Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-25 / 122. szám
'Kedd, 1954 május 25. SOMOGYI NÉPLAP S A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója (Folytatás a 2. oldalról.) fejlődött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Ez természetesen gátolta a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó határozatok megvalósítását. > Ka mezőgazdaságunk helyzetét, fejlődését vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy mialatt iparunk termelése a háborút megelőzőhöz képest háromszorosára emelkedett, addig legfőbb növényeinknek egy kh-ra eső termelése alig 5—10 százalékkal, mindenesetre nem lényegesen haladja meg a háború előtti átlagot. Nem mutat kedvezőbb képet állattenyésztésünk alakulása sem. Mi ennek az elmaradásnak az oka? Mi az oka annak, hogy népgazdaságunkban komoly aránytalanságok keletkeztek, s hogy különösen rendkívül jelentős mértékben elmaradt, mezőgazdasági termelésünk ipari termelésünkhöz képest. A népgazdaságban az aránytalanságok mindenekelőtt azért jöhettek létre és éleződhettek ki, mert az iparosításnak az az üteme, amelyet a felemelt ötéves terv állapított meg, túlzott volt. A mezőgazdaság nem kapta meg beruházásokban, termelési segítségben stb. még azt sem, amit a felemelt ötéves terv szerint meg kellett volna kapnia. Kevesebb traktort, kevesebb gépet, műtrágyát juttattunk a mezőgazdaságnak, mint amennyit a terv előírt. Pedig a mezőgazdaság számára előirányzott beruházások teljes megvalósításuk esetén is elégtelenek lettek volna. A túlzott ütemű iparosítás tehát egyenesen a mezőgazdasági termelés elhanyagolásához vezetett, s ugyanekkor .hátráltatta a lakásépítkezést és egyéb szociális jellegű beruházások megvalósítását, valamint a lakosság ■ellátását a szükséges élelmiszerekkel és iparcikkekkel. A Központi Vezetőség múlt év júniusában hozott határozata, valamint az ezt kiegészítő további határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében azokat az ellentmondásokat, amelyek pártvezetősé- günk ’hibájából keletkeztek. E határozatok elhárítják az akadályokat fejlődésünk útjából. Júniusi, októberi és decemberi határozataival pártunk Központi Vezetősége az új helyzetnek megfelelően megalapozza gazdaságilag a munkás-paraszt szövetséget, megveti e szövetség megszilárdításának gazdasági alapját. Ezzel pártunk Központi Vezetősége új szakaszt nyitott a szocializmus építésében Magyarországon. A szocializmus építésének új szakaszában egész politikánknak és így gazdaságpolitikánknak is, központi kérdése a munkásosztály államhatalmának és e hatalom alapjának, a munkás-paraszt szövetség további, következetes megszilárdítása, a munkás-paraszt szövetség gazdasági bázisának kiszélesítése és megerősítése s ennek megfelelően a nép jólét állandó emelése, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése és a fogyasztási javak termelésének fokozá-' sa. A munkásosztály államhatalma további megszilárdításának, a munkásparaszt szövetség megszilárdításának, a széles nemzeti összefogásnak, s általában a szocializmus építése új ■szakasza megvalósításának elengedhetetlen feltétele, hogy államunkat, népünket erős, egységes marxista- leninista párt. vezesse. Ezért az új szakaszban döntő jelentőségű a párt politikai, szervezeti és ideológiai egysége, valamint tömegkapcsolatainak megerősítése, továbbá a vezetés elvi alapokon nyugvó teljes egységének és kollektív jellegének biztosítása az ■egész pártban, de különösen a vezető pártszervekben! A szocializmus építésének új szakaszát országunkban gazdasági szempontból főleg a 'következők jellemzik: 1. Népgazdaságunkban a termelőerők fejlesztését a legszorosabban egybekapcsoljuk a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának állandó emelésével. Előtérbe kerül a lakosság* növekvő ellátása élelmiszerrel, ■valamint a könnyű- és élelmiszer- ipar nyersanyagbázisának nagymértékű kiszélesítése, s a lakosság mind teljesebb ellátása iparcikkekkel és kulturális-szociális szükségleteinek fokozott kielégítése. 2. A keletkezett aránytalanságok kiküszöbölése, újak keletkezésének meggátlása. 3. A szocialista iparosítás politikája, mint országunkban a szocializmus építésének fő eszköze s általában a szocialista gazdaság építése, fokozottabb mértékben támaszkodik á szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködésre. 4. A város és a falu közötti, a termelési, az áruforgalmi és a kulturális kapcsolatoknak egyidőben történő, erőteljes kifejlesztése; a mezőgazdaságnak szakemberekkel, korszerű gépekkel, műtrágyával és egyéb termelőeszközökkel, valamint szállítóeszközökkel, s ugyanakkor fogyasztási iparcikkekkel való ellátásának olyan mértékű növelése, amely az előző szakaszhoz képest minőségi változást képez. 5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkás-paraszt szövetségben. Megszilárdul a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály áUamhatalma. Az alatt a jó tíz hónap alatt, amely Központi Vezetőségünk múlt év júniusi történelmi határozata óta eltelt, az intézkedések egész sora történt annak érdekében, hogy gazdaságpolitikánkban valóra váltsuk a Központi Vezetőség határozatait. Az első jelentős eredmények, bár még csak kezdeti eredmények, már itt vannak előttünk. Mindenekelőtt lényegesen megjavult az egész lakosság, az összes dolgozók, s nem utolsó sorban a1 munkások és alkalmazottak anyagi helyzete. Az 1953 második felé, ben megvalósított két árleszállítás és a hús- és zsírárak ez év márciusában történt leszállítása következtében a lakosság egy évre számítva 200* ezer millió forintot takarít meg. Ennek a hatalmas ösz- szegnek nagyobb része a munkások és alkalmazottak jövedelmét növeli. Uj lendületet vett országunkban a lakásépítés, mely ez évben mintegy kétszerese a múlt évinek. Erőteljesen megindult a lakóházak tatarozása is. Az iparban és más üzemekben fokozott gondot fordítanak a munkavédelemre, a balesetelhárításra, az üzemi egészségvédelemre. A munka törvénykönyvének reformja megnövelte a dolgozók jogait, emelte számos szociális szolgáltatás mértéket. A legnehezebb testi munkát végző dolgozók és a fizetésben legelmaradottabb rétegek, az összes munkásoknak és alkalmazottaknak közel fele, fizetés- emelésben részesültek, illetve részesülnek az év folyamán. Emelkedett a munkásnyugdíjasok nagyrészének nyugdíja is. 1954 első felében a lakosság 3.6 milliárd forinttal több árut kap fogyasztásra, és fog lényegesen elfogyasztani, mint amennyit kapott és fogyasztott 1953 első felében. Ez azt jelenti, hogy hazánk minden lakosa, beleértve a csecsemőket is, 1954 első felében 375 forint értékkel több árut fogyaszthat, mint amennyit fogyasztott a múlt év első felében. Érezhető a javulás a termelésben, a műszaki értelmiség magatartásában, hangulatában is. Munkásosztályunk, vele kéz a kézben műszaki értelmiségünk hitet tett pártunk, kormányunk helyes politikája, népi demokráciánk mellett, amikor ez év márciusában nagyszerű munkalendülettel behozta a januári és a februári lemaradás jelentős részét, majd a kongresszusi verseny során újabb győzelmek sorozatát aratta a termelés frontján. Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk patronázsmozgalma a gépállomások és a termelőszövetkezetek műszaki-gazdasági megsegítésére, amely mozgalom Központi Vezetőségünk már említett határozatai nyomán bontakozott ki, felemelő, s egyben rendkívül hathatós megnyilvánulása a munkásparaszt szövetségnek és a szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepének. Munkásosztályunk megértette, hogy mezőgazdasági nagy- és kisgépek gyártása, a' fogyasztási cikkek előállítása jelenleg egész politikánk egyik központi kérdése, s nagy lelkesedéssel teljesíti a tervet és a legtöbb esetben a terven felül vállalt kötelezettségeket is. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy az ipari termelés terén még távolról sincsen nálunk minden rendben. Az első és legfontosabb kérdés, a munka termelékenységének, s ezzel együtt az önköltség alakulásának kérdése, mert e két kérdés a legszorosabban összefügg egymással. A dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszínvonala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkeni az önköltség. Munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk nem szavakban, de tettekkel támogatja politikánkat! Ezt nem egy esetben bebizonyította. Tőlünk, a mi helyes szervező, vezető munkánktól, politikai tömegmunkánktól, a gazdasági és párt- politikai munka, a vezetés színvonalának emelésétől függ, hogy ez a támogatás mihamarabb a munka termelékenységének lényeges emelkedésében és az önköltség csökkenésében jusson kifejezésre. A termelékenység elégtelen emelkedésének és az önköltség nem kielégítő alakulásának egyik legfőbb oka az, hogy vállalati igazgatóink, sőt minisztériumi ve-j zetőink többsége még mindig csak! a tervek mennyiségi teljesítésével törődik, de elhanyagolja a gazdaságosság kérdését, s hc*g|y még mindig nem tudunk példás rendet és szigorú fegyelmet teremteni üzemeink nagy részében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideje végetveíni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták, s általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsinyek egyaránt — a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a termelésben. Növelni kell a gazdasági vezetők felelősségét, s ennek érdekében meg kell szigorítani a felelősségre- vonást az elkövetett hibákért és mulasztásokért. Az önköltség csökkentésének egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunkra egyébként is nehezen biztosítható anyagok megengedhetetlen pocsékolása és a gyártási selejt magas mértéke. Az anyaggal való takarékosság, ami a gazdasági vezetők és a műszakiak, valamint az ösz- szes dolgozók legsajátosabb érdeke, valamint a gyártási selejt lényeges csökkentése alapvető feltétele annak, hogy megvalósítsuk következetesen pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgpzó nép jólétének növelése. A következő években népgazdaságunk fejlődésének üteme attól is függ, hogy milyen mértékben tudjuk külkereskedelmi forgalmunkat növelni. Népgazdaságunkban a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét még nem tudtuk fejlődésünk emelőjévé tenni. Nálunk még előfordul, hogy a munkás gyakran többet keres, ha nagy- mennyiségű selejtet gyárt, mintha kevesebb, de kitűnő minőségű árut termel. Az igazgató, sőt az üzem egész prémiumban részesülő személyzete gyakran jobban jár, ha a vállalat túlteljesíti tervét olyan áruból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb termelést tud csak elérni a népgazdaság számára fontos, vagy nélkülözhetetlen cikkekből. Végül, de nem utolsó sorban, ipa_ ri termelésünknek egyik alapvető hiányossága, hogy az utóbbi években nem fordítottak elég figyelmet á termékek minőségére. Most, amikor lényegesen csökkentettük a termelés emelkedésének ütemét, amikor megszűnt a terv túl- feszítettsége, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan kézbevegyük termékeink minősége megjavításának kérdését. Erre most megvan minden reális lehetőség. Tőlünk, csakis tőlünk, a felső és az alsó vezetéstől függ, hogy a termelést olyan magas színvonalon szervezzük meg, amely biztosítja, hogy a magyar ipar mind belső használatra, a lakosság számára, mind kivitelre kiváló minőségű termékeket adjon. (Taps.) Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap, mint tavaly, még nem tudjuk az 'összes igényeket kielégíteni. Hiány van sertéshúsban, és nem teljesen kielégítő a tejellátás. Kevés a lakosság rendelkezésére álló bútor, építőanyag, motorkerékpár, noha ezekből a cikkekből is lényegesen többet hozunk forgalomba, mint tavaly. A fogyasztási cikkek minőségének emelésére irányuló erőfeszítéseink eredményeivel sem lehetünk megelégedve. Lakásépítésünk, növekvő üteme ellenére, elmarad a szükséglettől. Nem javult kielégítően, különösen Budapesten, a dolgozók közlekedése. Mindent meg kell tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük. MEZŐGAZDASÁG Ami a mezőgazdaságot és a dolgozó parasztságot illeti, itt is komoly változások következtek be a múlt év júniusa óta. Mindenekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatására, a megvalósított határozatok és intézkedések eredményeképpen megnövekedett a parasztság jövedelme is. A párt határozatainak megfelelően a kormány mérsékelte és évekre előre megállapította a parasztság beadási kötelezettségét és fokozott kedvezményeket biztosított a beadásnál a termelőszövetkezeteknek. A kormány megszüntette azokat az intézkedéseket, amelyek korlátozták a parasztságot abban, hogy fölös terményeit és termékéit szabadon értékesíthesse. Ugyancsak pártunk kezdeményezésére, a kormány felemelte a termelési szerződéssel termelt növények árát, megjavította a termelési szerződések feltételeit, biztosította a szerződéskötéseknél a teljes önkéntességet. Tekintettel az 1952. évi rendkívül aszályos esztendőre, a kormány nagymértékben elengedte a dolgozó parasztoknak, s különösen a termelőszövetkezeteknek adó-, beadási és gépállomása díjtartozásait. A mezőgazdaság beruházásai,' az előző évhez képest 1954-ben mintegy 45 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor, amikor az egész népgazdaságba beruházott ösz- szeg az előző évhez képest jelentékenyen csökkent. Mindezen rendszabályoknak és a párt és a kormány egész politikájának eredményeként, amelyet dolgozó parasztságunk igen kedvezően fogadott, megnőtt a parasztság termelési kedve. Az elhagyott »tártalékföldek« egész területét bérbevette a parasztság. Megélénkült a város és a falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az állami és szövetkezeti kereskedelem áruellátása a falun a parasztság felé, mégpedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközökben is. Ugyanakkor megnövekedett, bár még nem eléggé, a paraszti árufelhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási cikknél az árak lemorzsolódásához vezetett. Pártunk helyes politikájának következményeként szilárdabb lett országunkban a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Biztosabban, következetesebben érvényesül ezen osztályszövetségen belül a munkásosztály vezetése! Megnőtt pártunk és'a munkásosztály tekintélye. Megszilárdult, erősebb lett népi demokráciánk. (Lelkes taps.) Ami pártunk parasztpolitikáját illeti, az változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alapszik: szilárdan a szegényparasztságra támaszkodva, szoros szövetséget valósítunk meg a középparasztsággal, s egy pülanatra sem szüntetjük meg a harcot a zsírosparasztság, a kulákság ellen. Természetesen ?. termelőszövetkezeti parasztokra, akár volt kisparasztokról, akár pedig volt középparasztokról van szó, egyaránt szilárdan támaszkodik pártunk, munkásosztályunk! A szcgényparasztsággal való törődés az új szakasz egyik fontos feladata. A paraszti gazdaságok több műit fele öt holdnál kisebb szántóterülettel rendelkezik. Ahhoz, hogy mezőgazdaság fejlesztéséből a kispa- rasztság megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden módon támogatni kell őt. Meg kell védeni különösen az igauzsorával szemben olymódon, hogy a gépállomások, állami gazdaságok segítsék vontató erővel. Az ilyen támogatás szorosabbra fűz? a szegényparasztság viszonyát a falu szocialista szektorához, erősíti a munkás-paraszt szövetséget. A mezőgazdaság fejlesztésében, de a munkás-paraszt szövetség megerősítésében és ezzel a szocializmus építésében is rendkívül fontos az előttünk álló szakaszon a középparasztság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középpa- rasztsággaí megszilárduljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondoskodnunk kell arról, hogy a középparasztság élhessen a kapott lehetőségekkel, s hogy a termelés emelésére irányuló szándékát, melynek az utolsó hónapokban annyi jeliét adta, akadálytalanul meg is tudja valósítani. Meg kell követelni tőle, hogy az állampolgári fegyelmet tartsa be, hogy az adózást, a beadást pontosan teljesítse, de elő kell segíteni azt is, hogy a lehető legtöbbet termelhesse, hogy terményeit a beadás teljesítése után szabadon, könnyen értékesíthesse s így jövedelmét fokozza, hogy megkapja rmndazt az áruit, ami termeléséhez és fogyasztásához szükséges. Nem kétséges, hogy a jó termelőszövetkezetek munkája, a szövetkezeti tagság foxo- zódó jövedelme és növekvő anyagi jóléte az eddiginél erőteljesebben fogja vonzani ja középparasztot is. A kulákok az utolsó években egyre inkább igyekeztek megbújni a középparasztság soraiban, ami részben sikerült is nekik, mert legtöbbször állandó munkást nem tartanak, hanem spekulálnak, uzsorával- foglalkoznak. A középparasztnák álcázó it kulákok ellen, akiknek zöme változatlanul népi demokráciánk ellensége, s az új szakasz óta felbátorodott, erőteljesen folytatni kell a harcot anélkül, hogy a velük szemben hozott intézkedések a középparasztot sújtanák. A mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztésénél figyelmünket a termelőszövetkezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének a falun ez az elkerülhetetlen fő útja, s hogy előbb, vagy utóbb, de minden paraszt meggyőződik helyességéről, s rátér erre az útra. (Taps.) ■4 Végső fokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a nagyüzemi, kollektív mezőgazdaság segítségével juthat teljesen érvényre népgazdaságunkban. A párt és a kormány feladata, hogy részletekbe menően hosszú távra kidolgozza azokat a konkrét intézkedéseket, melyek eredtnényekéo- pen a termelőszövetkezetek fölénye erőteljesen kibontakozhat, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzem mintaképei, vonzó példái legyenek és számszerűleg is egészségesen továbbfejlődjenek. A számszerű növekedés előfeltételeit a szövetkezetek megerősödése és virágzása teremti meg. * * * (Rákosi elvtárs beszédének folytatását lapunk holnapi számában közöljük.)
