogy időben, legkésőbb minden hó 5-ig elküldhessem a városi bizott­sághoz a havi változásjelentéseket. tek, amikor valakinek nagyobb elő­legre van szüksége, például szüle­tés, halálozás, esküvő, házvétel al­kalmával. Ilyenkor mindig a köz­gyűlés jóváhagyását kérik. Mindig gondosan ügyelünk arra, hogy a ki­adott előleg ne haladja túl az évi várható jövedelmet. Ezek látszólag kicsi dolgok, amire sokan nem is adnak, azonban az ilyen kicsi dol­gokból szoktak előjönni a nagyobb bajok és hibák, ezek ellen pedig ké­sőbb már nehéz felvenni a harcot. Az asszonyok kérdése Nálunk az asszonyok csaknem kivé­tel nélÉül dolgoznak. Sok -helyen probléma van a nők bevonásával. Mi abban látjuk ennek okát, hogy nem veszik figyelembe: az asszonyoknak a ház körül is van munkájuk (ház­táji föld, család, háztartás vezetése, gyerekek stb.) és a legtöbb .helyen, ahol a munkát el is osztják, a ta­gokra, illetőleg az asszonyokra egy­forma mértékben mérik ki a terü­letet. Márpedig -nem mindenkinek van egyforma elfoglaltsága otthon és így nem mindenki tudja egyfor­mán kivenni részét a szövetkezet közös munkájából. Mi ezt a kérdést mindig szem előtt tartottuk a mun­kaszervezésnél: egy-egy brigádon be­lül úgy állítottuk fel a munkacsa­patokat, hogy körülbelül azonos el- fdglaltságú asszonyokat és lányokat szerveztünk egybe-egybe. Külön munkacsapatba kerültek a fiatal lá­nyok, akik teljesen függetlenek az otthoni munkáktól, s akik rendsze­resen, nap mint nap részt tudnak venni a közös teendőkben. Ezek na­gyobb területet vállaltak a kapásnö- vények megművelésénél, tekintve, hogy önkéntes vállalás útján adtuk ki a területeket. Külön munkacsa­patba kerültek a fiatalasszonyok, akiknek már háztartási gondjuk is van és -nem tudnak úgy résztvenni a munkában, -mint a fiatal lányok. Ezek kevesebb területet kaptak. Kü­lön munkacsapatba kerültek a csök­kent munkaképességű, idősebb asz- szonyok, akik jóval kevesebb terüle­tet kaptak művelésre. így nem teher senki számára sem az a terület, me­lyet művelésre kapott. Szívesen részt is vesznek a munkában valamemy- nyien. t A szociális gondoskodás, I sport, kultúra A tagaknak a termelőszövetkezethez való tartozását nem mindig az ha­tározza meg, hogy mennyit kapnak munkaegységükre, hanem az is, hogy milyen a gondoskodás^ szükségleteik kielégítését illetően, értem ezalatt a szociális gondoskodást az öregekről, a csökkent munkaképességűekről. A fiatalabbaknak megadják-e a kultú­ra és a sportolás lehetőségeit. Gon­doskodnak-e a gyerekek neveléséről, napközi otthonokról stb. Erre mi is az utóbbi években jöttünk rá. A tagok a sok osztalék ellenére is elidegenednek a szövetkezettől, ha ezekre nem gondolunk. Sok helyen a fiatalok azért széledtek el a szövet­kezetből, mert nem biztosították szá­mukra azt, amit megtalálhatnák a városban, üzemekben. Nekünk volt már napközi ottho­nunk: 1951—52-ben; nyáron műkö­dött, télen nem. Tavaly egyáltalán nem működött, hanem az állami napközi otthonba vitték az asszonyok a gyerekeket. Az a probléma állt fenn, hogy 7 óránál előbb nem vihette el gyerekét az anya és délután 4 óra­kor haza kellett vinnie. így az asz- szpny nem tudott annyit dolgozni; amennyit szeretett volna. Ezért el­határoztuk egy állandó jellegű nap­közi otthon létesítését, melynek ‘ a munkálatai már befejezés előtt is állnak. Itt fogjuk gondozni a gyer­mekeket a termelőszövetkezet költ­ségén. Az idén megalakult DlSZ-szerve- zetünkben a sportkör, áhol futball­csapat, röplabdacsapat és céllövő szakosztály is működik. Sportpályát most csinálunk, amely a futball- és futópályát foglalja magában. így jö­vőre már saját sportpályánkon tu­dunk játszani. Most készül a fürdő is. A dolgozó parasztoknak eddig nem volt mód­juk, hogy külön 'fürdőszobákban fü- rödjenek, ezért a tisztálkodást kény­telenek voltak nagy lavórban vé­gezni, jobb esetben egy nagy teknő- ben vagy dézsában. Ez rossz és kel­lemetlen, ezért, elhatároztuk, hogy m idén fürdőt is csinálunk. A fürdő beszerelése hamarosan befejeződik és ezentúl a tagok ott tisztálkodhat­nak munka után. Nem zárkózunk el az elől sem, hogy az egyéni parasz­tok is fürödhessenek ott. A köztük és köztünk kialakult jóviszonyt ez még jobban elmélyíti. Központi épületünk kultúrtermét a nyáron nagyobbítottuk meg 320 fő befogadóképességűvé. Színpadot is építettünk hozzá. A DISZ-sz.ervezet kultúrgárdájának nem kell ezentúl más helyiségben előadnia a színda­rabot, vagy pedig deszkákból össze­tákolt színpadon fellépnie. Beszélgetünk arról is, hogy az idő­sebbekből egy énekkart szervezünk a télen. Úgy gondoljuk, hogyha tud­nak együtt énekelni, jobban tudnak együtt dolgozni, vagy mondhatnánk ezt fordítva is. Ezáltal erősödik a kollektív szellem, szorosabb az együ- vétartozás. Akár sportkörben játsza­nak együtt, akár színdarabban, akár énekkarban, ez mind hozzájárul ah­hoz, hogy a tagok kultúráltabb, em­beribb életet éljenek. 400 kötetes könyvtárunk van, ezt a télen ki akarjuk bővíteni a leg­újabb szépirodalmi és szakkönyvek­kel. Nevelőmunkát folytatunk, hogy minél többet olvassanak szövetkeze­tünk tagjai. A pártszervezet tagjai kiválóan harcolnak a szövet­kezetért és keményen fellépnek a közös vagyon elherdáló! ellen. Eddi­gi eredményeink elérésében orosz­lánrésze van a pártszervezet jó mun­kájának. Szövetkezetünk- most készül a hatodik zárszámadás és a hetedik közös munkában eltöl­tendő évnek az előkészítésére. Az idén nem a legjobban sikerültek ga­bonaféleségeink; hozzájárult ehhez az, hogy elég komoly jégkárt szen­vedett a gabonavetés és a hirtelen meleg következtében megszorult. így kenyérgabonából kevesebbet tudunk osztani, mint tavaly, de pénzosztalé­kunk több lesz, mint a múlt évben. Tagjaink elégedettek az eredmé­nyekkel, amit az is bizonyít, hogy sem tavaly, sem az idén nincs kilé­pőnk. A tavalyi ősz után 59 új be­lépő volt és most is sokan kérik fel­vételüket a szövetkezetbe. ' Tagjaink bíznak a szövetkezetben. Ennek bizonysága, hogy . vannak olyan ^agok, akiknek még tavalyi gabonájuk is a közös ' magtárban van. Az idei gabcnaelőleget is a tag­ságnak csak egy része ' vitte el, ugyanez a helyzet a pénzelőleggel is. Bizonyítja tagjaink anyagi erőssé­gét, hogy a közgyűlés által megálla­pított előleget nem viszik ki teljes mértékben, de leginkább az, hogy nem féltik' benthagyott forintjaikat attól, hogy év végén nem találják meg. Úgy tartják, hogy minden bent­hagyott forint gyarapodhat a szövet­kezetben és év végére megduplázód­hat. Akkor, amikor a tagok már így viszonyulnak c. szövetkezethez, ez előleg kérdéséhez, s takarékoskod­nak azzal, takarékoskodnak már a rájuk bízott szövetkezeti vagyonnal is, a rájuk bízott állatokkal és pon­tosan végzik el a munkát. Sokan a tagok közül házat akarnak venni. Az idén is 18 tag vett 2—3—4 szobás házat, ami bizonyítja, hogy termelő­szövetkezetünk mindig biztosabb, boldogabb életet nyújt tagjainak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom