Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-23 / 121. szám

Épülő Kommunizmus — épülő szocializmus Küszöböljük ki a bürokráciát a pártpropagandából A SZOVJET PARTSZERVEZE­TEK az SZKP központi bizottságá­nak útmutatásait követve az utóbbi időben alaposan foglalkoznak a párt­oktatás tartalmi kérdéseivel, tevéke­nyebben harcolnak a marxista elmé­let tanulmányozásában megnyilvá­nuló dogmatizmus, betűrágás ellen. A pártszervezetek arra törekednek, hogy közelebb hozzák a pártoktatást a gyakorlati élethez, hogy a propa­gandamunkát összekapcsolják a kom­munista építőmunka legfontosabb feladatainak megoldásával. Sok pártszervezetbeh megmagyarázták a kommunistáknak, mit jelent az ön­kéntesség elve a pártoktatás rend­szerében és több helyen feloszlatták azokat a konferenciákat, amelyeket helytelenül, a kommunisták kívánsá­gát és felkészültségét figyelmen kí­vül hagyva alakítottak meg. Ennek ellenére a pártoktatás egyik fő hiá­nyossága továbbra is az önkéntesség elvének megsértése. A szovjet állam a tömegek politi­kai oktatásának olyan eszközeivel is rendelkezik, mint a sajtó, a rádió, a kulturális intézmények egész rend­szere (klubok, könyvtáraik, olvasó­termek). A párt a szakszervezetek, a komszomolszervezetek, a politikai és tudományos ismereteket terjesztő társaságok és egyéb társadalmi szer­vezetek bevonásával széleskörű po­litikai munkát folytat a tömegek kö­zött. Ezért nagyon tévednek azok a funkcionáriusok, akik a tömegek po­litikai' oktatásának szinte egyetlen formáját a politikai iskolák és kon­ferenciák hálózatában látják. Ezek a pártmunkások ahelyett, hogy azokat a pártónkívüli aktivistákat vonnák be a pártoktatásba, akik szeretnének résztvenni a politikai iskolák és kon­ferenciák munkájában, kitartóan azon munkálkodnak, hogy a vállalat az intézmény úgyszólván valamennyi dolgozója járjon politikai iskolákra és szemináriumokra. Ilyenirányú ja­vaslataikat« gyakran durva admi­nisztratív nyomás kíséri. Az asztra- hanyi területi pártbizottság által ösz- szehívott területi propagandista ér­tekezlet felszólalói elmondták, hogy egyes pártszervezetekben például kötelezően beosztották politikai isko­lákra és szemináriumokra mindazo­kat az orvosakat, mérnököket, tech­nikusokat, tanítókat, akik nem tanul­nak valamelyik főiskola levelező ta­gozatán. Mindez azt bizonyítja, hogy sok pártfunkcionárius mindmáig nem értette meg, hogy az ilyen bü­rokratikus és irodai módszereknek semmi közük a tömegek politikai irá­nyításának lenini módszereihez. S végül: az önkéntesség elvét gyak­ran azért sértik meg, mert egyes pártszervezetekben nem látják helye­sen a pártpropaganda fő feladatát, azt, hogy a pártoktatás segítsen a párttagnak elsajátítani a politikai is­kolák tananyagát és a marxizmus— leninizmus alapjait az SZK(b)P tör­ténete rövid tanfolyama alapján. A PÁRTOKTATÁS RENDSZERE nem tűzheti ki célul maga elé, hogy az oktatás keretén belül minden párttag teljes egészében elsajátítsa a politikai gazdaságtant, a filozófiát, stb. Ezt a célt a különböző taninté­zetek, pártiskolák szolgálják, ame­lyek a társadalmi ismeretek minden ágazatában jártas szakképzett káde­rek képeznek ki. A pártoktatás fel­adata az, hogy a párttagot olyan is­meretekkel vértezze fel, amelyekre minden kommunistának szüksége van ahhoz, hogy értse a párt politi­káját, jól tájékozódjon a bel- és kül­politikai kérdésekben, hogy helyesen harcolhasson a párt politikájáért és hogy a pórt politikáját tudja ismer­tetni a dolgozók széles tömegei előtt. Bátran és kerülő nélkül meg kell magyarázni a párttagoknak, hogy a szemináriumokon, a konferenciákon, az esti pártiskolákon, a marxizmus- leninizmus esti egyetemein való részvétel teljesen önkéntes. Megen­gedhetetlen, hogy adminisztratív, vagy bürokratikus módszerekkel nyomást gyakoroljanak a kommu­nistákra, meg kell adni minden párttagnak a lehetőséget, hogy ön­állóan válasszon, milyen módon kí­vánja tovább emelni politikai kép­zettségének színvonalát. Fel kell számolni a formális bü­rokratikus módszereket az ónálló ta­nulókkal kapcsolatban, meg kell szüntetni azt. a gyakorlatot, hogy minden önálló tanuló mellé konzul­tánst osszanak be. Ehelyett a kon­zultánsokat adják át azoknak a pártszervezeteknek, ahol sok az olyan párttag, aki először tanulmá­nyozza önállóan a politikai irodal­mat és ezért szüksége van segítség­re. A pártszervezetek összpontosít­sák figyelmüket az emberekkel való egyéni foglalkozásra, s nyújtsanak a párttagoknak konkrét segítséget a 1 marxizmus—leninizmus tanulmányo­zásához. Az önkéntesség elvének érvénye­sítése természetesen ném jelenti azt, •hogy fel kell számolni a pártiskolák és konferenciák egész hálózatát. Hi­szen még ma is vannak olyan párt­tagok, akik nem sajátították el a politikai ismeretek minimumát.. Ezek közül soknak nagy szüksége van a pártszervezetek és propagandisták segítségére. GYAKRAN FELTESZIK azt a kérdést, nem óll-e ellentétben a párt­oktatás önkéntességének elve az SZKP Szervezeti Szabályzatának az­zal a követelményével, hogy minden párttag köteles emelni politikai ön­tudatát, elsajátítani a marxizmus— leninizmus alapjait? A kettő között semilyen ellentmon­dás nincs.. A párttag köteles híven eleget tenni a szervezeti szabályzat­ban megszabott kötelezettségének, s köztük annak a fontos kötelezettség­nek is, hogy rendszeres, tanulással sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait. A belgorodi konzervgyárban (Kursz fej terület) új futószalagot helyeztek üzembe. Ez lehetőséget nyújtott több mint félmillió üveg terven fe­lüli befőtt, törökparadicsom és más konzervkészítmények gyártására. A képen: a belgorodi konzervgyár új futószalagja. Nincs igazuk azoknak az elvtár­saknak, akik azt hiszik, hogy az ön­kéntesség elvének érvényesítésével a párttagok politikai oktatásának kérdése lekerülne a napirendről. Az a tény, hogy a pártoktatás szervezésében megsértik az önkén­tesség elvét, elsősorban annak tud- j ható be, hogy sokan megfeledkeznek az emberekkel való foglalkozás le­nini elveiről, elfelejtik, hegy a kom­munisták és a dolgozók széles töme­gei politikai öntudatának emelkedé­sét nem kényszerrel, hanem meggyő­zéssel kell elérni. Az önkéntesség elvének megsértése főleg abból fa­kad, hogy egyesek nem bíznak ab­ban, hogy sok párttag képes a po­litikai irodaiam önálló tanulmányo­zására, lebecsülik a pártoktatás te­rén az utóbbi években elért gazdag tapasztalatokat. Egyes propagandis­ták és olykor a pártszervezet veze­tői sem veszik figyelembe, hogy ga szovjet emberek — kommunisták és pártonkívüliek egyaránt — nagyot fejlődtek, politikailag érettek lettek, többségükben képesek arra, hogy ön­állóan tanulmányozzanak politikai irodalmat és jól megértsék, amit ol­vasnak. A KOMMUNISTA PÁRT Szerve­zeti Szabályzata nemcsak arra köte­lezi a pártszervezeteket, hogy szer­vezzék meg a kommunisták politikai oktatását, hanem arra is, hogy ellen­őrizzék, hogyan sajátítják el a párt­tagok a marxizmus—leninizmus alapjait. A feladat most az, hogy a pártszervezetek számolják fel az el­lenőrzés bürokratikus formáit, isko­lás, vizsgáztató-jellegű módszereit. Vájjon a párttagok részvétele az agitációs és propagandamunkában, politikai és elméleti témákról tartott előadásaik és beszámolóik, részvéte­lük a szemináriumok és konferenciák munkájában, vagy az elméleti kérdé­sekről folyó vitákban nem nyujta- nak-e bizonyosfokú ellenőrzést arra- vonatkozóan, hogyan fejleszti egy- egy párttag politikai tudását? Ugyan­akkor, amikor a pártoktatás gyakor­latából kiküszöböljük az iskolás módszereket, széles körben alkalmaz­nunk kell az ellenőrzés jól bevált módszereit, mint például: a taggyű­léseken rendszeresen meg kell vitat­ni a propagandamunka helyzetét; időnkint beszélgetéseket kell foly­tatni a párttagokkal egy-egy elméle­ti kérdésről, a kommunista párt és a szovjet kormány bel- és külpoliti-1 kájáról; szemináriumokat kell tarta­ni azoknak a párttagoknak, akik a tanulmányozott kérdésekét kollektí­ván kívánják megvitatni, s a szemi­náriumokon egy-egy hallgatót kell megbízni, tartson referátumot a vi­tatott kérdésekről st.b. Az önkéntesség elvének betartása a pártoktatásban nagy és felelős kö­telességet ró . a pártszervezetekre. Rugalmasságot, operativitást és sok kezdeményezést kíván a pártszerve­zetektől a propagandamunka irányí­tása terén. A PÁRTOKTATÁS HELYZETÉT nem mennyiségi adatok határozzák meg, hanem mindenekelőtt az elő­adások, a konzultációk, a foglalkozá­sok színvonala. A gyakorlat azt mu­tatja, hogy azokban a pártszerveze­tekben, ahol a figyelem középpont­jában a propagandamunka tartalmi kérdései állnak, növekszik a pártta­gok érdeklődése az elmélet iránt, egyre többen érdeklődnek a politikai irodalom iránt, a párttagok szívesen látogatják az előadásokat és a kon­zultációkat, a foglalkozások élénkek. Épül a szófiai egyetemi város G. Veszelinov cikke nyomán S zófia keleti peremén, a Sza­badság-park mellett új, öt­emeletes épülettömbök emelked­nek. Köröskörül még épületállvá­nyok halmazai, habarcskeverőgé­pek zümmögése hirdeti, hogy az építkezés korántsem ért véget, egész új negyed épül itt, a szófiai egyetemi város. Az első hét épület­tömb már készen áll és napfényes szobáiba be is költöztek a főiskolai hallgatók. — Ez még csak a kezdet — mond­ja M. Gesev, az építkezés igazgató­ja. — Hamarosan a harmadik épü­lettömbbe is beköltözhetnek egye­temistáink és a második ötéves terv végéig még öt hasonló épü_ letet emelünk. Megnézzük a tervrajzokat. A pa­píron kibontakoznak előttem az ifjúság jövendő városának körvo­nalai, itt nemcsak korszerű diák­otthonok emelkednek majd, ha­nem új otthont kap a Bolgár Tu­dományos Akadémia is. Az épü­letek közt nagyszerű parkot, ár­nyas sétányokat létesítenek, máris folynak a jövendő sportpályák ta­lajmunkálatai, készül a hatalmas uszoda. A már elkészült két épület- ben mintegy 1.600 főiskolás lakik. Nagyrészük nemrég még a különböző üzemekben és gyárak­ban, vagy a földeken dolgozott. Kitűntek munkájukban és a népi hatalom lehetővé tette, hogy kö­zépiskolai tanulmányaik elvégzése után állami ösztöndíjjal beiratkoz­zanak az egyetemre. — Úgy érezzük itt magunkat, mintha saját otthonunkban len­nénk, — mondja Donka Panajo-' tova, Pobeda falu termelőszövet­kezetének egykori brigádvezetője, a Szocialista Munka Hőse, aki agronomusnak készül. — Havonta mindössze 8 levát fi­zetünk a kollégiumi lakásért, — mondja Sztancso Kolev, aki most a Politechnika hallgatója. Széles lépcsők és folyosók ve­zetnek a főiskolások szobáihoz. A 14. számú szobában Maria Niko- lova lakik, aki a sztálini „Vul­kan“ üzem olvasztónője volt, most pedig geológiát hallgat. A tágas, napfényes szabában három ágy, ugyanannyi szekrény és író­asztal biztosítja a lakók kényel­mét. Az íróasztalokon könyvek, füzetek, rajzok, a falakon köny­vekkel megrakott polcok. Az ablakpárkányokon virágcserepek, a falakon képek fokozzák az ottho­nias légkört. A folyosókon minden tizedik szoba után egy-egy olvasó_ szobát és fürdőszobát találunk. Az épület alagsorában korszerű mo­soda, étkezde és fodrászműhely nyert elhelyezést. Az étkezdében több, mint 700 főiskolás étkezik napi 5-—6 leváért. A két épületben nemcsak bol­gár főiskolások laknak, hanem szép számmal találunk külföldi vendégeket is, románokat, albáno­kat, (lengyeleket, németeket, de a legtöbben a koreaiak vannak. A koreai vendégeket különös szere­tettel és figyelemmel veszik körül ;a bolgár főiskolások. A bolgár nyelv tanulása a legtöbb nehézsé­get a koreaiaknak jelenti, de a vendéglátók minden segítséget megadnak a hős nép fiainak és lányainak, hogy minél előbb el­sajátítsák a vendéglátó ország nyelvét. Az egyik szobában öten is segítenek. No Nőj Ce koreai if­júnak, aki bonyolult műszaki rajzon dolgozik. Nem értette világosan a bolgár nyelven megadott utasí­tásokat és ezért több kisebb* hi­bát követett el a rajzban. Bolgár barátai segítségével fény derül a tévedésekre és boldog mosollyal igazítja ki a hibákat. E ste, amikor az egyetem elő­adótermeiben és laborató­riumaiban már kialszanak a fé- 1 nyék, messze ragyognak az éj- j szakában a két diákotthon ablakai. Ezen a vidéken késői vendég az Alom, mert a szobákban szorgal­mas munkával készül fel az ifjú nemzedék, hogy kilépve az életbe, becsülettel elláthassa majd nagy feladatát, amellyel népe megbízza. A MOSZKVAI SZOVJET-TÉREN A moszkvai Szovjet-téren hatal­mas, sötétszürke gránittalapzat áll. A talapzat legfelső rétegét gránitba vésett orosz nemzeti dí­szítőelemek ékesítik. Moszkva város megalapítójának, Jurij Dolgorukijnak, bronzból ké­szült lovasszobra áll, majd ezen a 7 méter 30 centiméter magas mo­numentális talapzaton, amely egy 900 négyzetméter nagyságú tér kö­zepén emelkedik. A teret óriási gránitlapokkal borították be, ame­lyek súlya egyenként &0O kilo­grammtól 6.5 tonnáig terjed. Az emlékmű elé különböző színű grá- nitkackákból díszítő-szőnyeget épí­tenek. Kétféle gondoskodás a csehszlovák nép egészségéről MA MÁR A CSEHSZLOVÁK D OLGOZÓK számára is egészen ter­mészetes, hogy betegség esetén a táppénzen kívül ingyenes orvosi ellátás­ban részesülnek. A népi demokratikus kormányzat legfőbb elve: teljes mértékben gondoskodni a legfőbb értékről, az emberről. Valamennyi csehszlovák dolgozó részére betegség esetén nyitva állnak a legszebb sza­natóriumok és gyógyfürdők kapui. A gyógyfürdők befogadóképessége az ötéves terv idején 5 ezerrel növekedett. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa csak 1953-ban 185 ezer dolgozót utalt be gyógyfürdőkbe. A népi demokratikus Csehszlovákiában minden a nép érdekében történik. A kapitalista Csehszlovákiában egészen más volt a dolgozók helyze­te. Például 1928-ban a zeleznobrods kei kórházból súlyos állapotban ha­zaküldtek egy munkást, aki bőrtuberkulozisban szenvedett. Hazaérkezé­sekor még a fejét sem volt hová lehajtani. A községi bíró nem tudott vele mit kezdeni. Végül úgy döntött, hogy egy istállóban biztosít ne­ki helyet. A beteg két nap után meghalt. DR. R, LAKES IDŐS ZAMEER OKI orvos több cikke arra emlé­keztet, hogy a tőkés Csehszlovákiában az emberek egészségéről való gondoskodás a vagyoni helyzettől függött. Akik képtelenek voltak külön fizetni, azok az orvosok kénye-kedvére voltak utalva. A betegség való­ságos katasztrófát jelentett az emberek számára. A falusi dolgozók kénytelenek voltak még földjüktől is megválni, ha vissza akarták sze­rezni egészségüket. A szanatóriumi, vagy gyógyfürdői kezelés fényűzés­nek számított. Mi a helyzet ezzel szemben ma? Az ötéves terv sikeres teljesítése jótékonyan éreztette hatását az egészségvédelem további megjavítása szempontjából is. A kórházi ágyak számát annyival növelték az elmúlt öt év alatt, amennyit 50 új kórház felépítése tett volna lehetővé. Míg 1937-ben 1218 betegre jutott egy orvos, addig ma már csak 771 ember jut egy orvosra. 1937-ben a kórházak 70 százaléka csak egy szakkezelésre rendezkedett be. Ma minden kórháznak átlagban hét gyógyászati osztálya van. Az emberek egészségéről való szüntelen gondoskodás eredménye, hogy jelentősen megnövekedett a lakosság szaporodása. 1937-BEN A SZAPORODÁS MUTATÓSZÁMA egészen minimális volt. Közvetlenül a háború befejezése után pedig a halálozások száma jóval magasabb volt a születések számánál. Ma 3.8-szer magasabb a szaporodási arány, mint 1937-ben. A halálozások száma ezer ember után 19524ben 1937-hez viszonyítva Csehországban 2.5 százalékkal, Szlovákiá­ban pedig 4 százalékkal csökkent. Népművészeti kutatások Lengyelországban Posnanban a Lengyel Állami Filharmonikusok népi zene- és táncintézete megkezdte a XVI. és XVII. századbeli paraszt- és népi táncok zenéjének és koreográfiá­jának gyűjtését. Ezt a munkát kéziratok, metszetek, régi freskók, képek is irodalmi maradványok alapján végzik. Az intézet, reper­toárjának gazdagítása érdekében, felveszi a kapcsolatot a népi de­mokratikus országokkal, különösen a Magyar Népköztársasággal, ahol mindmáig számos régi lengyel tán­cot ismernek. Ezek a táncok csak­nem egész Európában népszerűek voltak. Tervbevették, hogy szoro­sabb kapcsolatot létesítenek Svéd­ország zene- és tánckutatóival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom