Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-05 / 132. szám

Szombat, 1954 június 5. SOMOGYI NÉPLAP 3 A DISZ „Petőfi iskolá“-ja ifjúságunk politikai nevelésének eszköze Mielőbb nyerje el méltó büntetését a tsz-et bomlasztó kulák Az 1953—54-es DISZ-oktatásban megyénk ifjúsága között értünk •el eredményeket. Körülbelül 2600 fiatal négyféle DISZ-oktatásban sikeresen be is fejezi a tanfolya­mokat. A DISZ-oktatásban rész­vevő fiatalok pártunk december 19-i és a DISZ KV határozatainak élharcosai. Lényeges eredménye oktatásunknak, hogy nagyszámú széles látókörrel rendelkező, jó DISZ-propagandista nevelődött. A kezdeti eredmények mellett azonban meg kell állapítanunk, hogy DISZ-oktatásunk messze el­maradt a szövetségünk előtt álló nagy feladatoktól. Különösen jel­lemző volt a politikai oktatás rend­kívül alacsony eszmei színvonala. DISZ-bizottságaink, de a megye­bizottság sem foglalkozott megfe­lelően oktatásunk tartalmi kérdé­seivel. Megnehezítette a tartalmi irányítást az is, hogy négyféle anyaggal kellett foglalkozni. Sok esetben nem volt érdekes az okta­tás anyaga sem. A fiatalok népünk történetéről, nagyjainkról többet és érdekesebben akarnak hallani. DISZ-oktatásunk gyökeres meg­javítása érdekében a DISZ Köz­ponti Vezetősége határozata a je­lenlegi DISZ-oktatás formáit meg­szünteti és helyettük létrehozza a két évfolyamból álló DISZ »Petőfi iskolát«. A »Petőfi iskola« módsze­reiben, formáiban jobban támasz­kodik ifjúságunk érdeklődési kö­A GYERMEKNAP HÍREI CSURGÓN május 30-án feled­hetetlen szépségű ünnepség zaj­lott le a II. számú általános isko­lában. Az ünnepélyen 800 szülő vett részt. A díszemelvényen he- lyetfoglaltak a járási pártbizott­ság, a helyi pártszervezet, a köz­ség összes tömegszervezete és a társiskolák képviselői. Az ünnepély az iskola úttörő- csapatának felvonulásával kezdő­dött. Ezután szavalatok, köszön­tők tették változatossá a műsort. Ezúttal adta át Boha László járási úttörő titkár az úttörőmunka jutal­mát, a Rákosi-zászlót. Sós Ferenc csapattanácselnök ragyogó szem­mel vette át a zászlót és ígéretet tett, hogy mint szemük fényére, úgy vigyáznak a zászlóra, s to- » vábbi munkájukkal méltók lesz­nek annak megőrzésére. Az ünne­pélyt zászlólevonással fejezték be. NAGYATÁDON a gyermeknap alkalmából az MNDSZ és a szülői munkaközösség közel ezer gyer­meket vendégelt meg. A gyerme­keknek ünnepi ebédet és uzsonnát készítettek, valamint könyvekkel jutalmazták őket. A helyi kultúr- csoport délután egyfelvonásos víg» játékokat mutatott be. Este az MNDSZ bált rendezett, melynek bevételét a gyermekek megaján­dékozására fordították. SOMOGYMEGGYESEN is zsú­folásig megtelt a kultúrterem a gyermeknap alkalmával. Az úttö­rők kultúrműsorral szórakoztatták a megjelent vendégeket. Műsor után a helyi MNDSZ mintegy 350 gyermeket csokoládé-, cukor- és süteménycsómagokkal, valamint könyvekkel jutalmazott meg. Este a Rákóczi és az Előre tsz kultúr- csoportja színelőadást tartott. Be­mutatták a »Borjú« című 3 felvo- násos vígjátékot. TARANY községben a gyermek­nap alkalmával gyermekraj zkiállí- tást rendeztek. Ebben a munká­ban dicséret illeti Kiss Gyula ne­velőt, aki fáradságot nem ismerve tanította a kis úttörőket a rajz és festészet elemi ismereteire. Június 6-án kezdődnek „Balatoni hónapok“ Az Országos Balaton-bizottság ezen a nyáron az előző években megrendezett „Balatoni hetek“ he­lyett „Balatoni hónapok“-at ren­dez színes, változatos programmal. A „Balatoni hónapok“ június 6- án, vasárnap kezdődnek, a meg­nyitóünnepséget Keszthelyen tart­ják. nem szervezünk. A »Petőfi iskola« I. évfolyamára önkéntes alapon el­sősorban olyan fiatalokat kell ja­vasolni, akik eddig még nem vet­tek részt, vagy nem rendszeresen vettek részt politikai oktatásban. A »Petőfi iskola« II. évfolyamá­ra azokat a fiatalokat kell javasol­ni, akik elvégezték a politikai is­kola valamelyik évfolyamát. Az új oktatási formában a tan­anyag csak akkor érvényesülhet kellően, ha megjavítjuk propagan­damunkánk eszmei, szervezeti irá­nyítását. A jelenlegi legfontosabb feladat a propagandisták kiválasz­tása, megfelelő felkészítése. Párt- bizottságaink segítségével biztosí­tani kell, hogy a »Petőfi iskolák« propagandistái elsősorban értelmi­ségiek, pedagógusok, agronómu- sok, mérnökök, tapasztalt párt­munkások soraiból tevődjenek ki. Különösen fontos ez a »Petőfi is­kola« I. évfolyamán, amelynek történelmi tárgyú anyaga széles történelmi, irodalmi műveltséget követel. Most az a feladatunk, hogy a fiatalok érdeklődését fokozzuk: haladó hagyományaink, szocialista építőmunkánk kérdései iránt, hogy amikor megkezdjük a »Petőfi is­kolák« tanfolyamait, azok munká­ja méltóvá váljék Petőfi nevéhez. Szalai Irén, DISZ-megyebizottság. ÚJ ERŐT ADOTT A PÁRTKONGRESSZUS gadják, nagy melegben pedig földre- hull anélkül, hogy feladatát teljesí­tené. Ezért a korareggeli órákban a harmat felszállása után végezzük a pótbeporzást a rozsnál. Úgy a leg­helyesebb, ha két ember egy 25—30 m-es kötelet kifeszítve, a kalászok aljával egymagasságba tartva, a ve­tés; irányában végighalad a táblán. A kötél megüti a kalászokat, s a virág­por kihull a portokokból és a leve­gőbe kerülve, átszáll egy másik ka­lász bibéjére. Ezt a munkát egyszer- kétszer meg kell ismételni. A rozs pctbeporzásának itt az ideje, s a leg­sürgősebben el kell végezni. „A ló az ember segítőtársa“ Az ősszel megrendezendő orszá­gos mezőgazdasági kiállításon megfelelő helyet kap a lótenyész­tés is. „A ló az ember segítőtársa“ — ez a kiállítás lótenyésztési ré­szének jelszava. Segítőtársa volt a ló a múltban, de az a jelenben is. A kiállítás megismerteti majd a lótenyésztés múltját és jelenét, ezenkívül látványos bemutatók­kal érzékeltetik, hogy milyen nagy, szerepet játszik a ló évezredek óta az ember mindennapi életében. — est követelik Somogyssentpál becsületes dolgosó parasstjai vére, tananyaga színesen, gazdagon mutatja be a fiatalokat érdeklő kérdéseket. A »Petőfi iskola« I. évfolyamán a fiatalok megismerkednek né­pünk évszázados függetlenségi harcaival, népünk nagyjaival. Váj­jon melyik fiatalt nem érdekli a nagy törekvő Hunyadi János pél­dája, vagy a Rákóczi zászlaja alatt harcoló kurucok nagyszerű hőstettei? Nincs olyan fiatal, aki nem érezne büszkeséget, amikor azzal foglalkozik, hogyan harcol­tak a somogyi jobbágyok Dózsa zászlaja alatt. Ugyanakkor megis­merik fiataljaink azt is, hogy pár­tunk, munkásosztályunk hogyan emeli magasra és viszi tovább nemzeti függetlenségünk zászla­ját. A »Petőfi iskola« II. évfolyama a szocialista építőmunka kérdései­vel, népköztársaságunk létrejötté­vel, a DISZ feladataival foglalko­zik. Választ ad a fiatalokat rend­kívül érdeklő olyan kérdésekre is: mi a hazaszeretet, a műveltség, a barátság, a szerelem? Tehát a »Pe­tőfi iskola« I. és II. évfolyama lé­nyegesen különbözik az eddigi ok­tatási anyagtól. A DISZ Központi Vezetőség ha­tározata értelmében »Petőfi isko­lát« a fiatalok kérésére minden DISZ-alapszervezet indíthat. Kö­zép- és MTH-iskolákban az 1954— 55-ös okt. évben »Petőfi iskolát« Kormányunk az illetékes szerveit útján ismerteti a mesterséges pótbe­porzás nagy jelentőségét, gyakorlati kivitelezését a mezőgazdasági dolgo­zókkal. Színes és szemléltető faliké­pek vannak a községekben, amelye­ket érdemes megtekinteni és tanul­mányozni a dolgozó parasztoknak. Szükséges a pótbeporzás azért, mert egyes növényeinknél a terméke­nyülés sokszor hiányos. Ezért bele kell nyúlnunk a természet rendjébe és mesterséges úton való pótbepor­zással biztosítani kell az ilyen növé­nyek tökéletes megtermékenyülését, hozamának növelését. Hazánkban még nem régóta ismert termésfokozó módszer a pótbeporzás, de eredmé­nyei máris beigazolták óriási jelen­tőségét. A ráfordított munka több­szörösen visszatérül, nemcsak abban a 2—3 mázsa többlettermésben hol­danként, hanem a pótbeporzás nyo­mán az utódok életereje, alkalmaz­kodó készsége is fokozódik. A kísér­letek igazolták, hogy a rozsnál a szemhiány attól van, hogy egyik­másik virága nem termékenyül meg. A korareggeli órákban a rozsvirág- pcr szinte ködszerűen lebeg a rozs­tábla felett, amely a termékenyítést közvetíti. A virágpor rossz időben tönkremegy, a viharos szelek elra­A BALATONSZEMESI dolgozó parasztok már nem egyszer bizonyították be jó munkájukkal, ál­lami fegyelmükkel, hogy hűen köve­tik pártunk politikáját, harcolnak a kormányhatározatok megvalósításá­ért. A III. pártkongresszus tiszteletére párosversenyben küzdöttek a bala- tonőszödiekkel községük régi jó hír­nevének megtartásáért. Ám a bala- tonőszödiek sem hagyták magukat és bizony elkerülték a balatonszemesie- ket már ezelőtt vagy két héttel á ser­tés- és tejbeadásban, valamint az adófizetésben. Más egyébből a bala- tonszemesiek is 100 százalékra tel­jesítették félévre a kötelező beadást. A lemaradás sértette a gazdák be­csületérzetét, a községi pártszerve­zet, meg a tanács is szégyenkezett. A kongresszus ideje alatt egyre többször jöttek össze a gazdák es­ténként, hogy meghallgassák az or­szág vezető kommunistáinak beszé­dét, a párt szavát. De nemcsak meg­hallgatták, hanem meg is vitatták mindjárt az azokkal kapcsolatos teendőket. A gazdák között ott vol­tara falu kommunistái, a pártszer­vezet és a tanács népnevelői. Azáltal, hogy naponta összejöttek és elbe­szélgettek a kommunisták a párton- kívüliekkel, egyre közelebb kerültek egymáshoz, erősödött a kapcsolat. Egyre több gazda kereste fel a taná­csot. Ifj. Benedek Gyula 4 holdas dolgozó paraszt a kongresszusi ülés második napján ezzel lépett be a t.a- nácsházba: »Az én sertés beadásom őszre volt előírva, mert kicsi volt a hízónak való. De úgy érzem, én sem maradhatok el, ezért kicseréltem na­gyobbra a hízót, hogy még most le­adhassam azt«. Utána Petrus Ferenc állított be a tanácshoz azzal: »Nem akarok kikésni az időből, még ma beviszem a hízottsertést egész évre«. Még vagy 10 gazda ment a kon­gresszusi ülés napjaiban a tanácshoz, köztük Nyárádi György, Nyárádi Já­nos és Márton Istvánná is. De nem­csak a hízottsertésbegyüjtés, hanem a tejbegyüjtés és az adófizetés is újabb lendületet vett a kongresszusi ülés hetében. A Z EGYIK NAPON Boda Lajos párttitkár így fordult a ta­nácselnökhöz: — Mit gondolsz, Kiss elvtárs, mi öntött ilyen lelkesedést az emberekbe? — Szerintem az — válaszolt a ta­nácselnök — hogy a kongresszus so­kat foglalkozott a falu életével, s ez tetszik a gazdáknak. — Ez így van — mondta Boda elv­társ — de azért van itt valami más is a dologban. Rákosi és Nagy Imre elvtárs rámutatott a kongresszuson, hogy a falu előtt 'álló nagy feladato­kat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a falu kommunistái szoros kap­csolatban vannak a dolgozókkal. És én úgy látom, hogy a múlt hetekben s napokban mi is nagy lépést tet­tünk előre ezen az úton. — Igazad van — vette át a szót Kiss elvtárs. — Ez nemcsak a be­gyűjtésben mutatkozik meg nálunk, KÖRÜLBELÜL EGY ESZTENDE­JE, hogy Huszár János somogyszent- páli úgynevezett »középparaszt« be­lépett a Béke termelőszövetkezetbe. Hogy rossz szó ne essék, bevitt ma­gával vagy 6 hold földet, '2 tinót — s nehogy egyedül érezze magát, be­hívta a széleskörű rokonságból Hu­szár Istvánt is. A két Huszár azon­ban nem azért lépett a tsz-be, mint­ha a közös gazdálkodás csábította volna őket. Nem, az ő belépésüknek egészen más okai voltak, amik csak ebben az évben derültek ki. Huszár Jánost, de Huszár Istvánt is az elkövetkezendő időben sokkal gyakrabban látták a szőlőhegyre sze- kerezni, vagy a felesége földjén dol­gozni, mint a közösben. Sorozatosan kimaradt a közös munkából, s úgy igyekezett, hogy ebben se legyen egyedül. Hol ezt, hol azt a gyenge, befolyásolható 'tsz-tagot. csalta magá­val a szőlőhegyre, vagy a felesége és különböző öregasszonyok között szét­osztott 40 holdnyi földre dolgozni. A ravaszul szétparcellázott birtok, amelynek jövedelme Huszár János­hoz — azaz feleségéhez — folyt be, megmentette Huszár Jánost attól, hogy kuláknak nevezzék. S hogy ezt. elkerülje, erre különösen jó volt a tsz-tagság, annak ellenére, hogy az ő tsz-tagsága, de Huszár Istváné is csak formális volt. HUSZÁR JÁNOS időközben aztán kiépítette saját elképzelései szerint saját birtokán a »nagyüzemi« gaz­dálkodást, ami semmiben sem külön­bözött a kulákgazdálkodástól. Néha megjelent a tsz-ben, de csak azért, hegy munkaerőt szerezzen. Odahaza a földjén, amely szerinte nem az övé, hanem a feleségéé, lógós tsz- tagokkal, a község asszonyaival dol­goztatott. Mondani sem kell, hogy Huszár János munkaegységei nem nagyon szaporodtak, s amikor a ré­szesedésre került a sor, úgy részese­dett a közös jövedelemből, ahogy dol­gozott. Ez aztán olaj volt a tűzre, s újabb tápot adót. annak az »agitá- ciónak«, hogy »lám, nem érdemes a tsz-be menni, bagóval szúrják ki a parasztok szemét, csak úgy tessék- lássék«. Ennek az »agitációnak« el­lenkezőjét semmi sem bizonyítja job­ban, mint Tóth Istvánné példája, aki munkájáért az elmúlt gazdasági év­ben 18 ezer forint értékben részese­dett, Hermann János tsz-tag ugyan­akkor 24 ezer forint értékű részese­dést kapott. Tóth Istvánné ebben a gazdasági évben már 180 munkaegy­séget szerzett s munkaegységenként 17 forint előleget kapott. Huszár János ebben az évben már érezte, hogy görbe szemmel néznek rá kétes üzelmeiért és lógásáért a tsz-ben. Nosza, hogy megelőzze a bajt, otthagyta a tsz-t. De ezzel az­tán korántsem ért. véget az a harc, hanem a mezőgazdasági munkákban is. A múltkor például, amint a ha­tárt jártam, Rajczy Gézának java­soltam, hogy fogasolja meg a kuko­ricaföldet, mert ezzel elősegíti a gyenge növény fejlődését.. Hallgatott is rám. Ugyanezt elmondtam több gazdának is, aminek az lett az ered­ménye, hogy 3—4 napon belül a köz­ség határában nemcsak a kukoricát, hanem még a burgonyát is megfoga- solták a gazdák. — Én is tudnék hasonló példát hozni — szólt közbe Boda elvtárs. — A gazdák tudták azt is, hogy a rozs pótbeporzásának termésfokozó hatá­sa van, csak éppen azt várták, hogy ki kezdi meg először a munkát. Ami­kor aztán a DISZ-fiatalokkal s az úttörőkkel kivonultunk a mezőre, egyre több gazda csatlakozott hoz­zánk, s két nap alatt az egész ha­tárban megtörtént a rozs pótbeporzá­sa. — Egy pillanatnyi gondolkodás után tovább folytatta: — Most tehát az a feladatunk, hogy ezután még többet legyünk az emberek között és azt a kapcsolatot, amit eddig kö- 'tött a község pártszervezete, tanácsa a falu dolgozóival, még szorosabbá, megbonthatatlanná kell tenni. A KÖZSÉG KOMMUNISTÁI, ^ dolgozó parasztjai új erőt merítettek a III. pártkongresszus út­mutatásaiból, ,s azon vannak, hogy becsülettel valóraváltsák a kongresz- szus határozatait, megőrizzék közsé­gük becsületét. Szűcs Ferenc. amit a somogyszentpáli Béke tsz megbontásáért indított. A kulákro- konság kívánságára csakhamar Hu­szár István is otthagyta a tsz-t, s most már ketten szövetkeztek a falu kulákjaival a tsz bomlaszt.ására. MINT AKINEK NEHÉZ elmaradni a tsz-től, Huszár János ezután is né- ha-napján meglátogatta a tsz-t. Egy- egv ilyen látogatás eredményeként egymásután heten hagyták ott a tsz-t. Másnap már a legtöbbje Hu­szár János földjén irtotta a gyomot. Takács Lajos, Vincéné és Pószáné egymásután léptek ki a tsz-ből. Vin­ce, Farkas és Pószáné másnap már Huszár János földjén dolgozott. Kol- tai Ferencné kilépése Huszár János egy újabb látogatásának eredménye volt. Csakhamar ő is Huszárékhoz szegődött napszámosnak. Huszár Já­nos folytatta a látogatást. Pandúr Józsefnek addig hordta a pálinkát s addig vitte a szőlőbe inni, amíg ő is kötélnek állt — otthagyta a tsz-t, de a kilépés után két nappal még kizsa­rolt a tsz-től 4 malacot, 1 mázsa bur­gonyát. A legtöbb tsz-tagot azzal tudták rávenni a tsz-ből való kilé» pésre, hogy Huszár azt ígérte: föl­det ad nekik bérbe. Biczó István an­nak hatása alatt lépett ki, hogy Hu­szár János 5 hold földet ígért bérbe. Biczó azonban csakhamar felismerte Huszár Jánosék igazi arcát — s kérte visszavételét a tsz-be. DE CSALÓDTAK a többiek is Huszárban. A kora reggeltől késő es­tig tartó napszámosmunkát Huszárék lekvárral, mákkal és dióval fizették. Huszár azonban nem egykönnyen en­gedte ki kezéből a tsz-t otthagyotta- kat. A több mint 40 hold földön szükség volt a munkáskézre, főként olyanokra, akik kevés lekvárért, dió­ért és mákért hajlandók reggeltől es­tig dolgozni. Huszár János csakha­mar bebizonyította, hogy nem a lista teszi a kulákot, hiába van úgy nyil­vántartva, mint középparaszt — ku­lák ő izig-vérig, aki nem hazudtolja meg a széleskörű kulákrokonságot, akik elégedetten figyelték tanítvá­nyuk sikereit. Olyan időben lazítot­ta meg a tsz-t, amikor a munkáske­zekre a legnagyobb szükség van. De jellemző rá az is, hogy az adófizetést is szabotálja. Az egyik 20 holdas parcella után több mint 12 ezer fo- ront adótartozása van. A tsz-tagok most már felismerték Huszár Jánost, nem engedik maguk közé s a Béke tsz-ben ma már nincs olyan tag, aki hinne neki. A LEGUTÓBBI GYŰLÉSEN köve­telték, hogy Huszár Jánost most már véglegesen zárják ki maguk közül. Azokat a tsz-tagokat pedig, akik uszályába kerülve a jól jövedelmező közös gazdálkodás helyett inkább vá­lasztották Huszáréknál a cselédmun­kát, világosítsák fel és győzzék meg álláspontjuk helytelenségéről. Huszár János és a somogyszent­páli kulákok üzelmeinek, tsz elleni uszításuknak Somogyszentpálon most már bealkonyult, s a Béke tsz és a község minden becsületes dolgozó parasztja reméli, hogy Huszár János ellen megindítják az eljárást és csak­hamar elnyeri jól megérdemelt bün­tetését. „Ahány ház, annyi betétkönyv" mozgalom Az MDP III. kongresszusa tiszte­letére Vaskút tsz község »Ahány ház, annyi betétkönyv« jelszóval mozgal­mat indított, amely az egész ország­ban élénk visszhangra talált. Eddig 1400 község csatlakozott a betétgyűjtési versenyhez. A versenyben a következő közsé­gek járnak az élen: a hevesmegyei Apc, Bélapátfalva, Lőrinci és Kerek- haraszt, a borsodmegyei Pálháza, Léh és Alsóregmec, a baranyamegyei Kisdobsza, a csongrádmegyei Üllés, a veszprémmegyei Balatonfüred, a pestmegyei Dánszentmiklós és Tábor­falva, továbbá a győrmegyei Halászi és Feketeerdő. Végezzük el mielőbb a rozs pótbeporzását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom