Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-26 / 201. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához A tanácselnök Gépmadár a somogyi földek felett A. MAG VAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 201. szám. ARA S0 FILLÉR Csütörtök, 1954 augusztus 26. A JÖVŐ ÉVI KENYÉR BIZTOSÍTÁSÁÉRT Pár napja még csak, hogy befejeződött a gabona- hordás. Most takarította be az acélos búzát, a szőke rozsot a falvak szorgalmas népe, most vette számba munkája gyümölcsét — máris a jövő felé kell tekintenünk, hogy a következő esztendőben jis jó termést takaríthassunk be. Még véget sem ért a munka dandárja, a kenyércsata, máris meg kell kezdenünk jövőévi jó gabonatermésünk alapjainak lerakását. Már most hozzá kell fogni a talaj előkészítéséhez, hogy (növelni tudjuk a gabonafélék terméshozamát. ■ A nyár vége felé járunk. ^A kapások is lassan beérnek. Minden gondos gazda azon igyekszik, hogy minél előbb a csűrben, a magtárban legyen kukorica, a burgonya; éz pedig gyors munkát igényel. Nagy munka lesz az őszi termények gyors betakarítása, a kukoricatörés, a burgonyaszedés, a cukorrépa-, takarmányrépaszedés és az őszi gabonafélék vetése is. Éppen ezért már most hozzá •kell kezdeni p gabonafélék magágyának előkészítéséhez. Ez egyrészt a munkatorlódás elkerülését eredményezi, másrészt pedig la jó ter- ipés elérésének ez az egyik ibiztosítéka. A jó termés egyik legfontosabb feltétele, hogy idejében, gondosan előkészített talajba kerüljön a mag. Csak az a gazda várhat jó gabonatermést, aki már most előkészíti , a talajt, a vetőmagot és amikor elérkezik a vetés ideje, már jól megmunkált földbe teszi a magot. jA körai vetés előnyéről már számtalan gazda meggyőződött, vagy saját hasznán, vagy saját kárán. Aki idejében vetett: nyert, aki késlekedett: vesztett. Csokonyavison- tán pl. özv. Gibicsár Istvánné, ja falu élenjáró gazdája tavaly már szeptember elején elvetette a rozsot és az ősziárpát, búzavetése is zöldéit már, janiikor az esőleső késlekedő gazdák vetettek. Gibicsárné nem vallotta kárát a korai vetésnek — .annál is inkább a késlekedők — gabonája szépen fizetett, dús termést takarított be. i A korai vetés előnyét Gibicsárnéval együtt számtalan itermelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt is felismerte már. Sokhelyütt már most megkezdték a talaj előkészítését a gabona alá. A vízvári Vörös Csillag termelőszövetkezetben pl. már szántják a földet a gabona alá, s szeptember 5-ig az ősziárpát el is akarják vetni. Közeledik az ősziárpa és a rozs vetési ideje, szeptember elején már a földben a helyük. Most augusztus vége van, nincs idő tehát a késlekedésre. A gabona morzsalékos, kellően megülepedett magágyat kíván. Ha közvetlenül vetés előtt munkáljuk meg a talajt, semmikép sem lesz jó magágyunk. Az esőzések lehetővé tették, hogy megkezdjék a szántást dolgozó parasztjaink. A szántást júgy kell elvégezni, ahogy a talaj megkívánja. Azt már minden gazda tudja — vagy az agronómusok segítségével megtudhatja — hogy mit kíván iá gabonája: sekéíyszántást-e, vagy középmélyet. Mindenkinek helyileg kell eldöntenie, hogy milyen módszerrel ikészítse elő a talajt. A magok akkor csíráznak és kelnek gyorsan, ha morzsalékos talajba, minden szem megfelelő mélyre kerül. Nagyon kell ügyelni arra, hogy gépállomásaink traktorosai jó (minőségben végezzék el a pzántást. Gépállomásaink dolgozóira nagy feladat vár a jövőévi kenyér biztosításánál, ezért becsületbeli ügyüknek kell tartaniok a jóminőségű munkát. Termelőszövetkezeteink ibrigádveze- tői, agronómusai ügyeljenek a traktorosok munkájára és ne engedjék, hogy a mennyiség a minőség rovására, a terméshozam csökkentéséhez vezessen. Természetesen nem elég jaz, hogy időben, jól előkészített földbe vetünk, ha a talaj tápereje elhasználódott és nem pótoljuk azt. Hogy a terméseredményeket növelni ltudjuk, hogy az 'ország lakosságát több búzával tudjuk ellátni, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy vagy istállótrágyával, vagy nitrogén-, foszforos műtrágyával pótoljuk a talaj elhasználódott táperejét. I Megvan a lehetőség arra, hogy fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazásával, például keresztsoros vetéssel növeljük terméseredményeinket. Természetesen a keresztsoros vetés is csak úgy hoz több termést, ha jól előkészített, trágyázott talajba, idejében minőségi vetőmagot vetünk. A nagyberki Becsület termelőszövetkezetben két mázsával több termést hozott a ke- resztsorosan vetett búza, mint az egysoros. Alkalmazzák bátran tsz-eink a keresztsoros vetést; hasznát látják a terméseredményekben. Gépállomásainkra, termelőszövetkezeteinkre és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjainkra tehát fontos munka vár. Minden pihenő nélkül azonnal meg kell kezdeni a szántást, a vetőmagtisztítást. Ez a fontos munka nem tűr halasztást! Az ország jövőévi kenyérellátásáról van szó. Ennek biztosítása érdekében tegyen meg mindent falvaink szorgalmas dolgozó népe, hogy mire bejön az őszi esős idő, akkorra már földben legyen a mag, mert csak így hoz gazdag termést. NÉPÜNK KENYERÉÉRT, MEGYÉNK BECSÜLETÉÉRT! Falvainkban tovább folyik a cséplési és a begyűjtési verseny. A nemes vetélkedésnek máris mutatkozik eredménye: előbbre kerültünk a gabonabegyüjtésben. Azonban még mindig nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt. A ta- bi, kaposvári és a barcsi járás elmaradt a csépléssel, így nem tudja teljesíteni gabonabeadását sem. Az a feladatuk, hogy mielőbb behozzák a lemaradást, hogy megyénk az elsők közé . kerülhessen. Megvan rá minden lehetőség, csak dolgozni kell becsületesen, felhasználni minden perc időt. A CSÉPLÉSI VERSENY ÁLLÁSA: Járás: Mezőgazdasági osztályvezető: Siófok Illyés Sándor Marcali Feigli József Csurgó Pallag András Fonyód Jani János Nagyatád Isaszegi József Tab Deák János Kaposvár Szabó László Barcs Gerlecz István GABONABEGYUJTÉSI VERSENY ÁLLÁSA: Járás: Begyűjtési hiv. vezető: Marcali Sifter Jenő Siófok Balassa Tibor Csurgó Horváth György Tab Kovács István Fonyód Győréi József Barcs Horváth Sándor Nagyatád Borbandi Ambrus Kaposvár Gajdos László. Dícsőségfábla »KIVÁLÓ TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGKAPTAK: KITÜNTETÉST Dávid István, Horváth János Csurgó, Zrínyi tsz. Dobi István, Ménes József, Ménes Ferenc, , Hént József, Nyitrai József, Tóth József, Németh Imre, Zsirai Géza, Szijjártó Lajos, Bonifer András BerzenCe, Uj Barázda tsz. Palekovics József, Kiss Lajos, Kálói Imre, Füstös János Csurgó, Uj Élet tsz. »MINTAGAZDA« KITÜNTETÉST Nagy János Nagycsepely, Varg|a József, ifj. P. Nagy József Balatonőszöd, B, Papp Jenő, F. Kovács Károly Kőröshegy, Dobos István Karád, Tobak Károly Bedegkér, Su- noczki József Bábonymegyer, KAPTAK: Mercz Ádám Zics, Reihardt Gáspár Kötcse, Harboli Mihály Kisbárapáti, Szappanos József Zala, Lolovics Lénárd Sérsek- szöllős, Mráv József Andocs, Nagytoldi-puszta, Pintér Imre Tab, Árvái János Karád. Teljesítsék nyári talajmunkatervüket gépállomásaink! A nyári talajmunkákban a megyénk gépállomásai közt folyó versenyben a darányi gépállomás az első, amely 96.9 százalékra teljesítette nyári tervét. Második a fonói gépállomás, míg a harmadik helyre a csurgói zárkózott fel. Gépállomásaink túlnyomó része súlyosan elmaradt ezzel a munkával. A ladi gépállomás mindössze 41.6, az igali 44.9, a kaposvári 46.7 százalékra teljesítette tervét. Itt az ideje, hogy lemaradásukat behozzák és a becsületükön esett csorbát rövid időn belül kiköszörüljék. < II „Somogyi Néplap“ postájából DRÁGÁBB A LEVES, MINT A HÜS Átalakítják a böhönyei postát. A kőművesek bevakolták és bemeszelték a falakat, de a bádogosok az esőcsatornákat nem szerelték fel. A zuhogó eső mossa a rendbdhozott falakat, sőt a víz a kábelszekrényt' is veszélyezteti, amely ha megrongálódik, jelentős kárt okoz népgazdaságunknak. Munka közben elfogyott az építéshez szükséges mész. Pécsre telefonáltak 50 kg mészért, onnét hozta a gépkocsi Böhönyére. A szállítás 1200 forintba került. A leves többe került, mint a hús. Jogosan háborodtak fél ezen a dolgozók és jogosan mondták: »micsoda pazarlás!« Jó lenne megnézniük az illetékeseknek, hogy csupán . a böhönyei posta átalakításánál a szervezetlenség következtében mennyi hiábavaló munkát végeztek és mennyi pénzt pazaroltak el. György Kálmán. Megszerették a bölcsődét a nagyszakácsiak Nagyszakácsi községben az állandóan működő napközi otthon mellett ez évben idénybölcsődét is létesítettek. Községünk lakói először bizalmatlanul fogadták a bölcsődét, s azt hangoztatták: —- Minek ide bölcsőde, hiszen úgysem lesz benne gyermek, nem tudnak ott foglalkozni velük. — De megváltozott a vélemény a községben, amint nap mint nap jöttek a különbőz» gyermekbútorok, játékok stb. Nagy meglepetés volt a szülők számára az is, hogy a bölcsődében a gyermekek ruhát is kapnak. A bölcsőde létszáma napról-napra növekedett s ma már 28 »lakója« van. A szülők bizalmát és szeretetét főleg Markó elvtársnő, a bölcsőde vezetője nyerte meg, aki szabadidejét is feláldozza a gyermekekért. Mojzes János háromhónapos kisgyermekét éjszakára is magához vette, mivel a szülők a falutól távol laknak és cséplőgéphez jártak mind a ketten. Csak vasárnap vitték haza a kicsit. A bölcsődéről és Markó elvtórsnőről ma már nagy szeretettel beszélnek a hálás szülők és Nagyszakácsi minden lakója. Gesztics Dezső VB-elnök. KIÁLLÍTÁS CSÖKOLYBEN A csökölyd kultúrotthonban a kultúrotthon igazgatójának kezdeményezésére falukiállítást rendeztek a község életéből. Kiállították 'a falu legszebb mezőgazdasági terményeit, többek között a 2—3 csöves, 3.5 m-es kukoricát, a legszebb burgonyát, napraforgót stb. Az igazgató elvtárs kérésére a község lakói odaadták a kiállítás számára a legszebb szőtteseiket, régi ruháikat. A látogatók érdeklődve szemlélték Tóth József és ifj. Tamás József szép fafaragásait. Sok látogatója volt a kiállításnak. A cséplőmunkacsapat tagjai este, munka után, kollektiven nézték .meg a kiállítást. Példát vehetnek Kurminecz elvtársról a kultúrotthon- igazgatók; ő együtt dolgozik községe lakóival és így munkájának meg is van az eredménye. F. J. Raposa Istvánné, a kiváló tsz-tag Egyszerű, fejkendős, ráncos szoknyás asz- szony Raposa Istvánné, akárcsak a bélavári Béke tsz többi éltesebb asszonya. Külsőre semmi sem különbözteti meg a többiektől. De amint munkája, élete iránt érdeklődünk, úgy érezzük, hogy ez az asz- szony »egy fejjel« mégis kimagaslik a tsz-asz- szonyok közül. A közel 350 munkaegység, amit az idén javára írtak, arról beszél: Raposáné nagyobb részt vállalt a közös munkából,* a közös gondokból, mint bármelyik asszony a tsz-ben. Hiszen számos férfi nem dolgozott több munkaegység értékűt, mint ő, 52 éves asz- szony létére. Kérdésünkre, hogy miként ért el ilyen eredményt, szerényen és röviden azt válaszolja: — Nem. dolgoztam többet, mint ami erőmtől és akaratomtól tellett. További érdeklődésünkre így folytatja: — Dolgoztam én ennél többet is — emlékezik vissza — sokszor majd inam szakadtáig ... de akkor nem én, hanem az urak tömték zsebre munkám árát . . . Hát most, amikor magam látom hasznát a munkámnak, most ne igyekeznék? Örömest megyek a mezőre a többiekkel, s emellett minden reggel és este kifejek 11 tehenet. Ez toldja meg az én munkaegységemet — magyarázza, mintha menteni akarná a tsz többi asszonyát, akiket maga mögött hagyott. Majd így folytatja: — A múlt napokban azonban egy kicsit kimaradtam a munkából . . . most aztán sietnem kell . . i — Aztán miéit . 5 « csak nem volt beteg? ... — Ö, dehogy = 5 s Nagy örömöm volt . . « Itthon volt a Pista fiam a • Szovjetunióból szabadságra. Már négy éve ott tanul . . . Taskent- foen . . . erdpmérnök lesz. A másik fiam is itthon volt, aki a háromfai állami gazdaságban főkönyvelő, s most három hónapra katona. — És hogy került a fia a Szovjetunióba? — ostromoljuk egy újabb kérdéssel. — Hosszú sora van annak — de elmondom. — Erdőmunkás volt a Pistám. Aztán egyszer az újsá'g írta, hogy lehet jelentkezni szak- érettségire . . . Már öt éve lesz, hogy a gyerek jelentkezett. Fel is vették, aztán nagyon megszerették, mert jól tanult . . . Ösztöndíjas lett. Először nem akartuk, hogy kimenjen a Szovjetunióba, nem akartuk, hogy olyan messze kerüljön a háztól. De a gyerek nem tágított. Sokat sírtam az első évben utána, de aztán, hogy leveleiben megírta, mennyire jó helye van, s milyen nagyon szeret ott lenni, hát most már én is örülök, hogy elengedtem. Még feleséget is onnan hoz. — Most hirtelen egy örömkönnycsepp szökött a szemesarkába. — Alig várom, hogy hozza azt a kis asz- szonykót . . . Egy iskolába jár azzal a lánnyal, az segített neki az orosz nyelvtan tanulásában. Most, hogy itthon volt a fiam, írt neki a lány — de olyan szépen. Na- gyon-nagyon szeretik egymást. Olyan boldog vagyok, hogy szovjet lány lesz a menyem, hogy nem is tudom , s , Amint jóságos tekintetével ránk nézett, szerető szavai mind-mind gyermekeit, közös boldogságukat övezték, saját magáról szinte egészen elfeledkezett. Asszonytársai büszkén mondják el tola, hogy augusztus 20-án »Kiváló tsz-tag«- jelvénnyel tüntették ki. Ejnye, ejnye, Raposa néni, hát miért szerénykedik annyira, miért titkolja úgy azt a szép kitüntetést? . , No, nem baj, most mégis megmondjuk az egész megyének: Raposa Istvánné kiváló harcosa a közös gazdálkodásnak . . . Szűcs Ferenc.
