Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-23 / 121. szám
Épülő Kommunizmus — épülő szocializmus Küszöböljük ki a bürokráciát a pártpropagandából A SZOVJET PARTSZERVEZETEK az SZKP központi bizottságának útmutatásait követve az utóbbi időben alaposan foglalkoznak a pártoktatás tartalmi kérdéseivel, tevékenyebben harcolnak a marxista elmélet tanulmányozásában megnyilvánuló dogmatizmus, betűrágás ellen. A pártszervezetek arra törekednek, hogy közelebb hozzák a pártoktatást a gyakorlati élethez, hogy a propagandamunkát összekapcsolják a kommunista építőmunka legfontosabb feladatainak megoldásával. Sok pártszervezetbeh megmagyarázták a kommunistáknak, mit jelent az önkéntesség elve a pártoktatás rendszerében és több helyen feloszlatták azokat a konferenciákat, amelyeket helytelenül, a kommunisták kívánságát és felkészültségét figyelmen kívül hagyva alakítottak meg. Ennek ellenére a pártoktatás egyik fő hiányossága továbbra is az önkéntesség elvének megsértése. A szovjet állam a tömegek politikai oktatásának olyan eszközeivel is rendelkezik, mint a sajtó, a rádió, a kulturális intézmények egész rendszere (klubok, könyvtáraik, olvasótermek). A párt a szakszervezetek, a komszomolszervezetek, a politikai és tudományos ismereteket terjesztő társaságok és egyéb társadalmi szervezetek bevonásával széleskörű politikai munkát folytat a tömegek között. Ezért nagyon tévednek azok a funkcionáriusok, akik a tömegek politikai' oktatásának szinte egyetlen formáját a politikai iskolák és konferenciák hálózatában látják. Ezek a pártmunkások ahelyett, hogy azokat a pártónkívüli aktivistákat vonnák be a pártoktatásba, akik szeretnének résztvenni a politikai iskolák és konferenciák munkájában, kitartóan azon munkálkodnak, hogy a vállalat az intézmény úgyszólván valamennyi dolgozója járjon politikai iskolákra és szemináriumokra. Ilyenirányú javaslataikat« gyakran durva adminisztratív nyomás kíséri. Az asztra- hanyi területi pártbizottság által ösz- szehívott területi propagandista értekezlet felszólalói elmondták, hogy egyes pártszervezetekben például kötelezően beosztották politikai iskolákra és szemináriumokra mindazokat az orvosakat, mérnököket, technikusokat, tanítókat, akik nem tanulnak valamelyik főiskola levelező tagozatán. Mindez azt bizonyítja, hogy sok pártfunkcionárius mindmáig nem értette meg, hogy az ilyen bürokratikus és irodai módszereknek semmi közük a tömegek politikai irányításának lenini módszereihez. S végül: az önkéntesség elvét gyakran azért sértik meg, mert egyes pártszervezetekben nem látják helyesen a pártpropaganda fő feladatát, azt, hogy a pártoktatás segítsen a párttagnak elsajátítani a politikai iskolák tananyagát és a marxizmus— leninizmus alapjait az SZK(b)P története rövid tanfolyama alapján. A PÁRTOKTATÁS RENDSZERE nem tűzheti ki célul maga elé, hogy az oktatás keretén belül minden párttag teljes egészében elsajátítsa a politikai gazdaságtant, a filozófiát, stb. Ezt a célt a különböző tanintézetek, pártiskolák szolgálják, amelyek a társadalmi ismeretek minden ágazatában jártas szakképzett káderek képeznek ki. A pártoktatás feladata az, hogy a párttagot olyan ismeretekkel vértezze fel, amelyekre minden kommunistának szüksége van ahhoz, hogy értse a párt politikáját, jól tájékozódjon a bel- és külpolitikai kérdésekben, hogy helyesen harcolhasson a párt politikájáért és hogy a pórt politikáját tudja ismertetni a dolgozók széles tömegei előtt. Bátran és kerülő nélkül meg kell magyarázni a párttagoknak, hogy a szemináriumokon, a konferenciákon, az esti pártiskolákon, a marxizmus- leninizmus esti egyetemein való részvétel teljesen önkéntes. Megengedhetetlen, hogy adminisztratív, vagy bürokratikus módszerekkel nyomást gyakoroljanak a kommunistákra, meg kell adni minden párttagnak a lehetőséget, hogy önállóan válasszon, milyen módon kívánja tovább emelni politikai képzettségének színvonalát. Fel kell számolni a formális bürokratikus módszereket az ónálló tanulókkal kapcsolatban, meg kell szüntetni azt. a gyakorlatot, hogy minden önálló tanuló mellé konzultánst osszanak be. Ehelyett a konzultánsokat adják át azoknak a pártszervezeteknek, ahol sok az olyan párttag, aki először tanulmányozza önállóan a politikai irodalmat és ezért szüksége van segítségre. A pártszervezetek összpontosítsák figyelmüket az emberekkel való egyéni foglalkozásra, s nyújtsanak a párttagoknak konkrét segítséget a 1 marxizmus—leninizmus tanulmányozásához. Az önkéntesség elvének érvényesítése természetesen ném jelenti azt, •hogy fel kell számolni a pártiskolák és konferenciák egész hálózatát. Hiszen még ma is vannak olyan párttagok, akik nem sajátították el a politikai ismeretek minimumát.. Ezek közül soknak nagy szüksége van a pártszervezetek és propagandisták segítségére. GYAKRAN FELTESZIK azt a kérdést, nem óll-e ellentétben a pártoktatás önkéntességének elve az SZKP Szervezeti Szabályzatának azzal a követelményével, hogy minden párttag köteles emelni politikai öntudatát, elsajátítani a marxizmus— leninizmus alapjait? A kettő között semilyen ellentmondás nincs.. A párttag köteles híven eleget tenni a szervezeti szabályzatban megszabott kötelezettségének, s köztük annak a fontos kötelezettségnek is, hogy rendszeres, tanulással sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait. A belgorodi konzervgyárban (Kursz fej terület) új futószalagot helyeztek üzembe. Ez lehetőséget nyújtott több mint félmillió üveg terven felüli befőtt, törökparadicsom és más konzervkészítmények gyártására. A képen: a belgorodi konzervgyár új futószalagja. Nincs igazuk azoknak az elvtársaknak, akik azt hiszik, hogy az önkéntesség elvének érvényesítésével a párttagok politikai oktatásának kérdése lekerülne a napirendről. Az a tény, hogy a pártoktatás szervezésében megsértik az önkéntesség elvét, elsősorban annak tud- j ható be, hogy sokan megfeledkeznek az emberekkel való foglalkozás lenini elveiről, elfelejtik, hegy a kommunisták és a dolgozók széles tömegei politikai öntudatának emelkedését nem kényszerrel, hanem meggyőzéssel kell elérni. Az önkéntesség elvének megsértése főleg abból fakad, hogy egyesek nem bíznak abban, hogy sok párttag képes a politikai irodaiam önálló tanulmányozására, lebecsülik a pártoktatás terén az utóbbi években elért gazdag tapasztalatokat. Egyes propagandisták és olykor a pártszervezet vezetői sem veszik figyelembe, hogy ga szovjet emberek — kommunisták és pártonkívüliek egyaránt — nagyot fejlődtek, politikailag érettek lettek, többségükben képesek arra, hogy önállóan tanulmányozzanak politikai irodalmat és jól megértsék, amit olvasnak. A KOMMUNISTA PÁRT Szervezeti Szabályzata nemcsak arra kötelezi a pártszervezeteket, hogy szervezzék meg a kommunisták politikai oktatását, hanem arra is, hogy ellenőrizzék, hogyan sajátítják el a párttagok a marxizmus—leninizmus alapjait. A feladat most az, hogy a pártszervezetek számolják fel az ellenőrzés bürokratikus formáit, iskolás, vizsgáztató-jellegű módszereit. Vájjon a párttagok részvétele az agitációs és propagandamunkában, politikai és elméleti témákról tartott előadásaik és beszámolóik, részvételük a szemináriumok és konferenciák munkájában, vagy az elméleti kérdésekről folyó vitákban nem nyujta- nak-e bizonyosfokú ellenőrzést arra- vonatkozóan, hogyan fejleszti egy- egy párttag politikai tudását? Ugyanakkor, amikor a pártoktatás gyakorlatából kiküszöböljük az iskolás módszereket, széles körben alkalmaznunk kell az ellenőrzés jól bevált módszereit, mint például: a taggyűléseken rendszeresen meg kell vitatni a propagandamunka helyzetét; időnkint beszélgetéseket kell folytatni a párttagokkal egy-egy elméleti kérdésről, a kommunista párt és a szovjet kormány bel- és külpoliti-1 kájáról; szemináriumokat kell tartani azoknak a párttagoknak, akik a tanulmányozott kérdésekét kollektíván kívánják megvitatni, s a szemináriumokon egy-egy hallgatót kell megbízni, tartson referátumot a vitatott kérdésekről st.b. Az önkéntesség elvének betartása a pártoktatásban nagy és felelős kötelességet ró . a pártszervezetekre. Rugalmasságot, operativitást és sok kezdeményezést kíván a pártszervezetektől a propagandamunka irányítása terén. A PÁRTOKTATÁS HELYZETÉT nem mennyiségi adatok határozzák meg, hanem mindenekelőtt az előadások, a konzultációk, a foglalkozások színvonala. A gyakorlat azt mutatja, hogy azokban a pártszervezetekben, ahol a figyelem középpontjában a propagandamunka tartalmi kérdései állnak, növekszik a párttagok érdeklődése az elmélet iránt, egyre többen érdeklődnek a politikai irodalom iránt, a párttagok szívesen látogatják az előadásokat és a konzultációkat, a foglalkozások élénkek. Épül a szófiai egyetemi város G. Veszelinov cikke nyomán S zófia keleti peremén, a Szabadság-park mellett új, ötemeletes épülettömbök emelkednek. Köröskörül még épületállványok halmazai, habarcskeverőgépek zümmögése hirdeti, hogy az építkezés korántsem ért véget, egész új negyed épül itt, a szófiai egyetemi város. Az első hét épülettömb már készen áll és napfényes szobáiba be is költöztek a főiskolai hallgatók. — Ez még csak a kezdet — mondja M. Gesev, az építkezés igazgatója. — Hamarosan a harmadik épülettömbbe is beköltözhetnek egyetemistáink és a második ötéves terv végéig még öt hasonló épü_ letet emelünk. Megnézzük a tervrajzokat. A papíron kibontakoznak előttem az ifjúság jövendő városának körvonalai, itt nemcsak korszerű diákotthonok emelkednek majd, hanem új otthont kap a Bolgár Tudományos Akadémia is. Az épületek közt nagyszerű parkot, árnyas sétányokat létesítenek, máris folynak a jövendő sportpályák talajmunkálatai, készül a hatalmas uszoda. A már elkészült két épület- ben mintegy 1.600 főiskolás lakik. Nagyrészük nemrég még a különböző üzemekben és gyárakban, vagy a földeken dolgozott. Kitűntek munkájukban és a népi hatalom lehetővé tette, hogy középiskolai tanulmányaik elvégzése után állami ösztöndíjjal beiratkozzanak az egyetemre. — Úgy érezzük itt magunkat, mintha saját otthonunkban lennénk, — mondja Donka Panajo-' tova, Pobeda falu termelőszövetkezetének egykori brigádvezetője, a Szocialista Munka Hőse, aki agronomusnak készül. — Havonta mindössze 8 levát fizetünk a kollégiumi lakásért, — mondja Sztancso Kolev, aki most a Politechnika hallgatója. Széles lépcsők és folyosók vezetnek a főiskolások szobáihoz. A 14. számú szobában Maria Niko- lova lakik, aki a sztálini „Vulkan“ üzem olvasztónője volt, most pedig geológiát hallgat. A tágas, napfényes szabában három ágy, ugyanannyi szekrény és íróasztal biztosítja a lakók kényelmét. Az íróasztalokon könyvek, füzetek, rajzok, a falakon könyvekkel megrakott polcok. Az ablakpárkányokon virágcserepek, a falakon képek fokozzák az otthonias légkört. A folyosókon minden tizedik szoba után egy-egy olvasó_ szobát és fürdőszobát találunk. Az épület alagsorában korszerű mosoda, étkezde és fodrászműhely nyert elhelyezést. Az étkezdében több, mint 700 főiskolás étkezik napi 5-—6 leváért. A két épületben nemcsak bolgár főiskolások laknak, hanem szép számmal találunk külföldi vendégeket is, románokat, albánokat, (lengyeleket, németeket, de a legtöbben a koreaiak vannak. A koreai vendégeket különös szeretettel és figyelemmel veszik körül ;a bolgár főiskolások. A bolgár nyelv tanulása a legtöbb nehézséget a koreaiaknak jelenti, de a vendéglátók minden segítséget megadnak a hős nép fiainak és lányainak, hogy minél előbb elsajátítsák a vendéglátó ország nyelvét. Az egyik szobában öten is segítenek. No Nőj Ce koreai ifjúnak, aki bonyolult műszaki rajzon dolgozik. Nem értette világosan a bolgár nyelven megadott utasításokat és ezért több kisebb* hibát követett el a rajzban. Bolgár barátai segítségével fény derül a tévedésekre és boldog mosollyal igazítja ki a hibákat. E ste, amikor az egyetem előadótermeiben és laboratóriumaiban már kialszanak a fé- 1 nyék, messze ragyognak az éj- j szakában a két diákotthon ablakai. Ezen a vidéken késői vendég az Alom, mert a szobákban szorgalmas munkával készül fel az ifjú nemzedék, hogy kilépve az életbe, becsülettel elláthassa majd nagy feladatát, amellyel népe megbízza. A MOSZKVAI SZOVJET-TÉREN A moszkvai Szovjet-téren hatalmas, sötétszürke gránittalapzat áll. A talapzat legfelső rétegét gránitba vésett orosz nemzeti díszítőelemek ékesítik. Moszkva város megalapítójának, Jurij Dolgorukijnak, bronzból készült lovasszobra áll, majd ezen a 7 méter 30 centiméter magas monumentális talapzaton, amely egy 900 négyzetméter nagyságú tér közepén emelkedik. A teret óriási gránitlapokkal borították be, amelyek súlya egyenként &0O kilogrammtól 6.5 tonnáig terjed. Az emlékmű elé különböző színű grá- nitkackákból díszítő-szőnyeget építenek. Kétféle gondoskodás a csehszlovák nép egészségéről MA MÁR A CSEHSZLOVÁK D OLGOZÓK számára is egészen természetes, hogy betegség esetén a táppénzen kívül ingyenes orvosi ellátásban részesülnek. A népi demokratikus kormányzat legfőbb elve: teljes mértékben gondoskodni a legfőbb értékről, az emberről. Valamennyi csehszlovák dolgozó részére betegség esetén nyitva állnak a legszebb szanatóriumok és gyógyfürdők kapui. A gyógyfürdők befogadóképessége az ötéves terv idején 5 ezerrel növekedett. A Szakszervezetek Országos Tanácsa csak 1953-ban 185 ezer dolgozót utalt be gyógyfürdőkbe. A népi demokratikus Csehszlovákiában minden a nép érdekében történik. A kapitalista Csehszlovákiában egészen más volt a dolgozók helyzete. Például 1928-ban a zeleznobrods kei kórházból súlyos állapotban hazaküldtek egy munkást, aki bőrtuberkulozisban szenvedett. Hazaérkezésekor még a fejét sem volt hová lehajtani. A községi bíró nem tudott vele mit kezdeni. Végül úgy döntött, hogy egy istállóban biztosít neki helyet. A beteg két nap után meghalt. DR. R, LAKES IDŐS ZAMEER OKI orvos több cikke arra emlékeztet, hogy a tőkés Csehszlovákiában az emberek egészségéről való gondoskodás a vagyoni helyzettől függött. Akik képtelenek voltak külön fizetni, azok az orvosok kénye-kedvére voltak utalva. A betegség valóságos katasztrófát jelentett az emberek számára. A falusi dolgozók kénytelenek voltak még földjüktől is megválni, ha vissza akarták szerezni egészségüket. A szanatóriumi, vagy gyógyfürdői kezelés fényűzésnek számított. Mi a helyzet ezzel szemben ma? Az ötéves terv sikeres teljesítése jótékonyan éreztette hatását az egészségvédelem további megjavítása szempontjából is. A kórházi ágyak számát annyival növelték az elmúlt öt év alatt, amennyit 50 új kórház felépítése tett volna lehetővé. Míg 1937-ben 1218 betegre jutott egy orvos, addig ma már csak 771 ember jut egy orvosra. 1937-ben a kórházak 70 százaléka csak egy szakkezelésre rendezkedett be. Ma minden kórháznak átlagban hét gyógyászati osztálya van. Az emberek egészségéről való szüntelen gondoskodás eredménye, hogy jelentősen megnövekedett a lakosság szaporodása. 1937-BEN A SZAPORODÁS MUTATÓSZÁMA egészen minimális volt. Közvetlenül a háború befejezése után pedig a halálozások száma jóval magasabb volt a születések számánál. Ma 3.8-szer magasabb a szaporodási arány, mint 1937-ben. A halálozások száma ezer ember után 19524ben 1937-hez viszonyítva Csehországban 2.5 százalékkal, Szlovákiában pedig 4 százalékkal csökkent. Népművészeti kutatások Lengyelországban Posnanban a Lengyel Állami Filharmonikusok népi zene- és táncintézete megkezdte a XVI. és XVII. századbeli paraszt- és népi táncok zenéjének és koreográfiájának gyűjtését. Ezt a munkát kéziratok, metszetek, régi freskók, képek is irodalmi maradványok alapján végzik. Az intézet, repertoárjának gazdagítása érdekében, felveszi a kapcsolatot a népi demokratikus országokkal, különösen a Magyar Népköztársasággal, ahol mindmáig számos régi lengyel táncot ismernek. Ezek a táncok csaknem egész Európában népszerűek voltak. Tervbevették, hogy szorosabb kapcsolatot létesítenek Svédország zene- és tánckutatóival.
