Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-12 / 190. szám
Csütörtök, 1954 augusztus 12, SOMOGYI NÉPLAP 3 A MUNKÁS-PARASZT SZÖVETSÉG JEGYÉBEN ÜNNEPELJÜK AUGUSZTUS 20-ÁT A magyar parasztság sorsa évszázadokon át a kín és a nyomorúság volt. Pusztította tatár, török, német, soha nem volt nyugodalma. Évszázadokon keresztül ^ senki nem törődött azzal, hogy a! magyar paraszt művelődjék, sőt | azon voltak, hogy elzárják a kul-' túrától. Hiába kényszerítették ki J 1848-ban a nemzet legjobbjai az uraktól a jobbágyság felszabadítását, 1919-ben is hiába csillant fel a szabadság reménye a magyar paraszt számára, jogos ki-. vánságát akkor sem elégítették ki,; nem kapott földet a nép. j 1945-ben eljött a felszabadító \ Szovjet Hadsereg, amely elégtételt adott a szabadságért hősi halált halt hősöknek, — a paraszt földet kapott, a gyár a munkásoké lett — azoké, akik hosszú éveken keresztül éhbérért dolgoztak. A felszabadulás óta hatalmas változáson ment keresztül az ország,. Különösen nagy a változás a parasztság életében. A dolgozó paraszt ma már magának termel, mind jobban és jobban használja az új, jó módszereket a terméshozam növeléséért, a fejlett állattenyésztésért, a saját és az egész dolgozó nép felemelkedéséért. Dolgozó parasztságunk a munkásosztállyal szoros kapcsolatot tart fenn. A munkások, az ipar, mezőgazdasági gépekkel, ruhával, cipővel, könyvvel látja el dolgozó parasztságunkat. Munkásságunk igyekszik könnyíteni a nehéz mezőgazdasági munkát: traktorokkal, kombájnokkal, burgonyaültető- és szedőgépekkel stb. Dolgozó parasztságunk igyekszik meghálálni a munkások önzetlen segítségét. Például Balaton- őszöd községben a Vörös Csillag tsz és az egyénileg dolgozó parasztok is mindenkor élenjárnak a járás tsz-ei, illetve dolgozó parasztjai előtt mind a mezőgazda- sági munkákban, mind a beadási kötelezettség teljesítésében és az adófizetésben. Számos olyan dolgozó paraszt van járásunkban, mint Horváth János balatonszabadi gazda, aki a felszabadulás előtt részesarató volt, ma 8 kát. hold földön gazdálkodik. 1945-től beadási kötelezettségének, adófizetésének minden évben határidő előtt tett eleget. Ma már teljesítette egész évi beadási kötelezettségét és kifizette adóját is. Horváth elvtársat a község dolgozói szeretik és példáját követik is. Munkásosztályunk legjobbjai segítik termelőszövetkezeteinket. Például Csordás József elvtárs, a siófoki MASZOLAJ V. sztahanovista motorszerelője, aki 170 százalékos átlagteljesítményt ért el — a nyimi Petőfi termelőszövetkezetet patronálja a MASZOLAJ V. több dolgozójával együtt. A Siófoki 71/4. Építőipari Vállalatnak 26 sztahanovistája van. Az Antal kőműves-brigád, valamint az Antal ács-brigád 155 százalékra teljesítette a tervét a siófoki gimnázium építésén. Ezzel is elősegítették, hogy az ősz folyamán már új, korszerű iskolában tanulhassanak a járás munkás- és parasztfiataljai. Horváth elvtárs ács-brigádja az irma-pusztai sertéshizlalda és fiaz- tató építésénél 160 százalékos eredményt ért el. Ezek az eredmények a nagy ünnepre való készülődés jegyében születtek meg. Népünk augusztus 20-ra, az alkotmány, az új kenyér ünnepére munkaversennyel készül. Ez már hagyománnyá válik járásunk dolgozóiban is. Járásunk ez évben még nagyobb lelkesedéssel készül a nagy ünnepre, mert járásunk székhelyén, Siófokon e napon lesz a munkás-paraszt ifjúsági béketalálkozó. Szeretnénk e napot felejthetetlenné tenni a felkészülés során termelési eredményeinkkel, valamint a találkozó alkalmával színes, változatos műsorral. Célunk, hogy augusztus 20-át járásunk dolgozói a munkás-paraszt szövetség jegyében ünnepeljék. Bogárdi Ernő Néhány szó a parasztság adófizetéséről Ahhoz, hogy a falu népének jóléte emelkedjék, ahhoz, hogy bekötőutak, villany, kultúrház és egyéb szociális intézmény létesüljön, az állami költségvetési terv teljesítésére van szükség. Ehhez hozzájárulnak az adózók is, akik pontos adófizetésükkel a tervszerűség megvalósítását teszik lehetővé. Viszont adózási kötelességük elmulasztásával saját magukat károsítják meg, mert az állam költségvetésében hiány mutatkozik, s így nem lehet megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyek a falu fejlődését jelentenék. Tudniuk kell ugyanis a dolgozó parasztoknak, hogy az adóbevételből jut a helyi létesítmények építésére, a község fejlesztésére. Sok községben kell még járda, kell hidat építeni, de a rossz adózás miatt a költségvetésben már nem jut er- .re összeg. Az adófizetés törvény, minden dolgozó parasztnak állampolgári kötelessége. A dolgozó parasztságnak megvan a lehetősége arra, hogy adóját megfizesse, s a becsületes gazda nem is hagyja, hogy úgy kelljen felszólítani adófizetésének teljesítésére. Vannak azonban a falun jócskán oiyan dolgozó parasztok, akik csak kapni akarnak az államtól, azt szeretnék, ha falujuk fejlődne, de ők nem teljesítik állampolgári kötelezettségüket, többezer forintos adóhátralékuk van. Amikor aztán ezekkel szemben a törvény szigorával lépnek fel, akkor zaklatásról beszélnek. Több olyan dolgozó paraszt van megyénkben, aki házat épített és épít, van szép állatállománya, fejlesztette gazdaságát, ugyanakkor adóját nem fizette meg. Pl. Zsobrák György csökölyi 11 holdas gazda 6 ezer forint adóval tartozik és 20 ezer forintért házat vett. Ezek fejőstehénnek nézik az államot, önzőén csak a maguk hasznára spekulálnak. Kisbajom és Tarany községben 20—25 dolgozó paraszt egyáltalában nem fizetett még ebben az évben adót. Jogosan kérdezzük ilyenkor: miért van az, hogy Szülök községben vagy Gamáson mindenki becsülettel teljesíteni tudja adófizetési kötelességét? Igaz, sok múlik a helyi szerveken, az adóügyi megbízotton is. De elsősorban a dolgozó parasztság állami fegyelmén áll, hogy teljesítjük adóbevételi terveinket. Nagymértékben függ az adófizetés teljesítése egy- egy község vezetőinek a példamutatásától. Nem csoda, hogy Kisbajomban rcssz az adófizetés, amikor a község vezetői sem mutatnak példát. Máté János VB-tag például 17 ezer forint adóval tartozik, Somogyudvarhelyen pedig egyetlen VB-tag sem fizetett adót. Megyénk országosan a 18. helyen van az adóbefizetési terv teljesítésében. Elsősorban az adófizetésben hátralékos dolgozó parasztok miatt kullogunk a legutolsók között. Dolgozó parasztságunk a kongresszus idején megmutatta, hogy a megye becsületéért képes harcolni s akkor adófizetésben az országos első helyet szereztük meg. Mutassák meg most is, hogy hűséges állampolgáraik népi demokráciánknak és az augusztus 20-i versenyben ismét az első lesz megyénk. Kertész Káról vné él az alkotmány-adta jogokkal »A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. A nők egyenjogúságát szolgálják: munkafeltételeiknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása . . « . . . olvashatjuk alkotmányunkban s láthatjuk nap mint nap a szavak megvalósulását, azt, hogy alkotmányunk nemcsak írott törvény, hanem valóság. A legtöbbet azonban alkotmányunk eme pontjának megvalósulásáról a nők beszélhetnének. Azok, akik előtt nincs lehetetlenség, nincs olyan pálya, amelyen a férfiakkal egyenrangúan ne érvényesülhetnének. Példák ezreit sorolhatnánk, asszonyokat, akik az esztergagép mellé álltak, akik építenek, gépkocsit vagy mozdonyt vezetnek, vagy a forgalmat irányítják az utakon. Egyetlen példa is elegendő azonban arra, hogy mint vízcsepp a tengert, úgy tükrözze vissza asszonyaink életének megváltozását, az alkotmány szavainak megvalósulását. Kertész Károlyné egy a sok, a számtalan asszony közül, aki élt az alkotmány adta lehetőséggel. Csábította az üzem, a munka, a vasöntöde pezsgő élete, s egy napon elhatározta, hógy dolgozni fog. Mint segédmunkás kezdte, de az ügyeskezű, jóeszű asszony csakhamar többre vágyott. Tanult, szakmunkás akart lenni. Ez még Rákospalotán történt, s ott lett belőle magkészítő szakmunkás. Amikor egyre jobban látta, hogy munkájával hogyan váltja ki mindenki megbecsülését, s hogy mint asszony, az ő munkája éppen olyan sokat jelent, mint a férfiaké, úgy dolgozott, hogy csakhamar a rákospalotai üzem legjobb dolgozója lett. Két esztendeje a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozója. Ott volt végig az üzem fejlődésénél, .szépülésénél, s ahogy fejlődött az üzem, úgy fej'ődött Kertész Károlyné is. Neve ritkán hiányzik a versenytábla élenjárói közül, két esztendeje nem volt olyan nap, hogy ne teljesítette volna a tervet, sőt, rendszerint túlteljesítette. Az ő munkájában azonban a legfontosabb a szakmai előírások betartása, hiszen ettől függ nemcsak a forma, de az öntvények minősége is. Kertész Károlyné munkájában erre fordít legtöbbet, de nincs is panasz munkája minőségére. A legutóbbi versenyszakaszban teljesítette az alkotmány ünnepére tett vállalását: 217 százalékot ért el s augusztus 20-ra ezt 220 százalékra akarja emelni. Érdemes jól dolgoznia, megbecsült dolgozója az üzemnek, s emellett havi keresete az 1600 forintot is meghaladja. Kertész Károlyné néphadseregünk tisztjének a felesége; úgy végzi munkáját, hogy férje is büszke legyen rá, s hogy megmutassa: .az asz- szonyok nem méltatlanok arra, amit alkotmányunk adott nékik: köszönik mindazt, amit kaptak s élnek is vele. — Szántó — A Somogymegyei Tanácsi Építőipari V. került az első helyre a párosversenyben tanácsok énítőinari rfn« momrit átlonánoidzo-lfr ej piros alma mosolyog felénk csá- bitón a bárdibükki állami gazdaság gyümölcsösének fáiról. A szépen gondozott almafák gazdag termést hoztak. Odébb egy 18 holdas táblán, egymásba ö’elkező szőlővenyigéken kövér fürtöket érlel az augusztusi nap. A permettől cirmos, megtépázott szölőlevelek a viharos nyár- eleji napokra emlékeztetnek. A kétszeri jégverés után megbetegedett szőlőn könnyebben vett erőt a peronoszpóra. A permetezés nem tűrhetett halasztást- Igen ám, csakhogy a gabona is rohamosan érett és a munkaerőt lekötötte az aratás. Mi történjék hát? . . . Első a kenyér . . . A szőlőtermés meg menjen veszendőbe? . . . Nem! Egyiket sem lehet veszni hagyni! Megoldásra volt szükség, mégpedig sürgősen . . , Erre gondol Horváth elvtárs, az állami, gazdaság igazgatója, amint Visi elvtárssal, a gazdaság párttitkárával és Kiss elvtárssai, a Borforgalmi Vállalat kaposvári pincevezetőjével a már meggyógyult szőlőtőkéket nézegeti. t— Bizony, kritikus napok voltak azok — mondja Horváth elvtárs — próbára tették a gazdaság vezetőségét és dolgozóit . • . — De kiálltátok a próbát — szól >elismeréssel Kiss elvtárs — mert a szőlőt mégis megmentettétek, Pedig emlékszem, hogy annakidején azzal jöttél hozzánk: oda a szőlő, a vállalat ne számítson a gazdaság termésére . . . Mondd, hogy oldottátok meg az erőbeosztást a munkákban? Tj9y< hogy több gépet állítottunk az aratásra — válaszol az igazgató — és így onnan annyi munkaerőt csoportosítottunk át a szőlészetbe, hogy győztük itt is a munkát. Kilencszer permeteztük, háromszor kénporoztuk és kilencszer kapáltuk a. szőlőt. Emellett az aratás, csép- lés. tarlóhániás és a másodvetés munkája sem késett. A cséplést 15-ig befejezzük s a tarlóhántás sincs mesz- sse a befejezéstől: mind a négy cséplő ír akt őrünk szánt éjszaka. — Főképpen azonban azért tudtuk legyűrni a nehézségeket a nyári nagy munkákban, mert olyan egységes akaraterő, tettrekészség bontakozott ki a gazdaság dolgozóiban az idén, amilyen még soha — szól közbe Visi elvtárs. — A nyár elején, amikor a sok esőzés volt és kétszer verte jég a határunkat, a gazdaság dolgozóinak többsége szinte megduplázta erejét, úgy dolgozott. Látták, hogy veszélyben van a kenyér és a szőlő ... A rossz időjárás ellenére is a gazdaság gabonájának 72 százalékát géppel arattuk le. Olyan kiváló aratógépkezelöink vannak, mint Zanykó Komád és Babies Imre, akik Knoiek-ara' ógépükkel mintegy 236 hold gabonát arattak le. — A cséplésben is sok dolgozónk ■tűnt ki jó munkájával — veszi át a szót Horváth elvtárs. — Például Zo- lyák István DISZ-fiatal cséplőgépével naponta átlagosan 120 százalékra teljesíti normáját. Rövid hallgatás után ismét az igazgató hangja töri meg a csendet: — Nem volt könnyű . . . De megmentettük a kenyeret és a szőlőt is az életnek . . ■ Kétszerannyi szőlőtermésünk muta'kozik, mint amilyen tavaly volt. — Hogy a szőlőnk ilyen szépen helyrejött — fordul az igazgató Kiss e’.vtárshoz — abban a te helyes szaktanácsaidnak is része van, amit köszönünk. — Szóra sem érdemes — szerénykedik Kiss elvtárs — ez kötelességem, EJ osszon néznek végig az alko- nyatban sötéten zöldelő szőlőrengetegen. Amott nem messze cséplőgép búg, ontja magából a kenyérmagot. Most arra gondolnak: hiába volt mostoha az időjárás, mégis lesz édes szőlő, s lágy, fehér kenyér az idén is. SZŰCS FERENC. A megyei tanácsok építőipari vállalatai már hosszú idő óta párosversenyben vannak egymással, a terv teljesítéséért és a határidők lerövidítéséért. A verseny rendszeres negyedévi értékelése váratlan meglepetést és örömet hozott a Somogymegyei Tanácsi Építőipari Vállalatának: a második negyedévben —■ megelőzve Tolna és Baranya megyét — ők kerültek az élre és szerezték meg az első helyet. Váratlan volt ez az eredmény, ugyanis a vállalat munkáját az év kezdetén kapkodás, szervezetlenség jellemezte. Ez abból adódott, hogy a vállalat vezetősége nem ismerte az évi feladatokat. A tél is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az első negyedévben lemaradtak. A második negyedévben az élre tört a vállalat, s a napokban megtörtént értékelés szerint az első helyre került. Hogyan szerezte meg az első helyet a somogymegyei vállalat? Megismerték a tervet, s a munkaerőt úgy csoportosították, hogy mindenki a neki megfelelő munkaterületen dolgozhasson. A jó munkaszervezés eredményeképp az építőiparban annyira szokásos munkaerővándorlás is megszűnt, megszilárdult a munkafegyelem; csökkent az igazolatlanul mulasztók száma, körülbelül a szomszédos megyék átlagának egyötödére. Szép eredményeket értek el az önköltségcsökkentésben is, a második negyedévben komoly mennyiségű anyagot és bért takarítottak meg. A dolgozókról való gondoskodás is fokozottan előtérbe került, s ez megsokszorozta a dolgozók versenykedvét. Még e hónapban megkezdik és szeptember végére befejezik a vállalat új, korszerűen felszerelt munkásszállásának építését és az étkező bővítését. A vállalat a versenyben élenjáró dolgozókat az ez évben újjáépített balaton- boglári üdülőben üdülteti. A Somogymegyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói büszkék eredményeikre, az első helyre. Megfogadták, hogy az alkotmányünnepi versenyben még jobb munkát végeznek, hogy a harmadik negyedévi tervet is adósság nélkül teljesítsék, s megtartsák az első helyét a megyék építőipari vállalatai közötti versenyben. — »Somogyi füzetek« címmel sorozat jelenik meg. Első száma, melyet a Megyei Tanács népművelési osztálya és a TTIT helyi csoportja adott ki, a mesztegnyői 1'514-es parasztfelkelésről számol be. Nem maradnak adósak a téglagyárak dolgozói A Téglagyári Egyesülés dolgozói elhatározták, hogy az augusztus 20-i versenyben letörlesztik adósságukat. Az I. számú üzemnél említésre- méltó Szép János teljesítése. Szép elvtárs július 28-án befejezte éves tervét. Jó példáját Balogh Vendel József, ifj. Balogh János és Rácz Lajos is követte, akik augusztus első dekádjában eleget tettek vállalásuknak. A II. számú üzemnél Bakó János augusztus 5-én befejezte éves tervét. A tánccsoport köszöntötte az üzem két legjobb dolgozóját. Az üzem dolgozói vállalták, hogy a lemaradást augusztus 20- ig behozzák. Lassú Ferenc, Balassa József, ifj. Lassú János, ifj. Lassú Jánosné és Nagy József példamutató munkája erre a biztosíték. A III. számú üzem az Egyesülés egyik legjobban teljesítő üzeme. Itt is több dolgozó fejezte be éves tervét. Jó munkájával élenjár Tóth István elvtárs, aki július 22-én befejezte éves tervét és 64.000 téglával teljesítette túl normáját, ifj. Borsos Sándor július 28-án fejezte be éves tervét és 56.000 téglával gyártott többet. Máté Gyula és Bosztonics István szintén teljesítette tervét: 46—46 ezer téglával gyártottak többet. Ifj. Matics János, Bors István és Bosnyák József elvtárs vállalta, hogy éves tervét az alkotmányünnepi versenyben teljesíti. A IV. számú üzem dolgozói 20 ezer téglával gyártottak kevesebbet a tervezettnél a második félév eddigi időszakában. Megígérték, hogy az alkotmányünnepi versenyben letörlesztik ezt az adósságot. | 55555555555555555555555J5557555555555555555555555555555555555555555555555555555555555555555555
