Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-04 / 209. szám

Szombat, 1954 szeptember 4. SOMOGYI NÉPLAP 8 Mi újság a darányi gépállomáson? Felkészültek az őszre Egyre rövidebbek a napok, mú­lik a nyár. Reggelente már köd üli meg a völgyeket, hajlatokat. Las­san itt az ősz. A gazdaembernek az őszi hónapok csak szaporítják dol­gát, de azért vannak a gépek, hogy segítsenek munkájában. A darányi gépállomás még nem dicsekedhet eredményekről az őszi munkákban, hiszen szeptember 1- ével álltak át. Azonban arról szá­mot adhatunk, hogyan készültek fel ezekre a munkálatokra. És a készültséggel nincs is hiba. Szeptember elsejével megtörtént az átállás az őszi munkálatokra. A szerelők a beütemezett javítást kinn a földeken végezték. 16,624 kát. hold tervüket brigádokra bon­tották föl. De még ennél is tovább mentek: kiszámolták, hogy ha ha­táridőre el akarnak végezni, egy traktorosra 330 hold jut. A 2 mű­szakosnak — mert éjjeli és nappali műszakot terveznek — 526 holddal kell végeznie. Előkészítették már a 15 vetőgé­pet is, hogy mihelyt alkalom nyí­lik rá, megkezdhessék a vetést is. Hadd legyen jövőre több és jobb kenyér. Mert bizony ez nem kis mértékben a gépállomásokon áll. Szívesen látják maguk között a becsületes dolgozókat Érdekes jelenség ütötte fel fejét az utóbbi időben a darányi gép­állomáson: a traktorosok 1—-2 hó­nnapig dolgoznak, aztán egyszerű­en otthagyják a gépállomást. Hogy miért? Egyesek talán arra a téves hírre alapoznak, hogy falun nincs biztosítva a fiatalok számára a megfelelő életlehetőség. Mások ta­lán nem keresnek eleget, vagy a lakást, ellátást nem tartják meg­felelőnek. Igaz, nagyon hiányzik a dolgozóknak a fürdő. Megvan min­den, csak éppen a víz hiányzik.a csövekből. A MEDOSZ tett már erre ígéretet, de még mindig nem történt semmi. A szobák azonban tiszták, valamennyiben rádió szól. Könyvtár, sakk, asztalitenisz áll munka után a traktorosok ren­delkezésére. 4.50-ért ízletes ebédet kapnak a konyhán. Mi lehet hát a baj? A minap egy fiatalember állí­tott be Hernesz János igazgatóhoz. Azért jött — mondta —, hogy bejelentse szándékát: itthagyja a gépállomást. Tóth István — a fia­talember — 1951-ben került a gépállomásra. Munkáját hanyagul végezte már akkor is, de a bért, a jogtalant is megkövetelte. Né­zeteltérése támadt az akkori igaz­gatóval, hát otthagyta a gépállo­mást. Azóta már vagy három he­lyen dolgozott. Legutóbb bányász­nak ment, de hamarosan megunta azt is. A tavaszon aztán újból a gépállomást kereste fel. Újra fel­vették, bár a dolgozók nagyrésze, ismerve munkaiszonyát, nem hosz- szú időt jósoltak neki. S jóslatuk be is teljesedett. Munkatársaival nem fért meg. Állandóan változ­tatta a helyét, különböző gépeken dolgozott, de hogyan? Míg társa, Tóth György 2000 forintot kere­sett, ő éppenhogy elérte a 600-at. Most aztán egyszerűen otthagyta a gépállomást. Beleegyeztek, hogy elmenjen. Gépállomásaink egyre inkább betöltik hivatásukat, egyre jobb hírük van falvainkban. Szí­vesen látják maguk között a be­csületesen dolgozókat, de az ilyen munkafegyelemlazítókra semmi szükség nincs. Meg keli erősíteni a DISZ-szervezetet Sokkal nagyobb, átfogóbb mun­kát kell végezni az eddiginél a gépállomás , pártszervezetének, amely elsősorban hivatott irányí­tani a gépállomás életét. Egyénen­ként a kommunisták jól dolgoz­nak, Gulyás József és Ékkel Fe­renc a legjobbak közé tartoznak. A taggyűléseket is megtartják minden hónapban, azonban nem­csak erről van szó. Sokkal élet­képesebbnek, kezdeményezőbbnek kell lenniük, mert ezzel bizony baj volt eddig is. Itt volt pl. a nyá­ri kampány. Egész sor dolgozó tett nagyszerű versenyvállalást. Az értékelések elmaradtak, bi­zony a verseny is ellaposodott. A pártszervezetnek lett volna a fel­adata, hogy bátor kezdeményezé­seivel irányítsa, fellendítse a ver­senyt. Meg aztán ott a DlSZ-szer- ■ vezet. * Megalakult már régen, azonban a fiatalok minden tevé­kenysége a sportban merül ki. Az is igaz, hogy nyáron csaknem minden idejüket munkájuknak szentelik, de a késő őszi és a téli hónapok lehetőséget nyújtanak a fiatalok összefogására. Hogy érde­mes velük foglalkozni, azt bizo­nyítja munkájukban elért eddigi eredményeik. A gépállomás nyári tervét 105 százalékra teljesítette, s ebben nem kis részük van a fia­taloknak. Folytassa tehát a párt- szervezet a korábban megkezdett intézkedéseit a DISZ-szervezet megerősítésében. A közeljövőben pedig Vida János párttitkár elv­társ halaszthatatlan feladatnak te­kintse: minden segítséget. megadni az őszi munkák sikeréhez, hogy az év végén még jobb eredményekről számolhassanak be, mint a nyári tervteljesítés idején. W— ..........................., A csökölyi versenytábla hű tükre a község életének A csökölyi tanács versenytáblá­ján az élenjárók között van a Béke tsz. Elsők a verseny táblán, de a •munkában is, ezt mutatja az el­ért terméseredményeik is. Gabona­termésátlaguk több mint 2 mázsá­val meghaladja az egyénileg dol­gozó parasztokét. Jó termés ígér­kezik a tavaszi kapásnövényekből is. Szívesen dolgoznak a tsz-tagok, jó hangulat uralkodik közöttük, ürülnek, mert az előlegosztásnál mindegyőjük szépen vitt haza ga­bonát és készpénzelőleget. Kovács Ferenc és családja búzából 6.88 mázsát, rozsból 10.32 mázsát, ár­pából 3.44 mázsát és 3312 forint készpénzelőleget kapott. Eredményeik szépek, de a tsz vezetőinek és tagjainak arra is kellene gondolniuk, hogy kifelé is a szépet mutassák. Közös gazdasá­gi udvaruk rendetlen, sűrű bokor, dudva borítja, hiányzik a gondos asszonyi kéz. A község dolgozó pa­rasztjai figyelemmel kísérik a Bé­ke tsz fejlődését, de megmondják a hibáit is. Lehet, hogy ezt a tsz vezetői és tagjai nem tudják, mert nem tartanak jó kapcsolatot a község egyénileg dolgozó pa­rasztjaival. így azok sem közeled­nek a tsz felé. Megmutatja a versenytábla azt is, hogy kik a község élenjáró gazdái. Kis Pál Ferenc középpa­raszt egész évi beadási kötelezett­ségének eleget tett, kifizette har­madik negyedévi adóját. Ilyen pél­damutató gazda még Nagy János, Koroncz György, ez természetes, hiszen mind a hárman tanácsta­gok. Vannak azonban Csökölyben olyan gazdák is, akik semmibeve­szik az állampolgári fegyelmet. — Az ilyen gazdákat pedig nem né­zik jó szemmel a becsületes dol­gozó parasztok. Pl. Szakács Mi­hály kulák 21 kg baromfival, 25 kg tojással, 189 kg sertéssel és 197 kg marhahússal tartozik álla­munknak, ezenkívül rendeznie kellene 10.467 forintos adótartozá­sát is. A községi tanácsnak szigo­rúbban kell fellépni a hanyagok­kal, a kötelességmulasztókkal szemben. Faggyas János EsH beszélgetés A mikor Nagy bácsi portájához értem, éppen az istálló körül foglalatoskodott. Jószágait etette. Hogy ki i,s az a Nagy bácsi? Ö a községi békefélélős. És becsületére legyen mondva, teendőit olyan fia­talos lelkesedéssel, odaadással végzi — pedig már nem fiatal ember — hogy a fiatalok közül is sokan pél­dát vehetnének róla. Nagy bácsi sze­reti ezt a munkát, szeret az embe­rekkel, azok ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Legutóbbi beszélgeté­sünk során, amikor a békefoizottsá- gok munkájáról volt szó, azt fejte­gette, hogy náluk elég sok a »ma­gának való« ember. Amikor beköszöntöttem hozzá, kö­szöntésemet így fogadta: — Jónapot, nagy fiam., — Őszintén szólva, ki­csit elgondolkoztam és egy kicsit meg is hatódtam. — Lám-lám — gondoltam magamban — Nagy bá­csival még csak alig párszor beszél­gettem és ő máris a családjához tar­tozónak tekint. De ha jól meggon­doljuk, igaza is van. Ha nem is tar­tozom a szűkebb értelemben vett családjához, azért mégis együvé, egy nagy családiba tartozunk, a békét akaró és az ezért harcoló emberiség nagy családjába. M iközben ezen gondolkoztam, Nagy bácsi be is fejezte az istálló körüli teendőket és leültünk a pitvarba, beszélgettünk. Beszélge­tésünk során sok minden szóbake- rült. Szó esett a francia helyzetről, a nemrégiben lejátszódott guatema- lai eseményekről, az atombombáról és még sck egyébről is. Közben ép­pen arra jött Tóni bácsi — ő az egyik utcában a békefoizottság titká­ra — amint meglátott bennünket, bejött és letelepedett mellénk. Az­tán hármasban folytattuk tovább a beszélgetést. Amint így beszélgettünk, hol az egyik, hol a másik szomszédiból át- átpillantottak a kerítés fölött — biz­tosan kiváncsiak voltak, hogy ki a vendég Nagy bácsiéknál — mi pedig szíves szóval invitáltuk közénk őket. Lassan-lassan egész kisgyűlés ala­kult ki. Hogy kik- voltak ott? Dol­gos, szorgalmas emberek, akik az egész napi munkában bizony alapo­san elfáradtak, de mégis eljöttek. Eljöttek, mert szeretnek túllátni nemcsak saját portájukon, hanem országunk határán is és nemcsak az érdekli őket, hogy a szomszédban vájjon ki a vendég, hanem az is, hogy mi történik országunkban, an­nak határain túl. Azt mondtam, dolgos, szorgalmas emberek jöttek akkor este össze Nagy bácsióknál — és ez így is van, ez igaz, de azért nehogy azt higgyük, • hogy ezek az emberek mind egyformák, mert nem azok. A sok közös vonás mellett sok olyan vonás is van bennük, amely megkülönbözteti őket egymástól. Itt van pl. Tóni bácsi. Tóni bácsiról azt beszélik — és bizony nem minden alap nélkül — hogy mindenütt sze­ret ott lenni, sok mindent szeret i tudni és látni. De ha valaki azt gon­dolná róla, hogy afféle »minden lé­tbe kanál« ember, az bizony alapo- ! san tévedne, mert ő nem ilyen. Min- 1 denütt szeret ott lenni, az igaz, de í ott, ahol a jó szóra, a feivilágosítás- ! ra szükség van. Tóni bácsi azonban ] nemcsak a felvilágosító nevelőmun- ; kában jár élen, nemcsak ebben pél­damutató. Vigyáz arra, hogy a szó és a tett mindig összepasszoljon, ne­hogy azt mondhassák rá az emberek, hogy »vizet prédikál és bort iszik«. Tóni bácsi felvilágosító szavainak ' saját példamutatásával ad nagyobb nyomatéket, ahogy mondani szokás, szavait tetteivel is alátámasztja. Az állam iránti kötelezettségek teljesíté­sében is élenjár, csak úgy a felvi­lágosító nevelőmuinikában. ő is azt vallja: a békeharc nemcsak abban áll, hogy felvilágosító munkát vég­zünk, hogy tájékoztatjuk dolgozó­társainkat a nemzetközi események­ről, nemcsak abból áll, hogy egyik vagy másik nemzetközi vagy hazai | vonatkozású kérdésben kiállunk, véleményünket nyilvánítjuk — bár ez mind igen fontos dolog — hanem a békeakaratnak tettekben is meg kell mutatkoznia. Ezért fizette ki az adóját is jóval a határidő előtt. V agy itt van például Julis néni, akiről az ismerősei mind tud­ják, hogy asszony létére sem szeret sokat beszélni. Ő a gyűlésekre sem A somogyszentpáli tsz tagjai felismerték az állattenyésztés jövedelmezőségét Két évvel ezelőtt a somogyszent­páli Béke tsz-néí is ugyanaz volt a helyzet, mint a járás legtöbb terme­lőszövetkezeténél, hiányoztak a jö­vedelmet biztosító melléküzemágak, nem volt a tsz-eknek mellékjövedel­mük. Az 1953-as gazdasági évben már megváltozott a helyzet a somogy- szentpáli Béke tsz-ben is. A tagság Bula Sándort választotta meg elnök­nek, aki jól gazdálkodó középpa­raszt volt. Éveken át gyűjtött gaz­dálkodási tapasztalatait rövid időn belül gyümölcsöztette a tsz-ben. A pénzforgalom a csoport alakulása óta egy évben sem érte el a száz­ezer forintot, az idén pedig eléri a négyszázezret is. Több a munkaegy­ségre jutó pénzösszeg is, 17 forintot osztottak eddig munkaegység-előle­get. Egy-egy tsz-tag 700-—1000 forint között kapott előleget. Év végén pe­dig 34 forinton felül iszámítainak osztani. A pénzbéli osztalékon kívül komoly jövedelmet jelent a termé­szetbeni juttatás is. És még ezen­kívül van a háztáji föld, amiből ki- ki tehetsége és munkája szerint szin­tén szép jövedelemre tehet szert. A község dolgozó parasztjai figye­lik a tsz munkáját, el is jött a cso­port irodájába Fekete István — aki már. kilépett a tsz-ből — szeretne visszajönni. Hogyan érte el a somogyszentpáli Béke tsz, hogy az utolsók közül az elsők közé és csaknem a legelsők közé küzdötte fel magát? Nem utol­sósorban az állattenyésztéssel. Ala­pos számítást végeztek, hogy csupán sertéátényésztésből milyen jövede­lemre tehetnek szert. A számítgatást tett követte és ennek eredménye, hogy jelenleg 79 hízó van a hizlal­dában — a hizlaldát is ebben az évben építették. Az 1954-es gazda­sági évben úgy számítanak a tsz tagjai, hogy 200.000 forint bevételük lesz a sertéstenyésztésből. Nem elé­gedtek meg ennyivel, megindították a községben a szilvaaszalást, amely­be 25 ezer forintot fektettek be és ebből két hónap alatt 28 ezer forint jövedelemre tetteik szert. Megkezd­ték a nádpadló készítését is, ebből is 15 ezer forint jövedelemre számí­tanak. Még ezzel sem elégednék meg, a napokban megkezdik ä szén­poros tégla gyártását — hogy a tsz tagjai építeni tudjanak. Darálót is működtetnek és a legközelebbi cso­portgyűlésen a szeszfőzde felállítá­sát' tárgyalják meg. Ha a somogyszentpáli Béke tsz a megkezdett úton halad tovább, ak­kor a jövő gazdasági évben eléri az egymillió forintos forgalmat, a tsz tagjai pedig nyugodt, boldog életet tudnak maguknak biztosítani. Puskás József. Takács János Lengyeltóti község tanácstitkárának nyilatkozata a pénzgazdálkodási határozatról A lengyeltóti községi tanácsnak is igen sok bosszúságot okozott a pénz- gazdálkodás eddigi módja. Kötve volt a kezük, s nem egy esetben ne­vetségesen kis összegek kifizetését utasította vissza a já^ps.i, vagy a Megyei Tanács. Erről nyilatkozik Takács János tanácstitkár, aki egyébként a pénzügyeket is intézi: Hiába kaptunk elegendő pénzt, a rovatokon belüli átcsoportosításra nem volt lehetőség. Ha egy hidat meg akartunk csináltatni és erre a megfelelő rovaton kevésnek bizo­nyult a rendelkezésre álló összeg, a járáshoz, vagy a megyéhez kellett fordulni. Bizony nem egy esetben el­utasították bennünket azzal, hogy »nincs rá keret«. És egyszerűen azt válaszolták, hogy végeztessük el tár­sadalmi munkában. Pedig lett volna lehetőség az alig párszáz forintnyi összeg más rovatról való átírására. Nagyon helytelennek tartom a be­ruházási összegeikkel való gazdálko­dás eddigi rendjét. Például közsé­günkben a Dózsa György- és a Bajcsy-Zsilinszky-utcában a villany­ill!llll!llMll!il! igen szokott elmenni, ha néha-néha elmegy, akkor sem igen szokott be­szélni. Ezért aztán sokan — a béke- bizottság tagjai közül is — azt mond­ták róla, hogy magának való asz- szony, meg hogy nem sokra me­gyünk vele. MoSt mégis eljött és nemcsak eljött, hanem bele is kap­csolódott a beszélgetésbe. Később, amikor már egészen belemelegedett, elmondta, hogy ő bizony — ha nem is szokott sokat beszélni — azért a béke mellett van. — Hát hogyne len­nék — tette hozzá messzenéző, kis­sé szomorkás tekintettel — amikor az én kishuigócskám 10 évvel az első világháború után egy rossz esernyő­ből készült ruhácskában járt. Mint­ha most is magam előtt látnám — teszi hozzá. — Most meg — fűzi to­vább mondanivalóját Julis néni — az igaz, hogy van nehézség, nem is kevés, de aki szorgalmasan dolgo­zik, az rendesen, emberi módon él­het. A mint így elbeszélgettünk, az idő bizony jól elszaladt s las­san szedelőzködtünk, hogy pihenőre térjünk. Miután a »kisgyűlés« szét­oszlott, Nagy bácsival még pár per­cig beszélgettünk, mindketten azon a véleményen voltunk, hogy ez az esti beszélgetés nagyon tanulságos volt. Ő a legfőbb tanulságnak a maga számára azt tartja, rájött, hogy a »maguknak valókkal« is érdemes foglalkozni. Virányi István. hálózat bővítésére kaptunk 22 ezer forintot. Hiába kértünk 3—4000 fo­rinttal több összeget, hogy a fonyódi úton is — ahol már több mint 25 éve halad keresztül a villámyvéze- ték és a dolgozó parasztok kérésére itt is bővítsük a hálózatot — nem adták meg. Joggal elégedetlenkednek az ebben az utcában lakók, olyanok, mint Pápp Károly 4 holdas, aki egyébként az állam iránti kötelezett­ség teljesítésében mindig a .példa­mutatók között van. Egy másik kirívó eset, hogy a köz- világítás a faluban van, ennek a költségvetése pedig a járási tanács­nál. Vagy az idénybölcsőde költség­vetése, mellyel ugyancsak a járási tanács rendelkezik. Több esetben előfordult az, hogy 20 forintnyi ösz- szegért a járás székhelyére, Fonyód­ra kellett autóbusszal beutazni, ami újabb 20 forint költséget jelentett. És ez egy hónapban ötször-hatszor is megismétlődött. Nem különb a helyzet a szülőotthonnal kapcsolat­ban sem. Ők is csekély összegekért kénytelenek Fonyódra beutazgatni, ami nem takarékoskodást, hanem in­kább pénzpocsékolást eredményez. A most megjelent rendeletet a pénzgazdálkodással kapcsolatban igen helyesnek tartom és sok kelle­metlenséget lehet vele megelőzni, ugyanakkor jelentős összegeket ta­karíthatunk meg a járási vagy a Megyei Tanácshoz való látás-futással — fejezi be nyilatkozatát a tanács­titkár. Népnevelők a pártsajtó terjesztéséért A MÁV Fűtőház pártszervezete felismerve a sajtó szerepét a dol­gozók munkájában, széleskörű agitációs munkával igyekszik mi­nél több dolgozóhoz eljuttatni azt. A pártszervezet tagjain kívül a népnevelőket is bevonták ebbe a munkába. Zimonyi elvtárs, a Fűtő­ház párttitkára röpgyűléseken is­merteti a sajtó szerepét, és a nép­nevelők aktív felszólalásaikkal is segítik a terjesztés munkáját. Ed­dig 41 új előfizetőt szerveztek. Negyes Horváth János 13, Takács Gyula 17, Szabó János 9 dolgozó­hoz juttatta el a pártsajtót. A pártszervezet tagjai és a népneve­lők dicséretet érdemelnek jó mun­kájukért és példát vehetnek róluk megyénk valamennyi üzemének, vállalatának népnevelői. Petrás Jánosné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom