Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

Vasárnap, 1954 július 11. SOMOGYI NÉPLAP 7 „A negyedik negyedévben már csak terven felül termelünk“ A csombárdi baromfikeltető ál­lomás dolgozói a kongresszusi Versenyben kiváló eredményeket értek el. Az országos értékelés szerint baromfitelepünk tojáster­melésben az első helyre került. Féléves tervünket is jó eredmény­nyel fejeztük be. Tojástermelési versenyünk eredménye: 53.007 da­rab tojást termeltünk az első fél­évben terven felül, vagyis 170 ezer darab helyett 223.007 darabot, ez 131 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Államunknak az első félévben 59.180 darab tojást ad­tunk be terven felül, ezenkívül .még két gazdaságunkat, illetve két állami gazdaságot segítet­tünk 21.440 darab tojás be­adásával, hogy tervüket azok is teljesíthes­sék. Az utánpótlás nevelése is eredményekkel jár. Már hírt ad-* tunk arról, hogy csirkenevelésünk elhullása 1 százalék. Kacsanevelés­nél kéthetes korig 5 százalék volt az elhullás, s a 4 hetes kiskacsák súlya 90—100 dkg, Keltetési ter­vünket részben egész évre már az első félévben teljesítettük. Kacsa­keltetésünket az első félévben 112 százalékra, csibekeltetési éves tervünket az első félévben 75 szá­zalékra teljesítettük. Augusztus 20-ra terveztük keltetési tervünk teljesítését, s e helyett augusztus 1-re akarjuk már évi tervünket teljesíteni. Az eredmények megmutat­koznak a dolgozók kereseté­ben is. Dobos Istvánné eredményes csibe­nevelőnk 1760 forintot, kacsaneve­lőink átlag 1360 forintot, barom- figondozóink magas tojáshozam eredményeik alapján átlag 1210 forintot és keltetőmunkásaink eb­ben a hónapban átlag 2l50 forin­tot kerestek. Dolgozóink elégedet­tek, mert látják, hogy népünk és államunk megbecsüli őket és munkájuk gyümölcse, a jó fizetés sem marad el. Amikor a III. kon­gresszus tiszteletére indított mun­kaversenyben országos viszonylat­ban az elsők közé kerültünk, a miniszter elvtárs legjobb dolgo­zóinkat, köztük Horváth József brigádvezetőt 1000 forint pénzju­talomban részesítette. Nem volt egyetlen olyan dolgozónk sem, aki kitüntetésben, elismerésben ne ré­szesült volna. Erre valamennyien büszkék vagyunk, s megfogadtuk, hogy a harmadik negyedév végére éves tervünket teljesítjük és a negyedik negyedévben csupán terven felül termelünk. Dolgozóink önkéntesen vállal­ták, hogy felváltva résztvesznek az aratásban is éppenúgy, ahogy segítettek a növényápolási mun­kákban is. Magas tervteljesítéséért meg kell említeni Lukács Magdát, aki a rábízott 540 darab tojóval a 35.460 darab tojás helyett 56.103 darabot termelt, így csak ő egye­dül 20.643 darab tojást termelt terven felül. Tyúkonkénti átlag­hozama már az első félév végén 104 darab volt. De jó munkát vég­zett Ivánczai Mária és Farkas Er­zsi is. Kitűnő kacsanevelőnk: Ma­gyar Jolán. Hegedűs József, telepvezető. A NÉP IGAZ FIAI A JÁRÁSI párt-végrehajtóbizott­ság ülése végefelé járt. Elhangzottak a hozzászólások, javaslatok, amelyek az aratás feladatait tűzték ki a kom­munisták számára, s a járási titkár már felemelkedett, hogy választ ad­jon a felszólalásokra. Ekkor történt valami, ami mélyen megragadott mindenkit és amit talán soha senki sem feled el­Felállt egy kedves, mosolygósarcú ■asszony, akin látszott, hogy nem a szavak mestere, de most nem mo­solygott. Öröm ült az arcára, ami­kor arról beszélt, hogy a péterliidai terrflclöszövetkezetnek ilyen jó ter­mése még sohasem ígérkezett, mint most. Am a hibák mellett azzal is meg kell küzdeniük, hogy kevés a. munkáskéz. Sokáig nem tudtak mit ■csinálni, s a gaz egyre nőtt a föld­jeiken. Egy napon azután kedves fiúk jelentek meg náluk, a határőrök, kiket az egész falu szeret. Kapát kér­tek és máris mentek a földre dol­gozni- Sokat jelentett munkájuk, de még többet az, hogy a termelőszövet­kezet tagjai példájukon úgy felbuz­dultak, hogy két nap alatt befejezték a nagy munkát. A daloskedvű fiúk, a határőrök azzal búcsúztak el, hogy elvárják a tsz-től fizetségül, hogy aratáskor is meghívják őket dolgoz­ni. EDDIG tartott a felszólalás, a párt- titkárnő már régen ült, s a teremre csend borult. A férfiak maguk elé meredtek, a nők szemében öröm csil­logott, vagy könnycseppek ültek. Senki sem ismerte közülük a kis őrs lakóit, nem tudták, hogy Nagy Pé­ter, vagy Kis Pál-e a határőrök ne­ve, nyolcán voltak-e vagy tizen, csak a férfiak tudták hogy mit jelent a határőrszolgálat mellett dolgozni is, csak ők tudták felmérni, hogy mi­lyen nagyszerű áldozat volt a fiúktól e tett. A nők nem ismerték a szolgá­lat szabályait és nehézségeit, de fiaikra gondoltak, s arra, hogy azok­ból is ilyen nagyszerű embereket fog­nak nevelni- A titkár elvtárs az Örs parancsnokára gondolt, a párt ne­veltjére, aki így bizonyítja be a had­sereg és a nép eggyéforrottságát. Az ülés gyorsan végétért, de az öröm minden elvtárs arcát és szívét még sokáig melegítette és melegíteni fogja. DRÁGA ELVTÁRSAK! Határőrök! Bárkik vagytok, bármi a nevetek, köszönjük nektek, hogy parancs nél­kül is tudtátok kötelességteket. Az ai néhány párttag, a nép fiaiból kike­rült vezető és dolgozó paraszt is­meri csak ezt a tettet, aki hallgatta a felszólalást, vagy együtt dolgozott vetetek. De elmondja mindenkinek, akivel csak találkozik, hogy az igazi haza igaz fiai vagytok. CSÁKVARI JANOS­A kis papírgyűjtő \ minap délután alighogy elhagytam az üzemet, el­eredt az eső. Sebaj — gondoltam — úgyis sietek haza, meg kell ke­resnem egy régebbi újságcikket. Szükségem lesz rá a szombati konferencián. Otthon felforgattam az egész lakást, de a keresett pél­dányt sehol sem találtam. Nagy siettemben és mindjobban fokozó­dó türelmetlenségemben alig vá­laszoltam feleségem szapora kér­déseire, aki nem tudta elképzelni, mi bajom van és aggódva kutatta lázas sietségem okát. Egyedül Jutka, a kislányom maradt mind­végig nyugodt. * Tágra nyitotta nagy kék szemét és figyelmesen kísérte tekintetével mozdulatai­mat. Most az egyszer hallatlan nyugalmával keltette fel figyelme­met. Megszokott helyén, a szoba sarkában ült és körülötte — óh, uramisten — minden eddiginél nagyobb papírhalmaz. Persze, most is papírbabáinak és papírból készített babaruháinak kivágásá­val volt elfoglalva. — Mit csinálsz, Jutka? — kér­deztem tőle teljesen feleslegesen. — Látod apu! — szólt az ő szo­kott stílusában. — Keresek egy újságot, nem se­gítenél? — kértem őt. Elmagyaráztam neki, s miután kicsit töprengett, a visszaemléke­zés hatása alatt mosolyogva kezd­te: — Oh, az már nincs meg, apu­ka! Azt én eljátszottam — mond­ta s nézett rám ragyogó kék sze­mével, miközben aranyszőke für­tös hajának egy tincsét ujjára csa­vargatva igyekezett bűntudatát leplezni. Mérgemben válaszolni sem tudtam, hisz ez már tűrhetet­len, előfizetője vagyok minden na­pi, heti és havi lapnak. De min­den hiába, Jutka szenvedélye már több mint egy éve tárt.-Jutkának papír kell és papír! Szótlanul sar- konfordultam és kimentem a szo­bából, úgysem tehetek semmit. Holnap kölcsönkérem az újságot Kolozsi könyvelőtől, ő említette, hogy megvan neki. Két nap múlva jutott csak eszembe, s akkor el­kértem tőle, viszonzásul régi fo­lyóirataimból kért kölcsön, amit én megígértem, hiszen ezeket a folyóiratokat elzártam az előszo­baszekrény fiókjába. Zsebembe nyúltam a fiók kulcsaiért, és meg- j hűlt bennem a vér. . . Csak nem felejtettem otthon őket? ! \ lig vártam a munkaidő vé- gét, futva indultam haza, ahogy beléptem, láttam, Jutka megszokott helyén ült a szobában és játszott. De nicsak, mi történt ezzel a gyerekkel, építőkockákkal játszott. Szeretettel megsimogat­tam buksi fejét és homlokon csó­koltam és aztán mint akinek legh nagyobb rendben a szénája, in­dultam a szekrény felé. Feltárom az ajtót — és a szekrény üres! Azt hittem, menten megüt a guta, dühtől fuldokolva roskadtam egy fotelbe és Jutkára néztem. Megér­tette kérdezés nélkül is, hogy válaszra várok. — Apuka — kezdte és mellém telepedett — nincsenek már itt az újságok. — És hol vannak? — Odaadtam Katinak. — Micsoda? . . . még hogy oda­adtad? És ki az a Kati? —* kérdez­tem most már kiabálva. —1 Tudod, ő iskolába jár. Ősszel, mikor én elsőbe megyek, ő már a másodikba. . . — És ezért adtad neki az újsá­gokat? :— Nemcsak ezért — szipogott Jutka, éktelen haragomat látva. — Hanem? Nem bírta tovább. Eltörött a mécses. Átfogta a karomat és han­gosan felsírt, aztán pillanatok múlva csak úgy rázta a zokogás. Megesett rajta a szívem. Újság ide, újság oda — mégsem hagyom, hogy egyetlen gyermekem agyon­sírja magát. — No, jól van — babusgattam, — jól van, csak nyugodj meg. De azért mégis csak kíváncsi voltam, hova tűnt az a sok papír. Erre a kérdésre azonban Katitól kaptam választ, aki ebben a pilla­natban belépett a szobába. — Miért sírsz? —- szaladt Jut- I kához, amint megpillantotta. — A pa-a-pí-ír! -p- zokogta gyermekem. — A papír miatt? Hahaha! Ezért sírsz, te kis butus! Hát ezért ne sírj! Inkább örülj neki, mert amiért a sok újságot bevit- tük az iskolába, a mi csapatunk lett az első az úttörők között a pa- pírgyüjtési versenyben. Egyszerre megértettem mindent. Hát ezért nem vág már az én kis­lányom papírbabábart és papírru­hákat?! Ezért szűnt meg az a le­hetetlen állapot, hogy esténként, ha hazajövök, bokáig kell járnom a papírhulladék halmazában. Nem is tudtam hirtelen, mit mondjak. — És — kérdeztem aztán — mit csinálnak az úttörőknél abból a sok papírból? Kati válaszolt. — Amit mi gyűjtünk, abból ir­kát meg könyvet. Oh, én, én! . . . És még hara­gudtam az én kis Jutkámra. Hi­szen azokat az újságcikkeket^ ha szükségem lesz rájuk, megtalálha­tom az üzemi könyvtárban is. T\e nem szóltam egy szót sem. Letöröltem Jutka ar­cáról a könnyeket, nagyon büszkén megsimogattam kedves, okos kis fejecskéjét. Károlyi István JtífLck DCapűwdvmL A könyvek, a tudás forrásai egy­re nagyobb számban jutnak el dol­gozóinkhoz. Kaposvárott az utóbbi években a könyvtárak Olvasóinak száma igen megnőtt. Üzemi dolgozók, a város dolgozó parasztjai, értelmi­ségiek és diákok nagy számmal ke­resik fel a Dózsa György-utcai Me­gyei Könyvtárat, az Ifjúsági Könyv­tárat és a város több helyén lévő könyvtárakat. Az olvasók érdeklő­désének megfelelően válogathatnak a Megyei Könyvtárban a magyar és külföldi irodalom klasszikusainak műveiből, de a szakkönyvekből is, A könyvtárban megtalálhatók Jókai, Móricz, Mikszáth művei mellett az új magyar irodalom remekei, s a külföldi haladó írók művei is. A ké-- pünkön látható Dózsa György-utcai Megyei Könyvtárnak ebben az év­ben 1661 olvasója van. t- .—’■ ......... K aposvár legszebb része a város középpontjában lévő Kossuth-fér. Itt futnak össze a város utcád, itt a leg­nagyobb forgalom. Itt dobog, lüktet az egész város szíve. Az ódon Város­házán, ahol 10 évvel ezelőtt még a méltóságos tanácsos urak pöffesz­kedtek karosszékeikben — ma a népből választott, a népből jött ta­nácstagok intézik a város ügyeit, a város dolgozóinak panaszait, A kép a Városi Tanácsházat ábrázolja, elő­térben a Kossuth-szoborral. A MERNYEI GÉPÁLLOMÁS körzeti agronómusai hetenként megbeszélik heti tapasztalataikat és a következő hét feladatait. Jó volt hallgatni a legutóbbi értekezleten annak a körzeti agro- nómus elvtársnak a beszámolóját, akihez a répáspusztai Első öt­éves Terv tsz tartozik. Sok szép eredményről: a várható magas termésátlagról, a szép állatállományról beszélt. Szó esett az értekezleten a polányi II. Pártkongresszus termelő- szövetkezet tagjainak lelkes munkájáról. Ez annak köszönhető, hogy bevonták a családtagokat is a növényápolási munkába. így lesz az aratásnál is, idejében, a legkisebb szemveszteséggel elvégzik. Azt is elmondták az elvtársak, hogy Somodorban pár nap múlva lehet vág­ni a búzát. Fertály elvtárs — főagronómus — felhívta az agronó- musok figyelmét a »Szabad Nép« július 6-i vezércikkére (»Az agb ronómusok aratási teendői«), tanulmányozzák át, sok segítséget ad az számukra. _______________________________ E xportminőségi jutalom a többlettermelési prémiumon felül Népgazdaságunk fontos érdeke, hogy a külföldi piacokon verseny- képes, jóminőségű áruval jelen­jünk meg. A jó minőség és nagy termés jutalmazására már eddig számos rendelkezés jelent meg. Most a földművelésügyi miniszter újabb kedvezményt adott a fajta­borsó termelésével szállítási vagy termelési szerződés alapján foglal­kozó állami gazdaságoknak és ter­melőszövetkezeteknek. Vetőmag­ként felhasználható száraz, érett,- előírás szerint szelektált, 15 száza­léknál kevesebb zsizsikes minősé­gűnek kell lennie. Az exportminőségi jutalom ter­mészetesen nem érinti az előző rendelkezésekben megállapított többlettermelési prémiumokat, ha­nem ezeken felül további kedvez­ményként jár. I! netnzeliséflj islolta tani pedagógusok nyári tevábbképzése Oktatásügyi kormányzatunk a nemzetiségi iskolákban tanító peda­gógusok részére nyári továbbképző tanfolyamokat szervezett. A szlovák tanítási nyelvű általá­nos és középiskolák nevelői, vala­mint a szlovák nyelvet tanító peda­gógusok a budapesti, illetve a békés­csabai továbbképző tanfolyamokon vesznek részt. A német szaktanítói tanfolyam II. éves hallgatói folytatják az elmúlt évben megkezdett tanulmányaikat, ugyanakkor új tanfolyam is indul a német nyelvet oktató pedagógusok részére. A román tanítási nyelvű iskolák­ban működő tanárok részére Gyulán szerveztek nyelvtanfolyamot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom