Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1954 július ll. .

Az iráni szovjet nagykövet emlékiratot nyújtott át az iráni külügyminiszternek

Teherán (TASZSZ). A. J. Lavrentyev, a Szovjetunió iráni nagykövete ez év július 8-án felkereste A. Entezam iráni külügyminisztert és a szovjet kormány megfázásából a következő szövegű emlékiratot nyújtotta át neki:

»Az utóbbi időben az iráni és a • külföldi sajtóban számos közle- mény jelent meg azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket az Egyesült Államok kormánya és több más ország kormányai hoztak annak érdekében, hogy Iránt bevonják az ez év áprilisában megkötött török-pa- kisztán katonai szövetség alapján a Közel- és Közép-Keleten létrehozandó agresszív katonai tömbbe.

A szovjet kormány figyelmét a többi között azokról a tárgyalásokról szóló közlemények kötötték le, amelyek nemrégiben Teheránban Henderson úr, az Egyesült Államok iráni nagykövete és Za- hedi úr iráni miniszterelnök között folytak. A tárgyalások során Irán nevében állítólag több kijelentést tettek azzal kapcsolatban,

hogy Irán résztvesz az Egyesült Államok közel- és középkeleti katonai intézkedéseiben.

Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány felhívja az iráni kormány figyelmét azokra a kötelezettségekre, amelyeket Irán vállalt magára a garanciáról és a semlegességről szóló 1927. október 1-i szovjet-iráni szerződés értelmében. A szerződés értelmében »mindkét szerződő fél számára kötelező, hogy sem ténylegesen, sem formálisan ne vegyen részt olyan politikai szövetségekben, vagy egyezményekben, amelyek a másik szerződő fél szárazföldi, vagy tengeri biztonsága, illetve épsége, függetlensége, vagy szuverénitása ellen irányulnak« (A szerződés harmadik cikkelye.)

A szovjet kormány ezeket kötelezettségeket figyelembevéve megfelelő magyarázatot szeretne kapni Irán kormányától a fent említett kérdést illetően.«

Entezam úr, Irán külügyminisztere megígérte, hogy átadja az emlékiratot az iráni kormánynak megvitatás végett.

Hatalmas árvíz

Déiköfet-Némeíországban és Ausztriában- (MTI). Nyugati rádiójelentések beszámolnak arról, hogy Délkelet- Németországban és Ausztriában nagy pusztításokat okozott a Duna és mellékfolyóinak áradása. Az eddigi adatok szerint több mint 20 ezren váltak hajléktalanná és legalább 20 személy vesztette életét.

Mint a jelentések mondják, három napja szinte megállás nélkül zuhog az eső. Mintegy 50 éve nem észleltek ilyen magas vízállást. Passaunál pl. körülbelül 9 méterrel emelkedett a Duna szintje.

öntött el a víz. Salzburgból és Rosenheimből csónakokon szállítják el a lakosokat, Passauban 10 ezren váltak hajléktalanná. München és Passau között több mint 7 ezer négyzetkilométer nagyságú terület víz alatt áll. Ausztriában leállt a hajóforgalom a Dunán. Bécs néhány külvárosa pénteken víz alatt volt.

A hatalmas árvíz hidakat sodort el és megbénította a közlekedést több útszakaszon. 15 hidat sodort el az áradat és 30 utat vágott el, köztük a müncheni és

KÍXFélJ)l HÍREM

PÁRIZS

(MTI). Indokínai jelentések szerint, a Delta-vidéken a harcok már Hanoi közelében folynak: így Sontay-nál, Hanoitól 30 kilométerre északnyugatra, Phuk Jennél, Hanoitól 20 kilométerre északra és Bac-Ninh-nél, Hanoitól 20 kilométerre északkeletre. A jelentések szerint Hanoiban már hallatszik az ágyúszó.

BERLIN

(ADN). Egy, csütörtökön este Berlinben megtartott nyilvános gyűlésen mintegy 100 ellenzéki szociáldemokrata nyilt levelet intézett a július 20 és 24 között Berlinben megtartandó SPD-kon- gresszus küldötteihez. A levélben felhívják a küldötteket, üzenjenek hadat az európai védelmi közösség politikának és az újra felfegyverzésnek, a munkásosztály egységét fenyegető európai védelmi közösségnek. Akadályozzák meg a nyugatnémet ifjúság amerikai érdekek miatt történő sorozását.

BERLIN

(TASZSZ). Mint a »Neues Deutschland« jelenti, július 8-án Berlinben Németország szocialista egységpártja kerületi vezetőségeinek első titkárai értekezletet tartottak. Az értekezleten Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának első titkára beszédet mondott a népszavazás tanulságairól és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájába történő októberi választások előkészületeiről.

Nemzetközi filmfesztivál Csehszlovákiában

Július 11—25 között rendezik meg Karlovy-Varyban a VIII. nemzetközi filmfesztivált. A fesz tiválra Magyarország a »Rákóczi hadnagya« és az »Életjel« című játékfilmekkel, a »Dicsőséges Ta nácsköztársaság«, a »Bányászok, figyelem!«, az »Akvárium« és a »Kékvércsék erdejében« című oktató-dokumentum, illetve népszerű tudományos filmekkel nevezett be. A fesztiválon részvevő magyar küldöttség elutazott Karlovy-Va- ryba.

A küldöttség vezetője Darvas József népművelési miniszter, tagjai: Fábry Zoltán Kossuth-dí- jas filmrendező, Kovács András, a Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgiai osztályának vezetője, Barabás Tibor Kossuth-díjas író, Révész Miklós, a Híradó- és Dokumentum Filmgyár igazgatója, Somogyi Erzsi Kossuth-díjas szín- művésznő, Barsi Béla Kossuth- díjas színművész, Tímár István

dokumentum-filmrendező, Bicskei Tibor színművész és Tárnok János, a népművelési minisztérium filmfőosztályának vezetője.

A filmfesztiválon a Szovjetunió is résztvesz.

A filmfesztiválon a következő szovjet játékfilmeket mutatják be: »Luxustutajon«, »Bátorság iskolája«, »Amiről megfeledkezni nem szabad«. Dokumentumfilmek közül bemutatásra kerül a »Békéért és barátságért« és »Lev Tolsztoj«, valamint »A kubáni mezőkön« és az »Erdei hangverseny« című szovjet kísfilm.

A filmfesztiválra szovjet film« küldöttség utazott. A filmküldöttség tagjai között van Bondarcsuk, Grícenko, Merkurjev, Sagalova, Ivanov, Kuznyecov, Lavrova, stb. A küldöttség vezetője A. N. Szem- jonov, a Szovjetunió kulturális ügyei minisztériuma filmosztályának vezetője.

RÖVIH BELFÖLDI HÍREM

Bajorországban nagy területeket salzburgi összekötő főútvonalat.

I „freies Volk“ cie a tervezett „európai munkaközvetítő iroda“ feladatairól

Düsseldorf (ADN). A »Freies Volk«, a Német Kommunista Párt lapja »A montanunió kényszer kötelezettségeket akar« címmel megmagyarázza a tervezett »európai munkaközvetítő irodának«, mint a nyugatnémet munkásoknak a montanunió tagállamaiban történő kényszerű elhelyezkedése végrehajtó szervének feladatait. A »szolgálati kötelezettség» előirányozza, hogy a montanunió hat tagállamának bányászait és fémmunkásait »akadálytalanul lehessen exportálni a csekélyebb gazdasági tevékenységű területekről

olyanokra, ahol jobb foglalkoztatási lehetőségek vannak.«

A »Freies Volk« így ír: »Európai munkaközvetítő iroda néven Luxemburgban egy hivatalt akarnak felállítani a nyugatnémet munkások, elsősorban a Ruhr- bányászok munkaszolgálatára történő elhurcolása céljából. A cél az, hogy a bánya- és acélipar urai olcsó munkaerőkhöz jussanak, akiket bérleszorítókként és sztrájktörőkként bevethetnek a montanunió bármely országában s ezzel hátbatámadhatják saját, magasabb bérért harcoló munkásaikat.«

Az Eötvös Lórásxd

Intézetben a felszabadulás óta most készül az első Eötvös-inga. Az olaj- és szénkutatásnál igen jelentős műszer első példányának szerelése' befejezéshez közeledik s a minta alapján már a sorozatgyártáshoz szükséges rajzok is készülnek.

PÁRIZS

(MTI). Az »United Press« a következő washingtoni jelentést közölte: »Komoly forrásokból úgy értesültünk, Franciaország azt kérte az Egyesült Államoktól, hogy szereljen fel két, vagy három francia hadosztályt, amelyeket a rendes katonai szolgálatot teljesítő újoncokból állítanának össze, hogy Indokínába lehessen küldeni őket abban az esetben, ha a genfi tárgyalások meghiúsulnának. A kérdéses hadosztályok megalakítása már folyamatban van és a lehető legrövidebb időn belül fel kellene szerelni őket. A francia kormány hír szerint még nem kapott választ Washingtonból.«

GENF

(Uj-Kína). Csang Ven-tien és Li Ke-nung külügyminiszterhelyettesek, a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség tagjai csütörtökön vacsorán látták vendégül Jean Chauvelt, a francia küldöttség ideiglenes vezetőjét:

Az egészségügyi minisztérium

szeptemberben kétéves bentlakó sós és bejárásos vécfőnőképző iskolát indít Budapesten. Az iskolára jelentkezhetnek azok a 18— 30 éves egészséges nők, akik hivatást éreznek erre a pályára. Az egészségügyi védőnő — főleg vidéken — az orvos közvetlen segítőtársa, munkájával hozzájárul a lakosság egészségügyi ellátásának megjavításához.

Felvételi kérelmeket augusztus 15-ig lehet benyújtani az iskola vezetőségéhez (Xn. Istenhegyi-űt A héten a többi között a kö

Geofizikai I 32.)' A kérelemhez csatolni kell részletes, sajátkezűig írt Önéletrajzot, születési, hatósági, vagyoni, körzeti orvosi és iskolai bizonyítványt. Ä felvételhez középiskolai érettségi szükséges.

A tanfolyam időtartama alatt a hallgatók teljés ellátást, lakást, havi 116 forint tanulmányi segélyt, tankönyveket és a gyakorlat ideje alatt szolgálati ruhát kapnak. A kétéves iskola sikeres elvégzése után a védőnők elhelyezéséről az egészségügyi minisztérium gondoskodik.

Szombaton ünnepélyes keretek között nyitottak meg a budapesti Ernst-múzeum kiállító- termeiben a nyári tárlatot, amelyen festő- és szobrászművészeink legújabb alkotásaiból több mint' 230 olajfestmény, szobor, grafikai mű, pasz- telliép, akvarell és tempera szem» pel.

vetkező könyvek jelenték meg:

Szikra Könyvkiadó:

Kennedy: »A fajvédő' Amerika«- 3T5 oldal.

Nemes Dezső: »A Kommunisták Magyarországi Pártjának harca 1919 augusztusától 1829 őszéig«. IT! oldal. (Az HDP pártfőiskolája a magyar párttörténetí tanszék 3.)

Szépirodalmi Könyvkiadó.

Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai. 503 oldal (magyar' klasszikusok).

Az őszi mezőgazdasági kiállítás egyik érdekességének ígérkezik az erdészeti tudományos intézet püspökladányi szikKísérletí állomásának bemutatója az európai hírű kísérleteiről. Az intézet" szakemberei 20 éve kutatják hazánkban a szikesek fásítási lehetőségeit, vizsgálják a különböző sziktartalmú talajok vízgazdálkodási viszonyait, a fafélék vízigényét és sziktűrő képességét. Ä kiállítás anyaga ismerteti a régebbi kísérletek tanulságait és a legújabb eredményeket, a kutatómunka »belső titkait«.

NEMZETKÖZI SZEMLE--------------------------------------------4* *_____________________________

» ... az európai hadsereg jóváhagyásának kilátásai úgy olvadnak, mint a vaj a napon . . . «

Ezt a rendkívül szemléltető hasonlatot az egyik legtekintélyesebb francia lap, a »Le Monde« alkalmazta a közelmúltban, kifejezve ezzel azt a hangulatot, amely Franciaországban uralkodik az európai védelmi közösség létrehozásának terveivel szemben. A francia nép, sőt még a katonai körök és a burzsoázia egy igen jelentős része is szembenáll az EVK létrehozásának terveivel. És ez az állásfoglalás megpecsételheti az EVK sorsát, hiszen Franciaország nélkül nem, képzelhető el az »európai védelmi közösség«. Franciaországgal pedig ... a francia tömegek nem tudjak elképzelni ... a nép akaratának forró napja valóban egyre inkább olvasztja az EVK létrehozásának kilátásait.

* Az EVK tengerentúli kiagyalói és szervezői, akik dédelgetett tervük szétfolyását látják, arra törekszenek, hogy — mint mindéi! alkalommal, úgy most is — eltakarják a napot, viharfelhőket tornyosítsanak sugarai elé. Ezért fokozzák nyomásukat Franciaországra, nem törődve a franciák, a francia nép érdekeivel.

Amikor Laniel és Bidault kormánya csúfosan, megbukott, az nem egyszerűen a Franciaországban sűrűn ismétlődő kormányválságot jelentette, hanem ezegyszer valamiféle minőségi változást is Lánlel és Bi- dault — az amerikai imperializmus legszolgaibb szolgák voltak, a háborús imperialista tervek leghűbb megvalósítói — az utánuk következő Mende.s-France kormány pedig az

Egyesült Államoktól való függetlenü- íés politikáját ígérte. Ezért is került a Mendes-France-kormány megalakulásának napjától kezdve az amerikai imperializmus diplomáciai nehéztüzérségének tűzvonalába. A Washington—Bonn tengely, angol támogatással igyekszik minden erővel nyomást gyakorolni a francia kormányra, hogy végre mondjon »igent« az EVK kérdésében. A sorozatos diplomáciai támadásokat Franciaország ellen Eisenhower ismert levele vezette be Coty elnökhöz, a következő lépés volt »az angol-amerikai nézetek azonosságának« deklarálása az EVK kérdésében, ugyanakkor Dillon, az Egyesült Államok párizsi nagykövete feltűnő és kihívó fenyegetőzéssel akart hatást elérni a francia kormánynál, majd Spaak belga külügyminiszter következett, aki »közvetítési« kísérlettel lépett fel és végül megszólalt Adenauer, most már teljesen hitleri stílusban, azzal fenyegetve meg Franciaországot, hogy ha sürgősen nem ratifikálja a bonni és a párizsi háborús szerződést, Nyugat-Németország fegyverkezési különszerződést köt az Egyesült Államokkal és Angliával. S hogy nagyobb nyomatékot adjanak Adenauer fenyegetésének, Londonban tanácskozásra ültek össze a német kérdés angol és amerikai szakértői, hogy »megvizsgálják a német szuverénitás helyreállításának kérdését« arra az esetre, ha az EVK terve végleg csődöt mond.

Gyakorlatilag tehát annak lehetünk tanúi, hogy az amerikaiak és az angolok nyílt egységfrontot alkotnak most pj német militaristákkal

— a franciák ellen. S az utóbbi hetek e koncentrált támadása nyilvánvalóan nem. a francia-német ellentétek tárgyalások útján való felszámolását kívánja elősegíteni. Ha így lenne, akkor Adenauer nem éppen a francia külügyi államtitkár Bonnba érkezésének előestéjén mondta volna el Franciaországot a német Wehrmacht feltámasztásával fenyegető beszédét. A támadások célja, hogy Franciaországban lehetetlenné tegyék Mendes-France-nak az amerikai imperializmustól óvatosan függetlenülő politikáját és tárgyalások, kifogások és javaslatok meghallgatása nélkül, egyszerűen rákényszerít- sék Franciaországot az EVK ratifikálására.

Csak jellemzésként kell megemlíteni, hogy ezt a nyugati hatalmak akkor teszik, amikor a genfi értekezlet hatására a nemzetközi helyzetben a feszültség enyhülésének jelei mutatkoznak — míg az EVK forszírozása éppen a nap elé tornyosuló viharfellegek szerepét, a háborús vihar előkészítését szolgálja.

A határozottan megnyilvánuló nyomás ellenére Franciaország nem ad igenlő választ s a francia sajtó kommentárjaiból az állapítható meg, hogy nincs olyan francia kormány, amely a helyén maradhatna, ha megkísérelné elfogadni a Washington— Bonn tengely parancsait. Ma már olyan politikusoknak, az amerikai imperializmus olyan megszállottjainak, mint John Foster Dulles is lát- niok kell terveik megvalósításának reménytelenségét. Nem lehet másként magyarázni Dullesnek azt a minapi kijelentését, hogy »Európa összefogásának korszaka hamarosan lejár . . . «

Dulles tehát nem tud felmutatni

a hatalmas zenebonán kívül semmiféle eredményeket európai politikájában, csak a kudarcokat kénytelen elkönyvelni. Talán ezért perdült eszeveszett harci táncra a napokban, amikor a Guatemala fölött aratott »dicsőséges győzelemről« beszélt. Dulles ugyan nem mondta ki, de az egész világ nagyon jól tudja, hogy kinek a dicstelen szerepléséről van itt szó. A világ tudja, hogy a Guatemala törvényes kormányának elűzésében, a nép vezető pártjártak, a Guatemalái Munkáspártnak betiltásában. funkcionáriusainak letartóztatásában, a hazafiak százainak le- gyilkolásában az amerikai imperializmus játszotta és játsza ma is a vezető szerepet, s hogy itt mr. Dul- les-nek bizonyos személyi érdekei is vannak Hiszen art is tudja a világ, hogy ő is egyik részvényese annak az United Fruit Companynak, amely rabságban tartotta évtizedeken át a guatemalai népet, s amelynek földjeit a polgári demokratikus Arbenz- kormány jelentős részben államosította, majd szétosztotta a nincstelen guatemalai parasztok között. Ebből fakadt g mononóliumok urainak feneketlen gyűlölete Guatemala ellen, ami azután végeredményben a Guatemalát a közelmúltban ért minősíthetetlen agresszióban csúcsosodott ki. Az agresszorok ugyan néhány napon belül kénytelenek voltak véres fejjel visszavonulni, de akkor az amerikai moiw'Ä,?umoK úiabb csel- fogást alkalmaztak és belülről próbálták felbomlasztani az országot. A guatemalai hadsereg tisztjeinek egy- részét megvásárolták, lemondatták Arbenz elnököt és megnyitották a kapukat az ugyancsak amerikai pénzért, amerikai fegyverekkel az országba betolakodó Armas ezredes

banditái előtt. Armas ezredesnek, az amerikaiak gátlástalan bérencének személyében az elmúlt hét szombatján az United Fruit Company vonult vissza »jogaiba« Guatemalában. S azóta megtelnek a börtönök és folyik a hazafiak vére a vesztőhelyeken. Azóta elűzik a parasztokat földjeikről, hogy helyükre odatelé- pedjen a mindenható amerikai banán-monopólium . . . Dulles pedig, e monopólium egyik főrészvényese »dicsőséges győzelemről« szónokol.

Bár igaz, kissé korám ...

A nép nem hajolt meg Armas előtt, s nem hajlandó kézcsókra járulni Peurifoy úrhoz, az USA guatemalai nagykövetéhez sem, akinek nagy »érdemei« vannak az ország újabb leigázása; KörtiL

Dulles és részvényes társai legnagyobb megrökönyödésére a guatemalai parasztok tömegei' partizán- harcba kezdtek, vasútvonalakat, útvonalakat, gépkocsioszlópokat támadnak meg és bizonytalanná teszik Guatemala új urainak életet. A guatemalai nép nem hagyja magát dollár árfolyamon beváltani. Áll a harc.

S az az agresszió, amelyet mr. Dulles »dicsőséges' győzelemnek« nevezett, más gyümölcsöket is hozott, mint amilyeneket az amerikaiak szerettek volna. Az agresszió lelepleződött az egész világ előtt — s az Egyesült Államok még kevesebb hitellel rendelkeznek ma a világ népeinek szemében, mint eddig bármikor — és nemcsak Guatemala fegyveres parasztjai küzdenek most a betolakodók és szefiértolóik ellen, hanem fellángolt az amerikaellenes gyűlölet lángja egész Latín-Ameri- kában.

Ez a láng bevilágítja a jövőt, mely nem az United Fruit Corrtpanyé és nem a BuUeseké ...