Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-10 / 162. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 július 10. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK A Szovjetunió indonéziai JUNIUS 7-ÉN véget ért Stassen, a külföldi gaz­dasági műveletek hivatalának ve­zetője és Therneycroft angol ke­reskedelemügyi miniszter között június 3-án megkezdett tárgyalás. A közzétett rövid kommüniké hangoztatja a Kelet és Nyugat kö­zötti kereskedelem kérdéseiről le­folyt tárgyalások lehetővé tették, hogy több kérdésben megegyezés­re jussanak. GUATEMALA városaiból jelentik, hogy a katonai junta tagjai marakodnak egymás­sal. »Castillo Armast — írja a tu­dósító — az új katonai junta többi tagja nem támogatja.« A »New York Herald Tribune« tudósítójának jelentése szerint Castillo Armas hívei azt jósolják, hogy Castillo Armas és Monzon ideiglenes elnök között összecsa­pásra kerül sor a hatalomért. A MAROKKÓI KOMMUNISTA PART kiáltvánnyal fordult az ország né­péhez, amelyben tiltakozik a casa- blancai francia haditörvényszék által legiutóbb hat marokkói hazafi ügyében minden bizonyíték nélkül kimondott halálos ítéletek ellen. Felhívja a marokkói népet, hogy politikai tömegharccal kényszerít­se ki a halálos ítéletek felülvizs­gálását, a széles néptömegeket súj­tó terror megszüntetését, valamint a Tuniszba küldött marokkói ka­tonaság visszahívását. A KÍNAI népi politikai tanácskozó testület országos bizottságának állandó bi­zottsága július 8-án délután Pe- kingben megtartotta 57. bővített ülését. Az ülésen Csou En-larj minisz­terelnök és külügyminiszter, a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség vezetője beszámolt részvételéről a genfi értekezleten, továbbá Indiában és Burmában tett látogatásáról, valamint a kí­nai-vietnami tanácskozásokról. A felszólalók kivétel nélkül el­ismeréssel emlékeztek meg azok­ról az eredményekről, amelyeket Csou En-laj miniszterelnök indiai és burmai látogatása, valamint a kínai-vietnami tanácskozások so­rán elért és hangsúlyozták, hogy támogatják a genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség munká­ját. Az ülésen részt vettek Mao Ce- tung, a kínai népi politikai ta­nácskozó testület országos bizott­ságának elnöke, Csou En-laj, Li Csi-sen, Sen Csun-zsu, Kuo Mo- zso és Csen Su-tung, az országos bizottság alelnökei. PERINGBEN szerdán a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormányának kül­kereskedelmi minisztériuma és a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság kereskedelmi küldöttsége 1954- re szóló árucsereforgalmi jegyző­könyvet írt alá. Ugyanakkor egy másik jegyző­könyvet is aláírtak a két ország határa mentén folytatott kiskeres­kedelemről. Az árucsereforgalmi jegyző­könyv rendelkezései értelmében 1954-ben mindkét ország jóval na­gyobb mennyiségű árut szállít, mint az előző évben. A Kínai Nép- köztársaság gyapotruhaneműt, gyapotfonalat, gépeket, szállító- és közlekedési eszközöket, hírköz­lési berendezéseket, gyógyszere­ket, sebészeti műszereket és papi­rost szállít a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak. A Vietna­mi Demokratikus Köztársaság fé­meket, teát, kávét, borsot, szarvasmarhát, irhát és bőrt szál­lít Kínának. A BERLINI DEMOKRATIKUS SAJTÓ ismerteti a Német Demokratikus Köztársaság vasútügyi miniszté­riumának közleményét a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország vasútügyi képviselőinek a napokban tartott tárgyalásairól. A tárgyalások ered­ményeként egyezmény jött létre a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország közötti vasúti személyforgalom további kibővítéséről. Az egyezmény értel­mében ez év július 15-től kezdve naponta egy-két személyvonat közlekedik a Berlin—Hamburg, Berlin—Köln, Berlin—Majna— Frankfurt, Berlin—München, Lip­cse—Köln, Lipcse—München vo­nalon és más vonalakon. •* * -» New York (TASZSZ). Drew Pear- sonnak, a »Daily Mirror« szemleíró­jának beismerése szerint egy ameri­kai haditengerészeti légierőkhöz tar­tozó repülőgép hosszú ideig körözött a szovjet »Tuapsze« tartályhajó fö­lött, mielőtt azt elfogták. »A repülő­gép közvetlen kapcsolatot tartott fenn a csangkajsekistákkal és meg­mutatta nekik azt a körzetet, ahol elfoghatták a tartály ha jót«. nagykövetének kinevezése Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Dmitrij Zsukovot a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagy­követévé nevezte ki az Indonéz Köz­társaságba. Eisenhower elnök meghívta Washingtonba Ceylon miniszterelnökét A »Reuter« jelenti: Csütörtökön hozták nyilvánosságra, hogy Kotela- vela ceyloni miniszterelnök elfogad­ta Eisenhower elnök washingtoni meghívását. A miniszterelnök előre­láthatólag december első napjaiban utazik az amerikai fővárosba. Churchill meghívta Londonba Adenauert (MTI) Az angol alsóház csütörtöki ülésén Wyatt munkáspárti képviselő kérdésére válaszolva Churchill mi­niszterelnök közölte, hogy a jövő hé­ten hivatalosan bejelenti az alsóház­nak Adenauer nyugatnémet kancel­lárhoz intézett meghívását. Churchill Adenauerrel meg akarja vitatni az »európai védelmi közösségről« kap- csólatos kérdéseket. A guatemalai katonai junta elnökké választotta Armast (MTI) Armas ezredest, a Guatema­la elleni agresszió vezérét az öttagú katonai junta csütörtökön elnökké választotta. Armas eddig a junta he­lyettes vezetője, Monzon ezredesnek, az ideiglenes elnöknek helyettese volt.. Az »AFP« hírügynökség úgy értesült, hogy a választáson Monzon ezredes két támogatója — Dubois és Cruz ezredes — lemondott a juntá­ban viselt tisztségéről. Elindult az első bolgár úttörőhajó Szófia (MTI). Július 7-én a bur- gaszi kikötőből elindult első útjára a »Patriot« nevű tengeri hajó, mely­nek személyzete teljes egészében út­törőkből áll. Az úttörők hónapokon keresztül tanulták szakköreikben a tengeri hajózás tudományát és az ott tanultakat most a gyakorlatban al­kalmazzák. A »Patriot« első útja öt napig tart, ezalatt ellátogatnak több feketetengeri kikötőbe. A Fekete­tenger partjának történelmi és föld­rajzi nevezetességeivel is megismer­kednek. Az új hajó az első Bulgáriában, amelyen úttörők szolgálnak. A Siófoki Járási DISZ-bizottság mint vendéglátó gazda, gondosan készül, hogy augusztus 20-án a fiatalok jól érezzék magukat és sok kellemes emléket szerezzenek a »magyar tenger« partján. Siófok égjük legszebb részét, az Erzsébet- strandot már jóelőre kibérelte a bizottság. Ezen a strandon kényel­mesen 'elfér 6—7 ezer ember, itt lesz a fiatalok találkozóhelye. In­gyen strandolhatnak és pihenhet­nek itt a vendégek. Szabadtéri színpad is készül ezen a helyen, úgyhogy a vízből, fürdés, napozás közben is lehet gyönyörködni a szebbnél-szebb kultúrműsorok­ban. Ezenkívül rendbehozzák a másik nagy szabadtéri színpadot is, ahol szintén ingyen vehetnek részt a fiatalok az előadásokon, j A strandon állítanak fel büffé- j szolgálatot, s így frissítőért, élei-1 miszerért sem kell távolra járni. Megszervezi a bizottság azt is,' hogy azok számára, akik meg akarnak ismerkedni Siófok neve- j zetességeivel, »bennszülött« fiata­lokból idegenvezető csoportokat I hoznak létre, akik szívesen állnak a vendégek rendelkezésére. Gon­doskodik a bizottság tánc- és já­téklehetőségről. Ezenkívül lesz körhinta, céllövészet, cirkusz, stb. A járási TSB ugyancsak készül a találkozóra, folynak az előkészüle­tek a sportpálya »üzembehelyezé­sére«. Fontos ez azért is, mert a különböző sporteseményeken kí­vül ott tartjuk a megyei szparta- kiádot. A távoli sportolók számá­vá, akiknek előtte nap be kell jönniök, szállást biztosít a bizott­ság. A részvevő fiatalok minden­bizonnyal jól fogják érezni magu­kat. A siófoki járási bizottság fel­készülve várja a vendégeket. Fiatalok! Minél nagyobb szám­ban gyertek augusztus 20-án, a MÁV kedvezményt és különvona- tot biztosít. Hozzátok el szüléite­ket, idősebb ismerőseiteket is. Már most írjátok össze, hányán akartok a találkozón résztvenni, s ezt küldjétek el a járási DISZ- bizott Ságotoknak. DISZ Somogymegyei Bizottsága MEGJELENT A. „TÁRSADALMI SZEMLE“ ÚJ SZÁMA A »Társadalmi Szemle« most megjelent júniusi számának első cikkében Betlen Oszkár elvtárs az MDP III. kongresszusának ered­ményeit és útmutatásait értékeli. »A magyar tudomány előtt álló feladatok« címmel közli a folyóirat Nagy Imre elvtársnak a Magyar Tudományos Akadémia 1954. évi nagygyűlésén elhangzott beszéde teljes szövegét. Szalai Béla elvtárs cikkében a népgazdasági tervezőmunka tudo­mányos színvonala megjavításá­nak kérdéseivel foglalkozik. A munkás-paraszt szövetség megszi­lárdításának fontos kérdését, a vá­ros és a falu közötti árukapcsolat formáit és fejlesztésének feladata­it tárgyalja Sághy Vilmos elvtárs cikke. Ifjúságunk helyzetéről, problé­máiról s a DISZ-nek az ifjúság szervezésében, nevelésében betöl­tött szerepéről és feladatairól ír Várhegyi György elvtárs »Ifjúsá­gunk szocialista neveléséről« című cikkében. Varga András és Ko­vács Tibor elvtárs cikke a III. kongresszus határozatai alap­ján foglalkozik a járási és falusi tanácsok feladataival. A genfi ér­tekezleten az indokínai kérdésben kialakult helyzetet, az amerikai imperialistáknak az értekezlet robbbantására irányuló kísérlete­it s a kísérletek kudarcát elemzi Kenyeres Júlia elvtársnő »Indokí­na és Genf« című cikkében. A »Szemle« rovatban Patkó Imre elvtárs a Szovjetunió szak- szervezeteinek XI. kongresszusá­ról írt ismertetést. »Franciaország a nemzetközi kérdések gyújtó­pontjában« című cikkkében Rubin Péter elvtárs a Francia Kommu­nista Párt XIII. kongresszusáról ír. Martin Andersen Nexő élet­művét értékeli Mészáros István élvtárs »Nexő emlékezete« c. cikké­ben. »Feuerbach értékeléséhez« címmel Gedő András elvtárs bí­rálja Nádor György elvtárs »Feuerbach filozófiája« című könyvét. Köllő Miklós elvtárs újabb rövid filmvígjátékainkról ír. Uj barázdál- szánt az eke Irta: MIHAIL SOLOHOV Részlet a regény második könyvéből Makar Nagulnov, a kolhoz párttiikára nyelvtanulással tölti estéit. Ezek az esték gyakran nyúlnak a késő éjszakába. Egy alkalommal megtigyelte, hogy éjiéi után kiáltozni kezdenek a kakasok; egyiknek siép hangja van, a másiknak fülsértő, ér- des. Ettől kezdve minden éjjel meghall­gatta a kakasok kórusát. Lassan már odáig ment. hogy egy rosszhangú kakast, amely megzavarta a koncert szépségét, halálra Ítélt, s helyébe másikat szerzett. A faluszovjet jókedvű elnöke egy éj­szaka meglátogatta a titkárt, hogy meg- tréiálja a kakasok közt homályos indoko­lással rendezett vérontás miatt. R azmjotnov látta, hogy Makar­nak nincs kedve átvenni az ő vidám hangulatát. Leült a kis pád­ra, rágyújtott és komolyan megkér­dezte: — Dehát mondd meg végre, mi­nek vetted a kakasokat? — Szeretem levesben, meg káposz­tában . . . Vagy azt gondoltad tán, hogy fagylaltot csináltatok belőlük a tanyasi kisasszonyoknak? — Hát fagylaltra éppenséggel nem gondoltam, csak csodálkozom. Minek gyüjtöttél össze az udvarodban eny- nyi kakast és miért éppen kakaso­kat? Makar elmosolyodott. — Szeretem a kakas taréját a le­vesben, ennyi az egész. Különben pedig te csodálkozol, hogy én kakaso­kat gyűjtök, én meg azon csodálkoz­tam, hogy te miért nem kegyeskedsz kijönni gyomlálni a többiekkel? — Aztán mit csináljak ott? Néz­zem a fehérnépeket? Arra ott van­nak a brigádvezetők. —* Hát nem azért, hogy nézd őket, hanem magad is gyomlálj. Razmjotnov legyintett és vidáman felelt. — Hogy velük együtt ráncigáljam a vadrépát? No már engedj meg, testvér, az nem férfinak való munka és ráadásul nem illik a faluszovjet elnökéhez. i — Na, még nem vagy olyan nagy kutya, hogy letörjön a kezed egy kis gyomlálástól. Az enyém sem törik le, látod! Razmjotnov vállatvont, Makar pe­dig így folytatta: — Miért kell neked félrecsapott sapkával egész nap a faluszovjetben ülni, vagy a gyűrött táskáddal a hó­nod alatt járni a tanyákat, mint va­lami megszállottnak? Mintha a tit­károd nem tudna jelentést írni a fa­lusiak családi helyzetéről? Ugyan, hagyjuk ezt! Állj be holnap te is az első brigádba, mutasd meg az asszo­nyoknak, hogyan dolgoznak a polgár- háború hősei. — Megőrültél vagy . tréfálsz? Ha itt csapsz agyon, ezen a szent he­lyen, akkor se megyek! — Razmjotov dühösen eldobta a cigarettavéget és felugrott. — Nem akárom, hogy min­denki rajtam nevéssen! A gyomlálás nem férfi munka! M akar nyugodtan koppantott egyet-kettőt ceruzájával az asztalon és így szólt: — Az a férfi munka, amire a párt küld bennünket. Ha azt mondják: eridj Nagulnov, kaszabold le az el­lenforradalmárokat, szívesen me­gyek! Ha azt mondják: eridj krump­lit kapálni, nem nagyon örülök, de elmegyek. Ha azt mondják: menj el tehenet fejni: fogcsikorgatva bár, de elmegyek. Rángatnám azt a szeren­csétlen tehénkét jobbra-balra. ahogy tudnám, de megfejném, annyi szent! Razmjotnov már lehűlt egy kissé és vidámabban válaszolt: — Pont a te mancsaiddal lehetne tehenet fejni! Egy-kettőre összeesne a kezeid között! — Ha összeesne, megint talpraállí­tanám, de fejném, fejném a végső győzelemig, amíg az utolsó csepp te­jet is ki nem szorítottam belőle! Vi­lágos? — Aztán választ sem várva, elgondolkozva továbbfolytatta: — Gondolkozz ezen a dolgon, Andrju- sa és ne légy olyan nagyra a tekin­télyeddel és a férfiúi mivoltoddal. Nem ez a pártbecsület forrása . . . A minap bementem a kerületbe, hogy megismerkedjem az új párttit­kárral. Az úton találkoztam Filonov tubijáni sejt-titkárral. Azt kérdi tő­lem: »Hova mész, csak nem a ke­rületi bizottságba?« Mondom, de igen. »Az új titkárhoz?« Ahhoz, mondom. »Na, akkor fordulj csak a kaszálónk felé, mert ot.t. van«. — Találkoztál vele? — kérdezte élénken Razmjotnov. — De még mennyire! Mentem két kilométert, ott állt két bricska. Az egyik alatt egy szélesképű fickó fe­küdt, a talpát vakarta és egy. ágacs­kával a legyeket hessegette maga körül. No, ez nem a titkár, gondo­lom. Érdeklődöm utána, a legény el­nevette magát. »Reggel óta ő dolgo­zik az aratógépemen« — mondta.. Sietve elindulok a kaszálók felé. El­megy előttem az első aratógép; szal­makalapos öreg ül rajta, átizzadt, rongyos ingben, kocsikenőcsös vá­szonnadrágban. Nyilván nem ez a titkár. A másodikon rövidrenyírt ha­jú, derékig meztelen legény ült; ve- rítékes felsőteste úgy ragyogott a napfényben, mintha olajjal öntötték volna le. Nyilván ez sem a titkár, gondolom. Az biztosan nem ül ing nélkül a kaszálógépre. Aztán végig­nézek a többin, hát látom, hogy mind ing nélkül van! Na, most az­tán találd ki, melyikük a titkár! Gon­doltam, hogy majd az arcáról kita­lálom: hagytam, menjenek el mind előttem. Aztán mégse jöttem rá! A félmeztelen aratók mind egyformák voltak, mint a réztallérok; a homlo­kukra meg nem volt ráírva, melyi­kük a titkár. Néztem, melyik intel­ligensebb arcú, de mind intelligens volt. ■— Ha lenyírod és simára bo­rotválod a legszőrösebb pópát és a fürdőbe küldöd a katonák közé, biz­tos nem találod meg köztük. — így voltam én is ezekkel . . . V isszamentem a bricskákhoz és megkérdeztem a legénytől, hogy melyik a titkár az aratók kö­zül? A bolond szélesképű meg azt feleli, hogy az a titkár, amelyik ing nélkül van. Na mondom, törüld ki a szemedet, öcsém, mert. itt egyiken sincs ing, az öreget kivéve. A fiú ki­mászott a bricska alól, megdörgölte a szemét és nagyot nevetett. Odanéz­tem, én is elnevettem magam: míg a bricskákhoz visszamentem, az öreg is ledobta ingét; kalapját. Kopasz feje csillogott a napfényben, hosszú ősz szakállát a hátára fújta a szél. A fiú végre megmutatta, hogy me­lyik a titkár. Odamentem a széna­kaszálógéphez, bemutatkoztam, s mondtam, hogy azért jöttem a kerü­letbe, hogy megismerkedjem vele. A titkár barátságosan mosolygott, meg­állította a lovakat és azt mondta: »Ülj csak föl, hajtsd a lovakat, majd együtt aratunk és akkor megismer­jük egymást, Nagulnov elvtárs«. Le- küldte a bakról a fiút, aki a lovakat hajtotta, odaültem a helyére és a lo­vak közé csaptam. No hát, négy forduló alatt csak­ugyan megismerkedtünk . . . Remek legény! Ilyen titkárunk még nem volt. »Megmutatom, hogyan dolgoz­nak a Sztavropol-vidéken« — mond­ta. Majd még meglátjuk, hogy ki dolgozik jobban, válaszoltam én. Ez­után mindenről kikérdezett egy kis­sé és azt mondta: »Menj csak haza, Nagulnov elvtárs, hamarosan én is nálatok leszek«. — És mit mondott még? — kér­dezte élénken Razmjotnov. — Más semmi "különösebbet. Razmjotnov némán rágyújtott még egy cigarettára. Annyira elgondol­kozott, hogy még azt is elfelejtette, miért jött Nágulnovhoz. Búcsúzáskor Makar szemébe nézett és így szólt: — Rendben van, titkár elvtárs. Holnap hajnalban megyek az első brigádhoz. Ne félj, Makar, nem saj­nálom a derekamat a gyomlálásnál. De vasárnapra fél liter Vodkát kapok tőled, azt jól tudod! — Megkapod és megisszuk együtt, ha jól gyomlálsz. De reggel jókor kelj ám fel, mutass példát az asz- szonyoknak, hogyan kell munkába menni. No, a legjobbakat! — kö­szönt el Makar és újra belemerült az olvasásba. É jféltájban a tanya mélységes csendjében egyszer csak dia­dalmasan felharsant az első kakasok szava. Makar gyönyörűséggel hall­gatta a hajnali kakaskoncertet és nem is gondolt arra, hogy ezért a szokat­lan, de annál nagyszerűbb szórako­zásért hamarosan csaknem az életé­vel kell fizetnie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom