Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-03 / 182. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954 augusztus 3. A Li Szin Man-klikk újabb provokációi Phenjan (TASZSZ). Július 31-én a délkoreai rendőrség a koreai fegyverszünet meghiúsítására irá­nyuló két újabb provokációt köve­tett el. Inosonban provokátorok egy csoportja megpróbált beha­tolni abba az épületbe, amelyben a semleges ellenőrző bizottság ügyeleti csoportja tartózkodik. Pu- szanban fegyveres támadást szer­veztek egy másik ügyeleti cso­port tagjai ellen, akik szintén ar­ra ügyelnek fel, hogyan hajtja végre az amerikai parancsnokság a fegyverszüneti egyezmény fel­tételeit. Von Jon Duk, a délkoreai rendőrség főnöke július 30-án azt követelte, hogy az ügyeleti cso­portok csehszlovák és lengyel tag­jai hagyják el azokat a pontokat, amelyeken keresztül fegyvert és hadianyagot szállítanak az ameri­kai és délkoreai csapatoknak. Von Jón Duk egyenesen kijelentette, hogy a tagok ott tartózkodása »katonai meggondolásokból nem kívánatos«. A délkoreai rendőrfő­nök nyíltan azzal fenyegetőzött, hogy ha a semleges bizottság csehszlovák és lengyel képviselői nem engedelmeskednek követelé­sének, »megfelelő intézkedéseket foganatosít ellenük.« Nyugatnémet kémtevékenység a béketábor országai ellen Berlin (MTI). Gerhard Kapahn- ke, a Gehlen volt náci tábornok vezetésével működő nyugatnémet kémszolgálat nyugatberlini fiók­szervezetének volt helyettes veze­tője, aki nemrégiben önként je­lentkezett a Német Demokratikus Köztársaság hatóságainál, újabb adatokat közölt az amerikai pén­zen fenntartott nyugatnémet kémszervezet tevékenységéről. A többi között elmondotta, hogy a Gehlen-féle kémszervezet az utóbbi időben a Német Demokra­tikus Köztársaság elleni akna­munkáját a Szovjetunió és egyes népi demokratikus országok elle­ni kémtevékenységgel bővíti ki. NEMZETKÖZI SZEMLE Új szovjet békekezifeményezés A Genf után következő napokban ismét napnál fényesebben megmu­tatkozott: a Szovjetunió előre akar lépni, további tárgyalások útján, a békés együttélés elvén alapuló meg­egyezés, a béke biztosítása felé, Amerika urai pedig hátra: a nem­zetközi feszültség kiélezése, a hideg­háború »begyújtása« felé. A béketábor országaiban és a vi­lág népeinek százmilliói körében osztatlan örömet keltett az indokí­nai fegyverszünet. Az óceán túlsó partján pánik tört ki a newyorki tőzsdén, a Wall-Streeten zuhanni kezdett a fegyvergyárak, a hadi­monopóliumok részvényeinek ára. Ea örülnek az egyszerű emberek Párizsban és Hanoiban, Moszkvában és Londonban, — és tegyük hozzá: Amerikában —, akkor Washington és New York börzéin »fekete« na­pok járják. Mi volt a béketábor vezető hatal­mának első lépése Genf után? Ha meg lehetett egyezni az in­dokínai problémában, miért ne le­hetne megegyezni a további égető kérdésekben: Korea és Németország ügyében is? Ha enyhült a nemzet­közi feszültség, észszerű, hogy to­vábbi lépéseket tegyenek a feszült­ség eloszlatására. A szovjet kormány július 24-én a három nyugati nagy­hatalomhoz intézett jegyzékében ja­vasolta: tárgyalják meg az európai kollektív biztonság rendszerének kérdését, vegyen részt ezen az ér­tekezleten bármely európai állam, mely hajlandó csatlakozni a kollek­tív biztonság gondolatához, vegyen részt a tárgyaláson az Egyesült Ál­lamok is, s küldjön erre a nagy- horderejű megbeszélésre megfigye­lőt Kína. A Szovjetunió tehát tovább akar­ja fejleszteni Genf eredményeit, új perspektívát tár Európa és a világ elé. ... 6s amerikai kalóztámadás És hogyan akarja az amerikai kormány felhasználni Genf eredmé­nyeit? A kérdést rosszul tettük fel, he­lyesebb így felvetni a kérdést: ho­gyan szeretné »visszacsinálni?« Eisenhower sajtóértekezletén még megválogatta szavait, amikor azt mondta, hogy a genfi megegyezés »nincs ínyére«, de a »szókimondó« szenátorok és tábornokok száján ke­resztül már megszólalt a fogvicso­rító düh, a gyújtogató eszelősség hangja. Minél hamarabb /»ellensú­lyozni« Genf »megbékítő« hatását! — Ez vezette az amerikai diplomá­cia irányítóit. Megpróbálták, hogy gyorsan összeüssék a »délkeletázsiai védelmi rendszer«-nek elkeresztelt háborús tömböt, de kiderült, hogy fő szövetségeseik — nem is beszél­ve az elsősorban érdekelt ázsiai nemzetekről — vonakodnak és nem sietnek lelkesedni semmiféle újból felmelegített Dulles-módi »közös ak­cióért«. .. S Dulles úrnak a múlt hé­ten kapóra jött egy sajnálatos in­cidens. Egy angol repülőgépet Haj- nan-sziget közelében, Taivan térsé­gében egy kínai repülőgép lelőtt. (Tudni kell, hogy Taivan térsége — állandó Kína-ellenes provokációk színtere.) A kínai kormány nyom­ban sajnálkozását fejezte ki és fel­ajánlotta a kártérítést. Nyilvánvaló volt, hogy a szerencsétlen incidens két országra: Kínára és Angliára tartozik és a jelek arra mutatnak, egyikük sem akarja, hogy a vélet­len incidens megrontsa a javuló an­gol-kínai kapcsolatokat. Nem így Amerika! A washingtoni háborús uszítok provokációra használták ki az esetet. Azzal az ürüggyel, hogy résztvesznek a »mentési munkála­tokban«, az angolok hátamögött re- pülőgépanyahajókat és repülőgépe­ket küldtek a hajnani vizekre. S hogy milyen »mentési« utasításokat adtak ezeknek az amerikai erőknek, KÜLFÖLDI HÍREK Montevideo (TASZSZ). Július 28-án Montevideoban fizetési egyezményt írtak alá a Szovjet­unió Állami Bankja és az Uruguay Köztársaság bankja között. Egyidejűleg megállapodás tör­tént a kölcsönösen szállítandó áruk jegyzékére vonatkozóan. A Szovjetunió ásványolajat és ás­ványolaj termékeket, fűrészelt Árut, újságpapírt, kőszenet, vegyi árut, mezőgazdasági gépeket, ipari fel­szerelést és vaskohászati terméke­ket exportál. Uruguay a Szovjet­uniónak húst, húskonzervet, gyapjút és bőrnyersanyagot szál­lít. Az egyezmény, amely két évre szól, a felek hozzájárulásával meg­hosszabbítható. * =£ * (TASZSZ). I. A. Benyegyiktov, a Szovjetunió mezőgazdasági mi­nisztere, a kiállítási főbizottság el­nöke augusztus 1-én az össz-szö- vetségi mezőgazdasági kiállítás megnyitása után fogadást adott. «ír ’ír (MTI). Vasárnap reggel helyi idő szerint 8 órakor életbe lépett a fegyverszünet' Közép-Vietnam- ban. kitűnt a következményekből: az amerikai repülőgépek megtámadtak egy kínai hajót a nyílt tengeren, behatoltak Hainan légiterébe és orvul lelőttek két őrjáratát végző kínai repülőgépet. A légigengszterek felháborító ka­lóztámadásával az Egyesült Államok ismét kimutatta a foga fehérét: a provokáció célja félreismerhetetlen. Mint utóbb kiderült, Stump tenger­nagy, az amerikai csendesóceáni flotta főparancsnoka cinikus paran­csot adott ki: pilótái »előbb húzzák meg a ravaszt«, ha kínaiakkal ta­lálkoznak. És ezután volt képe a liainani kalóztámadásokról valami­féle sajnálkozó sajtónyilatkozatot adni. Nyilatkozata szerint — »úgy kezdődött, hogy a kínaiak vissza- lőttek...« Az »Üj Kína« hírügynökség a na­pokban adatokat tett közzé a Kína ellen intézett amerikai fegyveres provokációkról. Nem teljes adatok szerint 1950 júniusától 1954 feb­ruárjáig amerikai repülőgépek 7632 kötelékben 32.997 bevetést végeztek kínai légi felségterületen és ameri­kai hadihajók 704 hajóval 336 al­kalommal hatoltak be kínai felség­vizekre. A mostani hajnani provo­káció újabb állomás a gyújtogatok bűnlajstromában: ezzel akarnak új háborús feszültséget teremteni Dél Kelet-Azsiában az indokínai fegy­verszünet után. Ez a kihívás világ­szerte felháborodást és még ameri­kai vezetőkörökben is meglehetős nyugtalanságot keltett. Miller köz­társaságpárti képviselő kijelentette: nem tartja igazolhatónak, hogy ame­rikai repülőgépek és hadihajók tar­tózkodjanak a kínai partok mentén. Hozzáfűzte: »Űgylátszik, hogy az Egyesült Államokban egyesek min­dent el akarnak követni, hogy harc­ba keveredjenek«. Valóban — odaát »egyesek« (ma­roknyiam de elszántan és veszélye­sen) mindent megtesznek, hogy harcba keveredjenek, hogy új hábo­rúba döntsék az emberiséget. Mi meg akarjuk akadályozni ezt. Minálunk az »egyesek« (együttesen a, száz- és százmilliók) azt kívánják, hogy a nemzetek ne harcban, ha­nem békés versengésben mérjék össze erejüket. II Résztvettem a Szovjetunió fogyasztási szövetkezeteinek IV. kongresszusán A Szovjetunió fogyasztási szövetkezetei folyó év jú­nius 29 és július 5 között tartot­ták meg Moszkvában IV. kon­gresszusukat. Engem az a meg­tiszteltetés ért, hogy — mint a magyar földművesszövetkezetek által küldött delegáció tagja — én is részt vehettem ezen a kongresz- szuson. Nagyon nehéz szavakban el­mondani vagy papíron leírni azt az érzést, azt az örömöt, ami el­fogott akkor, amikor tudtomra adták, hogy én is tagja leszek a Moszkvába induló delegációnak. Elmondhatom azt is, hogy ezzel egyik leghőbb vágyam teljesült, hiszen amikor arról hallottam, vagy olvastam, hogy a Szovjet­unióba utazik valamilyen küldött­ség, mindig arra gondoltam, hogy de jó volna köztük lenni. Most végre sikerült. Ez az utazás, il­letve a Szovjetunióban tartózko­dás egy egész életre szóló feléd- hetetlen élményt jelentett szá­momra. Igen jó benyomást tett rám már elöljáróban az a kedves fogadtatás, amelyben megérkezé­sünkkor részesítettek bennünket a szovjet elvtársak a Moszkva melletti repülőtéren. Ez azonban még csak fokozódott bennem az ott tartózkodásom során látottak és a szovjet elvtársak részéről irántunk tanúsított előzékeny, udvarias és vendégszerető maga­tartás miatt. A kongresszuson résztvettek az összes népi demokra- tikus országok küldöttei: a Kínai Népköztársaság, a Német Demo­kratikus Köztársaság, Mongólia, Korea, valamint a kapitalista or­szágok közül Olaszország, Svéd­ország, Norvégia, Finnország, Iz- land, Argentina és Izrael —> össze­sen 17 ország. A Szovjetunióban a párt és a kormány nagy jelentőséget tulaj­donít a fogyasztási szövetkezetek munkájának. Ezt bizonyítja töb­bek között az is, hogy a kongresz- szuson a párt és a kormány kép­viselői közül Malenkov, Vorosilov, időszakban háromszorosára emel­ték a fogyasztási szövetkezetek.- Ez azonban ez évben és a továb­biakban még fokozódni fog. Van­nak olyan cikkek is, mint pl. a rádió, kerékpár, bútor, varrógép, stb., melyeknek a forgalma 8—lő­szer esére emelkedett a fent jelzett időszakban. Mindezekből meg lehet állapí­tani, hogy a Szovjetunióban mi­lyen komoly mértékben segítik elő a fogyasztási szövetkezetek a szovjet dolgozók anyagi és kultu­rális igényeinek kielégítését, jó­létének emelkedését. Hohlov elvtárs az eredmények ismertetése mellett foglalkozott a hiányosságokkal is, amelyek aka­dályozzák a fogyasztási szövetke­zetek munkáját, a dolgozók igé­nyeinek kielégítését, jólétük emel­kedését. A kongresszuson az áruellátá­son kívül foglalkoztak a begyűj­téssel és felvásárlással, valamint az épületanyagellátással is. elhangzott beszámolókból és hozzászólásokból vilá­gosan elénk tárult a szovjet nép élete és gondolkodása. Egyik legdöntőbb és legtanul­ságosabb az volt a kongresszuson, hogy a hozzászólásokból kicsen­dült a párt és a kormány, illetve a szovjet rendszer és a béke irán­ti nagy szeretet és ragaszkodás.­Az eredmények ismertetése mellett általában minden hozzá­szóló hangsúlyozta azt is, hogy az eredményeket elsősorban a szov­jet rendszernek köszönhetik, il­letve annak, hogy a párt és a kor­mány mindenkor helyesen, a dol­gozó nép érdekeinek figyelembe­vételével vezeti és irányítja a szovjet népet. A másik nagyon döntő dolog pedig az volt a kongresszuson, hogy a hazzászólók a hibákat bát­ran feltárták és kemény, a leg­több esetben névre szóló bírála­tot mondtak (ami bizony nálunk még elég gyengén megy). A CENTROSZOJUZ vezetősége megérkezésünktől egész ott tartóz» mindent A Hruscsov és Mikojan elvtársak is j kodásunk ideje alatt megjelentek, s ott Mikojan elv-jmegtett annak érdekében, hogy társ fel is szólalt. Beszédében, mi és a többi külföldi delegáció hangsúlyozta, hogy a fogyasztási I tagjai jól érezzük magunkat. Vol- szövetkezetek komoly munkát vé- I tunk a Kremlben, a Lenin Sztá­geznek a párt- és kormányhatá­rozatok eredményes végrehajtása érdekében, s így hathatósan hoz­zájárulnak a szovjet dolgozók életszínvonalának emeléséhez. A kongresszuson a Szovjetunió fogyasztási szövetkezeteinek 33 milliós tagságát 539 küldött kép­viselte, akik igen komoly és tar­talmas hozzászólásokkal segítet­ték elő a kongresszus munkáját, a fogyasztási szövetkezetek fejlő­dését és a falvak dolgozóinak jobb áruellátását. A beszámolót a kongresszuson Hohlov elvtárs tartotta. Beszédében elmondotta, hogy milyen komoly eredményeket ér­tek el a Szovjetunióban a fo­gyasztási szövetkezetek a III. kon­gresszus óta. Áruforgalmukat pl. a III. és IV. kongresszus közötti ww a moszkvai és megnéztük lin Mauzóleumban, Nagyszínházban, ezen kívül Moszkva számos más nevezetességét is. Voltunk kint területen is. Mi a Leningrádi Te­rületen voltunk, ahol a gyakor­latban is megnéztünk néhány fo­gyasztási szövetkezeti üzletegysé­get és ipari üzemet, valamint fel­vásárló részleget. TJ^f ej ezésül még annyit: A -*-® kongresszuson tapasztal­tak és a Szovjetunióban látottak nagyon sokat jelentenek számom­ra. Úgy gondolom azonban, hogy ezek a tanulságok csak úgy lesznek eléggé hasznosak, ha azokat a sa­ját földművesszövetkezeteink munkájának megjavítása érdeké­ben felhasználjuk. Brachna János MESZÖV-titkár. i i i inTmvi-imTnr>'Mmm'itK]| MEGYÉNKBŐL Kelemen János doktort még szombaton felrendelték az egészségügyi minisztériumba. Tagja lett a közegészségügyi és hely­reállító bizottságnak, amely felmér­ve a helyzetet, szervezetten irányí­totta a mentési munkálatokat. Kele­men elvtárs elmondja, hogy hetek óta az árvízről beszélnek az embe­rek, a zabolátlan, megáradt Duná­ról, amelynek szennyes árja házakat döntött össze, iszappal borította be a vetéseket. Menyi emberi fárad­ság veszett kárba! Hány nagyszerű tervet sodort el a víz! De az em­beri összetartás mégis győzedelmes­kedett. Sikerült megfékezni ia ro­hanó áradatot. Az elhagyott közsé­gek most újból benépesülnek, hogy ismét felvegyék a küzdelmet... az életért. Vasárnap a Szigetköz déli része még mindig csak vízi járművekkel volt megközelíthető, melyekkel egészségügyi szervek, orvosok, higié­nikusok járták az árvízsujtotta köz­ségeket, hogy megkezdjék egészség- védelmi munkájukat. A kutak, a föld színével egymagasságban meg­teltek szennyes, fertőzött vízzel. Azokban a községekben, amelyek cAz Metévt napokig víz alatt álltak, most min­den csepp tiszta víz drága lett. Megkezdték a kutak fertőtlenítését, klórral. Most — a még víz alatt ál­ló 4—5 község kivételével — már mindenhol van 1—2 tisztavízű kút. Az utakat és hídfőket oltó-brigád állja el a visszaköltözők előtt. Ol­tással védik a lakosságot egy újabb pusztító vésztől, a járványtól. NYOMASZTÓ ÉRZÉS bemenni egy-egy faluba. Nemrég még viruló élet folyt itt, mint nálunk, a sziget­közi dolgozó parasztok lázas munká­ra készülődtek: az aratásra. Most sehol egy lélek... A szürke, sáros vízben egy csomó liba úszik, lassan, nesztelenül. Mintha valami bosszús óriás húzta volna végig pusztító ke­zét a vidéken. Óriás volt, pusztító óriás a Duna, mikor áttörve a gá­tat, 3—400 méteres sebes folyóvá dagadva tört a szigetközi községek­re. Érintésére kártyavárként omlot­tak össze a házak. Ásványráró, Hé- dervár, Dunaremete községben a házak kétharmada romokban, vagy életveszélyes állapotban van. Ás­ványrárón például 6—700 azoknak a hajléktalanná vált embereknek a száma, akik sátorba kényszerültek. A Szigetköz déli részén mintegy 3000 ház dőlt össze. A visszatérők azt sem tudják, mi­hez kezdjenek. De nem keseregnek a pusztuláson, hozzáfogtak a mun­kához. Ha térdig vízbe gázolva is, de arattak. Az árvízsujtotta községek megse­gítésére egyszerre mozdult meg az egész ország. Honvédek, rendőrök, munkások, fiatal lányok, asszonyok dolgoztak a töltéseken, míg elhárult a veszély. Az országnak nincs olyan része, ahonnan ne küldtek volna terményt, vagy pénzbeli segítséget. Végtelenül 'boldog, megnyugtató ér­zés, hogy nincsenek egyedül a baj­ban. VELÜK VAN az egész ország. A kaposvári kórház dolgozói egy bri­gádot indítottak útnak, hogy segít­senek a romot eltakarítani és épí­teni. A forintok mellett szükség van most minden dolgos kézre a Szigetközben. Egy újabb erőpróba előtt állnak, nincs vesztegetnivaló idő: építeni, építeni, építeni! (Vinczéné) Városunk kultúrcsoportjai segítsék az árvízkárosultakat ^Tehezen találom a szavakat, a kifejezést a megindultságtól; melyet az árvízpusztította vidékek nehéz helyzete miatt ér­zek. Csak azt szeretném itt elmondani, s mint egy riadót a kultúr- munkások fülébe harsogni, álljunk csatasorba: a rendelkezésünkre álló erőkkel segítsük, szolgáljuk, enyhítsük az árvízsujtotta terüle­tek lakóinak helyzetét. Tegyük félre a közömbösséget, törődjünk egymással, csak egy lebegjen szemünk előtt: minél többel segíte­ni testvéreinket, népünket, önmagunkat. Azt írtam: önmagunkat Igen, mert ha odaállunk az árvízsujtotta területek lakói mellé, az­zal az egész közösséget, saját magunkat is segítjük. Nekünk, akik a veszélyt elkerültük, szíwel-lélekkel s tettek­kel melléjük kell állni. S azzal, hogy kultúrcsoportjaink falun és városon egyaránt rendeznek előadásokat, kettős célt szolgálunk: a mezőgazdasági munkák hősi időszakában felüdítjük, szórakoztat­juk a dolgozókat, s a jövedelemmel, bármily csekély legyen is az, az árvízkárosultakat segítjük. Bízom benne, hogy ez a cikk nem talál süket fülekre, s Kaposvár kultúrcsoportjai is részt kémek népünk nagy erőfeszítéséből, hogy az árvíz által okozott károkat mielőbb helyrehozhassuk. Horváth Jenő népm. ea. h,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom