Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

Csütörtök, 1954 június 10, SOMOGYI NÉPLAP 3 Többet foglalkozunk a falu dolgozóival — nőnek az eredmények Elmondta: Szőke Józseí szöllőskislaki tanácselnök. Bár községünk dolgozó parasztjai még koratavasszal gazdagyűlésen el­határozták, hogy a beadás maradék­talan teljesítésével, az esedékes me­zőgazdasági munkák időben és jó minőségben való elvégzésével kö­szöntik a XII. pártkongresszust, ez csak részben valósult meg. Ennek fő oka az volt, hogy a községi pártszer­vezet és főleg a tanács nem foglal­kozott kellőképpen a dolgozó parasz­tokkal, hiányzott az állandó felvilá­gosító munka. A községi pártszervezet és a ta­nács már a pártkongresszus ülésének -első napjaiban, a kongresszuson el­hangzottakból rájött. munkájának hiányosságaira. Megtanultuk, Hogy bürokratikusán, íróasztal mellől irá­nyítva nem tudjuk jelentősebben fo­kozni a begyűjtés és a mezőgazda­sági munkák lendületét, hanem csak úgy, ha rendszeresen beszélgetünk a .gazdákkal, nemcsak kötelességeikről, hanem problémáikról is. így aztán, •amikor már kisgyűléseken, gazdagyű­léseken és háziagitációval állandóan foglalkoztunk a dolgozó parasztok­kal, az eredmények is egyre jobban nőttek. Takács István dolgozó pa­rasztot például felkerestük az adó­fizetés végett, s mikor megmagya­rázták neki, hogy milyen kedvezmé­nyekben részesíti államunk, másnap rendezte félévi adóját. A VB-ülések- re meghívtunk néhány élenjáró gaz­dát, akiknek segítségét. kértük a népnevelőmunkához. Ezután egyre többen teljesítették félévi állat- és állati termékbeadásukat, valamint rendezték félévi adótartozásukat Már a kongresszusi ülés első napjai­ban felkerült a dicsőségtáblára töb­bek közt Fodor János 6 holdas, So­mogyi Antalné 6 holdas, Jager György 6 holdas és Durcsány István 5 holdas dolgozó paraszt neve Elér­tük, hegy községünk a ;árásban a 22. helyről a 7. helyre került a ver­senyben, s megelőzte versenytársait: Balatonboglár, Hács és Kisbérén» községeket. A félévi beadási kötele­zettséget tojásból 03, baromfiból 105, tejből 90, vágómarhából 207, hí­zottsertésből 77 százalékra teljesítet­te a község. A félévi adóbeszedési tervet is közel 80 százalékra rendez­tük. A mezőgazdasági munkák is na­gyobb lendülettel folynak, miután kint a mezőn is felkeressük a dol­gozó parasztokat és szaktanácsokkal segítjük őket. Most már a burgonya második töltögetése is hamar befeje­ződik, s a kukoricát is másodszor ka­pálják a gazdák. Emellett a lóhere, lucerna kaszálása, illetve betakarí­tása is szépen halad. Mindezekből azt a következtetést vontuk le, amiről Nagy Imre elvtárs is beszélt a partkongresszuson, hogy a falu csak akkor tudja eredménye­sen megoldani az előtte álló nagy feladatokat, ha a község pártszerve­zete, tanácsa egyre közelebb kerül a dolgozó parasztokhoz, s állandóan erősíti e tömegkapcsolatot. Ezt a kö­vetkezőkben is állandóan szem előtt tartjuk, s úgy dolgozunk, hogy Szöl- lőskislak község is méltó részese le­gyen az országépítő nagy munká­nak, a kormányprogramm megvalósí­tásának. GYURÁKOVICS FERENC alig két hónapja került Darányba köz­ségi agronómusnak. Mezőgazdasá­gi nagyüzemből, állami gazdaság­ból szólította el a párt az egyéni gazdák, a tsz-tagok közé. Szívesen jött — a szíve is húzta az egykori tsz-elnököt — falura. Azzal az el­határozással indult útnak új mun­kahelyére: minél többet tenni, mi­nél többet segíteni a dolgozó pa­rasztokat a mezőgazdasági határo­zat megvalósításában. A faluban szívesen fogadták. Hamarosan megszokta új munka­helyét, gyorsan dologhoz látott. Nagy szükség volt tanácsaira, se­gítségére mind a tsz-ekben, mind az egyénileg gazdálkodó parasz­toknál. Éppen a munka nehezére, a vetés idejére érkezett. Nem volt idő késlekedésre, a munka sürge­tett. Első dolga az volt, hogy mun­katervet készített magának. Eb­ben pontosan megjelölte, hogy mi­kor melyik tsz-nek és egyénileg dolgozó parasztnak segít. Azóta is ragaszkodik a tervszerű munká­hoz. A Petőfi termelőszövetkezetnél első dolga az volt, hogy bevezette a vetésforgót. A területet 11 ve­tésforgóra osztották fel, pontosan kidolgozták a növények vetéste­rületét és azt, hogy a forgó válto­zásával milyen új növény kerül majd vetésre. Bevezette mindkét tsz-ben a szakaszos tárgyakezelést. A Petőfi termelőszövetkezetben si­kerrel járt a kísérlet, azóta is al­kalmazzák, és mindig szívesen ve­szik bármely munkánál a segít­séget és tanácsait. Az Árpád ter­melőszövetkezet tagjai már nem veszik ilyen szívesen. Görcsösen ragaszkodnak a tagok a régi, meg­szokott módszereikhez, nem akar­ják alkalmazni az új eljárásokat. Sok segítséget nyújtott a termelő- szövetkezetnek a terület felosztá­sánál, a brigádok megszervezésé­ben. Itt is alapos felvilágosító munkát kellett végeznie, hogy meggyőzze a maradiakat: milyen előnye van a terület felosztásá­nak és hogy minden tagnak egyé­ni érdeke is területének jó meg­művelése. A NÖVÉNYAPOLÁSI MUN­KÁK jó megszervezésében is sok hasznos tanáccsal látta el a tsz-ek vezetőségét. Kidolgozta a növény- ápolás és a szénakaszálás munka­rendjét, beosztotta, hogy mikor melyik növényféleség kapálásához mennyi munkaerőre és fogatra van szükség, hogy időre befejez­hessék a növényápolást. Ezzel a munkarenddel máris szép ered­ményt értek el és mindkét tsz-ben jól megy a növényápolási munka, az esős idő ellenére sincs lemara­dás. De nemcsak a termelőszövet­kezeteknek nyújt sok segítséget Gyurákovics elvtárs, hanem az egyénileg gazdálkodóknak is. Az utcán, a mezőn sokszor megállít­ják a falu dolgozói és segítségét, javaslatát kérik munkájukhoz. Az agronómus Két gazdánál bevezette a szaka­szos trágyakezelést. Két másik gazdánál, Böckös Józsefnél és Holcinger Flóriánnál műtrágya­kísérletet végeznek. Holcinger Flóriánnál burgonyánál, Böckös Józsefnél pedig kukoricánál és ré­pánál alkalmazták a kísérletet. Mindkét gazda a talajba művelte be a műtrágyát. A területet sza­kaszokra osztották fel: az egyik szakaszba pétisót, a másikba káli­sót, a harmadikba szuperfoszfátot, a negyedikbe mindhárom műtrá­gya keverékét tették, majd végül egy szakaszra nem tettek műtrá­gyát, hogy pontosan látható le­gyen a műtrágya hatása és az, hogy melyik műtrágya melyik te­rületen válik be legjobban. A kí­sérleti parcellát figyelik a dolgo­zó parasztok is, s ha a kísérletnek sikere lesz, egész biztos, hogy jö­vőre már sokan alkalmazzák föld­jeiken a műtrágyázást. Bevezeti az egyik gazdánál a kukorica és a napraforgó pótbeporzását is. .— Az eredmény, a magasabb termés, biztos, hogy serkentőleg fog hatni a többi gazdára is, mert a jó pél­da ragadós, követésre talál —1 mondja bizakodóan Gyurákovics elvtárs. A FALU DOLGOZÓIT javasla­egész nap kint a földeken végzi munkáját, segíti a magasabb ter­més eléréséért vívott harcot. Es­ténként, amikor a dolgozó parasz­tok már pihenni térnek, Gyurá- kovicséknál még világiosság szűrő­dik ki a kis ablakon. Esténkint ta­nul a községi agronómus: az aka­démia második évfolyamát végzi, ez pedig szorgalmas tanulást igé­nyel. Tanul is szorgalmasan, tu­dására, további jó munkájára nagy szüksége van községének, az országnak. Ezt tudja és azért minden munkájával, minden ja­vaslatával a magasabb termés- eredmény elérését, a dolgozó nép életszínvonalának emelését igyek­szik elősegíteni. Varga Mária — A Szépirodalmi Könyvkiadó júniusban számos általános érdek­lődésre számottartó alkotást bo­csát közre. Díszes kiadásban jele­nik meg Ady Endre verseinek gyűjteménye és kötet jelenik meg válogatott cikkeiből is, más prózai írásaiból Földesy Gyula Kossuth- díjas irodalomtörténész szerkeszté­sében. Uj illusztrált kiadásban lát napvilágot Mikszáth Kálmán »Noszty fiú esete Tóth Marival« című regénye. Móricz Zsigmond műveiből megjelenik a »Boldog ember« és a »Légy jó mindhalá­tokkal látja el, segíti munkájukat, lig 1. ADY ENDRE ismert költeményé­nek címe kívánkozik e 104 évvel ez­előtti eseményről beszámoló krónika élére is. A történet hősei — a kapós, vári gimnázium egykori diákjai, to­vábbá „kézműves inasok és legények s egyéb póremberek“ — akik a haza­szeretetből kaptak és adtak leckét minden idők magyar ifjúságának — már régen elporladtak. Emléküket egy már örökre letűnt zsarnoki kor­szak igyekezett teljességgel elfeled­tetni. Napjaink nemzedékének hálája és kegyelete azonban ismét felragyog- tatja emlékezetük fényét s legszebb hagyományai közé sorozva, mint drá­ga örökséget adja át az utókornak. II. MEG EGY ÉVE sem múlott el az ISIS—49-i magyar szabadságharc el­ugrásának, amikor is a benne rész­vevők közül „sokra sír, sokra vak börtön borult“ és aki mindezt tette, a véreskezű zsarnok-király, J máris azt kívánta, hogy papjai ő érette imádkoztassák a legsötétebb elnyoma­tásba taszított népet. Pokoli volt az ötlet: imádkozzék az árva — apja gyilkosáért; hálálkodjék az istennek az özvegy a „jó császárért“ — aki miatt nyomorúság, nehéz gyász lett az élete • . . Lehet-e érzőszívű embertől ilyet kívánni? Az erőszak mindent megte­het. De hogy miként történik az ilyen embertelen parancs végrehajtá­sa, az már más kérdés, és e szerény írás éppen erre ad feleletet. Történetünk idején a kaposvári fiú­gimnázium a mai Élelmiszeripari Technikum helyén egykor létezett, szerény, földszintes épületben talált hajlékra. Innét jártak át a diákok naponként a szomszédos nagytemp­lomba szentmisét hallgatni. Itt tör­tént a nagy összeütközés a vallás tör­vényei és a hazaszeretet szent érzé­sei között, amint látni fogjuk: az utóbbi javára. És itt átadom a szót az eseményt megörökítő hivatalos fel­jegyzéseknek. „1850 április 27-től május 10-ig az ifjúság tanárainak felügyeletével az ú. n. „jubileumi szent ünnepélyes áj- tatosság“-ban vett részt, mely napon­ként esti 7 órakor tartott „litániá“- ból, bizonyos sz■ elmélkedések- és kö­nyörgésekből, valamint három egy­másután következő vasárnapi sz. me­netből állott. A litániák alatt a ta­nári kar csakhamar tapasztalta, hogy „a tanulóifjak a naponként szokott felséges királyérti imára általán mind nem felelnek s ebben egymást némelyek mintegy akadályozni törek­szenek is“. Az alkalmazott szigorú intézkedések ellenére nemsokára, még pedig május 9-én, az ifjúság ugyan­csak „a felséges fejedelemérti ima alatt erőltetett némi kehülés által oly botrányt követett el, hogy az illető scgédlelkész úr imádságában szinte megakadályoztatott“. Ez incidens, noha „a tanítványok másnap reggel legott osztályonkint szigorú komoly­sággal s fenyegetődzéssel megintet, lek“, másnap ugyanaz alkalommal ismétlődött. A tanári testület úgy a maga körében, mint a cs. kir. biztos és a megyei főnök részéről kiküldött Herman István központi főbíró jelen­A VÁNDORZÁSZLÓ ÚJ TULAJDONOSAI Szerdán délután nagy megtisz­teltetés érte a Kaposvári Textil­művek dolgozóit. Jó munkájuk jutalmaként átvették a Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalattól a Városi Pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját. Az üzem dolgo­zói becsülettel helytálltak a kon­gresszusi versenyben és az első negyedévi 29.9 tonnás tervlemara­dást hiánytalanul törlesztették, emellett a május havi tervüket is 101.9 százalékra teljesítették. Je­lentős eredményt értek el a fo­nalak minőségének javításában is: már hosszabb idő óta 0.8 százalé­kos a fonalak minőségi együttha­tója és ezzel az eredménnyel or­szágos viszonylatban is az első he­lyet vívta ki magának az üzem. Hasonlóan jók az eredmények az anyagkihasználás, valamint a termelési költségek csökkentésé­nek területén is. Az anyagkihasz­nálásban tervezeten felül 0.5 szá­zalékos megtakarítást értek el, míg a termelési költségek csök­kentése május hónapban, április hónaphoz viszonyítva 3 százalék­kal javult. Ezek az eredmények is mutatják, hogy a Textilművek dolgozói jó munkájukkal megér­demelten nyerték el a vándorzász­lót, melyet Hajas elvtárs, a Kefe­anyagkikészítő Vállalat párttitká­ra, Elek Mária elvtársnő, a válla­lat ÜB-elnöke és Farkas elvtárs, a vállalat tervosztályának vezető­je adtak át a Textilművek dolgo­zóinak. Nagy az a boldogság és öröm, amit a Textilművek dolgo­zói éreztek ezekben a percekben,' de nagy az a lelkesedés, amellyel megfogadták, hogy megőrzik a versenyzászlót. A zászló átadása után Hortobá­gyi elvtárs, a Városi Pártbizott­ság szervezőtitkára, röviden is­mertette az üzem dolgozóinak eredményeit, példás helytállásu­kat, majd rámutatott arra, hogy ez a zászló további helytállást és további jó munkát követel az üzem dolgozóitól. Ezután Róna Imre elvtárs, a Textilművek igaz­gatója szólalt fel s az üzem dol­gozói nevében elmondta: Büszke örömmel vettük át ezt a vándorzászlót, de tudjuk azt is, hogy ez további jó munkára köte­lez bennünket. Ezt a vándorzász­lót a párt adta nekünk, s mi a pártnak ezt a bizalmát úgy akar­juk viszonozni, s úgy háláljuk meg a legjobban, ha tovább fokoz­zuk teljesítményünket, ha ezen­túl is harcolunk terveink túltelje­sítéséért, a minőség javításáért és termelési költségeink csökkentésé­ért. Ha ezt megvalósítjuk, valóra- válhat régi vágyunk és a' negyed­év végére a büszke élüzem-csil- lag ékesítheti üzemünk homlokza­tát, dicsérve jó munkánkat. Ezt követően Szabó elvtárs, az üzem párttitkára szólalt fel, utána Csiszár elvtársnő értékes céljutal­makat osztott ki a kongresszusi verseny legjobbjai között. Még több és jobb árut biztosítunk a dolgozóknak (Tudósítónktól.) Vállalatunk, a Kaposvári Ba­romfifeldolgozó Vállalat dolgozói is nagy lendülettel vettek részt a kongresszusi versenyben. Üze­münk dolgozóinak több mint 95 százaléka tett szocialista kötele­zettségvállalást a pártkongresszus tiszteletére. Megfogadtuk, hogy minőségi munkával, a termelés önköltségének csökkentésével, anyagtakarékossággal és üzemünk termelékenységének állandó foko­zásával köszöntjük pártunk kon­gresszusát. Vállalásainkat már a kongresszus előtt hiánytalanul tel­jesítettük, sőt túl is szárnyaltuk, a verseny azonban nem állt meg, hanem mindinkább fokozódott. Ennek és a begyűjtő szervek jó munkájának köszönhető, hogy törlesztettük korábbi tartozásun­kat és május havi tervünket má­jus 18-án már 103 százalékra, az első féléves tervet pedig 26-án 100 százalékra teljesítettük. Hogy behozhattuk korábbi lemaradásun­kat, s május havi tervünket is 170.6 százalékra teljesíthettük, eb­ben jelentős részük van üzemünk olyan dolgozóinak, mint László I. Rozália tojáslámpázó, aki a minő­ségi előírások betartásával állan­dóan 135—140 százalékot teljesíti Kiemelkedő Valenta József né szta­hanovista dolgozónak 167, Tor­navölgyi Lászlóné 141, Kollár Má­ria 140, Dávid Istvánná 130 és Walter Gézáné baromfikopasztó 122 százalékos tervteljesítése. A kongresszus határozatainak gondos tanulmányozása után új célokat tűztünk magunk elé. El­határoztuk, hogy a minőség továb­bi javításával még több és jobb árut biztosítunk a dolgozóknak; üzemünk önköltségének csökken­tésével az életszínvonal további emeléséhez járulunk hozzá. létében tartott vegyes tanácsüléseken május 10., 11-, és 13-án tárgyalta e kihágást, amidőn is „kiderült, hogy a tüntetésben „a choruson s oratóriu­mokban jelenvolt kézműves inasok és legények s egyéb póremberek“ is r észtvettek“. „A tanári kar a megállapított tény­állás alapján a főtettest, Lits Gusz­táv V. oszt. tanulót nyolc korbácsütés és egynapi (12 órai) elzárás bünteté­sére, Vucskics Sándor III-, és Kneze- vich Lajos I. oszt. tanulókat „hat vir­gácsütés testi büntetésére“, Somogyi Zsigmond, Diabella György, Magori András III. o■ tanulókat egynapi be­zárásra, Kuthy Imre IV. oszt. tanulót hat korbácsütésre stb■ ítélte, -ámde a tolnai polgári kerület cs. kir. főispán­ját, báró Augusz-t ez ítélet nem elégí­tette ki; 1850 július 11-én kelt és Tal- lián János cs. kir. kormánybiztos és Somogy megye polgári főnöke útján küldött leiratában kemény szavakkal dorgálja meg a gimn. igazgatót, hogy „vétkes hanyagsága és bűnös egyked­vűsége miatt“ történhetett csak a bot­rány és egyszersmind szigorúan meg­hagyja Lits Gusztáv V. oszt. tanuló­nak az intézetből való kizárását". Eddig a krónika feljegyzése­in. EZ A KIS TÖRTÉNET erősen ha­sonlít a walesi bárdok balladabeli hőstettéhez. A walesi bárdok nem tud­tak dicsérő éneket zengeni a népük szabadságát eltipró idegen király ma- gasztalására; a kaposvári gimnázium diákjai és az egész kaposvári népet jelentő iparos- és parasztemberek pe­dig nem engedtek imát mondani at magyar szabadságharcot vérbefojtó zsarnok-királyért. (Ki tudja, hány ilyen diákkorbácsolási és ehhez ha­sonló eset nyújtott hazai élmény­anyagot Arany Jánosnak „A walesi bárdok“ című balladájának megírásá­hoz? . . . ) A kaposvári diákokra hullott kor­bácsütések az egész megye lelkén is végigszántottak. Mert amikor a le- igázott országot megszemlélni orszá­gos körútra indult császár Kaposvár­ra is ellátogatott, miként azt egy erő­sen császárpárti, reakciós szemtanú feljegyezte: „Itt, mint mindenütt, a nemesség távoltartotta magát a lát­ványosságok és tüntetésektől és csu­pán a kiváncsi tömeg futott össze és a szokásos „Éljen“-kiáltások nélkül szemlélte a dolgokat. Az ily csendes fogadtatás sokkal inkább megismer­tette Őfelségével a dolgok állását, mint mindaz, miről a hódolatteljes lapok tudósítottak“. Somogy megye és Kaposvár városa büszke lehet a 101 évvel ezelőtt élt if­júságára! Büszke lehet a kaposvári Táncsics- gimnázium ezekre a volt tanítványai­ra, akik az adott körülmények között igen bátor kiállásukkal méltóknak mutatkoztak az ugyancsak ebben az iskolában nevelkedett I8-as hősnek és mártírnak, Noszlopy Gáspárnak hal­hatatlan emlékéhez! Büszke lehet egész Kaposvár ifjú­sága, amely a hazafias tüntetésben vezető szerepet vivő diákok mellett ilyen derék, bár névtelen „kézműves inasokat, legényeket és egyéb pór­embereket“ tekinthet elődeinek! Boldog lehet az az ifjúság, mely a szocialista haza építésének és védel- mezésének nagy munkájához ilyen nagyszerű nemzeti és népi hagyomá­nyokból merítheti a lelkesedést és erőt. SZABÓ GYULA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom