Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 augusztus 1. HÍREK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL MONTEVIDEO (TASZSZ). Július 30-án az uruguay-i textilmunkások 24 órás általános sztrájkba léptek. A sajtó jelentései szerint a sztrájkban kb. 10—15 ezer munkás vesz részt. PEKING (TASZSZ). A »Nippon Times« című lap július 25-i számában megállapítja: az összes vezető ja­pán lapok egyhangúan követelik, hogy a japán kormány változtas­sa meg külpolitikáját, majd a kö­vetkezőket írja: »E lapok cikkei egész Japán közvéleményét tük­rözik. Szorosabb kapcsolat létesí­tését követelik Kínával és a Szov­jetunióval.« A lap a továbbiakban megállapítja, hogy a nyugati gyarmatosító hatalmak »elvesz­tették tekintélyüket Ázsiában.« LONDON (TASZSZ). Guy Eden, a »Truth« című jobboldali angol hetilap politikai szemleírója a szovjet jegyzékkel foglalkozik. »A parlamentnek azok a tagjai — írja —, akik nemrég találkoztak az angol nép egyvalamit nem bo­csát meg: hogy diplomáciai meg­fontolásokból vagy pedig egysze­rűen azért, mert a szovjet kor­mánytól indul ki, elvessék a szov­jet javaslatot.« BERN (MTI). Az összes svájci lapok nagy tudósításokban számolnak be azokról a gazdasági megkülön­böztető intézkedésekről, amelyek­kel az Eisenhower-kormány min­denekelőtt Svájcot sújtotta. Az elmúlt napokban ugyanis az ame­rikai kormány intézkedésével 50 százalékkal emelte az órák beho­zatali vámját. A washingtoni döntések — hangoztatja a »La Suisse« — súlyos következményei lesznek nemzetgazdaságunkra. . s Eisenhower ezzel a tettével aggo­dalmat keltett, mert ezen keresz­tül megmutatja, hogy amikor sa­ját érdekei úgy kívánják, meny­nyire figyelmen kívül hagyja más országok érdekeit. Sajnos, meg kell állapítani, hogy Svájc bizal­ma az Egyesült Államok irányá­ban nagy mértékben megingott. Eisenhower döntését a »De Voltksrant« című amszterdami lap is kommentálja. Aggódva veti fel: »Tegnap Svájcra került sor, holnap talán Hollandiára. ... Az elnök képtelen elhatározása, hogy emeli a behozatali vámokat, a kétkedés magvait hintette el a szabad nemzetközi kereskedelem híveiben. Az elnök lépése megin­gatta az európai országoknak a szabad amerikai kereskedelembe vetett bizalmát.« BERLIN (ADN). Otto Grotewohl, a Né­met Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke csütörtökön be­mutatkozó látogatáson fogadta G. M. Puskint, a Szovjetuniónak a Né­met Demokratikus Köztársaságba újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Pa­ul Scholz miniszterelnökhelyettes, mező- és erdőgazdasági miniszter pénteken fogadta bemutatkozó lá­togatáson G. M. Puskin nagykö­vetet. A nagykövet ugyanezen a napon látogatást tett Loch minisz­terelnökhelyettes pénzügyminisz­ternél. választóikkal, elmondták, hogy AZ ELLENSÉG KEZE A tapnócai állami gazdaság egyik egységében, Ferenctelepen, végefelé közeledik az árpa aratása. Délfelé jár, Jankel József kombájnvezető örömmel gondol arra, hogy délután már 200 holdnyi érett búzatáblán halad jól karbantartott gépével. Ez­zel a versenyben ismét előbbre kerül, folyamatos munkája révén többet keres, na meg az ország népe is ha­marabb! jut az új búzából készült fi­nomliszthez, kenyérhez. Itt tartott gondolataiban, amikor a fordulóban megállítja Asztalos Vilmos brigádve­zető: — Ha készen vagy, átmész Tarnó- cára a rozsot vágni! A kombájnvezető elképed, majd fokozatosan elvörösödik (ez nála a legnagyobb felindulás jele), aztán dü­hösen kifakad: —• De hisz itt érett a Búza! Miért menjek át? A rozsba még nem tu­dok bemenni, hisz a talaj se jó, a növény se ért be?! A brigádvezető maga is hasonlóan vélekedik, de nem szól semmit. A kimelegedett kombájnvezető egyre dühösebb, mert eszébe jut, hogy leg­féltettebb kincse, a gép a rossz utak miatt alig tudott a távoli telepre el­jutni. Ki is mondja, amit gondol: — Tudja az, aki ezt mondta ne­ked, hogy a gép most az úton ösz- szetörhet? Te magad láttad, milyen nehéz volt idejutni ... A rossz úton még úgyis vissza kell jönni . . . Ki­fizetődik ez az államnak?! — Egyre több érvet talál, de a brigádvezető megvonja vállát — mint aki semmit sem tehet — és nem szól. Erre Jan­kel elvtárs elindítja a masinát, amely ugyanolyan szörnyet búg most, mint amilyen düh feszíti belül vezetőjét. Délután aztán elindul visszafelé. Hátul a levágott árpaföld, a szalma­csomókkal, mellette a hatalmas aranyló búzátenger, előtte a rossz út, amelyen olyan óvatosan halad, mint­ha saját maga kincseit hordaná. Egy­szer azonban a gép megáll — »leül« — ahogyan a kombájnosok mondják maguk között. A vezető leállítja a gépet, Villámgyorsan lehajol és meg­néz valamit, azután falfehéren fel­emelkedik, belefenyeget a levegőbe és egy nevet mormol. Egy ember ne­vét, akinek a gép törését köszönheti. Egy emberét, aki másnak is, az ál­lamnak is nagy károkat okozott ve­zetői működése alatt. A gépek ellensége Két gép törött el az úton, két na­pig javították őket. Ezután a gazda­ság négy kombájnja kiállt a rozs szélére, hogy arasson, de négy napig mind a négy gép állt. Nem bírták vágni a nagyranőtt növényt, a fel­ózott föld sem bírta el a gépeket. Az az ember — most már megírjuk á nevét — Nagy János főagronómus, nemcsak a kombájnokkal bánik így el. Köztudomású, hogy a legszíveseb­ben nem is dolgoztatna gépekkel. Egyszer kijelentette: »csak lófogat­tal végzett munkáért vállal felelős­séget«. Sikerült elérnie, hogy a bur­gonyavetés jórészét kézzel végezték, annak ellenére, hogy négy szovjet burgonyaültető gépe volt a gazda­ságnak. Beszélik, hogy egyszer, ami­kor a gépeken dolgozók el voltak maradva és felajánlást tettek a terv teljesítésére, gúnyosan elmosolyodott és azt mondta: »Nem végeztek még karácsonykor sem«. A kombájnról annyi a véleménye, hogy hullik utá­na a szem. Annak ellenére, hogy a környék dolgozó parasztjai is meg­győződtek ennek az ellenkezőjéről. Tervszerű zűrzavar Az aratás első napjaiban már kész volt a menetirányterv. A gazdaság vezetősége, a brigádvezetők meg­egyeztek abban, hogy az aratással együtt folyamatosan azonnal szánta­nak, hordanak, csépelnek. Szombaton este megbeszélték a helyzetet, a kö­vetkező heti feladatokat. Hétfőn reg­gel, mindenki legnagyobb megdöb­benésére, Nagy felrúgta a menet­irány tervet^amelynek kialakításában ő maga is résztvett. Ugyanúgy tör­tént az egyik cséplőgéppel. Előre ki­jelölték helyét az egyik tábla szélén. A rendelkezést megváltoztatta. Es mi történt? A gép a halastó mellett szépen elsüllyedt a puha talajban. Hosszú ideig tartott, míg kihúzták onnan. Megtette azt is, hogy nagy ku­koricába állította be a lókapákat, ahol azok nem tudtak dolgozni. Mi­kor felhívják figyelmét intézkedései megváltoztatására, azt sosem fogadja el. Ilyenkor azt mondja: »Jó, tegyé­tek ezt, vagy amazt. Én nem válla­lom a felelősséget.« De hát, hogy is vállalhatna valaki felelősséget, ha nem tudja, mit akar csinálni?! Ne tudja előre, hogy hol­nap ő maga mit csinál; hogyan tud­ja, hogy másokkal mit fog végeztet­ni!? Egyik este megígérte az igazga­tónak, hogy másnap korán kimegy a földre, ő igazítja el az aratókat. Es azon a bizonyos reggelen, ha az igaz­gató nem ment volna ki, senki nem osztotta volna be az aratók nagy csapatait. Nem szereti a tudományos módsze­reket, az újat. A gazdaságnak miatta még ma sincs takarmányforgója és nem enged siló-kukoricát vetni. A növénytermesztés ezért nem is segíti a gazdaság fejlődő állatállományát. Erre ő nem is gondolt soha. Egyszer azt tanácsolta, hogy a baromfiakat vágják le, szüntessék be a tenyész­tést. A tervhez szükséges tojásokat a piacon szerezzék be. Szerencse, hogy ezt az »ötletet« nem valósították meg. Ugyanezen a farmon most na­ponta kétszáz tojást tojnak a szép fe­hér baromfiak. Az ember: semmi Ökölbe szorul a kéz attól, amit elmondanak itt a dolgozók. Mintha nem 1954-et, hanem 1944-et írnánk. Megjelenik a föld szélén a hintó és a főagronómus odainti magához, akivel beszélni akar. Ha a helytelen bérfi­zetésért valaki reklamál, úgy vála­szol: »ha nem elég, elmehettek!« Hogy hatalmát fitogtassa, szereti bi­zonytalanságban tartani az embere­ket. A kombájnosok árpát csépeltek. Nagy János nem engedte lemérni a csépelt mennyiséget, így a dolgozók nem voltak tisztában fizetésükkel, teljesítményeikkel. A cséplőgépeknél az országos normamegállapítások sem jók neki. Egy nap alatt kétszer vett fel normát az egyik gépnél, mert sokalta, amit a dolgozók kerestek. Egyszer bolhói dolgozókat szerződ­tettek. Vezetőjüket magához hívatta, még börtönnel is fenyegette. Mikor Györék Mihály elment, feleútról új« ra visszahivatta. Bolhói dolgozók az­óta nem járnak ide dolgozni, pedig ugyancsak szükség volna rájuk. Ugyanezt mondják a heresznyeiek is: amíg Nagy János van ott, addig nem megyünk oda.« Faluhelyen mindenütt szokás, hogy a tarlóba beengedik a disznókat. Ez­zel a hízók táplálékát változatosabbá teszik, a földet is trágyázzák. A fő­agronómus »úrnak« ez sem tetszik. A gazdaság dolgozóinak háztáji állatait lezavartatta a földekről az igazgató engedélye ellenére. Furcsa dolgokat mondanak erköl­cséről. Úgy látszik, még jól emlék­szik az »urak« régi módszereire, »jogaira«. Amíg a férfiak kint dol­goznak a földeken, ő a gazdaság különböző pontjain teszi —< tenné — a szépet a nőknek. Az italt egyálta­lán nem veti meg. Éppen ellenkező­leg, sokszor látják a kocsmában és ilyenkor nem a legudvariasabb. Ezen a nyáron néhány fiatal egye­temista jött dolgozni a gazdaságba. A jövő reménységei, az új agronó- musok hiába várták, hogy beavassa őket a gazdaság vezetésébe, hiába várták gyakorlati tapasztalatait. El­lenben, ha valami javaslatot tettek, vagy kisebb hibákat észrevették, fölényesen letorkolta őket, mondván: »ne tanítsatok ti engem, én 25 éve csinálom ezt«. Ö maga nem nagyon szeret dol­gozni. Meg kell nézni háztáji földjeit. A leggazosabbak az egész határban, és még ezeket is a gazdaság dolgo­zóival műveltetné meg, ha azok vál­lalnák. Társadalmi munkát nem is­mer. Egyik vasárnap 25-en mentek herét kaszálni. Nagy János termé­szetesen otthon maradt, hanem este azért a kocsmaajtóban odaszólt a hazaérkező párttitkárnak: »na, mit értetek az egésszel? 20 hold fenét sem számít!« Mi van az álarc mögött? Ha beszél vele valaki a megyétől, a legmázasabb, legudvariasabb és minden szava az, hogy a gazdaság ügyeit mennyire a szívén viseli. Őrá találóan illik József Attila néhány sora a semmittevő úrról: „Szívére veszi sorsunk . . . . . . vállára venni nem bolond'*. • Ki is ez az ember? Ezen a környé­ken mindenki ismeri: hisz vándorolt eleget, volt elég foglalkozása. A fel- szabadulás előtt gazdatiszt, több ura­dalomban, ezután magtáros, majd kocsmáros lett. Hogy hogyan került a gazdaság ilyen funkciójába, azt nem tudjuk. De hogy képzettsége er­re nem jogosítja fel, az bizonyos. Az­előtt végzett valami 2 éves mezőgaz­dasági iskolát, amit régen elfelejtett. Ma pedig egy 6500 holdas gazdaság éién pöffeszkedik, adja a szakértőt. Az új gazdasági módszereket nem is­meri, nem tanul, nem tervez, nin­csenek elképzelései, álmai a gazda­ság jövőjéről. Valami kis önkritikája azért van, mert tavaly nyáron beadta lemon­dását azzal, hogy nem képes ilyen nagy gazdaságot vezetni. Az ügy azonban hamarosan elaludt. Hogy ki­nek az »érdeme«, nem tudni! Most azonban új fordulat állt be. Újra lemondott, itt akarja hagyni a legnagyobb munka közben, az összes általa okozott hibával a gazdaságot. Ez eddig helyén is volna! Igen ám, de a nép tudja, hogy mi van emö- gött! Földjét is eladta és a pénzből kocsmát akar nyitni. Innen a nagy igyekezet! A .dolgok ilyen állásánál nem is tehetünk egyebet: kössünk útilaput talpa alá, de oda menjen, ahova a tarnócai gazdaság dolgozói szeret­nék — és ahová való! Csákvári János. MOZDONYVEZETŐKÉPZŐ ISKOLA írta: Leonyid Volgin Festői környezetben, zölddel befutatott házikók közül emelke­dik a magasba a kievi hároméves mozdonyvezetőképző iskola fehér épülete. A fenti iskolán kívül még 36 működik a Szovjetunió­ban, amelyekben gőz, Diesel- és villanymozdonyvezetőket képez­nek ki. Az iskola tanterve három rész­ből áll: 1.) a 793 órás általános műveltségi oktatásból; 2.) a 4Ű5 órás általános műszaki képzésből; 3.) az 1210 órás szakmai képzés­ből. A tanulók a lakatos mester­séget, a mozdony vezetés-, javítás- és kiszolgálás tudományát 3648 óra alatt sajátítják el. A tanulók­nak télen 2 hét, nyáron pedig 1 hónap szünidejük van. A tanulás utolsó szakaszában egy hónapot, mint segédmozdony­vezető még a mozdonyon dolgoz­nak, majd egy vizsgautat tesz­nek meg és visszatérnek az isko­lába, ahol már csak a befejező elméleti oktatás folyik. Ennek vé­geztével mozdonyvezetői állam­vizsgát tesznek. A hallgatók a ta­nulmányi eredménytől függően különböző rangot kapnak. A kievi mozdonyvezetőképző iskolában 360 hallgató tanul. Min­den évben 120 új tanulót vesznek fel. Az iskolába 23-tól 25 éves ko­rig a Szovjetunió minden polgára kérheti felvételét. A. hallgatók teljesen az állam költségén élnek. Diákszálláson laknak, három- évenként téli, évenként pedig Az iskola „szemléltető eszkö­zökkel“ is rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgatók a mozdonyokat és a fűtőházak munkáját a „természetben“ is ta­nulmányozhassák. A szemléltető eszközökhöz tartoznak az „igazi“ mozdonyok, amelyek az iskola udvarán állnak, valamint a kom­presszorállomás, a 2 fékkipró­báló pad és az 5 Önműködő fék- berendezés. A tanműhelyben ezenkívül fúrógépek, menetvágó esztergák, elektropneumatikus ka­lapácsok és egyéb gépek működ­nek. A tanulók az első évben elmé­leti oktatást kapnak és kizárólag az iskola falai között /'tanulmá­nyozzák a lakatosmunkát. A hat­hetes fűtőházi termelési gyakor­laton, a mozdony javítását tanul­ják meg. A év végén a hallgatók a vizsgamunka elkészítése után negyedik vagy ötödik kategóriájú szerszámlakatosi minősítést kap­nak. A hallgatók a következő két évben az elméleti oktatás mellett már a fűtőházakban végeznek gyakorlatokat. Brigádokat alakí­tanak és 8 hétig mozdonyjavítási munkálatokat végeznek. Ezután a fűtőházban mozdonyjavító laka­tos-vizsgát tesznek. A következő hónapban moz­donyra kerülnek, ahol mint moz­donyvezető-gyakornokok dolgoz­nak. Ezután újból vizsgáznak és ll hónapon keresztül legalább 25.000 kilométert tesznek meg, mint segédmozdonyvezetők. nyári ruha jár nekik, természete­sen fehérneművel, zoknival, cipő­vel együtt. A tanulók a fentieken kívül ösztöndíjban is részesülnek. Az iskola még a fűtőházi gyakorla­tok ideje alatt is fedezi a hallga­tók költségeit. De, amikor már mint segédmozdonyvezetők dol­goznak, ösztöndíj helyett rendes fizetést kapnak. A mozdonyvezetőképző iskola hallgatói mindazokat a jogokat élvezhetik, amelyeket a többi vas­utasok részére biztosítanak. Az iskolában a jó tanulás és a kelle­mes, kultúrált pihenés minden előfeltételét megteremtették. A hallgatók az iskola elvégzése után egy hónap szabadságot kapnak, majd a különböző fűtőházakba irányítják őket. A fiatal moz­donyvezetőknek új munkahelyü­kön lakást biztosítanak. A költöz­ködésnél a következő havi fizeté­süktől függően, segélyt kapnak. Családtagjaik kisebb segélyben részesülnek. A mozdonyvezetőképzö iskola hatalmas távlatokat nyit meg a munka további fellendítése és a szakemberek oktatása előtt. Az iskola végzett hallgatói jelenleg mint főmozdonyvazeiők, mozdony­vezető-instruktorok, vasúti me­netirányítók dolgoznak és főisko­lákon tanulnak. A képen: a délnyugati vasútvo­nal mozdonyvezetőképző iskolája. Vaszilij Szemenyíj és Nyikolaj Kaluzsszkih tanulók egy moz­donykazán modelljénél. (Foto M.: Czerszkij.)-Elutazott Moszkvából Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere (TASZSZ). Július 30-án elindult Moszkvából Pekingbe Csou En- laj, a Kínai Népköztársaság mi­niszterelnöke és külügyminiszte­re. A repülőtéren Csou En-laj és kísérete búcsúztatására megjelent V. M. Molotov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának '] elnökhelyette­se, külügyminiszter, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszter­helyettese, P. F. Jugyin, a Szov­jetunió rendkívüli és meghatal­mazott pekingi nagykövete. Csou En-laj kísérete búcsúztatására megjelent Fám Van Dong, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese. Fogadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszk­vai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Fám Van Dong, a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ság Moszkában tartózkodó minisz­terelnökhelyettese és külügymi­nisztere tiszteletére fogadást ren­dezett. A fogadáson résztvett: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, V.; A. Malisev, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik, M. Z. Szaburov, va­lamint a szovjet közélet számos képviselője, a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának felelős munkatársai, a szovjet kormány és kultúra képviselői, szovjet és külföldi újságírók, valamint a diplomáciai testület számos tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom