Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP ' Péntek, 1954 augusztus 20. rf rwnnm—FiTTTiiiTim in ibi—inn—mníiwiiin—wnw—Hiiitwn i mai <imiiimii»i«i—«iiiiiibii nm A nehéz fizikai munkát elvégzi a gép Nehéz munka az aratás, igénybeveszi az ember minden erejét. Tűző napon, rekkenő hőségben vágni a rendet, hajladozni a marokszedésben, kévekötözésben, fárasztó munka. Aki csinálta, tudja ezt. De az értékelni is tudja, mit jelent a g)ép, amely az ember engedelmes eszköze, amely felszabadítja a nehéz munka alól. Néhány évvel ezelőtt csak hírből hallottuk, hogy van olyan gép, amely arat, csépel egyszerre. S amikor megyénkben megjelent az első kombájn, csodájára jártunk. A dolgozó parasztok azonban bizalmatlanul nézték a gépet, s valósággal elégtételt éreztek, amikor géphiba, vagy a vezető gyakorlatlanságából nem működött a kombájn. Ez év nyarán azonban a kedvezőtlen idő ellenére a kombájn meghódította termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjainkat. Elmúlt a bizalmatlanság, s helyette jogos büszkeséggel méltatták a kombájn munkáját. S hogy megyénkben július 31- re a sok eső ellenére learattunk, azt a gépeknek köszönhetjük. Gépállomásaink 63 kombájnja zúgott termelőszövetkezeteink földjén. 7203 holdon aratták le a gabonát és 46.451 mázsa gabonát csépeltek el. Ezzel több mint 20 ezer ember helyett végeztek az aratással, nem beszélve a cséplés- nél megtakarított munkaerőről. Pávlisz József, a tabi gépállomás kombájnosa pl. gépével 242 holdról takarította be a gabonát, 720 ember munkáját végezte el harmadmagával. A szocializmust építő országokban, a mi hazánkban is az ember megnyergeli a technikát, gépekkel végzi a nehéz fizikai munkát. HERR SÁNDOR, a lengyeltóti gépállomás dolgozója már hosszabb idő óta első helyen halad megyénk cséplőgép felelős vezetőinek alkotmányünnepi versenyében. Mestere a gépnek, nem is kerül szem a pelyvába, vagy a szalmába — csak a zsákba. Képünkön a csépeltető gazdának mutatja, milyen tiszta szemet ad a gép. * * * HÁROM VERSENYZASZLÓT szerzett a Herr Sándor 1070-es gépénél dolgozó öreglaki cséplőcsapat. Meg is dolgoztak érte derekasan. Markó elvtárs munkacsapa tvezető, Vass Erzsi, Balázs Rózsi, Major János, Babina Lajos, Csendes Ferenc és a többiek is | mindnyájan dicséretet érdemelnek jó munkájukért. A nagy találkozó előtt... A DÉLELŐTTI NAP bágyadtan mosolygott az öreg szederfa zöld üstöké fölött és néhány merész napsugár ott táncolt a fehér terítővei fedett asztalon. Az udvaron már a meleg reszkettette a levegőt, a szoba hűse azonban elűzte a tikkasztó sugarakat. Szente Lajosné az asztal mellett ült és egy borítékot forgatott a kezében. Máskor ebben az időben már rég a munkáját végezte, most azonban valami rendkívüli történt. Éppen a mezőre indult, amikor a pos- , tás levéllel állított be hozzá. Kis fehér borítékot nyújtott át neki. Kíváncsian bontotta föl és megdobbant a szíve. A Megyei Pártrvégre- hajtóbizottságtól kapott meghívót, amelyben egyben arra is megkérik, hogy a 30-án megtartandó kaposvászítettek az ezévi bő termésnek. Azóta is szüntelenül segít a gépállomás. A munkás-paraszt összefogás szép példája bontakozott ki. Szövetség az életben, szövetség a munkában. Aztán a termelőszövetkezet maga is vásárolt gépeket. Fűkaszáló, ló- gereblye, répavágó és egy 25 lóerős mctGr könnyíti meg a munkát. Hogy csillogott a dolgozók szeme, hogy mosolyogtak az arcok, amikor a gépek megérkeztek! A tagok körülvették, simogatták új segítőiket és azóta sem csalódtak bennük. A munkásosztály kitűnő készítményekkel tette könnyebbé munkájukat. Más téren is tapasztalhatták azonban ezt a segítséget. Nemrégiben a honvédség nyújtott támogatást. A taszári légierő harcosai keresték föl gazdagon fölszerelt könyvtár űzd el az évszázadok óla uralkodó homályt, nemsokára pedig megkezdik a kul- turház építését is, ahol a dolgozók tanulhatnak, művelődhetnek, szórakozhatnak majd. ÖT ÉV TELT EL az alkotmány megszületése óta, melyet a dolgozó, nép hozott létre és amely kizárólag | a dolgozók érdekeiért, látott napvilágot. Védjegye alatt fejlődik egyre szebbé a község, oltalmában erősödik a termelőszövetkezet, virágzik az ország. Boldog életet biztosít szabad emberek számára egy szabad hazában. Szente Lajosné gondolatai messze kalandoztak. Áttörték a múltat elfedő fekete fátylat és föltámasztották a feledésbe merült emlékeket. Arra az időre emlékezett, amikor a ri munkás-paraszt találkozón vegyen részt az elnökségben is. Ahogy az asztal mellett a levelet forgatta, ezernyi gondolat rohanta meg. Múltból elősarjadó, félig feledésbe merült emlékek, a jelen ezernyi ténye és a jövő szebbnél-szebb tervei. Úgy érezte, hogy minderről beszélnie kell majd ott, az ünnepi találkozón. Tollát bemártotta a tintásüvegbe és lassan, szépen megformált betűkkel írni kezdett: "Kedves elvtársak!« Itt néhány pillanatig megállt. Azon töprengett, hogy hogyan kezd- je el hozzászólásának megírását, mikép fejezze ki a lelkében felgyü- j omlett érzelmeket, az elősuhanó gondolatokat. Hogyan rendezze szabatos mondatok kordáiba mindazt a szépet, amiről beszélni akar, A FRISSEN LEÍRT BETŰKÖN még csillogott a tinta, a toll a következő sor leírását várta, Szente Lajosné pedig merengve tekintett ki a napfényben fürdő udvarra. Emlékezett. Termelőszövetkezetük, a gölléi Uj" Élet termelőszövetkezet' niég fiatal, csupán áz elmúlt év őszén alakult, eredményekben azonban ánníál gazdagabb. Visszaemlékezett az első lépésekre, amikor a lelkes tagok a közös gazdálkodás ízét kóstolgatták. Minden kezdet nehéz — bizony sok nehézséggel, . számos akadállyal kellett megküzdeniük. Az első időben a fogathiányt érezték nagyon. A fonói gépállomás dolgozói azonban a segítségükre siettek. Megművelték földjeiket, jó alapot.' -kéa termelőszövetkezetet és segédkeztek az aratásnál, cséplésnél. Az ország különböző részéből származó parasztfiatalok, aki k ismerősként köszöntötték az aranyló, hullámzó gabonatáblákat, gyári munkások, akik talán nemrég még azt a kaszát készítették, amellyel arattak, egyaránt kivették részüket a munkából. És a tisztek, a nép fiai is ott vágták a rendet egysorban a dolgozókkal. Dőltek a kalászok, gyülekeztek az új kenyér ígéretét hirdető kepék és a göllei Uj Elet termelőszövetkezet elsőnek fejezte be az aratást, elsőnek fejezte be a csépiést és ugyancsak elsőnek adta he a megyében a kenyérgabonát. SZENTE LAJOSNÉ ELŐTT mindez elvonult, mint színes, ezernyi emléket idéző filmszalag. Merengéséből kocsizörgés zavarta föl. Férje hajtott a mezőre. Kilépett a pitvarba és gyönyörködve nézett a lovak után. Néhány napja vették a két állatot és mindinkább úgy látta, hogy jó vásárt csináltak. Fiatal és munkabíró mindkét ló. Még akkor is mosolygott, amikor visszaült helyére és újra a papírlapot nézte. Az elmúlt év őszén még csak két lovuk volt. Azóta szépen meggyarapcdptt az állomány. Tíz törzskönyvezett tehenet is kaptak, amelyből néhány év elteltével szép I állományt terveznek. Bármerre tekintett, mindenütt a fejlődés tűnt szemébe. Tíz év telt el csupán a felszabadulás óta, de gyökeresen megváltozott az élet. A község villanyt kapott, a tanács mellett új gyógyszertár magasodik, termelőszövetkezet tagjai cselédként tengődtek, vagy parányi földjeiken verejtékeztek. Amikor a törvény még az urak érdekeit védte. Nekik, földhözragadtaknak csupán a munkához volt joguk és koldusokká váltak otthonuk küszöbén. Amikor a törvényt a csendőrszuronyok védték és a munkássztrájkok, aratósztrájkok sortüzei jelentették a paragrafusokat. Szinte megborzongott az emlékektől és riadtan űzte el az előtörő gondolatokat. Kint az udvaron napfény sziporkázott. Nyugtató, ’ derűs napfény. Mintha a megváltozott életet jelképezné a terjedő sugár. Eltűnt a múlt, eltűnt örökre és hegyét boldog, szabad élet váltotta föl, ahol a dolgozóké a hatalom és önmaguk kovácsolják a szép jövőt. Tekintete ismét a levélre tévedt, majd a megkezdett beszédvázlatra siklott át. Szinte látta magát az emelvényen, amint a sokezernyi ünneplőhöz szólt. Már tudta, hogy mit mond majd. Nem nagy szavakat, általános mondatokat, egyszerűen a körülötte pezsgő életről beszél. Elmondja mindazt, amit átélt, amit tapasztalt. Beszél a megváltozott életről, az alkotmány hatásáról, a munkás-paraszt szövetségről, fejlődő termelőszövetkezetükről és a dolgozók elégedett, boldog mosolyáról. ISMÉT BEMÄRTOTTA a tollát... A kis , acélhegy sebesen szántotta a papírt. A kéfclő sorok mögött az élet lüktetett és gondolatai mélyről, a szívből fakadtak . . . Dezső János. Mindennapi történet f> zerkilencszázharminchatban, amikor Balázs kőművesmes- tér három éven át tartó pofonai után kezébe kapta a segédlevelet, zsebében 12 pengővel úgy állt az utcán, hogy azt sem tudta, hova menjen, mit csináljon. Haza, Toponárra az öregekhez már nem mehetett, elég volt azoknak a három hold földön, csak teher lett volna odahaza. Estig járta Kaposvár utcáit, kutatta a nyomda előtt kifüggesztett újságon az apró- hirdetéseket, de hasztalanul. Amíg a 12 pengő, Balázs mester utolsó „ajándéka“ tartott — amíg futott belőle napi félkiló kenyérre és negyedkiló tepertőre— addig még csak bírta, de a második héten, bármennyire fukaron bánt a fillérekkel — csak elkopott a 12 fényes pengő. A legjobbkor vetődött el az állomásra, ahol három hétig — éjszakákon keresztül rakodott a vagonokba, közben leste a hirdetéseket, s végre — sikerült: kőművessegédeket keresett Fekete építész. Reménykedve fogott munkához Komár Béla, s ahogy gyűltek a pengők, egyre többet gondolt a kis szőkehajú Panni- ra, aki Pálffy századoséknál porolta akkoriban a szőnyeget, takarította a szobákat és sétáltatta a „századosúr“ kutyáját. 1937-ben — szegényesen bár, de megesküdtek, vettek „kéz alatt“ egy rozzant ágyat, egy szekrényt — s két székkel és egy kis asztallal berendezték a Szigetvári-utcában a kis lakást. 1938 januárjára már megérkezett az első siró kisfiú — s születésnapi ajándékul Fekete építész „úr“ csökkentette a létszámot „munkaterület hiánya miatt“. Komár Béla is azok között volt, akik munkakönyvvel a kezükben, lehajtott fejjel hagyták ott az építkezést. Azután jöttek a napok, amikor hosszú délelőttöket töltött lapáttal a kezében a városháza udvarán, várva, hogy beosszák valahova az inségmunká sok nagy táborába, havat lapátolni, utat tisztítani. Elfagyott a keze, három hétig kezelték a kórházban, s ez a kezelés felemésztette az összegyűjtött pengőket, még azt is, amit az asszony mosással keresett. A tavasz sem hozott többet, mint ároktisztítást. Nyáron cséplőgépmunkásnak ment s végre —* Fekete építész „úr“ ismét nagyobb munkára kapott megrendelést, tehát szükség volt Komár Bélára is. Télen aztán minden kezdődött elölről. Megérkezett a második gyerek s 194l-ben a harmadik, a kislány, éppen akkor, amikor Komár Béla magára öltötte Horthy hadseregének egyenruháját, hogy Ukrajnában védje az urak hazáját. Hat hónap múlva hazahozták comblövéssel. Az utána következő napokat soha sem feledi el; a három gyerek sirt, ő mankóval járta az utcát, míg az asszony más szennyesét mosta éjjel-nappal. * % * 'T^a mostanában a Szigetvári-utcában jársz, s meglátogatod (siJ Komár Béláékat, a 73/4. Építőipari Vállalat kőművesét, hihetetlennek tartod, mennyit élt át ez a család. Boldog arcokat, mosolygó gyerekeket, barátságos otthont találsz náluk. A legnagyobb fiú gimnáziumba jár, textilmérnöknek készül. A másik fiú is büszkesége iskolájának, de a kis Éva sem marad el tőlük. Az asszony, Komár Béláné, Pálffy századosék hajdani cselédje fonónő lett 195l-ben. Mérd le, mennyit változott a család élete! — Tavaly vettek 8 ezer forintért bútort s az elmúlt hónapban, amikor Komár Béla neve mellett 171 százalék szerepelt a verseny táblán: 1500 forintot hozott haza. Az asz- szony rádióval lepte meg a családot s hátul az udvarban büszkén dicsekednek a két gömböíyödő malaccal. Mennyit változott Komár Béla élete! 1949 óta nem volt olyan napja, hogy félnie kellett volna a munkanélküliségtől, azóta egyre feljebb vezetett útja, változott családjának élete. A télen meleg, vattázott ruhában emelte magasabbra a falakat a Hajdú-brigáddal együtt. De mennyit változott azóta a munka is! Valamikor, 1938-ban el sem hitte volna, hogy ilyen gyorsan lehet építeni. Megtanulta a munkát az előregyártott betonelemekkel. S amiről nem is álmodott, júliusban két hetet töltött a Mátrában, boldog, pihenéssel és szórakozással teli két hetet. * * * fi nagyobbik fiú könyvében, az Alkotmánytanban nincs CsL olyan sor, amely nem vált valóra a Komár-család életében. A fiú, ha előveszi a könyvet, s bármelyik sort olvassa, akár azt, hogy „A Magyar Népköztársaság alkotmánya biztosítja a munkához való jogot“, akár a nők egyenjogúságáról, vagy a fiatalokról szóló sorokat olvassa gan bólinthat rá: — Bizony, úgy igaz .. Komár Béla boldo— nt NAPSUGARAS ÉLET Száz somogyi úttörő kislány üdül a Megyei Tanács kólái balatonmáriafürdői üdülőjében. Minden két hétben úttörő váltja egymást, hogy élvezzék, amit alkotmányunk nak biztosít, a napsugaras, boldog életet, a tanulás után pihenést. A képen az üdülő kispajtások egy csoportja partján. át: talánosis- üjabb 100 fiatalok- a játékot, á Balaton
