Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-15 / 193. szám

Vasárnap, 1954 augusztus 15.

SOMOGYI NÉPLAP

Képek Císgfe éleíékel

Kalákában hordják a gabonát I

Üres és gabonával megrakott szekerek kerülgetik egymást a gigei ut-! ■cákon. „Takarulnak“ a falu dolgozó parasztjai. Négyen-öten összefognak — kalákában dolgoznak. így van ez már évek óta itt. Igyekeznek, hogy amíg jó idő van, szárazon osztagba kerülhessenek a keresztek. Úgy számolnak, hogy ma estére már egy kéve sem lesz a határban. Dolgozhat bizony a két cséplőgép folyamatosan « cséplés befejezéséig, nem kell percet sem állniuk asztaghiány miatt. Ugyancsak helyesen''tenné Kovács Lajos cséplőgép felelős vezető munkacsapata, ha vasárnaponként is dolgozna; így előbb végére járhatnának * cséplésnek, aminek bizony még csak a felénél tartanak.

A TV híradóján láttuk...

Gyenge volt ugyan a gabonatermés: július- elsején ugyanis szinte ítéletidő volt — 60—65 százalékos jégkár érte a határ egyes részeit. A gazdák azonban tudják, mi a kötelességük: ahogy végez egy-egy szérűn a gép, máris indul a kocsi az államnak járó gabonával á TV raktárához. Becsületükre válik a csép- lésen már túllévő gazdáknak, hogy nem tartozik egyikük sem a hazának gabonával.

Még tavaly történt, hogy Mike József <t) a cséplés utáni napon is a padlásán tartotta a beadásra előírt gabonamennyiséget. Amikor megjelent udvarán a tanács által kirendelt lógat, hogy bevigye a gabonát, kissé arcpirulva így szólt: »-Már csak nem hagyom magam ennyire megszégyeníteni . . . Beviszem én magam is«. ... És bevitte azon nyomban. Az idén aztán nem kellett figyelmeztetni őt sem: neve a TV híradón az élenjárók oszlopában olvasható ép- úgy, mint özv. Tóth Györgynéé, Nagy Ferencé, Kistáj Jánosé, Kiss Sándoré, Selyem T. Sándoré és Selyem T. Júliáé.

fl tanácselnök példát mutat

Közeleg az alkotmány ünnepe. Ezen a napon nem akarnak szégyenkezni a gigeiek sem, állni akarják szavukat. Valljuk meg, ehhez komoly munkára van még szükség. A tarlónak ugyanis csaknem fele szántaiján, s 50 hold bíbormag elvetése is még vissza van. A háromnegyed- évi adóból is mintegy 120 ezer forint hiányzik, de amint megkapják a gazdák a 231 ezer forint jégkárté- rííést, 'ebből rendezik hátralékukat.

Az állat- és állati termékbeadás

teljesítésének számadatai sem adhatnak megnyugvásra okot, mert ezen a téren sincs mindenkinek rendben a szénája. Farkas Sándor VB- elnök elvtárs azonban mindent megtesz a beadás sikeréért. Dicséretet érdemel azért, hogy három és fél hold földje után becsülettel beadózott egész évre. Példamutatása mellett felvilágosító szóval is serkenti gazdatársait, de ha kell, nem riad vissza a törvényes szankciók alkalmazásától sem. Igaz, hogy ez nem tetszik a hátralékosoknak, de az méginkább igaz, hogy helyeslik ezt á kötelességtudók. így lehet csak igazán népszerű egy községi vezető.

jutalom-nóta az élenjáróknak

»Nótával köszöntjük községünk élenjáróit . . . « . — csütörtökön hallhatták ezt először a gigeiek az új hangoshíradóból, amit 7750 forintos költséggel most szereltek fel. Az első lemez Kulcsár Sándor 7 holdas gazda tiszteletére szólalt meg, majd Farkas Mihályné, Nász István, Gelencsér János kaptak egy-egy dalt a beadásban való példamutatásukért.

Azóta még jobban igyekeznek a többiek is, mert ők is akarnak gyönyörködni a nekik szóló dalban.

Szállítják az uborkát

Minden másnap egy teherautó kanyarodik be a földművesszövetkezet felvásárló raktára elé — a szerződésesen termelt uborkát szállítja innen. Péntekig közel 19 mázsa uborkát vett át Máté János szövetkezeti szabadfelvásárló és mintegy 2600 forintot fizetett ki érte iá gazdáknak.

Jogos kérés

Nagy volt a község lakóinak öröme június 7-én: ekkor gyulladt ki Gige utcáin és házaiban a villany. Nyomban hozzákezdtek a szerelők a malom villamosításához. A belső sze. relési munkákkal elkészültek, s a motort is helyreállították már, csupán a „bekötés“ hiányzik még. Emiatt kelt Kadarkáira vinni az őrölni va lót a községből. Szeretnék a falu lakói, ha mielőbb megindulna az ő malmuk, s így sok fölösleges úttól és időtöltéstől szabadulnának meg, no meg még szebb liszthez is jutnának. Kérik ehhez a Malomipari Egyesülés sürgős intézkedéséifl kultúrosok készülődnek

Nagy fekete betűk mutatják egy sárgára festett ház homlokzatán, hogy ez az épület a községi kultúrotthon. Sokat tettek érte a gigeiek, 1 míg valóban otthonná varázsolták.

Vasárnap is csépelnek Nagykorpádon

Tavaly renováltatták, színpadot készíttettek, kulisszákat festettek. Joggal büszke az énekkar arra a 6 lámpás rádióra, amelyet 1951-ben kaptak megyei elsőségükért a népművelési minisztériumtól. A kultúrosok szívesen töltik szabadidejüket a kultúrházban — most lelkiismeretesen készülnek énekszámokkal, szavalatokkal és egy egyfelvonásos darabbal augusztus 20-ra.

Hasznos úttörő-munka

»Add el a mákgubót, pénzt kapsz érte . . . « — hirdetik a falragaszok. Meg is fogadták ezt a felhívást a gigei úttörők. Amióta tart a »mákszüret«, nap mint nap szaporodik az úttörők által hozott mákgubó a föidművesszövetkezetnél. Eddig közel 5 mázsát gyűjtöttek a pajtások. Mike Tibi 21, Fábos Jenő 32, Baranyai Miki 18, Papp Ili pedig 26 kg-ot hozott a minap az átvevőhelyre.

A imákgubógyüjtés mellett részt- vesznek a pajtások a burgonyabogár- keresésben is. 10-én bogárkeresési napot tartottak, s 16-án újra bejárják a határt a diszistákkal együtt. A közel 3 ezer forintos »bevételen« fut- ballfelszerelést vesznek.

Az óvodában

A nyári szünidő ellenére sem néptélen az iskola. Most a „kismagyarok“ helyett a még kisebb magyarok járnak ide szorgalmasan. A nyári hónapokra ugyanis óvoda lett az egyik tanterem. Komoly munka folyik itt: készül az életre a 28 gigei kisfiú és kislány. Farkas Sanyi olyan „szak szerűen“ kezeli a labdát — persze lábbal — hogy minden kétséget kizáróan „válogatott labdarúgó“ lesz belőle. Másik két társa homokvárak építésével foglalkozik; biztosan építésznek készülnek. Orbán Marika, Nezdei Erzsi és Török Sári a tánc ban látják jövendő „hivatásukat“. A szőkehajú kis Máté Ilonka is túlju tott már a „Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak . . . “ kezdetű nóta e'sö sora szövegének pontos megtanulásán. A dallamon bizmiy még kell egy kicsit csiszolni, hogy énekesnő lehessen . . - No, de dicsérjük meg Biró Zsuzsikát is, aki pénteken ebédkor kétszer is kért a túrós palacsintából . . .

Mindegyik óvodás vidáman tölti idejét ebben a kis közösségben. Amíg szüleik a mezőn dolgoznak — hogy még szebb legyen a gyermekek holnapja, mindnyájunk holnapja — ad dig itt gondos kezek vigyáznak rá juk, gyermekekre — a legféltettebb kincsünkre • . . Kutas József.

Három hete már, hogy a nagy- korpádi szérűkön dobba eresztették az első kévéket, s azóta minden nap újabb és újabb szalmakazlak váltják fel a gabonaaszta- gok helyét a cséplőcsapatok szorgos munkája nyomán. Az 1091 hold kalászos termésének mintegy 80 százaléka került eddig a gazdák padlására, az államnak járó gabona pedig a TV-raktárba, mert a község dolgozó parasztjai is úgy tartják illőnek, ahogy azt a jelszó kifejezi: »cséplőgéptől a be« gyűjtőhelyre«.

Jónéhány asztag kéri azonban még a gépet Nagykorpádon, S meg kell fogni a munka boldogabb végét, hogy 18-án már minden gazdánál végezzenek a csépléssel. Ezért úgy határoztak Kalmár József felelős vezetőnél a Balaskó- brigád, Czeider József gépe mellett pedig Gonda József munkacsapatának tagjai, hogy vasárnap is csépelnek. Lelkes munkájukhoz sok sikert kívánunk.

r*nnmm*»-*********h0t*fr^*M**t*tp*0?j ***** ^* 1* »I

Befejeztük a cséplást,

dolgozó parasztjaink teljesítették gabonabeadásukat

Szöllős^yörökről jelentjük, hogy a cséplést, vele egyidőben a beadási kötelezettséget dolgozó parasztjaink augusztus 13-án estig 100 százalékra teljesítették. Munkánk eredményes befejezéséhez hozzájárult a lengyeltóti gépállomás azzal, hogy a kiküldött három gép hiba nélkül működött. Dicséretet érdemelnek Pusza János, Nagy Antal gépkezelők és valamennyi cséplőmunkás, akik szívügyüknek tekintették a termésbetakarítást. Nagy lendületet adott a munkához a DISZ-brigád versenyfelhívása, akik vállalták, hogy szemveszteség nélkül végzik a cséplést és népnevelőmunkát

fejtenek ki cséplőgéptől a begyüj- tőhelyre való mozgalomban. Vállalásuknak eleget tettek: 1070-es géppel 26 vagonon felül csépeltek el. Nagy Antal munkacsapata, amely 800-as géppel dolgozott, napi normáját 140 százalékra teljesítette. így a vándorzászló állandó birtokosai voltak, összesen 22 vagonnal csépelt el. A harmadik számú gép három hét alatt csak 10 vagonnal csépelt el. Ez a gép

nagyban hátráltatta többszöri gépállásával a község tervteljesítését, amiért a gépállomást terheli a felelősség.

Teveli László

1

Hűséges állampolgárok a balatonszárszói dolgozó parasztok

Károly János balatonszárszói tanácstitkár büszkén jelentette, hogy Balatonszárszón augusztus 12-én befejeződött a cséplés és ezzel egyidejűleg minden dolgozó paraszt teljesítette gabonabeadását, augusztus 20-ra tett vállalá-» sát.

Megelégedéssel beszélnek a gabonatermésről dolgozó parasztjaink — írja. — Elmondják, jó volt

hallgatni a pártra, időben vetni, minden munkát jól elvégezni, mert a búza 10 mázsás átlagtermést adott.

Dolgozó parasztjaink most terményeikért kapott pénzből az adót is rendezik. Eddig 80 százalékra teljesítették adóbefizetésüket. Augusztus 20-ra már túl is teljesítjük adóbevételi tervünket.

Lapzártakor érkezett

Gamás község dolgozó parasztsága büszkén jelentette tegnap, hogy a községben befejeződött a

cséplés és valamennyi dolgozó paraszt becsülettel teljesítette gabonabeadási kötelezettségét.

wrnm

BARANGOLÁS SOMOGYORSZÁGBAN II.

Sűmoqij iíidít&tta meg a miág á j imidjéi”

VÉGY EGY SZÁL VESSZŐT a

” kezedbe, arra hajlíthatod, amerre akarod, könnyűszerrel 'eltörheted, de ha nyolcat, tizet vagy még többet összefogsz szoros csomóba, nehezen bírsz vele: szilárdan összefogja egyik a másikat, takarják, óvják egymást, s ha egy-kettő kipattan is a csomóból, a többit meg nem hajlíthatod.

Ez a kis példa, az összefogásnak példája jutott eszembe, amikor a kaposvári Szabadságzászló termelő- szövetkezet múltját és jelenét böngésztem az 1950 óta összegyűlt papírokban, könyvekben, s arra gondoltam, hogy az egykori kulákföldek, kis nadrágszíjparcellák sok verejtéket szívott földje ölén végre új életre támadt, virágbaszökkent a gondolat, amit Somogy indított el 1919- ben: az összefogásnak, a közös boldogulásnak gondolata.

Akkor, 1919 rügybontó, gazdag tavaszán, amikor késő időknek is példát adva Somogybán megszületett a gondolat — erre járhatott Móricz Zsigmond, hogy az írott szó harcos hangján krónikása legyen a »valóságos csodának«, az első somogyi termelőszövetkezetek, az új élet születésének, virágbaszökésének. Köröskörül »virítottak a fák és a lelkek«, mikor erre járt, hogy az örökösöknek, a jövőnek példát adva leírja a »rejtett erők milliónyi forrásának« kibuggyanását, s azt, hogy a »vörös forradalom tavaszi lázától a már érett és megduzzadt népié]ek« hogyan repesztette szét Somogybán egyszerre a nyomor burkát, hogyan valósult még Somogybán már 1919- ben az első termelőszövetkezet, s indította meg Somogy a »világ új rendjét«.

Virágnyüás — ehhez hasonlította Móricz a somogyi termelőszövetkezetek születését.

»Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani — írta — mint virágfakadással«. ». . . A belülről kivirító milliónyi néplélek

egyforma erővel, örömmel, szépséggel és boldogsággal tárja ki magát az új élet lehetőségeinek«.

S 1950 NOVEMBERÉBEN, az

1919-es virágnyílás példájára ismét szárbaszökött Kaposvárott is a közös boldogulás gondolata. Egyik nap aztán tizenkét ember megfogta egymás kezét — megunva a széttagolt földeken való tengődést, kitárta magát az új élet lehetőségeinek.

öt igábafáradt, zörgőcsontú ló és egy apadttőgyű szarvasmarha — ez volt minden vagyonuk, amikor 100 hold haszonbérelt földön jövőt remélve élni kezdtek. Nem vártak ajándékra, maguk akarták kiharcolni a földtől, amit adni tud. S aztán jöttek napok, amikor a tikkadt, felhőtlen égre felváltva küldtek keserűen vad káromkodást és szelid. fohászt. Jött az aszály, kiégett a legelő, a 9 hold kert, s messzi láthatárig száraz rögökben verte ki a felszínre égető szomját a föld. Ráfizettek volna az első évben, de jött a segítség — nagyösszegű hitelt kaplak. S aminek az első évben szűki- ben voltak — a következő évben bőven megkapták, de nem volt benne köszönet; a Kapos újabb próba elé állította őket: elöntötte a gazdag termést ígérő, dús kerteket, elvitte a _ szénát, kárbaveszett a munka. Tűzpróba volt ez; aki kitartott, az annyira összekovácsolódott a közös sorsban a csoporttal, hogy minden nehézséggel bátran szembenézett.

— Veri az isten a koldusokat — röhögtek a markukba a szomszédos kulákportán — költött nekik a közös, hát most majd megtanulják, hogy »közös lónak túrós a háta«.

• • • S azok megtanulták. Nem, nem azt, hogy egyedül mégis csak jobb volt, hanem hogy minél nehezebb a kezdés — annál könnyebben megy később, minél sötétebb az éjszaka. annál fényesebb lesz a hajnal. Kitartottak, üzent nékik 1919, előttük állt a példa, amiről Móricz

(MÓRICZ ZS.)

így írt. nekik:

»Jobb, tisztább, emberhez méltóbb életet akart a föld munkása; és ha megérti, hogy azt a jobb életet inkább megkaphatja a szövetkezeti termelés révén, akkor nem kell neki :az őt és az országot nyomorúságra ítélő kis földdarab«.

i 953-BAN, amikor számvetésre gyűltek össze — az évi munka gyümölcsének elosztására — sok volt a kiváncsi vendég. Gyenge eredményt, csalódott arcokat vártak — de a csalódás nem a tagok, hanem az irigy figyelők arcán ült ki: 260 ezer forintot osztottak szét pénzben, 406 mázsa búzát 82 ezer forint, árpát 22 ezer forint értékben és még mennyi mindent: cukrot, mákot, burgonyát, fát, s mindazt, amit a gazdagon termő — a már 227 holdra megnőtt föld adott. Ünnep volt ez a nap, s hosszú éjszakába nyúlott az ünneplés. A télen minden családban gömbölyűre hízott disznót vágtak. S a tsz-tagok, akik jobb, tisztább és emberhez méltóbb életet akartak, érezni kezdték, hogy milyen felbecsülhetetlen jövő áll előttük, az a jövő, amelynek csíráját apáik 1919- ban földbevetették, s amelyről Móricz így jövendölt:

»Az óriás többség számára a munka nem lesz többé keserves teher és megunt szolgaság, hanem gyümölcsöző befektetés, tiszta öröm, testi és lelki kielégülés«.

ÍVJA, 1954 AUGUSZTUSÁBAN -LT-a' senki sem ismerne rá az 1950-ben fakadt bimbóra, kivirágzott, szétrepesztette a burkot s szétterült gazdagon, mint egy pompás virág, amelynek sohsem hull le a szirma. A jelen valósága és a jövő gazdag ígérete a -Szabadságzászló termelőszövetkezet a város határában. A »termékeny munka« műhelye ez, sziget, amely egyre jobban kiterjed. Egy nap nem elég, hogy bejárd határait. Ahol a 9 hold öntözéses kertészet fekszik — ott siklik el csobogva a napsütötte sárga fövenyen a Kapos, partján a minden tavasszal frissen kizöldülő fűzekkel. Szivattyú nyomja a folyó vizét a kertészetbe r— ahol |pi)rosló paradicsomtáblák, ágaskodó paprikák 'közt tarkaruhás lányok énekelnek. Micsoda jövő! Ez évben közel 150 ezer forintot termett ez a 9 hold. A jövő évbeli? Talán megkétszereződik; megkétszerezi ezt az összeget az akarat, a munka.

A hajdani öt gebe helyén most 13 fényeliszőrű, izmos ló ropogtatja az illatos szénát. Jövőre már kicsi lesz az istálló: öt kancájuk vemhes. A villanyfénnyel kivilágított szarvasmarhaistállóban 12 tehén, 5 borjú jelzi az utat az egykori apadttőgyű tehéntől a gazdag jelenig. A duz- zadttőgyű tehenek most egyenként 13 liter tejet adnak naponta. Ez évben 35 ezer forintot hoz a tehenészet.

S látnád a baromfitelepet! 620 csirke és tyúk, 24 pulyka, 25 liba eleven forgataga felédteti el a múltat, amikor 12 tyúk s pár sovány kacsa kapirgált a tsz udvarán. A sertésállomány még gazdagabb: 27 anyakoca, 1 'kan, 78 süldő malac vi- dámítja fel, teszi bizakodóbbá az arcokat, ígéretesebbé az esztendőt.

1V| EGVALÖSULT AZ UTÓPIA!«

—- kiáltott fel Móricz 1910- ben a somogyi termelőszövetkezetek láttán. — Megvalósult a gondolat, amelyet 1919-ben elindítottak, megvalósult a szebb, az emberibb élet — mondhatjuk ma virágzó termelőszövetkezeteinket látva.

Molnár István, a tsz elnöke. Boldog Antal, Nagy István, Molnár György és a többiek, akik ezelőtt 4 esztendeje elindultak az új élet útján, a ‘felfelé vezető úton, akik ösz- szekovácsolódtak a négyéves munkában, harcban, ma már nyitottszemű emberek, akik érzik, látják Móricz szavainak igazságát:

»El fog jönni az idő hamarosan, hogy a kisgazdák maguk fogják kérni, hogy birtokukkal bocsá/t- kozhassanak a szövetkezetbe. Majd látni fogják, hogy a szövetkezeti tagok, akik nekik mindig koldusok voltak, jobban élnek, mint ők,

szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és vü- lanyvilágításuk, lesz ruhájuk, ellátásuk. kaszinójuk, újságuk, könyvük, iskolájuk . . . «

Igen, ez így igaz. Jönnek az emberek, a gondolkodók, a kinyílt szeműek, jönnek az igaz élet, az együttes, közös munka felé. 12-en kezdték, s ma már 32 tag lépked együtt a közös úton. Amire Móricz 1919- ben így kiáltott fel: »Valóságos csoda, amit most láttam« — az ma már Somtígyban nem csoda, az élet valósága. Jönnek az újak, Egyed Mik- lósné, aki ebben az évben értette meg, hol a helye. Németh József, aki akkor lépett a közös útra, amikor mások meginogtak- — és a többiek, azok, akik gyakran látogatják a tsz portáját, elgyönyörködnek a sertésekben, megsimogatják tekintetükkel a gyönyörű kertészetet — ma még beleverejtékezik gondjukat kis tábláikba — de holnap — holnap nem tudnak ellentállni, mint a mágnes húzza őket a jobb élet, a példa, amit a közös úton járók mutatnak.

Nézem a térképet, ahol a hegyek, mezők és folyók között egyre szaporodnak, mint piros virágok az új emberi életet jelentő vörös foltok, a termelőszövetkezetek. Gyönyörű virágok, bimbók, amelyek csakhamar beborítják az egész térképet, betakarnak minden fehér foltot, mert egyre többen értik meg »az emberi élet virágzásának boldog korszakát«. Kaposvárott, Barcson, Siófokon, Répáspusztán és szerte a megyében szaporodnak, növekednek a vörös foltok — s ahol 1919-ben elindították a világ új rendjét, Somogybán, ahol példát adtak Magyarországnak — »most kezdődik az igazi, boldog, emberi élet«.

E(

GY SZÁL VESSZŐT arra hajíthatsz, amerre akarsz, össze is törheted. De fogj össze egy csomót — nem bírsz vele, szilárdan összefogja egyik a másikát, takarjak, óvják egymást, s ha egy-kettő kipattan is a csomóból — újak és újabbak nyomulnak' helyébe, hogy szaporodva erősebbek, győzhetetlenebbek legyenek . . .

Nagy Tamás, j