Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-26 / 228. szám
iSUiVIUGXl NtFLAl* «WWf» Vasárnap, 1954 szeptember 26. A Megyei Begyűjtési Állandó-bizottság felhívása Somogy megye dolgozó parasztjaihoz, valamint a járási és községi állandó-bizottságok tagjaihoz A mai napon a Megyei Begyűjtési Állandó-bizottság értékelte a nyári begyűjtési munkálatok eredményét. Megállapítottuk, hogy megyénk dolgozó parasztsága példamutatóan tett eleget államunk iránti kötelezettségének, mind a kenyér-, mind a takarmánygabonabeadásban. Ezzel elértük, hogy megyénk maradéktalanul teljesítette gabonabegyüjtési tervét. Kormányzatunk ezért többszáz dolgozó parasztot részesített jutalomban. Hermann György 10 holdas so- mogycsicsói dolgozó paraszt egy darab 650 forint értékű palántáié kapát kapott, Radák Gyula somo-ryudvarhelyi 7 holdas gazda 670 forint értékű szőlődarálót, a szóládi 9 holdas Péter István 970 forintos permetező gépet, Dobos Pál 7 holdas szóládi dolgozó paraszt egy telepes néprádiót, Zarándok János 6 holdas balatonkiliti gazda szintén szőlődarálót kapott jó munkája elismeréséül. Somogy megyében 94 dolgozó paraszt részesült 45 ezer forint értékű jutalomban. Felhívjuk megyénk állandó-bizottságait és dolgozó parasztjait, hogy Somogy megye dolgozó népéhez méltóan ezután is harcoljanak az állampolgári kötelezettségek maradéktalan teljesítéséért. Harcoljanak azért, hogy minden gazda teljes egészében eleget tegyen beadási kötelezettségének és az év végére ne legyen senki sem, aki bármiféle terménycikkből is hátralékos maradna. A községi begyűjtési állandó-bizottságok tárgyalják meg a község begyűjtési helyzetét. Állapítsák meg, hogy ki milyen terménycikkből hátralékos. Ezeket a gazdákat keressék fel lakásukon és beszéljék meg velük, hogyan tudnák minél előbb teljesíteni beadási kötelezettségüket. Hisszük és tudjuk, hogy e felhívásunkhoz megyénk minden dolgozó parasztja csatlakozni fog- Tudjuk, hogy pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló határozata dolgozó parasztságunk számára szebb és boldogabb életet teremt. Ezért mi, dolgozó parasztok álljunk élére a határozat megvalósításáért folyó harcnak, s ezzel is erősítsük a munkás-paraszt szövetséget. Teremtsük meg minél hamarabb a feltételeket, hogy munkás- osztályunk, egész dolgozó népünk érdekében minél gyorsabban több és jobb mezőgazdasági gépet gyárthassunk a felemelkedés útján haladó mezőgazdaság számára. Előre a begyűjtési tervek határidőre történő teljesítéséért! MEGYEI BEGYŰJTÉSI 1 ÁLLANDÓ-BIZOTTSÁG es Miért nem megy a tojás baromfibegyüjtés Pamukon? Pamuk községben a tojás- és- baromfibegyüjtés gyengén megy. Miért? A tanács nem foglalkozik a község dolgozó parasztjaival, csak dobszóval hirdeti a begyűjtést, a hátralékosoknál nem alkalmazza a törvény szigorát. Dobolhatnak a hátralékosoknak, ettől ugyan nem tesznek eleget állam iránti kötelezettségüknek! Hogyan is lett volna elszámoltatás, amikor a begyűjtési megbízott Somogyváron székel, a pamuki nyilvántartási lapok nincsenek naprakész állapotban, a hátralékosokról pedig nincs nyilvántartás? A községi begyűjtési megbízott elvtárs jobban fél az elszámoltatástól, mint maguk a hátralékosok. Nárai János A szentbalázsi Zöldmező tsz fejleszti sertésállományát Jól jövedelmez tsz-einknek az állattenyésztés. A szentbalázsi Zöldmező tsz az idén csak a sertésekből 141912 forintot vett be. Elhatározták, hogy a jövőben az eddiginél nagyobb mértékben foglalkoznak sertéstenyésztéssel. Először is egy fekete berkskirei. törzset szeretnének. A 7 anyasertés helyett legalább 15-öt terveznek. Lesz malac bőven. 40 süldőt hízóba állítanak. Jól fizet a kukorica, burgonya, eltartásuk nem lesz nehéz. Ahogy számolják, legalább 100 ezer forintot jelent jövőre a tsz-nek a 40 hízó. Az őszi munkák időbeni elvégzésével készülnek a taggyűlésre Dolgozó parasztjaink a betakarítás és a vetés mielőbbi elvégzésével készülnek november 7 megünneplésére megtrágyáztak Megyénk dolgozó népe újabb munkahőstettekkel készül november 7 méltó megünneplésére. SOMOGYTUR községben 40 dolgozó paraszt vállalta, hogy idejében betakarítja az őszi kapásokat, föttdbö teszi a gabonát, hogy méltón ünnepelhessék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Berta István 6 holdas gazda vállalta, hogy időben elvet, megtrágyázza földjét és elvégzi az őszi mélyszántást. Berta István állja szavát. A trágyát már kihordta. Elvetette 1.5 holdon a rozsot és fél holdon az ősziárpát. Ä jövő héten megkezdi a mélyszántást is. Boda György 8 holdas dolgozó paraszt a vállalás értelmében fél holdról letörte a kukoricát. Végzett az árpa és rozs vetésével is. Szorgalmasak a somogyturi gazdák. 104 holdon felszedték a burgonyát. Megkezdték a kukorica törését. Az árpa fele, a rozs harmadrésze már a földben van. Eddig 15 hold búzát vetettek a somogyitúri dolgozó parasztok. * * * MIKE község dolgozó parasztjai egy hónappal ezelőtt november 7 tiszteletére versenyre hívták a csö- ,'kölyieket az őszi munkálatok mielőbbi elvégzésére. A nemes vetélkedésben eddig a csökölyi gazdák bizonyultak jobbnak. 150 holdról betakarították a burgonyát. Letörtek 30 holdnyi kukoricát. Végeztek a 60 hold árpa vetésével. Rozsot 70 holdon vetettek. Búzájuk, igaz, csak 15 hold van eddig. De megkezdték a mélyszántást 850 hold földet. A SOMOGYMEGGYESIFK Kötésé községgel versenyeznek: hol takarítják be előbb az őszi terményeket, hol kerül előbb a földbe a jövőévi kenyérnek való? Eddig a so- mogymeggyesiek a szorgalmasab- baik, bár az eredményen itt is van még javítani való. 56 holdról betakarították a burgonyát. A 18 hold cukorrépa nagyrészét már felszedték. A tervbevett árpának azonban csak a fele van még a földiben. A rozs vetése most kezdődött meg nagyobb lendülettel, hogy megázott a föld. Eddig 25 holdat vetettek. Búzavetésük 20 hold. Az élenjáró gazdák közé tartozik Reichert János, aki végzett az árpa- és rozsvetéssel. A büssüi Zalka Máté tsz tagjai nagy örömmel újságolják minden hozzájuk érkező látogatónak, hogy három év óta először sikerült az idén három szántásba vetniük. A trágyát már jóval előbb kihordták, nyolc kát. hold ősziárpa és 8 kát. hold rozsuk a földben van, az ősziárpa már ki is kelt. A búza szelektorozásával szerdán készültek el és 26-án kezdik vetni 60 holdon. Ebből 48 kát. holdnyi három szántásba, a többi egy szántásba kerül, mert azon cukorrépa és tengeri volt eddig. A takarmánykeverék 5 kát. holdba kerül, itt azonban még hátra van a tárcsázás, de hamarosan erről is leteszik a gondot. A mélyszántást szerdán szintén megkezdte a fonói gépállomás egyik traktorosa, s ha jól dolgozik, három hét alatt elkészül vele. A tsz. elnökhelyettese, ifj. Decsi János elvtárs örömmel ad számot arról, hogy minden munka rendben, folyamatosan megy. A cukorrépát 13 kát. hold földről egy szemig felszedték, ez holdanként 100 mázsás termést hozott. Csütörtökön már a napraforgó szedésére is sor került. A burgonyabetakarítás is folyamatban van. A Zalka Máté tsz-beliek úgy tervezik, hogy október közepére végeznek minden mezőgazdasági munkával. Készülnek az e hó 30-i taggyűlésre is. Nagy nap lesz ez mindnyájuk életében, mert ekkor kerül sor az új vezetőség választására, valamint a zárszámadásra is. Körülbelül 30 forintot számítanak egy munkaegységre, burgonyát, kukoricát, árpát, búzát szintén jelentős mennyiségben kapnak. A tagok nagy munkakedvvel és testvéri egyetértésben dolgoznak. Igaz hogy néha fordulnak még elő lazaságok a munkafegyelem terén, éppen ezért az új vezetőségnek komoly feladata lesz. hogy a kevésbbé lelkiismeretes és öntudatos tsz-tagokat fegyelemre nevelje. Addig is Nagy József tsz- elnök elvtársnak kellene példát mutatnia ebben — az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben! „Kukoricázás" a burgonyával Az utóbbi időben igén sok panasz hangzott el a földművesszövetkezeti burgonyafelvásárlók munkájával kapcsolatban. Sorozatosan előfordul, hogy a begyüjtőhelyre szállított burgonyát visszavitetik a beadni szándékozó dolgozó paraszttal azzal az indokolással, hogy a burgonyaátvétel közvetlenül a vagon mellett történik. Olyan eset is előfordult, hogy 150 mázsa burgonyát egy 15 km-es távolságra fekvő állomásra vitették a termelőkkel, ott viszont kiderült, hogy nincs vagon, melybe a krumplit be lehetne rakni, így a dolgozó parasztok visszafordulhattak anélkül, hegy beadásukat rendezhették volna. Amiről most írunk, az az eset Za- márdiban történt néhány nappal ezelőtt. 12 óra előtt 10 perccel jókora burgonyarakománnyal érkező paraszti ember állt a földművesszövetkezet átvevőhelye előtt. Előbb hosszasan kopogtatott, de mindhiába, az ajtó zárva volt. Az első pillanatban meglepődött és arra gondolt, hogy biztosan rosszkor jött, mert talán ebédelni ment a szövetkezet felvásárlója. Hamarosan meggyőződött azonban, hogy ilyen akadályról szó sincs, mert tüzetes nézelődés után felfedezett egy kis táblácskát, mely jelezte, hogy a felvásárló a lakásán László Mihály visszatér — Kifizetem az adót — mondta László Mihály a feleségének és már készítette is elő a pénzt. Szépen egymásra rakta, megszámolta, hogy megvan-e. — Ennyi sok pénzt egyszerre? — nézett rá kicsit szemrehányón az asszony. — Ennyit, ennyit. Ezzel tartozunk az államnak, tehát meg kell adni. — Szép gondosan zsebregyűrte a pénzt, aztán ráütött egyet. — Na, mehetünk. — S elindult a tanácsházhoz. — Mi úiság, László bácsi?.— kérdezte Tubl György, a tanácselnök, amikor belépett az ajtón. — Adót fizetek, —■ Adót? ... Mennyit írjak? Hány százat? — Százat? Ezret! Ezer forintot. A tanácselnök kicsit elcsodálkozott, de tudta, hogy amit az öreg László Mihály mond, annak úgy kell lennie, ha törik, ha szakad. Úgy ismerték a faluban, mint szavahihető embert, mert amit megígért, azt teljesítette is mindig. László Mihály kifizette az adót, aztán közelebb lépett az elnökhöz. Régen akart már vele beszélni. Olyan embernek tartotta az elnököt, aki azon van, hogy a falunak a ia- vára legyen. Beszélt vele már többször, akkor is. amikor a termelőszövetkezetiből kilépett. Mondta is: ne lépjen ki, Mihály bátyám. mert megbánja. Majd meglátja. hogy mennyivel jobb lesz ott. De bizony ő nem hallgatott a »jószóra«, a többi kilépő után ment, nem pedig a maga esze után. Éjjelenként, sokat gondolkozott már azóta, hogyan is lett volna helyesebb. _Ugy döntött, hogy számadást csinál és. majd megtudja, hogyan , járt volna jobban: ha bentmarad, vagy úgy, hogy kilépett. Félt egy kicsit ettől a számadástól, mert úgy szerette volna, ha így mutatkozna jobbnak, ahogy most van, így egyénileg. De amikor számolni kezdett, már látta, hogy nem a legjobban csinált. — Nem bizony, nem jól van ez így — dörmögte maga elé. Gondolta, megmondja az elnöknek is; vájjon hogyan vélekedik ő; — Hát én elszámítottam magamat, einök elvtárs. — Na, mi baj — kérdezte. Már arra gondolt, hogy talán az adófizetéssel nincs valami rendjén. Olyan pedig nem fordulhat elő, hisz pontos munkát végeznek itt a somi tanácsnál. Nem akarta kibökni az öreg, hogy mi nyomja az oldalát. Röstelte egy kicsit a dolgot, hogy elkezdte. — Ej, jaj! Hova is tettem a jobbik eszemet? — sóhajtott nagyokat. — Na, Mihály bácsi, mondja csak, majd segítünk, ha lehet — biztatta az elnök. Jól esett ez a biztatás, talán meg se mondaná másképp. Magábafojtot- ta volna és bántotta volna az önérzet, mint eddig. — Hát tudja, elnök elvtárs, csináltam egy számadást. — Elhallgatott, várta, hogy az elnök talán közbeszólódé amikor látta, hogy az figyel, tovább folytatta. — Kiszámítottam, hogy mennyi volt az idén a ráfizetésem. — Milyen ráfizetése? — Ejnye, no! — gondolta az öreg, tényleg nem itt kellett volna kezdeni. — Hát hogy kiléptem a szövetkezetből. Várta már ezt az elnök régen. Tudta, hogy az öreg jól forgatja magát az életben, tudta, hogy László Mihály majd csak rájön egyszer a tévedésére. Leültek az asztalhoz, egymással szembe. — És hogyan jött erre rá? — kérdezte az elnök. — Piát úgy, hogy figyeltem azok termését, meg az enyémet, az ottani életet, meg a magamét. Ceruzát vett elő és írni kezdett: először írta a tsz eredményeit, aztán a saját bevételét. Leírta, hogy a termelőszövetkezetben 8.5 mázsa búza termett holdanként, neki meg csak 5. Ott már 8 forint előleget is osztottak egy-egy munkaegységre. Számolgatott, hogy hány munkaegységet is szerzett volna már eddig, Belesápadt egy kicsit, amikor arra gondolt, hogy ha 300 munkaegysége lenne, akkor 2400 forintot kapna most egyszerre. ‘így meg e.gy hízót kellene eladnia, hogy annyi pénz nyomja a zsebét egyszerre. Ott meg azonkívül még egy hízó is lehetne a háztájiban. Hirtelen eszébejutott, hogy nemsokára megint osztanak pénzelőleget a tsz-ben, tudta, hogy 85 ezer forint van a bankiban előlegosztás céljára. — Hm, hm... — dünnyögte maga elé számolás közben és azon gondolkozott, hogy mennyi mindent lehetne venni ennyi pénzen. — Ezt már régen meg kellett volna fontolni, László bácsi. — Miért? Talán késő van már? — horkant föl az öreg. — Dehogy van későn. Én azonban olyan embernek ismerem magát, aki ha egyszer otthagy valamit, oda mégegyszer nem megy vissza. Gondolkozott egy kicsit az Öreg, keresztbetette a lábát, megnézte jól a cipője orrát, aztán megszólalt. — Hát pedig leszek én még termelőszövetkezeti tag. Fogadjon velem, elnök elvtárs.-— Nem fogadok, mert elveszti — ellenkezett az elnök. — Nem baj, fogadjunk. •—■ Majd meglátjuk, Mihály bátyám akkor, ha belép. . — Hát meglátjuk, na. — Még beszélgettek egy kicsit arról, hegy kik segítették elő, hogy a falu 115 százalékra áll az esedékes adófizetéssel, örült, hogy az ő nevét is Nemes József, Molnár Lajos és K. Iregi Lajos neve mellett említik, mint jó adófizetőt. Aztán elballagott a termelőszövetkezet felé. Beszélt Joó János elvtárssal, a termelőszövetkezet elnökével és igyekezett a termelőszövetkezetre fordítani a szót. Megkérdezte az elnököt, de csak úgy, mintha nem nagyon érdekelné, hogy lesz-e új belépő az ősszel. — Lesz bizony. S azonkívül is szaporodunk kettővel. Két katona- fiúnk szerel le: Kovacsik Géza, meg Molnár Sándor. A Sanyi már meg is írta, hogy a lovait visszaadjuk ám neki, mert ő azokkal szeretne dolgozni, ha hazajön. — És hr. én is belépnék? Visszavennétek-e? — szaladt ki a száján, pedig a tsz-elnöknek még nem akarta elárulni, hogy miben töri a fejét. — Hát persze, hogy vissza — felelt az elnök, de nagyon meglepődött, hogy László Mihály ilyen hamar nézetet változtat. Hátha még hallotta volna, hogy otthon hogyan nyilatkozott! Mert László Miháíy megmondta a szomszédnak is a szemébe, hogy nem a lobbik eszét használta, amikor kilépett a szövetkezetből, csak a többi után ment, — Voltam tsz-tag, de leszek is még — jelentette ki keményen. — Jobb a közösben, mint így egyedül. — Aztán odavette egyik térdére az egyik unokáját, az eisőosztályos Katit, a másikra a kétéves Jancsit. Rájuk - mosolygott boldog nagyapa-mosollyal és érezte, hogy az ő jövőjük is szebb lesz a termelőszövetkezetben. — Buni — tartózkodik. Mivel a dolgozó paraszt azért jött,. hogy teljesítse beadási kötelezettségét — nem sajnálta a fáradságot és elment a megadott címre. Itt újabb meglepetés érte. Megtudta ugyanis, hogy a burgonyaátvétel nem az átvevőhelyen, hanem a lakáson történik. Ez már némi örömet js okozott neki. — Legalább nem kell visszacipekednem — gondolta magában, öröme azonban korai volt, mert a felvásárló helyett csak a feleségét találta a konyhában. Az asszony éppen palacsintasütéssel volt elfoglalva, s mivel ugyebár ezt a munkát nem lehet abbahagyni, megkérte a gazdát: sétáljon ki a kertbe, ahol babot csépel az anyja és kérje meg. vegye át a burgonyát. — Üsse kő — gondolta a gazda — ha csak ez kell, ám legyen. — Fogta, magát s kiballagott a kertbe, ahol valóban ott csépelt az idős mama. Kérte ő,t szép szóvalr ■venné át a burgonyáját, mert még igen sok a dolga, s menne már haza, ne húzzák hát az időt. De a néniké határozottan kijelentette, hogy ez nem az ő dolga, ott a lánya, vegye át az a termést. A fiatalasz- szonyna-k nem tetszett a kapott válasz, s nagyon megmérgesedett. A bácsika kénytelen volt még háromszor kisétálni, a mamához, s így közvetíteni a két fél között az üzeneteket. • Ez a séta pontosan egy órába került s talán még most is tartana, ha a járási begyűjtési hivataltól érkező elvtárs nem állt volna a sarkára s határozottan fel nem szólítja őket, hogy vegyék át a beadás teljesítés sere szánt burgonyát. így aztán, hanem is szívesen, de megkezdődött az átvétel. Ezzel azonban még nem ért véget a történet... Hamarosan új probléma akadt. Kiderült ugyanis, hogy a 70 kg-mcs beadás helyett a gazda 78 kg-mot hozott, s ilyen esetben szabály az, hogy a felesleget vissza kell mérni, vagy a termelő kérésére szábad áron kell kifizetni.. Az előzmények után azonban már szinte természetes, hogy nem ez történt. A fiatalasz- szony hirtelen rájött, hogy a burgonya nedves, apró, na meg vágott, azért több kell a beadás teljesítéséhez, mint az előírás. Az idős gazda most aztán igazán megijedt, még csak az. hiányzik, hogy elölről kezdődjék az üzenetközvetítés mamától a »lányomig«. Inkább óvatosan megkérdezte, hogy mennyivel adjon többet. ügy hisszük, már senkit nem lep meg a válasz, melyben a fiatal- asszony kijelentette: annyival adjon többet, amennyit gondol. Mindenki könnyen elképzelheti, hogy az említett dolgozó paraszt milyen gyorsan öntötte ki mind a 78 kg-mot, s utána lóhalálával sietett minél előbb elmenekülni a lakásban megszervezett begyüj főhelyről. Ezekután mi sem csodálkozunk azon, hogy Zamárdi miért áll csak 28 százalékra a burgonyabegyüjtési terv teljesítéséiben! Skiba Miklós, a megyei begyűjtési hiv. vez, h.
