Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-29 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I SÜIItYINPM Felháborodásuknak és tiltakozásuknak adnak kifejezést dolgozóink az amerikai kormány terrorihtézkedése miatt Látogatás a törökkoppányi Rákóczi tsz-ben Nézz körül hazádban Miért nincs NB Il-es labdarúgócsapata Kaposvárnak? A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK ITVPJA XI. évfolyam, 204. szám. ÁRA 50 FILLÉR Vasárnap, 1954 augusztus 29. Vitassuk meg a tanácstörvénytervezetet! Alkotmányunk születésnapjának évfordulójára napvilágot látott a helyi tanácsokról szóló törvény- tervezet, melyet a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága megvitatásra a lakosság elé terjesztett. A törvénytervezet fontos célja és irányelve, hogy megerősítse, szorosabbra vonja a kapcsolatot a tanács és a dolgozók között. Az új törvény alkalmazásával minden dolgozó, az ország minden lakosa még világosabban láthatja majd saját szerepét az államhatalmi szervek létrehozásában és működésének ellenőrzésében. Az új törvénytervezet azzal is hozzájárul a tanács és a dolgozók közötti kapcsolat erősítéséhez, hogy világosan, egyértelműen tisztázza a tanácstagok kötelességeit és jogait s ezzel a tanácstagoknak lehetővé teszi, hogy pontosan lássák feladataikat, a választóknak pedig, hogy pontosan ellenőrizhessék a tanácstagok munkáját. Soktízezer ember tanulmányozza ezekben a napokban a tanács- törvény tervezetét. Üzemekben, hivatalokban, falvakban egyaránt gyűléseken beszélik meg a dolgozó nép demokratikus jogainak kiszé*- lesítését szolgáló törvénytervezetet. Igen tanulságosak ezek a megbeszélések, hiszen számos jó javaslat hangzik el a törvénytervezethez. A mi hazánkban minden becsületes dolgozónak van beleszólása az állami életbe — erről tanúskodnak az elhangzott javaslatok, de ezen túlmenően is nyújtanak tanulságot, hiszen különösen falun, elmondják a dolgozók a tanács munkájával kapcsolatos észrevételeiket, bírálják a hibákat, de elismeréssel szólnak a jól dolgozó tanácstagokról, a tanácsok helyes intézkedéseiről. Közvetlen érdeke minden dolgozónak, hogy most megvizsgálja: vájjon az új törvénytervezet mennyiben alkalmas arra, hogy a tanácsok jobban végezzék munkájukat, hogy az emberek szívesebben bekapcsolódjanak az állami feladatok ellátásába. Tízezrével vannak tanácstagok, tanácsfunkcionáriusok, dolgozók, akik az évek során kapcsolatban voltak a tanáccsal és mindennapi munkájukban véleményt alkottak a tanácsrendszerről, a tanácsszervezetről, s most javaslataikkal maguk is hozzájárulhatnak tökéletesítéséhez. Megyénk dolgozói is szívesen kapcsolódtak be a tanácstörvénytervezet megvitatásába. Elsősorban a tanácstagok, tanácsfunkcionáriusok számos észrevételt és javaslatot tettek a tervezethez. Mindez azonban még kevés, s elsősorban falun kell kiszélesíteni a tervezet vitáját. S ennek elsősorban párt- szervezeteink legyenek gazdái, de nem kisebb a tanácsok feladata sem. Az a tennivaló, hogy a tanácstagok, tanácsfunkcionáriusok tanulmányozzák a törvénytervezetet és tegyék meg észrevételeiket. Csak így tudnak megfelelni a követelménynek, hisz az ő feladatuk, hogy gyűléseken magyarázatot adjanak a dolgozóknak a felvetett kérdésekre és hogy segítsék a dolgozókat a javaslatok megtételében. Pártszervezeteink, helyi tanácsaink jelentőségéhez mérten foglalkozzanak a tanácstörvénytervezet ismertetésével és megvitatásával, hiszen ez a vita még jobban megerősíti dolgozó népünket abban, hogy ennek az országnak ő a gazdája. Ki nyeri el a verseny zászlót? Két nap van még hátra és lezárul az alkotmányünnepi verseny, elválik, hogyan állt helyt megyénk. Két nap van még hátra és járásaink között eldől a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlajának sorsa. Járásaink bizony nem a legjobbat nyújtották a versenyben. A kenyérgabonabegyüjtésben pl. a fonyódi járás a harmadik helyre esett vissza. A nagyatádi és kaposvári járások még felét sem teljesítették adóbevételi tervüknek. Van tehát javítanivaló bőven és a még hátralévő két nap alatt is sokat változhat a versenyben a járások sorrendje. De persze, most aztán dolgozni kell keményen, hogy elmondhassák járásaink: vállaltuk — teljesítettük! A GABONABEGYÜJTÉSI VERSENY JÁRÁSONKÉNTI SORRENDJE: Járás: Begyűjtési hiv. vezető: Siófok Balassa Tibor Tab Kovács István Fonyód Győréi József Csurgó Horváth György Marcali Sifter Jenő Barcs Horváth Sándor Nagyatád Borbandi Ambrus Kaposvár Gajdos László AZ ÁLLAT- ÉS ÁLLATI TERMÉKBEGYÜJTÉSI VERSENY ALAKULÁSA: 1. Fonyódi, 2. tabi, 3. siófoki 4. marcali, 5. barcsi, 6. csurgói . nagyatádi, 8. kaposvári járás. A JÁRÁSOK SORRENDJE AZ ADÓBEVÉTELI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT FOLYÓ VERSENYBEN: ELSŐK: Járás: Siófok Tab Marcali UTOLSÓK: Barcs Nagyatád Kaposvár Pénzügyi oszt. vez.: Horváth József Vörös Lajos Harmath Mihály Vincze Géza Fodor Gyula Varga Béla ÖSSZESÍTETT ÉRTÉKELÉS: Járás: Járási tanácséin Siófok Németi László Tab Tengerdi Imre Fonyód Varga József Marcali Papp. Ferenc Csurgó Vörös Gábor Barcs Mátyás József Nagyatád Auer István Kaposvár Suri Sándor Dicsőségíábla »KIVÁLÓ TERMELŐSZÖVETKEZETI TAG« KITÜNTETÉST KAPTAK: Molnár József, Schnider András, Matám István, ifj. Marcsingó János fülecspusztai Kossuth tsz, Pintér János ne- meskisfaludi tsz, Kovácsics István, Németh József, Soki János Csákány, Úttörő tsz, ifj. Árvái József, Varga Ferenc, Farkas József, Banicz Lajos Sávoly, Szabadság tsz, Adorján Sándor vései tsz, Pujci István nemesdédi tsz, Teglóvic János Pusztakovácsi, Dimitrov tsz, Vágó József sze- nyéri tsz. »MINTAGAZDA« KITÜNTETÉST KAPTAK: mány, Kolbert András Kapos- fő, Detró Dénes Kaposfő, Szarka Benedek Simonfa, Horváth János Kiskeresztur, Strigán Ferenc Juta, Gelencsér József Csombárd, Szabó József Csombárd. Sándor Lajos Pusztakovácsi, Jani Lajos Nemeskisfalud, Virzsalek István Keleviz, Fel- lai János Boronka, Gelencsér János Gige, Kocsis Mihály Kaposhomok, Papp László Zi- mány, Szíjártó Ferenc Zi- mány, Szíjártó Kálmán B. ZiA balalonőszöÉk példája lelkesítse megyénk dolgozó parasztjait a Balatonőszöd dolgozó parasztjai már évek óta szorgalmasan dolgoznak, pontosan teljesítik állam iránti kötelezettségeiket, s ezzel nemcsak azt biztosítják, hogy községük élenjáró legyen, hanem nagymértékben hozzájárulnak járásuk első helyezéséhez is. Most a nyári mezőgazdasági munkákban is megtartották élenjáró szerepüket és nem feledkeztek meg a pontos adófizetésről sem. Augusztus 27-re háromnegyedévi adójukat 102 százalékra teljesítették. A gazdák nagyrésze pontos adófizető, s így nehéz lenne felsorolni azok nevét, akik élenjárnak. Közülük mégis ki kell emelni néhányat, mint például Varga József, Nagy P. Lajos, özv. Finta Jánosné és idős Sövény Ferenc dolgozó parasztot, akik az alkotmányünnep tiszteletére már egészévi adójukat rendezték. Dicséretet érdemelnek a község dolgozó parasztjai azért is, hogy a gabonabetakarítás mellett gondoltak a jövő évi termés biztosítására is és a tarlóhántást 100, a másodvetést 250 százalékra elvégezték. Megkezdték a trágyázást is, ebben 60 százaléknál tartanak. 7Z6Z6/V// Cő-Oy CZ6 r'SENDES AUGUSZTUSI ES- ^ TE VOLT: szelíd szellő simogatta a balatonendrédi házak fehér arcát. Az utca sötétjét tovaűzte a villanylámpák szikrázó fénye. A földművesszövetkezeti bolt tüzes szemekkel tekintett az utcán csoportokba verődött emberekre. Bent a boltban szinte egymás hátán volt a sok vásárló. Farkas György is ide tartott — kocsikenőcsért. Az ütkanyarnál azonban hirtelen megállt, s bozontos szemöldökét összeráncolva, tűnődött egy pillanatig. — Ej, de sokan vannak a boltnál — fordult meg benne a gondolat — akkor előbb benézek a tsz-hez. Sapkáját hátratolta deres üstökén s nagyokat szippantva a nyár esti levegőből, más irányba vette útját. Komótos léptekkel mérte az utat a Kossuth tsz portája felé. Közbe-közbe idegesen belemarkolt kuszáit bajuszába, mintha csak azt okolta volna azért, hogy nem tudja kitalálni, miként is mondja el szándékát a tsz-ben. — Most aztán végleg fölmondok a réginek — latolgatta — újat kezdek. Magam győződtem meg... nem beszélt rá senki.... aláírom — erősödött meg elhatározása, s egyre szaporábbra vette a lépést. Úgy érezte, jobb lenne mielőbb túl lenni a dolgon. —- Csak nehogy visszautasítsanak... Jaj, de hagy szégyen volna — döbbent meg egy pillanatra ettől a gondolattól, de aztán így vigasztalta magát: — Hiszen szíwel-lélekkel jövök a közösbe... csak befogadnak. Már éppen a szavakat próbálta összeszedni, de amint felnézett, a lélek- zete is elakadt, hogy a tsz-iroda sötét ablakkal, zárt ajtóval mered feléje. Nem akart hinni a szemének. Még ötször is lenyomta az ajtó kilincsét. Mintha csak azt súgta volna valaki a fülébe: ne fordulj vissza, mert megbánod. — Dehát, hogyan menjek be, ha egyszer zárva az ajtó? Mégis csak vissza kell fordulni. Hazafelé úgy elmerült gondolataiban, hogy amint egyszer zsebkendője után akart nyúlni, akkor vette észre kezében a kenőcsös papírt, de arra hirtelen nem is emlékezett, hogy miként került be a boltba' és hogyan jött ki onnan. ]y[IG a SZŐLŐHEGY FELÉ a másfélkilométernyi utat megtette hazáig, sokféleképp meg- hányta-vetette fejében a dolgot. — Hisz tegnap beszéltein a tsz- elnökkel1 meg a párttitkárral — villant fel benne — és azt mondták, ma este várnak. . . Talán meggondolták. . . nem kellek közéjük. Hát könyörögni nem fogok. Megéltem én eddig is, most is megvan a kenyerem...- tájukra sem nézek többet... jobb is, hogy nem találtam őket ott az irodánál. Bár egy lépést se tettem volna... Az igenésa nem viaskodott benne egész úton, amíg a sötét partok közt botorkált a hegy felé. A pontos dátumra nem emlékezett, csak annyira, hogy valamikor a nyár elején, a répaegyelés idején vetődött fel benne először a közös gazdálkodás gondolata. Mert úgy fordult, hogy a veje, Kiss István, aki tsz-tag már évek óta; tavasz végén kórházba került, a felesége meg a kisgyerek miatt nem tudott menni a közösbe dolgozni. A terület viszont ki volt mérve nekik, úgy mint a tsz többi tagjának. Farkas György amint egyízben kocsival a mezőn járt, meglátta a tsz nagy kukorica-, cukorrépa- és burgonyatábláját, amelyen már csak vejének a parcellája volt kapálatlan. Ekkor valami különös érzés csapott belé, megrántotta a gyeplőt és hazanyargalt, aztán egy kis idő múlva családjával együtt tért vissza a tsz földjére. — Nem csúfíthatja ezt a szép nagy táblát az én vöm kapálatlan parcellája — mondta ekkor a feleségének. — A vöm érdekében tesszük amit teszünk a tsz földjén. Kapálás közben sokszor fel-felegyenesedett s mohó tekintettel szemlélte a szép nagy tábla kukoricát. Azóta már többször bejárta a tsz határát, s mindjobban elismerte, amit a tsz-tagok mondtak: a kukorica megadja a 30 mázsás termést. Amikor meg a vejének a 730 kg kenyérgabona, a 165 kiló árpa, a 46 kiló vöröshagyma és a 6 kiló mák előleget vitte haza a tsz-ből saját kocsiján, jóleső érzéssel hallgatta a tsz-tagok dicsekvését: a búza közel 8, a tavasziárpa pedig 14 mázsát termett holdanként a közösben, 2—3 mázsával többet, mint az egyéni parcellákon. Úgy érezte, mintha csak a saját eredményeiről beszéltek volna. Ezután említette először a családban, hogy be kellene lépni a tsz-be. Azóta a faluban már többen is kopogtattak a tsz ajtaján, mint például Szabó József, Lép Mihály. — De hát még ezek sem léptek be, én is várok — futott át agyán. — Jobb az ilyent nem elhamarkodni. — Már próbálta elhessegetni a belépés gondolatát, s a saját kis gazdaságának problémája, a tehénvétel foglalkoztatta. — De miből? — kérdezte magától. — Az idei jövedelemből nem jut tehénre. A vöm a tavasszal már tud venni, mert a hízók árából futja neki. Meg aztán közel 2 ezer forint pénzelőleget is kapott — tért vissza gondolatban újra a tsz-hez. Aztán úgy vélte, mégis alszik rá egyet. ^MINT OTTHON BENYITOTT a szobába, meglepődve látta, hogy ott ül előtte Peiler Zoltán, a tsz agronómusa. Erőltetett mosollyal nyújtott kezet a vendégnek, s egy makacs gondolat ragadta el: — Nem szólok neki egy szót sem arról, hogy ott jártam a tsz-néL —< Hát, György bátyám — kezdte az agronómus — avégett jöttem, amit a minap említett, amikor ott járt nálunk. Hát döntött-e már? — Azt hiszem, még egy napot várok vele — vetette oda kurtán a választ. — De hiszen szívesen várja már a tagság — mondta kedvesen Peiler — kell nekünk az ilyen becsületes ember, mint maga. — Szívesen várnak rám. . . — markolt belé a szó. S aztán kérdőn körülnézett a család között. Biztató tekintetek szegődtek rá. — Hát jó... akkor szeptember elsejétől már a közösben dolgozunk. — Okosan teszi, Gyuri bácsi — szorított vele kezet az agronómus és mosolyogva tette hozzá: — De addig is már a mi nagy közös családunk tagjainak tekintjük magukat. Szűcs Ferenc
