Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

Péntek, 1954 augusztus 20. nwamrr’inrii'iinrni'fTiiffiCTiaBiHiatfiiujwjmMKsa SOMOGYI NÉPLAP A tsz-ek gazdasági ás politikai erősödéséről számoltak be a kaposvári járás tsz-einek vezetői jüket arra kell összpontosítani­A Kaposvári Járási Párt VB értekezletet tartott a járás terme­lőszövetkezeti elnökeinek és párt­szervezeti titkárainak részvételé­vel. Az értekezlet a közös gaz­daságok megerősítésének jegyében zajlott le. Kovács Sándor elvtárs, a járási párt VB első titkára be­számolójában részletesen foglalko­zott a járás termelőszövetkezeti mozgalmával. Világos képet adott a jelenlévőknek a tsz-ek helyze­téről, a még meglévő problémák­ról, tennivalókról. Elmondta, hogy a Központi Ve­zetőség múlt év júniusi határoza­tai alapján lényegesen javult a termelőszövetkezetek munkája. A tsz-ek taglétszáma és földterülete kisebb ugyan, mint egy évvel ez­előtt, de a meglévő közös gazda­ságok túlnyomórésze gazdaságilag és politikailag lényegesen erősö­dött. Az idei év azt mutatja, hogy tsz-eink sokkal nagyobb szerve­zettséggel végzik a mezőgazdasági munkálatokat a tavalyinál. Szá­mos tsz kimagasló gazdasági ered­ményeket ért el. Ilyen a répás­pusztai Első ötéves Terv, a nagy­berki Győző, a visnyei Néphadse­reg, és még több termelőszövetke­zet. A járásban mindjobban ki­bontakozik a szövetkezeti gazdál­kodás fölénye az egyéni gazda­ságok felett. A tsz-ek tagsága mindjobban és jobban megtalálja számítását a közösben. Van még azonban hiba is a termelőszövetkezeti mozgalom te­rületén. Sok helyen nem kielégítő a vezetés módszere. Az utóbbi idő­ben több termelőszövetkezetben súlyosan megsértik az alapsza­bályt. Egyes helyeken a megen­gedettnél jóval több földterületet és állatállományt tartanak a tsz tagjai háztáji gazdaságaikban, mint pl. a gadácsí Táncsics, a hedrehelyi Búzakalász, a jutái Út­törő termelőszövetkezeteknél. Vannak még olyan szövetkezete­ink, ahol kizárólag csak a férfiak dolgoznak, a nők és a fiatalok tá­vol tartják magukat a munkáktól még a legnagyobb munkák idején is. Ezek a hibák tsz-pártszerveze- teink politikai munkájának gyen­geségét mutatják. Kovács elvtárs legfontosabb fel­adatként említette a tsz-ek politi­kai és gazdasági megerősítését, va­lamint a termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodók közötti kapcsolat megszilárdítását. A tsz- pártszervezeteknek minden ere­uk, hogy jó politikai alapokra he­lyezzék a közös gazdaságokat. Po­litikai munkával, rendszeres fel­világosítással el kell érni, hogy mindenegyes tsz-tag, asszony és fiatal résztvegyen a ter­melőmunkában. Erre jó példa a csornai és a göllei tsz-ek munkája, ahol az asszonyok a munkák él­vonalában haladnak. A fiatalok forradalmat tudnak csinálni a munka frontján, ha megfelelően irányítják őket. A visnyei Nép­hadsereg tsz-ben pl. minden fiatal lelkesen dolgozik. Szorosabbra kell fűzni a tsz-ek és a gépállomások kapcsolatát. Ez legelsősorban a gépállomások fel­adata. Nekik kell jó talajmunká­jukkal bebizonyítaniuk, hogy hű segítőtársai a termelőszövetkeze­teknek. Különösen a kaposvári gépállomáson van még sok tenni­való. A beszámolót számos hozzászó­lás követte. Baráti kapcsolat az osztopáni Győzelem és az egyéniek között Balló elvtárs, az osztopáni Győ­zelem tsz pártszervezetének titká­ra a tsz és az egyéni gazdálkodók közötti kapcsolatról beszélt. El­mondta, hogy az aratás és a csép- lés idején az egyéniek szinte egy­beforrtak a termelőszövetkezettel. Mint jó barátok, úgy segítették egymást." — 4800 kereszt gabonánkat két és fél nap alatt asztagba raktuk 36 egyéni gazda segítségével — mondta. — Ugyanezeknek a dol­gozóknak a segítsége révén idejé­ben végeztünk a csépléssel is. A segítést mi is viszonozzuk. Fogat­erővel, állatokkal és mindennel, ami tőlünk telhető. Az egyéniéit igen szívesen jönnek segíteni az­óta is. Kapcsolatunk mindig jobb velük. Már többen úgy beszélnek a tsz-ről, mintha ők is tagjai len­nének. Módszerbeli segítséget a gyengébb tsz-eknek! Szöllősi elvtárs, a répáspusztai Első ötéves Terv tsz elnöke el­mondta, hogy náluk napról-napra kiváló eredmények születnek. Minden termelőszövetkezeti tag szíwel-lélekkel dolgozik. Ez az üzemi pártszervezet jó politikai munkájából, mozgósításából és a tsz vezetőségének helyes gazdasági irányításából fakad. Szöllősi elv­társ javasolta, hogy a jó termelő­szövetkezeti vezetők, elnökök, párttitkárok látogassák meg a gyengébb tsz-eket és adjanak azoknak módszerbeli segítséget az irányításhoz. Ami gondolkodóba ejti a lemaradókat Bohátka elvtárs, a somogygeszti Uj Barázda tsz elnöke elmondta: eredményeiket főleg annak kö­szönhetik, hogy az asszonyokat is bevonták a munkába. A tavasszal mindenegyes tsz-parasztasszony- nak egy kát. hold kukoricát mér­tek ki, amelynek megműveléséért felelőssé tették. Kettő kivételével gyönyörűen meg is művelték az asszonyok a földeket. A tagság úgy határozott, hogy azok, akik nem művelték meg területüket, a munkaegységükre járó részesedést annak a földnek a terméséből kell kiadni, amelyet nekik kellett vol­na megművelniük. Ez a határozat gondolkodóba ejtette a lemaradó­kat és ma már ők is teljes erővel résztvesznek a munkában. Bohát­ka elvtárs örömmel beszélt arról, hogy mind több fiatal tér vissza a közösbe. A jó'munkát jutalmazni kel Deák elvtárs, a göllei Lendület tsz elnöke elmondta, hogy náluk élénk versenymozgalom bontako­zott ki az aratás és cséplés idején. A versenyben élenjáróknak pénz­jutalmat tűztek ki. Ez valameny- nyi tagunkat szorgalomra, jó munkára ösztönözte. Az elsőnek 300, a másodiknak 200, a harma­diknak 100 forintot tűztek ki ju­talmul. Ennek az lett az eredmé­nye, hogy egymás elől szökdösve mentek ki a mezőre a tagok a ko­ra hajnali órákban, hogy minél előbb végezhessenek és elsők le­gyenek. * * * Bátran megállapíthatjuk, hogy az értekezlet értékes volt. A hi­bák, a jó módszerek mind szóba- kerültek. Az élenjáró termelőszö­vetkezeti vezetők beszámolójából, módszereik átadásából tanulhattak azok, akiknél gyengébbek az eredmények. A járási párt VB vi­lágosan látja, hogy mik a legsür­gősebb tennivalók, milyen terüle­ten mutatkoznak lazaságok. En­nek az értekezletnek a szellemé­ben teljes erővel nekiláthatnak a szövetkezetek megerősítésének. KÁLDI JÁNOS KÉT VERSE Egy ország üdül itt Egy ország üdül itt, bizony, az nyújtózik itt vidáman, az villantja szép tagjait augusztus aranyában. Adj neki erőt, tengerke, frissítsd föl, amíg itt pihen, — hadd legyen dús és hatalmas szívében és tetteiben. Balatonberény. Nyárvég a Balatonparton Tollászkodnak s tűnődnek a villák. Szemükben már apró könnyek. Készülnek az utolsó nyaralók, — készülődnek, s felöltöznek. Egyre elfáradtabb-kék az ég már, s könnyebb a nyárvégi meleg. S mint egy bocsánatkérés szavai, úgy rezegnek a levelek. Balatonberény. HaLcLag^ság.... Két fiatal lép ki a Városi Tanács anyakönyvi hivatalának ajtaján. Itt mentek el előttem nemrég. Mindenki tudta, hogy esküvőre mennek. A sze­mükben boldog fény csillogott, ami­kor egymásra néztek, mintha félné­nek valamitől, vagy idegesek lenné­nek, pedig csak nagyon boldogok vol­tak. Mögöttük összesúgtak az embe­rek: — De szép pár ... — Béniről halk szófoszlányok szűrődtek ki az ajtón: — Kijelenti-e ön, Mizerák Jó­zsef? . . . nősülök meg. Féltem az élettő'., ahogy apámat láttam kínlódni értünk. Ket­ten voltunk testvérek. Es ő nem győ­zött keresni, pedig csak alig tenget­tük az életünket. Sóhajt egyet, mélyet, szeme előtt ott lebeg a múlt, életének sötét folt­ja. Anyja jut eszébe, akit a nagy hajsza a kenyérért elvitt közülük Hi­bán. — Keserves élet volt. Egy-egy fa­zék aludttej is csak néha jutott. — És ma? — kérdezem­Megcsillan a szeme. — Erről köny­— Kijelenti-e ön, Németh Erzsé­bet? . . . még halkabb válasz, kicsit remegő. — Kijelentem. : És mint házastársak jelennek meg az ajtóban, boldogan átölelve egy­mást. Majdnem rosszul esik hozzájuk lépni, elsőnek útjukat állni és meg­kérni a férjet, hogy beszéljen az éle­iéről. Reszket a hangom és ő zavar­tan néz hol a feleségére, hol rám. Nem is tudja hol elkezdeni, sokat szeretne egyszerre mondani a bol­dogságáról. * * * — Régen, gyerekkoromban, amikor még apám mellett a somogyszili uradalom búzatábláján bökte talpa­mat a tarló, megfogadtam, hogy nem nyebb beszélni akár estig is. — Te­kintete megpihen az embereken, amint a díszemelvényt készítik a Kossuth-téren augusztus 20-ára. — Ma boldog az apám is, mint minden becsületes dolgozó ember. Termelőszövetkezeti tag. Öregkorára jutott az, amit fiatalon szeretett vol­na . ■ . A mi életünk — rámosolyog fiatal feleségére — már szebb, mint apámé és anyámé volt. Szabadok va­gyunk, van jogunk a munkához és a boldogsághoz. Sok szomorú, sá- padtarcú fiatalt láttam életemben. Most mint városi DISZ-titkár, min­den erőmmel azért dolgozom, hogy többet ne lássak mást, csak víg arco­kat ... , — BUNI — Öreglak népe a párámutatta úton A VÉN FÁKKAL szegélyezett grófi kastély udvarán komor pince áll. Sötét zugába dobták, itt ütötték, verték a hírhedt Jankovics- különítmény pribékjei azokat a cse­lédeket, akik 1919-ben elérkezettnek látták az időt, hogy rabszolgasorsu­kat emberi élettel cseréljék fel. A gróf 1500 holdján, s Széchenyi Ilona Mária 300 holdján húzta az igát a falu lakosságának egyharmada. A kijzség többi gazdája, a 3—4 holdas törpebirtokosok is függtek a gróf­tól: aratást, kapálást, fairtást vál­laltak nála részéből. Némethék és Garadék, meg a többiek is jól em­lékeznek arra, hogy a cselédházak­ban a mennyezetet akácdoronggal dúcolták alá, nehogy rájuk szakad­jon. A repedéseken valósággal öm­lött be a víz. Két-három család la­kott egy szobában, s ez a közös he­lyiség volt a színhelye a szülésnek, keresztelőnek, lakodalomnak, vagy éppen a halotti tornak. A dohos- levegőjű, penészesfalú szoba való­ságos ‘ melegágya volt a betegségek­nek. Ha valaki megbetegedett, or­vos nem volt a közelben — de nem is tudták volna kifizetni a vizsgálat díját és a gyógyszer árát. Kéttanter- roies iskolában tanította a gyerme­keket a község két tanítója. A cse­lédgyermekek 9—10 éves korukig jártak iskolába, 11 éves koruktól kezdve már részt kellett vállalniuk a családfenntartás gondjaiból. Per­sze, sovány bért fizettek a felnőttek­nek is, hát még a 14 éves kommen- ciós kisbéresnek. Vegyük még hoz­zá, hogy Soproni Albin főszámvevő és Rziha Jenő főintéző nemcsak a grófot lopta meg, de aljasul megrö­vidítette a cselédeket is. így élt beláthatatlan időktől fog­va öreglak népe. A pómép azonban nem csüggedt; remélt egy jobb kort, hitt egy boldogabb jövőben . . . 1944 őszén aztán, amikor haldoklóit a természet, végérvényesen leáldozott a népnyúzók napja, messze, tán az Óceánon is túlra szökött a nép ha­ragja elől a falu kiskirálya. És 45 tavaszán nemcsak a kikelet jött ei, hanem az öreglakiák életében is új történelmi szakasz kezdődött; fel­ragyogott egükön a szabadság és bcldog élet soha el nem halványuló vörös fénye. Eí lehet-e felejteni azt a történelmi pillanatot, amikor a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének egyik tagja, Kelemen János szegényparaszt egyszerű, ke­resetlen szavakkal elmondta: »A nagybirtokot felosztjuk a cselédek és a zsellérek között . . . « örökké felejthetetlenek ezek a szavak — új világ születését, a föld népe évszá­zados vágyának beteljesedését je­lentik. És a 98 cseléd, a 120 párhol­das gazda a kommunisták vezetéké­vel birtokba vette az őt megillető örökséget, az 1800 holdat, amelyet jogtalanul bitoroltak eddig az úri bitangok. Csakis ez a jövőbelátó, a felszabadult életének tudatára éb­redt nép volt képes arra, hogy az igáid ány ellenére felszántson és be­vessen minden talpalatnyi földet. A volt cselédek, kisajátítva a gróf ekéit, boronáit, az első évben közö­sen, »szövetkezve« művelték meg földjüket, s amikor a termés beta­karítására került sor, ország-világ láthatta: a föld új gazdái sokkal szebb eredményt érnek el ispánok , nélkül, mint azokkal. A FELSZABADULÁS ÓTA el­telt idő — kereken egy év­tized — alatt szihte ráismerhetetle- nül megváltozott a község arculata. A gróf ittmaradt csatlósai kezdetben nyíltan, a későbbi években pedig egyre burkoltabban igyekeztek meg­téveszteni, a felemelkedés útjáról le­téríteni a múlt kisemmizettjeit, fő­leg a kishitűbbeket: »Ne műveljétek meg a földet, mert ha visszajön a gróf úr, számolni fog veletek« — híresztelték. Határozottan a sarkára kellett állnia a pártszervezetnek, ■minden kommunistának, amíg az öreglakiak is megértették és meg­győződéssel mondták: »Enyém a föld, ezt nem veheti el tőlem senki«. És ez a kijelentés őszinte hitvallás volt a földosztó és a földreform vív­mányait megvédő kommunisták mel­lett . . . Egyik év átadta helyét a másik­nak. A bő esztendőkre szűk eszten­dők következtek. A szorgos nép azonban megkétszerezett erővel szállt szembe az aszállyal. Erőt adott neki az a tudat, hogy áldozatos mun­kájának most már ő élvezi gyümöl­csét. 1951 tavaszán aztán, megértve a párt szavát, két t.sz-be tömörült az új gazdák döntő többsége. Már az első évben jelentősen maguk mögött hagyták az egyéniek eredményeit. A következő évben pedig egyesült a két csoport. Benne széttéphetetlenül összekovácsolódtak a. tagok, s nem lépett ki senki a múlt .ősszel az Ifjú Gárdából. Nem csalódott, aki a kö­zös útra lépett: ma mindegyik csa­ládnak megvan az otthona — az egykori major helyén a, Kossuth-ut­ca teljesen új lakóházakból áll — ruhára, élelemre és más egyébre is bőven jut a végzett munka arányá­ban kapott osztalékból. A szép jelen varázsa, a derűs jövő ígérete még jobb munkára serkenti a szövetke­zetieket: a tsz munkaegység-táblája, mint a tagok élő lelkiismeretének fokmérője, tele a 45 tag nevével és a magas teljesítményt mutató szá­mokkal meggyőzően jelzi, hogy Horváth Lászlóék, Erdélyi Vende- lék, Vincze Istvánék, Pintér Istvá- nék és a többiek még gazdagabb zárszámadás elé nézhetnek az idén, mint az elmúlt évben. A PÁRTSZERVEZET nagy gon- dot fordít a tsz mellett a község egyéni gazdáira is. A télen pl. a pusztakovácsi tanács ihúzta-ha- lasztotta a favágási engedélyek ki­adását az öreglakiaknak. Hegedűs István, Horváth Ferenc és még jó- néhány dolgozó paraszt, Tóth Mi­hályhoz, a falu párttitkárához for­dult segítségért. Néhány nap alatt elintéződött az ügy. Egy másik eset­ben, a tavasszal elfogyott a műtrá­gya. A pártszervezet intézkedett, s két kocsi pétisót hoztak Somogyvár- ról. Érzik tehát a gazdák, hogy a pártszervezet segítségével érhettek e! gabonából 110 kg-os terméstöbb- letet. Amikor a párttagok megbe­szélték az aratás, behordás és csép­lés feladatait, több pártonkívüli dol­gozó paraszt résztvett az értekezle­ten. A falu népe nevében mondta itt Ottucsák István egyéni gazda: »Hiszen a párt a mi dolgainkkal foglalkozik . . . « Hallgatnak is az öreglaikiak a párt okos szavára: a gabonabehordás idején még este li­kőr is dolgoztak. Nem is volt fenn­akadás a cséplésben: augusztus 9-én az utolsó öreglaki szérűn is végzett a gép. A párt és a nép egyfoeforrottságá- nak eredménye, hogy a község me­gyénkben mindig élenjárt. Olyan a határuk most is, mint egy virágos kert, amelyet jó kertész gondoz. A beadásban, adófizetésben is példa­mutatók: a párt nevelte őket köte­lességtudó, törvénytisztelő emberek­ké. Öreglak népe új történelmet írt. Iskola létesült a Baráti-szőlőhegyen, ma 3 éve kigyúlt a villanyfény 400 családi házban. 210 ablakból hallat­szik a rádió hangja. Minden vasár­nap filmvetítés van a moziban, 30— 40 gyermek második otthonra lelt az állandó napköziben és óvodában. J ANKOVICS VOLT KASTÉ­LYA nemsokára ismét az ál­talános iskolások vidám zajától lesz hangos a tanórák közti szünetben — hét pedagógus vezeti őket a tudás birodalma felé. A volt cselédek fiai közül hárman egyetemre járnak, s összesen ötvenen tanulnak felsőbb iskolában. A grófi kastély bejáratá­nál este ötágú vörös csillag fényé világítja meg a Magtermeltető . Vál­lalat tábláját. Ebben a gazdaságban keresi meg becsületes munkával ke­nyerét 150 öreglaki ember. Ugyan­csak a kastélykertben, a zöldfürtös bokrok között sportpályát létesített az ifjúság. Itt, a hatalmas fák ma- gásbatörő koronáinak árnyékában ma, a tizedik szabad nyár egy nap­ján, az alkotmány ötödik évforduló­ját ünnepli a falu népe, s megfo­gadja, hogy a párt kezét fogva újabb sikerekért indul holnap harcba . ú > Kutas József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom