Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-25 / 200. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA' MÁK LA P J A ___; ________________* • i',‘ -- ' ■- Ll. - - - - - '• ■■ ii : __ - -- - - - ■ —; X I. évfolyam, 200. szám. ________ ARA 50 FILLÉR Szerda, 1954 augusztus 25. M egkétszerezett erővel a megye becsületéért! Somogy megye kommunistái! Egyénileg dolgozó parasztok! Termelőszövetkezeti tagok! A harmadik pártkongresszus tiszteletére indított begyűjtési versenyben dicséretesen helytálltatok. Országos elismerésre és jó- hírnévre tettetek szert az állampolgári fegyelem példás betartásá­val, népünk állama iránti kötelezettségeitek teljesítésével. Lelkes munkátok, a pártnak adott szavatok beváltása nagy kitüntetést eredményezett: megyénk elnyerte a begyűjtési minisztérium kon­gresszusi versenyzászlaját. Ez azonban nemcsak megtiszteltetést je­lent számotokra, hanem fokozott követeléseket is ró rátok: azt vár­ja tőletek az ország, a haza minden becsületes fia, hogy az alkot­mányünnepi versenyben is megőrizzétek áldozatos munkátokkal ki­érdemelt országos hírneveteket. Kommunistáink példamutatása és felvilágosító, okos szava nyo­mán több mint 8000 dolgozó paraszt és mintegy 170 tsz vállalta, hogy az alkotmányünnepi versenyben határidő előtt rendezi beadá­sát. A köszönet és elismerés hangján szólunk ahhoz az 5 ezer egyéni gazdához és 140 termelőszövetkezethez, amelyek máris valóraváltot- ták fogadalmukat. A somogyi falvak népének az ország kenyere biztosításáért való felelősségérzetét mutatja, hogy 78 községünk be­fejezte a cséplést, s számos falu lakói, mint pl. öreglak, Szollős- györök, Adánd, Ordacsehi és Kötcse dolgozó parasztjai a csépléssel egyidőben beadták az államnak járó gabonát. A marcali, csurgói, fo- nyódi, siófoki és tabi járás párt- és tanácsszervei, kommunistái, ter­melőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai derekas munkájuk­kal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megyénk az országos gabo- nabegyüjtési versenyben a 11. helyről hétfőn a 8., kedden pedig a 6. helyre tört előre. Minden lehetőség megvan arra, hogy még jobb he­lyezést érjünk el. Ehhez az szükséges, hogy a többi lemaradó járás; a barcsi, nagyatádi és kaposvári járás kommunistái, egyéni gazdái és tsz-tagjai, párt- és állami vezetői, begyűjtési megbízottai is szív- vel-lélekkel harcoljanak a beadás teljesítéséért, a megye becsületé­ért. Minden járás, de különösen a kaposvári járás tehet sokat So- mogy jó hírneve megőrzéséért. A kaposvári járás dolgozói megmoz­dultak a Megyei Párt-végrehajtó bizottság felhívására, s nagy ér­demük van abban, hogy a megye az állat- és állati termékbegyüj- tésben országosan a 9. helyről a 7. helyre került. Ezzel az ered­ménnyel azonban korántsem elégedhetünk meg — többre vagyunk képesek. Közeleg augusztus 31-e, az alkotmányünnepi versenysza­kasz vége. Csapjon hát soha nem látott magasra a nemes verseny lángja, s dolgozzunk úgy a vissza lévő napokban, hogy felemelt fő­vel, a jól végzett munka boldog érzésével eltelve zárhassuk az alkot­mányünnepi versenyt. Kommunistáink buzdítással, begyűjtési és ta­nácsi dolgozóink a törvények betartásával és betartatásával járul­janak hozzá a beadási tervek teljesítéséhez, a megye jó hírneve öregbítéséhez. Ennek érdekében szervezzünk megyeszerte augusz­tus 29-én, vasárnap begyűjtési napot. Adjuk ki és valósítsuk meg a jelszót: »Nem lesz megyénkben egyetlen egyénileg dolgozó paraszt és egyetlen termelőszövetkezet sem, amelyik augusztus 31-ig ne rendezné gabona-, állat- és állati termékbegyüjtési kötelezettségét.« A MAGYAR DOLGOZÖK SOMOGYMEGYEI TANÁCS PARTJA SOMOGYMEGYEI VÉGREHATÖBIZOTTSÁGA. PÄRT­VÉGREHAJTÓBIZOTTSAGA AZ ÉPÍTŐIPAR ÉLENJÁRÓI TÓTH ISTVÁN sztahanovista oklevél­lel kitüntetett kőmű'- ves, a 73/4. Építőipa­ri Vállalat dolgozója. Brigádja a sztahano­vista gyorsfalazási módszer alkalmazásá­val tűnt ki. Az al­kotmány-ünnepi ver­senyben átlagosan 240 százalékot teljesített. VÖRÖS KÄRQLY sztahanovista kőmű­ves, a 73/4. Építőipa­ri Vállalat dolgozója. Sztahanovista mód­szerrel állandóan 200 —240 százalékot tel­jesít. Augusztusi 240 százalékos teljesítésé­ért oklevelet kapott. HORVÁTH ISTVÁN (csercsó) kőműves­brigádjával a kapos­vári Gyógypedagógia építkezésén dolgozik. Tervszerű munkát vé­gez. Brigádjával min­dig élenjárt a terme­lésben. Vállalását túl­teljesítve, alkotmá­nyunk ünnepe tiszte­letére 240 százalékos teljesítményt ért el. ^ AUGUSZTUS i0- MB.P.SOMÜC'MIGYF'. päIt végwhmtó bizottsági» 1 .....* n épünk kenyéréért, i megyénk becsületéért! Már egy hét sincs hátra s lezárul II nagifcrki Győző tsz már a jövő évre gondol • A nagyberki Győző tsz tagjai jól és időben végzett talaj munká­val biztosítják a jövő évi bő ter­mést. Idejében elvégezték a tarló­hántást, most az esőzések után az összes földet megboronálták. Je­lenleg a trágyát hordják ki. A na­pokban megkezdik a keverőszán­tást is. A tsz-tagok látják, hogy munkájuk nem hiábavaló, bő gyü­mölcsöt terem. Most is már 3 kg búzát, 2 kg árpát és 15 forintot osztottak ki előlegként egy-egy munkaegységre. A közös cél ösz- szekovácsolta a tsz tagjait. Min­denki szívvel-lélekkel végzi mun­káját. Horváth József, Orsós György és Kalányos Imre tsz-ta- gokat jó munkájukért tagjelöltnek vették fel. A bonnyai Béke tsz segíti az árvízkárosultakat Jól fizetett a bonnyai Béke tsz gabonája. Becsülettel teljesítették a tsz tagjai az állam iránti köte­lezettségüket. Segítik a dunamen- ti árvízsujtotta dolgozótársaikat is. 20 mázsa búzát, 10 mázsa ro­zsot, 1 vagon rétiszénát, 1 vagon takarmányszalmát küldenek az árvízkárosultak megsegítésére. Emellett a tsz-tagok személyen­ként is tettek vállalást. Szappanos Ferenc elvtárs, a tsz párttitkára 50 kg burgonyával és 50 forinttal, Fülöp János 50 kg burgonyával, egy pár csirkével segíti az árvíz- károsultakat. Sülé József A pusztaszemesiek' jövőre is jó termést akarnak A pusztaszemesi József Attila tsz tagjai szorgalmas munkájuk eredményeként előlegként 6 kg búzát, 3 kg rozsot és 2 kg árpát kaptak munkaegységenként. Jó termést akarnak betakarítani a jö­vő esztendőben is. Idejében be­fejezték a tarlóhántást. Nemcsak a tsz tagjai igyekez­nek. Az egyénileg dolgozó parasz­tok is tudják kötelességüket: má­sodvetési tervüket 150 százalékra teljesítették, s befejezték a tarló­hántást. llllllllllllllllll^ az alkotmany-ünnepi versenysza­kasz, és eldől, melyik járás kapja meg a Megyei Párt-végrehajtóbi­zottság versenyzászlaját. Meg kell állapítani, hogy ebben a versenysza­kaszban korántsem állták meg he­lyüket járásaink úgy, mint a kon­gresszusi versenyben, amelyből me­gyénk országos másodikként került ki. A másodvetés tervteljesítésén kí­vül még mindig jelentős lemaradás A járások sorrendje a nyári Járás: 1. Fonyód 2. Nagyatád 3. ' Marcali 4. Siófok 5. Barcs 6. Kaposvár 7. Csurgó 8. Tab van a tarlóhántásban, ami pedig nagymértékben befolyásolja a jövő­évi termést. Tarlóhántásban még az első járás, a fonyódi sem érte el a 100 százalékot. Még súlyosabb a le­maradás az Istállótrágyázásban. Já­rásaink vegyék figyelembe, hogy trá­gyázás nélkül lehetetlen fenntartani a talaj termőerejét, s így nem tud­juk megvalósítani a párt és a kormány többtermelésre vonatkozó határoza­tát. mezőgazdasági munkákban: Mezőgazdasági o. vez: Jani János Isaszegi József Feigli József Illyés Sándor Gerlecz István Szabó László Pallag András Deák János Az adóbevételi terv teljesítéséért folyó verseny sorrendje: ELSŐK: Járás: Siófok Tab Marcali UTOLSÓK: Csurgó Nagyatád Kaposvár Pénzügyi o. vez.: Horváth József Vörös Lajos Harmath Mihály Szolga András Fodor Gyula Varga Béla Az állat és állati-termékek begyűjtési versenyének sorrendje: Járás: 1. Fonyód 2. Tab 3. Siófok 4. Marcali 5. Barcs 6. Csurgó 7. Nagyatád 8. Kaposvár Begyűjt, hiv. vez.: Győréi József Kovács István Balassa Tibor Sifter Jenő Horváth Sándor Horváth György Borbandi Ambrus Gajdos László A legjobb talaimunkás traktorosok: 1. Laklia József csokony avisontai gépállomás 2. Nagy Sándor háromfai gépállomás 3. Tóth István csurgói gépállomás A legjobb cséplőgép felelős vezetők: 1. Herr Sándor lengyeltó ti gépállomás 2. Rinkóczi Ferenc marcali gépállomás 3. Bálizs István csurgói gépállomás 4. Esze Ferenc balatonki liti gépállomás 5. Patacsik Géza mernyei gépállomás Nagy Gyula neve ott van a legszebb helyen... R ég jártam már er­re, rég voltam már ebben az utcában, pe­dig valamikor nagyon tetszett Inekem, szívesen bicikliztem rajt végig, vagy lépkedtem félsze­gen diákéveim első ked­vese mellett. És most, hogy újra végigkopog­nak lépteim, el a csönd­ben szunnyadó gimná­zium, régi iskolám előtt, a Leánygimnázium csukott ablakai alatt, ahova mindig zavartan pislantottam föl, mint­ha lopnék valamit, ta­lán egy mosolyt egy édes ajakról . . . most egészen elhagyottnak ér­zem magam. Engem ki­bocsátott szárnyai alól az iskola, s mások jön­nek, mindig, mindig szomjasabbak a tudo­mányra. M ikor utoljára erre jártam, még csak az alapjait rakták le egy hatalmas épület­nek, s ma már készen ván. Akkor nem tud­tuk, hogy mi épül, csak találgattuk; ma tágas, világos ablakaival, ki­tárt kapujával diákokat vár, a lélek jövő mér­nökeit, a jövő tanítóit. Egy fiatalember áll meg mellettem. Olyan rövidnadrágos diákfor­ma, mint én voltam nemrég. Hóna alatt ak­tatáska és nézi ő is az épületet kíváncsian. Még az ablakon is beles. Ez lesz a tornaterem — szólal meg. — Jó he­lyünk lesz benn? — Jó — válaszolom hirtelen, aztán, hogy va­lamivel visszatartsam, megkérdezem tőle, hogy talán ő is ide jár? — Ide — válaszolja. — Szeptember elsejétől. Ez az új tanítóképző. — Aztán barátságosan megfogja kezemet és gyöngéden magával húz be a kapun. ; Persze, hogy megyek; örömmel, hisz azért jöt­tem. A z udvaron még a ” munka nyomai lát­szanak. Homok, mész, fadarabok. Megáll az udvar közepén, a tűző napon és magyarázni kezd. r — Júniusban, amikor idejöttünk, még csak a földszint volt kész. Azt hittük, hogy sohasem ké­szül el. És ma már vár­ja a diákokat. A termekből kalapá­csok kopácsolása hal­latszik. Szeptember el­sején már más zaj tölti be a termeket, az ud­vart és a levegőt. Meg­jönnek a régi, »véndiá­kok«, a jövő év legfia­talabb tanítói, a másod- és harmadévesek és elő­ször borulnak a gondos »anya« ölére a legfiata­labbak, az elsőévesek. Az iroda felé lépke­dünk. Társam még nézi az épület falát, a piros téglákat, mintha a ne­vét keresné ott, ahova talán bevéste, de nem találja. Bent az irodá­ban azenban megtalál­juk a névét egy kis könyvben. t O tt van a legszebb helyen, a munká­sok neve között: Nagy Gyula, mellette a szá­zalék, amit elért, ott van Litkai, Maier és a többi . . . Mind az öt­ven . . . r— Buni —

Next

/
Oldalképek
Tartalom