Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

Vasárnap, 1954 június 27. SOMOGYI NÉPLAP 7 Túlteljesítették féléves készárwtermelési tervüket a Csurgói Leniizesn dolgozói r A CSURGÓI LENÜZEM dolgozói, vezetői, kommunisták és párton- kívüliek egyaránt lelkesedtek a kongresszusi versenyben azért, hogy eleget tegyenek tervfelada­taiknak, pártunk III. kongresszu­sa tiszteletére tett kötelezettség­vállalásaiknak. Adott szavukat becsülettel teljesítették, sőt túl is szárnyalták és ez újabb lendüle­tet adott munkájuknak. Ennek eredményeként a kongresszusi műszak után sem csökkent az üzem dolgozóinak versenykedve, hanem mindinkább fokozódik az a lendület, mellyel tervük és vál­lalásaik teljesítéséért, illetve túltel­jesítéséért harcolnak, hogy mél­tóan köszöntsék alkotmányunk ünnepét, augusztus 20-át. A lelkes, becsületes munka eredménye gazdagon gyümölcsö­zött. Az első féléves készáruter­melési tervüket határidő előtt, jú­nius 20-ig 102.1 százalékra teljesí­tették az üzem dolgozói, de jelen­tős eredmények tapasztalhatók az anyagtakarékosság, a minőség ja­vítása és a termelési költségek csökkentése területén is. Az ön­költségcsökkentési tervük teljesí­tésében az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva 4 százalé­kos javulást értek el, mellyel többtízezer forintot takarítottak meg népgazdaságunknak. AZ EREDMÉNYEK elérésé­ben az üzem minden dol­gozójának jelentős része van j — fizikai és műszaki dől-1 gozóknak egyaránt —, de a legjob­ban mégis az üzem kommunistái tűntek ki, akik amellett, hogy ál­landóan a termelés élvonalában küzdöttek a termelékenység foko­zásáért, a kormányprogramm, majd azt követően a pártkongresz- szus határozatainak megvalósítá­sáért. Az üzem kommunista dol­gozói kitűntek személyes példa­mutatásukkal, de kitűntek politi­kai felvilágosító és népnevelőmun- kájukkái is, mellyel még jobb munkára serkentették az elmara­dókat. AZ ÜZEMI PÁRTSZERVEZET, az üzem kommunistáinak példa­mutató munkája, bátor helytállása és jó népnevelőmunkája eredmé­nyeként a pártkongresszus után új célt tűztek maguk elé az üzem dolgozói. Elhatározták, tovább növelik üzemük termelékenységét és még következetesebben harcolnak a termelési költségek csökkentésé­ért, az anyagtakarékossági moz­galmak elterjesztéséért és a minő­ség állandó javításáért. Emellett megfogadták, hogy rendszeresen segítik a lemaradókat és elérik, hogy ebben a versenyszakaszban a lemaradók is az élenjárók közé küzdhessék fel magukat. Ez a célkitűzés megvalósítható, hisz számos olyan dolgozója van az üzemnek, akik magasan, 10C százalék felett teljesítik normáju­kat, megközelítik, vagy éppen túl­szárnyalják a sztahanovista szin­tet. Ezek közé tartozik Horváth Ilona tilos, aki már hosszabb idő óta átlagosan 130—140 százalék között teljesíti normáját és június 23-án már 128 százaléknál tartott havi tervének teljesítésével. Ha­sonlóan kiemelkedő Molnár Mária eredménye, aki ugyanerre az idő­re 122, Szabó Jánosné és Szűcs Pálné munkája is, akik 120 száza­lékra teljesítették havi tervelő­irányzatukat. HOSSZAN sorolhatnánk így azoknak a dolgozóknak neveit és teljesítményét, akik példásan meg­állják helyüket a termelésben és minden alkalmat megragadnak, hogy segítséget nyújtsanak mun­katársaiknak. A feladat az, hogy tántoríthatatlanul, a felmerülő akadályokat bátran leküzdve ha­ladjanak a megkezdett úton, a párt- kongresszus határozatainak meg­valósításáért, a jólét növeléséért. A Balaton a magyar nép egészségéért ALKOTMÁNYUNK minden Határidő^előtt befejezett építkezés Június 15-én átadták rendeltetésé­nek a kaposvári gépállomás munkás­pihenőjét. Az épületnek szerződés szerint 1954 június 31-re kellett vol­na elkészülnie, de az építkezést már június 15-én befejezte a 73/4. sz. Építőipari Vállalat — 15 nappal a határidő előtt elkészítette a munkás­pihenőt, bár építés közben anyag- és munkaerőhiánnyal küzdött. Az épü­letnek határidő előtt való elkészítése döntő bizonyítéka annak, hogy a vál­lalat dolgozói megértették a kor­mányprogramm célkitűzéseit, megfe­szített erővel igyekeznek azokat valóraváltani. A kongresszus tiszteletére indított nmnkaverseny lendülete magával ra­gadta a dolgozók tömegeit és ennek a versenylendületnek lett egyik ered­ménye az, hogy egy ilyen fontos me­zőgazdasági létesítményt jóval határ­idő előtt át tudták adni rendelteté­sének. Az építkezés folyamán népgazda­ságunkat jelentős megtakarítással gazdagították. Az építés műszaki ve­zetősége egy tervezési hibát vett észre, azt kijavítva, csaknem 43 ezer forintot takarítottak meg. Nézer Im­re kőműves brigádja 152 és Zrínyi Ernő segédmunkás brigádja 156 szá­zalékos teljesítésével nagyban hoz­zájárult az építkezés határidő előtti befejezéséhez. Dicséret illeti jó mun­kájáért az építés vezetőségét.: Né­meth József építésvezetőt és Balogh István munkavezetőt is. Szívósan küzdenek tervük teljesítéséért a zákány telepi téglagyár ^dolgozói A zákánytelepi téglagyár dolgo­zói az első negyedévi lemaradás törlesztésével, s tervük túlteljesí­tésével köszöntötték pártunk III. kongresszusát. A lelkes verseny eredményeként a május havi ter­vüket 113.2 százalékra teljesítet­ték a gyár dolgozói és ezzel az eredménnyel elérték, hogy az Egyesülésen belül folyó verseny­ben a harmadik helyet vívták ki maguknak. A téglagyár dolgozói most a kongresszusi verseny után sem elégszenek meg eddig elért eredményeikkel, nap mint nap új, kiemelkedő teljesítmények eléré­séért indulnak harcba. Amikor az időjárás engedi, min­dig teljesítik, sőt túl is szárnyal-! Cl(1>Ii11111111II111111111111111111111M1111m 1111111111111111 m ■ 1111111111111111111 ■ i ■ 11111111 ii i ják tervelőirányzatukat. így pél­dául június 24-én is 105 százalék­ra teljesítették napi nyersgyártási tervüket. A terv teljesítéséért, il­letve túlteljesítéséért folyó küzde­lemből a gyár minden dolgozója példamutató munkával, a legjobb tudása szerint veszi ki részét. A legjobban azonban Dezsényi Má­ria vizező, Mészáros Imre és Sá­rai József etetők tűntek ki mun­kájukkal. Dicséretre méltó Lux Mária, Krausz Magda, Jakab Jó­zsef és Imre Lajos teljesítménye is. Hosszan sorolhatnánk így a gyár többi dolgozójának nevét, hisz minden dolgozó szorgalmas munkájával segíti, s napról-nap- ra viszi előre a gyár tervének tel­jesítését. Sajnos azonban a sok és rendkí­vüli esős időjárás számtalan eset­ben akadályozza a gyár dolgozói­nak munkáját is és elég gyakran teszi lehetetlenné az üzemeltetést, sőt nem egy alkalommal okoz je­lentős károkat a már legyártott téglákban is. A gyár dolgozói mindennek ellenére nem csügged­nek el, hanem szívós harcot foly­tatnak a terv teljesítéséért, mert tudják, ha több és jobbminőségű téglát adnak népgazdaságunknak, a pártkongresszus határozatainak megvalósítását segítik elő és ko­moly mértékben járulnak hozzá lakásépítkezési terveink megvaló­sításához. MINDIG BÁTRÁN — TTnnepi díszbe öltözött az andocsi általános iskola. A tantermek ablakain piros, fehér és ki tudja, még hang színű virág árasztja illatát. Az iskola előtt vörös drapériás ünnepi asztal át!, ünnep'ő ruhába öltözött, vörös nyakkendős, vidám, kacagó út­törők csevegésétől hangos az iskola tájéka■ Kezükben virág, szemükből derűs életkedv sugárzik. Nagy ünnep ez az n számukra. Ma kapják meg egy évi munkájuk mérlegét, bizonyít­ványukat és a jó tanulás' elismerő ajándékokat. Az alsó osztályosok ezen a napon pár hónapra, a nyolca­dikosok pedig végleg búcsút vesznek az általános isko'a öreg falaitól, melyben megtették első lépéseiket a tudomány hona felé, melyben maguk­ba szívták az új ember, a szocialis­ta ember nemes erényeit. A vidám lármának végetvet az ün­nepély kezdete, amint Vidákovics Jó­zsef, az isko'a igazgatója és még né­hány pajtás elfogla’ja a he'yéí a díszasztal mellett. A zászlófelvonás után a kispajtások és szülők kíván­csian várják a következő percek ese­ményeit. Olasz Éva VIII. osziályos tanuló, érdetnéremmel kitüntetett vaj­tanácselnök fegyelmezetten, arcán meghatódoitsággal kezdi meg búcsúzó ■ beszédét. „Elérkezett az a nap, ami­kor mi, Vili. osztályosok utoljára ál­lunk szembe, mint általános iskolai tanulók nevc’öinkkel . . . Köszönjük fáradozásaikat, á'dozatos munkáju­kat ■ . . megfogadjuk, bárhova hív is bennünket az élet, mindenkor szere­tettel gondolunk vissza nevelőinkre, (Mfehérre meszelt iskola falaira, me­lyek között oy sok boldog napot töl­töttünk ei“ — mondja, majd búcsúi vesz az a só osztályosok1 ó1, akiket szép1 emberben visszavárnak az iskola padjai. A meleg, barátságos búcsúszavak után rövid kultúrműsorral bú­csúztatják az alsósok a „véndiáko­kat“. Tóth Lajos pajtás „Fényesen süt le 0 nyári nap“ c. verset szavalja el, majd, a kis első osztályos Fodor Ma­rika jelenik meg az emelvényen, ked­vesen meghajtja kócos fejét s némi zavarral mondja el búcsúversét, az „Aratás“-t. Legmeghatóbb pillanat, amikor Kondoray Mária hetedikes pajtás búcsúzik a nyolcadikosoktól. „Ismét eltelt egy év — kezdi. — Ti már indultok • . . lassan bezárul mö­göttetek az általános iskola kapuja . ■ CMentek, hív benneteket az élet.., S évig voltatok az iskola növendékei, neve’ői ek gyermekei - . . Ha távol is esztek az öreg falaktól, szeretettel gondolja ok vissza az itt töltött na­pokra. Ne legyetek hálátlanok, hisz e fehér fa'ak közt kezdett nyiladozni elmétek . . . Mindenütt becsülettel álljatok meg helyeteket, hogy szüléi­tek, nevelőitek büszkék lehessenek rátok. Mi pedig követünk ti'eket . . ■ Kok szerencsét és sok sikert! Mindig bátran: előre!“ Minden szemben a Ine- .vc'ök iránti hálaérzet és megbecsülés fénye égett. A kispajtások virágcsok­rokkal, a szülök egy-egy meleg pil­lantássá! fejezték ki köszönetüket a nevelőknek. — Pályaválasztás. — Ez a boldogí- Kan hangzó szó jutott eszembe, ami- kor a kedves köszöntőket végighall­gattam- — Mennyivel más ma a bú­csúzó diákok élete, mint a múltban. Számtalan lehetőség vari bo'dog éle­tük megteremtésére, ki-ki képessége szerint továbbtanulhat, orvos, agronó- mus, kovács, vagy éppen traktoros le­het. Mennyivel szebb jövő vár rájuk, mint szüleikre várt, amikor ők bú­csúzlak az iskolától. f^ondo'a’aimat az ünnepéy befe- jezését jc'ző DTVSZ-induló sza- kltotta félbe. „Egy a je'szónk, a béke- harcba boldog jövőért megyünk“ — melynek minden egyes szavát, mon-\ datát lovavitie a nyári szellő, hogy a világ valamennyi úttörőjének tudo­mására adja az andocsi általános is­kola pajtásainak szent akaratát. KOROSA IMRE.- dolgozó számára biztosítja az üdü­- léshez való jogot, pártunk és i kormányzatunk ennek alapján 5 egyre fokozottabb gondot fordít : arra, hogy ennek a jognak az ér- ; vényesítése, a dolgozók életszínvo- .. nalának ezáltal is történő emelése- minél szélesebbkörű lehessen. En- t nek eredménye látszik meg, hogy ■ az 1953. évi üdülési idényben a ; szervezett üdültetésben részesült • dolgozók száma több mint ötszörö­• se volt az 1948. évinek és 1954-ben ez a szám lényegesen tovább emel­■ kedik. ; Szocializmust építő országunk­• ban az üdültetés célja az, hogy : az új társadalom felépítésén fára­dozó dolgozók a gondtalan pihené­sen és szórakozáson keresztül fel­' frissüljenek és ezáltal erőt gyűjt­senek a további és még nagyobb ■ feladatok sikeres megoldásához. Ennek a gondtalan pihenésnek, felüdülést hozó szórakozásnak és erőgyűjtésnek azonban szerves ré­szét kell képeznie a dolgozók egészségvédelmének. Az üdülést szervesen be kell kapcsolni a szo­cialista egészségügyi ellátás egyik legfontosabb tényezőjének, a be­tegségek megelőzésének a szolgála­tába. MAGYAR tengerünk, a Balaton erőtadó hatását eléggé későn is­merték fel. A múlt század végén, sőt az első világháború előtt is a Balaton csak egyes kiváltságosok számára nyújtott pihenést és fel­üdülést és az uralkodó osztály igyekezett is a Balatont saját ma­gának kisajátítani. Munkásosztá­lyunk és értelmiségünk már ezen idő óta tudta, hogy a balatonparti fokozott napsugárzás, az enyhe, páradús éghajlat, a tiszta levegő, a csaknem állandóan enyhe hul­lámzásban lévő víz a fáradt szer­vezetre felélénkítőleg, a leromlott, vitaminhiányban, angolkórban, vérszegénységben szenvedő gyer­mekekre pedig igen komoly gyógytényezőként hat. Ez látszik meg azon, hogy a dicsőséges 1919- es Tanácsköztársaság idején a munkások és munkásgyermekek tízezrei jutottak életükben talán először a Balaton partjára, hogy a Balaton partjáról megerősödve, felfrissülve, a gyermekek pedig gyógyultan kerültek haza. A munkásosztály tudatából a Tanácsköztársaság dicső tettei kö­zül nem lehetett kitörölni a Ba- ( laton erőtadó, felfrissítő emlékét ( sem. Természetesen sem Horthy- ék, sem az OTI nem akarták a dolgozók jogos igényeit kielégíte- ni. Bár az OTI Balatonkenesén, később pedig Siófokon létesített úgynevezett munkásüdülőket, ezekben a »munkásüdülőkben« fi- zikai munkást szinte ritkaságként lehetett találni. v sugárzás, a levegő páradeltsége nem mindenkire egyformán ked­vező hatású. Tüdőbetegek, szív­betegek, a légzőszervek hurutos betegségeiben sáenvedők, vagy a sugárzással szemben különösen ér­zékenyek a Balaton partján nem pihenést találnak, hanem panasza­ik fokozódnak, betegségük rosz- szabbodik. Még az elmúlt évben is igen sok esetben előfordult, hogy a helytelenül kiválasztott üdülő­hely ezeknek a betegeknek pár napos kínlódás után alkalmatlan­ná vált és sokan voltak kénytele­nek hazautazni, hogy egészségük további romlását megelőzzék. A Balaton-part egészséget erősí­tő, erőtadó tényezőit gazdaságo­sabban kell felhasználnunk. El kell érnünk, hogy fokozatosan fi­gyelembevegyék: más kívánalmak merülnek fel a gyermekek üdülte­tésénél, más a fiatalok vágya és ismét más igényei vannak a fel­nőtteknek, vagy idősebbeknek. A gyermekek számára elsősor­ban olyan területek szükségesek, ahol nem vezet át országút, nincs nagyobb közlekedés, tehát nincs baleseti veszély és ahol a Balaton fövényes partján messze befelé sekély a víz. A gyermekeknek a partokon’ nagy játszóterek kelle­nek, homokozókkal és hintákkal, félárnyékos pázsitokkal. És olyan települések kellenek, ahol este és éjjel nem zavarja pihenésüket a felnőttek szórakozása. A FELSZABADULÁS adta meg a lehetőséget a munkásosztály szabad és boldog életének megte­remtéséhez. A munkásosztály élt is ezzel a jogával, birtokba vette ismét a Balatont, most már nem egy nyárra, hanem visszavonha­tatlanul és örökre. Munkásosztá­lyunk pártunk vezetésével vette birtokba a Balatont és pártunk irányítása alatt fejlesztette eddig, de igazán csak most kezdi kifej­leszteni. A kapitalista időkből ránkma­radt örökségként maradt a Bala­ton-part beépítésének jellege, a so­mogyi part egyes részeinek elpos- ványosodása, a sok partmenti szu- nyogtenyésztő mocsár, a zsúfolt beépítés, a terek, parkok, sport­pályák, uszodák, vagy csak akár úszómedencék hiánya és ugyan­csak a kapitalista idők maradvá­nya, hogy sok helyen a gyermek- üdülők tőszomszédságában szól nyári éjjeleken a zene és dübörög a dob. A Balaton somogyi partján évente többszázezer dolgozó tölti 2 hetes üdülését, ezenkívül száz- és százezrek keresik fel hétvégi pihenőjükön országunk tömegüdü­lésre legalkalmasabb területét. A BALATON természetesen mindenkié. Vigyázni kell azonban a Balatonnal, nemcsak vihar, ha­nem szélcsend idején is. A bala­tonparti nagyfokú ultraviolett ’ AZ IFJAK számára koruk ál­tal is megkövetelt elsőrendű köve­telmény a sportlehetőségek bizto­sítása, nemcsak szárazföldön, ha- 1 nem vízben is. Sajnos, a Balaton somogyi partján egyetlen uszoda 1 sincs és a vitorlázáson, vagy hor- 1 gászáson kívül vízisportot egyál­talán nem, szárazföldi sportot pe­dig alig űzhetnek. Hiányzanak a pályák a labdajátékokhoz, nin­csenek megfelelő szertorna beren­dezések és kevés a kulturális igé­nyek kielégítésére alkalmas léte­sítmény is. A felnőttek számára a fürdés mellett a könnyebb testmozgással járó sportok jöhetnek számításba, az idősebbeknek pedig a séta és szabadban való olvasás, beszélge­tés, azonkívül a kultúra. Ezek az igények együtt jóformán sehol sem elégíthetők ki, hiszen a somo­gyi parton a mólókon kívül jófor­mán sétány sincs. A parkok ki­csik és elhanyagoltak, a szabad­téri színpadok szűkek és korsze­rűtlenek. Az új létesítményeknél, az újjá­építéseknél, a most folyó és ez­után következő rendezéseknél már igyekszünk biztosítani az egyes korosztályok igényeinek ki­elégítését. A létesülő új üdülők, már nem szállodák, hanem üdülő­házak lesznek, ahol a napfény és csend mellett a sok levegő, a fák és kertes részek, a gondosan beter­vezett parkok és szórakozóhelyek biztosítani tudják, hogy a dolgo­zók jogos igényei kielégüljenek. ÉPÜLÖ-SZÉPÜLÖ országunk­ban mindenhol, így nálunk is minden az emberért, a dolgozóért történik. A tudomány és a gya­korlat embereinek összefogásával, új ötletekkel és a dolgozók véle­ményének figyelembevételével igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a Balaton partja or­szágunk dolgozóinak, de a hozzánk látogató vendégeknek is ténylege­sen pihenést, felfrissülést és a to­vábbi, még nagyobb feladatok megoldásához erőgyűjtést adhas­son. Dr. Berky Lajos Orvostanhallgatók nyári szakmai gyakorlata Az ország négy orvostudományi egyeteméről június elején indul­tak el a IV. éves orvostanhallga­tók nyári gyakorlati munkára. A kéthónapos nyári gyakorlaton a hallgatók részt vesznek a gyógyító munkában, beteglátogatásokon és kisebb orvosi beavatkozásokat is végeznek. Hatvan vidéki kórház­ban dolgoznak a nyáron szakor­vosok irányításával. Az V. éves orvostanhallgatók augusztusban kezdik meg három­hónapos nyári gyakorlatukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom