Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

V<tö<inut4J, A3U“* a-U£ U3/.IU3 ho. Felháborodásuknak ás tiltakozásuknak adnak kifejezést dolgozóink az amerikai kormány terrorintézkedése miatt Kaposvár dolgozói mély felhábo­rodással vették tudomásul az Egye­sült Államok Kommunista Pártja be» tiltását. Dolgozóink, akik nap mint nap érzik a párt gondoskodását, s meggyőződtek arról, hogy a kommu­nisták helyes úton vezetik a dolgo­zókat, nem tudják magukba fojtani felháborodásukat az amerikai kor­mány népellenes intézkedéséért. Ez a rendelkezés megmutatta, mit értenek Amerikában a szabadság szó alatt Danis Imréné Kossuth-díjas tání- tónő is megdöbbenten hallotta a hírt. »Az amerikai rádió és sajtó azt bömbölte — mondja — hogy Ameri­ka a szabadság hazája. Ez a rendel­kezés most megmutatta, hogy mit értenek Amerikában Eisenhowerék a szabadság szó alatt. Az amerikai kormány ismét durván megsértette a legelemibb emberi szabadságjogokat, betiltotta a békéért, a nemzetek kö­zötti egyetértésért folyó harc egyik nagy pártját, az Amerikai Kommu­nista Pártot. Mi, akik szabadon élünk s érez­zük, látjuk a kommunisták törekvé­sét a békére, az emberek boldogulá­sára, mi, akiket a párt tanított meg szeretni a szabadságot, harcolni a békéért, tiltakozunk az ilyen fa­siszta törvény ellen. Minket, pedagógusokat mélyen fel­háborított a hír, s megfogadjuk, hogy a jövő reménységeit, a gyermekeket még fokozottabban a párt iránti sze- retetre, a békére és a nemzetek kö­zötti egyetértésre neveljük. Olyan hazafiakat nevelünk belőlük, akik szeretik a pártot s testvériséget érez­nek minden nép iránt«. Az amerikai kormány nyíltan a fasizmus útjára lépett A Textilművek Kóssuth-díjas fő­mérnöke, Csepreghy Győző elvtárs így nyilatkozott: »Érdeklődéssel veszem minden nap kezembe a lapokat s régóta kísérem figyelemmel az amerikai kormány fasiszta intézkedéseit. Ezt az intéz­kedést a legfelháborítóbbnak tar­tom. Hasonlít ez ahhoz, amikor Hit­ler betiltotta a Német Kommunista Pártot. Az amerikai kormány tehát most már nyíltan a fasizmus útjára lépett. A kommunista pártot betiltó törvény azt mutatja, hogy a kom- j munista pártnak, a kommunistáknak nagy ereje van — s a béke ellen­ségei tudják ezt, félnek tőle is így akarják megtörni erejét. Az ameri­kai munkásokba kommunisták azon­ban nem törnek meg, hisszük, hogy tovább folytatják a harcot a törvé­nyes jogokért, a háborús uszítások, tervek ellen, a népek békéjéért és szabadságáért«. , „Tiltakozunk az amerikai kommunista párt törvényen kívül helyezése miatt!“ A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói ugyancsak mély­ségesen elítélik az amerikai kormány intézkedését. Borsföldi János, a Kombinát dolgozója az üzem összes dolgozóinak kívánságát fejezte ki, amikor így beszélt: »Az amerikai kormány nyíltan Hitler és Mussolini nyomába lépett. Mi emberi köteles­ségünknek érezzük, hogy tiltakoz­zunk az amerikai kommunista párt törvényen kívül helyezése miatt, kö­veteljük a világ népeivel együtt a kommunista vezetők szabadonbocsá- tását, a törvénytiprások megszünte­tését. Mi a jövőben még jobb mun­kát végzünk az üzemben, hogy ha­zánk még erősebb legyen, az a haza, ahol az alkotmány-adta jogokat él­vezzük, szabadon, a törvények szel­lemében élünk«. „Még szorosabban zárkózunk fe! pártunk mögé“ Acs Vilma, a Kaposvári Tejüzem sztahanovistája így nyilatkozott: »Üzemünk valamennyi dolgozója elítéli és megvetően aljasnak, az em­beriség ellen elkövetett bűnnek tart­ja az amerikai kormány intézkedé­sét, a mindig a dolgozók jogaiért harcoló amerikai kommunista párt betiltását. Ez a törvénytiprás meg­fogadtatta velünk, hogy még szoro­sabban zárkózunk fel pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja mögé. Tud­juk, hogy az amerikai kommunis­ták továbbra is bátran harcolnak, hogy végre Amerika is Valóban a szabadság hazája lehessen«. Hozzászólás a tanácstörvény tervezetéhez A tanácsok felépítéséről, műkö­déséről és feladatairól szóló tör­vénytervezethez szólt hozzá Boros Tibor, a Kaposvári Tejüzem dol­gozója. Véleménye a következő: Nagyon helyeslem, hogy a taná­csok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosít­ják a dolgozók tevékeny részvéte­lét, kezdeményezését és ellenőrzé­sét az államhatalom gyakorlásá­ban. Ez a pontja a törvényterve­zetnek még határozottabbá teszi előttünk azt, hogy a tanácsok va­lóban a dolgozók széles tömegei ügyét, érdekét képviselik. Az új törvény növeli a tanácsok tekin­télyét s elősegíti, hogy munkáju­kat jobban végezhessék. Helyes, hogy a dolgozóknak több beleszó­lást engednek a tanács munkájá­ba, hiszen ez különösen a köz­ügyek megvitatásánál bír nagy jelentőséggel. Sokkal egészsége­sebb határozatok születnek, ha a tanács figyelembe veszi a tömegek javaslatát, s így könnyebb az egyes határozatok végrehajtása is. Száméi Lajos: A szocialista törvényességről Az MDP Központi Vezetőségé­nek júniusi határozata és a kor- mányprogramm fontos feladatként jelölte meg a szocialista törvényes­ség megszilárdításának szükséges­ségét hazánkban. A párt III. kon­gresszusa elemezte eredményein­ket és megszabta feladatainkat, amelyeknek végrehajtásával e té­ren is előre haladhatunk. Száméi könyve a határozatok szellemében íródott, s egyben segíti azok vég­rehajtását. Fontos része a“ könyvnek az ügyészség, mint a szocialista tör­vényesség legfőbb őre tevékenysé­gének ismertetése. A Magyar Tanácsköztársaság kommunistái mártírjai dicső emlékének Tóth József versei:*) SOMOGYI PROLETÁRBALLADA Somogyország, Somogyország, De szomorú most az orcád. Hová lett a régi kedved, Régi kedved, vörös kedved. Van teneked borod, búzád, Édes hazám, Somogyország. Van tenéked halad, vized, Dámvadad és szarvasgimed ... De most mindez az uraké, A grófoké, a papoké. A Balaton, Rinya vize, Könnyektől sós annak íze. Dzsentri ül a gőgös megyén, Elbujdosik, aki szegény. Elbujdosik más világba, \;" í Idegen nép országába. Börtön, lakat, kínszerszámok: így halnak a proletárok, Kommunisták színe-java: Latinka, Tóth, Farkas, Szalma ... Ej, dehogyis is haltak ők, Nem rejtik el a temetők, Visszajárnak minden éjjel, Buzdítgatnak szerte-széjjel. És ha eljön majd a hajnal, Piros arccal, diadallal, Egytől-egyig síkra széliünk, S győzelemig meg sem állunk ... iV'T Máríírlemetőkön Sírjuk fölött kizöldül, éled Erdő, mező színes virága, Bokrok alatt, ahol pihennek, Dalt énekel dalos madárka. Patak ha csobban, ko ha zörren, Mindenfelől emlékük árad, Árkok mélyén, hol porladoznak, Virágba szökken most a bánat. Mocsárfenék tavaszi násza Vérük pecsétjén indul újra, Ott fönn a dombon enyhe szellő Szent hamvukat szórdossa-fujja. És künn a rónán, künn a rónán Acélkalászok nőnek-érnek Máríirfejek véres vetésén Az eljövendő szebb jövőnek. . . Augusztus 1880-ban Kisbajomban, zseüércsaládból szü­letet*. Iskoláit Csurgóm, Pápán és Budapesten végezte. Középiskolai tanár. A Tanácsköztársaság alatt Laitinka Sándor egyik munkatársa, a marcali munkástanács elnöke. A forradalomban való aktiv részvétele miatt a fehérterror halálra ítélte, de sikerült emigrációba menekülnie. írói munkásságán a Tanácsköztársaság alatt kezdte. A „Somogyi Vörös Újságában több cikke jelent meg. Csehországban virágzott ki költészete. ,tt Augusztus mély bánata Ül a magyar földre. Munkásvértől piroslik a Bénaság göröngye. ■; a • Siófoktól Orgoványig Bús mártírok járnak, Elindulnak s mennek-mennek A nagy éjszaísának. A gazdagok szemeiről Elröppen az álom Minden évben augusztusban, Minden forró nyáron. S csillagfényes holdsugáron Milliók szívére Báizmosul a szabadság Vérvörös reménye ... négy verseskótete jelent illeg:' ,,Üj küzdel&h'*, . Munkás ének“, „Bokréta“ : és „NéfeiéjoS'- címmel. - J: 1 • “ 1 A második világháború után tért. haza-.Ma­gyarországra. Jelenleg a TamicsköztársíJ-ság somogyi, mártírjai életművének .inegirásán dolgozik, melyet lapunkban a közeljövőben cikksorozatban közölni fogunk. Az itt közölt versei példázzák dióknak a kommunistáknak á1 gyózeíleinbc éelétt hitét, akik bár tlhuMtaik a harcban, de tudták, hogy az ügy. amelyért harcoltak,- győzni;fog. A somogyvári Szabadság tsz-ben minden lehetőség meg van ahhoz, hogy tagjai kiváló eredményeket érjenek el. A közepesnél jobb mi­nőségű, jó fekvésű földek vonzó erővel hatnak a gazdálkodó em­berre. Szinte felcsigázzák a vá­gyat, i milyen jó lenne ezen a szép területen szántani, vetni. Vájjon Ibit láttunk ezelőtt három hónap­pal azoknak az embereknek a sze­mében, akik ezen a területen dol­goznak? Csillógott-e a szemük az örömtől, s beszédükből érződött-e a munkakedv, ennek a szép terü­letnek a szeretete? A válasz rövid: „nem!“ Ezelőtt három hónappal a tsz- ben még több szomorú arcú, elé­gedetlen embert láttunk. Ha meg­kérdeztük, hogyan áll a tsz dolga, a válaszokból megtudtuk, hogy nem ment minden a rendjén Mi csak dolgozunk, de nem tud­juk, hogy miért — mondták töb­ben, és néhányan azt is hozzátet­ték, hogy ha így megy tovább, akkor kilépnek a közösből. Vizsgáljuk meg, miért foglalkoz­tak egyesek a kilépés gondolatá­val? Erre a kérdésre a párttag­gyűlés adja meg a választ. Itt ugyanis a párttagok rámutattak, hogy hol van a hiba gyökere, kit terhel a felelősség azért, hogy a közös gazdaságban ilyen rossz a munka és a hangulat. Az első és egyik súlyos hiba volt, hogy Men­nyei János, a tsz elnöke a köz­gyűléseket nem tartotta meg rendszeresen és ha megtartotta is, azokra nem készült fel, nem érté­kelte a végzett munkát, nem érté­kelte az eredményeket és nem tár­ta fel a hibákat. Még súlyosabb hiba volt az, hogy nem ismertette a tagokkal a feladatokat, a követ­kező hónap tennivalóit. így a tsz tagsága nem tudott olyan határo­zatot hozni, ami a következő hó­napra megszabta volna minden A kommunisták ébersége nyomán új élet kezdődött a somogyvári Szabadság tsz-ben tag számára a teendőket. Mernyei János a heti vezető­ségi gyűléseket nem tartotta meg és így az intézőbizottság tagjai, a brigádvezetők, a munkacsapatve­zetők nem kaptak irányítást, hogy mit dolgozzanak a következő hé­ten. Ebből következett aztán, hogy ezek a vezetők magiukrahagyatva, a saját belátásuk szerint intézked­tek és az ilyen intézkedések sok esetben keresztezték egymást. Többször előfordult, hogy maga az elnök utólag adott ki intézke­déseket a saját maga elgondolása alapján. Ez aztán odavezetett, hogy a tagok nem tudták, kinek az utasításait hajtsák végre. Az elnök elszakadt a tagságtól Mernyei János nem támaszko­dott a tsz vezetőségére, a tagságra. Megfeledkezett a tsz sikeres mun­kájának egyik legfontosabb alap­elve, a szövetkezeti demokrácia betartásáról. Ebből adódott, hogy a tsz-ben napról-napra lazult a munkafegyelem, elharapódzott a munkaegységhigítás, a bandázás. A tagok egymás között így beszél­tek: »Ha te nem jössz dolgozni, én sem megyek, ha a te feleséged nem jön, akkor az enyém sem« — mon­dogatták. Voltak, akik a kilépés húrjait pengették. De voltak olya­nok is, akik az összegyűjtött pén­züket nem költötték el, mert ekét és egyéb gazdasági felszerelést akartak venni az egyéni gazdasá­gukhoz. Fodor Vendel a tsz köz­gyűlésén kijelentette: »Én is ekét akarok venni, mert ha nem válto­zik meg a tsz munkája, akkor én kilépek.« Hozzá kell tenni, hogy Mernyei János fülét nem sértet­te, ha valaki a tsz-ben ilyen ki- i jelentést tett. Hogy miért nem sér­tette? Loka István az egyik tsz- tag elmondta, hogy náluk abból adódik a legtöbb baj, hogy az el­nök is az egyéni útra akar vissza­lépni. — Ha bejön hozzánk az is» tállóba — mondja Loka István —1 azonnal engem keres fel és érdek­lődik az egyik ló felől. Aztán fel­hívja a figyelmemet, hogyan hajt­sam, hogyan etessem, ne erőltes­sem ezt az állatot. De a többi fo­ga toshoz nincs szava, a többi ló nem érdekli. Azért nem, mert ezt a lovat ő hozta be a csoportba és ő ezt ki is akarja vinni. Semmibe vette az alapszabályt A tsz több tagja elmondja, hogy az elnök azért nem akarta hosszú hónapokon keresztül kifizetni a bevitt állatokért, gazdasági felsze­relésekért járó pénzt, mert ő ma­ga sem akarja felvenni, éppen azért, mert ő az állatait ki akarja vinni. A felső szervek határozott utasítására azonban áprilisban mégis kifizette az állatokért, a gazdasági felszerelésekért járó részt, sőt végül ő is felvette ápri­lis 30-án a neki járó összeget. Ek­kor azonban megjegyezte, hogy a pénzt majd visszafizeti. Mernyei János mint a tsz elnö­ke még április 30-án sem osztotta ki a háztáji földeket. Arra hivat­kozott, hogy nem tudja a tagok kívánságait kielégíteni, mert azok többet követelnek, mint amit a határozat engedéyezett számukra. Azt azonban összeegyeztette a ha­tározat szellemével, hogy ő három kát. holdat tartott fenn magának. Még az április 30-i gyűlésen is ki­jelentette, ha neki nem engedélye­zik a 3 kát. hold területet, akkor ’kilép. Emellett Mernyei János követelt a tsz pénztárából 900 fo­rintot prémium címén. Arról azon­ban megfeledkezett, hogy a tsz tagjainak kifezesse a jogosan meg­járó prémiumot. A kommunisták javaslatára A tsz kommunistái felismerték ezeket a hibákat és rámutattak, hogy Mernyei János akadályozza a tsz fejlődését, gazdasági meg­erősödését. Javasolták, hogy Mer­nyei Jánost zárják ki a tsz-ből. Ez az április 30-i csoportértekezle­ten meg is történt. Ettől a naptól kezdődően új élet indult a tsz-ben. Az új elnök, Vincze István elvtárs vezetésével rendszeresen megtart­ják a vezetőségi üléseket és a köz­gyűléseket, ahol a vezetőség érté­keli a véglzett munka eredményét és a munkák során előálló nehéz­ségeket, hibákat. Az új vezetőség megszabja a tagok tennivalóját és azokat velük megvitatják s a ta­gok javaslataival kiegészítve hoz­zák meg a határozatokat. Havonta ismertetik a tsz pénzügyi kérdése­it, s a teljesített munkaegységeket. Az új vezetőség biztosítja a pré­miumot a tagok számára és meg­magyarázza a tagoknak, hogy ki­ki a saját munkaterületén milyen prémiumban részesül, ha jó mun­kát végez. Vannak már olyan ta­gok, mint a két Fodor-testvér te­henészeti dolgozók, akik június­ban 179 forint prémiumot kaptak. Űj vezetőkkel az új életért Ilyen és hasonló intézkedések­kel, az alapszabály, a termelőszö­vetkezeti demokrácia betartásával érte el a tsz új vezetősége, hogy ma már nincs egyetlen kilépni szándékozó tsz-tag sem. A jó vezer tés eredménye továbbá az is, hogy a tagok mindnyájan szorgal­masan dolgoznak. Nagy gondot fordít a vezetőség a minőségi munkára, de a tagok is látjájc ennek jelentőségét. Fodor Vendel, aki ezelőtt három hónappal ekét akart venni, erről a szándékáról lemondott és a félretett pénzCjn csinosítja a háztáját, s rádiót vásá­rol. Hosszán sorolhatnánk a többi tagot is, akik mindnyájan ’érzik, hogy az az út, amelyiken most jár­nak, a szebb és boldogabb élethez vezet. 1 Jó kapcsolatot tart fenn a tsz tagsága a kívülálló egyénileg dol­gozó parasztokkal. A gabonabeía- karítási munkáknál 16 egyéni gaz­da segített kölcsönösen a tsz-nek. Az új vezetőség gondoskodott arról, hogy a cséplés befejezése után a tagok megkapják a gabo­naelőlegüket. A tagság úgy dön­tött, hogy az augusztus hó 1-ig tel­jesített munkaegységekre a, szét» osztható gabonamennyiség 60 szá­zalékát adják ki. így munkaegysé­genként búzából 2 kg-ot, rozsból 75 dkg-ot, árpából 1 kgv-ot osztot­tak. Ezenkívül 9 forint pénzelőle­get is felvettek a tagok munka­egységenként. A tsz az állam iránti kötelezett­sége teljesítéséről sem feledkezett meg. Egész évi gabonabeadását 100, sertésbeadását 97, baromfibe­adását 75, tejbeadását 87 százalék­ban rendezte még augusztus 15-e előtt. Dolgozzanak továbbra is lelke­sen, egyetértésben a Szabadság tsz tagjai. Jó munkájuknak elsősór» ban ők látják hasznát, s az évvégi zárszámadáskor büszkén mutat­hatják mindenkinek szorgalmuk gyümölcsét. '• inra TntlA

Next

/
Oldalképek
Tartalom