Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-17 / 194. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954 augusztus 17. NEMZETKÖZI SZEMLE A genfi konferenciát követő nemzetközi helyzet sajátossága mutat­kozik meg napjaink két legfontosabb külpolitikai eseményében, az an­gol munkáspárti képviselők kínai útjában és az «-európai védelmi kö­zösség« ratifikálásának vitáját napirendre tűző francia kormányhatáro­zatban. A kínai utazás puszta ténye újabb kifejezése annak, hogy a világ igenis lépést tett előre a nemzetközi feszültség enyhülésének útján. Ez az utazás egyben újból ráirányítja a figyelmet arra a körülményre, hogy a genfi konferencián tanúsított angol magatartást semmiképpen sem lehet véletlennek tekinteni és hogy az angol-amerikai politika kö­zött Genf ben megmutatkozott eltérés nem valami pillanatnyi és időle­ges angol-amerikai perpatvar tükröződése volt csupán. A második eseménynél szemtanúi vagyunk annak, hogy a legége­tőbb ázsiai kérdés rendezése után mint bontakozik ki a harc a legége­tőbb európai kérdésben. A Szovjetuniónak az európai kollektív biz­tonság kérdésében kiadott legutóbbi két jegyzéke és az «-európai védel­mi közösség« vitájának kitűzése egy új, hatalmas küzdelem első szaka­szát jelzi. | Amiért az amerikaiak bosszankodnak Attlee-ék és Bevanék kínai útjá­nak jelentősége sok vonatkozásban túlnő egy egyszerű ellenzéki párt vezető tagjainak önmagában is elég feltűnő külföldi látogatásán. Az an­gol munkáspárt vezetőinek az angol hivatalos politikai életben betöltött szerepe, a küldöttség személyi ösz- szetétele mind lameilett szól, hogy erre az utazásra nem kerülhetett volna sor az angol kormány, vagyis Churchill és Eden előzetes bele­egyezése nélkül. Vagyis ez |a látoga­tás újra csak azt bizonyítja — tarait egyébként már Genfben is tapasztal­hattunk — hogy az angol uralkodó körök Kína esetében olyan realitás­sal találják szemben magukat, ame­lyet nem tudnak s a jelek szerint nem is akarnak figyelmen kívül hagyni. Érthető, hogy ez a látogatás is­mét csak felszínre hozta azokat az angol-amerikai ellentéteket, ame­lyek a genfi konferencia arculatán oly jellemző nyomokat hagytak, s amelyeken lényegében a június vé­gén Washingtonban tartott angol­amerikai találkozó sem tudott eny­híteni. Jól megfigyelhető ennek az ellentétnek a felszínre jutása az amerikai sajtó kommentárjaiban s az amerikai vonalhoz legközelebb álló angol lapok ideges megjegyzé­seiben. »Ami Amerikát illeti — írta a napokban a »Washington Post« — határozottan bosszankodik e láto­gatás miatt«. Az angol »Daily Sketch« kereken kimondja, hogy »e látogatásnak szükségképpen jókora félreértéshez kell vezetnie szövetsé­gesünkkel«. Az angol sajtó többi orgánumának cikkeiből azonban kiderül, hogy az angol közvélemény többsége sokat vár ettől a látogatástól. »A munkás­párti látogatók feladata Pekingben nemcsak az lesz — összegezi ezt a hangulatot a burzsoá »News Chro­nicle« — hogy tolmácsolják az an­gol népnek a békés együttélésre irá­nyuló kívánságát, hanem hogy ki­fejezésre juttassák az angol népnek a nemzetközi érintkezés elfogadott formáiba vetett hitét, amelyeket Nagy-Britanniában létfontosságúnak tartanak a tartós együttműködés szempontjából«. Az angol munkáspárti küldöttség kínai útjának örvendetes pozitív je­lentősége nyilvánvaló tehát. Nem kétséges persze, hogy Attleenek és társainak megvan a maguk sajátos, hogy úgy mondjuk taktikai célja is ezzel a látogatással. A német fel­fegyverzés kérdése olyan éles meg­oszlást teremtett ugyanis az angol munkáspárton > belül, amilyenre hosszú évek óta nem volt példa és reális lehetősége van annak, hogy a munkáspárti és szakszervezeti kül­döttek vereséget mérnek 'ebben a kérdésben Attlee-ékre a párt őszi országos konferenciáján. Egészen valószínűnek látszik, hogy Attlee-ék kinai utazásuknak általános helyes­lést kiváltó tényét a jobboldali ve­zetés válságának áthidalására s a német felfegyverzést támogató poli­tikájuk elfogadtatására igyekeznek majd felhasználni a konferencián. Harc a nemzeti demokratikus egységért Franciaországban Az »európai Védelmi közösség« ra­tifikálásának kérdése, vagyis Nyu- gat-Németország felfegyverzésének problémája újra a nemzetközi poli­tika központi kérdése lett tehát. A nyílt és többszöri ' amerikai-angol nyomás, valamint az amerikai vonal franciaországi híveinek lázas tevé­kenysége eredményeként p, ratifiká­ciós vita augusztus 28-án megkezdő­dik a francia nemzetgyűlésben. A ratifikációs vita megkezdését s az »európai védelmi közösségben« rész­vevő hatalmak brüsszeli konferen­ciájának befejezését mindössze egy hét választja el egymástól. A sietség tehát feltűnő és arra vall, hogy a hidegháború megszállottjai jól ér­zik: a nemzetközi légkör nem a náci hadsereg talpraállításának, hanem a józanság felülkerekedésének, a meg­egyezésnek feltételeit érleli. A be- érést (akarják megelőzni, amíg nem késő. Nem kétséges, hogy a hideghá­borús erőknek ez az akciója komoly veszélyt jelent a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért folyó harc ügyére. Az amerikai-angol nyomás nagy­ságára, az EVK franciaországi hí­veinek makacsságára következtethe­tünk abból a tényből, hogy a fran­cia nagyburzsoázia bizonyos részei a német militarizmus helyreállításá­nak kérdésében — az indokínai ren­dezésnél elfoglalt magatartásukkal ellentétben — ennyire szembe mer­nek szegülni a francia nemzet több- »mek akaratával. Sok jel mutat hogy Mendes-France mi- most korántsem olyan játszani, mint Genf- •«zági események itják, hogy a ges erői tisz- y mi a tét az »európai védelmi közösség« kér­désében. Az európai háború csíráját magában hordó végzetes szerződés ellen nemcsak a nép mozdult meg máris Franciaországban, nemcsak Franciaország legnagyobb pártja, a kommunista párt kétszerezte meg erőfeszítéseit e szerződés megbukta­tására, de egyre inkább a küzdőtér­re lépnek a polgárságnak azok az erői is, amelyek ha közvetlenül, ha visszaesésekkel is, de mégis a nem­zeti függetlenség fenntartása mel­lett foglalnak állást a szuverénitást és önállóságot sárbatipró »európai védelmi közösség«-gel szemben. A nemzeti függetlenség védelme — ez az »európai védelmi közösség« ellen indított harc központi jelszava ma Franciaországban. E jelszó és a mögötte lévő tartalom mozgósító ere­jére mutatnak azok a legújabb je­lentések, hogy a helyzet a kormá­nyon belül is végsőkig kiéleződött s mint a »Párisién Liberté« burzsoá lap írja, a kormány több tagja már­is a lemondás gondolatával foglalko­zik s a ratifikációs vita kitűzése óta az egész kormány helyzete bi­zonytalanná vált. Bármint alakul is azonban a fran­cia kormány egyes tagjainak sorsa, a döntő harcot mégsem ők fogják megvívni. Ennek a harcnak a si­kere attól függ, mennyire sikerül a nemzeti demokratikus egység létre­hozása mindazon erők között, ame­lyek szembeállnak ma Franciaor­szágban az »európai védelmi közös­séggel«. Augusztus utolsó hete forró na­pokat ígér a nemzetközi politiká­ban. Az egyszerű emberek milliói újra »Párizsra vetik vigyázó szemü­ket« a most következő hetekben és napokban. Az ötéves Tervkölcsön sorsolása után még négy sorsolás lesz ebben az évben Az ötéves Tervkölcsön augusz­tus 20-tól 23-ig tartó kilencedik sorsolása után még négy államköl- csön-sorsolást tartanak ebben az évben. Cegléden szeptember 19-én tartják meg a IV. Békekölcsön el­ső sorsolását. Október 26—29 kö­zött a II. Békekölcsön ötödik sor­solását Tatabányán rendezik. Az I. Békekölcsön hetedik, a III. Bé­kekölcsön harmadik sorsolását pe­dig december 30-án Szombathe­lyen tartják. Amerikai segély az árvízkárosultak számára Az Egyesült Államok segítséget ajánlott fel az árvízsujtotta lakos­ság számára. A magyar kormány a felajánlott segélyt köszönettel elfogadja. A segély megérkezése után a szétosztással kapcsolatos teendő­ket a Magyar Vöröskereszt fogja ellátni. Meghalt Hugo Eckener, a léghajózás úttörője Berlin (MTI). Dr. Hugo Eckener, a léghajózás világhírű úttörője, Wilhelmshavenban 86 éves korá­ban meghalt. Eckener 1924-ben egy Zeppelin­léghajón elsőízben repülte át az Atlanti-óceánt, majd 1929-ben re- pülőutat tett a földgolyó körül. Dr. Hugo Eckener, aki élete utolsó éveiben minden módon tá­mogatta a nemzetközi békemoz­galmat, 1953-ban a IV. VIT nyu­gatnémetországi előkészítő bizott­ságának díszelnöke volt. A japán nép az atomfegyver betiltását követeli Sanghaj (TASZSZ). Mint a »Ko- do Cuszin« japán hírügynökség közli, Hirosima megyében — amelynek fővárosa ellen kilenc évvel ezelőtt az amerikaiak atom­támadást intéztek — 900 ezer, á tömegpusztító fegyverek betiltását követelő aláírást gyűjtöttek. Hiro­sima megye lakói a 17 kötetnyi aláírást tartalmazó petíciót az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez küldik el. Csou En-laj fogadta a brit munkáspárti küldöttséget Peking (Uj-Kína). Csou En-laj, a népi közigazgatási tanács elnöke vasárnap délelőtt Pekingben fo­gadta a Brit Munkáspárt küldött­ségének tagjait. A fogadás után ebéden látta vendégül a küldött­séget, amely a kínai népi külügyi intézet meghívására érkezett a Kínai Népköztársaságba. Táviralváltás a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tél liázának elnökei es az Moszkva (TASZSZ). Morrison úrnak, az Alsóház elnökének, Lord Simondsnak, a Lordok Háza lordkancellárjának,, / LONDON, NAGY-BRITANNIA. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Ta­nácsa szeretne hozzájárulni a Szovjetunió és Nagy-Britannia népei közötti kapcsolatok további megjavításához és ezért tisztelettel meg­hívja az angol parlament mindkét házának tagjait, hogy küldöttsé- gileg látogassanak el a Szovjetunióba. Hálásak lennénk, ha meghí­vásunk elfogadásáról értesítenének és közölnék küldöttségük Szov­jetunióba érkezésének alkalmas időpontját. A. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának elnöke, V. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke. * * * Volkov úrnak, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa elnöké­nek, Lacisz úrnak, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Tanácsa elnökének, MOSZKVA Rendkívül hálás vagyok szívélyes meghívásukért, amelyben azt indítványozzák, hogy parlamenti küldöttségünk utazzék a Szovjet­unióba. Az Alsóház tagjai nevében a meghívást boldogan elfogadom. Javasolom, hogy a látogatásra szeptember végén, vagy október ele­jén kerüljön sor. Morrison, az Alsóház elnöke. * * * Volkovnak, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa elnökének, Lacisznak, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Tanácsa elnökének, l MOSZKVA. Rendkívül hálás vagyok meghívásukért, amelyben indítványoz­zák, hogy parlamenti küldöttségünk utazzék a Szovjetunióba. A Lordok Háza tagjarinak nevében a meghívást boldogan elfo­gadom. Javaslom, hogy az utazásra szeptember végén, vagy október elején kerüljön sor. Simonds, a Lordok Házának lordkancellárja. A nyugatnémetországi bérmozgalom átterjedt Nyugat-Berlinre is Berlin (MTI). A bajorországi fémipari dolgozók sztrájkja hétfőn második hetébe lépett. A nyugatnémetországi bérmoz­galom most Nyugiat-Berlinre is át­terjedt. A nyugatberlini villamos- és földalatti vasút dolgozói az óra­bérek 10 pfenniges és a havi fi­zetések 8 százalékos emelését kö­vetelik. A »Neues Deutschland«, Német­ország Szocialista Egységpártjának központi larpja a nyugatnémetor­szági bérmozgalommal foglalkozó vezércikkében a többi között a következőket szögezi le: A nyugatnémet dolgozók nagy küzdelme, amelyet a magasabb bérekért, de egyben Adenauer ál­lama és az »európai védelmi kö­zösség« politikája ellen is folytat­nak, eredményes lesz, ha a sztrájkfront szilárd marad, ha a munkások teljes akcióegységben küzdenek tovább és nem engedik, hogy megvásárolt elemek meg­bontsák soraikat. fl Kémet Kommunista Párt vezetőségének nyilatkozata Berlin (TASZSZ). Az »ADN« hírügynökség közölte a Német Kommunista Pártnak Reimann ál­tal aláírt és a nyugatnémet dol­gozóknak a jobb életviszonyokért indított mozgalmával kapcsolatos nyilatkozatát. »A dolgozó milliók kenyeréért vívott harca — hangsúlyozza a nyilatkozat —> nemzeti harc, amely a háború előkészítésének finanszírozása ellen és ezzel a bonni és párizsi katonai szerződés ellen irányul. Ez a harc.« harc béke­KÖVÉR ÉS SOVÁNY írta: Csehov A NYIKOLAJEVI vasútállomá- son két ismerős találkozott: z egyik kövér volt, a másik sovány. l kövér éppen az előbb ebédelt leg az állomási étteremben, s vaj- 51 csillogó a.ika olyan piros volt, kár az érett cseresznye. Finom hé- ísztoor és narancsvirág illata áradt örülötte. A sovány pedig most sálit ki a vonatból és fel volt mél­ázva alaposan bőröndökkel, csoma- okkal, dobozokkal. Sonka és kávé- acc szaga érződött a közelében, fátamögül kis, cingár, hosszúállú sszonyka pislogott, elő — a felesége - s egy nyurga, hunyorgószemű imnazista — a fia. — Porfirij! — kiáltott fel a kövér, hogy meglátta a sovány embert. — e vagy az? Galambocskám! Milyen ág nem láttalak! — Uram isten! — csodálkozott a sovány. Misa! Gyerekkori jóbará­tom! Hogy kerülsz te ide? Összeölelkeztek és hosszan egy­más könnytelt szemébe néztek. Mindketten megkábultak kissé a hirtelen örömtől. — Kedves barátom! — kezdte á sovány, mikor kibontakoztak egymás karjaiból. — Nem is gondoltam vol­na! Ez aztán a meglepetés! No, nézz csak rám! Ugyanolyan szép legény vagy, mint voltál. Olyan kedves, olyan elegáns! Ó istenem! Hát,hogy és mint? Gazdag vagy? Házas vagy? Én megnősültem, amint látod . . . ö itt a feleségem, Lujza, született Wanzenbach . . . református ... Ez meg a fiam, Nafanail, harmadikos már. Látod, Nafanja, ő az én gyer­mekkori jóbarátom! Együtt jártunk gimnáziumba! Nafanail gondolkozott egy keve­set, aztán levette a sapkáját. — Együtt jártunk gimnáziumba! — folytatta a sovány — emlékszel mivel csúfoltunk? Herostratosnak neveztünk el. Merthogy a kincstári könyveket átlyukasztgattad cigaret­tával. Engem meg Efialtesnek, mi­vel szerettem árulkodni. Ho-ho . . . Gyerekek voltunk! Na, ne félj, Na­fanja! Jer csak közelebb a bácsi­hoz ... Ez meg itt. a feleségem, született Wanzenbach ... reformá­tus. TV AFANAIL kis gondolkodás ' után apja mögé bujt. — Nohát, hogy élsz barátom? — érdeklődött a kövér és elragadtatás­sal tekintett a másikra. — Hol szol­gálsz? Nyugdíjban vagy már? — Szolgálok, kedves barátom! Kollégiumi ülnök vagyok. Már a második éve és már van Sztaniszlav- rendem is. A fizetés persze rossz ... node sebaj! A feleségem zeneórákat ad, ón meg mellékesen cigarettado­bozokat csinálok fából. Elsőrendű cigarettadobozokat! Egy rubelért adom darabját. De, ha valaki tizet vesz, vagy még többet, akkor, tu­dod, még engedek belőle. Hát csak megélünk valahogy. Tudod, az ügy­osztálynál szolgáltam, most aztán idehelyeztek irodafőnöknek ugyan­azon hatóság keretében . . . Most majd itt dolgozom. Hát te hogy, s mint? Nemde te már államtanácsos vagy? Mi? — Följebb kedvesem, följebb — mondta a kövér. — Már elértem a titkostanácsosi címet . . . Két csil­lagom van. A sovány hirtelen elhalványodott, földbegyökerezett a lába. De csak­hamar széles mosolyra torzult az ar­ca; úgy látszott, mintha az arcáról és szeméből szikrák szóródnának szerte. Ö maga összezsugorodott, meggörnyedt. Bőröndjei, csomagjai horpadtakká váltak, összegyűrődtek. A felesége hosszú álla most még hosszabb lett; Nafanail vigyázzállás­ba merevedett és végig begombolta köpönyegét . . . — Én, nagyméltóságod . . ,, (Na­gyon örvendék! Barátom, ha szabad így mondanom, gyermökkori bará­tom, és egyszerre csak kiderül, hogy iiyen előkelő . . . Hi-hi-hi. — No hagyjuk ezt — ráncolta a homlokát a kövér — minek ez a hang? Gyermekkori barátok va­gyunk — hát minek emlegetnénk itt a rangot! — Már engedelmet kérek . . . hogy méltóztatik gondolni . . . —vi­hogott a sovány és még jobban meg­görnyedt. — Nagyméltóságod ke­gyes figyelme . . . akár az éltető nedv ... Ez itt, íme, méltóságos uram, a fiam, Nafanail . . . Lujza, a feleségem, bizonyos tekintetben ... A kövér válaszolni akart valamit, de a sovány ember arcán annyi tisz­teletteljes rajongás, édeskés nyájas­ság tükröződött, hogy a titkostaná­csost undor fogta el. Elfordította ar­cát és gyorsan kezet nyújtott néki. A SOVÁNY megfogta a feléje ** nyújtott kéz három ujját, mélyen meghajtotta magát és viho­gott: »Hi-hi'-hi«. A felesége elmoso­lyodott. Nafanail pukedlit csinált a lábával és leejtette a sapkáját. Mindhárman rettenetesen meg vol« tak illetődve. Fordította: Csalló Jenő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom