Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-09 / 161. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 július 9. NAM m NYILATKOZATA Vállalati igazgatók és pártitkárok értekezlete a Pártoktatás Házában Phenjan (TASZSZ). Phenjanban közzétették Nam Ir-nak, a Koreai Demokratikus Köztársaság külügy­miniszterének nyilatkozatát a koreai kérdésnek a genfi értekezleten tör­tént megvitatása eredményéről. A nyilatkozat ismerteti a genfi ér­tekezlet előzményeit, kifejti a koreai kérdés megvitatásának menetét és összegezi a kérdés megtárgyalásának eredményeit. Nam ír a nyilatkozat során emlé­keztetett azokra a javaslatokra, ame­lyeket a koreai kérdéssel kapcsolat­ban a genfi értekezleten a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársa­ság küldöttsége előterjesztett, majd hangsúlyozta, hogy ezek a javaslatok megteremtet­ték a koreai kérdés sikeres, bé­kés megoldásának minden lehe­tőségét. Az Egyesült Államok küldöttsége és az Egyesült Államinak engedelmes­kedő országok küldöttei azonban el­Delhi (TASZSZ). Július 7-én a la­pok közölték Nehru levelét, amelyet a kormányon lévő indiai nemzeti kongresszus pártnak az indiai álla­mokban működő bizottsági elnökei­hez intézett azokról a tárgyalásokról, amelyeket Csu En-lajjal, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási ta­nácsának elnökével folytatott. Nahm emlékeztet árra, hogy Csou En-lajjal folytatott tárgyalásai után közös nyilatkozatot tettek közzé és hasonló közös nyilatkozatot adtak ki Csou En-laj és a burmai miniszter- elnök tárgyalásai után. A múltban néhány évszázadon át az ázsiai problémákat főképen Ázsián kívül döntötték el — hang­zik a levélben. — Ez az irányzat, ma is fennáll, de fokozott mértékben tért hódít annak felismerése, hogy a jövőben már nem lehet figyel­men kívül hagyni azt, mi a vé­leményük az ázsiai országoknak saját magukról, vagy szomszé­daikról. utasították ezeket a javaslatokat és ezzel megmutatták, hogy ellenzik a koreai kérdés békés megoldását, a nemzetközi feszültség enyhítését. A világ népei még világosabban megértették, hogy érdekeikkel a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának politikája egyezik, amely kormányok türelme­sen és kitartóan harcolnak a koreai békéért, Korea demokratikus alapo­kon való békés egyesítéséért, a nem­zetközi feszültség enyhítéséért. Tekintet nélkül arra, hogy elvi kérdésekben a koreai kérdés békés megoldása problémájának megvita­tása alkalmával komoly nézeteltéré­sek mutatkoztak, a genfi értekezlet során bebizonyosodott, hogy megvan a lehetőség egyes alapvető kérdések­kel kapcsolatos kölcsönös megegyezés létrehozására. Ezután is erőfeszítése­ket kell kifejteni Korea egyesítése kérdésének tárgyalások és értekezle­tek útján való rendezése érdekében. Meggyőződésünk, hogy a haza békés Nem kétséges, hogy országunkban igen sokan üdvözlik ezeket a közös nyilatkozatokat. Ez arról tanúskodik, hogy ezek a nyilatkozatok megfelelnek a kor szellemének és népünk követeléseit tükrözik. E nyilatkozatok külpoliti­kánk természetes fejleményei. Nehru rámutat, hogy India külpo­litikájának alapvető a más nemze­tekkel való barátság a cselekvési szabadság fenntartásával és hogy ez a politika a gyarmatosítás, vagy egyik országnak a másik felett való uralma ellen irányul és hogy India politikája mindig békés jellegű volt. A békét éppúgy, mint a biztonsá­got leginkább a kollektív békére és a háború elhárítására irányuló erő­feszítésekkel lehet fenntartani. Ha ezt nem lehet megtenni az egész vi­lágon, akkor meg kell kísérelni olyan térségek létrehozását, ahol az ilyen békét fenn lehet tartani. Az ilyen térség fokozatosan bővülni fog. egyesítésére vágyó egész koreai nép egyöntetű kívánsága és kitartó har­ca az egész világ békeszerető népei­nek támogatása mellett lerombolja az Észak- és Déi-Korea közötti ideig­lenes sorompókat, közel hozza egy­máshoz Észak- és Dél-Koreát. Meg­győződésünk, hogy találunk lehető­séget hazánk tárgyalások útján való egyesítésére. Észak- és Dél-Korea egész népének elszánt harca és az egész világ békeszerető népeinek kö­vetelése meg kell, hogy hiúsítsa az amerikai uralkodó körök és délkoreai cinkostársaik háborús kalandterveit, akik ismét a háború szakadékába próbálják sodorni Koreát. Koreának a fegyverszünetről a békére kell áttérnie, Koreát egye­síteni kell békés úton és demo­kratikus alapon. Ez a hazáját szerető koreai nép egy­öntetű követelése. Ez a kívánsága a Távol-Kelet és az egész világ békére törekvő összes népeinek. Szívesen kötnénk hasonló egyez­ményeket más országokkal — írja Nehru levelének befejező ré­szében. — El kell azonban ismerni, hogy minden realista politikának fi­gyelembe kell vennie az Ázsia és az egész világ viszonyaiban végbement mély változásokat. Párizs (MTI) A francia. sajtó be­számol arról, hogy a tuniszi francia főbiztos képtelen volt olyan tuniszi személyiséget találni, aki hajlandó lett volna átvenni a lemondott M’Zaü tuniszi miniszterelnök örökét és vál­lalni a felelősséget a Tuniszban folytatott francia elnyomó politiká­ért. A francia főbiztos ezért jobb hí­ján Georges Dupoizat francia ál­lampolgárt nevezte ki »miniszterei­I nőknek« és a bábkormány tárcáinak legtöbbjét is a főbiztosság magasran­gú tisztviselőivel töltötte be. A Pártoktatás Házában július 6-án értekezletre hívták össze me­gyénk vállalatainak igazgatóit, párttitkárait. Bőhm József elvtárs, a Megyei Párt-végrehaj tóbizottság mezőgazdasági osztályvezetője tar­tott előadást »Az aratás és csép- lés« címmel. Előadásában felhívta üzemeink vezetőinek, párttitkárai­nak figyelmét, hogy a városi dol­gozóknak is ki kell venni a részü­ket a nagy nyári munkálatokból: az aratásból, a cséplésből és a be- hordásból, ami a rossz időjárás miatt összetorlódott. A városi dol­gozók segítségnyújtása, a növény­ápolási munkák idején nagy előre­haladást jelentett állami gazdasá­gainknak és tsz-einknek — mond­ta. — A mostani munkálatoknál kétféle segítségnyújtásra van szükség: az egyik, ahol munkaerő van, ott az egész tagságot meg kell győzni, hogy vegye ki a ré­szét az aratási munkálatokból. A másik: a tényleges segítségnyúj­tás. A vállalatok tehergépkocsik kölcsönadásával segítsék a behor- dási munkálatokat. A kapálást már jórészben elvégeztük, egy- szer-kétszer, sőt egyes helyeken már háromszor is kapáltak. Ahol ezek a munkálatok még nem fe­jeződtek be, oda tsz-eink szintén kérik a városi munkaerő segítsé­gét. Július 11-én békearatási na­pot tartanak megyénkben, majd utána békearatás hetet. A legjob­ban segítő üzem részére vándor­Eisenhower Washington (TASZSZ). Eisenho­wer elnök július 7-i sajtóértekezle­tén megismételte, teljes mértékben és változatlanul szembehelyezkedik az­zal, hogy a Kínai Népköztársaságot felvegyék az ENSZ-be. Felkérték az elnököt, mondjon vé­leményt arról a követelésről, hogy az Egyesült Államok lépjen ki az ENSZ-ből, ha felveszik e szervezetbe a kínai kormány képviselőit. Eisen­sok-sok ilyen jól gazdálkodó termelő- szövetkezet legyen, hogy tömeges példájukon a parasztságnak megmu­tathassuk, a gyakorlatban, kézzelfog­hatóan bebizonyíthassuk: íme, ez a jólét, a felemelkedés legbiztosabb útja, a szocializmus építésének elke­rülhetetlen útja a falun, és jóljár, aki rátér erre az útra! Ehhez pedig az szükséges, hogy a ma még gyengén gazdálkodó terme­lőszövetkezetek százait is — kemény, szívós munkával — a jól gazdálkodók színvonalára emeljük. Az szükséges, hogy termelőszövetkezeteink zöme lehetőleg már az idén, a falubeli egyéniek átlagánál jobb életszínvo­nalat biztosítson tagjai számára. Az elkövetkező néhány éven belül pedig — hogy úgy mondjuk — egy fejjel magasabban álljanak és jobban élje­nek azoknál, magyarán: ne csak a terméseredmények, hanem a jövede­lemből való részesedés tekintetében is meghaladják a jó középparaszti gazdaságok átlagát! Ez a megszilárdítás politikájának, pártunk szövetkezeti politikájának igazi értelme és jelentősége. Melyek a legfőbb tennivalóink gazdasági és politikai téren a termelőszövetkeze­tek megerősítésével kapcsolatban? Magasszínvonalú, jövedelmező gazdálkodást! Mindenekelőtt a példás, magasszín­vonalú, jövedelmező gazdálkodás ki­alakítása, amely a belterjes, sokol­dalú termelés útján valósítható meg. Számos szövetkezetnél azonban ép­pen az ellenkező irányú törekvés, az egyszerűbb, kevesebb munkával járó, külterjes gazdálkodásra való áttérés tapasztalható. Főként a gyengébb szövetkezetekre vonatkozik ez, s azokra, amelyeknél különösen nagy gond a munkaerőhiány. Egyik leg­veszélyesebb megnyilvánulása ennek az, hogy a termelőszövetkezetek — a szántóterületeket összehasonlítva — az egyéni gazdálkodáshoz képest az idén csak mintegy feleakkora terü­leten, a vetésterületnek átlagosan 10 százalékán termelnek kukoricát. Ez viszont a sertéshizlalási érinti káro­san, holott a hizlalás a jövedelem egyik fő forrása lehet és kell is len­nie. Amelyik termelőszövetkezetben sokoldalú gazdálkodást folytatnak, ott évközben is mindig van pénzbe­vétel: nincs pénz nélkül a tagság, zászlót adunk — fejezte be Bőhm elvtárs a beszámolóját. Utána »A nép vagyonának meg­őrzése« címmel Kamarás elvtárs tartott előadást. A tőkés társadal­mi rendszert a kizsákmányoló magántulajdon jellemzi — mond­ta. — A mi társadalmi rendsze­rünkben nincs kizsákmányoló ma­gántulajdon, a szocialista társada­lomban az üzemek, gyárak, stb. a dolgozó népé, a munkásosztályé. A termelőeszközök felett az igaz­gatók, a vállalatvezetők, a dolgo­zók rendelkeznek. Ezek eltulajdo­nításáért a felelősség elsősorban őket terheli. Sokan kisebb eltulaj­donításokat nem vesznek figye­lembe és így később súlyos károk keletkezhetnek belőlük — mondta Kamarás elvtárs. Ezután Nemeséri elvtárs a tűz­rendészet! feladatokról beszélt. A tűz eredetéről, az óvóintézkedé­sekről, a tűz megakadályozásáról, majd a mostani mezőgazdasági munkák helyes tűzbiztonságára tért át. A mezőgazdaságban tüz- figyelő brigádok szervezése most a fő feladat — fejezte be beszá­molóját Nemeséri elvtárs. Az értekezlet Virovecz József elvtárs zárószavaival ért véget. Az értekezleten elhangzott előadások­ból sok tanulságot vonhatunk le, amit a vállalati igazgatók és párt­titkár elvtársak megszívlelve, a mezőgazdasági munkákat, a jogta­lan eltulajdonításokat, a tüzek megakadályozását segítik elő. nyilatkozata hower ellenezte ennek a kérdésnek előre való eldöntését. Azt mondotta, ha az Egyesült Államok vereséget szenved Kínának az ENSZ-be való" felvétele kérdésében, akkor majd el­döntik azt a kérdést, milyen lépése­ket tesz az Egyesült Államok. Az elnök hozzátette, hogy ez a saját vé­leménye és hogy ő mindaddig nem enged valamely küzdelemben, amíg nem szenved teljes vereséget. mert mindig tudnak előleget osztani számára. A sokoldalú gazdálkodás, különö­sen ha fejlett, nagyhozamú állatte­nyésztésre is támaszkodik, a szabad­piaci értékesítés jobb kihasználását teszi lehetővé a termelőszövetkezetek számára. A mezőgazdasági áruterme­lés fellendítésére a kormánypro- gramm nagy lehetőséget ad a kis- árutermelő parasztgazdaságoknak a szabadpiaci értékesítésnél. Mi azt akarjuk, hogy a szövetkezeti dolgozó parasztság még jobban, az eddiginél sóikkal jobban éljen ezekkel a lehe­tőségekkel. A beadási terhek 25—30 százalékos mérséklésével pártunk és kormányunk módot nyújtott erre a termelőszövetkezeteknek: most tőlük függ, hogy belterjes, sokoldalú gaz­dálkodással, nagy hozamok elérésé­vel a legteljesebben ki is használják ezeket a lehetőségeket! A terméshozamok állandó fokozá­sára, a munkafegyelem megszilárdí­tására a leghatásosabb és legcélrave­zetőbb eszköz termelőszövetkeze­teinkben a tagok egyéni anyagi érde­keltségének legmesszebbmenő bizto­sítása, s ez a munkaegységrendszer révén érhető el. A munkaegység nemcsak az elvégzett munka mérté­ke, hanem a jövedelem elosztásának is eszköze: a munkaszerinti elosztás szocialista elvét juttatja érvényre a társasgazdálkodásban. Aki szorgal­mas, s többet dolgozik, annak mun­kaegységei arányában nagyobb lesz a jövedelme is. Aki viszont lusta, az magára vessen. A munkaegység nagy ösztönző erő a termelési színvonal emelésében, ép­pen ezért úgy kell vele gazdálkodni, hogy a becsületes, szorgalmas, jó munkát serkentsük, a hanyagok vi­szont ne élősködhessenek a többiek nyakán. Éppen ezért takarékoskod­nunk kell a munkaegységeikkel. Az olyan tagoknak, akik nem megfelelő minőségben végzik el a rájuk bízott munkát, nem szabad munkaegységet javukra írni. Harcolnunk kell a munikaegységhigítás, a munkaegység­csalás mindenféle, sokszor agyafúrt formája ellen. Egyszóval: harcolnunk kell a munkaegység tekintélyének megszilárdításáért valamennyi mező- gazdasági termelőszövetkezetben! A szövetkezeti tagok anyagi érde­keltségét jelentősen fokozza a helyes premizálás is. A prémium (a terven felül elért terméstöbblet 25 százalé­AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI Termelő szövetkezeteink megszilárdításának fő feladatai Pártunk III. kongresszusa világo­san és határozottan állástfoglalt amellett, hogy a falu szocialista fej­lődése érdekében a fő figyelmet a termelőszövetkezetekre kell irányíta­nunk, s hogy a legfőbb feladat most a meglévő termelőszövetkezetek meg­erősítése, gazdasági-politikai megszi­lárdítása, terméshozamuk, jövedel­mezőségük emelése. A kongresszus az új szakasz politikájának megfelelően jóváhagyta a Központi Vezetőség ta­valyi júniusi és októberi határoza­tait, amelyek a mezőgazdaság to­vábbfejlődésének egyik kulcskérdésé­vé a termelőszövetkezetek megszilár­dítását tették. A megszilárdításra, az elért sike­rek megerősítésére általában mindig is szükség van a termelőszövetkezeti mozgalomban, mert hisz nem lehet úgy előrenyomulni, hogy a már elfog­lalt állásokat szüntelenül meg ne erősítsük. Arra a kérdésre azonban, hegy fejlődésünk új szakaszában miért lett a termelőszövetkezeti moz­galomban éppen a megszilárdítás a legfőbb feladatunk — csupán az »előrenyomulás« e szabályával nem lehet teljes választ adni. A választ erre mezőgazdaságunk általános érdekei, pontosabban nép­gazdaságunk fejlődésének sajátos kö­rülményei adják meg. Népi demo­kráciánk fejlődésének új szakaszában pártunk — a szocializmus alaptörvé­nyének megfelelően — az egész dol­gozó nép életszínvonalának állandó emelését állította legfőbb céljaként az ország elé. Ez azonban el sem kép­zelhető a mezőgazdasági termelés nagyarányú, gyorsütemű fellendítése nélkül, ez ma és a második ötéves tervben is a szocialista országépítés kulcsfeladata. A mezőgazdasági termelés fejlődé­sét a júniusi határozatot megelőző években számos tényező akadályoz­ta. így mindenekelőtt az erőinkhez mérten túlzott iparosítás, továhhá a termelőszövetkezetek számszerű fej­lesztésének túlhajtása. A számszerű fejlesztés erőszakolása, a gyaicori ta­gosítással járó földmozgatás, s álta­lában az egyéni parasztgazdaságok elhanyagolása nyugtalanságot, bi­zonytalanságot váltott ki a dolgozó parasztság, főleg a középparasztság körében, s ez — több más okka! együtt — a termelés hanyatlásához, a parasztság anyagi helyzetének romlá­sához vezetett. Ennek következteben a párt számára egyre nyilvánvalób­bá vált, hogy nekünk nincs szüksé­günk akármilyen előnyomulásra: nem kell olyan előnyomulás, amelv szö­vetségesünkkel, a középparasztsággal való viszony megromlásával, a mun­kás-paraszt szövetség lazulásával jár, s a pártnak a tömegekkel való kap­csolatát veszélyezteti. Ezért vált szükségessé olyan poli­tika bevezetése, amelynek légköré­ben az egyénileg dolgozó parasztok is nyugodtan termelhetnek, s amely a mezőgazdaság szocialista szektorá­nak minden eszközzel való erősítése mellett, s ezzel egyidejűleg hatható­san támogatja a kisárutermelő Pa~ rasztságot is — az egész mezőgazda­ság általános fellendítése érdekében. Hogy mennyire helyes volt ez az új politika, annak bizonyítéka a pa­rasztság rendkívül megnőtt termelé­si kedve. A viruló határ, a katasztro­fálisnak mutatkozó száraz ősz és a rendkívül hideg tél ellenére — első­sorban parasztságunk szorgalma, s államunk termelési segítsége követ­keztében — elég jó termést ígér az idén is az egyéni és a termelőszövet­kezeti gazdaságoknak egyaránt. A megszilárdítás politikájának jellege Szükség van a megszilárdítás po­litikájának előtérbe állítására, leg- elsősorban a termelőszövetkezeti pa­rasztság jólétének emelése érdeké­ben. A termelőszövetkezetbe azért lép be a dolgozó paraszt, mert a közös munkával, a korszerű nagy gé­pek, az új módszerek segítségével nagyobb terméseredményeket és jobb életszínvonalat akar' elérni. Sajnos, az elmúlt években ezt egyelőre na­gyon sok szövetkezetben nem találta meg. Tavaly ősszel soktízezer jóra- való tag — elsősorban középparaszt — főkép azért vált ki a szövetkezet­ből, mert .nem magasabb, hanem ala­csonyabb lett a jövedelme, mint ak­kor, amikor egyénileg gazdálkodott. Ennek egyik oka az volt, hogy sok helyen elhamarkodva hoztunk létre termelőszövetkezeteket anélkül, hogy a legszükségesebb feltételek meg let­tek volna az életképes működésük­höz, megerősödésükhöz. A másik oka az állami támogatás elégtelenségé­ben rejlett. A termelőszövetkezetek élveztek ugyan bizonyos kedvezmé­nyeket a beadásban, de például 1952- ben mégis több kenyérgabonát — kát. holdanként 96 kilogrammot — kellett beadniok, mint az egyéniek­nek, akik ugyanannyi területről csak 92.2 kilogrammot adtak be. A ter­melőszövetkezetek nagy segítséget kaptak a gépállomástól, az elvégzett gépi munka díja azonban — túlsá­gosan magas volt. A termelőszövetke­zetek a beruházásokhoz kaptak ugyan hitelt az államtól, de az építkezési anyagok ára szintén túlzottan magas volt: a cementet 344, a fűrészárut 174, a vasárut 1Ö0 százalékkal drá­gábban kapták, mint a közületek, például az állami gazdaságok. Ezen­kívül, ha a szövetkezet egy százas tehénistállót épített, 200 ezer forint forgalmi adót kellett fizetnie, ha maga építette, és 300 ezer forintot, ha vállalattal építtette . . . A termelőszövetkezetek megszilár­dításáról azelőtt is szó esett, de az említett körülmények nagyon sok esetben nem a szövetkezeti gazdasá­gok tényleges megerősödését, hanem eladósodását eredményezték, s ez az évvégi zárszámadáskor az alacsony pénzbeli részesedésben, az alacsony életszínvonalban jutott kifejezésre. Fejlődésünk új szakaszában is a meg­szilárdítás politikáját érvényesítjük, de ennek már más a jellege: jobban érvényre jut benne az állami támo­gatás lenini elve. A különféle kor­mányintézkedések már az elmúlt őszön jelentősen megjavították a szövetkezeti parasztság anyagi hely­zetét, s még inkább így lesz ez az idei termés betakarítása után. A megszilárdítás politikájának fo­kozott érvényesítésére főként a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás fölényének megmutatása végett van szükség. Ma már csaknem minden járásban van jónéhány kiválóan gaz­dálkodó termelőszövetkezet. Ez azon­ban kevés. Az egészséges továbbfej­lődés elengedhetetlen feltétele, hogy Nehru levele a Csou En-lajjal folytatott tárgyalásokról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom